Belső borító

Szent Margit Intézet

A főváros egyik legszebb leánygimnáziumának épülete Fábián Gáspár alkotása. Az eredetileg a Fehérvári út és a Váli út sarkán lévő épületben ideiglenesen elhelyezett Szent Margit Gimnázium 1920-ban nyitotta meg kapuit. Az Isteni Megváltó Leányai szerzetesrend vezetése alatt álló iskola azonban hamarosan szűknek bizonyult, így már az 1920-as évek végén emberfeletti szervezőmunkával megkezdték a Gellérthegy oldalában az új iskola tervezését, illetve felépítését. Az esztétikai és pedagógiai igényeket maximálisan kielégítő épület még ma is egyedülállóan impozáns látványa a fővárosnak.

Jáki László

A Margit Gimnázium

Az Isteni Megváltó Leányai Szerzeteskongregációt Eppinger Erzsébet alapította 1849-ben, Elzász-Lotharingiában.

A kongregáció elsősorban karitatív munkát (beteg gyógyítása, ápolása, szegények felkarolása stb.) végzett. Magyarországra 1868-ban, Simor János győri püspök meghívására érkeztek. Első anyaházuk Sopronban létesült. A német anyanyelvű nővérek a niederbronni anyaházban készültek fel hivatásukra, de Simor püspök a soproni házat önálló anyaházzá tette, s így lehetővé vált magyar novíciák felvétele is.

A rendfőnök Steinmayr Mária Stanislaa anya volt, akinek 36 évi rendfőnöksége idején a Rend 32 intézménnyel gyarapodott. Így többek között Sopronban tanítónőképző létesült, s ezzel a rendkívül gyorsan fejlődő Rend biztosította utánpótlását. (1950-ig 78 helyiségben működtek, és a nővérek száma meghaladta az 1200-at.)

A budapesti Szent Margit Leánygimnázium létesítése is Steinmayr Mária Stanislaa rendfőnöknő nevéhez fűződik. Az első gimnáziumi osztály 1920-ban kezdte meg munkáját, 37 tanulóval, bérelt épületben. Történelmi érdekesség, hogy a Rend, magyarországi növekedésével egy időben, Amerikában élő magyarok számára is létesített iskolákat. A bérlemény a Váli út és a Fehérvári út sarkán lévő Fővárosi Polgári Leányiskola épülete volt. (Az iskola különben a Bárczy István által kezdeményezett iskolaépítési program keretében épült, még az első világháború előtt.)

Az iskola egyre inkább szűknek bizonyult, és a Rend szabályaival sem fért össze, hogy a nővérek a város különböző pontjairól járjanak tanítani. Ekkor merült fel egy új iskola építésének gondolata. A pénzügyi feltételek megteremtése a gazdasági válság idején jelentős gondot okozott, de egyházi hozzájárulással felvett holland kölcsönből 1930-ban megindult a tervezés, illetve a megfelelő telek megvételével és kisajátításával kapcsolatos tárgyalások sora. A szükséges három telek kisajátításakor gondot okozott, hogy az egyik nem a főváros, hanem a Ciszterci Rend tulajdona volt, a tervezésnél pedig problémát jelentett, hogy a telek egy része lejtős, erősen talajvizes területen feküdt.

A Ciszterciek, a székesfőváros és a női szerzetesrend között hosszú tárgyalások, egyeztetések, cserék kezdődtek. A csere eredményeként a Ciszterci Rend a főváros által kisajátított magán telket elcserélte a saját telkével, és 1929-ben felépítette gimnáziumát. A főváros 1930-ban az iskola részére szükséges három telekből egyet biztosított az Isteni Megváltó Leányai női szerzetesrend által felállítandó iskola részére, szigorú feltételek mellett.

A feltételek között szerepelt például, hogy a telket csak iskolai célra lehet használni, 2 év alatt kell az építkezést befejezni, a gimnázium köteles felvenni a Székesfőváros Erzsébet Leányárvaházból a főváros vezetősége által javasolt lányokat. Az épületet az útvonaltól 30 méterrel beljebb kellett elhelyezni, és az így felszabadult területet alacsony növényekkel kell parkosítani stb. Az építési engedély előírta a tantermek magasságát, az ablakok nagyságát és elhelyezését, WC helyiségek számát, számos tűzrendészeti előírás betartását is. E szabályok, követelmények döntő többsége alapfeltétel volt már az 1909-1914 közötti fővárosi iskolaépítési program esetében is.

1931-ben megtörtént a további két telek megvásárlása, így az építkezés 1931. január 21-én megkezdődött. Az iskola építője Fábián Gáspár volt, aki már több egyházi épületet tervezett. A magát Isten kőmívesének nevező építésztől Gabriella főnővér azt kérte: „Kedves mérnök úr, ne kaszárnyát, hanem napsugár-otthont építsünk a kislányoknak.”

A tervezés, a kivitelezés a pedagógiai és esztétikai igények összehangolásából, Fábián Gáspár és Gabriella nővér optimális együttműködéséből elkészült a főváros legszebb iskolaépülete. Erről Fábián Gáspár a következőket írta: „A budapesti Szent Margit gimnázium barokk palotáját az apácarend így kívánta, és azt hiszem, nem vallottunk vele szégyent, mint azt az elismerések özöne igazolja”. Másutt azt írta: „Mondhatom, nagyobb szabású feladatot még nem csináltam, és éspedig olyan eredménnyel, melyre mindig büszke leszek, amíg csak élek. A Szent Imre herceg útja elején áll ez az óriási intézet, cca 65 000 beépített légköbméterrel (köbméterenként 26 pengő volt), amely akkor épült, midőn minden építkezés szünetelt, mikor az állam maga sem mert építkezni.”

Önéletírásában Fábián a siker egy részét Gabriella nővérnek tudja be: „Az épületet nem csak tervező építész alkotja. Fontos az, hogy legyen a megrendelőben is kedv, tudás és akarat, hogy tudja azt, hogy mit akar, és milyet akar. Vagyis, hogy tudja irányítani a tervezőt. Itt egy tipikus esettel állunk szemben. A Szent Margit gimnázium zseniális főnökasszonya, Gombos M. Gabriella, nemcsak okos, művelt, hanem szuggesztív erejű alkotó művész is volt oly értelemben, hogy amit akart, azt értésére tudta adni a tervezőnek. Soha nem sikerült volna úgy megtervezni, úgy kivitelezni a hatalmas épületet, ahogy sikerült, Gabriella főnöknő nélkül Az ő szuggesztív erejét ma is érzem és iparkodtam azt mindenben követni. Úgy, hogy bátran merem mondani, hogy közös alkotásunk a Szent Margit gimnázium. Ez a rendkívüli nő hová lett, nem tudom. De azt tudom, hogy, kevés nő élt a földön kiválóbb, mint ő. Jelszava volt: mindenben a legszebbet és a legmodernebbet, de a stílus mindenek feletti szeretetével Így építettem neo-barokk stílusban a hatalmas épületkomplexumot…Úgy érzem, itt alkottam meg a legszebb épületet életemben.” (A még ma is impozáns épület kupoláját 22 karátos arannyal vonták be.)

Az építés folyamatát, és magának az épületnek a részletes leírását itt mellőzzük, pusztán csak a pedagógiai szempontból fontos elemeket ismertetjük. Ezek között elsőként említjük a széles lépcsősorokat és a közösségi életet segítő boltíves folyosókat, az optimális világosságot biztosító nagyméretű ablakokat, a közel háromszáz négyzetméteres tornatermet, az azonos méretű dísztermet, a fizikai és kémiai előadótermeket és szertárakat, az uszodát, a kertben a teniszpályát, illetve jégpályát. Az épület belső berendezése, felszerelése minden szempontból kifogástalan volt; a tornaterem padozata hézagmentes linóleum, az 50 személyes rajzterembe mozgatható a speciális asztalokat helyeztek, minden tanterem parkettás volt stb.

A Rend különös figyelmet szentelt a könyvtárra, pontosabban könyvtárakra. A tanári könyvtáron kívül ugyanis működött ifjúsági könyvtár, osztálykönyvtár, gyakorló iskolai tanítói könyvtár és népiskolai ifjúsági könyvtár.

A tanári könyvtár az épület egyik legszebb helyisége volt. Ma rajzterem. Az 1932/33. évi évkönyv szerint „A tanári könyvtárnak nemesen egyszerű, finoman ívelt, barokkvonalú berendezését Megyer-Meyer Antal képzőművészeti főiskolai tanár tervezte művészi átgondolással és odaadó szeretettel.” Csak a könyvszekrények közel 90 000 P-be kerültek, mely összeget a Rend évenként törlesztette.

A tanári könyvtár állománya az 1935/36. évben 3191 mű (3527 kötet), ezen kívül közel hatvan folyóiratra is előfizettek. Az értesítő tanúsága szerint a tanári könyvtárat az iskolafenntartók igen fontosnak ítélték: „Az intézet vezetősége tudatában van annak, hogy alapos tanítás csak megalapozott tudásból fakadhat, ehhez pedig a szakszerűen berendezett, jól felszerelt könyvtár elengedhetetlen.” (Ért. 1935/36. 46.p.)

Az osztálykönyvtárakban 8-8 példányban a kötelező olvasmányokat tartották. Az ifjúsági könyvtárban népszerű tudományos és szórakoztató könyveket helyezték el, segítve ezzel a tanulók önművelését és világnézeti nevelését. A gyakorló iskolai tanítói könyvtár elsősorban módszertani, pedagógiai könyveket vásároltak

Az oktatással kapcsolatban meg kell említeni, hogy a két világháború között elterjedt úgynevezett munkaoktatás nem szerepelt az iskola kiemelt céljai között, de ezt segítette a gazdagon felszerelt két természettudományi előadóterem és az öt szertár, valamint a botanikus kert. Az 1933/34. évi évkönyv a kémia tanításáról a következőket írta: „Kémiai munkatermünket már a munkáltató tanítás szellemében, egészen eredeti elgondolásban rendeztük be. Minden növendéknek megvan a saját munkahelye, felszerelve gázzal, vízzel, légszívóval és légsűrítővel, egyen- és váltóárammal. A munkaasztalok alsórészét szekrényszerűen képeztük ki. Itt tarják a növendékek kísérleti eszközeiket és a gyakrabban használt vegyszereiket… Az előadóterem tanári asztallal, vegyi fülkével és elsötétítő berendezéssel is fel van szerelve.” (Ért. 1932/33.

Az oktatást és nevelést segítették, a gyakori kirándulások. A tanulmányi kirándulásokra 5 éves tervet készítettek. E terv alapján elsőként Veszprém – Herend – Zirc – Pannonhalma –Győr útvonalon jártak. 1936/37-ben Pusztaszer – Szatymaz – Szeged ­- Szentmihálytelek – Kiskunhalas – Kiskörös – Kalocsa volt a kirándulás útvonala. De jártak több külföldi országban is. Az ausztriai illetve bécsi kirándulás érdekes epizódja: korábban Kurt Schuschnigg osztrák kancellár Budapesten meglátogatta a gimnáziumot, majd az iskola tanulóinak a bécsi kirándulásuk alkalmával a kancellár meghívta a csoportot az operába, saját páholyába.

Természetesen voltak kisebb kirándulások is: 1935/36-ban például jártak a Corvin Áruházban, Máriaremetén, Néprajzi Múzeumban, Hydroxid gyárban, Meteorológiai Intézetben, a Rudas-fürdő forrásainál, a Nemzeti Múzeum állattárában, a Mezőgazdasági Kiállításon, az Állatkertben, a komáromi lengyárban és a Honvéd Kórház Röntgen laboratóriumában.

A tanárok alacsony óraszáma, az önképzőkör, az iskola gazdag, belső élete mind hozzájárultak a magas szintű oktatáshoz. Közvetett bizonyíték erre a végzett leányok pályaválasztása, illetve továbbtanulása. Így például az 1942/43. iskolai évben az orvosi karon 3, a bölcsészeti karon 9, a gyógyszerészeti tanfolyamon 2, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági és kereskedelmi osztályán 4, a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán 1, a Kereskedelmi Főiskolán 2, ipari szakiskolán 1, titkárnőképző tanfolyamon 2, gyors- és gépírási tanfolyamon 6 leány tanult tovább. Négyen maradtak otthon, ketten mentek férjhez és négyen mentek hivatalba dolgozni. 

A háború természetesen kedvezőtlenül érintette az iskola életét. A takarítást például a tanulók végezték, de ahogyan az iskolai értesítő megállapította „Ez a háborús munkaszolgálat mit sem rontott a tanulók kedélyén, akik jókedvűen fogtak a munkába, és egészen új oldalról mutatkoztak tanáraik előtt. A háziasság a rendszeretet érdemjegyet sok esetben előnyösen befolyásolta. A tanulók nemes versenyre keltek a tantermek csinosításában, a tettekkel vallották meggyőződésüket, hogy a munka nem szégyen.” Nagy gondot jelentett, hogy az épületre három bomba is esett. Sebesülés ugyan nem történt, de a kár jelentős volt.

Az iskolát 1948-ben államosították. Az államosítás után előbb Állami Szent Margit, majd Martos Flóra néven, a hozzá kapcsolódó Szlovák Gimnáziumként működött. Végül a gimnáziumot Kaffka Margitról nevezték el. (Átmenetileg itt nyert elhelyezést az Agrártudományi Egyetem is.) Az épületet az új gazdák a maguk elképzelése szerint bontották és átépíttették, megfosztva ezzel eredeti szépségétől és funkciójától.

1989-ben az öregdiákok összefogásával és az újjáéledő Rend támogatásával sikerült elérni egy osztály megnyitását, majd minden évben újabb osztályok indultak Végül a Rend, dr. Szálka Béla jogtanácsos hathatós és állandó támogatásával 1996-ban visszakapta jogos tulajdonát. A gimnázium még Kaffka Margit néven működött mindaddig, amíg az utolsó ilyen néven beiratkozott osztály leérettségizett.

[  Fel  ]