←Vissza

Dán Krisztina


OLVASÁSFEJLESZTÉS A KERETTANTERVEKBEN


A közvetett kommunikáció és ismeretszerzés. A megfelelő szintű szövegértés és szövegalkotás szerepe a tanulásban


Változékony világunk, amelyet az információs társadalom és a tudásalapú, tudás-intenzív gazdaság kulcsszavaival jellemezhetünk, új kihívás elé állítja az iskolát. Átértelmezésre készteti a tradicionálisan kialakult és a közoktatás által közvetített műveltségképet. Egyre elodázhatatlanabbá válik, hogy az iskola az állandóan változó ismeretanyag teljességre törekvő elsajátíttatása helyett egy közmegegyezésen alapuló szűkebb, de jól mobilizálható, releváns ismerettudást adjon, és az általános képességeket fejlessze olyan szintre, hogy ezek együttes birtokában a tanulók ismereteiket tovább tudják bővíteni. Ennek a képesség-jellegű tudásnak kitüntetett, lényegi elemei az önálló ismeretszerzéshez, hatékony tanuláshoz nélkülözhetetlen kommunikációs felkészültség, tájékozódási, könyvtárhasználati gyakorlottság, hiszen a megszerzendő ismeretek leginkább nyelvi, szöveges vagy vizuális kifejezésformában öltenek testet, és a közvetett kommunikáció tevékenységformáival érhetők el. Megfelelő szintű olvasási képességre van tehát szükség az információk megszerzéséhez, feldolgozásához. A nemrégiben életbe lépő kerettanterv így fogalmazza meg e követelményt: „...a szövegértés fejlesztése az iskolai képzés szintjeinek megfelelően az eredményes tanulás, önképzés feltétele. A kellő mélységű szövegértés alapja az életkornak megfelelő tempójú, minél teljesebb megértést biztosító olvasás. A szövegértéssel összefügg a nyelvi eszközök és a jelentés kapcsolatának megfigyelése, felfogása és az iskolai tanulmányokban előfordul írott szövegek szerkezetének, jelentésrétegeinek fokozódó önállóságú megértése. Ehhez elengedhetetlen az aktív és passzív szókincs folyamatos gazdagodása, az alapvető helyesírási szabályok készségszintű alkalmazása.” (Az alapfokú nevelés-oktatás kerettantervei. Bp. Dinasztia, 2000. 141. p.)

Az olvasást általában tágabb értelemben használjuk. Nemcsak a nyelvi jelek dekódolását jelenti, hanem mindazokat a kognitív műveleteket, amelyek a szöveg értelmezéséhez, alkalmazásához nélkülözhetetlenek. A szövegértés elválaszthatatlan a szövegalkotástól, azzal együtt fejlődik. A szöveg befogadásához szövegalkotásnak kell kapcsolódnia, a megértés színvonala szóbeli vagy írásbeli szövegműfajokkal mutatható be.

Megfelelő tempójú értő olvasásra van szükség akkor is, ha hagyományos, nyomtatott dokumentumból, és akkor is, ha a számítógép monitorján elektronikus dokumentumról vagy hálózati forrásból szerzi a tanuló az információkat. Diákjaink egyre inkább választják ezt az utat, és természetes módon használják az új eszközrendszert. Érdemes megjegyezni, hogy az új forrásoknak, mindenekelőtt, az internetnek kijáró „csodavárás” helyett célszerűbb lenne – tényleges jelentőségét elismerve és hasznosítva – az ismeretszerzésben elfoglalt helyét megvizsgálni és ésszerű felhasználásának pedagógiáját kimunkálni. Az előttünk járó országok tapasztalataiból tudjuk, hogy az elektronikus információszerzés mellett a tudás nagyobb része továbbra is hagyományos dokumentumok útján kommunikálódik, még a természettudományos képzés területén is. (Ld. Sennyey Pongrácznak a Kokas Károly írásához készült válaszcikkét = Iskolakultúra, 2000. 5. sz. 91-94. p.) Azzal is számot kell vetnünk, hogy diákjaink kommunikációs szokásaira hogyan hat az új technika, miként változtatja meg olvasási készségeiket. Az egyre növekedő információ-tömegben való eligazodás feltétlenül maga után vonja az olvasás extenzív formájának előtérbe kerülését: eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az „internetezés” elsősorban a gyors, habzsoló, felszínesebb, un. átfutó, válogató (skimming) és a kereső (skipping) olvasási módoknak kedvez. Megbízható alaptudással, tudásstruktúrával és ítélőképességgel kell rendelkezniük diákjainknak ahhoz, hogy a releváns információkat ki tudják választani. A megtalált források értelmezéséhez pedig éppúgy szükségük van a szövegek elmélyült tanulmányozó-elemző olvasására és feldolgozására, mintha hagyományos forrásokról lenne szó. (Az esetek többségében kinyomtatva dolgoznak ezekkel a forrásokkal!) Az olvasásnak tehát valamennyi módozatát el kell sajátítaniuk tanulóinknak ahhoz, hogy a különböző forrásokból nyert információkat fel tudják dolgozni, saját tudásukká tudják transzformálni.

A kommunikációs képességek megalapozásának és fejlesztésének jelentős szerepet kell kapniuk az anyanyelvi képzésben, de az itt szerzett tapasztalatoknak a széleskörű tantárgyközi megjelenésére van szükség ahhoz, hogy az olvasás az ismeret elsajátításhoz biztosan alkalmazható eszköztudássá váljék. A közvetett kommunikáció képesség-együttese fokozatosan fejleszthető és fejlesztendő az általános képzés idejében. Leghatékonyabb alkalmazásai az un. problémamegoldó, forráshasználatra épülő tanulási szituációkban érhetők el, melynek során a tanuló informatikai, kommunikációs, kognitív képességei, emocionális, akarati hozzáállása a legmagasabb szinten aktivizálhatók. Ezt a fajta önálló tanulási tevékenységet nevezzük mi a „könyvtár-pedagógia nyelvén” a szellemi munka technikájának. Megvalósulásának pedig elmaradhatatlan feltétele az iskolai könyvtár a maga forrásgazdagságával, eszközi felszereltségével és tantárgymódszertani tapasztalataival. A könyvtár az iskolának az a centrális egysége, amely a kerettantervekben megjelenített pedagógiai célokhoz megfelelő tanulási környezetet jelent, mivel egyesíteni tudja a hagyományos és új technikájú dokumentumokat, és sajátos eszközrendszerével lehetőséget ad a forrásokkal megoldható életszerű problémahelyzetek reprodukálására. A könyvtárra alapozott pedagógiai szituációk és módszerek pedig kiválóan alkalmasak a tanulók aktivizálására, önálló munkájuk differenciált megszervezésére.

A megfelelő szintű olvasás azonban nemcsak az önálló ismeretszerzés nélkülözhetetlen eszköze, hanem egyúttal utat jelent a szépirodalmi alkotások befogadásához, ezen keresztül az értékátadásban, a személyiségfejlesztésben és az érzelmi élet gazdagításában is meghatározó szerepet tölt be.



Mérési eredmények és ami ebből következik (avagy, hol tartunk most?)

A közelmúlt főbb olvasás-szövegértés mérései






A közelmúltban lebonyolított országos szintű olvasási teljesítmény-vizsgálatok értékelő tanulmányai nem egészen egyformán ítélik meg az utóbbi évtizedben bekövetkezett változásokat. Abban azonban megegyeznek, hogy az olvasási teljesítmény romlási folyamata az elmúlt években befejeződött, a vizsgálati eredmények abszolút értékei azonban most sem megnyugtatóak. Még a JATE mérési anyagának elemzése is komoly problémákról tudósít. Sok közös elem, észrevétel, megjegyzés található ezekben az egymástól függetlenül megállapított diagnózisokban.

A mérések lényege az volt, hogy a diákokkal különböző műfajú, típusú szövegeket olvastattak, és a szövegekhez rendelt feladatokkal vizsgálták meg a szövegek megértésének, értelmezésének és alkalmazásának színvonalát. A feladatok megoldásához meghatározott olvasási és gondolati műveletek elvégzésére volt szükség.

A mérésekből levonható konklúziók ismertetése előtt érdemes felidézni, hogy mit is nevezhetünk olvasás tudásnak?

(Vagyis ki olvas jó szinten?)


Horváth Zsuzsanna véleményét idézve:

„...olvasni az tud jól, aki a mindennapi életben és a közéletben megkívánt, illetve a maga számára értékes, fontos olvasnivalókat megérti és használni tudja...Jól olvasóknak tartjuk azokat, akik nehéz szövegekbe és összetett ábrákba ágyazott fogalmakat képesek elolvasni, megérteni, elemezni, ezekből következtetéseket levonni. Ilyen szintű teljesítmény lehetővé teszi az olvasmányok hosszas és rendszeres tanulmányozását, olyanokét is, mint például a jogi dokumentumok, a kormányjelentések, a szakmai lapok.”


Tehát az „...olvasási, szövegértési képességet a gondolkodási képességekkel, az információfeldolgozással ...szinonim fogalomként kezelhetjük”... Többről van szó, mint az olvasás technikai tudásáról, a jelek dekódolásáról, az értő olvasás jelenti a szöveg megértését, értelmezési és alkalmazási tudását is. A tudás megszerzésének alapvető eszköze. Ilyen módon minden tantárgy ismeret elsajátításának feltétele. „Tantárgyközi nevelési követelmény. Jelentős transzferhatással bíró, a verbális tanulás szempontjából eszközjellegű tudásterület.”

(Olvasás, szövegértés. = Új Pedagógiai Szemle, 1994. 7-8. sz. 98-99. p.


A mérések közös tanulságai, amelyek a diagnózist jelentik és egyúttal a terápiát is segítenek meghatározni








Hogyan tudta kezelni ezeket a problémákat a kerettanterv anyanyelvi programja, és a tanterv egésze?

(A közvetett kommunikáció: olvasás, szövegfeldolgozás, szövegalkotás)


OLVASÁSPEDAGÓGIAI KONCEPCIÓ


A kerettantervek értelmezése szerint az olvasás mind az ismeretszerzésnek, tájékozódásnak, mind a művészi értéket képviselő, irodalmi alkotások befogadásának, „birtokbavételének” alapvető eszköze.

Az olvasásfejlesztést a kommunikációs kultúra részeként, a vizuális kommunikációval, a szóbeli és írásbeli szövegalkotással összefüggésben tárgyalja, hiszen ezek a tevékenységformák egymásra is hatással vannak, egymást is segítik.


Az olvasási technika biztos elsajátítását követően megjelennek azok a különböző olvasási módok, olvasás-típusok, amelyek a szöveggel kapcsolatos feladatoknak, céloknak és a szövegtípusnak, dokumentumtípusnak megfelelően szükségesek a feldolgozáshoz (például globális átfogó, kereső, elemző-értelmező olvasás, kritikai, ill. kreatív olvasás, élményszerző olvasás stb.)

Az anyanyelvi képzésben kitüntetett szerepet kapott a szövegtan, a jelentéstan. A tantervbe beépültek a különböző típusú szövegek jelentését, jelentésrétegeit értelmező, elemző műveletek. Megtalálhatók azok a javasolt munkaformák, amelyek a szövegértelmezés, szövegfeldolgozás igen változatos lehetőségeit kínálják. Már az általános képzés kezdő szakaszában megjelennek a szövegelemző műveletek (szókincs bővítés, szerkezet, tér idő, összefüggések, kulcsszavak kiemelése, tömörítés, bővítés, vázlat alapján beszámoló) a felsőbb évfolyamokon pedig kiemelt szerepet kapnak azok a tevékenységek, amelyek a nyelvi eszközök és a jelentés viszonyának felismerését, szolgálják, a szöveggel végzett gondolati műveleteket (a téma önálló megállapítása, lényegkiemelés, ok-okozat felismerése, következtetések levonása, adatkeresés, kérdésekre adandó válaszként mondatok vagy bekezdések kiemelése, a szöveges és nem szöveges információk együttes értelmezése stb.), és a szöveges forrásokhoz való kritikus viszonyulást, az önálló véleményalkotást fejlesztik.



A könyvtárhasználat szerepét így deklarálja a középiskolai magyar nyelv és irodalom tanterve: A tanulási képesség fejlesztésével „...szorosan összefügg ... a rendszeres könyvtári munka, a különféle információhordozók használata, annak a képességnek az elsajátítása, hogy kellő problémaérzékenységgel, kreativitással és önállósággal igazodjanak el az információk világában, értelmesen és értékteremtően tudjanak élni az önképzés szerteágazó lehetőségeivel.” /A középfokú nevelés-oktatás kerettantervei II. (Szakközépiskola, szakiskola) Bp. Dinasztia, 29 p. / Érdemes megnézni továbbá, hogy a 12. évfolyamra meghatározott tanulásmódszertan követelmény mit vár el a tanulótól:„.. a továbbtanulásra való felkészülésként egyéni kutatómunka alapján nagyobb lélegzetű dolgozat megírása: könyvtárhasználat, szakszerű anyaggyűjtés, rendezés, kidolgozás, forrásjelölés tudásanyagának hasznosításával.”

Az olvasásra nevelésben az anyanyelvi képzés meghatározó szerepet tölt be, de az értő, értelmező olvasás képességének fejlesztése, ahogy a könyvtári tájékozódás és a szellemi munka technikája egyúttal közös követelmény, minden tantárgy számára kötelezettségeket jelent. A magyar nyelv és irodalom keretei között megszerzett általános kommunikációs képességeket a szaktárgyakra jellemző szövegtípusokon és feldolgozási technikákkal kell alkalmazni, gyakoroltatni, továbbfejleszteni ahhoz, hogy a tájékozódás, szövegfeldolgozás, szövegalkotás valóban biztos alapképességgé válhasson.

Bár az olvasás, szövegértés fejlesztése a tantárgyi tantervek többségében megjelenik a követelmények és a tanulók ismeretszerző tevékenységei között, nem azonos mértékű és minőségű a feladat kidolgozottsága, holott minden tantárgy eredményes elsajátításának elemi feltételéről van szó. A feladat továbbgondolására van szükség a tanítási-tanulási programok kidolgozása során.


VÁLTOZATOS DOKUMENTUM- ÉS SZÖVEGTÍPUSOK


szerepelnek az anyanyelvi képzés javasolt listáján. A szépirodalmi szövegek mellett megtalálhatók a tájékozódást, ismeretszerzést segítő ismeretterjesztő, gyakorlati típusú szövegek és a tömegkommunikáció jellemző műfajai. A segédkönyvek, kézikönyvek, ismeretközlő könyvek, sajtótermékek, audiovizuális és elektronikus források nemcsak az anyanyelvi tantervekben, hanem a különböző tantárgyakban is várhatóan nagyobb szerephez jutnak az ismeretelsajátításban.

Új elemként jelennek meg az ún. közhasznú tájékozódáshoz szükséges gyakorlati vagy más néven dokumentum típusú szövegek, ill. ezek jellemző forrásai (napi sajtó, közlönyök, jogértelmezések, pályaválasztási tanácsadó, felvételi tájékoztatók, ifjúsági pályázatfigyelők, katalógusok, programfüzetek, stb.)


Az anyanyelvi képzéshez és a különböző tantárgyak olvasásfejlesztéséhez nélkülözhetetlen hagyományos és elektronikus dokumentumok, információs források természetes lelőhelye a könyvtár. Az említett szövegműfajok feldolgozásához várhatóan az állományok választékának további bővítésére lesz szükség.


IRODALMI MŰVEKNEK, mint művészeti alkotásoknak az elemzésére vonatkozó követelmények, tevékenységek, tartalmak az irodalom blokkban szerepelnek.


Az irodalmi művek befogadásának előkészítésben, az irodalmi szövegek feldolgozásában óriási szerepe lehet a könyvtárnak: egynyelvű szótárak, lexikális munkák, ismeretterjesztő életrajzok stb. használtatásával.



Fontosnak tartja a tanterv a tanulók aktuális életproblémáival rokon kérdéseket tárgyaló művek közös olvastatását, értelmezését. A véleményalkotást segíti: az ismertetés, könyvajánlás, kritika, az olvasmányválasztás indoklása stb. Ezeknek a „híd” szerepét betöltő műveknek a kiválasztásához nagy segítséget jelenthet az iskolai és a közkönyvtári tapasztalat.



A KÖNYVTÁR SAJÁTOS SZEREPVÁLLALÁSA AZ OLVASÓVÁ NEVELÉSBEN


A könyvtár tevékenységének egész rendszerében jelen van az olvasás, az olvasásfejlesztés ügyének szolgálata, hiszen az iskola alaptevékenységének, a tanulásnak, az ismeretszerzésnek az alapvető eszközi feltételéről van szó. Jó minőségű, értő, értelmező olvasásra van szükség a hatékony tanuláshoz, a mindennapi tájékozódáshoz és a személyiséget sokoldalúan fejlesztő élményszerzéshez. Az iskolai könyvtár ennek érdekében szervezi gyűjteményét, szolgáltatásait. Alapvető feladata, hogy a hagyományos és újszerű információforrások együttes hasznosításával olyan tanulási környezetet teremtsen, ahol az iskolai közösség elsajátíthatja a tanításhoz/tanuláshoz szükséges információk megszerzésének, feldolgozásának módját, hatékony technikáit. Eközben fejlődnek a tanulók kommunikációs, kognitív képességei, növekedik önállóságuk, aktivitásuk és a kooperatív munkára való alkalmasságuk.

Az irodalmi nevelés területén is elsősorban a tananyaghoz, a pedagógiai fejlesztéshez kapcsolódó művek él-ményszerű feldolgozásában játszhat fontos szerepet az iskolai könyvtár. A tanulók szabadidős olvastatásához gyűjti a klasszikus és modern irodalom javát és választékot nyújt az értékes gyermek- és ifjúsági alkotásokból, ajánlásukkal felkelti a tanulók olvasási kedvét, de a kevésbé színvonalas szórakoztató irodalom, a tömegirodalom olvastatása nem tartozik feladatai közé.


A könyvtár a tanítást követően is lehetőséget ad az egyéni és csoportos (napközis, szakköri, tehetséggondozó, felzárkóztató programok, tanulmányi versenyekre való felkészítés stb.) helyben olvasásra, a tanulmányi munkát segítő és szabadidős élményszerző olvasásra. Ez azonban már nem a helyi tantervezés, hanem a pedagógiai program kompetenciájába illeszthető feladatkör. Nem szabad erről megfeledkezni, mint ahogy arról sem, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldását a lakóhelyi és egyéb könyvtárakkal való együttműködés is hatékonyan segíti.


Az iskolák belső minőségfejlesztése jó alkalom arra, hogy a kulcsfolyamatok meghatározásánál elhelyezzék a tanulással, önműveléssel szoros kapcsolatban álló kommunikációs képességek célzott fejlesztését is, megvizsgálják a helyi szükségletek, feltételek és lehetőségek oldaláról a könyvtár semmi mással nem pótolható szerepét.


Krisztina Dán: Development of reading comprehension and library

in the frame-curricula


The information society involves new challenges in the school. Together with the change of the content of traditional culture, the importance of the independent learning is increasing, so the reading and library plays more significant role, than before. The study gives an account on several researches, dealing with the reading comprehension, and draws up the tasks relating to the frame-curricula.


Krisztina Dán: Lesefördern und Bibliothek in den Rahmenlehrplänen


Der Schule ist von der Informationsgesellschaft zur neuen Aufgaben gestellt. Gleichlaufend der Inhaltsmodifizierung der traditionellen Allgemeinbildung verändert sich auch die Bedeutung des selbstständigen Lernens, und das Lesen und die Bibliothek wird danach weit gröer Rolle spielen als bis jetzt. Über mehr das Lesebegreifen untersuchende Forschung werden in der Abhandlung berichtet, und dann im Zusammmenhang der oben erwähnten werden die Aufgaben der neuen Rahmenlehrpläne geschildert.