Szakmai beszélgetés a tanácskozás résztvevőivel

Földiák András: A mai tanácskozás szervezői a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát is felkérték, de az sajnos nem tudta képviseltetni magát. Ezt egy kicsit jelképesnek érzem, mert mintha a nagyon tágan értelmezett kultúra, a humán szféra kiszorulna mindabból, ami a területfejlesztésben, a kistérségek kialakításában történik. Ez az egyik. A másik, ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, saját munkámmal is egy kicsit büszkélkedve, hogy nyáron volt egy falukutató táborunk Kocs faluban, ami a tatai kistérséghez tartozik (itt volt valamikor a Magyari Zoltán-féle kísérleti minta járás). Mi ebben a táborban együtt tudtunk beszélgetni egy tíz napos folyamat során egyetemistákkal, a térség országgyűlési képviselőjével, területfejlesztési szakemberekkel, de a lelkésszel és a helyi civil szervezetek embereivel is. Tulajdonképpen ilyen alulról építkező helyi gondolkodási folyamattal én nem találkoztam a mi kis falukutató táborunkat kivéve.

Nem lehetne valami módot találni arra, hogy ezek az emberek szabadabban találkozzanak, egy kísérleti kistérségben esetleg? Ez segítené az alulról építkezést, a helyi társadalmi vitát is. Ezt a kérdést bevezetőnek szeretném feltenni, lehetőleg mindkettőjüknek.

Virágh Rudolf: A modell-kísérletekre ismereteim szerint közigazgatási és más vonatkozásban is vannak vállalkozók, vannak ilyenek az országban, anélkül hogy ennek neveznék magukat. Mi pályáztatás útján támogattuk például a helyi szakmai integrációt, illetve a kistérségenkénti munkaterületek létrehozását. Ennek elég nagy sikere volt, sok helyen az országban tényleg ki is építették, voltak, ahol az ilyen típusú szerveződéseket áttekintették. Nagyrészt személyi függés kérdése, hogy ezek milyen mértékben érintkeznek a közművelődéssel.

Ott, ahol egy olyan intézmény létezik, amely valamilyen formában területfejlesztéshez, közigazgatáshoz képzést végez, ott léteznek ezek a kapcsolatok. Azok a szakmai kapacitások, amelyek létrejöttek kistérségben, modellértékűek, nagyon integránsak, sok mindenkit bevonnak.

Ágh Attila: Visszatérnék ahhoz a monomániámhoz, hogy a működő kistérséghez régió is kell. Nagyon becsüljük mindnyájan az alulról jövő kezdeményezéseket, de a régióban az, hogy kistérségre legyen bontva, már előírás szerint programozott szabályozásba van építve.

Kezdeményezés ebbe az irányba: tudomásom szerint Veresegyház, Siklós környékén, Bács-Kiskun déli részén, Baja és Makó környékén vannak ilyen építkezések, ahol ugyanezt próbálják meg. 

Tehát vannak alulról jövő mozgások, ami biztos nagyon jó, de én azt hiszem, itt tényleg arról van szó, hogy a régió egyik sokat emlegetett, nem eleget emlegetett dimenziója pontosan a humán erőforrások többségi mobilizálása vagy humanizálása.

Hozzászólás: A kistérségi fejlesztési tanácsokban a civil szervezetek egy főt delegálhatnak, akinek nincs szavazati jogköre.  Szerintem ez a demokrácia arcul csapása. Ugyanis meg kell mondjam, hogy a civilek nagy várakozással fordulnak a létrejövő kistérségi tanácsok felé, mert úgy gondolják, hogy végre valahol beleszólási joguk lesz.

Virágh Rudolf: A dolog egyrészt még nem dőlt el, mert ezek a vélemények, amit Ön mond, tömkelegével fordulnak elő, másrészt ezzel ellentétes vélemények is. A szabályozott döntési rendszer pillanatnyilag: lesz egy kör minden szinten (országos, regionális, megyei és kistérségi), amelynek szavazati joga van egy tanácskozási joggal, és egy, amelyiknek véleményalkotási joga van. Vagyis külső fórumként kívülről a saját szervezeti blokkjuk megalkotja a véleményét, amit kötelező előzetesen kikérni. A negyedik pedig a napirenden való részvételi jog: amikor érintett szervezetű kistérségről van szó, akkor meg kell hívni, akkor tanácskozási joga van, de egyébként nincs véleményalkotási joga. Ez egy világos, sok szempontból használható döntési rendszer.

A civil szervezetekre visszatérve. A következő problémák merültek föl. Az egyik az, hogy akik szűkebb döntési kört akarnak, azért akarják ezt, hogy döntésképes legyen a szervezet. Annyi szereplője legyen, ahol egyáltalán még elképzelhető bármilyen szabályozás mellett a döntésképesség. Meg lehet oldani egy szervezet negligálását úgy, hogy olyan döntési rendszert eresztünk rá, amely eleve lehetetlenné teszi, hogy döntés szülessen. Ez pusztán technikai kérdés.

Akik szűk döntési bázist akarnak, azt mondják még: aki forrást hoz be, annak legyen szavazati joga. Aki nem hoz be, annak ne legyen.

Az említett megoldási mód nem a mi fejünkből pattant ki, hanem civil szervezetek javasolták. Valójában még nem dőlt el, a civil szervezetek fóruma képviselőjének is legyen-e szavazati joga, esetleg valamilyen súlyozott szavazati joga.

Az a megoldási mód, hogy az összes civil szervezetnek szavazati joga van, totális döntésképtelenséget jelent az én véleményem szerint is.

Ebben még érdemi döntés nincsen, eldőlt akkor lesz, amikor a Magyar Közlönyben megjelenik a törvényszöveg.