Miniszteri köszöntő

Kedves Kollégák!

            A Könyv és Nevelés című folyóirat újraindítását fontos eseménynek tekintem. Újabb példája annak a felismerésnek, hogy a módszeres szakmai elemző és fejlesztő munkát csak egy-két évig pótolhatja a kísérletező lelkesedés. Hosszú távon az iskolában folyó pedagógiai munka minősége romlik, ha nincsenek a napi tapasztalatokat rendszerező és elemző tanulmányok. Különösen igaz ez azokra a területekre, amelyek fejlesztése szemléletváltást is igényel a pedagógusoktól. A tankönyvi piac kialakulása nagy jelentőségű szakmai feladattá tette a megfelelő szakkönyvek kiválasztását. Ma már megvannak az objektív feltételei a választék megismerésének, de hiányoznak a szakszerű értékelések. A rendszeres tankönyvkutatás és tankönyvkrtitika megindulása, eredményeinek publikálása elősegítheti, hogy a legkiválóbb tankönyvek gyorsan terjedjenek, csak a valóban jó minőségű tankönyveknek legyen esélyük piacon maradni.

            Az önműveléshez szükséges készségek és attitűdök kialakulásának fontossága egyre inkább felértékelődik a mai világban. A tantárgyi követelményekbe szervesen be kell épülnie az önálló ismeretszerzéshez szükséges ismereteknek és képességeknek. A könyvtárpedagógusok érzékelik talán leginkább, hogy ma még a tanárok egyéni hozzáállásán múlik, mennyi valósul meg ezekből a célokból. Sajnos sok szaktanár még ma sem vesz igazán tudomást a könyvtári munka jelentőségéről. Nagyon fontos lenne, hogy  ez a folyóirat mintát és  mércét adjon az iskolák vezetőinek ahhoz, hogy ezen az állapoton változtatni tudjanak. A könyvtárosok pedig ötleteket merítsenek belőle ahhoz, hogyan tehető a könyvtár az iskola legizgalmasabb helyévé a tanulók számára.

            Bizonyára sokszor foglalkozik majd e lap is a könyv és a könyvtár megváltozott szerepével az elektronikus információhordozók korában. A könyvet és a számítógépet, mint az ismeretszerzés hagyományos és modern forrását nem szabad egymással szembeállítani. Arra kell törekednünk, hogy a könyvtárak megfelelő feltételekkel rendelkezzenek ahhoz, hogy a fiatalokat a rendelkezésükre álló eszközök ésszerű és hatékony használatára nevelhessék. A iskolai könyvtárak ún. forrásközpontokká fejlesztése a hanganyagok és videók bekerülésével már régen megkezdődött. Az Internet és a multimédia megjelenése sem fogja hosszú távon a könyvek központi szerepét csorbítani, sőt mivel a tankönyveken kívüli források használatára ösztönöznek, még erősíthetik is a könyvek iránti érdeklődést.

            Magyarországon a könyvek szeretete, a bensőséges viszony az olvasáshoz nemzedékeken átöröklődő közös élmény. Mindennapi kul-túránknak ezt az értéket önazonosságunk és önbecsülésünk megerősítése érdekében ápolnunk kell. Ehhez kívánok sok sikert a Könyv és Nevelés alkotóinak és minden kedves olvasójának.

Pokorni Zoltán