Dr. Ambrus Andrásné iskolai könyvtáros, szaktanácsadó, a Könyvtárostanárok Egyesülete alapító-, és éveken át elnökségi tagja, aki az idei MKE vándorgyűlésen, augusztus 8-án a Madách Színházban vehette át a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Emlékérmét, hosszan tartó, súlyos betegség után 2002. október 14-én elhunyt. Emlékét megőrizzük.
Búcsúzóul álljon itt az a laudáció, amelyet Balogh Mihály alelnök tartott az Emlékérem átadásakor, valamint Varga Zsuzsának, a Könyvtárostanárok Egyesülete elnökének beszéde, melyet a kiskőrösi temetőben, Ambrus Zsóka sírjánál mondott el.
Laudáció
Dr. Ambrus Andrásné – a könyvtárostanárok nagy családjában Ambrus Zsóka – a debreceni népművelő-könyvtáros diploma megszerzése után szülőhelyén, a kiskőrösi városi könyvtárban kezdte a könyvtáros pályát, 1973-ban.
Tíz éven át ismerkedett a közművelődési könyvtáros szakma rejtelmeivel, s közben országosan is az elsők közt volt részese egy iskolai könyvtári ellátó központ megszervezésének, és modell értékű működtetésének. Ekkor támadt az érdeklődése az iskolai könyvtárosság iránt, s miután 1978-ban történelemtanári képesítést szerzett, a család Pestre kerültével 1982-től a Köztársaság téri általános iskola könyvtárosa lett. Aki ismeri a Józsefvárost, az tudja: igazi mélyvíz arrafelé tanítani, iskolában dolgozni, az tudja, mit takar „élőben” a „halmozottan hátrányos helyzet” kifejezés. Ambrus Zsóka abban a közegben vált kiváló könyvtárpedagógussá, miközben rendszeres résztvevője volt a különböző szakmai továbbképzéseknek, szaktanácsadó, munkaközösség-vezető majd szakértő lett, gyakran publikált, s alapító tagként a kezdetektől aktív vezetőségi tagja, valóságos motorja a könyvtárostanárok szakmai szervezetének.
1990-ben új, izgalmas szakmai kihívás érte: fölkérték az akkor épült és induló Veres Péter Gimnázium iskolai könyvtárának vezetésére. Csakhogy ez a könyvtár még nem is létezett: a nulláról kellett indulni, korszerű iskolai könyvtárt alkotni. Ambrus Zsóka ezt a feladatot is jól teljesítette, s közben itt megtapasztalhatta a könyvtár-pedagógia „szebbik végét”, és tehetséggondozásból is kitűnőre vizsgázott, amint ezt a Bod Péter könyvtárhasználati versenyeken elért tanulói sikerei igazolják.
Öt év után azonban visszahívta őt a Józsefváros, előbb két évig függetlenített szaktanácsadóként szervezte a kerület iskolai könyvtári életét, majd 1997-től máig a Losonczi téri általános iskola könyvtárostanára, s az iskolai könyvtárosok kerületi munkaközösség-vezetője.
A kitűnő szakembert, megbízható barátot, munkatársat, példásan nagyszerű családanyát azonban most újabb, kemény kihívás érte. A sorsa mellett reá mért küzdésben sokan állnak mellette – mindenekelőtt férje és két fia.
Őszintén hisszük, hogy ezzel a szakmai elismeréssel is újabb erőt adunk Zsókának, dr. Ambrus Andrásné könyvtárostanárnak.
Valamennyiünk nevében gratulálok, és sok erőt, egészséget kívánok.
Kedves Zsóka!
Elbúcsúzni jöttünk Tőled, tisztelőid, a könyvtárosok, a társaid, barátaid Búcsúzik Tőled a Magyar Könyvtárosok Egyesülete nagy családja és a Könyvtárostanárok Egyesülete.
El kell mondanom, hogy amikor megszólalt a telefon és baráti hang közölte, hogy nem vagy többé materiális úton elérhető, hogy nincs többé a még megkérdezem Zsókát, írok neki egy email-t – akkor félelem töltött el. Féltem mit kezdeni a tudással, hogy az élet és halál másféle minőség, mi csak az egyiket ismerjük valamelyest, Te már birtoklod mindkettőt. Mi csapdában vergődünk, Te vélhetően mérhetetlen nyugalomba lényegültél át. Nem hittük, hogy elveszítünk, de féltettünk és féltünk. Féltem megszólalni, hogy itt most egy dinamikus, ambíciókkal teli majd valószínűtlenül törékennyé vékonyodó társunktól engesztelő búcsút vegyek. Féltem, mert az ember ügyetlen, tétova és magányos. Azóta a telefon óta minden napom Veled telt, de már tudom, hogy Szent János szavai mit jelentenek: a szeretetben nincsen félelem, a szeretet elűzi a félelmet…
Megpróbálom felfogni, hogy olyan világba kerülték, ahol a „tér-idő” törvényei nem érvényesek, de én csak azt őrzöm tárgyiasulva és görcsösen, ami megfogható. A mobil telefonra írt szavaidat a memóriában, ami addig ott lesz jelen, amíg a kis szerkezet funkcionál.
Tartalmas
életed volt, „Modus vivendi”. Amit ebben a
szakmában könyvtárostanárként el
lehet érni, Neked megadatott. Teremtettél szinte a
nulláról mintakönyvtárat, ezer felé
figyeltél és adtad tudásod minden újhoz,
hogy később gyakorlat legyen. Szaktanácsadóként,
szakértőként segítetted a kollégákat,
intézményeket. Elektronizáltál,
pályáztál, publikáltál, tehetséges
gyerekeket neveltél, tanítottál. Egy csapatba
kerültem veled, a Könyvtáros-
tanárok
Egyesülete elnökségében. Akkor, amikor Balogh
Miska után Morcsányi Rozika lett az elnök. Szigorú
munkatempó, őszinte légkör és
sokszínűség jellemezte a munkátokat,
amelyet megismertem. Fontos viták vitték előre
közös törekvéseinket. A Nyári Akadémia
előkészítéséhez rengeteg ötletet,
jó tanácsot kaptam Tőled. Nagyon elegánsan
oldottad meg a kellemetlenségeket, amelyek elkerülhetetlenek
egy nagy konferencián. Engesztelő búcsú,
nem tudunk megtartani, itt tartani. Hiszem, hogy a fizikai fájdalmaid
ellenére voltak boldog pillanataid. A Magyar Könyvtárosok
Egyesülete, nagy családunk, az egész szakma
elismeréseként adta át Neked augusztusban a MKE
Emlékérmet. Tudtad értékelni, boldog
voltál. Azért kaphattad meg, mert fényes
csillagod volt az írás, szeretted a könyvet és
mindenekelőtt – mi tudjuk mit jelent – a könyvek
sorsát is a diákok szellemi, lelki épülésében.
Ezért a könyvtárosok, a Magyar Könyvtárosok
Egyesülete és elnöksége, a Könyvtárostanárok
Egyesülete és barátaid köszönjük
Neked, hogy a XVII. századi literátor gondolatait
kurrenssé tetted, miszerint: A „Könyv a lélek
világossága, a testnek tükre megtanít az
erényre és elűzi a bűnt, ő a bölcsek
koronája, az utazó kísérője, az
otthon barátja, a beteg vigasztalója, a kormányzók
társa és tanácsadója: az ékes
szólás illatdoboza; gyümölccsel teli kert;
virággal ékes rét; ha hívják jön;
mindig készenlétben van, mindig előzékeny,
ha megkérdezed rögtön válaszol; felfedi a
rejtettet, megvilágosítja a homályosat,
balszerencsében megsegít, jószerencsében
mérsékletre oktat”.
Búcsúzunk Tőled: könyvtárosok, társaid, barátaid, tisztelőid. Búcsúzik a Magyar Könyvtárosok Egyesülete és Elnöksége, elnöke: dr. Ambrus Zoltán; Balogh Miska az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója; a Könyvtárostanárok Egyesülete és elnöksége. És mi mindannyian, mert hisszük, hogy „köttetik béke a halállal”.