Az általam tanulmányozott két tankönyv a szlovén általános iskolák nyolcadik és kilencedik osztályos diákjai számára készült, szerkezeti felépítése is meglehetősen hasonló. A magyar történelmi vonatkozásokat és a magyarok említését vizsgáltam bennük.
Az Ervin Dolenc, Ale¨ Gabrič és Marjan Rode által írott 20. stoletje (20. század) és az Ana Nu¨a Kern, Du¨an Nećak és Bo¸o Repe szerzőhármas által összeállított Na¨e stoletje (A mi évszázadunk) című tankönyv a huszadik század történelmével foglalkozik. Ennek tudatában érthető, hogy az első világháború utáni eseményeket tárgyaló részig nem tesz említést külön Magyarországról, hanem csak az Osztrák-Magyar Monarchiáról (Avstro-Ogrska) esik szó. A tankönyvekben található térképeken nem különítik el az osztrák örökös tartományokat és a magyar részeket, hasonlóképpen a szlovének lakta területeket sem ábrázolják elkülönítve. Az első világháborúhoz érve az isonzói front különös figyelmet kap, hiszen az egykor a mai Szlovénia területén húzódott nagyrészt. Az itt folyó harcoknál nincs külön utalás a hosszú ideig a hegyekben küzdő magyar alakulatokra. A tárgyalt két könyv alapján az olvasó számára nem derül ki a Monarchia dualista volta, bár elképzelhető, hogy ezt a tankkönysorozat elöző köteteiben tárgyalják.
A könyvek további lapozgatása közben az olvasó szórványosan találkozhat magyar vonatkozású eseményekkel. A világháborút tárgyaló rész után szó esik a Kun Béla-féle Tanácsköztársaságról (sovjetska republika). Az ehhez mellékelt 1920-as Európa-térkép diktatórikus országként a Szovjetúnión kívül csak Magyarországot jelöli. Ezt követően magyar vonatkozású részt a békekötések tárgyalásánál találhatunk. Itt elmondható, hogy az elcsatolt területek új „tulajdonosain” és a szerződés dátumán kívül semmi fontos adat nem szerepel a trianoni békeszerződésről. A magyar területveszteség mértéke nem derül ki, mintahogy a törököké és a bolgároké sem.
A háború utáni tudományos fellendülést, nagy újításokat, találmányokat tárgyaló résznél szerepel egy magyar vonatkozású tény is, mégpedig a C-vitamin felfedezése – sajnálatos módon Szent-Györgyi Albert nevének emítése nélkül.
A második világháborút megelőző eseményeknél a bécsi döntésekről nem esik szó, csak azt említik, hogy a magyarok és a lengyelek nemzetiségeikre való hivatkozással részt szakítottak ki maguknak Csehszlovákiából. Mivel Magyarországon jelentős szlovén kisebbség él, a Szlovének az első Jugoszláviában című rész hosszasan tárgyalja az ő helyzetüket. A Na¨e stoletje című könyv az 1919-ben kiadott Maribori Nemzeti Tanács felhívásának részletét közli mely a rába- és muravidéki szlovénokat az ekkoriban kialakuló Jugoszláviába szólítja. A felhívás közölt részlete ázsiai rablóknak, a magyarországi szlovéneket szolgasorba taszítóknak nevezi a magyarokat, régi, nomád megnevezésüket (voger) használva. Azt írja, hogy Magyarország tönkrement, sok részre esett szét. Leírja a többi Magyarországból kivált szláv nép szándékát is, párhuzamot von a csehszlovák állam és Jugoszlávia megalakulása között. A magyarok jövőjéről azt jósolja, hogy csak kis területük marad majd a Duna és a Tisza között, ahol maximum nyolc-tíz millió ember fog ezen a nyelven beszélni. A Rába-vidéki szlovének problémáit az ausztriaiakéhoz hasonlítja, beszél a kisebbségi és nyelvhasználati jogok hiányáról, a szlovén iskolák és közösségek megszüntetéséről, szlovén családok Magyarország belsejébe való költöztetéséről. Sérelmezi, hogy magát a szlovén kisebbséget (vendek) sem ismerték el, s megpróbálták őket az ógermán vandálok leszármazottainak, illetve egy különálló szláv népnek beállítani.
Magyarország 1940-es, hármas paktumba való belépése a következő esemény, ahol a magyarokat megemlítik. A második világháborúba való belépésen kívül nem említik Horthy Miklós, Szálasi Ferenc nevét vagy a Don-kanyari tragikus eseményeket. A Na¨e stoletje az 1945-ös budapesti harcokról viszont képet is közöl, külön is kiemelve a harcok súlyosságát.
A következő, Szlovénok a második világháború alatt című rész érthető okokból főképp a szlovén területek külföldi hatalmak általi felosztásáról szól. A magyar hadsereg muravidéki akcióját okkupációnak nevezi, akárcsak az olaszok nyugati irányból történő benyomulását. Az okkupátorokról általánosságban azt írja, hogy véglegesnek tekintették a határokat és törekedtek a lakosság elidegenítésére, a többi, már említett intézkedésen kívül pedig betiltották a szlovén nyelv hivatalos használatát. Az ezen súlyos állapotokat megszüntető Vörös Hadsereget a Muravidék felszabadítójának nevezi. Az 1956-os eseményekről képet is láthatnak a tanulók, méghozzá a a ledöntött Sztálin-szoborról. Mindkét tankönyv mindemellett azonban meglehetősen röviden tárgyalja, talán nem eléggé kiemelve a forradalom jelentőségét.
Az utolsó, a mi szempontunkból érdekes rész a magyar rendszerváltás tényéről tájékoztat, majd ismét visszatér a szlovén kisebbségek problémájához, ahol arról tesz említést, hogy a két állam csak 1992-ben írt alá a kisebbségeiről szóló szerződést. Az 1992-es év egyébként is fordulatot hozott a magyarországi szlovének életében, hiszen addigi elszigeteltségüket valamelyest enyhítette a megnyíló határátkelő. A modernkori Szlovénia kisebbségeinek ismertetésekor az ottani magyarokat is számba veszi.
A magyar olvasó számára talán úgy tűnhet, hogy túl kevés szó esik Magyarországról, a magyarokról, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a tárgyalt tankönyvek alapvetően általános iskolás diákoknak készültek, valamint arról, hogy a Magyarországon kiadott hasonló célú könyvek a szlovénokról ennél jóval kevesebbet szólnak. Igaz, kis lakosságú nép lévén nem is töltöttek be akkora szerepet az európai történelemben. Az pedig, hogy a szerzők, illetve az általuk hozott források helyenként negatív jelzőkkel illetik az adott kor magyar politikáját, a történelmi valóságot tükrözi és nem magyar-ellenes célzatúak, hiszen hasonlóan írnak az osztrákokról és az olaszokról is.
Két nagyszerűen megszerkesztett tankönyvról van szó, különösen a Na¨e stoletje című dicsérhető sok színes ábrája, korhű, ötletesen kiválasztott ábrázolásai és diák-barát nyelvezete, szerkesztésmódja miatt.