Egy megkésett recenzió
A megváltozott történelmi viszonyok aligha szorulnak bizonyításra. Európai Unió, globalizáció, új szövetségi kapcsolatok életünk számos pontját átalakítják vagy éppen meghatározzák. Valódi vagy vélt ellenségeink szövetségeseink lettek, a határok átjárhatókká váltak, a migráció számos következményeinek egyike, hogy egyre több tanuló egy másik régió iskolarendszerében folytatja Magyarországon megkezdett tanulmányait. Mindez gondok sokaságát veti fel, melynek egy különösen nehéz vetülete a tankönyvek kérdése. A kérdés összetett, kényes megoldása történészek, tudós tankönyvírók évtizedekig is eltartó feladata. Megkésett recenziónkban mindössze az a célunk, hogy egy hetven éve megjelent könyvre felhívjuk a figyelmet. A szerzővel természetesen mindenben nem értünk egyet, mindössze azt kívánjuk érzékeltetni, hogy a tudatos rosszindulattól a pontatlanságig mennyire torz kép alakulhat ki hazánkról. A kiragadott példák 70 év távlatából talán megmosolyogtatók, de azért felkelti kíváncsiságunkat is, vajon nyugodtak lehetünk-e 2004-ben? A könyv szerzője dr. Olay Ferenc 1933-ban Trianon kapcsán kezdi meg vizsgálatait. Leírja azokat a törekvéseket, melyek már az 1920-as években megkezdődtek. Így például a Magyarországról szóló külföldi tankönyvekkel foglalkozott a Magyar Nemzeti Bizottság, a Történelemtudományi Nemzetközi Bizottság nemzetközi albizottsága, a Magyar Pedagógiai Társaság által szervezett Külföldi Tankönyvügyi Bizottság, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Felvidéki Egyesületek Szövetsége. De foglalkoztak a kérdéssel neves történészek is, így például Domanovszky Sándor és Lukinich Imre is.
A trianoni döntésben érintett szomszédaink tankönyveinek „pontatlansága” természetesen politikai indíttatású. Olay könyve részletesen mutatja be a torzításokat, pontatlanságokat, de ezekkel nem is foglalkozunk. De érdekesebb olyan országok tankönyveinek bemutatása, melyek Trianon ügyében csak áttételesen vagy egyáltalában nem voltak érdekelve. Gondolok itt Izlandra, Kanadára, Argentinára, Egyesült Államokra. Egy argentin tankönyv 1930-ban például a Tiszát Teissnek nevezi, a Fertő-tót Lac Neusieldnek. Az országban nagy kiterjedésű tölgyfaerdők vannak, amelyeknek makkjai megszámlálhatatlan disznócsordának szolgál eledeléül. Ennek Európában versenytárs nélküli főpiaca Steinbruchban /Kőbányán/ van. Egy 1923-ban kiadott kanadai tankönyv azt állítja, hogy Magyarország őslakosai románok. A Magyarországgal foglalkozó rész olyan rövid, hogy sem az ország lakónak számát, sem annak térképét nem közli. Az Egyesült Államokban 1928-ban kiadott tankönyv 1550-ről illetve 1756-ről szóló része Csehszlovákiáról ír.
Talán leginkább érdekes egy 1925-ben kiadott izlandi tankönyv Magyarországgal foglalkozó fejezete. A tankönyv azt állítja, hogy Magyarországnak kevés városa van, azok is kicsinyek, legtöbbször régi pásztortanyák helyén állnak, távol egymástól. Úgyszólván mindenki ért a hegedűjátékhoz, s a legnagyobb élvezetük, ha a pusztaságon lovukkal és hegedűjükkel vándorolnak. Valamennyi izlandi könyv mongol származásunkat hangsúlyozza. A spanyol tankönyvek ugyancsak hemzsegnek pontatlan, illetve teljesen hamis állításoktól. Egy 1928-ban kiadott tankönyv térképe Budapestet Sátoraljaújhely tájára helyezi, illetve 1526 után Magyarország és Erdély Németország része.
A könyv függelékében olyan illusztrációkat találunk, melyek külföldi tankönyvekben jelentek meg. Így egy csehszlovákiai 9 éves gyermekeknek kiadott olvasókönyvben Magyarországon felakasztott tótokat találunk, román tankönyvekben pedig a román határ a Tiszánál van feltüntetve stb.
A megkésett recenzió nem Olay könyvét kívánja kritika nélkül elfogadni. Mindössze arra akarja felhívni a figyelmet, hogy jó lenne egy hasonló összeállítás, természetesen tudományos igényességgel, elfogultság nélkül.
J. L.
Dr. Olay Ferenc: Magyarország a külföldi tankönyvekben. Bp., 1933. 183 p.
A Könyv, könyvtár, könyvtáros havonta megjelenő szaklap, abban a három témakörben közöl cikkeket, esszéket, vitairatokat és recenziókat, amelyeket címe megjelöl. Aligha képzelhető hazai vagy határainkon túl élő igényes magyar könyvtáros, iskolai könyvtáros, aki meglehet nélküle, meglehet anélkül, hogy megmerítkezne a könyvtári élet és szakma mélyvizeiben. Érdemes rá előfizetni (egy évre 4200,- Ft) legalábbis így vélik a szerkesztői. Mivel éppen ők állítják ezt, nyilván nemigen hiheti el. Tegyen tehát próbát! Fizessen elő a lapra (telefonon is, e-mailben is megteheti: 224-3791, illetve 3k@oszk.hu) győződjön meg személyesen arról, vajon valóban nélkülözhetetlen-e az Ön számára.