PROF. (H) DR. HERIBERT HINZEN

NÉPFŐISKOLA HATÁROK NÉLKÜL

Globális tanulás, interkulturális képzés és nemzetközi együttműködés

 “Ami elmúlt, soha nem tűnik el, mi több, el sem múlik.” Rimbaudnak ez a verssora jutott eszembe, mialatt, egy időben az iraki háború kirobbanásával, a DVV[1] nemzetközi tevékenységének kezdetei után kutattam, és ezt a cikket írtam.

Kétségbevonhatatlan tény, hogy a francia, a brit és az amerikai felnőttoktatás szakembereinek szolidaritásból táplálkozó segítőkészsége nagymértékben hozzájárult a második világháború utáni évek Németországában a demokratikus berendezkedésre történő visszatéréshez. A “továbbtanulás” kulcsszóvá vált. Sok olyan emigráns volt, mint például Fritz Borinski, aki 1934-ben harminckét évesen hagyta el Németországot, majd 1947-ben visszatelepült, és először egy bentlakásos, majd egy másik népfőiskolán dolgozott, később, pedig felnőttképzési professzorként tevékenykedett, még évtizedeken keresztül a hazától távol szerzett tapasztalatait hasznosította.

Az újjászerveződő német népfőiskolák vezetőinek, – akik közül kiemelkedik a Német Népfőiskolai Szövetség első ügyvezető igazgatója és később hosszú évekig külügyi referensként működő elnökségi tagja, Walter C. Ebbighausen – tartalmi és szervezeti megújító munkásságát a széles körben végzett hospitálások, a tanulmányutak továbbá a skandináviai jellegű bentlakásos népfőiskolai programok szervezése jellemezte.

Hasonlóan nagy jelentőségű volt a megbékélést és a népek közötti megértést célzó testvérvárosi kapcsolatok kiépítése. Ilyen jellegű együttműködés az 50-es évek elején először Németország és Franciaország között jött létre, és a városokra alapozva “lakos–lakos”, “polgármester–polgármester”, “lakóközösség–lakóközösség” kölcsönösségére, sőt hozzátehetem, hogy a határokon átívelő népfőiskolák közötti együttműködésre épült.

Már ebben a korai időszakaszban sem volt lebecsülhető az európai szintű felnőttoktatási együttműködésekbe való bekapcsolódás. A megszálló hatalmak pénzügyi és szervezési támogatásával már 1952-ben megrendezték Salzburgban az első nemzetközi felnőttoktatási konferenciát. A DVV 1957-ben tagja lett az Európai Felnőttoktatási Szövetségnek,[2] melynek 10 évig elnöke volt Helmuth Dolff,[3] a DVV akkori szövetségi igazgatója.

Az 50-es évek végén sok fejlődő országban megszűnt a gyarmatosítóktól való függőség. Ezek a folyamatok többnyire nem békés úton zajlottak le. A befolyási övezetekért és a nyersanyagokért folytatott romboló háborúk sora megszakítás nélkül folytatódott egészen az új évezred elejéig. A gyarmatosítás megszűnésével egy időben alakult ki az együttműködések területén a fejlesztési segítőprogram (Entwicklungshilfe) intézménye. A gazdag ipari államok támogatni akarták a szegény országokban a lemaradás csökkentésére irányuló folyamatok felgyorsulását. Az új nemzetek fiataljai tájékoztatást igényeltek és arra törekedtek, hogy szakképzettséget szerezzenek maguknak. Erre az időre, a 60-as évek végére nyúlnak vissza a mai Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete (IIZ/DVV) létrejöttének gyökerei,[4] mivel ezekben az években érkeztek a német követségektől az első olyan kérések, hogy tudunk-e segítséget nyújtani ebben vagy abban az afrikai országban az írástudatlanság felszámolását célzó programok megvalósításához, az át- és továbbképzéshez, valamint a szükséges oktatási anyagok kifejlesztéséhez, illetve a tanuláshoz szükséges anyagok elkészítéséhez. A felnőttoktatás tehát szerves része lett annak a fejlesztési segítőprogramnak, amelyet az ekkoriban kialakuló harmadik világ országainak szántak, és amely megvalósítására Németországban a DVV-t választották ki.

A Német Népfőiskolai Szövetség már csak azért is elfogadta ezt a minisztériumi megbízást, mert olyan esélyt látott benne, amely gazdagíthatta a népfőiskolák munkáját és saját tevékenységét is megerősíthette. Ezzel kezdetét vette az úgynevezett fejlődéspolitikai képzések szervezése.[5] A népfőiskolai kurzusok résztvevői közül sokan érdeklődtek a missziós munka, a gyarmatosítás története és az alulfejlettség–túlfejlettség kérdéskör összefüggései iránt. A résztvevők elvárták a hiteles tájékoztatást. Példa erre Abdulah Kadir iraki előadó, aki 1963-ban, Fejlődő országok – fejlesztési segélyek című népfőiskolai előadássorozatának második estéjén vetítettképes előadást tartott Áttörés a Kelet újjáalakításában és a fejlődő országokban címmel. A belépődíj igazán olcsó volt, egy márka, a korabeli hirdetés szerint pedig diákok és népfőiskolai tagok a felét fizették. A bentlakásos népfőiskolák lettek az afrikai szakszemélyzet át- és továbbképzésének, oktatásának a színhelyei. Az afrikai kollégák között még ma is dolgoznak akkori “Göhrdeiek”,[6] akik azóta befolyásos állásokba kerültek. Rendsburgba,[7] ahol Meissner professzor, a volt tiszteletbeli elnök tevékenykedett, Latin-Amerikából érkeztek résztvevők.

Az IIZ/DVV hosszú évekig hivatalban volt vezetője, Jakob Horn idejekorán felismerte, milyen fontosak a támogatott intézményekkel fennálló stabil kapcsolatok. Rendszeres együttműködést épített ki a 70-es és 80-as években a Szövetségi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium afrikai, ázsiai és latin-amerikai szakosztályaival. Rögzítették a főbb irányvonalakat, nevezetesen azt, hogy a projektmunkával mindenek előtt az alapvető igényeket kell kielégíteni, képviselni kell az elmaradottak érdekeit, és törekedni kell arra, hogy ne más kultúrák mechanikus átvétele történjen meg, hanem tiszteletben kell tartani a partnerek kulturális értékeit.

Később sikerült egy nagy előrelépést tenni. A Német Külügyminisztériummal fennálló közép-kelet-európai szakmai kapcsolatokat bevonták a fejlesztési együttműködési támogatásokba. Ezekben az országokban a hidegháború után kezdődött meg az átalakulási folyamat, amelyet a rendszerváltozás követett. Jakob Horn, az IIZ/DVV akkori igazgatója maga ment el öt évre Budapestre, és ott létesített Projektirodát, Norbert Greger pedig, aki a DVV lengyel megbízottjaként számtalan delegációt fogadott és kísért, Varsóban alapított DVV irodát.

Ma az egykori keleti blokkban az intézeti munka erős differenciálódást mutat:

– Vannak olyan partnereink az EU keleti bővítése első körében bekerülő országok között, akik a tagországokhoz hasonlóan harcolnak a jobb oktatáspolitikáért és törvényhozásért, a szociális kirekesztés ellen, a több esélyegyenlőségért és a felnőttkori tanulásért.

– Együttműködést folytatunk minden délkelet-európai stabilizációs paktumhoz tartozó országgal, ezáltal is erősítve a helyi és nemzeti, de a határokon átívelő és regionális együttműködéseket is.

– Végül erős érdeklődést mutatnak az együttműködés iránt a Szovjetunió utódállamai, a FÁK országaiban levő partnerek, akik Oroszországban Szentpéterváron, a Kaukázusban, Grúziában és Közép-Ázsiában, Üzbegisztánban szerveződnek.

 

Az 1992 évi Maastrichti Szerződéssel létrejött az Európai Unió, mely azóta jelentős hatáskörrel és pénzügyi eszközökkel rendelkezik az oktatás és fejlesztés területén megvalósuló programok támogatására. Már 1996-ot az élethosszig tartó tanulás évének nyilvánították, 2000-ben pedig megszületett a Memorandum az élethosszig tartó tanulásról. A hangzatos nevekkel ellátott képzési programok Szókratészra és Leonardóra emlékeztetnek bennünket, az utóbb elindított felnőttoktatási program pedig Grundtvigra. Az IIZ/DVV sikeresen, – de előfordult az is, hogy nem sikeresen – részt vett különböző EU-s pályázatokon. Legutóbb az Interkulturális tanulás Európában című hálózati programmal és a Tolerancia és megértés moszlim szomszédainkkal című projekttel szerepeltünk sikeresen.

A Berlini Európai Delegációval és a Szövetségi Kormány Sajtó és Információs Központjával együttműködésben és pénzügyi támogatásával létrejött az Európa-politikai képzés (europapolitische Bildung); ennek eredményeként több továbbképzést szerveztünk; és egy Európa jövője című CD-Rom is elkészült, amely segítséget nyújt a népfőiskolai rendezvények résztvevőinek a keleti bővítéssel összefüggő tájékozódásban és bizonyos félelmek megszűntetésében.

Mindezen kezdeményezéseket továbbfolytatva, bár más néven, de kapcsolódva az interkulturális tanuláshoz, megvalósult a népfőiskolákon a fejlődéspolitikai képzés, mint globális tanulás (entwicklungspolitische Bildung als globales Lernen in der Volks-hochschule) program, amely kitér az európai-iszlám kultúrák közötti párbeszédre is. Ezt a programot kiegészíti a török-német felnőttoktatási együttműködés, melynek során finanszíroztuk a hospitálásokat és egy “jövőműhely tanulmány” elkészítését is.

 

Az a hír járja, hogy a DVV ismertebb külföldön, mint saját országában. Ez bizonyára azzal van összefüggésben, hogy a DVV számos szakmai szervezetnek tagja, a Nemzetközi Felnőttoktatási Tanácsnak (ICEA)[8] alapító tagja, sokoldalú együttműködést folytat az Európai Felnőttoktatási Szövetséggel (EAEA)[9], (melynek néhány év óta alelnöke Dr. Michael Samlowski,[10]) valamint az UNESCO-val is. Azt, hogy a DVV megbízható partnernek bizonyult, az Ázsiai Felnőttoktatási Irodával (Asian South Pacific Bureau of Adult Education)[11] fennálló, 25 éves együttműködése is jelzi. Az évfordulót nemrégiben, 2003. februárjában ünnepelték Pekingben a “Nemzetközi együttműködés a felnőttoktatásban” című konferencia megrendezésével.

A külföldi ismertség további oka, hogy a DVV adja ki a világszerte legnagyobb többnyelvű felnőttoktatási szakmai folyóiratot,[12] összkiadásban 21 000 példányban, angolul, franciául és spanyolul, amelyet 140 országban terjeszt a szakmai partner intézmények körében. Mindezeken túl a DVV többször részesült különböző elismerésben és kitüntetésekben.

 

Öröm számunkra, hogy a DVV fennállásának 50. jubileumi évében sikerült elérni az intézet történetének eddigi legmagasabb összegű költségvetését, így nagyobb összeggel támogathattuk a nemzetközi munkát, mint valaha. Ennek tekintélyes részét a szegénység elleni harc, a válságmegelőzés, a konfliktuskezelés, az interkulturális párbeszéd, a népek közötti megértés, a regionális és globális összeütközések kiéleződésének, és olyan konfliktusoknak a megelőzése tette ki, amelyek gyakran háborúkhoz vezetnek. Ilyen értelmében a népfőiskolák nemzetközi és fejlődésorientált felnőttoktatására ma nagyobb szükség van, mint valaha.