Vissza

Diákszínjátszó fesztivál Székelyudvarhelyen

Húsz színjátszó csoport, összesen több mint háromszáz romániai magyar diák találkozott április 25, 26, 27-én Székelyudvarhelyen, a XI. Országos Magyar Diákszínjátszó Fesztiválon (ODIF), amit az udvarhelyi Tamási Áron Gimnázium rendezett meg több helyi és magyarországi támogató segítségével. A szervezői, rendezői feladatokat a házigazda gimnázium Vitéz Lelkek színjátszó csoportjának tagjai látták el, Szász Mihálykó Mária vezetésével, de az iskola más diákjai és tanárai is kivették a részüket a munkából, élükön Laczkó György igazgatóval. A fesztivál zsűrijében Kozsik Ildikó és Kozsik József színművészek, Dáné Szilárd magyar, néprajz szakos tanár, valamint Székelyudvarhely magyarországi testvérvárosából Békéscsabáról Steinwender József pedagógus, színjátszó-rendező és Józsa Mihály (e sorok írója) foglaltak helyet.

A zsűri a találkozó első két napján húsz előadást nézett végig. A szerzők között találkozhattak többek között Arany János, Robert Merle, Kisfaludy Károly, Peter Weiss, Karinthy Frigyes, Ezio D’ Erico, Örkény István nevével, de jó néhány olyan produkciót is láthattak, melyeknek szövegét, történetét maguk a diákok improvizálták, írták, vagy állították össze magyar költők verseinek szövegeiből. A sok különféle stílusú előadás mindegyike magas színvonalú volt a maga nemében, a zsűrinek mégis döntenie kel-lett. Az éjszakába nyúló értékelés után, a fesztivál záróünnepségén a zsűri és a csoportok szavazatai alapján az alábbi eredményt hirdették ki.

A színházi tagozatos középiskolák, illetve a színházi szakemberek vezette csoportok kategóriájában elsők lettek a marosvásárhelyi Csepűrágók, másodikok a kolozsvári Angyalkák, a megosztott harmadik díjat pedig a székelyudvarhelyi Fabula, és a marosvásárhelyi Ripacsok nyerték el. A leglátványosabb előadásnak járó különdíjat a csíkszeredai Margarin csoport kapta. A teljesen amatőr előadások kategóriájában első lett a csíkszeredai Mágamaszk, második a brassói Grimasz, és a szilágycsehi Berekenye, a harmadik díjat pedig a székelyudvarhelyi Vitéz Lelkek kapták. A zsűri különdíját a vendég kiskunfélegyházi Karinthy Színpad, a legeredetibb előadás különdíját a zilahi MI csoport, a fair play díjat pedig a krasznai Tinikomédiások vehették át. Egyéni alakításáért különdíjat kapott Molnár Lehel a segesvári Bűvkörből, Illyés Emőke a székelyudvarhelyi Fabulából, valamint Faragó Zénó az aradi Kölcsey Színpad, Bodea Tímea a szilágycsehi Berekenye, és Birtalan Csaba a szilágysomlyói ÉC-Paródiákok tagja. Díjat ugyan most nem nyertek, de a zsűri szerint bíztató jövő elé nézhetnek a székelykeresztúri Orbán Lelke, a zilahi Westhalia, a gye-gyószentmiklósi Czifet-czafat, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad, és a Varsolc színjátszó csoport is.

Az egész fesztivált a fiatalos lendület, a játékos jókedv, az egymásratalálás, az összetartozás, a szeretet öröme, és a kitűnő hangulat jellemezte. Öröm volt látni, hogy a székelyudvarhelyi művelődési ház nézőtere három napig szinte ki sem ürült, mert a résztvevők mindig megnézték egymás előadásait, és lelkes tapssal bíztatták versenytársaikat, ellenfeleiket. A XI. ODIF az anyagi nehézségek ellenére szervezettség, művészi színvonal és kócos fiatalosság tekintetében is eséllyel versenyezhetett volna a hasonló magyarországi fesztiválokkal. Néhány vidámabb előadástól eltekintve azonban a darabválasztásban és az előadások hangulatában is a kiuttalanság, a talajvesztettség, érzése tükröződött. Szomorú volt látni, hogy ezek a fiatal emberek milyen szívszorítóan élményszerűen tudnak mesélni a reményvesztettségről, és végső soron a halálról.

Abban, hogy ez a következő, tizenkettedik fesztiválon ne ilyen arányban jelenjen meg, áttételesen nekünk, anyaországi magyaroknak is nagy a felelősségünk. No meg abban is, hogy egyáltalán legyen XII. ODIF, mert az bizony még nem nagyon látszik, hogy melyik erdélyországi város tudná jövőre felvállalni a fesztivál költségeit. Ha ismét együtt akarjuk látni ezeket a csillogó gyermekszemeket, akkor segítsünk nekik. Mert élni sokféleképpen lehet, de nem mindegy, hogy érdemes. Ahogy ők élnek, úgy érdemes. Tegyünk meg mindent, hogy ezt ők is érezhessék.

Józsa Mihály