Elektronikus Könyv és Nevelés - Csobán László: A kaposvári középiskolai könyvtárak helyzetének elemzése

2007-ben Sándorné Milbacher Kingának¹ megjelent egy cikke az Elektronikus Könyv és Nevelésben, melyben a kaposvári kistérség általános iskolai könyvtárainak helyzetét vizsgálta. Innen indult az ötlet, melynek végeredménye egy 2009-es kérdőíves vizsgálat a kaposvári középiskolai könyvtárak helyzetéről.

Kifejezetten középiskolákra fókuszáltam, így tehát kimaradtak az elemzésből azok az intézmények, melyek egyben általános iskolák és gimnáziumok, valamint nem esik szó az alapítványi iskolákról sem. Eredetileg kilenc középiskola könyvtárat kívántam górcső alá venni, végül aztán egyet ki kellett hagynom az elemzendők közül, mivel ott nem található könyvtár.

Az egyes könyvtárak állományáról a minden évben kötelezően leadott statisztikákból tájékozódtam. A legkevesebb dokumentummal rendelkező könyvtárban közel 17.000 dokumentumot találunk, a legnagyobb állományú könyvtár körülbelül 50.000 dokumentumot tudhat magáénak, míg az átlag 20.000 – 30.000 kötet.

Bármely elemzés kritikus pontja a tényleges könyvtárhasználók felderítése, hisz tudjuk: attól, hogy valaki beiratkozott, még nem feltétlen rendszeres használója a könyvtárnak. Ez a feltevés a diákokra és a pedagógusokra egyaránt igaz. A tanulói létszámot összevetve a beiratkozott olvasókéval – egy kivételtől eltekintve – arra a következtetésre jutottam, hogy elenyésző a nem beiratkozott tanulók száma. Meglepő volt számomra, hogy a kivétel az a könyvtár, ahol a legjobb volt a gyarapodási mutató, a beiratkozottak száma 560-ról mégis 400-ra csökkent. (A tanulók létszáma ebben az iskolában 910 fő.)

Említettem, hogy egy középiskolát ki kellett hagynom, azonban ennél a kérdésnél mégis előkerült az intézmény. Ennek oka, hogy az egyik ott tanító tanártól azt az instrukciót kaptam, hogy az ottani diákok használ(hat)ják a Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtárát. E válasz mögött megbújik az a tény, hogy az iskola és az egyetem között nincs túl nagy távolság. Rákérdezve az Egyetemi Könyvtárban kiderült, hogy 2006-ban 32 főt regisztráltak az említett iskolából, két évvel később már csak 13 fő volt beiratkozott tagja a könyvtárnak. Elképzelhető, hogy 2010-ben már nem is lesz olyan gyerek, aki tud arról, hogy pár lépéssel odébb egy 150.000 dokumentummal rendelkező könyvtár várja nap mint nap?

A könyvtárosok száma egy intézmény kivételével mindenhol egy fő. Az említett könyvtárban két könyvtárost találunk, egy urat és egy hölgyet, ezen kívül az összes kérdőívet kitöltő könyvtáros nő.

Végzettség tekintetében az arányok: négy könyvtárosnak van egyetemi, további ötnek pedig főiskolai diplomája. A megkérdezettek szinte mindegyike 40 órát dolgozik egy héten, azonban van egy iskola, ahol mindösszesen 5 órát dolgozik a könyvtáros. A közoktatási törvény kimondja², hogy könyvtárostanároknak a heti kötelező óraszáma 22 óra. Utánajárásom eredményeképp kiderült, hogy az ott dolgozó hölgy nem főállású könyvtáros, valamint a 2008/2009-es tanév első félévének végéig ez az 5 óra 11 volt, és a mostani félévtől csökkent le ilyen drasztikusan. „Ez a heti öt óra semmire sem elég”. – írta a hölgy, amivel egyet kell, hogy értsünk.

A vizsgált könyvtárak közül a legkisebb 24 m²alapterületű. A középmezőny résztvevői 50 illetve 62 m²-esek. Négy iskolai könyvtár 120 m²-es nagyságú, a legnagyobb pedig 150 m² összterületű.

Legalapvetőbb dolog, és úgy gondolom, elvárásként is megfogalmazható, hogy legalább egy ’KÖNYVTÁR’ felirat legyen az ajtón, vagy az ajtó fölé függesztve. Ha kint van a nyitva tartás is, az csak megkönnyíti az olvasók dolgát. Ezen kritériumoknak nem mindegyik könyvtár felelt meg, hol ez, hol az hiányzott. Fontosnak tartom továbbá, hogy legyenek eligazító táblák, főképp egy olyan iskolában, ami többszintes, több épületből áll, vagy annyira nagy és kaotikus, hogy az is nehezen talál meg bizonyos termeket, aki már évek óta oda jár. Utóbbira példa egy olyan könyvtár, amit az iskola tetőterében találhatunk. Szerencsére ilyen feliratokkal szinte mindegyik iskolában találkoztam. Természetesen mindenki megtalálja a könyvtárat, ha akarja, de a táblák az odafigyelést, a dolog jelentőségét, megbecsültségét mutatják, mutatnák.

Három kivételével mindenhol csak egy helyiségből áll a könyvtár. A két kisebb (24; 62 m²) és a legnagyobb területű (150 m²) könyvtárnak nincs raktára, a többinek van. A raktárak melléképületben, külön helyiségekben, vagy az alagsorban találhatóak. Olvasóterem csak az öt nagyobb területű könyvtárban van. Az egyik 120 m²-es könyvtárban található egy 25 m²-eselőtér, ami jelenleg tanteremként is funkcionál, illetve a legkisebb területű könyvtárban a belmagasságot kihasználva épült egy galéria is.

A legkisebb létszám megközelíti a 400 főt, a legnagyobb pedig meghaladja az 1500 főt. A többi iskolába 700 – 1000 közötti gyerek jár. Sajnálatos, hogy ahol nap mint nap megfordul közel 1100 diák, ott csak egy 24 m²-es összterületű könyvtár áll a tanulók rendelkezésére, ráadásul nem is központi helyen található. Abban az iskolában, ahol a legnagyobb területű a könyvtár, valamivel több, mint 900 diák tanul. Itt fontos megjegyezni, hogy ez egy viszonylag új építésű iskola, s úgy látszik, hogy már a tervezésnél gondoltak arra, hogy megfelelő nagyságú teret biztosítsanak a dokumentumok és a tanulók számára.

Az összterület érthető módón befolyással van az ülőhelyek számára, ebből adódóan a kisebb helyeken 8, 14, 20, a nagyobb helyeken pedig 25-35 ülőhely van. Ebből kitűnik, hogy egy 25-30 fős tanulócsoport befogadása nem mindenhol – 8-ból csak 5 helyen – biztosított.

Minden vizsgált középiskolai könyvtár rendelkezik számítógéppel. A kérdés viszont kitért arra is, hogy ezekből a számítógépekből hányat használhatnak a tanulók és a pedagógusok is. Jellemzően egy számítógépet használ a könyvtáros, a többi pedig az olvasóké. Ez alól egy 120 m²-es könyvtár a kivétel, ahol összesen egy számítógép van, és az is a könyvtárosé. Mindegyik könyvtár rendelkezik internet eléréssel és nyomtatóval is, fénymásoló viszont csak a könyvtárak felében van. Telefont is találunk hét helyen, ebből egy telefon olyan, ami csak házon belül használható.

A válaszokból kiderül, hogy jelen vannak még cédulakatalógusok, azonban ami örvendetesebb, hogy integrált könyvtári rendszer is van mindegyik könyvtárban. (Szikla: 5, George: 2, Szirén: 1)

Ezek kihasználtsága vegyes képet mutat. Van, ahol még csak most építik az adatbázist – így az még nem teljes –, van, ahol kész, de csak a könyvtáros használja, és van, ahol a diákok nem használják a katalógusokat, hanem inkább kérdeznek, néhol az olvasóknak csupán 10%-a használja, és érkezett egy olyan válasz is, hogy a kihasználtság 40-50%-os.

Bevett gyakorlat-e vagy sem, de három helyen választják szét a kölcsönzést tasakosra (pedagógusok számára) és füzetesre (diákoknak). A tasakos és számítógépes, illetve a füzetes és számítógépes kölcsönzést előnyben részesítő két könyvtárnál azt feltételezem, hogy még nem bíznak eléggé a számítógépekben. Két helyen kizárólag füzetes megoldást alkalmaznak kölcsönzéskor.

Iskolánként igen eltérő képet kapunk mind a kölcsönzési idő, mind a kölcsönözhető állományok tekintetében. Van, ahol igen szigorúan csak két hétig lehetnek kinn a dokumentumok, s van, ahol egy hónapra is lehet kikölcsönözni könyveket.

A tankönyveket jellemzően mindenhol egy teljes tanévre kölcsönözhetik az arra jogosult tanulók. A kézikönyveket főleg helyben lehet használni, de speciális esetben (pl. érettségi előtt, nyelvvizsgára való felkészüléshez) külön kérésre kiadják ezeket egy-két napra, vagy a hétvégére. Időszaki kiadványok tekintetében is többféle szabály érvényesül: 1-1 tanóra, 1 nap, két hét, friss kiadványok esetében 2 nap, régebbiek 1 hét. Egy könyvtáros jelezte, hogy az iskolájukban vannak elhelyezve különböző letéti állományok szertárakban (kémia, fizika stb.) ezeket a tanórán használják többnyire szemléltetés céljából.

Átlagban 30 órát tartanak nyitva a könyvtárak, az azonban szomorú, hogy a legnagyobb területű könyvtárban csak heti 22 órában élvezhetik a téka által nyújtott szolgáltatásokat az olvasók.

Általánosságban elmondható, hogy az ismeretterjesztő irodalom dominál a könyvtárakban, aztán következik a szépirodalom. Várhatóan meg fog nőni a tankönyvek száma, legalábbis az éves gyarapodási adatokból ez következtethető ki. Egy könyvtár tér el jelentősen ettől a tendenciától. Itt a szépirodalom és az ismeretterjesztő irodalom 20-20%-ban fordul elő, a tankönyvek előfordulási aránya 25%, a pedagógiai szakirodalomé eléri a 15%-ot (itt fordul elő a legnagyobb arányban a pedagógiai szakirodalom) időszaki kiadvány 5%, a maradék 15% pedig audiovizuális és egyéb dokumentum.

Igazán sajnálatos, hogy a legkisebb összterületű (24 m²) és egyben a második legnagyobb létszámú iskola (1036 fő) könyvtára számára jut a legkevesebb állománygyarapításra fordítható összeg, azaz évi (!) 20 – 100.000 forint.

Két könyvtár gazdálkodik évi 200-300.000 forintból, egy 300-400.000-ből, kettő 400-500.000 közötti összegből és szintén kettő 500.000 forint fölötti pénzből szerzi be a dokumentumokat.

Kiemelhető még egy intézmény a vizsgáltak közül, ahol nap mint nap megfordul 1580 gyerek, a beszerzési keret pedig csekély 200-300.000 forint. Financiális kérdésekben úgy tűnik még mindig sanyarú a sorsa az iskolai könyvtáraknak.

Terület	Állomány (2008-as kerekített adat)	Állománygyarapításra jutó összeg	Tanulók létszáma (2008-ban)
62 m²	27 200	300 - 400 000 Ft	791 fő
50 m²	17 500	400 - 500 000 Ft	380 fő
24 m²	16 700	20 - 100 000 Ft	1036 fő
120 m²	20 400	400 - 500 000 Ft	820 fő
120 m²	34 900	500 000-nél több pénz	900 fő
120 m²	19 700	200 - 300 000 Ft	724 fő
120 m²	49 100	200 - 300 000 Ft	1580 fő
150 m²	40 700	500 000-nél több pénz	913 fő

Kiemelkedik gyarapodás tekintetében egy könyvtár, ahol a 2006-os adatok szerinti 23.000-ről 2008-ra 40.000-re nőtt az állomány.

A statisztikákat elemezve kiderült, hogy legnagyobb arányban tankönyvekkel gyarapodtak a könyvtárak, elektronikus dokumentumokkal pedig alig-alig. A periodikák féleségéről is elmondható, hogy vagy stagnált, vagy csökkent a számuk a 2008-as év végére.

A tankönyvekre áldozott összegek aránya mindenhol elég magas, 50% körüli. Mindössze három könyvtár van, ahol ezek az arányok alacsonyabbak (10%, illetve két helyen 30%). Egy másik könyvtárban – ahol az éves költségvetés 300 – 400.000 forint – 25%-os az időszaki kiadványok gyarapodása, ami 75 – 100.000 forintot jelent évente. Ez az említett könyvtárban 21 periodikumot jelentett 2008-ban.

A Dán Krisztina által írt útmutató³ számszerűsít egy elgondolást: 40-45 folyóirat féleséget, valamint legalább egy országos napilap előfizetését tartja kielégítőnek az iskolai könyvtárakban. A 45-ös határt két könyvtár is eléri, s ami szomorúbb, hogy két könyvtár esetében 2006-ról 2008-ra ahelyett, hogy nőttek volna ezek a számok, inkább csökkentek. Két könyvtárban nem történt változás a járatott lapok terén (18 és 23 féleség) ebben a két évben.

Meg kell említeni az utolsó állományellenőrzések időpontjait is. Két könyvtárban 2005-ben volt utoljára állományellenőrzés, háromban 2006-ban, egyben 2007-ben, szintén egyben 2009 elején, s egy helyen folyamatban volt a dokumentumok átvizsgálása a kérdőív kitöltésekor.

Minden vizsgált kaposvári középiskolai könyvtárban tartanak könyvtárhasználati órákat, egy könyvtár kivételével mindenhol a könyvtárostanárok. Az egy kivétel csupán végzettségbeli különbséget jelent (nem könyvtárostanár, hanem könyvtáros) ő esetenként más pedagógusok közreműködésével tartja ezeket az órákat. Ezen órák éves gyakorisága azonban egészen eltérő. Két könyvtárban a tartott órák száma évente 0 – 10 óra között, további két könyvtárban 11 – 20 között, egy könyvtárban 21 – 30 óra között van, és két olyan válasz érkezett, ahol 30 óra feletti ezeknek az óráknak a száma, de volt, ahol a 2007/2008-as tanévben 90 könyvtárhasználati órát tartott a könyvtáros.

Kaposváron a legnépszerűbb népszerűsítési eszközök a plakát, az iskola újság, faliújság, iskolarádió és az egyéni motiválás. Hiányoltam az olyan korszerű próbálkozásokat, mint például a blogolás. Ennek iskolai könyvtári alkalmazásáról korábban már ejtett pár szót Cs. Bogyó Katalin Elektronikus Könyv és Nevelésben.⁴

Két szélsőérték jelent meg arra a kérdésfelvetésre, hogy mennyire segítik az iskolában dolgozó tanárok, munkatársak a könyvtárosok munkáját. Ez a kettő a „nem igazán” és a „maximálisan”. Előbbi szerencsére csak egy helyen, a legnagyobb támogatottságot pedig így jellemezte a könyvtáros: „Tantestületünk és az iskolavezetés szereti, fontosnak tartja és értékeli a könyvtárat […] Aktív használói a könyvtárnak, minden szolgáltatást kérnek tőlünk.” A válaszok többségében elhangzik, hogy segítőkészek például könyv vagy tankönyvrendelésben, rendezvények népszerűsítésében, adminisztrálással vagy számlázással kapcsolatban. Az általam legrokonszenvesebbnek ítélt válasz pedig: „az osztályfőnökök segítenek a könyvek behajtásában is!”

Egy másik kérdésnél kiemeltem egy mondatot a Dán Krisztina és Varga Zsuzsa által írt cikkből⁵ („A jó könyvtáros kulcsszereplője az iskolának, és mégis a legkevesebb elismerésben részesül”) azzal a céllal, hogy megtudjam, mennyire jellemző ez a kaposvári középiskolai könyvtárakban.

A vártnál jobban megosztotta ez a kérdés a könyvtárosokat, ketten jelölték a teljességgel egyetértek opciót, szintén ketten a részben egyetértek választ. Nem értek vele egyet válasz megjegyzés nélkül egy könyvtárostól jött, a maradék három könyvtáros pedig saját észrevételt fűzött a kérdéshez. Ezek a következők:

„Meghatározó szereplője az iskola életének és nem kevés szóbeli elismerésben részesül.”

„A könyvtáros szakmai és emberi kvalitásaival találja meg irányadó helyét az iskola közösségében.”

„A jó könyvtáros kulcsszereplője az iskolának” Ezzel az állítással teljesen egyetértek. Elismertsége elsősorban munkájától, tudásától, képzettségétől, „hozzáállásától” függ. […] A könyvtárat olyan „kommunikációs centrummá” kell alakítania, ahol az iskola minden tagja otthon érzi magát, oldott légkörben tud tájékozódni, olvasni, vagy egyszerűen csak beszélgetni. […] Nagyon fontosnak tartom, hogy a könyvtárostanároknak kedves, segítőkész embereknek kell lenniük. […] Fontos, hogy könyvtárostanár csak képzett, a többi pedagógussal azonos végzettségű, nyelveket beszélő kolléga legyen. A „maradékelv”, hogy a könyvtárba majd jó lesz – a lehető legrosszabb gyakorlat.”

A kérdőív kérdéseire adott válaszokból kirajzolódtak az erősségek, ilyen néhol a tágas tér vagy az internet elérés, ugyanakkor előjöttek a gyengeségek is, mint a rövid nyitvatartási idő vagy a kevés számítógép. A fentiekben nem szerepel ugyan, de a visszajelzésekből kiderült számomra, hogy még mindig az egyik legnehezebb feladat a diákok motiválása. A tárgyi és technológiai feltételek egy-két kivételtől eltekintve úgy gondolom adottak a könyvtárakban. Az egyik legérzékenyebb pont mindenhol az anyagiak kérdése, ami kulcsszerepet játszik a könyvtári állomány megújulásában. A tankönyvek helye az iskolai könyvtárakban nem vitás, de a hangsúly nem helyeződhet át csupán ezek kölcsönzésére.