Belső borító

A karcagi középfokú iskoláztatás kezdetei az 1600-as évekig nyúlnak vissza. 1676-ból már biztos adatokkal rendelkezünk. Tudjuk, hogy a kor szokásainak megfelelően a kisebb falusi iskolák a nagyobb református iskolák, kollégiumok partikulái voltak. Ezekben az iskolákban a kollégium idősebb diákjai (rektorok) tanítottak. Így volt ez Karcagon is, ahol az iskola a debreceni kollégium partikulája volt. Ez a gyakorlat tatárok pusztításai miatt feltételezhetően megszakadt, de a XVII. század közepétől az elemi szintnél magasabb oktatás már bizonyítható.

A 2-3 éves megbízással működő rektort a debreceni főiskola ajánlotta, de kinevezésük a karcagi egyházközség joga volt. Fizetésüket legtöbbször további, külföldi tanulmányaikra fordították. A XVIII. században már 3 alsó és 6 felsőbb osztály működött az iskolában. Az osztálytanítók (praeceptorok) szintén a debreceni kollégiumból kerültek ki. Évenként választották őket, lakást és fizetést kaptak munkájukért. A munkájukat szabályozó törvényekből tudjuk, hogy a tanítás 7-től 10-ig és délután 1-től 4-ig tartott. Az iskolában szigorú rend volt, de a testi fenyítés ritka volt. Az 1828-ban kiadott rendelkezés szerint „az okos testi fenyíték meghagyatik ugyan a Praeceptoroknál, de oly móddal, hogy a gyermek testének semmi egyéb részét a farán kívül, illetni nem szabad, azt is csak az elkerülhetetlen szükségekben:” Az ütések számát háromban állapították meg. A törvény a praeceptorok számára is előírta a rendezett külsőt. Életrendjük is szabályozott volt. Ha vétkeztek „p.u. kapuzárás után künt maradtak a városban, vagy engedelem kérés nélkül vendégségbe vagy vendéglőkben találtattak igen szigorúan megbüntettettek: pénzbírságra, elzárásra vagy pálcza ütésre.”

Az oktatás tartalma az évtizedek során fokozatosan módosult. Bár továbbra is a középpontban állt a grammatikai és retorikai oktatás, de emellett egyre nagyobb szerepet kapott a földrajz (pontosabban geográfia) és a történelem. Ez a rendszer 1848-ig működött.

Jelentős változásként értékelhetjük, hogy a reformkorban a rektorság már nem egy évig tartott, hanem állandósult. A praeceptorok esetében ezt nem sikerült elérni, pedig az évenkénti változás nyilván meghatározta az oktatás színvonalát is.

A szabadságharc után az Entwurf nem fogadta el középiskolának a partikuláris iskolát, így 1849 és 1855 között Karcagon csak 6 osztályú népiskola működött. Ez 1855-től algimnáziummá alakult. A tantervet úgy állították össze, hogy az tegye lehetővé a 8 osztályos gimnáziumban való továbbtanulást.

1855-től a város mindent megtett a középszintű oktatás megteremtéséért. Mint említettük az algimnázium már 1855-ben megkezdte működését, s 1895-ben hatosztályossá bővült. A város és a szülők erőfeszítéseinek eredményeként az iskolaépület új szárnnyal bővült, s egyéb követelményeknek (szertárak, könyvtár stb.) megfelelt, így lehetővé vált a VII. és VIII. osztályok megnyitása. Az első érettségi vizsgát az 1897/8. tanév végén tartották.

Az iskola továbbra is református maradt, de megnyílt más vallású tanulók előtt. A tanítás állami tanterv szerint folyt. Az első világháború előtt a tanulók száma megközelítette a háromszázat.

A gimnáziumot az 1920-as években reálgimnáziummá szervezték át.

A második világháború után, már 1945 elején megkezdődött a tanítás. Az iskolát az ország többi középiskolájához hasonlóan 1948-ban államosították, és Gábor Áronról nevezték el. A gimnázium az 1968/69. tanévtől egészségügyi szakközépiskolával egészült ki. Jelenleg az iskolában világbanki modell alapján egészségügyi és szociális gimnáziumi képzés folyik. A hagyományaikat kiemelten ápoló intézményben emelt szintű nyelvi (angol) és matematikai oktatás is folyik. A 33 000 kötettel rendelkező könyvtár számos muzeális értékkel bír.

J. L.