TÖRTÉNELEM ALULNÉZETBEN
Múltunk határkövei. Emlékképek Csenke történetéből. Csenke, 1998.
Magyarországon minden önmagára adó település meg-jelentette a saját történetéről összeállított kötetét. Rovatot nyithatna a Szín, ha csak a töredékükre fel szeretné hív-ni olvasói figyelmét. (Szívesen nyitna ilyen rovatot. A Főszerk.)
Miért pont ezt a kötetet mutatjuk be?
Túl azon, hogy a rovatban a Visegrádi Négyek közül most Szlovákiával foglalkozunk, és feltett szándékunk az egység minél jobb megismertetése, azért, mert ennek a nemzetiségi kisközségnek identitása megtartásához példaértékűen tartozik egy magyar nyelvű könyv kiadása. A kötet egyik szerkesztője a polgármester, dr. Kvarda József, megjelenését támogatta Csenke Község Önkormányzata, a Csenkei Pro Cultura Polgári Társulás, és a csenkei szék-helyű Nyitott és Demokratikus Társadalomért Polgári Társulás.
Mindenek előtt a községről. Csenke a Csallóközben, Pozsony vármegyében, 1885-től a somorjai járáshoz, ezen belül a Nagymagyari Körjegyzőséghez tartozott. A trianoni döntés a Csehszlovák Köztársasághoz sorolta. 1938 novemberében az úgynevezett bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz, majd a második világháború után
ismét Csehszlovákiához csatolták.
Mint a kötetben található Krónikások írták fejezetből kiderül, a községről már a XV. századból találtak említést. A lakosainak és házainak számáról, a település vallási és nemzetiségi összetételéről 1634-től vannak elfogadható és megbízható adatok. E szerint akkor a községben húsz házban, száztíz református magyar lakott.
A XIX. századi népszámlálási adatok óta a XX. század közepéig a népesség száma 300-400 között mozog, a húszas években történt betelepítések után is csak mintegy 40 szlovák lakossal. Vallásuk szerint valamennyien katolikusok, csak néhány zsidó vallású akadt közöttük.
Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint jelenleg a községben 802 lakos él, közülük kevesebb, mint ötvenen szlovákok, illetve csehek.
Magyar viszonyok között egy ekkora település az “aprófalvak” kategóriába tartozó, leépülő község, Csenke viszont közösség civil szervezetekkel, amelyek saját “emléktárukból” bocsátottak fényképeket, dokumentumokat a szerkesztők rendelkezésére.
A kötet a község 1995-ben rendszeresített jelképeinek (zászló, címer, pecsét) leírásával indul.
A könyv bár nem jelzi, a továbbiakban mégis jól megkülönböztethető részekre osztható.
Az első rész a község története a régi Magyarországon. Fejezetei: A Csallóközről; Krónikások írták; A protetan-tizmus elterjedése; Az első világháború csenkei áldozatai. A rész korrekt, forrásokon alapuló történeti leírás.
A második rész az első Csehszlovák Köztársaság alatti történésekkel foglalkozik, Megváltozott viszonyok között címmel. Sajnos kevésbé tartalmasan és dokumentáltan. Említendő azonban, hogy bár betelepült szlovák hivatalnokok vezették a közigazgatást, a járási hivatal határozatai két nyelven jutottak el a községekbe. Bizonyítja ezt egy 1938 januárjában kelt facsimile-ben közölt dokumentum.
A harmadik rész nagy terjedelemben közöl önálló tanulmánynak is beillő fejezeteket a Magyarországhoz visszacsatolt település 1938-1945 közötti életéről. Bár a község lakói nagy örömmel üdvözölték a magyarokat, az élet – mint a cikkek bizonyítják – nem lett könnyebb. A magyar szociográfia hagyományait követve készült a lakók életszínvonalával foglalkozó A nyomasztó szegénység; A zöldkeresztes tejakció című két írás. Ebből kiderül, hogy a 373 lakosú községben 52 családfenntartó vagyontalan, keresetnélküli, családtagjaikkal együtt 168 személy, a teljes lakosság 45 százaléka.
Politológiai érdekesség a Hangulatjelentések, megtorlások című írás, amelyből kiderült, hogy a magyar közigazgatás bizalmatlanul kezelte a lakosságot, rendszeres, szigorúan bizalmas kötött vázlat szerinti “állambiztonsági”(!) jelentéseket küldött feljebbvalóinak. Érdemes volna utána nézni, hogy ez a kötelezettség az egész országban rendszeresítve volt, vagy csak a visszacsatolt területeket tüntették ki figyelmükkel. Az Idegen földön, idegen érdekek szolgálatában a második világháborúban való részvételről szól.
A közigazgatás egy évtizede a 1939-45 közötti magyar, valamint a 1945-49 közötti szlovák közigazgatás tevékenységének dokumentumokon keresztül történő bemutatása. Ez az írás vezet át a negyedik részhez, amely A jogfosztottság éveiről, az állampolgárságtól való megfosztásról, a Magyarországra való telepítésről, a Csehországba való de-portálásról szól, amely mintegy ötven családot érintett. De más megtorló intézkedések is voltak, például kényszermunkára ítéltek egyeseket. A csenkei iskola másfél évtizedes történelme című írásból kiderül, hogy a harmincas évek közepén az első Csehszlovák Köztársaságban alapított községi iskola nyelve magyar volt. 1945-ben azonnal megváltoztatták az oktatás nyelvét, szlovák tanítók jöttek, a gyerekek rettenetes eredményeket produkálták, hisz csak ez lehet az eredménye annak, mint a cikk címe jelzi, Amikor a tanító és tanuló nem érti a másik nyelvét.
Az ötödik rész önálló tematikus írások gyűjteménye. A Szent Flórián katonái a helyi tűzoltó egyesületről, A község vadászati jogainak bérbeadásáról, a Művelődés nélkül nincs műveltség címmel pedig a község közművelődéséről szólnak a húszas évektől mindmáig.
A kötet érdemi részét statisztikai összefoglaló A település lakosság a számok tükrében zárja.
A könyv függeléke érdekes, fénymásolatban közölt dokumentumok gyűjteménye. Olvashatunk itt községi szabályrendeleteket, az oktatásügy, a kultúra, az egészségügy, szociális gondoskodás, segélyezés dokumentumait. Megismerkedünk a tűzrendészet, a honvédelem, a leventékkel összefüggő határozatokkal. A község gazdasági éle-tét jellemzik az iparengedélyezés, a földművelés, állattartás, vadászat hivatalos dokumentumai.
A László-Bencsik Sándor által kitalált címet “kölcsön véve” a kötet a szó szoros értelemben vett “történelem alulnézetben”.
Andrássy Mária