DR. KONCZ GÁBOR

Vegyük sorjába! Elõször az épület történetét tekintem át. Majd a Magyar Kultúra Alapítvány koncepcióját és munkáját mutatom be; ugyancsak vázlatosan, ám helyenként a jegyzetekben konkrétan utalva a részletesebb feldolgozás szükségességére. E két rész rövidített, fotókkal illusztrált változata megjelent a Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára (Koncz 2001.) sorozatban. Végül az együttmûködésre, koordinációra hívom fel a figyelmet, a tervek és lehetõségek felvillantásával. Míg a rövidített változat célja nyilvánvalóan az idegenforgalmi propaganda volt; a mostani közlés értelme egyrészt egy épület szociográfia alap-jainak bemutatása, másrészt és fõleg a további alapítványi munkába bevonható intézmények és személyek keresése.

A Budai Várban, a mai Szentháromság tér, Hess András tér, Fortuna utca, Fortuna köz, Országház utca által határolt, a pincétõl padlásig hétszintes, hatalmas épületegyüttes mai története a XIX-XX. század fordulóján kezdõdött. Az 1901-ig terjedõ, változatos régmúltat már csak könyvek, fotók, levéltári dokumentumok és néhány emléktáb-la õrzi. (Az érdeklõdõk a felsorolt irodalomban bõséges forrásokat találnak.) Ezen a területen álltak az 1687-ben alapított Jezsuita Akadémia épületei, amelyeket 1773-tól a Nagyszombatról Budára helyezett egyetem használt. Erre emlékeztet az Országház utcai oldalon lévõ emléktábla:

A mai tömb közvetlen elõdje a régi pénzügyminisztériumnak nevezett épület volt. A XX. század elsõ éve radikálisan átrajzolta a térképet. A magyar királyi kormány 1900. évi mûködésérõl és az ország közállapotairól szóló jelentés ...szerint: “A beruházási kölcsönrõl szóló 1900. évi XXXIV.t.cz. alapján folyamatba tétetett egy a pénzügyminisztérium elhelyezésére szolgáló épület felépítésére vonatkozó tárgyalás, elkészültek az erre vonatkozó tervek, és meg lettek indítva azok a tárgyalások, a melyek ezen pénzügyminiszteri palota felépítésére szükséges telek megszerzésére vonatkoznak. Az erre, valamint magára az építkezésre vonatkozó tárgyalások még folyamatban vannak, s már annyira elõrehaladtak, hogy maga az építés 1901. év õszén folyamatba tétetett.” A törvénycikk több nagy állami beruházásról rendelkezett, Ferencz József király és Széll Kálmán miniszterelnök írták alá.

Az építkezés 1904-ben fejezõdött be. A korabeli sajtó fõleg a Mátyás-templommal versengõ, térre nézõ homlokzatot kritizálta. A pénzügyminisztériumi korszakról számtalan dokumentum, fotó fellelhetõ, elsõsorban a Bu-dapest Történeti Múzeum Fényképgyûjteményében. A 300 személyes, neogót bálterem, a márvánnyal burkolt, szobrokkal díszített aula, a faburkolatos, kandallós fogadó- és tanácskozótermek, a miniszteri szobák, a várakozó helyiségek jellemzõje is a neogót stílusú reprezentativitás. Sokan ma ámulva kérdik: ekkora pénzügyminisztérium? Igen, akkor egy nagy országi fellendülõ kapitalizmusának erõ-demonstrálása.

Az újjáépítéssel végleg elbúcsúztunk a Pénzügyminisztériumtól. Ellentmondásos, a gyakran változó nevû, hol összeolvadó, hol pedig szétváló oktatási és kulturális (mû-velõdési, stb.) minisztériumok történetétõl és sokszor ad-hoc, majd elhúzódó döntéseitõl függõ, befogadó korszak következett. Többször jellemzõ volt a spontán, szakaszos birtokbavétel. 1954-tõl számos intézmény, cég mûködött itt, majd fél évszázadig nehezen tudták megtalálni az épü-lethez illõ funkciót. A még romos épületben 1945–50. között voltak raktárak, mûködött itt általános iskola. A részleges helyreállítással, 1950-ben az épületet a Tanfolyamellátó Nemzeti Vállalat vette birtokba. Ez nagy létszámú, különbözõ – fõleg gyorstalpaló – tanfolyamokat szervezett, az ötvenes évek egyik jellemzõ, káderképzõ intézményeként. Például hat hónapos tanfolyamokon itt képezték a tanácselnököket, ellenõröket, de külügyi képzések is folytak. Bizonyára sokukat felemelkedésük kezdetének kedves emléke köti az épülethez. Egy aranyos, idõs takarítónõ így árnyalta a képet: “Poloskás volt az épület. Irtás után csorgott a vér a kezünkbõl, a ciánkálitól. Kenõ-csöt kértünk a korábban szabómester igazgatótól, aki azt mondta: kérem, elvtársnõ, hugyozzák le...”

A kialakulás spontán folyamat volt, különbözõ amatõr és egyetemi zenekarok jöttek a kollégiumba gyakorolni, próbálni. A legendás Illés zenekar ide már kész programmal jött. A Díszteremben fellépett az Omega és Echo zenekar is, a Várklub bárjában pedig a Sakál Vokál. A bulik rendszerint hétvégén voltak. 1972-ben elment az Illés, és a Nautilusz zenekar lett a fõzenekar. Ekkor már csak vasárnap esténként volt klub-est. 1975-ig kötelezõ viselet volt a zakó, a nyakkendõ, de farmert 1975 után sem lehetett hordani. 1976-tól tagsági igazolvánnyal le-hetett bejönni a fiúknak; kígyózó sorok álltak az épület elõtt. 1981-ben a kollégium új helyre költözött, és ezzel együtt a Várklubból kialakult az Új Várklub, ami diszkó-sabb világot hozott létre, immár élõ fellépõk nélkül, szintén szombat-vasárnap. 1981-tõl a Várklub jogutódja az Új Várklub lett, amely ma is mûködik, a XI. kerületi Schönherz Kollégiumban.

Az épület egy nemes pillanatra a nagy történelem szín-helyévé vált, amint a fõhomlokzaton lévõ tábla hirdeti: Ebben az épületben mûködött 1956-ban a Mûegyetem Központi Diákszállója, amely egyik kiindulópontja volt a diákság októberi megmozdulásának, a forradalomnak. A “Mûegyetem 1956" Alapítvány. (Kedves anekdota: 1999-ben, fogadáson próbáltam ismerkedni egy idõsödõ úrral: – Járt már ebben az épületben? – Hogyne, – húzta ki magát – 56-ban én kezeltem a tetején a géppuskát...)

A KULTURINNOV, Kulturális Innovációs és Tovább-képzõ Vállalat, mint jogutód, a mûvelõdési miniszter 29.030/1989. számú határozatával, 1989 januárjában jött létre. Nemcsak az MMVTI szellemi örökségét, de terheit is tovább vitte: vállalati keretek között is befejezte az in-gyenes és csekély térítésû nyelvtanfolyamokat és más kép-zéseket. Persze át kellett állni a nyereséges önfinanszírozásra: a kollégiumi részbõl tizenhat szobás szálloda lett; a tanfolyamokból “pénzes képzés”; és elkezdõdött a rendezvényi korszak: konferenciák, kiállítások, fogadások, bálok szervezése. Azonban ez a történet sem ilyen egyszerû; hi-szen a mûegyetemi kollégiumi korszak végétõl – tehát 1981-tõl – számos cég harca (és csak ritkán békés egymás mellett élése) jellemezte az évtizedet. Az említett Levéltáron, MMVTI-n és Kulturinnovon kívül, mint állami tulajdonú épületben, bérlõként itt mûködött – bizonyára többek között – a Mûszaki Könyvkiadó Vállalat, az SOS Gyermekfalu Magyarországi Szervezete, a Budapest Táncegyüttes, a Fõvárosi Levéltár egy részlege, a Magyarországi Eszperantó Szövetség, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, az Elsõ Magyar Játékkaszinó irodája; a Tekintet Szerkesztõsége... Színezi a képet és bonyolítja a képletet, hogy az úgynevezett Fortuna Ház, a Pénzügyminisztérium téglalap alakú tömbjébe ékelõdve, mint az egyetlen, XIV. századi köveket is õrzõ, 1700 körül keletkezett épület, több vendéglátó cégnek adott és ad otthont. No és a Fortuna Udvar, ahol számos pavilon várja a turistákat... Az örökölt bérlõk világából már a jövõ felé mutatott a KULTURINNOV által szervezett, ideiglenesen új bérlõk köre, amolyan inkubátor jelleggel is. Jó kapcsolatrendszerben, egymás munkáját segítve itt mûködött egy ideig a Századvég Politikai Iskola, a Közigkonzult, a Nemzetközi Bankárképzõ Központ és néhány kisebb, más kezdeményezés szervezõ irodája is.

A meghatározó, újabb fordulat jogilag 1992 decemberétõl datálódik, a Magyar Kultúra Alapítvány létrehozásával. De mit üzen az addigi múlt a mának, és mire jó a jövõnek? “Bizonyára és vélhetõen” (használom Beke Pál gyakori fordulatát) egyrészt azt, hogy a nagy középületek létrehozása nem a gazdasági erõtõl, hanem a politikai szán-déktól és akarattól függ. Másrészt azt, hogy a koncepciótlanság, az átgondolatlanság a háborús pusztításon túlmenõen is rombol, szétzilál. Aztán üzeni azt is, hogy a permanens átszervezések pazarolják az erõforrásokat; ha az intézmény a szervezett tudás feldolgozása, az információs rendszer átörökítése nélkül tûnik el vagy megy odébb, komoly szellemi tõke és felhasználási lehetõség porlik el. A jegyzetekben vázolt áttekintési dimenziók további üzeneteket hozhatnak felszínre; így például azt, hogy az 1990-es rendszerváltásnak voltak komoly elõzményei a kulturális szférában; s végül azt is, hogy egy épületet valahogy mindig belaknak az intézmények, s koncepció híján ez a tervszerûtlenség mégiscsak menti a menthetõ infrastruktúrát.

A rendszerváltás elsõ kormányának elõzetes engedélyével, az akkori mûvelõdési és közoktatási miniszter, Andrásfalvy Bertalan, mint alapító létrehozta a Magyar Kultúra Alapítványt (MKA). A Fõvárosi Bíróság 11. Pk. 70094/92 végzésével, 3692 sorszám alatt nyilvántartásba vett alapítvány megkapta az épület 60%-át; 40% állami tulajdon maradt, a Magyar Országos Levéltár használatában. Az Alapítvány 5 millió forint törzstõkével és 10 millió forint induló vagyonnal kezdte mûködését. 115 millió forintot kapott még az épület átvételére. A 10 millió fo-rint az egyik alapítványi feladat, a Budapest Klub munká-jára fordítódott; a 115 millió forint pedig állami feladatok elvégzését fedezte, egyes cégek kitelepítésével illetve a Levéltárnak átadandó területek felújításával. Évek során így kezdõdött a beszámoló: “az elmúlt évben is varázs-lásból éltünk...” Késõbb az Alapítvány állami támogatást, “osztható” pénzt nem kapott és nem kap.

A történet megértéséhez mindenekelõtt szükséges az MKA szerepét értelmezni a magyarországi nonprofit szektorban. A magyarországi négy szektoros gazdaság (profit, költségvetési, nonprofit, háztartás) és ezen belül a nonpro-fit szektor kialakulása az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején nem csupán a rendszerváltás következménye, ha-nem meghatározóan fontos tényezõje. A nonprofit szektorban az alapítványok létrejöttének négy jellemzõje volt.

1) A vállalatok, költségvetési intézmények, egyházak, társadalmi szervezetek és a háztartások esernyõje alatt mû-ködött szervezõdések szervezetté, jogi személyiséggé alakultak (és persze teljesen új szervezõdések is létrejöttek és beje-gyzetté váltak). Ezek a sok, apró forrásból gyûjtõ és osztó szervezetek. 2) Külföldi személyek és szervezetek magyarországi alapítványi megjelenése. 3) Politikailag meghatározott, vagyon átcsoportosítási, átmentési akciók. 4) Az önkormányzatok, a Kormány, a Parlament illetve az egyes minisztériumok által létrehozott közalapítványok és alapítványok; mint az állami feladat átadás; kvázi vagy tény-leges társadalmasítás intézményei. Ezen belül több kisebb-nagyobb önkormányzati és néhány óriási állami pénz-osztó alapítvány van. Ezek feladata: az államtól kapott pénz szétosztása az alapító okiratukban meghatározott célokra és az ott leírt módon.

Az eredeti és az 1997. évi CLVI. tv. (Kh.) alapján, az Alapító által kiegészített alapítványi feladatok:

– a külföldön, a környezõ országokban élõ magyar közéleti személyiségek (írók, tudósok stb.) és a hazai kulturális és gazdasági élet kapcsolatának kiszélesítése, régió-találkozók, világtalálkozók szervezése;

– lehetõséget teremteni a nagyvilágban élõ magyarok összefogására;

– a külföldi magyar szervezetek, kulturális egyesületek, csoportok, sajtóorgánumok és a hazai szellemi élet kölcsönös bemutatásával elõsegíteni Magyarország gazdasági és kulturális kapcsolatainak erõsítését;

– Budapest Klub névvel létrehozni – a Római Klub mintájára – egy olyan szervezetet, amely a kultúra XXI. századi esélyeit vizsgálja, különös tekintettel a kulturális környezet lehetõségeire és fenyegetettségeire.

Az Alapítvány közhasznú tevékenysége keretébe tartoznak továbbá:

– a kulturális örökség megóvása (Khtv. 26.§ c) 6.);

– mûemlékvédelem (Khtv. 26.§ c) 7.)

– euro-atlanti integráció elõsegítése (Khtv. 26.§ c) 19.);

– közhasznú szervezetek számára biztosított – csak köz-hasznú szervezetek által igénybe vehetõ – szolgáltatások. (Khtv. 26.§ c) 20.)

1) Alapítványi ügyintézés. 2) Segítõ, tanácsadó munka; a hozzánk fordulók ellátása, ha nem tudunk segíteni, akkor a lehetõségek feltárása; koordinálása; határ menti képzési és fejlesztési programok szervezése. 3) Alapítványi rendezvények szervezése. 4) A Budapest Klub segítése.

1) Programokat, rendezvényeket szervezünk, és határ menti találkozókkal, a fiatalokkal való foglalkozással, a képzésekkel generáló, újító szerepet vállalunk. A budapesti programokon, a “Régiók Találkozása” események ke-retében a határon túli magyarok itt találkoznak önmagukkal, kísérõ közösségükkel, megadják maguknak a “megjelenés, be-mutatkozás, az élni érdemes” élményét. Itt találkoznak soha nem látott más magyar régiók képviselõivel, kultúrájával, a gondok megoldásának eltérõ módjával. Itt találkoznak a budapesti közönséggel és a turistákkal. A határ menti munkával fejlesztési folyamatok elindításában veszünk részt. (Lásd: Beke Pál, irodalomjegyzék.) A fiatalokkal való foglalkozással a szellemi és szervezési alapok megteremtéséhez já-rulunk hozzá.

2) Programjainkat a határon túliak szellemi, szervezési és személyes részvételével szervezzük, tehát nem nélkülük és nekik, hanem velük és közösen magunknak. Ezzel a résztvevõk világlátásához, tájékozódásához, jó érzésük ki-alakításához, megélhetésükhöz is hozzájárulunk.

3) Programjainkat a “halat és hálót” koncepció jegyében szervezzük, tehát a fizikai és szellemi megmaradáshoz, a kapcsolatépítéshez akarunk hozzájárulni. Programjainkkal sokkal többet tudunk adni, mint a segély. Az elmúlt évek kezdeményezései, sikerei tovagyûrûzõ hatásúak.

4) Munkánk a gazdaság és a kultúra összefüggéseire, kölcsönös meghatározottságára épít; a konkrét programok éppúgy, mint üzenetük, mondanivalójuk. A magyar-ma-gyar kulturális kapcsolatok szervezésével, generálásával a gazdasági kapcsolatok bõvítését, az egyéni és közösségi gazdasági megerõsítést szolgáljuk.

Az alapítványi munka gerincét a visszatérõ rendezvények és programok jelentik. Ezek közül kiemelkedõek: a Magyar Kultúra Napján, minden év január 22-én, a kárpát-me-dencei közös ünnepség; az évente augusztusban rendezett “Kárpát-medencei Napok”; a tavaszi Karikatúra Fesztivál, a téli Mosoly- illetve Mézes Napok. Az épületben évente az említett cca. 300 vállalkozói rendezvényen kívül cca. 50–60 alapítványi rendezvény segíti, ápolja a külhoni és hazai magyarság kulturális kapcsolatainak erõsítését.

A Magyar Országos Levéltárral 1994-ben aláírt megállapodás szerint elvileg az MKA használja és hasznosítja az épület cca. 60%-át. A jogi és pénzügyi lehetõségek függvényében szakaszosan történt, és ma is tart, a tényleges használati szétválás. A korábbi használók többsége – korrekt megállapodások keretében – kiköltözött. A Budapest Táncegyüttes szervezetileg a Magyar Állami Népi Együttesbe integrálódott, végleges kiköltözése folyamatban van; ugyancsak tárgyalások folynak a Fõvárosi Levéltár részlegének kiköltözésérõl. Folyamatban van az Országház utcai kapu megnyitása, amely a Levéltár új bejárata lesz. Az épületfenntartás, megélhetés egyik jelentõs forrását a bérleti díjak adják. Mára már kialakult a kölcsönös érdekeket figyelembe vevõ, a “lakhatáson” kívül is koordinációra törekvõ, korrekten szabályozott együttmûködések rendszere.

A szõlész-borász szakma nagy álma valósult meg azzal, hogy megnyílt a Magyar Borok Háza. A 22 hazai borvidék, több mint 700 féle, garantált minõségû, palackozott borát bemutató, reprezentatív kiállítás nemcsak kulturális turisztikai látványosság, hanem gasztronómiai, rendezvényi és képzési központ is. A legolcsóbb, 400 Ft/palack árú bortól a 95.000 forintos palackig válogathat itt a látogató – és egy 3000 forintos belépõ jeggyel akár 50 féle bort is megkóstolhat. Magyar, német, angol, francia tájékoztatók, fotók és borászati eszközök elevenítik meg a történelmi borvidékeket; szakmai vezetéssel. A Magyar Borok Házában saját trezorok is bérelhetõk; klub-rendezvénye-ken, tanfolyamokon, kiállításokon, mûvészeti-gasztronó-miai eseményeken szerezhetõ meg vagy szélesíthetõ a bor-kultúrával kapcsolatos tudás és élmény.

Ugyancsak a Hiltonnal szemközti, a Hess András téri oldalon várja látogatóit a Kávézó-Galéria, amely a magyar kortárs képzõmûvészet jeles képviselõit mutatja be; koncertek, irodalmi estek szervezésével kombinálva.

Íme egy mûemlék jellegû épület vázlatos sorsa és színes élete, amelynek áttekintése során a szubjektív hangvételt az magyarázza, hogy a történet húsz százalékát, tehát az elmúlt húsz évet magam is cselekvõ részesként éltem itt meg. Bizony “...mélységesen mély a nemrég...” – idézem Tóth Krisztina versét.

E nemrég tapasztalatait (a jegyzetekben is jelzettek szerint) a külsõ szemlélõk, használók, látogatók véleményére is támaszkodva, az alábbiak miatt lenne célszerû mélyebben elemezni.

1.) A rendszerváltás intézménytörténetéhez bennünk számos adalék rejlik; hiszen itt a privatizáció egy sajátos formája történt: államiból nem magán, hanem közösségi tulajdon jött létre.

2.) A mûködtetés tapasztalatai tanulságos adalékok a mûvelõdésgazdaságtan és kulturális menedzsment, valamint a kulturális turizmus és rendezvényszervezés elméletéhez és módszereihez.

3.) Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy a kényszerûségbõl adódó, szétaprózott bérlõi rendszerrel el lehet-e tartani ezt az alapos felújításra szoruló épületet?

4.) Manapság, amikor a külhoni magyarokkal kapcsolatos hazai rendezvények sokaságával találkozunk, milyen tartalmú és szervezetû és kiknek szóló rendezvényekre van szükség?

5.) A vállalkozói rendezvények világában hatalmas a verseny, és jelentõs a kínálati piac; nálunk mi lehet a piacképes?

Nos, mindezekre is figyelõ, egy lehetséges koordinációban résztvevõ partnereket keresünk! Az Alapítvány munkatársai tehát négyféle munkát végeznek: az épület felújítása és hasznosítása; rendezvényszervezés és szállodamûködtetés; az alapító okiratban meghatározott alapítványi tevékenység. Az épületben folyó sokrétû, embert próbáló, a nyilvánosság elõtti munkát munkaerõvel nem lehet végezni, csak munkatársakkal; szeretettel és felelõsséggel. A fentieken belül a rendezvényszervezõi, szállodai munka önmagában is többféle szakismeretet feltételez; mûvelõdésszervezés, rendezvényszervezés, vendéglátás, kulturális turizmus, PR. Az alapítványi munkának ezeken túlmenõen is megvannak a Kárpát-medence örömeibõl és kínjaiból fakadó sajátosságai. Különösségünk és specialitásunk a mai nonprofit szektorban:

– A vállalkozói és alapítványi rendezvények kombinálása; kölcsönös reklámozás; a nemzeti együvé tartozás és gondolat több fórumú megjelenítése.

– A szállodai vendégéjszakák évi 5–10 %-ának ingyenes, határon túliak által való igénybe vétele.

– A vállalkozói munkával évi cca. 300 pénzes rendezvényt szervezõ stáb megszervezi az évi cca. 60–70 alapítványi rendezvényt.

– A vállalkozói munkával eltartott épület és felszerelés szolgálja az alapítványi rendezvényeket.

Mindez jogszerû, ám ugyanakkor különleges konstrukció. A rendezvényszervezés egyszeri és megismételhetetlen (még a rádió mûsor is maradandóbb, “konzerválható”); ám éppen a személyes kapcsolat, a “régiók találkozása”, a határon túliakkal való személyes foglalkozás a különleges építõ és a maradandó élmény.

A 2002. évi, vállalkozói rendezvényi munkánkban a koncentrálásra törekszünk; tehát a sok apró, helyiség bér-beadási jellegû rendezvényi szerkezetet a nagyobb koncertek, kiállítások és konferenciák irányába szeretnénk elmozdítani. Ez azt is jelenti, hogy növelni kívánjuk a szel-lemi-szervezési részt, tehát a közös innovációk és a saját innovációk kivitelezését helyezzük elõtérbe. Ez utóbbin belül szeretnénk megszervezni az épülethez kötõdõ eseményeket. Tervezünk egy kiállítással egybekötött, épület-történeti, mûemléki jellegû tanácskozást. Nyílt napokra hívjuk a volt kollégiumi lakókat, a Várklub tagságát. Tervezzük az említett Mûvelõdési Vezetõképzõ elõadóinak és hallgatóinak találkozóját, természetesen elemzõ elõadásokkal egybekötve. Meghívjuk a volt és jelenlegi bérlõk széles körét, egy koordinációs tapasztalatcserére. Régi vágyunk a “Budavári üzleti koordinációs konferencia" megszervezése, ahol a kulturális turizmus kihasználatlan lehetõségeirõl, és a vári negyed üzleti fellendülésérõl lenne szó. Mesélõ koncerteket készítünk elõ, amelyek keretében nagy nevek nemcsak zenélnek, de beszélnek is a zenérõl. Tervezzük a “Közmûvelõdési Kaszinó" felújítását, amelynek keretében a nagy kulturális pályázatok (erre vállalkozó) vidéki nyertesei mutatkoznának be egymásnak, a budapesti közmûvelõdési szakmának és a közönségnek.

Az alapítványi rendezvények terén munkánkat a már említett “Régiók találkozása" koncepció jegyében szervezzük. Ezen belül különösen súlyt helyezünk a következõ programokra:

– Régiók találkozása a Magyar Kultúra Napján.

– A vidéki nemzetközi mûvésztelepek gyûjteményeinek bemutatása.

– Karikatúra mûvészeti fesztivál.

– Mosoly Napok és Mézes Napok.

– Zenei– és könyvbemutatók, vita estek.

– Megosztott feladatok, közös felelõsség: a külhoni magyar ügyekkel foglalkozó hazai nagyobb szervezetek konferenciája.

– A Határ Menti Együttmûködések Fóruma munkájában való részvétel, és a határ menti fejlesztési programok folytatása.

– Otthonról haza címmel szeretnénk a nyugati diaszpórában élõ, híres, érdekes személyiségeket bemutatni.

Nem folytatom, mert szándékom itt nem a reklám, hanem koordinációra való felhívás, a szinergizmus elvére épülõ közmûvelõdés szervezési módszer kialakításának kezdete. A szótár szerint a szinergizmus “az a jelenség, hogy két különbözõ gyógyszer egy idõben alkalmazva egymás hatását támogatja és erõsíti.” Tehát: aki volt már nálunk vagy ellátogat egy-egy rendezvényünkre, figyelmezzen e felhívásra: “Akié az ötlet, azé a munka!" Elérhetõség a jegyzetben; írjanak, telefonáljanak, drótpostázzanak mindazok, akiknek nálunk megvalósítható ötletük, javaslatuk van. Szerintem az egyik lehetõség: javaslatok, ötletek az épület jelenleg irodai célú használati területeinek ilyen vagy más funkciójú (pl. oktatás) használatára. A másik lehetõség: vállalkozói jellegû, tehát bevételes (jegybevétel, reklám, támogatás, árusítók által fizetendõ helypénz és mi még ?) rendezvényi ötletek felajánlása. A harmadik irány: külhoni magyarokkal, velük, nekik és magunknak (ki a közönség?) magyar-magyar rendezvények szervezési ötletei. A felajánlott javaslatokat elemezzük, a felvetõvel megvitatjuk, s ha a megvalósítást vállaljuk, akkor az ötletgazdával tisztességes szerzõdést kötünk, tehát érdemes: "akié az ötlet, azé a munka!". Koordinációt ajánlok; a szinergia elvére építve: 1+1>2; ötlet-ötletet szül; különbözõ javaslatokból új, eredetileg senki által ki nem talált rendezvényi le-hetõségek, szervezési megoldások jöhetnek létre.

Aradi Nóra (fõszerk.) [1981]: Magyar Mûvészet 1890–1919. I. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Beke Pál [2001]: Határok nélkül = Zempléni Múzsa, I. évf. 1. szám, 8–31. old. Továbbá: Szín, 6/4, 12–25. old.

Borsos Béla – Sódor Alajos – Zádor Mihály [1959]: Bu-dapest építéstörténete, városképei és mûemlékei. (Szerk. Pogány Frigyes) Budapest, Mûszaki Könyvkiadó.

Bácskai Erika – Manchin Róbert – Vitányi Iván: Beat. Budapest, Zenemûkiadó.

Edelsheim Gyulai Ilona gróf Horthy István kormányzó-helyettes özvegye [2001]: Becsület és kötelesség. I. kötet. Budapest, Európa Könyvkiadó.

Fazekas Csaba – Hunyadi Lajos – Dervalics Ákos (szerk.) [1998]: Schönherz Zoltán Kollégium. 35 éves

Almanach. Budapest, Schönherz Zoltán Kollégium.

Fellner Sándor [1908]: A magyar királyi Pénzügyminisztérium palotája. Budapest, Magyar királyi Állami Nyomda.

Horler Miklós [1955]: Budapest Mûemlékei I. Magyarország mûemléki topográfiája. Budapest, Akadémiai Kiadó.

Horváth Elemér – Horváth Mária [1944]: A Mátyás-templom elõtt álló Szentháromság-szobor és a Pénzügyminisztérium épülete. In: Horváth E. – Horváth M.: Pest-Budáról szóló históriák [Hely és kiadó megjelölése nélkül].

Horváth Henrik [1938]: Budapest mûvészeti emlékei. Magyarország mûvészeti emlékei II. szerk. Gerevich Tibor Mûemlékek Országos Bizottsága, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.

Koncz Gábor [2001/a]: A Magyar Kultúra Alapítvány székháza. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára, 706. kötet, 16 old.

Koncz Gábor [2001/b]: Komplex programok tervezése. Két esettanulmány vázlata. = Szín, 6/4, 6–11. old.

Lócsy Erzsébet [1961]: A budavári Hess András tér. Budapest, Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalata, (Mûemlékeink c. sorozatban) p. 23–28

A magyar királyi kormány 1900. évi mûködésérõl és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. [1901] Budapest, Athenaeum. Magyar Királyi Pénzügyminisztérium. Államjavak rész. p. 32. [Lásd még u. e. címû köteteket és a megfelelõ részeket az 1901., és 1903. évrõl]