„...színes tintákról álmodom”.

Írószerek és rajzeszközök

Időszaki kiállítás az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban

A látogató egy írószer-kereskedés portálján keresztül lép be a kiállításba. A portál cégérén a „Staedtler gyár magyarországi lerakata: Busa János” felirat szerepel. A portálon megjelenő plakátok egy része a cég 1940-es években készített reklámgrafikai terveit, másik része napjaink plakátjait mutatja be. Az „írószer-kereskedés” kirakatában pedig a Staedtler cég Triplus nevű, legújabb kollekcióját láthatjuk.

A vizuálisan hangsúlyossá tett „entrée” után az apró tárgyak más léptékű mikrovilágába érkezünk. A tematikus tárlat tartalmi fókusza az az összefüggő tárgyegyüttes, amely a nürnbergi Staedtler iróngyár hazai képviseletével foglalkozik. Busa János bőröndje egy posztamensen áll, újból kinyílt, még ha üvegbura alatt is, benne személyes dokumentumok (arcképes igazolvány, névjegykártya, levelek...), amelyek egy életút rekvizitumai. Busa János, a Hullám Papírárugyár dolgozója 1939-ben önálló vállalkozásba fogott, Ballagi Mór utcai lakásának előszobájában megkezdte a Staedtler cég termékeinek forgalmazását. 1940-ben megnyitotta saját boltját a Hold utcában, amit fiával, Busa Gusztávval az üzlet bezárásáig (1950) együtt vezettek. Ebből a korszakból láthatunk mintakollekciókat, reklámlapokat (kliséiket is), katalógusokat. Ceruzát táncrendhez, noteszceruzát, kozmetikai ceruzát, másolóceruzát, postairónt, ceruzahosszabbítót.

Ceruza „Nem! Nem! Soha!” felirattal Trianonra utalva – Schuler József gyártmánya. Schuler József kezdi azt a sort, amely megjeleníti a többi fontosabb író- és rajzeszközgyártót, -forgalmazót (Rigler József, Szénásy Béla, Müller testvérek, Juszt Ferenc...). Ennek a gondolatkörnek záró motívuma az 1910-es Országos papiros-, tanszer- és iskolaszer-kiállítás, amelynek 154 résztvevője érzékelteti a korabeli tárgykultúra minőségét.

A következő tematikus egység nézőpontot vált, már nem kereskedelmi tárgyként definiálja az író- és rajzeszközöket. Kiemel egy eszköztípust és tárgytörténetet vázol: lúdtoll, tollhegyek, tollszárak, töltőtoll, valamint Bíró László és Goy Andor találmánya, a golyóstoll sorakozik egymás után.

A tárlat kísérletet tesz arra, hogy legalább utaljon az eszköz és annak produktumainak viszonyára is. Ezt képviselik az iskolában használt írásminta-füzetek a szépírásra, rondírásra, díszítőírásra, zsinórírásra okító soraikkal. Az iskolai rajzok típusaira – a más-más eszközöket igénylő – mértani szerkesztésre, a szabadkézi rajzra is találunk példákat.

Kosztolányi Dezső a Mostan színes tintákról álmodom című versében vágyakozva írta: „Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, / s egy kacskaringós, kedves madarat.” A látogató, ha kedve tartja, írhat és rajzolhat krikszkrakszokat, ott hagyhatja kézjegyét, mert az utolsó tablón fehér, tiszta papírt talál, mellette kipróbálásra ingerlő írószerekkel.