Vissza

 

 

PÉTERFI FERENC

ÚJ KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSI MUNKAMÓDOK, MÓDSZEREK ÉS

TECHNIKÁK KIFEJLESZTÉSE

A közösségfejlesztés magyar megvalósulása jelentős eredményeket ért el a helyi fejlesztés módszertanában, de a közösségi beavatkozás szélesebb körű, nem lokális társadalmi szintjein még nincsenek eredményei. Szükségképpen van ez így, mert a társadalmi akciók és mozgalmak szervezése, ill. a társadalmi tervezés területén történő szakmai részvétel társadalmi feltételei még hiányoznak. (Ez persze nem jelenti azt, hogy semmi tennivalónk sincs e beavatkozási szinteken.)

Jó esélyünk van viszont arra – s ez egy ideje időszerű is -, hogy a helyi – kistérségi, regionális – fejlesztésben új utakat találjunk. Az új fókuszba – melyek nem csak módszertani, de tartalmi jelentőséggel is bírnak – az általunk integrációs szinteknek elnevezett munkamódok kerülnének.

Miért?

Azt minden eddigi, alulról szerveződő helyi fejlesztésünkben elértük, hogy az állampolgárok létrehozzák saját intézményeiket és hosszabb-rövidebb ideig működtetni is képesek legyenek azokat. Intézményeik cselekvése viszont rendszerint megakad azon a ponton, ahol a lelkesedés mellé be kellene lépniük a kellő helyi szakértelemnek, a tőkének, az egyszerre tágabb körű és esetenként mélyebb, rendszeresebb kapcsolatoknak, ill. a forrásokkal valamilyen módon rendelkező szakosodott intézmények segítségének is. (Az is gond, hogy még nem állhatnak fizetett közösségi fejlesztők a helyi lakosok szolgálatában – ld. hálózatépítés!). Egy hosszabb távon is érvényesülő, a helyi humán erőforrást folyamatosan és szakszerűen fejlesztő, a helyi tervek megvalósulását tőkével is segítő fejlesztés társadalmi feltételeit egyedül megteremteni nem vagyunk képesek, de azt talán sikerrel megkísérelhetjük, hogy néhány helyszínen integratív intézményeket, új közösségi struktúrákat fejlesszünk ki, a helyi cselekvés kiteljesedését, a szektorok közötti partnerségi viszony és a közösségfejlesztés szélesebb körű legitimációját elősegítendő.

Új közösségi struktúrák kialakítása

1. Közösségi tanácsok

A civil tudatosság kialakítása

A helybéli civil szervezetek általában egymástól elszigetelten dolgoznak. Gyakran hétköznapi eseményeket szerveznek, vagy egy hobby hozza a lakosokat időről időre együvé. Valószínűsíthető, hogy e szerveződések kimozdíthatóak lennének a maguk partikularitásából és kapcsolatokat lehetne kifejleszteni közöttük. A közöttük rendszeressé szervezett párbeszéd kialakíthatna egy, a helybeliségről folytatott kommunikációt, s ez megsokasíthatná a településükért, térségükért, a helyi közjóért tenni is hajlandó helyi polgárok számát. A folyamatot kommunikáció fejlesztésével és képzésekkel segítenénk, s mindezek révén egy magasabb szintű civil tudatosság alakulna ki a civilek helybeli társadalmi szerepéről, a terület fejlődési esélyeiről, a fejlesztéseket támogatni hivatott országos és uniós lehetőségekről.

A részvétel

Az együttműködést rendszeressé tevő új intézmény neve lehetne pl. közösségi tanács – vagy más hasonló -, amelyben a helyi szervezetek képviselői, valamint helyi véleményformálók tudatosan gyakorolnák állampolgári és civil szervezeti funkcióikat és elképzeléseket fejlesztenének ki a terület jövőjével kapcsolatosan, majd ezeket képviselnék is a helyi, területi döntéshozatalban. Működtethetnének helyi irodát, alkalmazhatnának szakembert, akik a tanácsok által fontosnak tartott kérdésekben kidolgoznák-dolgoztatnák a civil álláspontot. A tanácsok konzultatív státusszal rendelkezhetnének a helyi döntés-előkészítésben és részt vehetnének a döntések végrehajtásának ellenőrzésében is.

A közösségi tanácsok tehát nem a közvetlen helyi cselekvésre fektetnének súlyt, hanem inkább a fejlesztés irányainak, aktuális kérdéseinek és a végrehajtás módjainak meghatározásában képviselnének egy jól kimunkált civil álláspontot. 

A közösségi tanácsok mintájára pl. a nyilvánosság nagyobb területi szinteken történő szerveződésére is létrejöhetnének tanácsok, de más tartalommal is elképzelhető működésük – ld. a továbbiakat!

 

2. Képzési tanácsok

Az önszervező helyi fejlesztési projektek megvalósulásának akadálya lehet a képzetlenség és az ingyenesen elérhető felnőttképzési lehetőségek hiánya – miközben pl. az átképző tanfolyamokat elvégzettek nem tudnak elhelyezkedni. A közösségfejlesztői folyamat egyben motivációkat is épít a (tovább)tanulásra, s az esetben hatékony, ha a képzések akkor, ott és olyan tartalommal valósulnak meg, amire helyben igény mutatkozik. A demokratikus, közösségi képzésektől a falusi turizmusra, idegenforgalomra, biogazdálkodásra, általában az üzleti vállalkozásokra, konkrétan a szövetkezetek alapítására, közösségi gazdálkodásra, üzleti tervek készítésére, a napközbeni gyermekfelügyeletre, a számítógépes távmunkára, nyelvtanulásra, a környezetvédelemre, a fiatalok önismeretére, kommunikációs készségeinek javítására ­ sokféle továbbtanulási igény szerveződött meg már praxisunkban. Igény mutatkozik a közösségi munkás képzés iránt is, de sikerült már motivációt ébresztenünk az általános vagy középiskola befejezésére, a felsőoktatásban való részvételre is. Támogatás hiányában e képzéseknek jelenleg csak töredéke valósul meg, s az is csak a legelszántabbak, a cél elérésére áldozni is képesek esetében.

Bizonyára javíthatna a helyzeten, ha a közösségfejlesztő a helyi aktivistákkal együtt megszervezne a térségben egy képzési tanácsot, amelynek munkájában a képzésekben érintett valamennyi szereplő részt venne. E tanácsok feladata az lenne, hogy a területi igényekhez igazítsák lehetőségeiket és az ottani szükségletekhez igazodó képzéseket tervezzenek és támogassanak.    

 

3. Beruházási, fejlesztési, ún. partnerségi tanácsok

A közösségi munka elérkezhet olyan stádiumba, amikor a közösségi elképzelések megvalósításához szükségessé válik jelentős források bevonása is. Elképzelhető, hogy a területfejlesztési tanácsok, az EU-programok felelősei, a térségi vállalkozók és az önkormányzatok – tehát a jelentős pénzügyi- és anyagi jellegű természetbeni forrásokkal rendelkezők – megkeresése és a velük történő közös gondolkodás tőkebevonást, befektetők vonzását, a helyhez jobban igazodó pályázatok kiírását, stb. eredményezne. Ennek természetesen az a feltétele, hogy konkrét és minél kidolgozottabb elképzelések fogalmazódjanak meg a helyi kezdeményezők részéről.

A “partnerségi tanácsok” kifejezés az EU-terminológia része, amely a szektorok közötti, partnerségi együttműködés helyi struktúráit kialakítani hivatott. A partnerségi tanácsok a helyi fejlesztés tervezési és megvalósítási folyamatába illeszthető, rendszeresen kommunikáló, egyeztető, koordináló szervezetek – lásd pl. a LEADER-programot! Az EU programok logikája szerint e tanácsok az elnyert támogatást térségükben újraoszthatják, ami növeli térségi hatalmukat és ez bizony veszélyforrás is a civilek számára (is). Mégis, a civilek részvétele e folyamatban kívánatos és ösztönzésre érdemes, de hogy ne ugródeszkának tekintsék a partnerségi tanácsokban való részvételt, hanem rendszeressé váló civil feladatuknak, ez csak a lakosság megfelelő demokratikus képzettsége után várható el (annak a bizonyos civil kurázsinak az általánossá válására gondolunk). A tanácsok képzéséről itt is ugyanazt mondhatjuk, mint a közösségi tanácsok esetében. A partnerségi tanácsok megalakulása és képzése ugyanakkor növelné annak az esélyét, hogy az önkormányzatok és fejlesztési ügynökségek demokratikus és közösségi képzéseken vegyenek részt.

 

4. Közösségi válságkezelő tanács

Elsősorban szociális területen merül fel szükségességük, a közösség nagy részét sújtó, már válsághelyzetben lévő lakosok esetében. Ilyenek pl. a díjhátralékosok, a szükséglakásban élők, a slum-osodó szomszédságok, az etnikai feszültségek, a strukturális munkanélküliséggel fenyegetett területek, közösségi intézmények bezárása, stb. Alkalmas lehet ilyen tanácsok létrehozása a már közelgő, közösséginek tekinthető válság megelőzésére is – pl. a kilakoltatással fenyegetettek esetében.

A tanács munkájában valamennyi, az ügyben érintett szereplő képviselőinek részt kellene vállalnia. A szociális munka jól lehatárolt szakterületei, a kormányzati döntéshozók, a válság kezelésében érdekelt szolgáltatók (energiaszolgáltatást, a lakásokat bérbeadók), a fogyasztóvédelem, és a válság által sújtott lakosok (és esetleges szervezeteik) között régóta esedékes lenne a rendszeres konzultáció és együttműködés, a válság mind eredményesebb és humánusabb kezelése érdekében. A közösségi munkások kezdeményezésére a válságban érintett valamennyi szereplő átgondolhatná, hogy milyen erőtartalékokkal rendelkezik és mit, milyen ütemben, milyen feltételekkel tudna biztosítani a válság kezelése és megoldása érdekében?

Ez a folyamat csak jól felkészített és kidolgozott tervvel rendelkező, tárgyalóképes lakossági csoporttal, helyi nyilvánosság megléte mellett lehet eredményes.  E felkészítés, az érintettek együvé szervezése és a helyi nyilvánosságban való hiteles megjelenítés lenne a közösségi munkás feladata. A képzéseknek itt is kulcsszerepe van, hiszen a fenyegetettségben élők gyakran nem ismerik a törvényeket és lehetőségeiket, nem tárgyalóképesek, nem tudnak tervezni, stb.

Szinte ugyanilyen fontos a “másik oldal” felkészítése – képzése? –, ráhangolása a közösségi megoldások keresésére, az emberiességi szempontok figyelembe vételére…

(A fenti részletek a Közösségfejlesztők Egyesülete 3 éves stratégiai tervéből valók, amelynek összeállításában az Intézet Közösségfejlesztési Osztályának munkatársai is részt vettek.)

 

Példa a közösségi tanács formára

A Nyírpalota Társaság egy önszerveződéssel létrejött városrészi közösségi tanács, amely 2002. decemberében alakult. Célja: Egy komplex lakóhelyi társadalmi-közösségi folyamatprogram kialakítása, támogatása és követése.

Státuszát tekintve a Társaság társadalmi szervezet, amely nem kíván önálló jogi személyiséggé válni. Ez a szerveződés független emberekből, civil társadalmi és szakmai szervezetek képviselőiből áll. A Társaság tagságát meghívásos alapon bővíti.

Nem része egyetlen pártpolitikai csoportosulásnak sem, lakóhelyi közösségi – társadalompolitikai és szakkérdésekkel kíván foglalkozni. A kerületi önkormányzati képviselőket nem pártpolitikusi szerepükben, hanem a közösség felelős helyi képviselőiként keresi partnerként.

Munkáját három felkért ügyvivő koordinálja, elérhetősége az Újpalotai Szabadidő Központ postacímén, ill. az ügyvivők e-mail és telefonszámán, valamint a www.ujpalotainfo.hu honlapon lehetséges.

A Nyírpalota Társaság egy olyan társadalmi összefogás, amely működése során számba veszi, hogy:

az egyes közösségek, intézmények mit csinálnak, milyen lakóhelyi jelentőségű közösségi programokat, tevékenységeket folytatnak ebben a városrészben;

az itt élő polgároknak milyen lakóhelyi társadalmi-közösségi szükségleteik vannak – ezeket nevezzük ügyeknek –, amelyeket közösségi módon lehetne/kellene kezelni

ezeknek a szükségleteknek, ügyeknek vannak-e helyben “gazdái”, adekvát alakítói, akik azok megoldásával foglalkoznak;

ha nincsenek ilyenek, kik lehetnének azok (mely intézmények, közösségek), vagy azokhoz esetleg új szerveződések létrehozása szükséges.

 

A Társaság tehát, elsősorban nem új, önálló cselekvéseket kíván indítani; hanem a városrészben létező cselekvő erőket megkeresve, összefogva, igyekszik a helyi közösséget érintő ügyeket ajánlani, vagy kieszközölni azok ellátását, megoldását, napirendre tűzését: fórumokkal, a társadalmi párbeszéd helyi megszervezésével, kapcsolatteremtéssel, lobbizással, ügyek-szervezetek összekötésével, összefogások megteremtésével, a közfigyelem ráirányításával, azzal, hogy elemzően megtárgyalja azokat.

Az egyes problémák tárgyalásának, kezelésének lehetséges menete:

szakértők meghívása, “hivatalból illetékes” szervezet-intézmény megszólítása; önmagunk megvitatjuk a kérdést, lehetséges kapcsolatok-példák bemutatása máshonnan ­  hasonló ügyekben, felhívás közzététele a nyilvánosságban, adatgyűjtés, a témában (előre-utólag) tárgyalások kezdeményezése, utánanézni ügyeknek, kutatómunka.

 

Az eddig megfogalmazódó, lehetséges lakótelepi szintű “ügyek”:

Fiatalok

Játszótér – parkok – kiserdő

Lakóházak felújítása

A lakótelepi közbiztonság és annak fejlesztése

Közösségi tér – kávé-/teaház folyamatos és közösségi működtetése

Szelektív hulladékgyűjtés lakótelepi megszervezése

Szomszédsági programok szervezése

Helyi nyilvánosság szélesítése, fejlesztése

Könyvtár – könyvtárügy fejlesztése Újpalotán

A lakótelepet érintő önkormányzati döntések-határozatok előzetes megvitatása, véleményezése

Idősek, nyugdíjasok a lakótelepen

 

A Nyírpalota Társaság rendszeres műhelytalálkozóit háromhetente tartja, ezt időszakonként nyilvános fórumok egészítik ki.