←Vissza

Az értékőrzés közös felelőssége

            „A könyvben nem az az érték, ami le van benne írva, hanem az, amit kiolvasunk belőle.” E sorok Kosztolányi Dezső, a nagy lélekismerő tollából származnak. Az idézet nemcsak hogy mélységesen igaz, de felelősségérzetet kelt valamennyiünkben, akik gyermekekkel foglalkozunk. Legyünk bár tankönyvszerzők, pedagógusok vagy könyvtárosok, egyaránt elgondolkodhatunk: vajon mi mit teszünk azért, hogy a könyvekben megteremtett érték megsokszorozhassa önmagát. Ugyan mindhármunk feladata más és más, az olvasót mégis egyetlen cél, az értékőrzés felé kell vezetnünk. Arra a csúcsra, ahol az írói gondolatok sajátunkká válnak, lelket, szellemet, személyiséget formálnak, egyszóval újabb értékeket képeznek.

            A testet öltött írói gondolatok tárháza a könyvtár. Házigazdája, vendéglátója a könyvtáros, aki munkájának eredményét vendégeinek számán mérheti le. A gyermek- és ifjúsági könyvtárosok jól tudják, hogy „otthonuk” akkor vonzó, ha az „étkek” kínálata gazdag, sokrétű, jól áttekinthető, a környezet pedig jó hangulatú. Az utóbbi érdekében a legtöbb könyvtáros sokféle programról gondoskodik. Rendez mesefoglalkozásokat, író-, olvasótalálkozókat, vetélkedőket, bábdélutánokat, s ki tudja, még mi mindenre futja ötleteinek tárházából. A jó gyermekkönyvtáros mindenes. Kiszolgálja és magához édesgeti az alkalmi betérőket, egy-egy versért, illusztrációért, kötelező olvasmányért küldenek be hozzá. Ám jól tudja, hogy az alkalmi „kuncsaftok” – némi odafigyeléssel – potenciális törzsvendégek lehetnek. S ha szerény körülményei közt többet képes foglalkozni a vendéggel, az egyre gyakoribb látogatója lesz. Ha jól érzi ott magát, hamarosan többedmagával tér majd vissza. Így gazdagodik a könyvtáros önmaga is a szellemi értékek növekedésével.

            Ő azonban hiába tárja ki akár sarkig is birodalma kapuit, ha a gyermeket senki sem vezeti be oda. Ha sem a szülő, sem a tanító nem keresi, nem keresteti fel a könyvtárat. Az olvasóvá nevelés második fontos láncszeme tehát a pedagógus. Ő az, aki néha külső inspirációra, gyakran tán belső indíttatás révén kapcsolatot teremthet a tankönyvi szemelvényeket és a könyvtári állomány között. Tette ezt korábban akkor, ha tanórai vagy tanórán kívüli feladatai erre sarkallták. Most azonban előttünk a NAT. Ez előírja az 1-6. évfolyamon a könyvtárhasználatban történő eligazodást, az információk közötti tájékozódást, a betűrend használatát a kézikönyvekben és katalógusokban, no meg számon kérheti a könyvtári segédeszközök felhasználását.

            Mindannyian jól tudjuk, hogy a NAT-ban lévő követelményeket nem a kimenet évében, hanem addigra kell teljesítenünk. Mégsem helyeselhető, hogy a 4-es kimenetnél semmit sem fogalmaz meg a törvény. Ez pszichésensugallja a téma hanyagolását, hacsak a tankönyvszerző be nem iktatja a könyvlapokon a könyvtári foglakozásra inspiráló feladatokat.

            Itt kapcsolódik be a folyamatba az olvasóvá nevelés harmadik felelőse, egyben kiinduló láncszeme, a tankönyvszerző. Valószínű, hogy nem készült még statisztikai felmérés arról, hogy a gomba módra szaporodó olvasókönyvek és tankönyvcsaládok írói milyen mértékben, s főleg milyen módon készítik elő alsós tankönyveikben a 6. évfolyam kimenetében jelzett könyvtárismereti követelmény elérését. Végiglapozva azonban a kisiskolások olvasókönyveinek egész sorát, sajnos azt kell tapasztaljuk, ez a felismerés alig egy-két szerző szándékaiban fedezhető fel eddig. Pedig mi, pedagógusok a gyakorlatból ismerjük a közmondás igazságát: „Amit Jancsi nem tanul meg, azt János sem fogja tudni.”

            A 2-4. évfolyamig a könyvtári munka még hangsúlyozottabb szerepet kap. Innentől kezdve a Könyves oldalak a témakörök élére kerülnek, azaz bevezetik azokat. De úgy is fogalmazhatunk, hogy magát az olvasót, az egész osztályt vezetik be a könyvtárba. Ott aztán tanuló, tanító és könyvtáros együtt készülhetnek fel az új témakör feldolgozására.

            A Könyves oldalakat három nagy részből szerkesztettük össze. Az egyik részben többnyire azt jelöltük meg, hogy a témakörbe felvett szemelvényeket mely könyvekből válogatta össze a tankönyvszerző. Feltüntetjük itt természetesen a könyvek adatait, melyek segítségével nemcsak a katalóguscédula tartalmára hívjuk fel a figyelmet, de mankót nyújtunk a könyv megkereséséhez is, könyvcímek felsorolásával kapaszkodót adunk ahhoz, hogy egy-egy érdeklődést felkeltő szemelvény esetén bárki megtalálja annak helyét, s így a teljes kötet elolvasásához is hozzájusson.

            A Könyves oldalak másik része, mindig könyvtári tudnivalókat tartalmaz. Ezekből ismeri meg a gyermek a könyvtár felszerelését, annak rendeltetését, a könyvtári jelzéseket, szokásokat, illetve az ottani viselkedési módot. Az alábbiakban – a könyvtárhasználati tudnivalók áttekintése érdekében – Ablaknyitogató c. komplex tantárgyunk tantervének könyvtárhasználati tartalmát mutatjuk be évfolyamonként, tematikus felsorolásban.

            A komplex folyamattervezéssel kialakított könyvtárismereti munka az 1-4. évfolyamok köteteiben a következőképpen épül fel:

1.  évfolyam II. kötetében:

    (Gyermekvilág)        a feldolgozott témakörökkel kapcsolatos könyvek ajánlása (a témakörök végén).

2.  évfolyam: Ablaknyitogató I.:

                                               1.  A könyv részei, adatai.

                     Ablaknyitogató II.:                          2.  Beiratkozás, kölcsönzés, a könyvtári betűrend.

                                               3. A „szabadpolc” fogalma, tartalma (kézikönyv,                                                            szótár, stb.).

3.  évfolyam: Idővándor I.:

                                               4.  Az önálló könyvválasztás fogódzói (cím, szerző,                                             tartalomjegyzék, könyvajánló, „fülszöveg”).

                                               5. Szótárak, lexikonok szakkifejezései (szócikk,                                                             címszó, stb.).

                 Idővándor II.:

                                               1.  A szakkatalógus fogalma, játékos könyvajánlói,                                                         könyvismertetői feladatok.

                                               2. Osztálykönyvtár, házi gyermekkönyvtár létreho-                                                         zásának módja.

4.  évfolyam: Nagyjaink üzenete:

                                               1.  Betűrendes katalógushasználat (írók, címek sze-                                                        rint).

                                               2.  Kézikönyvek használatának gyakorlása.

                                               3.  Könyvismertetés, kézikönyvek, jegyzetfüzet                                                              használata.

                                               4.  Ismerkedés a könyvtár egyéb szolgáltatásaival.

                                               5.  Kutatás a kézikönyvtárban, ismerkedés a CD-                                                          ROM-mal.

                 Örökségőrzők:

                                               1.  Adatkeresési gyakorlat (az Örökségőrző c. tan-                                                        könyvből).

                                                    Könyvismertetési gyakorlat.

                                               2.  Az Országos Széchényi Könyvtár és a Fővárosi                                                        Szabó Ervin Könyvtár funkcióinak ismertetése.

                                               3.   A könyvek csoportosítása műfajuk szerint.

                                               4.  Könyvtárhasználati gyakorlat a négy évfolyamon                                             tanultakról.

            Sértődés ne essék, nem feltételezem, hogy a felelősségteljes – jó helyi tantervet támaszkodó – tanító saját indíttatásból nem keresi meg időről időre a gyermekkönyvtárat. Főként ha abban a szerencsés helyzetben van az iskola, hogy a könyvtár az intézmény épületében „lakik”. Az ideális megoldás mégis csak abban rejlik, ha a könyvtárhasználat magába a tankönyv pedagógiai rendszerébe épül bele. Csak ennek során válhat az szerves részévé, közös eszközévé a tanító és a könyvtáros együttes munkájának. Csak így teremthető meg igazán az a természetes és folyamatos együttműködés, mely egyik elengedhetetlen feltétele az olvasóvá nevelésnek.

            Ezzel a biztos tudattal és szándékkal indítottuk útjára közel 13 éve (tehát már jóval a NAT megszületése előtt) a Lovász-féle program tankönyvcsaládját. Ennek tartalmára, szerkezetére – éppen a fenti tényektől indíttatva– szeretném most ráirányítani az iskola- és gyermekkönyvtárosok figyelmét. Sajnos a könyvtárhasználati programunk hosszú évekig csak az 1-2. évfolyamra volt kidolgozva. Így a gyermekkönyvtárosok közül csakis a „vájtfülűek”, illetve az osztálytanítók által felkeresettek ismerhették ennek eszközeit. Ám ekkor is részesei lehettünk már olyan könyvtári óráknak, melyek sikere az iskolakönyvtáros és az osztálytanító szoros és rendszeres együttműködésén nyugodott. Manapság a tanítók 90%-a megelégszik azzal – s ezt már becsülendő tényként könyvelhetjük el –, hogy átengedi a kiválasztott foglakozás levezetését a könyvtáros pedagógusnak, aki többnyire még hálás is a gyermekközeli feladatért.

            Felemelő, élményszámba menő foglalkozásnak lehetünk tanúi azon a 90 perces hospitáláson, amelyre tanító és iskolakönyvtáros együttesen készült fel, s együttesen vezették is azt végig. Ilyen foglalkozások döbbentettek rá már a félig kész program során, hogy ez a tankönyvcsalád valóban koordináló szerepet képes betölteni nemcsak a szülő és a tanító, nemcsak a napközi otthonos és osztálymunka, de a tanító és a könyvtáros között is.

            A nyolc kötetből álló Lovász-féle tankönyvcsalád I. kötete a Betűvásár, amely a betű- és olvasástanulás kezdő lépéseivel foglalkozik. A II. félévben használatos II. kötet témaköreinek (önismeret, család, érzékszervek, iskola, barát stb.) feldolgozása már a folyamatos szövegolvasás jegyében zajlik. Itt minden témakör könyvtári oldallal zárul. Ezeken az „Irány a könyvtár” című oldalakon olyan – a feldolgozott témához illeszkedő – prózai vagy verses köteteket ajánlunk, amelyeket kiegészítő olvasmányként böngészhetnek az érdeklődők.

            A Könyves oldalak harmadik részében könyvtárhasználattal kapcsolatos gyakorlati feladatokat végeztetünk a könyvtárban. Önálló vagy csoportos munkaként sok érdekes tevékenységben vehetnek részt a gyerekek. Olvashatnak pl. mintaként könyvajánlásokat, majd maguk is készíthetnek ilyeneket. Kitűnő fogalmazástechnikai gyakorlat kínálkozik pl. egy önállóan elolvasott könyv recenziójának elkészítésével. A könyvajánlásokat olykor osztályfaliújság hirdeti, olykor szóbeli könyvismertetőt tartanak a vállalkozó kedvűek.

            Csoportos munkával gyakorolhatják a gyermekek otthoni könyvtáruk és az osztálykönyvtár kialakítását, a könyvek témakatalógus szerinti rendezését, vagy a fogadó könyvtár kézikönyvtári könyveinek (lexikonok, szótárak, enciklopédiák) használatát. Ismerkedhetnek a katalóguscédula funkciójával és adataival, majd maguk is készíthetnek katalóguscédulákat.

            Példánk nyomán jól látható tehát, hogy a Könyves oldalak felépítése konkrét kapaszkodókat nyújt a könyvtári órát tartó pedagógus számára. Olyan támpontokat, melyek segítségével nem viszolyog már az osztálytanító sem a számára szokatlan feladattól, hanem biztonságérzetet nyerve szívesen beletanul abba.

            Így tudunk programunkon keresztül egy teljes pedagógiai rendszerbe épített könyvtárhasználati tananyagot nyújtani. Segítségével az olvasóvá nevelés többé nem kampányfeladat, mert a tankönyveinkkel dolgozó gyermekek számára a könyvolvasás már életformává válik. Ebben az esetben nem kell siratnunk a „könyves környezet” hiányával iskolába érkező gyermekeket sem, hiszen az olvasás nekik is természetes igényükké válhat.