Beauregard és Bassac

A Dordogne megyei 197 lelket számláló falu polgármestere meséli az egyesületekről.

Egy meglehetősen szűk iroda a telephelye egy újságnak, amit idestova tíz éve alapítottak, és amely 4500 példányban jelenik meg. Telephelye egy olyan egyesületnek, amelynek célja az írástudatlanság elleni harc, s amely két kantonra terjeszti ki működését. Egy másik egyesületé, amelyik a Périgord és Szenegál közötti cserekapcsolatokért jött létre. S végül a “Canailloux” elnevezésű egyesület székhelye is ez, ami tulajdonképp egy 12 éve létező bölcsőde.

Egy kis ütőshangszer-fesztivállal kezdtük. A semmiből. Ez 1981-ben volt. Négy évvel később 4500 belépőt szá- moltunk. A sikeren elgondolkoztunk. Túl naggyá kezdett

válni a dolog. És azt állapítottuk meg, hogy hiányzott be-lőle valami. Az emberi kapcsolatok. Leálltunk.

Részt vettünk egy afrikai héten. Kiválasztottuk Szenegált, azzal az elképzeléssel, hogy a mai Afrikában élő afrikaiakkal akarunk dolgozni, bemutatni az ő élő kultúrájukat, meghívni őket, hogy jöjjenek és mutassák meg nekünk a tudásukat, az életüket. Az első év nagyon keményre sikerült: 42 meghívottunk volt! Veszteségesek voltunk és személyesen is eladósodtunk. A következő években a helyzet javult. Most készítjük elő a negyedik fesztivált. Azóta fejlődnek a kapcsolatok a régió és Szenegál között. A megyei közgyűlés aláírt egy együttműködési egyezményt egy szenegáli településsel...

Az egyik körbejárt téma a “szenegáli nő” volt. Egy másik: az irodalom. Egy harmadik: a kézművesség. A célunk az, hogy az emberi tudást felértékeljük. Meg akarjuk változtatni, ami a périgordiak fejében van. Három alkalommal ment ki egy-egy harminc fős csapat Szenegálba. Tan-könyvekkel, számítógépekkel.

Az egyesület tagjai az egész megyéből verbuválódnak. Ez a helyzet az újság esetében is. 33 településen ingyen juttattuk el az otthonokba. A hírek érintik a családokat.