KRAICINÉ DR. SZOKOLY MÁRIA
MŰVELŐDÉSSZERVEZŐ SZAKOS HALLGATÓK ÉS
“A MŰVELŐDÉS HETE – A TANULÁS ÜNNEPE”
Gondolatok az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon folyó művelődésszervező szakos képzés koncepciójáról, gyakorlati képzéséről
Érdekes egybeesése a közművelődés nemzetközi gyakorlatának, hogy 2003 tavaszán Grazban és Budapesten egyszerre jutott eszébe két nagyrendezvény (Graz Európa Fővárosa, illetve a budapesti A művelődés hete – a tanulás ünnepe) szervező bizottságának, hogy művelődésszervező szakos főiskolás hallgatókat hívjanak meg rendezvényük menedzser csapatába. Így Közép-Európából toborzott fiatal népművelő-jelöltek kaptak meghívást Grazba, és dolgoztak együtt a professzionális rendezvényszervezőkkel, mintegy kilenc hónapon keresztül; Budapesten pedig az ELTE TÓFK tizenöt harmad és negyedéves hallgatója lehetett részese az egyhetes országos rendezvénysorozat központi rendezvénye előkészítésének és megvalósításának.
Vélhetően valamennyi hallgató életre szóló élményt szerzett, s tapasztalat útján szerzett tudásukat, megszerzett kapcsolati tőkéjüket jól fogják tudni hasznosítani, – bárhová is veti őket a népművelői sors a XXI. század globalizálódó világában.
Mit értünk valójában a népművelő, a közművelő, mai szóhasználattal a művelődésszervező, vagy a közművelődési menedzser szakmán, hivatáson. Sokszor és sokan gondolkodnak el e kérdésen a pályán lévő szakemberek. Persze a kérdésre adandó válasz a képzésben közreműködőket érinti leginkább, akik igen nagy felelősséggel tartoznak a szakmának és a kiképzett hallgatóknak egyaránt: releváns-e a képzés során megszerzett tudás? Milyen volt és milyen legyen a képzés filozófiája, a képzők küldetése? Melyek a biztosan nem nélkülözhető elméleti alapok és a mindenképpen kifejlesztendő szakmai kulcskompetenciák? Ezekkel a kérdésekkel szembesültünk valamennyien – oktatók és hallgatók – amikor a rendezvényen együtt, egymásért és az ügyért tettük a dolgunkat, úgy éreztük sikerrel.
A művelődésszervező megnevezés gyűjtőfogalom, számos szakma, munkakör, hivatás tartozik bele, a vidék civil szervezeteit támogató, esetleg a régió fejlesztését szívén viselő közösségfejlesztőtől egészen az országos médiumok választott vagy kinevezett elnökéig, az egyre fogyó művelődési házak munkatársaitól a kulturális miniszterig. A hagyományosan népművelőnek nevezett kulturális munkás – a magyar fogalom lefordíthatatlan más nyelvekre – a társadalmi problémák iránt fogékony, rendszerint elhivatott értelmiségi, aki “a társadalom ütőerén tartja kezét”, így gyorsan érzékeli és “lereagálja” a társadalmi folyamatokat, s a közművelődési munkakörök bármelyikében hivatásának tekinti a művelődési folyamatok animálását, a közösség építését, az emberek boldogulásának – kulturális eszközökkel történő – elősegítését. A közművelődési szakember szerepfelfogása – amint azt a Művelődésszervezők pályaképe c. 2000. évi szociológiai kutatás megállapítja – “függ az iskolától, a foglalkozástól, az értékválasztástól, de feltehetően független a tevékenységstruktúrától, demográfiai, vagyoni helyzettől”.
A szakma alakulása a kiegyezés óta nyomon követhető, mint a tanítói pálya mellett megjelenő, az értékek közvetítésével, intézményesítésével foglalkozó hivatás. Erre képezni – a pedagógusképzéshez hasonlóan – szép és felelősségteljes feladat.
A közművelődés szakkollégiumtól a művelődésszervező szak indításáig
A Budapesti Tanítóképző Főiskolán – az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar jogelőd intézményében – a tanítóképzés keretében 1975-ben kezdődött meg a közművelődési szakemberek képzése a szakkollégiumi képzési rendszer keretében. A szakkollégiumi képzés központilag megállapított célja kezdetben az volt, hogy a végzett tanítók – az általános iskola alsó tagozatán végzendő tanítói munkájuk mellett – képessé váljanak speciális, közművelődési és könyvtári feladatkörök, szabadidős pedagógiai feladatok ellátására. A BTF-en folyó népművelés szakkollégiumi képzés célja nem elsősorban a felnőttek művelődésének segítésére történő felkészítés volt, hanem a gyermekek tanórán és iskolán kívüli művelődési színtereinek és a szabadidős foglalkoztatás gyakorlatának megismertetése, hiszen a főváros alapvetően mást várt el a közművelődési szakkollégiumot végzett tanítóktól, mint a vidék. A nyolcvanas években korszerűsítettük a képzést, és sajátos intézményi arculatot alakítottunk ki, s már ekkor nagy hangsúlyt fektettünk a gyakorlati képzés tartalmi gazdagítására (drámajáték, kézműves-játszó foglalkozások, dráma- és bábjátszás).
A négyéves tanítóképzés bevezetése kapcsán, 1994-ben megszűnt a szabadművelődési szakkollégium. Ekkor – a kifutó szakkollégiumi képzéssel párhuzamosan – a képzési hagyományok és az oktatási infrastruktúra fenntartása érdekében "előre menekültünk": a Janus Pannonius Tudományegyetem konzultációs és vizsgaközpontjaként bekapcsolódtunk a főiskolai szintű művelődésszervező szakos képzésbe, és az akkortájt a szak képesítési követelményeiről folyó szakmai viták alapján kidolgoztuk a főiskolai szintű nappali és levelező tagozatos művelődésszervező szak alapítási és indítási dokumentációját. Ennek alapján kezdődött meg a képzés az 1998/99. tanévben. 2003-ra a képzés kiteljesedett: három képzési formában folyik (egyszakos képzés nappali és levelező tagozaton, illetve 2003/04. tanévtől nappali tagozaton kommunikáció szakkal társítva) mintegy 460 hallgatóval.
A szak célja
Olyan felsőfokú szakemberek képzése, akik a magyar kultúra és a közművelődés iránt elkötelezett, alkotó és szolgáltató szakértelmiségivé kívánnak válni, akik a kultúra eredményeinek, javainak és eszközeinek birtokában felkészültek az egyetemes és a magyar kulturális értékek közvetítésére. Méltányolják és érvényesítik az egyéni és társas szellemi kezdeményezéseket, az alkotások létrehozóit, szellemi és létformáló erőit, alkalmasak a humán stratégiák felhasználásával az emberi erőforrás fejlesztés általános és speciális feladatainak megoldására.
Képesek a kultúra- és közösségfejlesztési folyamatok animálására, a felnőttképzés speciális módszereinek tudatos alkalmazására, a rétegproblémákból származó hátrányok tudatos, a kultúra eszközeivel történő csökkentésére. Rendelkeznek alapos kultúraelméleti és történeti, esztétikai tudással, a társadalmi folyamatok felismeréséhez és befolyásolásához elengedhetetlen szociológiai és művelődéspolitikai ismeretekkel, tájékozottak a pedagógia, az andragógia, az alkalmazott pszichológia, a kommunikáció és az animáció elméletében és gyakorlatában. Ismerik a vezetés és a szervezetfejlesztés módszereit, jogi és közgazdasági alapelemeit; fejlett kommunikációs képességgel, a művészetek és a tudományok korszerű eljárásokkal történő közvetítésének ismeretével, a kulturális vállalkozások mechanizmusának ismeretével, vállalkozói attitűddel a kulturális piac törvényszerűségeinek felismeréséhez, a mikro és makro társadalmi folyamatok elemzéséhez és kulturális fejlesztésükhöz szükséges stratégiával, és ezek megoldási képességeivel.
A tantárgycsoportokon belül az egyes tantárgyak egyrészt követik a sajátos tudományterületek logikáját, másrészt sorrendjüket meghatározza az a tudatosan választott képzési koncepció, hogy időben az alapozó jellegű tárgyak kerüljenek előre, ezeket követik a gyakorlati képzéssel párhuzamosan futó, a módszertant bevezető elméleti jellegű tárgyak (pl. Andragógia). A képzés végére kerültek egyrészt a művelődésszervezői praxist szolgáló tantárgyak (pl. Humán stratégiák, Szociokulturális animáció), másrészt egy-egy olyan szintetizáló jellegű elméleti tárgy, amely valamennyi megelőző tárgy ismeretanyagára épít (pl. Politológia).
A hallgatók tanulmányaik során az alábbi szakirányokból választhatnak:
Célunk, hogy megismertessük a hallgatókat a turizmussal mint rendszerrel, és a közművelődési intézményrendszerhez kapcsolódó gyakorlatával. A hallgatók megismerkednek az idegenvezetői tevékenység formáival és az idegenvezetői munka alapelemeivel, az idegenvezetés kommunikációs rendszerével. Képesek lesznek elhelyezni a fenti tevékenységet a turizmus rendszerében, s a későbbi munkájuk során hatékonyan együttműködni a turisztikai szakemberekkel a mindenkori vendégkör érdekeinek szolgálatában. Megismerik az idegenforgalmi animáció fogalmát, típusait, módszertanát, az idegenforgalmi animáció nemzetközi gyakorlatát.
– Regionális média-menedzsment
– Non profit menedzsment
A szakirány célja, hogy az elméleti megalapozás mellett szemléletes gyakorlati ismereteket adjon a vezetési praxisról, valamint tudatosítsa a sikeres menedzsment szerepét, jelentőségét a nonprofit szervezetek irányításában, vezetésében. A félév során a hallgatók számára váljon egyértelművé, hogy a menedzsmenthez kapcsolódó szerepek és magatartások a szervezeti célok érdekében összehangolt tevékenységek. A képzés alapvető ismereteket ad a non profit szervezetek marketing-kommunikációjáról, azok belső folyamatainak, összefüggéseinek feltárásáról, valamint a kapcsolódó tevékenységekről. Célja, hogy a hallgatókban kialakuljon az alapvető jártasság a stratégiai tervezés és a civil szervezeteket érintő anyagi és humán erőforrások feltárása, kiaknázása terén. A tananyag elsajátítása során a hallgatók ismerkedjenek meg a már realizálódott “ötlettől a megvalósulásig” projektekkel és azok vezetőivel. Számítunk a résztvevők kreativitására, ezért gyakorlati munkánk olyan technikákra épül, amely aktív részvételre ösztönöz: az ismeretek átadása során folyamatosan integráljuk a hallgatók ismereteit és tapasztalatait.
A képzés gyakorlatorientált jellege miatt igen nagy hangsúlyt fektetünk a gyakorlóhelyek kijelölésére és a gyakorlatvezetők személyére. A főváros professzionális kulturális intézményekkel való jó ellátottságának köszönhetően a hallgatók nagy múltú intézményekben, magasan kvalifikált szakemberektől tanulhatják a művelődésszervező szakma gyakorlatát. A hét féléven át tartó gyakorlati képzés keretében a hallgatók csoportos, egyéni, összefüggő terepgyakorlatot végeznek a közművelődés, illetve a választott szakirány területén. A gyakorlat célja: Ismerkedés a közművelődés és a választott terület (idegenforgalom, média, ifjúságsegítés) színtereivel, gyakorlatával.
– Az Országgyűlés szervezete, szerkezete, a plenáris munka a gyakorlatban;
– az önkormányzatok művelődésigazgatási tevékenysége;
– a közművelődés klasszikus alapintézményei: művelődési házak és könyvtárak, levéltárak, múzeumok;
– elektronikus és írott médiumok: az írott sajtó, a rádió, a televízió szerkesztőségei. A lap-, a könyv és a lemezkiadás műhelyei;
– művészeti intézmények: színházak, mozik, galériák, múzeumok, könyvtárak;
– a felnőttképzés és ismeretterjesztés intézményei, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Fővárosi Állat-és Növénykert;
– az idegenforgalom, és a kulturális turizmus intézményei,
– kulturális és ifjúsági civil szerveztek, a kulturális szféra privát vállalkozásai, rendezvény és reklámügynökségek.
A gyakorlati képzés jellemzői
A feladatok minden gyakorlattípusnál valóságosak, azaz a hallgatók “éles” körülmények között figyelnek meg, majd oldanak meg feladatokat.
A feladatok műhelymunka jellegűek, a hallgatók kezdetben szakképzett művelődésszervezőkkel team-munkában oldanak meg feladatot, először irányítással, majd önállóan, később önállóan vezetett teamben.
A gyakorlat kezdettől igényli valamennyi kompetencia (személyes, szociális, módszertani) meglétét, nagyban hozzájárul kialakulásukhoz, fejlődésükhöz.
Kezdetben támogatjuk, majd igényeljük, hogy a hallgatók önállóan szervezzék gyakorlatukat, tartalmi, formai vonatkozásban legyenek innovatívak. Támogatjuk, hogy a hallgatók különböző félévekben esedékes gyakorlatukat azonos intézménynél végezzék. Ezzel segítjük a művelődésszervezői munka folyamatelemzésének lehetőségét, a csoportos értékelések feltételeinek megteremtődését, a munkahelyteremtés lehetőségét.
Az elméleti tárgyak oktatásánál elvárjuk, hogy hallgatóink folyamatosan reflektáljanak a gyakorlaton szerzett tapasztalataikra. Ösztönözzük továbbá, hogy tudatosan építsék szakmai-emberi kapcsolataikat, gyűjtsék össze a gyakorlóhelyeken megismert dokumentumokat, eszközöket és módszereket. Ezeket elemezzék, értékeljék, rendszerezzék, ismertessék meg csoporttársaikkal.
A gyakorlat során a hallgatók hospitálások, intézménylátogatások révén bepillantást nyernek a művelődési intézményekben folyó munkába, választásuk alapján módjuk van ezeket tanulmányozni, a főbb törekvéseket elemezni, a módszertani fogásokat elsajátítani és gyakorolni. Szorosan együttműködnek az intézmények dolgozóival, kapcsolatot teremtenek az intézmények látogatóival, partnereivel, bekapcsolódnak az adott intézményben működő csoportok valamelyikének munkájába. Munkájukról gyakorlati naplót vezetnek és minden félév végén elemző esettanulmányt, dokumentált szakmai beszámolót készítenek végzett munkájukról, amelyet a külső gyakorlatvezető, valamint a főiskola gyakorlati képzéssel megbízott oktatója értékel.
A Társadalomtudományi Tanszék, illetve a Tanszék keretében működő Művelődéstudományi Munkacsoport hagyományosan szoros és bensőséges tanár-diák viszonyt épített ki végzett hallgatóival. A folyamatos szakmai és emberi kapcsolattartásra a gyakorlati képzésen kívül számos szakmai rendezvény és hallgatói klubdélután biztosít évente többször alkalmat. Végzett hallgatóinkat bevonjuk a művelődésszervező szakoktató-, nevelő munkájába. Jelenleg egy volt hallgatónk főállású oktatóként, két fő óraadó oktatóként vesz részt a képzésben, további hat volt hallgatónk gyakorlatvezetőként segíti a szak munkáját.
Az ELTE TÓFK-on folyó fejlesztő munka legfőbb célja, hogy megteremtsük a karon folyó művelődésszervező szak sajátos arculatát és filozófiáját, megalapozzuk és megőrizzük – a relatíve alacsony hallgatói létszámból adódóan – a képzés személyes jellegét, szakmai igényességet, megteremtsük az oktató-, nevelő-, kutatómunkában egyaránt hatékony, együttműködni képes belső és külső oktatói gárdát. Ennek érdekében
– folyamatosan fejlesztjük a szak tantervét és tananyagait,
– szoros kapcsolatot építünk ki a főváros vezető kulturális intézményeivel, azok vezetőit bevonjuk az oktató és kutatómunkába, a szak fejlesztésébe;
– igyekszünk megteremteni a változó kulturális gyakorlatnak megfelelő szakirányválasztás és gyakorlati képzés lehetőségét, EU pályázatok révén a külföldi részképzések és tapasztalatcserék lehetőségét.
– lépéseket teszünk a könyvtár művelődéstudományi irodalommal való bővítésére, korszerű magyar és idegen nyelvű tanszéki letéti könyvtár létrehozására,
– törekszünk arra, hogy hallgatóink jelen legyenek a fővárosi kulturális és művészeti intézményekben, a média területén, kifejthessék kulturális aktivitásukat, ezáltal napi szakmai gyakorlatra tegyenek szert, már a képzés ideje alatt megalapozhassák kapcsolati tőkéjüket.
– A tanszék oktatói a hallgatók bevonásával végeznek kutatásokat, ösztönzik a hallgatókat a tudományos diákköri munkára.
– Az oktatók társadalmi és tudományos szervezeti tagságokkal és feladatvállalásokkal, publikációkkal nagyban hozzájárulnak a szak jó hírnevének megalapozásához.
A tanszék figyelmet fordít arra, hogy az egyes területek iránt különösképpen érdeklődő vagy kiugró tehetségű hallgatókat a gyakorlati képzés keretében eljuttassa azokhoz az intézményekhez, ahol mentor segítségével képességeiket kibontakoztathatják. Ennek érdekében folyamatosan támogatókat keresünk, akik anyagi, erkölcsi támogatással vagy a képzés térítésmentes biztosításával segítik céljaink megvalósulását.
A művelődésszervező szak iránti érdeklődés, a magas jelentkezési arány jó bemeneti minőségbiztosítási feltételeket jelent, és megfelelően előképzett csoportok indítását teszi lehetővé a karon.
A képzési folyamat minőségbiztosítási szempontjai a következők:
– az elméleti tárgyak oktatásához minősített, nagy szaktudású és oktatási tapasztalattal rendelkező oktatók kiválasztása (szabad tanárválasztásra kari szinten nincs lehetőség);
– az irodalmi szemelvények kiscsoportos szemináriumi feldolgozása;
– évfolyam- és szemináriumi dolgozatok követelménye, az értő szakirodalom-olvasás és -feldolgozás gyakorlatának megkövetelése, ezáltal felkészítés a szakdolgozat elkészítésére, publikálásra;
– magas követelményeket támasztó szóbeli vizsgák, amelyek személyes hangvételű, szakmai beszélgetéssel végződnek;
– valamennyi oktatónál érvényesülő oktatói és vizsgáztatási igényesség, azonos követelmények támasztása;
– a gyakorlati képzés szervezésében minőségi követelmény a gyakorlati képzés anyagának egymásra épülése, rendszerszem-lélet kialakítása; magasan kvalifikált gyakorlatvezetők és nagy nevű és múltú gyakorlóhelyek kiválasztása; a hallgató egyéni képességeinek, igényeinek figyelembe vétele;
– összességében: tanulás- és tevékenység-központú, a tudás tiszteletén, a hallgató segítésén alapuló demokratikus tanár-diák viszony kialakítása.