Infokrónika:– Internet – távközlés – média
Interjú Bella István költő és műfordítóval
Jó reggelt kívánok! Minden nap 11 ezer látogató keresi fel a Digitális Irodalmi Akadémia honlapját, ahol 61 magyar író 459 könyve olvasható. Bárhol a világon, természetesen ingyen.
Mai műsorunkban a hatvankettedik szerzőt, az Akadémiába nemrég beválasztott Bella Istvánt hallhatják arról, hogy számára a számítógép-használat – mint oly sok kortársa számára is – még inkább csak a jövő zenéje. (Szó lesz még egy informatikai tüntetésről, és arról is, hogy a szakértők szerint veszélyben az Internet. A világháló hamarosan összeomolhat, ha nem javul biztonsága.) A mikrofonnál Baráth József.
Már készül Bella István költő, műfordító összes művének elektronikus kópiája. Ő a Digitális Irodalmi Akadémia új tagja, így életműve hamarosan minden internetezőtől csak néhány klikkelésnyire lesz.
A szerzőt Markovics Ferenc hívta fel és először arról faggatta, hogy azok közé az írók közé tartozik-e, akik számítógépen dolgoznak vagy a másik nagy csoportba, azok közé, akik ragaszkodnak régi írógépükhöz?
Hát én egy harmadikba. Jól lehet nagyon kedvenc írógépem van már vagy 40 éve, és ugyanaz, időnként meg kell javíttatni. Én még írógépbe se írok. Kézzel írom a verseimet, kézzel a műfordításaimat is, egyéb dolgaimat is, és az újságírói cikk működéseimet is így végeztem anno. A számítógéppel szemben van egy ösztönös idegenkedésem. Isten igazából, jól lehet most már azért elég régóta van számítógépünk, tudom a felmérhetetlen előnyeit, de sose fogom megszeretni. Nem papír. Egyszerűen, és nem lehet arrébb tolni, nem lehet a papírlapot összegyűrni, kidobni. Nekem idegen volt, idegen marad.
Bella István nemcsak költő, de szerkesztő és könyvkiadó is. Márpedig ebben a minőségében csak használ komputert?
Természetesen igen. Innen is tudom az előnyeit. Tehát, hogy a nyomdai munkákat illetően játszva lehet változtatni rajta szerkezetet. Befejezésből kezdetet csinálni oda-vissza. De én magam sose fogok vele ilyen módon íróként bánni.
A kiadók többsége ma már csak elektronikus formában vesz át kéziratot. Hogyan kerülnek flopikra és diszkekre az új digitális akadémikus művei?
Szegény feleségem írta be az utóbbi nyolc évben írott dolgaimat, ami hát iszonyatos rabszolgamunka volt, mert vagy 10-12 könyv – köztük, hát mit tudom én, a Miczkievic hősei és azoknak a javításai. Volt olyan drámai részlet, amit, mit tudom én, csak tízszer fordított le, és akkor ezt mind át kellett vinni, és mind újra kellett javítani, és mind újra, és mind újra, és mind újra, s amíg végül el nem készült.
Bella István, a digitális irodalmi akadémia új tagja tehát íróként nem használja a számítógépet. A maga módján azonban máris szenvedélyes felhasználó. Hobbija segíthet abban is, hogy immár akadémikusként, a digitális írástudásban is magasabb osztályba lépjen.
Imádok vele sakkozni. Elég erős sakk-programom van. A számítógépemet naponta, kétnaponta be szoktam kapcsolni, és akkor játszom. Az viszont rossz benne, hogy az ember ugye gyenge jellem, és akkor, hogyha rosszat lép, akkor módja van ugye visszalépni. Ellentétben az igazi, vérre menő sakk partikban, ahol visszalépés nincs. Hát ezt persze nevezhetjük elemzésnek is. Éppen tegnap írt egy amerikai barátom, és mondjuk, ha ő szeretne sakkozni, akkor sakkozhatnánk is egymással. Úgyhogy valami analfabéta szintre azért el szeretnék jutni, ami a számítógépet illeti.
(Az interjú elhangzott a Magyar Rádió Reggeli Krónika című műsorában.)
Készítette: Markovits Ferenc