HAZAG MIHÁLY

ORSZÁGOS KÖZMŰVELŐDÉSI SZAKFELÜGYELETI
ÉRTEKEZLET BALATONSZEMESEN

2001. október 5–6.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium Közművelődési Főosztálya rendezésében országos közművelődési szakfelügyeleti munkaértekezlet zajlott le Balatonszemesen. A rendezvényre több mint 100 szakértő kapott meghívást. Az értekezlet alapvető célja az volt, hogy számot adjon a közművelődési szakfelügyeleti munka ezévi eredményeiről és esetleges hiányosságairól, a szakfelügyeleti jelentések alapján metodikai-szakmai segítséget adjon a szakfelügyelőknek munkájuk eredményesebbé tétele érdekében.

Bevezetésként Kerekes László, vezető szakfelügyelő értékelte a 2000. október óta eltelt időszak szakfelügyeleti munkáját. Beszámolt arról, hogy 167 települési önkormányzat vizsgálata zajlott le, melyben 180 szakértő vett részt. Ezek közül 5 megyei jogú város volt. Vizsgálat történt 10 volt szakszervezeti intézmény munkájáról és 2 fő-városi kerület önkormányzati feladatellátásáról. Kiemelkedő volt azon önkormányzatok vizsgálata, amik 2000-ben támogatást nyertek az un. revitalizációs pályázaton, továbbá 38 olyan 1500 lakos feletti önkormányzat tevékenységének szakmai elemzése, melyek intézmény illetve közösségi szintér nélküli települések (elsősorban Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék).

Jelentős volt annak a 150 településnek előzetes gyors felmérése, amelyek pályázatot nyújtottak be a 2001. évi un. revitalizációs pályázatra.

A szakfelügyeleti feladatok elvégzésére ez évben 30 millió forint állt rendelkezésre, mely beépült (elkülönítetten) a Magyar Művelődési Intézet költségvetésébe.

Hasonlóan az előző évekhez tárgyév január 31-ig készült el és került elfogadásra a munkaterv, s ennek alapján működik a szakfelügyelet.

Kerekes László ismertette a 2002. év legfontosabb feladatait, melyek várhatóan az alábbiak:

– Mivel a 2001. évi revitalizációs pályázaton nyert ön-kormányzatok késve kapták meg a támogatást, az érintett önkormányzatok általános és részletes vizsgálata csak no-vember-december hónapokba indul el, ugyanis akkor van értelme a vizsgálatnak, ha az önkormányzatok részlegesen vagy teljes egészében felhasználták a rendelkezésre álló pénzt. Befejezése január végére várható.

– Országos társadalmi szervezeteknek nyújtott minisztériumi támogatás szakmai ellenőrzése (KÓTA, Magyar Népfőiskolai Társaság stb.).

– Kiemelt nagyrendezvényeket szervező szervezetek támogatásának szakmai ellenőrzése.

– A Közművelődési Főosztály munkájához kapcsolódó feladatok (pl. művelődési házak összevonása, bezárása és az ezekkel kapcsolatos javaslattétel).

– Egy megye széleskörű vizsgálata. 2002-ben Pest megye 50–60 települése.

Felhívta a figyelmet, hogy a szakfelügyeleti vizsgálatnak elsősorban az önkormányzatok feladatellátását kell segítenie. Ezért elsősorban a jelentések minőségére kell a jövőben nagyobb figyelmet fordítani.

Óváry István, a Nemzeti Kulturális Örökség Közművelődési Főosztályának vezetője tájékoztatta a résztvevő szakértőket a jogszabályokban bekövetkezett változásokról. Legfőbb változás az, hogy az 1997. évi CXL. tv-ben foglalt költségvetési garanciák a 2001. évi LXIV. törvényben foglaltak alapján megszűntek, az a költségvetési alku tárgya lett. Tájékoztatást adott arról, hogy az érdekeltségnövelő pályázaton az egyházak is rész vehetnek.

Megerősítette, hogy a 150/1992. a. Kormányrendeletben foglaltak alapján a miniszter a besorolás alkalmával indokolt esetben felmentést adhat a végzettség vagy a kötelező szakmai gyakorlat alól, ebben az esetben a minisztériumi állásfoglalás nem vehető figyelembe.

Nem változott viszont a szaktörvény 95§-a, miszerint a magasabb vezető csak szakirányú végzettségű lehet. A 150/1992. a. Kormányrendelet alapján a vezetői pályázatot eddig szakmai-szakértői bizottság véleményezte, az új elnevezés szakmai bizottság.

Kiemelte, hogy fontos a központi támogatások felhasználásának ellenőrzése.

Beke Pál, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója szólt a Magyar Művelődési Intézet szakmai tevékenységének megújításáról, az intézet szakmai fejlesztő munkájáról. (Erről a SZÍN 6/3-as számában tanulmány jelent meg.) Kifejtette, hogy a Magyar Művelődési Intézet és a szakfelügyelet között nagyobb és hatékonyabb szakmai együtt-működésre van szükség.

Szabó Irma, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közművelődési Főosztályának főtanácsosa “Oda-vissza” címmel tartott tájékoztatót arról, hogyan hasznosítják az önkormányzatok a szakfelügyeleti jelentéseket.

A főosztály 212 önkormányzatnak küldött levelet, kérdve azt, mi a véleményük a szakfelügyeleti jelentésekről, hogyan hasznosították azokat.

Az érintett önkormányzatok 55%-a válaszolt, többségükben pozitívnak, hasznosíthatónak minősítették az adott önkormányzat feladatellátásáról szóló jelentést.

A válaszok közül néhány kiragadott jelzés: “tükröt tartott”, “pozitív folyamatot indított”, “a legjobbkor érkezett”, “megerősített bennünket”.

A választ adó önkormányzatok közül 58% tárgyalta meg a jelentést.

Másnap dr. Németh János szakértő tartott előadást “A helyi kulturális identitás és közművelődési gyakorlat összefüggései” címmel.

Előadásában felvázolta azt, hogy a címben foglaltak

alapján mit kell tartalmaznia a szakfelügyeleti jelentésnek. Ezek:

– a település kulturális jellege (konkrétumok),

– a közösség lelkülete, mentális arculata, a helyi társadalom,

– milyen közművelődési formák jellemezték, jellemzik a települést,

– demográfiai adatok, földrajzi, gazdasági jellemzők,

– a szakmai munka értékelése ( nem szabad a munkatervet és a programfüzetet átmásolni, sok esetben nincs értékelés, nincs rendszer).

A szaktörvény 76§ /2/ bekezdése kész rendszert kínál, melynek alapján “illik” rendszerezni a szakmai munkát, s ennek alapján értékelni az adott önkormányzat kötelező közművelődési feladatellátását. A szakfelügyeletnek az az egyik legfőbb célja és értelme, hogy a szakértők a tapasztaltaikat egy új minőséggé tudják formálni.

Hazag Mihály szakértő tartott tájékoztatást arról, hogyan adnak képet a szakfelügyeleti jelentések a közműve-lődés helyi önkormányzati igazgatásáról.

A szakfelügyeleti jelentések tanulmányozása során általános problémának azt tartja, hogy a jelentés gyakorta nem az önkormányzatnak, a tisztviselőknek fogalmazódik, hanem a szakmát kívánja megjeleníteni. Sok olyan jelentéssel lehet találkozni, ahol a szakmai rész több mint kétharmada szól az intézményről vagy intézményekről, a helyi önkormányzat igazgatási feladatáról, annak végrehajtásáról kevés szó esik.

A szakfelügyeleti jelentések önkormányzati, közigazgatási kérdéseit, tapasztalatait, illetve az önkormányzatokra vonatkozó főbb tartalmi területeket az alábbiakban részletezte:

a) az önkormányzat kulturális, közművelődési politikája

– terület- településfejlesztési koncepciók

– kulturális- közművelődési koncepció

b) az önkormányzat közművelődési igazgatása

– a képviselőtestület, a szakbizottság, a jegyző és a hivatal

– az önkormányzat szervezeti és működési szabályzata a közművelődési feladatellátás tükrében

a szakmai és jogszabályi követelmények betartása

– a rendeletben foglalt kötelező és önként vállalt feladatok ellátása, megvalósulása

– az alapítói okiratok

– önkormányzati döntéseket igénylő egyéb dokumentumok (szervezeti és működési szabályzat, éves munkaterv, beszámoló, használati szabályzat, tételes költségvetés intézményvezetői megbízatás)

– a közművelődési feladatokat ellátó helyi intézmények, szervezetek közötti együttműködés biztosítása (civil szervezetek, közoktatás, nyilvános könyvtár)

– a közművelődési feladatellátás finanszírozása, ezen felül saját források, az állami normatív hozzájárulás és egyéb támogatások felhasználása, pályázatok és önrész, kötelező elszámolások rendje

– a közművelődési igazgatás és az intézményi működtetés személyi feltételei

– az intézmény épületbeli feltételei

– tárgyi feltételek ( berendezés, szakmai felszereltség, bútorzat)

– egyebek: statisztika, közművelődési alapítvány

– Közművelődési Tanács léte, nem léte, szükségessége, működése, érdekegyeztetés

– helyi és központi kitüntetések.

Sajnos az érintett települések túlnyomó többsége nem rendelkezik közművelődési koncepcióval, s erre a szakfelügyelet néhány kivétellel alig hívta fel a figyelmet.

Hazag Mihály kiemelten foglalkozott a helyi közművelődési rendeletek formai és tartalmi hiányosságaival. Kifejtette, hogy a rendeletek általában túl sematikusak, továbbá legnagyobb hiányosságuk az, hogy az önkormányzat közművelődési feladatának meghatározásakor megismétlik a szaktörvény 76§ /2/ bekezdés a-h pontját, ezekhez nem rendelnek konkrét, egyedi és sajátságos rész-feladatokat, konkrét tevékenységi formákat.

Erre a szakfelügyelet több esetben nem hívja fel a figyelmet, csupán pár mondatban fejti ki, hogy az megfelel a törvényben foglaltaknak.

Valószínűsítette, hogy ma, a törvény megjelenése után közel 4 évvel, már nem csak a rendelet megléte a fontos, hanem annak kritikai innovatív elemzése, s az abból szár-mazó következtetések levonása, és a javaslatok megfogalmazása.

Az előadó a továbbiakban az önkormányzati döntéseket igénylő dokumentumokkal kapcsolatos észrevételeit ismertette, kiemelten foglalkozott az alapító okirattal és a szervezeti és működési szabályzattal összefüggő igazgatási kérdésekkel.

Kiss László szakértő a települési intézményrendszer szak-mai-szervezeti, személyi, pénzügyi- gazdálkodási dokumentumait elemezte a szakfelügyeleti vizsgálatok tükrében. Kiemelten és részletesen foglalkozott az alapító okirat és a szervezeti- működési szabályzat tartalmi kérdéseivel.

A szakfelügyeleti jelentések alapján foglalkozott az intézmények feltételrendszerével, felhívta a figyelmet a vonatkozó dokumentumok alaposabb elemzésére, a következtetések levonására. Felhívta a figyelmet azokra a pályázatokra, melyek segítségével az önkormányzatok javíthatják intézményük épületbeli és tárgyi feltételeit.

Dr. Szabó Károly szakértő a szakfelügyeleti jelentések szerkezetéről, az összegzések és javaslatok tartalmáról, a rendszerező és utómunkálatokról tartott előadást. Elmondta, hogy a jelentések egyharmada “profi” munka, mely jól hasznosítható.

Tájékoztatta a résztvevőket arról az általa készített módszertani dokumentumról, mely a szakfelügyeleti jelentés szerkezeti ajánlását tartalmazza.

Továbbá ismertette azt a kérdőívet, melyet a szakfelügyeleti vizsgálathoz kell csatolni a gyors információszerzés céljából. Szólt a jelentések formai kérdéseiről.

Végül Kerekes László vezető szakfelügyelő összegezte a két nap tapasztalatait, s jókívánságaival zárta be a hasznos és értékes tanácskozást.