A
hazai könyvtári rendszerben hátrányokkal küzdő iskolai könyvtárak az 1970-es
évek óta kaptak nagyobb figyelmet. A szaktárca által megfogalmazott
irányelvek, irányszámok, útmutatók segítették a felzárkózást, melynek üteme
messze elmaradt a tervezetthez képest, azonban tapasztalható volt pozitív
irányú előrelépés tárgyi, személyi és szakmai vonatkozásokban egyaránt. Az
információ szabad áramlására épülő tudásalapú társadalom kialakulásához, az
információt elérni és kezelni tudó polgárok nevelésére egy új szemléletű,
egységes művelődési- és oktatáspolitika megvalósítása vált szükségessé,
melynek igénye az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal erősödött. A
közoktatás programjában, nevelési- és oktatási terveiben, tanterveiben ma
már kiemelt helyet foglal el az önálló ismeretszerzés képességének és
készségének kialakítása a tanulókban, mely feltétele az egész életen át
tartó önművelésnek, önképzésnek. E cél eléréséhez az iskolában igényt kell
ébreszteni a tanulókban a művelődés iránt, az alap- és speciális ismeretek
közvetítése során meg kell alapozni az önálló ismeretszerzés, a tanulás
módszertani kultúráját, meg kell ismertetni a kultúraközvetítő intézmények –
közöttük a könyvtárak – működését, használatát. Mindez felértékeli az
iskolai könyvtárak szerepét az oktatási intézményekben. Az oktatás
profiljának megfelelő, korszerű információkat tartalmazó, több szempontból
feltárt és folyamatosan épített gyűjtemény, az erre és az országos
lehetőségekre épülő szolgáltatások, az ezek használatára felkészítő, a
könyvtári tevékenységet szakszerűen megszervező, végző könyvtárostanár
nélkül nem folyhat korszerű, minőségi munka az iskolákban. A közoktatás
fejlesztési programjának megvalósításához szükséges a valós helyzet ismerete
az iskolai könyvtárak terültén is, hogy tervezhetők legyenek a feladatok a
hiányosságok felszámolása és a korszerű, pedagógiai munkát támogató
könyvtári tevékenység megvalósulása irányában.
Mint ismeretes,
2004-ben indult az iskolai könyvtárak szakfelügyelete és szakmai ellenőrzése
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 14/2001.(VII.5.) rendelete és a
1993/79. közoktatási törvény alapján az Országos Pedagógiai Könyvtár és
Múzeum koordinálásával 100 iskolai könyvtárra kiterjedően. 2006-ban
folytatódott a munka további 70 intézményben. Szerencsés körülmény, hogy a
vizsgálatok eredményei a szakfelügyelők jelentéseinek összegzésével és
értékelésével széles körben publikusak, így nemcsak az illetékes
tárcák/tárca, hanem a fenntartók, az eddig érintett, s még a vizsgálat előtt
álló intézmények és a szakfelügyelők is átfogó képet kaphatnak a jelen
helyzetről, az általános problémákról, ill. a megoldandó feladatokról.
Magam könyvtári
és közoktatási szakértőként részt vettem mindkét vizsgálati ciklusban, így
egyrészt saját tapasztalataim alapján, másrészt a Debreceni Egyetem
informatikus könyvtáros szakának oktatójaként s a könyvtárostanári szakirány
szervezője- és oktatójaként – másfajta merítésből is – szerzett
ismereteimmel erősíthetem, ill. egészíthetem ki az eddig közzétett
információkat. A Debreceni Egyetem informatikus könyvtáros szakos
alapképzésében nem kap helyet az iskolai könyvtárak speciális feladataira
való felkészítés, azonban fontosnak tartom, hogy a hallgatók a szemináriumi
feladataik megoldásakor – pl. gyűjtőköri szabályzat elemzése, szolgáltatások
vizsgálata, PR tevékenység – iskolai könyvtárakban is vizsgálódjanak. A
másoddiplomás levelező tagozatos képzésben több mint 10 éve választható
könyvtárostanári szakirány keretében a hallgatók komplex ismereteket
szereznek az iskolai könyvtári teendőkről. A hallgatók dominánsan iskolai
könyvtárakban dolgoznak, egyéni tapasztalataikat, problémáikat lehetőségem
van folyamatosan megismerni, követni. Szép számban vállalkoznak
gondozásomban iskolai könyvtárak helyzetét bemutató, elemző, értékelő,
fejlesztési programot is tartalmazó szakdolgozat írására. E képzés részeként
élő kapcsolatot építettem a debreceni iskolák könyvtáraival, melyek a
módszertani gyakorlatok színhelyei. Mindezek alapján bőséges információkkal
rendelkezem a szakfelügyeleti vizsgálatokba még be nem vont, az ország
különböző régióiban működő iskolai könyvtárakról is.
A 2004-es
vizsgálatban egy város összes (14!) közoktatási intézményében (7 általános
iskola, 1 ÁMK, 2 gimnázium, 4 szakközépiskola) végeztem szakfelügyeleti
vizsgálatot, és 7 intézményben szakmai ellenőrzést. Ez a feladat lehetővé
tette, hogy egy azonos fenntartó számára teljes képet adhassak az iskolai
könyvtárak helyzetéről, segítve az értékelő, összehasonlító, irányító
munkáját, felhívva figyelmét a hatáskörébe tartozó feladatok megoldására. A
2006-os vizsgálatban három nagyváros 1 általános iskolájában, 1
szakközépiskolájában, 2 önkormányzati fenntartású gimnáziumában és 1 egyházi
fenntartású gimnáziumában végeztem szakfelügyeleti vizsgálatot.
Megjegyzéseimet
azzal a megállapítással kezdem, miszerint a szakfelügyeleti vizsgálat és
a szakmai ellenőrzés összekapcsolása feltétlenül szükséges a jövőben is,
ugyanis a vizsgálatok eltérő szempontjai együttesen adhatnak komplex képet
az iskola könyvtár-pedagógiai szemléletéről, a könyvtárak tárgyi és személyi
feltételeiről, a könyvtári tevékenység jogszabályoknak megfelelő voltáról.
Csak ez segítheti az érintett személyeket a feladatok teljes átlátásához,
megoldásuk helyes rangsorolásához az iskola céljainak megvalósítása
érdekében.
A vizsgálat során
azt tapasztaltam, hogy az iskolák igazgatói az intézmény színvonalas
tevékenysége szempontjából fontosnak tartják a könyvtár munkáját,
egyetértettek a szakfelügyeleti vizsgálattal, s ehhez biztosították a
feltételeket. A vizsgálat közben/végén folytatott beszélgetésekkor alkalmam
volt összefoglalni a tapasztalatokat, melyeket az iskolavezetők elfogadtak.
Ugyanígy a vizsgálat írásos dokumentumainak megtekintése után készült írásos
válaszaikban is megköszönték a szakértői munkát, mely a könyvtári munka
eredményességét szolgálta, egyetértettek a megállapításokkal, melyeket
korrektnek és jogosnak tartottak, s jelezték, hogy megkezdték/megkezdik a
hiányosságok pótlását, a hibák korrekcióját. Tehát a deklarált hozzáállás
egyértelműen pozitív, ugyanakkor a problémák egy részéért ők a felelősek, a
könyvtárostanárok jelzése szerint nem először találkoztak a felvetésekkel, s
nem volt objektív akadálya a változtatásnak. Sok esetben nem bíznak a
könyvtárosok a hirtelen „szemléletváltásban”, a megoldásban. Ez a vezetői
magatartás tipikusnak mondható a vizsgálaton kívülről érkező jelzések
szerint is.
Az iskolavezetés
nem vállalkozik nyilvános könyvtári funkciók ellátására ott sem, ahol
a lehetőség adott lenne, s a praktikum is ezt kívánná. Jelen időben s a
jövőben a könyvtári ellátás átszervezése a gazdaságosság és a szolgáltatások
szintemelése érdekében nem teszi elkerülhetővé egyes iskolai könyvtárak
esetében a nyilvános funkció vállalását. Úgy tűnik, erre még nem készültek
fel az intézmények; a szakfelügyeleti vizsgálatok egyik új feladata lehet az
ilyen irányú segítségnyújtás.
A vizsgált
iskolai könyvtárak a vizsgálati szempontok alapján változatos képet
mutatnak, mely nem iskolafokozattól, ill. iskolatípustól függ. Ahol az
iskolavezetésben a helyes szemlélet uralkodik, ott a vonatkozó jogszabályok
nagyobb mértékű érvényesülése, a könyvtár kedvezőbb tárgyi feltételei, a
könyvtári munka jobb megbecsülése, a könyvtári szolgáltatások nagyobb
mértékű használata tapasztalható. A könyvtárost nem bízzák meg más iskolai
feladatokkal, nem a „mindenes” szerepét töltik be, a munkaidejüket a
könyvtárosi szakmai tevékenységre fordíthatják. Egyértelmű, hogy ez a minta
követendő az iskolai könyvtár funkciói érvényesülésének érdekében.
A vizsgálatok (s
egyéb információk) kapcsán általánosan megfogalmazható észrevételek és
ajánlások az iskolai könyvtár / oktatási intézmény eredményességét
segítő tevékenységéhez:
A könyvtárak
működését meghatározó alapdokumentumok (az iskola pedagógiai programja,
minőségirányítási programja, könyvtárpedagógiai programja, SZMSZ-ek,
gyűjtőköri szabályzat, könyvtárhasználati szabályzat, munkaköri leírás) sok
esetben hiányoznak, hiányosak, pontatlanok, más könyvtárról másoltak, túl
általánosak, nem adaptáltak az adott intézményre. Ajánlatos lenne elsőként a
vonatkozó jogszabályok, szakmai irányelvek, könyvtári szakirodalom
megismerése, beszerzése a könyvtárakba, melyek alapján az intézmény vezetése
a könyvtárvezetővel/könyvtárostanárral a helyi sajátosságoknak megfelelően
hozza létre, dolgozza át, hitelesíti a könyvtár alapdokumentumait, és
dolgozza ki a könyvtár fejlesztési tervét.
• |
|
A
könyvtárak alapterülete dominánsan megfelelő, átlagosan 90 m2,
de pl. 18 m2 (általános
iskola), 25 m2 (szakközépiskola)
is előfordul, s van 180 m2
(gimnázium) is. Elhelyezésük jórészt elfogadható, de pl. külön
épületben, alagsorban, a legfelső emeleten, ill. tetőtérben is találunk
könyvtárakat (főképp az utóbbiakat igen kevesen látogatják).
Raktárhelyiséggel kevés könyvtár rendelkezik, esetenként maga a könyvtár
mutatja a raktár képét. Állaguk általában jó, 20%-uk vár általános
felújításra, más esetekben a nem megfelelő fűtés, világítás okoz gondot. A
könyvtárak berendezése széles skálán mozog, az utóbbi időszak
pályázati lehetőségeinek köszönhetően egyharmaduk már új, korszerű
bútorokkal berendezett, jó, funkcionális elrendezésű. Következő harmaduk
elfogadható, a könyvtár működését nem akadályozó, míg a többi esetben teljes
mértékben amortizálódott berendezési tárgyakkal találkozunk – ezek főképpen
a kis alapterületű, helyben-használati lehetőséggel nem, vagy kevéssé
rendelkező, raktárjellegű, könyvtáraknak nem nevezhető iskolai egységek. |
• |
|
A könyvtárak
technikai felszerelése, eszköztára sokat javult, ennek ellenére
változatos képet mutat. Olvasói számítógéppel 1–8 között rendelkeznek a
könyvtárak (ez nem jelent minden esetben internet-hozzáférést is!), van,
ahol a könyvtárostanárnak nincs számítógépe, sok helyen hiányzik a CD-,
DVD-lejátszó, fax, nyomtató – néhány esetben a bakelitlemez-lejátszó és/vagy
a magnetofon jelenti a technikai bázist. Néhány könyvtárba a felszerelés
használtan érkezik, az új eszköz az iskola más egységeibe kerül. Egyes
könyvtárak nem használnak ki minden, e terület fejlesztésére kiírt pályázati
lehetőséget. |
• |
|
A
könyvtárak állománya 4500–35000 könyvtári egységig terjed, legtöbbjük
8000–12000 között mozog. Gyűjteményekről nem igazán beszélhetünk,
hiányzik a tervszerű állományszervezés. A könyvtárak harmada nem készített
gyűjtőköri szabályzatot, nem találja, vagy elavult: pl. az iskola
képzési profilja többször változott a szabályzat keletkezése óta. A
szabályzattal rendelkező könyvtárak közül sokat nem véleményeztettek
szakértővel, részben ennek is köszönhetően hiányosak, pontatlanok. A
könyvtárostanárok véleménye szerint erre egyre kevesebb szükség van, hiszen
az állomány legfeljebb a tartós tankönyvekkel nő, az egyéb gyarapodás évi
10–50 könyvtári egység. Ez az érvelés természetesen nem elfogadható, a
problémát a költségvetési források teljesebb felkutatása, a
költségfelhasználás intézményen belüli meghatározása stb. enyhítheti.
Jellemző az állomány elöregedése – apasztásról az intézmények felében nem
találtam dokumentációt, más esetekben egy-egy törlésről készült szabálytalan
jegyzőkönyv. Az állományok a legmostohább képet az időszaki kiadványok (nem
egyszer egyetlen egy sincs!) s az elektronikus ismerethordozók körében
mutatják. Állományellenőrzés dominánsan a jogszabálynak közel
megfelelve történt a könyvtárakban, de dokumentációja jórészt nem szabályos,
hiányos és nem hitelesített. Gyakori eset, hogy az – esetenként gyakran
változó – könyvtárosok leltár nélkül veszik át egymástól az állományt, így
felelősséget sem vállalnak érte, az állomány védelme nem biztosított. Sok a
gond az állomány nyilvántartásával. A tartós megőrzésre szánt
dokumentumok egyedi nyilvántartása egyes könyvtárakban megbízhatatlan és
szabálytalan (hiányos adatok, több dokumentum azonos leltári számon, db
és Ft érték évek óta nem göngyölített stb.). Csoportos nyilvántartást
általában nem, vagy hiányosan vezetnek, s nem egységes a tartós
tankönyvek nyilvántartása. Mindez az állomány védelmét és a hiteles
statisztikai adatszolgáltatást teszi lehetetlenné. A feladat
egyértelműen az állományok gyűjteményekké alakítása, használhatóvá
tétele, a felhasználói igényeknek és a jogszabályi előírásoknak
megfelelően történő szervezése. Az intézmény-összevonások a könyvtárak
összevonását is eredményezik, ez kedvező lehet az állományok
felülvizsgálata, elemzése – gyűjteménnyé alakítása szempontjából. |
• |
|
Az állomány a
többnyire egy-két helyiséget jelentő könyvtárakban szabadpolcon
található az
állományegységek elhelyezése általános szabályai szerint, külön
raktárhelyiséggel csak néhány könyvtár rendelkezik. A raktári rend
vonatkozásában gyakori a pontatlanság, a raktári jelzetek hiánya, előfordul
a dokumentumok szabályoktól eltérő ad hoc elhelyezése, mindez
nehezíti a tájékozódást az állományban. |
• |
|
Az állomány
katalógusokban való feltárása a szakértelem súlyos hiányáról
tanúskodik. A könyvtárak egyharmadában egyáltalán nincs katalógus, következő
harmadában raktári katalógust kezdtek építeni, amit olvasói katalógusként is
használnak, ezzel párhuzamosan betűrendes katalógus is épült. Jellemző, hogy
ezek pontatlanok, sok esetben néhány éve nem is épülnek. A könyvtárak utolsó
(első?) harmada igyekszik megfelelni a korszerű követelményeknek – valamely
(!) integrált számítógépes program alkalmazásával próbálják megoldani az
állománnyal kapcsolatos műveleteket s a dokumentumok formai és tartalmi
feltárását. Ennek eredményei még nem igen mutatkoznak. Van példa arra, hogy
10 éve kezdtek a feladathoz, s még a megoldás elején tartanak, vagy
időközben programot váltottak, s ez hátráltatja a munkát. A vizsgálat során
mindössze két esetben találkoztam használható (hagyományos!) adatbázisokkal.
Az állománnyal kapcsolatos könyvtári műveletekben sok a restancia, a
pontatlanság, mely a szakértelem hiányán kívül a könyvtáros fluktuációnak is
köszönhető, ill. annak, hogy az intézmények nem fordítanak kellő figyelmet a
könyvtári vagyon megőrzésére és használatára. |
• |
|
A könyvtári
szolgáltatások jórészt kimerülnek a kölcsönzés (100%) s néhány
kivétellel a helybenolvasás kínálatában, 4–50 személy egyszerre történő
olvasótermi befogadásában. A könyvtárközi kölcsönzés (kérés) hagyományos
formájával kevés esetben találkozunk, az ODR szolgáltatást a könyvtárosok
többsége nem ismeri. Referensz tájékoztatásra az intézmények 2/3-ban
vállalkoznak, irodalomkutatásra már csak 10%-ban. Másolás néhány esetben
szerepel a kínálatok között, ennél jobb a helyzet a könyvtári szakkörök
szervezését és különböző alkalmakhoz kapcsolódó csoportos foglalkozásokat
illetően (20%). Internethasználat a könyvtárak 1/3-ban biztosított. A
könyvtárak nyitva tartási ideje döntően az előírásnak megfelelően alakul, de
tapasztalható eltérés negatív (heti 10 óra) és pozitív irányban is (heti 35
óra). A szolgáltatásokról készült nyilvántartások hiányosak, a
legmegbízhatóbbak a kölcsönzésről, ill. másolásról készülnek, így az ezzel
kapcsolatos adatszolgáltatás sem megbízható. Feltétlenül szükséges a
szolgáltatásokat – főként – az adott könyvtár állományából, ill. más
könyvtári gyűjteményekből, adatbázisokból való tájékoztatás felé bővíteni. |
• |
|
Az iskolai
könyvtárak használói jórészt a tanulók, kevésbé a tanárok. A
nyitvatartási időben (sokszor azon túl is) sok diák keresi fel a könyvtárt,
főként a kölcsönzést igénybe véve, lyukas órákon a helybenolvasást, ill. –
ahol van – az internetet használva. Azonban, ha a tanulói összlétszámmal
vetjük össze a könyvtárhasználatot, világossá válik, hogy jelentősen többen
vannak a nem használók, mint a használók. A könyvtárak jelen feltételeik
mellett nem is tudnák a teljes tanulói kört fogadni, de a valós használóknál
több diák és tanár igényeit tudnák kielégíteni. Egy 2006-ban lezárt országos
vizsgálatom – mely a tanulók iskola- és könyvtárképének bemutatására
irányult – egyik szomorú eredménye, hogy a tanulók iskolaképének nem része a
könyvtár, ill. az iskolafokozatok emelkedésével egyre kevésbé veszik igénybe
a könyvtár (iskolai könyvtár) szolgáltatásait! |
• |
|
A
könyvtárhasználat oktatása a tantervekben – bár két befogadó tantárgyban
kap helyet – az iskolák zömében a tanári kompetencia hiányában (a magyar és
az informatika tanárképzés során nem történik felkészítés erre a témakörre!)
a könyvtárostanár feladata az e tárgyú tanórák megtartása. (Esetenként még
ott is, ahol az iskolai könyvtáros nem rendelkezik vagy a pedagógiai, vagy a
könyvtárosi végzettséggel.) Ez a feladat egy nagyobb létszámú iskola
esetében jelentős kihívás a felkészülés, az órák megtartása, az ismeretek
ellenőrzése vonatkozásában. Legtöbb esetben ezért óradíj nem jár, tehát a
könyvtárosi munka rovására valósul meg a tantervi órák megtartása. A
könyvtári órák helyszíne (ahol ez lehetséges) helyesen az iskolai könyvtár,
azonban ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az az elsajátítandó
ismeretanyagnak megfelelő szakmai állapotban legyen, mintaként szolgáljon
pl. a raktári rend, a feltáró eszközök, a szolgáltatások tekintetében. A
jelen nehézségeinek ismeretében szükségesnek látszik mielőbb egy egységes
álláspont, megoldási alternatívák kimunkálása, mely az iskolavezetés és a
könyvtárosok (diákok) számára is a probléma megnyugtató rendezését hozza. |
• |
|
A könyvtárak
személyi ellátottsága a normatíváknak csak részben felel meg a
létszám, s a szakmai végzettség tekintetében. Az utóbbi években szemmel
láthatóan javult a helyzet, egyre több a könyvtáros-tanár, s a hiányzó
végzettség pótlásától egy könyvtárban dolgozó munkatárs s iskolavezető
sem zárkózott el. Máig megoldatlan a tanárképzés keretein belül a
könyvtárostanár képzés, ez nehezíti az alkalmazást szabályozó
közoktatási törvény betartását és a könyvtárak jó színvonalú szakmai
működését. Az előírásoknak megfelelő végzettségű kollegák számára – a
szakmai munka hiányosságait figyelembe véve – feltétlenül ajánlott
differenciált továbbképzések szervezése s azokon való részvétel. Nem
lehetünk elégedettek a könyvtárosok szakmai önérvényesítésével, s a
könyvtárak PR tevékenységével sem. Ennek fő okai a tapasztalatok alapján
a könyvtárosok megbízásának labilis volta, a szakmai bizonytalanság s az
egyéb iskolai feladatok ellátásának kötelezettsége. |
• |
|
Jelentős
gondnak érzem az iskolai könyvtárak elszigeteltségét. Ez
mutatkozik egyfelől az oktatási intézményen belül – sok hasznos könyvtárosi
kezdeményezés nem talál meghallgatásra, a könyvtári munka értékelése
elmarad, ill. az eredmények elismerése nem mindig, ill. nem a rangjának
megfelelően történik. Ezek a negatív motivációk visszafogják a könyvtárosok
aktivitását, kreativitását, egyedül érzik magukat a sokszor (a szükséges
létszámhiány miatt is) erejüket meghaladó feladatok ellátásában. Másfelől
nem törekednek eléggé intézményen kívüli szakmai kapcsolatok építésére, ill.
nem élnek a segítséget adó lehetőségek igénybevételével. A könyvtárosok
ennek okát elsősorban anyagi források hiányával indokolják: pl. nincs az
oktatási intézményeknek pénze szakértői vélemények, szaktanácsadás kérésére,
sokan azért nem lépnek be a Könyvtárostanárok Egyesületébe, mert az általuk
szervezett igen színvonalas szakmai konferenciák, továbbképzések anyagi
konzekvenciáit nem vállalják az intézmények, szakfolyóiratokra nem tudnak
előfizetni. Mindez azt eredményezi, hogy a könyvtárosok nem tájékozottak az
aktuális iskolai könyvtári helyzetről, nem kapnak segítséget a problémák
megoldásához. Természetesen ismeretes több eredményes, követendő próbálkozás
is, pl. Salgótarján iskolai könyvtárai és a Nógrád Megyei Pedagógiai-Szakmai
Szolgáltató és Szakszolgálati Intézet közötti együttműködési megállapodás,
mely kiterjed a könyvtárak számára nyújtott szaktanácsadásra, továbbképzések
szervezésére, az ODR szolgáltatás igénybevételére, a Pedagógiai Körkép
c. kiadványban való megjelenésre, vagy a debreceni középiskolai könyvtárosok
által szervezett munkaközösség-tájékoztató, munkájukat összehangoló
tevékenysége. |
Írásomban főként
a meglévő hiányosságok feltárására, valós problémák felvetésére helyeztem a
hangsúlyt, hiszen ezek megoldása az elsődleges feladat. Ugyanakkor ismerünk
a jogszabályi előírásoknak megfelelően s azokon túlmutató, példásan működő
iskolai könyvtárakat is, melyek munkatársai kiemelkedő elkötelezettséggel,
szakmai tudással, energiával értek el kimagasló eredményeket, s a
fejlesztési irányok megrajzolásában is sikeresen működnek közre. Ezek
mintaként szolgálhatnak a felzárkózó könyvtárak számára.
Összefoglalásként
kiemelten fontosnak tartom, hogy a közoktatási intézmények pedagógiai
céljainak elérésében az iskolai könyvtár megkapja az őt illető szerepet, s
annak meg is tudjon felelni. Ez az iskolavezetéssel és a
pedagógusközösséggel való szoros munkakapcsolatban, más iskolai
könyvtárakkal, pedagógiai szolgáltatókkal, könyvtárszakmai szerveződésekkel
történő együttműködésben valósulhat meg.
Elsőként az
iskolai könyvtár feladatkörét, szakmai munkáját meghatározó jogszabályok
alapján kell elkészíteni/átdolgozni/frissíteni az iskola és a könyvtár
alapdokumentumait, közöttük kiemelt figyelmet fordítva a könyvtár
fejlesztési programjára. Az aktuális feladatokat munkatervekben ajánlatos
meghatározni, melyeknek végrehajtását rendszeresen ellenőrizni szükséges az
iskolavezetés és a szakfelügyelet/szakmai ellenőrzés, ill. utóellenőrzés
által.
A minőségi
szakmai munka végzését a működési feltételek biztosítása s a jól képzett
könyvtárostanárok garantálhatják. Ezért szükség van egyrészt a fejlesztési
források felkutatására, élni kell a pályázati lehetőségekkel, az intézmény
költségvetésében meg kell határozni az iskolai könyvtár működésére,
fejlesztésére fordítható kereteket. Másrészt meg kell oldani a
könyvtárostanárok szakképzését, ill. ki kell dolgozni szakmai továbbképzési
lehetőségeiket. A tanárképzés programjába be kell illeszteni az önálló
ismeretszerzésre nevelés szemléletét, módszertanát, alkalmazási
lehetőségeit, a magyar nyelv-és irodalom és az informatika tanárok
képzésében szerepelnie kell a könyvtárhasználati témaköröknek, azok
oktatásának. A tanulók közoktatásban szerzett ismeretei e területen igen
kevéssé érzékelhetők a felsőoktatásban továbbtanulók körében!
A háromezernél
több iskolai könyvtár működésének koordinálására feltétlenül szükség van,
szerencsés, hogy az átszervezést követően ezt a feladatot továbbra is a nagy
tapasztalatokkal rendelkező Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
végezheti. Az iskolai könyvtáraknak a közoktatás minősége emelésében
betöltött szerepéhez igen nagy segítséget ad a Könyvtárostanárok Egyesülete,
törekedni kell arra, hogy minél több intézmény képviseltesse magát ebben a
szervezetben.
Irodalom
1. |
|
Balogh Mihály: Jelentés az iskolai
(kollégiumi) könyvtárakban 2006-ban végzett könyvtári szakfelügyeleti
vizsgálatról = Könyv Könyvtár Könyvtáros, 2007. 1. sz. 35–46. p. |
2. |
|
Celler
Zsuzsanna – Csík Tibor: Az iskolai (kollégiumi) könyvtárakban 2004-ben
végzett könyvtári szakfelügyeleti vizsgálat = Könyv és Nevelés, 2005. 4. sz.
16–28. p. |
3. |
|
Melykóné
Tőzsér Judit: Iskolai könyvtárak a szakfelügyelet tükrében = Könyv és
nevelés, 2006. 4. sz. 24–35. p. |
4. |
|
Suppné Tarnay
Györgyi: A tudás társadalma felé? A magyar közoktatásban tanuló diákok
iskola- és könyvtárképe = Új Pedagógiai Szemle, 2006. 11. sz. 106–111. p. |
|