Elektronikus Könyv és Nevelés |
Csekő Györgyi |
O l v a s á s p e d a g ó g i a |
|||||||
Olvasótábor (Dunabogdány, 2006) |
||||||||
|
||||||||
Megérzi azt az ember, ha tanítványai kreatívak, nyitottak az irodalomra, a dramatikus játékokra. Az utóbbi években nem táboroztattam, most mégis tudtam, ezekkel az 5. a osztályosokkal lehetne valamit csinálni. Rólam csak annyit kell tudni, hogy a Szinyei Merse Pál Gimnázium magyartanára vagyok.
A tábor célját röviden így határoztam meg: kerüljön sor irodalmi játékok, mesék, versek dramatikus és tematikus feldolgozására, ill. előadására; s mindez egészüljön ki a környék megismerésével, túrákkal, játékkal és sporttal.
Az anyagválasztást meghatározta a tanulók életkora, ezért Weöres Sándor és Janikovszky Éva néhány művének részletét szántam feldolgozásra és előadásra, továbbá tematikus feldolgozásra a víz és a tűz motívumot terveztem.
A tábor helye Dunabogdány volt, a Budapesti Önkormányzat VI. kerületi gyermeküdülője.
Az indulást hosszas előkészítés előzte meg. Segítőnek két 11. osztályos diákot kértem fel, valamint a könyvtáros kolleganőmet. Ők szívesen vállalkoztak a feldolgozandó tananyag felkutatására, s annak sokszorosítására. A szervezést áprilisban kezdtük, és 22 fős kis társaságunk pillanatok alatt összeállt.
Meg kell élni, hogy az ember az összefüggéseket, a világot egészében szemlélje. Az összetartozó területeket nemcsak felismerni, de összefüggéseiben láttatni csak bizonyos életkor betöltése után lehet. Ez a gondolat vezetett az egyes témák feldolgozásában.
(Mivel mindkét motívum feldolgozása azonos módszerekkel történt, így most a víz motívum feldolgozását teszem közzé. A tűz motívumot a Szent Iván napjához, a nyári napfordulóhoz kötöttük.)
I. foglalkozás
Először valamennyien a víz szó szűkebb és tágabb szócsaládját gyűjtöttük fel, tíz perc alatt kb. 50–60 szó állt a füzetekben. (pl.: ásványvíz, ivóvíz, özönvíz, szódavíz, tengervíz, vízágy, vízállás, vízbe fulladás, vízcsap, vizel, vízellátás, vízerőmű, vizesblokk, vízesés, vízfejű, vízhiány, vízhólyag, vízilabda, víziló, vízimalom, vízipók, vízisikló, vízjel, vízkárosult, vízkő, vízlágyító, vízmérő, víznyelő, vízöblítéses, víztükör, vízszint, stb.
Tágabb értelemben: folyó, híd, hajó, csónak, úszás, kacsa, mély, veszély, bója, béka, békalencse, hullám, sodrás, örvény, fertőtlenítés, pusztulás, süllyed, tragédia, stb...)
Lehetőségünk volt néhány összetett szó helyesírásának, ill. j-ly-os szó írásának a pontos rögzítésére is. Tisztáztuk, a szerviz szó eredetét, s helyesírását is, mivel ezt a többség tévesztette. Nem magyar szó, s köze sincs a vízhez, ezért kirekesztettük a halmazunkból.
Majd fantázianevet választva öt fős kiscsoportokban dolgoztunk tovább.
Az 1. csoport tagjai a Magyar nyelv értelmező kéziszótárból a víz szó meghatározását gyűjtötték ki.
A 2. csoport a vízhez kapcsolódó magyar szólásokat írta ki, s választott ki tizenkét számukra érdekeset a hozzá tartozó értelmezéssel együtt.
A 3. csoport Weöres Sándor: Éren-nádon, Kacsa-úsztató, Békák, A béka-király, Bolygó zápor, Futó zápor, Áll a ladik ... stb. verseiben találta meg a víz motívumot.
A 4. csoport a vízről szóló találós kérdéseket tett fel.
II. foglalkozás
Ezt követően frontális munkával gyűjtöttük össze a tanult vízhez kapcsolódó, köthető irodalmat, s bennük a víz motívum megjelenését vizsgáltuk meg.
Mesék, mondák: A vízözön mondája (Komjáthy: Mondák könyve) Versek: Petőfi Sándor: A Tisza; A Dunán; Csendes tenger rónaságán; Esik, esik, esik; Föltámadott a tenger; Vízen, Vizet iszom, Víz és bor Vörösmarty M.: A csermelyhez; A zivatar, Alku a természettel, Tűz és víz; Vízgyógy Ady Endre: A Tisza-parton Kosztolányi Dezső: Vizek, vizek Radnóti Miklós: Zápor, Zápor után József Attila: A Dunánál Szabó Lőrinc: Vízipók
III. foglalkozás
4. A vízhez kapcsolódó hiedelmeket, (a vizek lakóit, démonait) Dömötör Tekla nyomán dolgoztuk fel, pl.: a keresztelés, a kút, a fürdetés stb. A foglalkozás egy sellőrajzzal zárult, a munkákat kiállítottuk.
IV. foglalkozás
A víz története A víz, a föld, a levegő és a tűz – alapvető ismeretek a négy őselemről, és egy kis kémia, Lavoisier felfedezése: a víz oxigén és hidrogén vegyülete.
A víz világnapja Az ENSZ 47. Közgyűlése az illetékes dublini és Rio de Janeiro-i konferenciák javaslatára március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította, s 1994-óta emlékezünk meg erről.
Megbeszéltük, hogy a víz életünk feltétele, nemcsak áldás, hanem pusztító, romboló hatalom is. Mindenki saját környezetéből mesélt egy-egy történetet, ráadásul a közelmúlt árvízi híranyagát is valamennyien ismerték. A legalapvetőbb fogalmakat azonban pl.: árvíz, belvíz, katasztrófa, örvény, stb... az értelmező szótár segítségével tisztáznunk kellett.
A víz világnapjára írott felhívásban olvastuk, hogy a XXI. század legnagyobb válságát az egészséges ivóvíz hiánya okozhatja majd, ezért szükséges védeni a vizeket és takarékoskodni vele.
Az idei jelmondat: A víz fontos, felelős vagy érte.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy ez a válság ne következzen be? Kérdezzünk! Mind a kérdések, mind a tanácsok megfogalmazását rájuk bíztam, írjanak néhányat a füzetükbe. Észrevételeinket végül összegeztük, majd a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kiadványában szereplő ajánlást is hozzávettük
Néhány jó tanács a vízhasználatra vonatkozóan!
Ezt követően a feldolgozott, értelmezett anyag elrendezése következett. A feldolgozás során kikristályosodott, mi az, ami a birtokunkban van. Majd plakátot terveztünk, vízmolekulát rajzoltunk, kiosztottuk a szerepeket, megbeszéltük a ruházatunkat. Végül az emlékezetbe vésés és az előadás következett.
A gyerekeket arra is meg kellett tanítani, hogy kisterpeszben, kényelmes helyzetben álljanak, egymásra figyeljenek, megfelelően artikuláljanak, hangosabban szólaljanak meg a megszokottnál, tekintetük legyen kapcsolatteremtő, hanghordozásuk hiteles. Jó módszer erre a nyelvtörők erőteljes alkalmazása, s mivel mindenki tudott egyet-egyet, ezért hangulati elemként ebből is összeállítottunk egy csokrot.
Elkészítettük forgatókönyvünk vázlatát:
A bevésés, épp a teljes megértés miatt könnyen ment, segítőtársaimmal egyénileg vettük át a gyerekekkel a szövegeket.
Ezt követte az esztergomi Duna Múzeum bejárása, megismertetése. Előkészítéseként húsz kérdést kaptak a gyerekek, amelyekre a múzeumban választ kellett keresniük. Mivel június 29-én volt a Duna nemzetközi napja, ezért az érkezőket tutajkészítéssel, kőfestéssel és kreatív feladatokkal várták. Mi is elkészítettük tutajainkat, ill. üzenetet írtunk a Dunának, majd végignéztük a tárlatot.
A kiállítás mindenkinek nagyon tetszett, témánk tetőpontja mégsem itt, hanem az esztergomi Aquasziget élménymedencéiben volt tetten érhető. A gyerekek örömteli munkája a Duna-kérdésekből szervezett esti vetélkedővel zárult.
Így, ilyen intenzíven éltünk. Öt nap elteltével bemutatóra készültünk, a többi táborlakót és a gyerekek szüleit hívtuk meg. Az örömünk kölcsönös volt.
A foglalkozásokon felhasznált irodalom:
Csiffáry Tamás: Tüzes sárkányok, repülő barátok és egyéb csudaságok. Budapest: Múzsák Kiadó Kft., 1993. Dr. Deák Antal András – Fejér László –Kaján Imre: A víz múzeumai. Budapest: Vízügyi Múzeum, Levéltár és Közgyűjtemény, 2003. Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága. Budapest: Akadémia Kiadó, 1983. Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Budapest: Corvina Kiadó, 1981. Dömötör Tekla: Régi és mai magyar népszokások [Néprajz mindenkinek 3. Szerk.: Balassa Iván] Budapest: 1986. Fazakas István és Székely Sz. Magdolna: Igézet ne fogja. Budapest: Magvető, 1990. Hadrovics László: Magyar frazeológia. Budapest: Akadémia Kiadó, 1995. Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? Budapest: Móra, 2002. Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú! Budapest: Minerva, 1983. Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány! Budapest: Minerva, 1983. Kertész Manó: Szokásmondások. Gyomaendrőd: Helikon Kiadó, 1985. Magyar szólások és közmondások kézikönyve. Pécs: Merényi Könyvkiadó, 1996. Mándoki László szerk.: Ház tetején nyeles edény. Budapest: Móra Kiadó, 1985. O. Nagy Gábor: A szinonimák világa. Magyar nyelvhelyesség. Budapest: Tankönyvkiadó, 1969. O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Budapest: Gondolat, 1988. O. Nagy Gábor-Ruzsiczky Éva: Magyar szinonimaszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1978. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Budapest: Talentum. 1998. Supka Géza: Kalandozások a kalendáriumban és más érdekességek. Budapest: Helikon, 1989. Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Budapest: Helikon Kiadó, 1997. Szilágyi Ferenc: A magyar szókincs regénye. Budapest: Tankönyvkiadó, 1974. Sző, fon nem takács. Mi az? Budapest: Móra, 1996. Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne. Budapest: Móra, 1978. Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások. 1–3. Budapest: Magvető, 1986. |
||||||||
|
|
|
|
|
||||
|
|
|
|