A Szinyei Merse Pál Gimnázium hatosztályos kémia-biológia tagozatára járunk. Idén fogunk érettségizni.
A XX. század végére a környezetszennyezés hatalmas méreteket öltött, már nemcsak egyes élőhelyeket, hanem bolygónk egész élővilágát veszélyezteti. Az egyre növekvő ipari termelés elsődleges célja a minél magasabb haszon elérése, és ennek leggyakrabban a kizsákmányolt természet látja kárát. Korszerű, bonyolult ipari technológiák működnek egymás mellett, és ezek kölcsönhatásaiból olyan környezeti károsító hatások keletkeznek, amelyek egyszerű emberi érzékszervi észleléssel nem mutathatók ki.
A XX. században ezen kívül egy új jelenség, a globalizáció is megjelent. A környezetkárosítók nemzetközi szervezeteken keresztül fejtik ki hatásukat és ennek következtében tevékenységük szabályozása és korlátozása ugyancsak nemzetközi összefogással lehetséges.
A környezetvédelem lassan-lassan a társadalmak és azok polgárai gondolkodásába is beszivárgott. Elindultak a civil szerveződések, amelyek megpróbálták felhívni a figyelmet az egyre fokozódó veszélyekre. Ezt a célt szolgája a Római Klub tevékenysége is.
A NAT új eleme a kerettanterv, melynek kimunkálásakor és főleg elfogadásakor a környezeti nevelés szakemberei gyengének bizonyultak. A környezeti nevelés fogalmat direkt formában a kerettanterv nem tartalmazza, így a környezeti nevelésben a pedagógusok szerepe döntő fontosságú.
Egy jellemző példaként álljon itt Berend Mihály és Szerényi Gábor biológia tankönyve, melynek második kötete az Állattan, ökológia tankönyv. Ennek 5. fejezete „Ökológia és környezetvédelem, Növény- és Állattársulások”. Noha címében hordozza a környezetvédelmet, valójában csak egy oldalon foglalkozik konkrét módon a környezetvédelemmel. Ez az egy oldal csak a probléma fölvetésére elegendő, csak általános összefoglalást ad a környezet védelméről.
A téma iránt érdeklődő diákok további információt csak nagyon nehezen, a különböző témakörökben szétszórtan – általában apró betűvel szedett szövegrészekben – találhatnak. A kevés információs anyag mellett még nagy hátrány az is, hogy a tankönyvekben szereplő ismeretanyag csak általánosságban és nagyon szűkszavúan beszél a különböző környezetvédelmi témakörökről. A tankönyv szövege csupán felveti a különböző környezetvédelmi problémákat, de a konkrét védelmi módszerek hiányoznak belőle.
Például a tankönyv a fás társulásoknál felhívja a figyelmet az ősi erdőtársulások védelmére, de nem említ semmilyen konkrét feladatot. Például: „A korszerű erdőművelésnek törekednie kell arra, hogy beavatkozása a természetes újulatok kialakulását segítse, megőrizze az eredeti aljnövényzetet, úgy formálja a művelés alatt álló erdőket, hogy azok minden szintjükben megőrizzék a természetes szerveződés során kialakult sokféleséget.”
A környezetszennyezés különböző területeit a könyv különböző mértékben tárgyalja. Átfogóan ismerteti a vízszennyezés, a levegőszennyezés témakörét (de csak apróbetűben és megoldási javaslatok nélkül). A talajszennyezést szűkszavúan, a rendes tananyagba beépítve tárgyalja. A tankönyv szövege rendszeresen kitér egy-egy mondat erejéig a fajok és az élőhelyek veszélyeztetettségére és védelmére. Ezek a gondolatok sokszor csak az apróbetűs szövegrészek legalján találhatók. Néhány ábrán az egyes témakörök arányát, mértékét mutatjuk be.
A környezeti nevelést a reál tantárgyakba beépítve kellene megvalósítani, hiszen a környezettani ismeretek javarésze valóban megtanítható a különböző tantárgyak keretében. Ehhez persze elengedhetetlen a tanárok felkészültsége és jártassága a témában.
Az általános iskola alsó tagozatában a gyerekek még viszonylag sokat foglalkoznak a témával a környezetismeret órákon belül. A felső tagozatosak tankönyvei már kevésbé térnek ki a problémákra, de még konkrét, a diákok számára megvalósítható ötleteket adnak a környezet védelmére. Ezek a középiskolai tankönyvekből hiányoznak, pedig fontosnak tartjuk, hogy ne általánosságban szóljanak a környezetvédelemről, hanem olyan feladatokra hívják fel a figyelmet, amit a diákok otthonukban, saját környezetükben is meg tudnak valósítani. Például: a papír újrahasznosítása, a biomódszerek alkalmazása, a szelektív hulladékgyűjtés, az energiatakarékosság, környezetvédő jelzések keresése a termékeken.
Az Európai Unió felvételéért aspiráló ország diákjaiként úgy gondoljuk, hogy kevés néhány lelkes pedagógusnak például a Globe programon keresztül kifejtett munkája. Többre van szükség. A meglévő keretek bővítésével, tanáraink környezeti nevelést serkentő továbbképzésével és tankönyveink szemléletének ökológiai nézőpontú frissítésével lehetne remélni azt, hogy jó eredményeket elérve, egyszer szép, tiszta országban fogunk élni.
BEREND Mihály – SZERÉNYI Gábor: Biológia I. Növénytan. Bp., Akadémiai Kiadó. 1994.; Biológia II. Állattan, ökológia. Bp., Akadémia Kiadó.
1994.