←Vissza

A könyvtárhasználat eszköz

és nem tananyag

            Az ma már nem kétséges, sőt már a hetvenes években sem volt az, hogy a könyvtárhasználat körébe tartozó ismereteket (dokumentumok és a könyvtár használata) tanítani kell az iskolában. Indokként megemlítésre kerül a tetemesnek mondható szakirodalomban az olvasás fontossága, a több-könyvűség jótékony hatásai az egykönyvűséggel szemben (problémamegoldó-készség), az információ mennyiségének növekedése és minőségének szóródása, ami az eligazodást nehezíti, pedig az információs társadalomnak ez az alapja. Ezek mellett helyet kap még az élethossziglan való tanulás elkerülhetetlensége, melyhez önművelésre, önálló tanulásra van szükség. A fent említettek már-már közhelyeknek tűnnek ma, amikor az információs társadalomról szóló szak- és nem szakirodalom elérte az átláthatatlan mennyiséget magyar nyelven is. Elméletben ezeket nem is kérdőjelezik meg. A gyakorlatba való átültetése nem mondható sikeresnek annak ellenére, hogy az ezt segítő tanmenetek, tankönyvek száma nem kevés.1

            Tanmenetek és tankönyvek készítésénél az első kérdés talán az lehet, hogy a könyvtárhasználatot külön tárgyként kezeljük vagy építsük be más tárgyba. Különösen a külön tárgyként kezeléskor kell arra figyelni, hogy ez egy gyakorlati ismeretkör, így tanításának is a gyakorlaton, valós feladatokon kell alapulnia. Elkerülendők az olyan módszerek, feladatok, melyek öncélúvá teszik tanulását. A könyvtárhasználat valójában eszköz és nem tananyag. Így megtanítása során az olyan feladatok a célszerűek, melyek vagy valamely tantárgy éppen terítéken lévő anyagához vagy más olyan témához kapcsolódnak, melyek a diákokat foglalkoztatják (pl.: pályaválasztás). A kapcsolódás pedig önmagában nem elég, hanem valós problémahelyzetekre vagy valóban szükséges információ megszerzésére irányulva hatékony. A könyvtárhasználattan tudományközi ismeretkör, így sokkal nagyobb tere van a gyerekek érdeklődésének figyelembe vételére, hiszen az eszköz használatának megta-nulásánál az eszköz szempontjából mindegy a téma. A foglalkozás tartalma a tanulók szempontjából elsődleges az érdeklődés fenntartása miatt és/vagy nevelő szándék érvényesítésére. A tananyaghoz való kapcsolódáskor figyelmet kell szentelni arra is, hogy ne csak a humán tárgyak kerüljenek napirend-re. Ne hagyjuk azt a képzetet kialakulni, hogy a könyvtár csak a humán műveltség tára.

            Más tantárgyakba a beépítéshez jól együttműködő tanári munkaközösségre van szükség az érvényesüléshez és az eredményességhez. Ennek a módszernek megvan az a veszélye, hogy a tantárgy anyaga elnyomja a gyakorlást, így időt is igénylő könyvtárhasználatot. Előnye viszont az, hogy a kérdések így kevésbé lehetnek öncélúak.

            Ha van külön könyvtárhasználati óra, akkor is szükség van arra, hogy minden más, bármilyen dokumentumot alkalmazó tantárgy során is be-kerüljön az óra módszertanába és eszköztárába a dokumentumok és a könyvtár használata. Ezzel is megerősítve azt, hogy ezek az ismeretek és készségek nem önmagukért valók. A tankönyv jellegéből fakadóan nem lehet olyan, hogy kizárólagos alkalmazása elegendő legyen az oktatás céljainak megvalósításához. Nem lehet mindent, de még minden fontosat sem megtanítani a diákoknak, így a legcélszerűbb ha az ismeretek átadása mellett a tudományterület alapvető, a tanulók életkorának megfelelő dokumentumtípusaival, konkrét műveivel és azok fellelhetőségével megismertetjük őket.

            A könyvtárhasználati tanterv és tankönyv összeállításakor teret kell adni minden dokumentumtípusnak. Ezért célszerű az informatikával egy blokkban, attól nem elkülönítve tanítani. Így érzékeltethető, hogy a könyv és az egyéb nyomtatott dokumentumok és a számítógép között nem vagy-vagy, hanem és kapcsolat van, hiszen kiegészítik egymást.

            Az általános és középiskolákban nem a könyvtárosképzés a cél, hanem a biztos és korrekt használat elsajátíttatása. Így nem lehet az a cél, hogy minél vastagabb és minél több ismeretet tartalmazó tankönyvek és tantervek készüljenek a minél nagyobb presztízs kivívásáért. A könyvtárhasználati készség kialakítása arra való többek között, hogy levegye a diákok válláról a minél több tény és adat megtanulásának terhét, így ezt a tantárgyat nem célszerű olyan anyaggal feltölteni, amit valójában az iskolában és szabadidejükben nem használnak (vagyis, amit tanulmányaik és élethely-zetük nem igényel). Maga az elvárható tananyag mennyisége nem nagy, vi-szont többszöri gyakorlást kíván ahhoz, hogy készségszintűvé váljon. Ha pedig valamelyik diáknak a későbbiek során mélyebb könyvtárhasználati ismeretekre lesz szüksége, akkor a biztos alapkészségekre támaszkodva meg fogja tudni szerezni azokat.

            A könyvtárhasználattan témakörébe beletartoznak a különböző dokumentumtípusok és a könyvtárak használatára vonatkozó ismeretek és a megszerzett információk kezelésének technikái és annak etikája is. A könyvtárak és az egyes dokumentumtípusok története viszont nem része. Ez utóbbi a művelődéstörténet tárgykörébe tartozik.

            A célok megvalósításához nem elég a jó könyvtárhasználati tankönyv. Már a könyvtárosképzést úgy kel alakítani hogy a könyvtárosok (főleg az iskolai és közművelődési könyvtárosok) módszertanilag fel legyenek készítve az ilyen órák megszervezésére és megtartására is. De nemcsak a könyvtárosok, hanem minden szaktanár és tanító képzésébe is be kell építeni a szakra vonatkozó dokumentum- és könyvtárhasználati ismeretek oktatását és tanításának módszertanát. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több tantárgy tankönyvébe és tanári segédkönyvébe bekerüljenek az informálódni tudást segítő kérdések, feladatok és ahhoz, hogy a tanárok is jobban elismerjék e tárgy létjogosultságát.

Dömsödy Andrea

———————————————

1 Az 1994-ig megjelentekről rövid ismertetést nyújt Homor Tivadar: Változó könyvtárpedagógiai kiadványok tükrében. =  Könyvtárhasználat 1994. 1. évf./3. sz.