AZ EGYHÁZAK KÖZMŰVELŐDÉSI SZEREPE

A MAI MAGYAR TÁRSADALOMBAN

Konferencia Egerben

Az egyházak mindig is jelentős szerepet játszottak a közművelődésben, és ha ezt nem is mindig nézte jó szemmel a hatalom, ettől még működtek az egyházi intézmények – közgyűjtemények, múzeumok – mellett az egyházközségekben aktivizálódott közösségek.

A II. évezred utolsó évtizedében megindult társadalmi változások eredményeképpen jó néhány településen kapott az egy-ház – egykor államosított vagyona kárpótlásaként – ingatlant. Az épületek az öröm mellett gondot is jelentettek az új fenntartóknak. A nem az eredeti rendeltetésének megfelelően használt épületek – magtárak, raktárak, lakások – kulturális célt szolgáló közösségi épületté alakítása mérhetetlenül sok ügyintézéssel, fizikai munkával és nem utolsó sorban anyagi ráfordítással jár. Nem volt ez másképp Egerben sem, ahol 1997-ben kapta vissza a református gyülekezet a barokk belvárosban, patakparton található – egykori érseki serfőzde – Kálvin Házat.

Miután a ház háromcsaládnyi lakójának lakhatását a város más részén sikerült megoldani, és befejeződtek az épület átalakítási munkálatai, kezdetét vehette a kulturális misszió. Az egész megújulási folyamatot és az 1999 óta a Kálvin Házban zajló művészeti, tudományos esték szervezését – természetesen a hitéleti tevékenység mellett – Kádár Zsolt lelkész irányítja. Ugyancsak az esperes úrnak köszönhető, hogy Egerben kerülhetett sor a 2003. május 6-7-én megrendezett Az egyházak közművelődési szerepe a mai magyar társadalomban című konferenciára.

Ezúttal már második alkalommal találkozhattak az egyházak által működtetett intézményekben dolgozó közművelődési szakemberek és az egyházi közösségekben kulturális téren aktívan tevékenykedő, igen értékes és többségében színvonalas önkéntes munkát végző lelkes hívek és lelkipásztorok. Először 2002 novemberében Szegeden gyűltek össze, ahol is elhatározták, hogy közös érdekeik képviseletére egy országos szervezetet hoznak létre. Ennek előkészületei már a két konferencia közötti időszakban megkezdődtek, így a mostani alkalom egyúttal közgyűlés megtartására is lehetőséget adott. A hivatalos formaságok és a szükséges dokumentumok előkészítése után most már elindítható a bíróságon az Egyházi Közművelődési Egyesület (EKE) bejegyzési folyamata.

A konferenciára az ország minden részéből érkeztek érdeklődők, az előadók között pedig egyaránt voltak egyházi és közművelődési szakemberek.

A 16 előadás mindegyikét érdeklődéssel hallgattuk, de itt csak a közművelődés szempontjából lényegesebb gondolatokra szeretném felhívni a figyelmet.

Mészáros Emőke a bábozás kapcsán arról beszélt, milyen fontos az információ átadás módjának megválasztása. Oszlopos Simeon – a bábosok védőszentje – is eredménytelenül szólt az alatta elhaladókhoz, mígnem köntöse letépett ujjával bábozni kezdett. Erre már odafigyeltek az emberek.

Frenkl Róbert napjaink médiájának sajátosságai kapcsán megjegyezte, hogy a diktatúra idején könnyebb volt megjelentetni egy kulturális hírt, mint mostanában, aminek elsődleges oka a sajtó bulvárosodása. Az egyházi sajtó mennyiségileg elegendőnek mondható, de olyan megjelenési formákra kell törekedni, ami nem csak az egyházhoz valahogyan kötődő embereket teszi rá figyelmessé.

Poór Tünde a közművelődési programok népszerűsítésének, a lakosság minél nagyobb részéhez történő eljuttatásának lehetőségeit foglalta össze. Az előadásból mindenki kiválaszthatta, hogy az ő esetében, az adott körülmények között melyik megoldás a legmegfelelőbb, és esetleg rájöhetett, hogy korábban hol mulasztott, aminek következtében egyes rendezvényein a vártnál jóval kevesebben voltak az érdeklődők.

Borbáth Erika a közművelődésen belüli partnerkapcsolatokról beszélt. (Előadása kapcsolódott az előtte szóló, és az együtt-működés fontosságát kiemelő Seregély István előadásához.) Nagy jelentőséget tulajdonított az információhoz történő hozzáférhetőségnek és a programokban való részvételnek. A kapcsolatokat horizontálisan és vertikálisan is ki kell építeni.

Zelenka Péter a MOBILITÁS nemzetközi pályázataira hívta fel a figyelmet, melyek az Európai Unió által biztosított anyagiakból finanszírozhatók. Reményeink szerint némileg egyszerűsödik majd ez a pályázati forma, ha már tagjai leszünk az Uniónak.

Legnagyobb sikere Hegedűs Lóránd előadásának volt. Az ex református püspök – miközben többek közt (a világirodalomból vett versek eredeti és magyar változatainak idézésével igazolva) nyelvünk szépségeire is felhívta figyelmünket – kiemelte a technikai civilizáció fontosságát, mert az alapozza meg a kultúra közvetítését.

A mozgalmas kulturális élettel és a közművelődési formák széles palettájával büszkélkedhető vendéglátó város, Eger egyházi vonatkozású közművelődési tevékenységéről tartott tájékoztatást Kádár Zsolt, Federics Róbert és Balogh Ferenc. Mint megtudtuk, a különböző egyházakhoz tartozó intézmények közti együttműködés terén más települések által is követhető, jó példát mutatnak.  

A résztvevőket közös érdeklődési körük, működési körülményeik sajátosságai – és az ezekkel járó nehézségek – késztetik az együttműködésre. Mindegyikük legérzékenyebb pontja az anyagiak szűkössége és az ebből fakadó bizonytalanság. Az egyházak kapnak ugyan kulturális célzatú állami támogatást, de ezek az összegek általában országos jelentőségű intézmények fenntartásának finanszírozását szolgálják, és nem jut belőlük a művelődési házak működtetésére, azt az egyházak helyi szervei – plébánia, lelkészi hivatal – oldják meg saját lehetőségeiknek keretein belül.

Még inkább rászorultabbak a nem intézményesedett közösségek. Az ő működésük fokozottabban esetleges, bár az az előnyük megvan, hogy fenntartásra nem kell sokat költeniük, mivel fizetett alkalmazottjuk nincs, a rezsi költségek pedig csak enyhén emelik meg az amúgy is meglévő közösségi ház fenntartásához szükséges keretet.

Egy konferencia természetesen nem oldja meg sem a pénzügyi, sem a más irányú gondokat. Lehetőséget ad viszont az ismeretek bővítésére, az együtt gondolkodásra, a tapasztalatok átvételére. Biztatást adhat, hogy a sokszor már szélmalomharcnak tűnő küzdelem meghozza a várt eredményt. Megnyugvást ad, hogy érdemes tovább menni a megkezdett úton, hiszen itt az élő példa, hogy másnak sikerült.

A szükséges anyagiak elérhetősége még nem old meg mindent, de a lelkesedéssel – ez az a tényező, ami itt minden részt-vevőnél tetten érhető – társulva jelentős lendületet adhat a további tevékenységhez.

Pénzhez pedig többféle úton is hozzá lehet jutni. Ezek a technikák a közművelődésben dolgozók többsége számára ismertek, de ebben a körben mások a kiindulási pontok. A pályázatok többségénél nem felelnek meg a pályázati kiírásban megszabott feltételeknek. Ezért örvendetes, hogy az utóbbi időben több olyan pályázat is megjelent, melyeknél a pályázók köre között szerepelnek az egyházi szervezetek is – Gyermek, Ifjúsági és Sport Minisztérium. Egy másik pályázat pedig kifejezetten az egyházak által fenntartott nyilvános közművelődési intézmények technikai-műszaki felszereltségének érdekeltségnövelő támogatására szolgált – Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.

Ugyancsak figyelemre méltó az a lehetőség, mely szerint az egyházi szervezetek is köthetnek közművelődési megállapodást a helyi önkormányzattal. Ennek lényege, hogy az adott településen fontosnak nyilvánított kulturális tevékenység egy részének ellátását átvállalhatja a közösség, aminek részbeni anyagi kompenzálására az önkormányzat térítést nyújt. Ez a megoldás – körültekintően megszerkesztett megállapodás esetén – mindkét fél számára kedvező lehet, ennek ellenére az önkormányzatok ódzkodnak megkötésétől, mivel a kifizetésre irányuló kötelezettség ténye visszatartja a képviselőket

Amint a fentiekből látható, van remény a működési feltételek jobbítására. Igaz, akad még bőven megoldandó feladat, de az elképzelések szerint ezek megoldását szolgálni fogja az alakulófélben lévő Egyházi Közművelődési Egyesület.

 

Kereszti Ferenc