Kutatási terv

a közművelődésre ható jogszabályok hatásvizsgálata című kutatáshoz

Magyar Művelődési Intézet

Kutatási Osztály

Készítette: G. Furulyás Katalin

 

A közművelődés jelenlegi jogszabályi környezetét legjelentősebben az Önkormányzati törvény és a Kulturális törvény[1] határozza meg. A helyi önkormányzatok jog biztosította mozgástere igen megnövekedett, lehetőségeiknek sokkal inkább a pénzügyi források hiánya szab határt. Elméletileg a települések közművelődési feladatellátásuknak a legeltérőbb módokon tehetnek eleget, a szakfelügyeleti jelentések tanulságai nem igazolják ezt a sokszínűséget.

Nagyon hasonló problémákat gyűjthetünk szinte földrajzi meghatározottság nélkül, településtípustól függetlenül. Ez a kutatás most a jogi környezetre fókuszál, arra keresi a választ, megteremtődött-e az a “rugalmas szabályozórendszer”[2], amely a “szervezett rendetlenséget” felszámolja, ugyanakkor minden innovációt képes befogadni.[3]

A kutatás alcíme: a joghézagok föltárása, a túlszabályozottságból, ill. a szabályozatlanságból eredő anomáliák meghatározása, a napi gyakorlat szintjét emelő vagy visszahúzó elemek leírása.

A kutatás célja szűkebben: a jogi környezet bemutatása, a belőle fakadó következmények körülírása, pozitív és negatív hatásuk vizsgálata a területre.

A kutatás céljának meghatározása bővebben:

A közművelődésre ható jogszabályok vizsgálata munkacím pontosabb meghatározása során – különös tekintettel a szakmában folyó vizsgálatok logikájára – meg kell állapítanunk:

1. a) A kutatás nem az önkormányzatok feladatellátásának törvényességére irányul.

b) Másodsorban le kell szögeznünk, nem az “intézmények” jogszabályszerű működését kívánjuk vizsgálni, még kevésbé ellenőrizni.

2. A feladat annak a jogi környezetnek a vázolása, amely a közművelődést, mint a társadalom működő szféráját körülveszi.

A kutatás elkülönülő fázisa kell, hogy legyen annak elemzése, hogy ezt a szférát önállóan magasabb szintű jogszabály nem kezeli. Több oldalról és több szinten kerül meghatározásra. Az állampolgárok, magánszemélyek oldaláról, mint alkotmányos jogot ismerhetjük meg. A civil szervezetek és kezdeményezések szintjén, mint egyesülési jogként közelíthetjük meg a szabályozást. Más szinten önkormányzati feladatellátásként formálódik, nem meghatározottan intézményi működésként, majd elérkezhetünk az önkormányzati fenntartású és nem önkormányzati intézmények szabályozásainak kérdéseihez.

Ebben a kutatási fázisban számolnunk kell azzal, hogy közelebbről meg kell vizsgálnunk, a jog mit ért közművelődésen, hogyan kívánja azt szabályozni. Folyamatosan szem előtt tartva azt, hogy a szféra alapvető fogalmai nem konzekvensen definiáltak vagy definiálatlanok esetleg definiálhatatlanok.

 

I. A vizsgálandó fogalmak meghatározása

A vizsgálandó fogalmaink a települések közművelődése, mint a társadalom működésének egy szegmense; a közművelődési feladatellátás; a szféra intézményei, az intézményeket weberi értelemben véve[4]. A feladatellátás nem jelent intézményi fenntartási kötelezettséget minden településtípus esetében. ( Ettől függetlenül a magyar művelődési otthoni “hálózat” működik, tehát az intézményeket a kutatás alapvető fogalmaként kell kezelnünk.) Azontúl azonban hogy a hagyományosnak tekintett intézmények körét megszabjuk, a közművelődés szférájának egyéb szereplőit is a vizsgálat látókörébe kell emelnünk. Így természetesen a civil szervezeteket, majd mindazokat az intézményeket, amelyek részei a közművelődési feladatellátásnak, de nem művelődési ház típusú intézmények, és azokat a működő közművelődési intézményeket, amelyek nem részei a közművelődési feladatellátásnak.

Feladatunk tehát a hagyományosnak tekintett intézmények körét megszabni, majd körülírni azokat a jogi környezetet befolyásoló tényezőket, amelyek a meghatározott körbe tartozó intézményeket érinthetik.

Ez a kutatás tehát nem csupán a közművelődés intézményeinek “hagyományos” típusait veszi számba. Az innovatív finanszírozású, kvázi piaci formák jogszabályi környezetének leírása további kutatás témája kell, hogy legyen, bár a minta összeállítása kitekintéssel lesz rájuk is. Hiszen a hagyományosnak tekintett intézményi formák tipizálhatatlan sokszínűsége is nehéz helyzet elé állít minket a vizsgálati szempontok meghatározása során. [5]

 

II. Szempontok a mintavételhez

A minta kidolgozásánál két rétegezési szempontot tartunk szem előtt. Rétegképző változóink: a településtípus és az intézmények jellege.

A települések kategorizálásához a Kutatási Osztály keretében folyó korábbi és párhuzamosan futó kutatások kategóriarendszerét használjuk, amely rendszer (falvak esetében) az 1000 fő alatti településeket, az 1000 és 2000 fő közötti és a 2000 fő feletti településeket különbözteti meg, számolva a megyei és a régióbeli sajátosságokkal.[6] Városoknál ez a kategóriarendszer a következő: kisvárosok (15 000 fő alatti városok); közepes városok; továbbá a megyei jogú városok, megyeszékhelyek, nagyvárosok.[7] Jelen kutatásunk nem terjedhet ki a főváros, Budapest közművelődésére.

A minta kidolgozásához tehát az “intézményeket” is tipizálnunk kell. Az intézmények tipizálásánál, a rendező ismérvet mindenképpen a gyakorlat kell hogy szolgáltassa, nem az őket leíró, sőt meghatározó, nevesítő törvényi logika kell hogy érvényesüljön. [8]

A különféle intézménytípusokat az éves közművelődési statisztikai jelentésekből és a NKÖM által irányított szakfelügyeleti vizsgálatok jelentéseiből határozzuk meg, ez tehát a mintavételi keret.

Természetes, hogy az esettanulmányok felvételénél, a módszer jellegéből adódóan, a leírások az “intézményi” szférán túl fognak mutatni.

 

III. A vizsgálat módszere

Vizsgálatunk módszeréül a résztvevő megfigyelésen, interjúkon és tartalomelemzésen alapuló esettanulmányokat választottuk.

Az interjúkat elsősorban népművelőkkel[9] és polgármesterekkel, továbbá a különféle feladatellátókkal, civil szervezetek képviselőivel vesszük fel. Lehetőség szerint a helyi közművelődést meghatározó minden szereplővel, de mindig külön-külön.

 

IV. Az esettanulmányokhoz készítendő interjúk elővázlata

(Azon témakörök összefoglalása, amely témákat az interjúkban mindenképpen érinteni kell.)

Az interjúvázlatot a próbakérdezés után a szakértői teammel konzultálva újradolgozzuk.

1. A települések közművelődésének meghatározó szereplőinek leírása

– a kooperáció szintje, a kompetencia határok kérdése

– a szervezeti szintek leírása

2. A közművelődési rendeletek, közművelődési megállapodások

– ki a kidolgozójuk, ki alkotta ezeket

– hatásuk az intézményiek tevékenységére

3. Közművelődési bizottságok, tanácsnokok

– ki határozza meg feladataikat

– jogköreiket hogyan alakítják ki

4. Közművelődési tanácsok

– kik a tagjai

– mennyiben tudnak hatást gyakorolni a helyi közművelődésre

– hatásuk az önkormányzatok működésére, döntéseikre

5. A munkavállalással kapcsolatos jogi helyzetek

– a kinevezés/ek feltételei, alkalmazási feltételek

– vezetői és egyéb munkaköröket érintő pályázatok elbírálása

– az ezekről való döntés előkészítésének körülményei

– a státusok kialakításának és jóváhagyásának módja

– a besorolás rendje

– a képesítési rendelet hatásai

– a szerződések, megbízások rendje

– a pótlékok rendje

6. A munkarenddel kapcsolatos kérdéskörök

– a munkaidő kötetlen, rugalmas kezelése

– az esti, hétvégi munkavégzés díjazása

– különféle megjelenési kötelezettségek kompenzálása munkaidőben vagy bérben

7. Döntési jogkörök

– miben születhet önálló, intézményen belüli döntés, meddig terjed a szakmai kompetencia

– ki/ kik hozza/ák meg a döntéseket a területre vonatkozóan

– jellemzően milyen kérdéskörökben ragadja magához a fenntartó a döntést

– szakmai kérdésekre is gyakorol-e hatást a fenntartó

 

8. A finanszírozással kapcsolatos jogi kérdések

– a gazdálkodással összefüggő kérdések

– az önálló gazdálkodás feltételrendszere

– a nem önálló gazdálkodás típusai

–  (a korlátozás módjai, az önállóság mértékének meghatározói)

– a részben önálló gazdálkodás logikája

– a költségvetés előkészítésének módja

– mi alapján dönt az önkormányzat az intézménye/i költségvetéséről

– az intézményeket nem működtető önkormányzatok “kulturális fejkvótája” hogyan kerül hasznosításra

– a költségvetéssel lehetséges-e tartalékolni, átcsoportosítani

– a költségvetés felhasználásának ütemezése

– a pályázatok rendszere; ki a pályázó fél; ki dönti el, mely pályázatokon indul az intézmény; ki állja a pályázati önrészt; kié a pályázati pénzek feletti rendelkezés joga

9. Minősítés, értékelés, visszajelzések

– van a minősítésnek, értékelésnek kialakult rendje

– van-e igény az értékelésre

– ki végzi az értékelést

– az értékelésnek milyen formái vannak

– milyen visszajelzéseknek van súlya a valós megítélés szempontjából

10. Ellenőrzés

– történik-e, a fenntartó részéről vagy a felhasználók oldaláról ellenőrzés a szakmai munka minőségével kapcsolatban

– gazdaságossági szempontból

11. Szakmai kapcsolatok, a kapcsolattartás formái

– mely szervezetekkel kell egyeztetnie az intézményeknek tevékenységük során

– van-e valamifajta kötelező együttműködése más intézményekkel, esetleg civil szervezetekkel

12. Intézményszervezeti kérdések

– az átalakítások, összevonások, integrálások, megszűntetések logikája és jogszerűsége

13. A szervezett képzésben való részvétel kérdései

14. A nem hagyományos pályázati / innovációs lehetőségekben való részvétel

– területfejlesztési programok, kistérségi egyesülések lehetőségei

– a települések határainak új dimenziói

 

V. A munka ütemezése

Kutatási terv: 2003. szeptember vége

Interjúterv, próbainterjúk alapján: 2003. október 10.

A szakértői team állásfoglalásának kialakítása: 2003. október 20.

Adatfelvétel és az esettanulmányok elkészítése: 2003. december 15-ig az első 15 db.