Kistérségi közigazgatás a gyakorlatban

Előadó: Dr. Vass Gyögy, a Belügyminisztérium főosztályvezető helyettese

A közigazgatási reform egyik szükségessége az, hogy a közigazgatás legyen kiszámítható és megbízható. És mindezt kezdjük a központi közigazgatással.

A kistérségekről, magunk közt szólva leánykori nevén járásokról – de ez egyelőre maradjon köztünk – szeretnék néhány szót szólni. Nagyon sok mindent hallottak már szakemberként, állampolgárként, választópolgárként is a közigazgatási reformról, az egész folyamatról. Aki figyel, körülbelül 12 év óta hallja ezeket az elképzeléseket. Lassan most már a szakmák, a különböző szakterületek tartanak ott, hogy markánsan kimunkálták álláspontjukat, tulajdonképpen a döntéshozó elé kerülhet majdnem minden lényegi kérdés. Most már egymást kell meggyőznünk a teendőkről. Az egyszer már volt Európai Unió egyszer már volt közös nyelvén, a latin nyelven hangzott el annak idején az a mondás, hogy “a mennyekben kap katedrát, aki a szíveket tanítja”; hát most már a szívünket kell tanítani, rá kell koncentrálnunk lelkileg és érzelmileg a megoldásra. Amikor 1990-ben, 13 éve hatályba lépett a rendszerváltozás egyik meghatározó törvénye, a helyi önkormányzatokról szóló; már annak másnapján elkezdődtek azok a munkák, amelyek feltárják ennek az önkormányzati rendszernek a hibáit. Ez a folyamat: a hibák feltárása, bemutatása, megoldási javaslatok vázolása – ez bizony tizenhárom esztendeje tart. Csak jelzem, hogy mind az önkormányzati rendszerben, mind magában a törvényben, az alkotmányban, a kiegészítő törvényekben, és nota bene a működésben is, nagyon sok ellentmondás, belső feszültség, sürgősen megoldandó kérdés jelent meg. Ezek közül csak egyet emelnék ki, éppen azért, mert idevág az egész kistérségi kérdéshez. Ez pedig a területi összefogás és területi önkormányzás fájdalmas hiánya. Az önkormányzati rendszert két értelemben véve: a meghatározó jogszabályok rendszeréből és a működésből is hiányzik. Mondom fájdalmas, kiabáló, ordító hiány ez. És jól értsük, hogy nem nekem fáj, hanem az állampolgár érzi meg, és károsodik amiatt, hogy a magyar önkormányzati rendszerben területi összefogás, illetve ami egy más dolog, a területi önkormányzás hiányzik.

A feloldási lehetőségek elvi vázolásánál egy olyan kölcsönvételt követek el, amely minden bizonnyal nem sérti Ágh Attila urat, kölcsön veszem az ő nagy találmányát, az IDEA betűszót, ilyen nevet viselt a megalapozó kutatások csoportja. Az egyes betűk közé fűznék néhány gondolatot.

Mindenképpen az A betűvel kell kezdenem, ez pedig az előzőekben is oly sokszor elhangzott, de elégszer nem mondható autonómia szót jelöli. Miért kell ezzel kezdeni, és miért érdemes hangsúlyozni? Az a követelmény, a rendszer belső követelménye, hogy legyen területi összefogás. Éreznünk kell azonban, hogy az ilyen összefogás semmit nem ér autonómiájában megerősödött, kiteljesedett, igazán erős települési önkormányzatok nélkül. Csak az ilyen erős települési önkormányzatok összefogásából jöhet ki az a területi eredmény, ami oly kívánatos. Az autonómia tehát nemcsak megőrzendő, hanem minden eszközzel megerősítendő. Hogyan? A jogszabályalkotás eszközeivel többek között az alkotmány néhány rendelkezésének pontosabbá, egyértelműbbé tételével. De még inkább az úgynevezett feladat- és hatáskörrendszer újragombolásával. Vajon nem az autonómia rombolását, gyengítését jelenti-e, hogyha minden települési önkormányzatra egyformán ráömleszti a törvényalkotó a sok-sok ezer kötelező feladatot? Csendesen jegyzem meg, hogy legtöbb esetben anélkül, hogy mellé tenné a pénzt. Igazi autonómia ez? Nem.

Hogyha ebből a csoportból, ebből a körből kiemelünk olyan feladatokat – most csak az önkormányzati feladatkörben gondolkozva – , amelyek térségi összefogással jobban, hatékonyabban oldhatók meg, kettős célt érünk el. Gyengül a nyomás a településeken, a térség pedig erősödik. Visszakanyarítva: erősödik az autonómia. Még egyszer mondom: minden gondolkodásunk kiindulópontja az autonómia megőrzése és erősödése legyen.

Ugorjunk a szónak, a betűszónak az elejére: I. Ez most itt az én fordításomban az integrációt jelenti. De nem abban a reflexszerűen feltörekvő értelmezésben, hogy az európai integráció. Jelenti azt is, erről igen sokat hallottunk. Azonban mást is jelent. Azt jelenti, hogy az egész folyamatnak, az egész rendszernek integernek, egységesnek kell lenni. Magyarul, nem jó dolog kimazsolázgatni részelemeket. Ilyen értelemben is integernek, de olyan értelemben is, hogy egymásra épülőnek, egymást kiegészítőnek, egymást erősítőnek kell lenni magának a folyamatnak is, a közigazgatási fejlesztési folyamatnak, és természetesen az önkormányzati rendszernek is.

A D betűről három összefüggésben is szólnék. Jelentsen itt demokráciát, megint csak több értelemben. Jelentse azt, hogy a helyi választópolgároknak a demokratikus igényei, a demokratikus hatalma, az alkotmány második szakaszában megfogalmazott néphatalom, a jogállamiság, a demokrácia erejéből, hajtóerejéből származó belső erők föltolulása legyen lehetséges. Lehetségesebb, mint most –  és egyáltalán szélesedjen, bontakozzon, erősödjön ez a dolog. De jelenti a demokrácia azt is, hogy a reformfolyamat minden egyes – fontos és kevésbé fontos – részelemét beszéljük meg egymással minél szélesebb demokratikus nyilvánosság előtt. Tulajdonképpen önző módon azt is mondhatná a központi hatalom, és miért is ne mondja, hogy ezzel a módszerrel erősíti a legitimációs bázisát a folyamatnak. Ez is igaz. De talán még inkább igaz, hogy nemcsak a támogatást szerzi meg hozzá, ha tudja, hanem bizonyos értelemben megerősíti az emberek állampolgári öntudatát, jogtudatát, és azt a büszkeséget, hogy ők az önkormányzás alanyai közjogi értelemben. Ez a folyamat, ez a demokratikus folyamat véleményem szerint így folyt le, így történt meg eddig.

Jelenthet két másik fogalmat is a D betű, ez a decentralizáció és a dekoncentráció. A decentralizációs folyamat magát a döntést és a velejáró pénzt hozza a centrumból le. Javasolt, vélt, kívánatos helyszíne a NATS 2 méretű régió választott testülete lenne. Tehát a döntési jogosítvány és a vele járó pénz a centrumból, az országgyűlésből, a kormányból jut le. Ha a fejlesztési folyamat egyik szándéka az, hogy a központi kormányzattól hatalmat és pénzt vegyenek el, akkor picikét emlékeztetően Örkény István Paprikafüzérére igen mély gondolatokra juthatunk a tekintetben, hol lehet keresni többek között a reform ellenzőit. A dekoncentráció szóról: itt nem a döntést és a pénzt, hanem a döntés végrehajtását adja le valamilyen centrum. A dekoncentrációnak lehetne egyik fontos színtere ebben a rendszerben a kistérség.

Az E betű elsősorban mindenekelőtt Európát jelenti, az Európai Uniót pontosabban, és közelítve a szakterületünkhöz, jelenti azt az egész költőien átfordított jelenséget, mint az európai közigazgatási tér. Ez olyasmiket jelent, hogy Európának az a szerencsésebb fele, amelyet Nyugat-Európának nevezünk, bizonyos történelmi és egyéb hagyományok miatt olyan közigazgatási térben, olyan légkörben él, ahol természetes a gyors, a pontos, állampolgár-közeli, megbízható, kiszámítható, magas szakszerűségű, humánus ügyintézés a közigazgatásban. Ezt azért már csak kívánjuk valamennyien, csak törekszünk errefelé. Az új típusú kistérség hármas funkciót kíván majd betölteni: első a területfejlesztés, második az úgynevezett önkormányzati, közszolgáltatási funkció. Itt olyan borzasztó egyszerűen, köznapi ésszel belátható dologról van szó, amit szinte szégyen is, hogy eddig vagy nem értettek meg a gyakorlatban az önkormányzatok választott vezetői, vagy gyanús nekem, hogy inkább nem akarták megérteni. Olyan primitíven egyszerű dologról van szó, hogy bizonyos gazdasági, természeti, társadalmi jelenségek nincsenek tekintettel településhatárokra. Hát ezt, gondolom, hogy ahogy Virág elvtárs mondaná – erről nem nyitunk vitát. Ha vannak ilyen jelenségek, akkor vannak olyan feladatok ezek megoldására, amelyben nem lenne szabad tekintettel lennünk a településhatárokra. Ezért van szükség összefogásra, szép másik nevén társulásra, ideális színtérként kistérségi társulásra, hogy ezeket együtt olcsóbban, hatékonyabban, jobban meg tudja oldani az önkormányzati rendszer. Ezért jó a kistérségi önkormányzati összefogás.

Harmadik funkciója a komplex kistérségnek a közigazgatási funkció. Itt megint könnyen belátható evidenciákra adandó válaszról van szó. Itt az evidencia úgy szól, hogy alkotmánysértő állapot az, hogy attól függően, hogy hol él, hol született az állampolgár, más-más szintű szolgáltatáshoz, közszolgáltatáshoz, közigazgatáshoz jut. Beszéltünk az európai közigazgatási térképről. Érdekünk, hogy magasabb szakmai színvonalon, hatékonyabban, gyorsabban oldódjanak meg az ügyek. Ez a pillanatnyi és még nagyon messze belátható gazdasági és egyéb fejlettség miatt kistérségben, összefogásban oldható meg. Nem minden település képes a személyi, tárgyi feltételeket biztosítani.

Van itt egy borzasztóan fontos dolog: állampolgár közeli. Ezt én nem kétértelműen mondom. Állampolgár közeli úgy, hogy nézzük az állampolgárt embernek, tisztelt közigazgatási szakemberek. Ez az érzelmi út. De úgy is, hogy fizikai közelség legyen. Ezért idéztem én meg ennek a szegény, rossz hírbe keveredett járásnak a szellemét. Milyen szép magyar szó! Egy napi járás ugye, ahol még fizikailag bejárhatom, el tudom intézni. Most ezt fordítsuk át napjainkra. Tehát harmadik ilyen meghatározó funkciónak a közigazgatási funkciónak kell lennie, amely mint ahogy mondottam, a dekoncentráció egyik színtere is legyen.