Gyermekversek a televízió korában

„A kis kölyök, ki voltam, ma is él…”

(József Attila)

Az elolvasott kiváló könyv után kétségek munkálnak bennem: Nem pusztába kiáltott szó e gyermekverset írni, amikor ez a műfaj már nem igazán él az otthonokban, ahol a fáradt vagy rest szülők nem a meleg emberi szóval hanem a hangos képpel „segítenek” kicsinyüknek, hogy „….ne szökjön rá hírtelen az éj”. Mert 17-18 éves tanulók körében végzett hevenyészett vizsgálatom azt bizonyítja, elvétve van jelen az esti szobákban a szülők által mondott mese vagy gyermekvers.

De hát ez a könyv nem is elsősorban szülőknek készült, hanem azoknak, akik tehetnek valamit – ez lehet nagyon sok is – a föntiek ellenében. Jövendő tanítóknak, pedagógusoknak, őszinte vers- és gyermekszeretőknek. Reméljük, hogy ők még merítenek abból a tiszta forrásból, amit Bognár Tas, e kötet szerzője tárt föl számunkra.

A forrás gazdag és messziről ered. Magában foglalja az egykori és a mai nagyokat: Bornemissza Pétert, Vörösmarty Mihályt, Arany Jánost, Petőfi Sándort, Móricz Zsigmondot, Móra Ferencet, Kassák Lajost, Kosztolányi Dezsőt, Kassák Lajost, Szabó Lőrincet, Nagy Lászlót, Pilinszky Jánost , Szilágyi Domokost, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándort, Zelk Zoltánt, illetve az élők közül Bella Istvánt, Buda Ferencet, Csoóri Sándort, Juhász Ferencet, Kányádi Sándort, Károlyi Amyt, Orbán Ottót, Szepesi Attilát, Tandori Dezsőt, Utassy Józsefet, és egyéb mestereket. Ebből a névsorból is kiderül , hogy a válogatás közel ötszáz esztendőt ölel át Bornemissza Péter „énekecskéjétől” Kányádi Sándor 1993-ban megjelent Billegballag című kötetéig.

A szerző egy-két kivételtől eltérően elsősorban nem a költeményeket, hanem a hazai (közel negyven a Móra, néhány a határon túli) könyvkiadó által megjelentetett gyermekvers köteteket vette górcső alá. Módszere az általa kialakított és a recenzensével egyező értékrend határozta meg. Volt, akinél csak „szemezgetett” Bodnár Tas, mert így tudta a sok szépségen szembenézve érzékeltetni az alkotó gyermekvilágképét. Máshol egy-egy nagy aranyrög ártékű vers értelmezéséből kiindulva gyűjtötte össze az apróbb versszilánkokat, vette számba a tematikai jellemzőket, s vonta le esztétikai stilisztikai következtetéseit. Ítéleteit a korból, az akkori igényekből kiinduló empátia (Pósa bácsi akkori szerepét is elfogadja) határozza meg, s nem a hideg tudósi okoskodás. Az alkotó külön érdeme, hogy a műveket és a köteteket intertextnálisan (elnézést a csúnya magyartalan kifejezésért) vizsgálja, például a kutya fogalma Jeszenyinnél, Kosztolányinál és Szepesi Attilánál, vagy a ló Juhász Ferencnél, Nagy Lászlónál és Utassy Józsefnél.

A végére marad a recenzens utolsó kétsége. Mit nevezhetünk gyermekversnek, van-e egyáltalán ilyen verstípus. Bodnár Tas az Előszóban bebiztosítja magát a gyermekeknek író alkotókat idézi: „Minden vers utólag gyermekverssé nyílvánítható, ami nem elvont, nem komplikált, dallamos, ritmikus, a hangzásával, a dinamikájával hat…a gyerek - és a felnőtt lelkét gazdagabbá, finomabbá teszi.” (Weöres Sándor ) „A gyermekvers nem színvonalában, csak jellegében tér el az úgynevezett „felnőttverstől”. (Nemes Nagy Ágnes), „Az gyermekverset egy újra feltámasztott gyermek írja, a felnőtt tudásával, de gyermeki világlátással. Szereplíra és önvallomás egyszerre”. (Beney Zsuzsa)

Véleményem mindenkivel, de leginkább Weöresével egyezik. Apám immáron hatvan esztendeje az alföldi betyár anekdotakincs történeteit mesélte, Gyóni Géza Csak egy éjszakára című költeményét deklarálta. Én gyermekeimnek a Nemzeti dalt memorizáltam az esti fürdetés közben, s megdöbbenve konstatáltam, hogy négyéves fiam nagyobb beleérzéssel hangsúlyozta az „esküszünk, esküszünk”-et, mint irodalomtanár apja. Talán ezért is lett vendéglátós hívatása ellenére legolvasottabb Wass Albert „szakértője”. Pedig a Nemzeti dal nem gyermekvers, hanem nemtől és kortól függetlenül, hozzánk, magyarokhoz szóló dicső ének.

Hiszem, hogy az értékes könyv jól informálja és okosan fogja kézen azokat a jövendő tanítókat és tanárokat, akik visszavezetik a mai gyerekeket, a holnapi anyákat és apákat a tiszta forráshoz, a mesék és a gyermekversek világához.

Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Mohos Sándor