A vakok iskolájának múzeuma

A vakok magyarországi intézete előzménye, hogy 1825-ben Beitl Rafael csehországi szü-

letésű tanár a pozsonyi országgyűlés tagjainak bemutatta vak tanítványait. A bemutató-

val fel akarta hívni a figyelmet a vakok taníthatóságára, ami az akkori közvélemény szá-

mára teljesen elképzelhetetlen volt.

A diéta előtt tartott bemutatók közvetlen célja az volt, hogy megnyerjék a rendek pártfogását,

és, hogy azok adományaikkal járuljanak hozzá a bécsihez hasonló, hazai inté-

zet alapításához.

A terv nem váltott ki általános lelkesedést, de elsősorban József nádor és felesége,

Mária Dorottya pártfogása jó irányba terelte az ügyet.

Beitl és tanítványai az országgyűlési képviselők szállásán kapott háromszobás lakásban

kezdhették a vak gyermekek oktatását. A felállítandó intézet alapját a nádor vetette

meg a saját vagyonából ajándékozott 200 ezüst forinttal. Az összeg rövidesen 1100 pengőforintra

emelkedett. A főherceg-nádor kormánybizottságot állított fel, amely a Pestre

történő áthelyezésről, a nyilvánossággal való megismertetésről, a tőke gyarapításáról is

intézkedett.

A gyűjtések eredménye lehetővé tette, hogy 1827. március 4-én, Pozsonyból hazatérve

az Üllői-úti Donner-féle házban bérelt lakásokban folytatódjon az oktatás. Innen

1830-ban a Pesti Vakok Intézete átköltözött a terézvárosi Sontagh-féle házba, a Kismező

utcába.

Az eredményesebb munka azonban állandó otthont igényelt. Ezt az igényt a második

igazgató Dolezsálek Antal nyújtotta be. Tervét a nádor kivizsgáltatta, és kedvező elbírálás

után Földváry Gábor, Pest megye másodispánja megvásárolhatta a Király utca és

a Gyár utca sarkán álló Kemnitzer-féle telket a rajta álló földszintes házzal együtt. A 21

növendéket oktató intézet nem sokáig működhetett, mert az 1883. évi nagy pesti árvíz a

vályogfalakat pillanatok alatt romba döntötte. A lakók a rohamosan közeledő veszély elől

csónakokkal a Városliget dombocskáira menekültek. Különböző átmeneti szálláshelyeken

laktak az összedőlt ház felépítéséig, 1842-ig. Az új épület klasszicista stílusban épült.

A 80 növendék fogadására alkalmas épület alapkőletételére 1841. október 3-án került sor

a nádor és családja, a város elöljárói, a nagyközönség, valamint az intézet 21 növendé-

ke jelenlétében. Ez az épület 59 éven át, 1901-ig szolgálta a vakok oktatásának ügyét.

Jelenleg ezen a telken a Zeneakadémia épülete áll.

Az újabb iskola telkét a Fischoff-féle telket dr. Mihályik Szidor, intézetünk történet

ének kiemelkedő direktora vásárolta 1892-ben. Az építkezés Baumgarten Sándor és

Herczeg Zsigmond tervei alapján 1901-ben fejeződött be. Az új, impozáns épület 200

növendék befogadására volt alkalmas. 1986-1994. között jelentős átépítés történt. Az intézet

uszodával gazdagodott, és külsőleg is teljesen megújult. Az éjszakai díszkivilágí-

tás a főváros egyik legszebb épületévé varázsolta az intézményt.

Ebben az impozáns házban található a múzeum, mely eredetileg kápolna volt, és a

díszteremmel együtt a hitoktatást és a hitéletet szolgálta. A kápolna az 1950-es években

megszűnt, így a terem hosszú ideig kihasználatlanul állt. A termet ismét csak 1985-től

használták: a 160 éves intézmény történetét bemutató kiállítást itt rendezték meg. A ki-

állítás után a terem ismét kihasználatlan volt, s csak 1997-ben merült fel a gondolat, hogy

ott állandó iskolatörténeti kiállítás legyen. A tervet az iskola vezetősége anyagilag és

erkölcsileg messzemenően támogatta, s így 1998-ban meg is nyílt.

A terem berendezése a XX. század elejének hangulatát tükrözi. A kiállítási tárlók fő-

leg iratokat, dokumentumokat, tartalmaznak, de itt őrzik a látogatók könyvét is, melyben

többek között Kossuth Lajos vagy Horthy Miklós aláírása is megtalálható. A vitrinek

elsősorban különféle, a vakok oktatását segítő taneszközöket tartalmaznak, így többek

között Braille-írásra alkalmas írógépeket, számológépeket.

A lapozható képtárállvány sok eredeti fotójából megismerhetjük az intézet életét. A

különböző korok fényképeiből nyomon követhetjük a vakok oktatásának módszereit, a

tanórai munkát, a gyakorlati foglalkozásokat, játékokat stb. A kiállításon látható Pivár

Ignác igazgató által tervezett szekrény is, melyben ugyancsak tanítási eszközök vannak

elhelyezve. Itt érdemes megjegyezni, hogy Pivár tervezte a díszterem falait díszítő magyaros

stílusú díszítő festést is, valamint az ő elképzelései alapján gyártották le az inté-

zet egyedi bútorait is. A múzeum melletti díszterem (ma Nádor teremnek hívjuk) ugyancsak

muzeális értékű. Az egyik ajtón megmaradt az eredeti üvegtapéta. Ennek alapján

számítógépen megterveztük az eredeti mintát, majd a három nagy ablakot tapétával láttuk

el. Ettől a terem sajátos hangulatot kapott. A falakon a tapéta sértetlenségét biztosítva

ugyancsak múltunk dokumentumait helyeztük el. Ezek között figyelmet érdemelnek

a nyilvános vizsgatételre szóló meghívók. E vizsgákon József nádor elkötelezettsége kapcsán

gyakran a Habsburg királyi ház valamelyik főhercege is részt vett. A díszteremben

helyezték el az iskola igazgatóinak portréit is, melyek fokozzák a terem esztétikai szépségét.

A díszterem az iskolai céljain kívül, kitűnő akusztikája miatt 7 éve hangversenyteremként

is működik.

SZőLLőSI FERENC