BEKE PÁL

Évértékelő-évnyitó

megbeszélést szervezünk (a jelen idő használatát e lapszám éppen ebből az alkalomból való megjelenése indokolja) jelenleg még használatos, a Budai Vigadóban lévő székházunkban a Magyar Kultúra Napját megelőzően, január 21-én. Úgy gondoljuk, hogy valamennyiünknek (tehát a közművelődési/közösségi művelődési szakmában akár a terepen, akár annak helyi, megyei vagy országos hivatalaiban, akár nálunk, mint szakmai-módszertani központban dolgozó kollegáknak) előnyére, hasznára válik, ha összefoglaljuk az Intézet  2003-as évének legfontosabb eseményeit és szakmai történéseit, valamint ha néhány témában közösen tervezzük a 2004-es esztendőt.

Az alábbiakban – a Szakmai beszámolók rovatban – néhány osztályunk/kollegánk előző évi munkájának egy-egy részletét tesszük közzé. Ne hivatalos és összintézeti beszámolóként olvassák tehát ezeket, hanem úgy, hogy sokunk közül itt mi néhányan ezeket tartjuk érdemesnek az ekként való közhírré-tételre, egyidejűleg figyelemre, megőrzésre. Évértékelő-évnyitó rendezvényünk plenáris üléséről egyébként internetes helyszíni közvetítést adunk, s ez a technika alkalmas arra, hogy ne csak egyidejűleg kísérjék figyelemmel a személyesen vendégül nem látott kollegáink (vagy bárki más érdeklődő) az elhangzottakat, hanem azt honlapunkon hosszú ideig megőrizve vissza is kereshessék. Egyidejűleg elkészült a 2003.évről készített és fenntartónknak eljuttatott hivatalos beszámolónk és 2004. évi munkatervünk, ami ugyancsak fellelhető honlapunkon. Az itt most közzétett írások tehát mindezekkel együtt képeznek évértékelést illetőleg idei szándékaink összegzését.

Harmadik éve, hogy hivatalos beszámolónkat és munkatervünket “igazgatói bevezetővel" látjuk el, alkalmat adva ezzel e sorok írójának, hogy a szükségszerű részletezést megelőzően az eltelt vagy az eljövendő évről saját summázatát rögzíthesse. Nem magamutogatásból (helyesebben: magam-mutogatásából) döntöttünk így, hanem az egyszemélyi felelős vezetői állapot tudatos, és korántsem kényszerű felvállalásából. Kollegáim néhány szövegét megelőzően tehát ebből idézek annál is inkább, mert azt alkalmasnak találom egy összegzett évértékelés illusztrálására.

Egy (bár egész) napos együttlétünk második felében néhány szekcióban a 2004-es feladatokkal is foglalkozunk; ezekről majd összefoglaló készül egy további lapszámba, illetőleg bizonyosan sor kerül majd cikk, beszámoló, interjú stb. formában a későbbiekben, avagy mindezek híján majd a jövő esztendő elején kerülnek terítékre egy hasonló évértékelés során.  Reméljük, hogy az azok megbeszélésére fordítandó néhány óra további szakmai megbeszélések és együttműködések elindítója lesz; az egész rendezvény éppen ebben nyeri el majd értelmét.

 

A 2003-as év

kiegyensúlyozott, megnyugtató anyagi körülmények között, a korábbi esztendőhöz képest változatlan szervezeti struktúrában és gyakorlatilag a korábbiakhoz azonos személyi körülmények között telt. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert (az anyagiak esetében) hosszú évek óta ez volt az első olyan esztendő, amely gazdaságilag kiegyensúlyozott körülményeket teremtett, egyidejűleg (szervezeti szempontból) immár ez volt a második, amelynek során 2001 őszi elkészülte ellenére mégsem változott meg az Intézet alapító okirata, és (a személyi körülmények szempontjából) ez volt az első esztendő, amikor az intézeti vezetés annak ellenére maradt a helyén, hogy távozásának körülményei előzőleg tisztázottak voltak. Tagadhatatlan, hogy ezek mindegyike valamiképp befolyásolta az Intézeten belüli kedélyeket; ám hogy ez az összintézeti teljesítményben mennyire volt érzékelhető, illetőleg mennyire látszott is, az (belülről nézvést) pontosan nem tudható.

A 2002 novemberében kezdett minisztériumi felügyeleti vizsgálat 2003 február folyamán lezárult, majd 2003 október elején a NKÖM közigazgatási államtitkára által szervezett egyeztető megbeszéléssel véget ért. 2004 februárjában kell az azóta jobbára (még 2003 nyara folyamán) megvalósított cselekedeteinkről, hibáink és hiányosságaink kijavításáról beszámolnunk. Közigazgatási államtitkárunk a már említett megbeszélés során rögzítette, hogy a felügyeleti vizsgálatot szükségképpen követő úgynevezett utóvizsgálatot az átszervezett és áthelyezett új Intézet helyzetelemzésével fogja egy időben megszerveztetni és végrehajtatni; ebből (is) tudható, hogy jelentős változások előtt állunk. Mindez bár bizonyára zavarta, de (mint beszámolónkból érzékelhető) nem tette lehetetlenné szakmai működésünket.

2003-ban elkészültek mindazok a szabályzatok, illetőleg elkészítettük mindazon szabályzataink megújítását (beleértve a Kollektív Szerződést is), amelyek esetleg elavultak és megújítandók voltak. A feladat látszólag a felügyeleti vizsgálat által feltárt hiányosságok eredményeképp oldódott meg, valójában azonban annak köszönhető, hogy a 2002 őszén a február-szeptember között hiányzó, s pusztán elemi funkcióiban helyettesített gazdasági igazgatói álláshelyet be tudtuk tölteni, és a munkába állt új gazdasági igazgató az osztályán és az Intézet ügyeiben való tájékozódását követően megoldotta mindezeket. Megújítottuk a '60-as évekből származó irodaberendezéseink egy részét, és igyekeztünk pótolni azt a hiányt, ami az irodatechnika szempontjából egy évtizede állandósult. Még így sincs minden kollegának személyes használatú számítógépe, és hiányosak, de legalább már fizikailag elérhetők (mert azonos emeleten fellelhetők) a szükséges perifériák, a táv- és fénymásolók. Átépítettük a Balatonalmádi Továbbképző Ház teraszát és szennyvízelvezetését, elkészítettük az évek óta romos Tokaji Alkotóház fel- és megújításának tervét (egyidejűleg hasznosítási tervünkhöz elnyertük az Önkormányzat együttműködési, esetleges közös pályázatban való részvételének ígéretét).

2003-ban elkészült a Szervezeti és Működési Szabályzat új, majd többször javított szövege is. Ez a dokumentum változatlanul tartalmazza a Népi Iparművészeti Titkárságot, ami természetes, hiszen annak fogalmazásakor az struktúránk része volt. 2003 végére azonban elkészült az a Kormány- és miniszteri rendelet tervezet, ami ezt a feladatkört a Hagyományok Házához telepítené. Az átszervezésre-áthelyezésre vonatkozó konkrét hír hallatán a Hagyományok Háza igazgatójával és a két intézmény gazdasági igazgatójával a tél elején közösen megkezdtük az átadás-átvétel előkészítését; kidolgoztuk és rögzítettük az ezzel kapcsolatos, közösen képviselendő alapelveinket.

A 2003-as év tervezése során azokat a feladatokat, amelyekre nem volt költségvetési vagy ún. szaktörvényi fedezetünk, nem építettük be munkatervünkbe. A megnyílt pályázati lehetőségekkel élve azonban a tervezettekhez képest többet teljesíthettünk. Ez úton is köszönjük az illetékeseknek, hogy a korábbi, a 2002-es állapotokhoz képest 2003 folyamán immár pályázhattunk a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz; nyertes pályázataink zömét, végül tehát megemelt teljesítményünk fedezetének többségét tőlük nyertük.

Osztályaink közül 2003 folyamán az addig lehetetlen állapotban lévő Kutatásira tettük a hangsúlyt; a személyi fejlesztésen és anyagi ellátottságuk javításán túl az osztály új elhelyezését is megoldottuk. Nem járt eredménnyel azonban az Önkormányzati és Szervezetfejlesztési osztály korábban még okkal remélt megújítása; a korábban alkalmazott koncepciózus vezető 2003 elején másutt vállalt munkát. Helyettesítését egy idő után megbízott osztályvezetővel oldottuk meg, ám az ő helyzete sem megnyugtató: egyik kollegája tartós szabadságot kért, másik kollegáját az Igazgatóság által vezérelt projektekben is foglalkoztattuk, és rajta kívül nincs több szakembere. Bizonyos, hogy az osztály helyzetét 2004 folyamán személyi bővítésekkel és további személyi-térbeli átrendezésekkel meg kell oldjuk.

Az év nagy részén még egyetlenként alkalmazott nemzetközis kollegánk tartós németországi foglalkoztatása miatt fizetésnélküli szabadságot kért. Helyette szeptembertől két nemzetközi referens (francia-olasz-német és angol nyelvterületet lefedő) alkalmazására került sor, akikkel jelentős szakmai fejlesztőmunka előtt állunk. Új kollektív szerződésünkben alkalmazásukkal egy időben szabályoztuk, gyakorlatilag bővítettük a nyelvpótlék-fizetés lehetőségét, egyidejűleg felmértük az idegen nyelvet ismerő-használó intézeti munkatársak teljes körét. Mindennek köszönhető, hogy honlapunk az év utolsó heteiben több idegen nyelvi oldallal bővült; várható és remélhető, hogy ezek folyamatos gondozása révén külföldi szakmai, esetleg intézményi kapcsolataink is gazdagodnak. A Koordinációs Titkárságon alkalmazott két nemzetközi referens (és az általuk összefogott, nyelvpótlékot nem beosztásuk végett kapó) kollegáinkból alakított alkalmi munkacsoport új jelenség az intézeti struktúrában.

A nyár végén megbeszélést kezdeményeztem az Intézet jogelődjében alkalmazott több jeles kollegával (és az akkor már itt dolgozó, még mindig nálunk dolgozókkal) arról, hogy miképpen lehetne összefoglalnunk, egyidejűleg fel- és megújítanunk azt a számtalan szakmai eredményt, amire az akkori Népművelési Intézet keretében közösen jutottunk, s amit szakmánkban immár régóta a feledés homálya fed. Arról beszéltünk tehát, hogy előadásokkal, kiadványokkal föl kéne elevenítsük azt a számtalan szakmai eredményt, következtetést, kísérletet és gyakorlatot, ami a közművelődés/közösségi művelődés szakmai megújulásához manapság nélkülözhetetlen, ám a tökéletes amnézia miatt abban nincs nyoma, abban nem hat, azt nem ismerik. A szándékból egy 2003 decemberében megvalósítandó két napos szakmai tanácskozás és találkozó tervét készítettük el, de október közepén azt (az Intézet átalakításának és elköltöztetésének közeli szándéka miatt) leállítottam. Szerettem volna elkerülni ugyanis annak még a látszatát is, hogy minderre esetleg személyes érdekeink miatt, jelenlegi pozícióink védelmében van/lenne szükség.

2003 nyarán egy (közreműködésemmel készült és bírált) pályázat során kiderült, hogy több tucatnyi, nem egy esetben évek óta működő, helyi közművelődési intézményt fenntartó és működtető egyesület van és működik az országban. Ilyenek és hasonlók megalakítását már évtizedekkel korábban szorgalmaztuk a jogelőd Népművelési Intézet keretében. Ezen szervezetek, a művelődésiotthon-egyesületek képviselőit összefogtuk, és számukra egy brüsszeli pályázati nyereményből külföldi tapasztalatszerzést, majd több szakmai összejövetelt szerveztünk. Ebbéli (és megjegyzem: sok egyéb) cselekedetünkről beszámoltunk a Szín hasábjain is.* Mindezt csak azért jegyzem itt meg, hogy érzékeltessem: esetükben tipikusan olyan feladatvállalásról volt szó, ami az azonnali reagálást kényszerítette ránk annak ellenére, hogy korábban nem ezt, vagy nem így, avagy nem ekként terveztük. A szakmai kényszerből történt, előre nem tervezett (mert nem látható), ám megvalósított feladatra más esetekben is van példa.