„Az internet jelentősége a kereszténység
felvételéhez mérhető.”2
(Kányádi Sándor)
„…végső soron sohasem a műalkotás, hanem mi magunk volnánk a tét.”3
(Kulcsár Szabó Ernő)
1. Az irodalom(tanítás) funkcióváltása
Mára már Magyarországon is bizonyossá vált,
hogy tovább nem tartható a középiskolai irodalomtanítás irodalomtörténetre
való alapozottsága és koncentráltsága4
– mindenekelőtt az alábbi okok miatt:
-
Európa e régiójának 1989 utáni
politikai átrendeződése révén megszűnt az irodalomtanítás eddig nálunk –
történelmi okokból – egyik legfontosabbnak tartott funkciója, a „haladó
eszmék közvetítésének kötelezettsége”.
-
Az elmúlt években a PISA típusú vizsgálatok
egyértelműen bizonyították, hogy bármilyen fontosnak is tartjuk a kulturális
örökség közvetítésében az irodalmat (irodalomtörténetet) és magát az
irodalomtanítást, ezeknek egyre kisebb szerep jut a mindennapi életben való
későbbi eligazodásban. Vagyis egyre több holt anyagot tanítunk, miközben a
társadalom igénye mindinkább az alkalmazkodó- és kommunikációképes,
nyelveket beszélő, minél több „kulturális szótár”5-t
használni képes fiatalok iskolai képzésére, nevelésére irányul.
-
Az irodalomtanítás nemzetközi
tendenciár6
is egyértelműsítik, hogy a világban már több évtizede háttérbe szorultak az
irodalomtanítás politikai-világnézeti funkciói, s előtérbe kerültek a
kommunikációs és kompetencia alapú, a szövegértésre koncentráló
tanítás-nevelés alapelvei és taneszközei.
-
Ugyanezek a tendenciák jelzik az
irodalomtörténet háttérbe szorulását a magyartanításban, s az irodalomnak
elsősorban mint kulturális közegnek – beszédmódnak – a használatára
vonatkozó tanítási módszerek, tananyagok szükséges és elengedhetetlen
előtérbe kerülését.
-
Hasonlóképpen erősen érzékelhető igény
mutatkozik – fentiekkel összefüggésben – az irodalom jelenének
megismerésére, az iskolai kánonba való beemelésére, továbbá az irodalom új
típusú, illetve eddig figyelmen kívül hagyott jelentésrendszereinek
megértésére (gondoljunk például „A
nyelvrontás poétikai elvének szerepe a mai magyar lírában”7
vagy az „Írói hibák, tévedések mint
poétikai jelentésképző mozzanatok”8
című, könnyűszerrel elképzelhető, ám eddig az irodalomtanításban vagy az
irodalomkönyvekben meg sem említett témakörökre).
-
A funkcióváltás kevésbé
érzékelhető, de talán másik legfontosabb jellegzetessége, hogy az
irodalomtanításnak a jövőben egyre inkább a világban létrejövő szöveges és
egyéb típusú szimbólumok, szimbólumrendszerek megértésére, gyors
működtetésére kell felkészítenie a diákokat.
-
A kétszintű érettségi mindezen elvárásoknak
igyekszik eleget tenni a vizsga strukturális és tartalmi újjászervezése
által. Egy leendő tankönyvsorozatnak feltétlenül számolnia kell az új
érettségi preferenciáival, sőt bizonyos értelemben túl is kell lépnie
azokon, még előrébb kell látnia – vagyis már nemcsak a jelen állapotot kell
figyelembe vennie, hanem erőteljesen szükséges a jövő, a várhatóságok felé
fordulnia (mind irodalmi-tartalmi, mind technológiai értelemben).
-
Fentiekkel összefüggésben
várható, hogy az irodalomtanításban – és az egész magyar oktatási
rendszerben – végre előtérbe kerül a reproduktivitással szemben a
produktivitás, az ismétléssel szemben az örömelvű alkotás elve,
összességében a kutatásnak mint állandó szellemi készenlétnek a tanítása,
illetve az erre való felkészítés, a szellemi javak önélvezetén alapuló
kreatív gondolkodási és létformák gyakorlása.9
2. Az irodalom(tanítás) eszközrendszerének megváltozása
Az elmúlt másfélszáz év megszokott, és
szinte egyetlen taneszköze az olykor szentírásként kezelt tankönyv volt. Az
irodalomtankönyveknek ezt a szerepét – hogy egyetlen lehetséges véleménynek
tartsuk a benne foglaltakat – mindenképpen el kell felejtenünk, s meg kell
barátkoznunk azzal a ténnyel is, hogy gyermekeink, tanítványaink ma már
legalább olyan hatásfokkal (sőt!) szereznek információt az interneten
szörfölve, mint egy valóságos könyvtárban téblábolva.
A közelmúltban alapvetően átalakultak az irodalomtanítás „alapanyagá”-nak,
magának a könyvnek, illetve az írásművek születésének technikai körülményei,
a könyvnyomtatás munkafolyamata és technológiája, a folyóiratok, a heti- és
napisajtó jellege és összetétele. Látnunk kell ezzel összefüggésben, hogy az
írásművek nagyobb része ma már eredendően nem kézzel írva, még csak nem is
írógépen születik, sőt ezt a nagyobbik részt ki sem nyomtatják papírra,
hanem mindörökre „megmarad” egy virtuális világban. – Mindezen technológiai
változások következtében új beszédmódok, új poétikák és új irodalmi
értékrendszerek, értelmezési módok, eddig ismeretlen korpuszok, textúrák
születtek és vannak születőben; közöttük digitális kritikai szövegkiadások
is.
Ugyanekkor megváltozni látszik nemcsak az írás, hanem az olvasás
technológiája is. Sokkal nagyobb teret nyer az eddig megszokott, alapvetően
lineáris, néma és individuális olvasástípus mellett a gyorsolvasás, a
dinamikus olvasás, a képernyőolvasás, s helyenként megjelentek a közösségi,
illetve a hangos olvasás alkalmai is a hétköznapokban.
3. A kánonok átalakulása
Individuális szakmai kánon: A (magyar)tanárok sajátságos
helyzetére jellemző, hogy már eddig is kénytelenek voltak szakmai életük
során kánonváltás(oka)t elviselni, ám mindenképpen új tendencia várható a
jövőben azzal, hogy ilyesfajta kánonváltás – immár nem politikai, hanem
mentális, közízlésbeli, tudományos stb. okokból – egy szakmai életút során
többször nemcsak lehetséges, hanem szükséges is lesz. Erre pedig gondolni
kellene már a tanári képesítés megszerzése idején, illetve eleve ilyen
típusú átrendeződések lehetőségeire szükséges felkészíteni már középiskolai
tanítványainkat is. Egy új tankönyvsorozatba tehát bele kell kódolni – a
könyvek struktúrájába és szövegébe egyaránt – az állandó változtatási
lehetőségeket.
Közösségi-tudományos szakmai kánon: Az 1989 után újraíródó
irodalmi hagyomány egyre mozgékonyabb, dinamikusabb: egyfelől az oktatásban
mind erősebb az igény a jelennel való állandó szembesülésre, a posztmodern
irodalom tananyagbeli reflexiójára, másfelől pedig az egész magyar
irodalomtörténet újraírását követhettük és követhetjük nyomon az
ezredforduló körüli években – az irodalomtudomány egészének átalakulása
közben (filozófiák, elméleti preferenciák, kutatási módszerek stb.).10
Különösen tekintettel kell lennünk egyfelől „az irodalomtudományok
kultúratudományokká tágulásá”11-ra,
vagyis arra a már részben bekövetkezett horizontváltásra, mely egyáltalán az
irodalomtanítás tárgyának kijelölését érinti.12
Másrészt a szöveg- és papírkor utáni gép-13
és képkorszak – melyben már javában benne élünk –, illetve az irodalom
(költészet) egyaránt egyik legfontosabb alkotó- és szervezőeleme, a költői
kép lehetséges párhuzamaira az eddigieknél sokkal nagyobb hangsúlyt érdemes
fektetnünk.14
Irodalomszemlélet: Alapvető kérdés, hogy mi kerül be a
tananyagba, hogy milyen szemlélet alapján választjuk ki a tankönyvben is
tárgyalandó műveket. Az oktatásügyi dokumentumok meghatározzák a
mindenképpen tárgyalandó művek körét – ezek természetesen nem hagyhatók ki.
Ugyanakkor azonban célszerű elmozdulást kezdeményeznünk az egyes életműveken
belül, ahol a NAT és a Kerettanterv erre lehetőséget ad – a derűs
életszemléletű, humoros, ironikus, a mai kor embere életszemléletének,
illetve a diákok életkori sajátosságainak jobban megfelelő művek tárgyalása
felé.15
Kanonizáció: Egyfajta de- és rekanonizálásra is kísérletet
teszünk bizonyos művek, szerzők esetében; tankönyveink anyagát ama fő
szempont szerint igyekszünk kiválasztani, hogy a tárgyalandó művek
elsősorban szerzőjük életművének, saját műfajuknak, illetve a kortárs
befogadó világának legyenek reprezentánsai, s így nyújtsanak szellemi örömöt
s élvezetet a mai fiatal olvasó számára.
Magyar irodalom – világirodalom: A világirodalmat elsősorban a
magyar irodalommal való közvetlen összefüggéseiben tárgyaljuk, de általában
sem választjuk el őket élesen egymástól sem a könyvek szerkezetében, sem
szövegezésében.16
4. A készülő tankönyvsorozat általános elvei és
módszertana
Tankönyveink a hatályos kerettantervi
szabályozás „B” változatának elveit17
is szeretnék figyelembe venni, ám összességében az „A” változat elvárásai
szerint rendezik a tananyagot érettségi-előkészítő jellegűvé.
-
Emellett a tankönyvek felépítése a kétszintű
érettségi előírásait és fogalomrendszerét tekinti mérvadónak, s szemléletük
elsősorban nem irodalomtörténeti jellegű, hanem problémacentrikus.
-
Ennek jegyében köteteinkben a
tananyagszervezés általában koncentrikus (téma, modul, motívum stb.
szerint), illetve a jelentősebb szerzőknél (életművek) portré jellegű – az
irodalomtörténet érzékelhető háttérmotívumként való jelenlétével.
-
Az egész szöveghez képest szinte 50%-nyi
kreatív, humoros feladat, kérdés, projektmunka szerepel (majd) a
tankönyvekben – kutatásra, alkotásra, az irodalommal való élményszerű
foglalkozásra biztatva az olvasókat.
-
A sorozat szemléletmódjára nem az eldöntöttség
és befejezettség, változtathatatlanság, hanem a gondolkodtatás, az Umberto
Eco-i szemlélet lesz jellemző: vagyis hogy minden irodalmi műnek annyi
értelmezési lehetősége van, ahány olvasója.
-
A kreatív írás szépirodalmi lehetőségeit is
szeretnénk megteremteni (verselés kötött és szabad formákban, novella-,
drámaírás stb.)
-
Hasonlóképpen fontosnak tartjuk, hogy
diákjaink megismerkedjenek az irodalomszakma határterületeivel, néhány
irodalomhoz közeli hivatás jellemzőivel (tartalmi szerkesztő,
olvasószerkesztő, műszaki szerkesztő, grafikus, korrektor, nyomdász stb.)
Elképzelhetőnek tartjuk, hogy tanítványaink maguk tervezzenek, szerkesszenek
verseskönyvet, újságot stb. – tankönyvünk az ilyen munkához is szeretne
ötleteket, adalékokat nyújtani.
-
A színjátszást általában, illetve a
drámajátékot különös fontossággal kezeljük.
-
A korábban megszokott szöveghordozók
mellett a CD-ROM, a DVD és az internet fokozott használatát erősítjük.
-
A legérdeklődőbb diákok számára biztosítjuk a
lehetőséget az irodalomtörténeti, irodalomtudományi kutatás módszertanával
való megismerkedésre (elsősorban gyakorlati munka segítségével).
Források
1. |
|
Az alább
olvasható dolgozat a Krónika Nova Kiadó kérésére készült 2006 nyarán, a
címben emlegetett új tankönyvsorozattal kapcsolatos munkafolyamat
elindulásakor. Lényegében változatlanul – a csak akkor aktuális néhány
mondat és link híján, néhány stiláris javítással, illetve a szerzői
bibliográfia átszerkesztésével az Útmutató végére – szerepel a
sorozathoz készített tanári kézikönyvben (az ugrópontok frissítésével),
mely megtalálható a Krónika Nova Kiadó honlapján:
www.kronikanova.hu
[2009. április 16.] – A koncepciótanulmány a KéN-ben jelenik meg
először nyomtatásban, néhány bibliográfiai adat frissítésével és egy új,
különösen fontos Kányádi Sándor-mottó beemelésével, de a lényeget
illetően változatlanul. |
2. |
|
Aki
az ihletre vár, nem jut sehova (Mézes Gergely interjúja Kányádi
Sándorral) In: Vasárnapi Kisalföld, 2009. március 29, 15. p. |
3. |
|
Kulcsár Szabó Ernő,
Irodalom és hermeneutika, Bp., Akad. K., 2000, 18. p. |
4. |
|
Lásd például Kerber
Zoltán kutatásösszegzését 2003-ból: „A középiskolai tanárok
körében végzett 2003-as OKI PTK-s obszervációs felmérés megerősítette,
hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy korszerűsítése elodázhatatlan.
A tantárgy megítélése a diákok körében fokozatosan romlik. A korábban
kedvelt tantárgy mára nehéz, magolni való tantárgy lett, mellyel
valamilyen vizsgára, felvételire, érettségire kell készülni, s a
tantárgy eredeti céljai, melyeket minden tantervi dokumentumban
olvashattunk az elmúlt másfél évtizedben, lassan, de biztosan háttérbe
szorultak. A tanárok maguk is érzik a megváltozott helyzetet, rosszul is
érzik kicsit magukat a bőrükben, de hatásos megoldásokat nem tudnak a
problémákra. A tanári munkát befolyásoló tényezők közül a tankönyvek és
taneszközök helyzetén is változtatni kell. Hiányoznak az érdekes,
motiváló, az idővel arányos tananyagtartalmú tankönyvek, másrészt ideje
lenne korszerű, az IKT [információs és kommunikációs technológiák]
lehetőségeit kihasználó taneszközöket kifejleszteni, annak ellenére,
hogy a magyartanárok ezt kevéssé igénylik még. A magyartanárokat tovább
kell képezni a korszerű tanulásszervezési módszerek megismertetésére,
illetve az IKT alkalmazására. A szövegértési és olvasási képességek
fejlesztése mellett kitüntetett szerepet kellene kapnia a kreatív
szövegalkotási gyakorlatoknak. Az irodalomórákon jóval nagyobb szerepet
kellene adni a diákokat érdeklő olvasmányok, ifjúsági irodalom,
TV-műsorok, filmek megbeszélésére. Ezek segítségével talán közelebb
lehet hozni őket az irodalom megértéséhez és megszerettetéséhez” –
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=kozepfoku-Kerber-magyar
[2008. július 6.] – Továbbá Uő:
A magyar nyelv és
irodalom tantárgy helyzete egy felmérés tükrében.
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=kerdoives-Kerber-Magyar
[2008. július 6.] – Az irodalomtörténeti jellegű tananyagszervezés alól
kevés, bár jelentős kivétel ismert, ilyen például az Arató – Pála
szerzőpáros jegyezte (nem teljes) tankönyvsorozat: Arató László, Pála
Károly, I. Bejáratok, II. Átjárók, III. Kitérők, Bp., Műszaki,
1991-2001 (sorozatcím: A szöveg vonzásában). Sikeres kísérletet
tesz az irodalomtörténetiség dominanciájának megszüntetésére Domonkos
Péter és a Diószegi – Fábián szerzőpáros is, de sorozataikra egészében
mégsem ez jellemző (Domonkos Péter, Irodalom 1-4, Bp., Nemzeti
Tankönyvkiadó, 1998-2001; illetve: Diószegi Endre – Fábián Márton,
Irodalom I-II., Bp., Raabe Klett Kiadó, 1998, 1999 [szintén nem
teljes sorozat]). – Lásd még saját tankönyvkutatásunk eredményeit az
alábbi kötetben: Irodalomtankönyv ma, szerk. Fűzfa
Balázs, Bp.–Szombathely, Pont–Savaria University Press, 2002 (Élményközpontú
irodalomtanítás). |
5. |
|
Richard
Rorty fogalma (Rorty, R.., Esetlegesség, irónia és szolidaritás,
Pécs, Jelenkor, 1989). |
6. |
|
Lásd
Gordon Győri János e témával kapcsolatos írásait, különösen pedig az
általa szerkesztett kötetet: Irodalomtanítás a világ kilenc oktatási
rendszerében, szerk. Gordon Győri J., Bp., Pont, 2003 (Élményközpontú
irodalomtanítás). |
7. |
|
Lásd –
más szöveghelyek mellett – a Parti Nagy Lajos-szakirodalomban, például:
Payer Imre, A rontott újraírás poétikája Parti Nagy Lajos
költészetében, Bárka, 2003. 1. sz. 73-81. p. |
8. |
|
Például:
Szilágyi Zsófia, Irodalmi mű-hibák. In: Sz. Zs., A féllábú
ólomkatona, Pozsony, Kalligram, 2005, 7-16, illetve Uő:
Féllábú ólomkatona vagy levélnehezék (A hiba az irodalmi műben)
In: Uő., Uo., 17-32. |
9. |
|
Lásd
bővebben a magyar pedagógiának, illetve a 11-14 éves korosztálynak a
kutatáshoz való viszonyáról, illetve arról, hogy már ekkora gyerekek is
képesek önálló kutatómunkát végezni: Zsolnai József, A tudomány
egésze, Bp., Műszaki, 2005, különösen: 21-30. p. |
10. |
|
Lásd
például és különösen az alábbi műveket: Szegedy-Maszák Mihály, „Minta
a szőnyegen”: A műértelmezés esélyei, Bp., Balassi, 1995; Kulcsár
Szabó Ernő, A magyar irodalom története, 1945-1991, Bp.,
Argumentum, 1994; Uő.,
Az új kritika dilemmái. Az irodalomértés helyzete az ezredvégen,
Bp., Balassi, 1996; Uő., Beszédmód és horizont, Bp., Argumentum, 1996; Hima
Gabriella, Az irodalomtudomány jelenkori irányzatai, Bp., Eötvös,
1999; A modern irodalomtudomány kialakulása, szerk. Bókay Antal,
Vilcsek Béla, Bp., Osiris, 2001; Irodalmi kánon és kanonizáció,
szerk. Rohonyi Zoltán, Bp., Osiris – Láthatatlan Kollégium, 2001; A
posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény,
szerk. Bókay A., Vilcsek B., Szamosi G., Sári L., Bp., Osiris, 2002.
Irodalomelmélet az ezredvégen, szerk. Ármeán Otília, Fried István,
Odorics Ferenc, Budapest–Szeged, Gondolat Kiadói Kör–Pompeji, 2002 (Dekon
könyvek). Szegedy-Maszák Mihály, Magyar irodalomtudomány a
huszonegyedik század elején =
http://www.matud.iif.hu/06jul/03.html [2008. július 6.] |
11. |
|
Kulcsár
Szabó Zoltán: A közvetlenség visszatérése? (Materialitás és
medialitás az irodalmi kommunikációban) In: K.-Sz. Z.,
Hermeneutikai szakadékok, Debrecen, Csokonai, 2005, 84-116; idézet:
86 (Alföld könyvek). – Lásd még: Történelem, kultúra,
medialitás, szerk. Kulcsár Szabó Zoltán Ernő, Szirák Péter, Bp.,
Balassi, 2003; Az internetkorszak kommunikációja, szerk. Balázs
Géza – Bódi Zoltán, Gondolat–Infonia, Bp., 2005 (Információ és
társadalom); A látható könyv. Tanulmányok az irodalmi medialitás
köréből, szerk. Hász-Fehér Katalin, Szeged, 2006 (Tiszatáj
könyvek); Müllner András, A császár új ruhája. Esszék a könyv és
a hipertext kapcsolatáról, valamint más médiumokról, Bp., Jószöveg
Műhely, 2007. |
12. |
|
Lásd
mindezen következményeket általában és bőven kifejtve, illetve
koncepcionalizálva az itt tervezett könyvsorozat elméleti alapját is
képező „nagymonográfiá”-ban: Irodalomtanítás a harmadik évezredben,
főszerk. Sipos Lajos, Bp.,
Krónika Nova, 2006. |
13. |
|
Itt
természetesen a „számítógép” metonímiájaként használjuk a szót. |
14. |
|
Kulcsár
Szabó Zoltán, Kép és jelentés a retorikai olvasásban In: K. Sz.
Z., I. m., 198-214; különösen: 213, illetve az idézet Paul de
Mantól: „meg kell tanulnunk inkább olvasni a képeket, mint
elképzelni a jelentést” (202) (kiemelés az eredetiben, a forrást is
lásd ott – F. B.). – Továbbá: a hatályos jogszabályok tételesen előírják
a tankönyvekben a képek relatív számát, sőt azt is, hogy a szövegnek
konkrétan és milyen arányban kell kapcsolódnia a képekhez. |
15. |
|
Lásd erről például a Papiruszportal nevű internetes
folyóirat kezdeményezte vitát a Kiből lesz az olvasó? című, Fenyő
D. György szerkesztette kötet (Animus, Bp., 2006) kapcsán s ott a
legutóbbi írást BOKÁNYI Péter tollából (2006. aug. 28) In:
http://www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=&p=35&n=947 [2008.
július 6.] – illetve a szerkesztővel készült interjút, melynek végén egy
új tananyagkánon-ajánlás is olvasható: „A magyartanítás
jelentős megújulás, módszertani és tartalmi átformálódás előtt áll” –
interjú Fenyő D. Györggyel. In:
http://www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=&p=5&n=892
[2008. július 6.] |
16. |
|
Korábban
ugyanerre tettünk kísérletet Klasszicizmus, romantika, realizmus az
irodalomban című (tan)könyvünkben (Bp., Önkonet, 2000). |
17. |
|
„Ez a kerettanterv-változat a magyar
középiskolákban uralkodó kronologikus tananyag-fölépítés
kizárólagosságának oldására született kompromisszumos javaslatnak
tekintendő. Sajátossága, hogy a gimnázium első évében, azaz a kilencedik
évfolyamon közvetlenebbül célozza meg a képességfejlesztést,
és a műértő olvasóvá nevelést nem rendeli alá az irodalomtörténet
időrendi logikájának. (…) // A kilencedikes anyag afféle »bevezetés a
műértelmezésbe« jellegű részprogramnak tekintendő, amelynek laza
kereteit egyrészt műnemi fogalmak (pl. Drámai művek olvasása),
másrészt átfogó irodalomelméleti, esztétikai, szövegtani kategóriák (Hétköznapi
és művészi kommunikáció, Az ismétlődés és a hiány),
harmadrészt a műértelmezés iskolájától az irodalomtörténet tanítása felé
átvezető témakörök (pl. Az irodalom nagy kódjai 2.; A Biblia
és a magyar irodalom) alkotják. (…) // E változat a kilencedik
évfolyamon elsősorban magyar és elsősorban 19-20. századi művek
tanítását kívánja sugallani. Távoli korok – eredetileg nem magyar nyelvű
– irodalmának megismerése előtt, illetve részben helyett, 19. és 20.
századi magyar novellák, regények és versek közös értelmezésével
kíván az irodalomtörténeti tárgyalásmód belépése előtt egyfajta
olvasói érdekeltséget és értelmezői rutint kialakítani a diákokban.
Abból indul ki, hogy az újabb irodalom talán közelebb áll a
diákbefogadókhoz, illetve abból, hogy a 12. évfolyamon túl késő a mai,
illetve a közelmúltbéli irodalom tanításához hozzáfogni. // A
lírafejezet (»Lírai művek olvasása – kreatív-produktív gyakorlatok«)
címében is arra utal, hogy ez a tantervváltozat tananyag-elrendezésében
is helyet kíván biztosítani az irodalom aktív, együttalkotó
megközelítésének. // Mind a kilencedikes tanterv utolsó fejezetei, mind
a 10. évfolyam indítása kifejezi, hogy ez a változat a világirodalmat
inkább csak a magyar irodalomra tett hatásában vizsgálja, és a hatás és
befogadás folyamatait figyelve újból és újból kilép az időrendből. A
mechanikus történetiség helyett az irodalmi konvenciók természetének
és történetének vizsgálatára, illetve a szövegközi kapcsolatok
működésének tanulmányozására sarkall.” (Kerettantervi segédletek
a középfokú oktatás tantárgyaihoz és tantervi moduljaihoz [Horváth
Zsuzsa, Magyar nyelv és irodalom] In:
http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=390&ctag=articlelist&iid=1&articleID=689
– kiemelések az eredetiben, F. B.) |
A „Kötelező, közös, kölcsönös olvasmány –
Hagyomány és megújulás az iskolai olvasmányok kánonjában” c. konferencián
(2009. március 28-án, az OFI – OPKM Dísztermében) elhangzott előadás
prezentációjának letöltése (pdf)
|