Recenzió Gellén Márton: Közigazgatás: reform után, átalakítás közben című könyvéről

Dr. Szabó Tamás cím­ze­tes fő­is­ko­lai do­cens, Zsig­mond Ki­rály Egye­tem (szabo.​tamas978@​gmail.​com).

Össze­fog­la­lás

A Pat­ro­ci­ni­um Kiadó 2015-ben je­len­tet­te meg a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem ad­junk­tu­sá­nak, dr. Gel­lén Már­ton­nak a Köz­igaz­ga­tás: Re­form után, át­ala­kí­tás köz­ben című köny­vét. A kötet egy több­ré­te­gű or­szá­gos rep­re­zen­ta­tív kér­dő­íves fel­mé­rés ered­mé­nye­i­nek em­pi­ri­kus be­mu­ta­tá­sán ke­resz­tül ma­gya­ráz­za a köz­igaz­ga­tá­si re­form és struk­tú­ra­vál­tás 2010 utáni hazai vo­nat­ko­zá­sa­it. Nap­ja­ink köz­pon­ti kor­mány­za­tát és ál­lam­igaz­ga­tá­sát kva­li­ta­tív és kvan­ti­ta­tív esz­kö­zök­kel vizs­gá­ló ku­ta­tás révén, pon­tos és bi­zo­nyos szem­pon­tok sze­rint meg­le­pő kö­zel­ké­pet kap­ha­tunk töb­bek kö­zött az ál­lam­igaz­ga­tás tár­sa­dal­mi meg­íté­lé­sé­ről, az ál­lam­igaz­ga­tás­ban dol­go­zók sze­mé­lyes per­cep­ci­ó­i­ról.

Re­view of the Book Pub­lic Ad­mi­nistra­ti­on: After Re­form, in Trans­for­ma­ti­on by Már­ton Gel­lén

Sum­ma­ry

The book en­tit­led Pub­lic Ad­mi­nistra­ti­on: After Re­form, in trans­for­ma­ti­on, ori­gi­n­ally writ­ten in Hun­ga­ri­an, was pub­lis­hed by Pat­ro­ci­ni­um Pub­lish­ing House in 2015. The aut­hor Dr. Már­ton Gel­lén is a lec­tu­rer at the Na­ti­o­nal Uni­ver­sity of Pub­lic Ser­vi­ce. The mo­no­gra­ph exa­mi­nes re­forms in Hun­ga­ri­an pub­lic ad­mi­nistra­ti­on and struc­tu­ral changes since 2010 on the basis of a comp­re­hen­sive na­ti­o­nal sur­vey. By means of re­se­arch into cent­ral govern­men­tal and state ad­mi­nistra­ti­on in the pre­sent day using qu­a­li­ta­tive and qu­an­ti­ta­tive met­hods, a pre­ci­se, and in some ways sur­pri­sing pic­tu­re is ob­ta­ined of the so­ci­al as­sess­ment of pub­lic ad­mi­nistra­ti­on and per­so­nal per­cept­ion of pub­lic ser­vants.


A Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem ad­junk­tu­sa, dr. Gel­lén Már­ton több mint egy év­ti­ze­de ku­tat­ja a köz­igaz­ga­tá­si rend­sze­rek szer­ve­ze­ti-struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­sá­nak nem­zet­kö­zi (eu­ró­pai) és hazai di­men­zi­ó­ját. Köny­vé­nek igazi nó­vu­ma és egy­szer­s­mind spe­ci­a­li­tá­sa az em­pi­ri­kus ge­rinc, amely az ÁROP 1.1.26-2013-2013-0001 ku­ta­tás során, az ún. „Jó állam” kon­cep­ci­ó­ban meg­ha­tá­ro­zot­tak­kal kap­cso­la­tos, szub­jek­tív köz­igaz­ga­tá­si dol­go­zói, va­la­mint la­kos­sá­gi per­cep­ci­ók, vé­le­mé­nyek szak­sze­rű le­írá­sát és ér­té­ke­lő elem­zé­sét fog­lal­ja ma­gá­ban. A kon­cep­ció elő­ször a kor­mány 2011-ben el­in­dí­tott Ma­gyary Zol­tán Köz­igaz­ga­tás-fej­lesz­té­si Prog­ram­já­ban fo­gal­ma­zó­dott meg1 mint el­ér­ni kí­vánt ho­lisz­ti­kus cél, amely ma­gá­ban fog­lal­ta a köz­pon­ti ál­lam­igaz­ga­tás meg­újí­tá­sát meg­cél­zó, a do­ku­men­tum­mal el­in­dí­tott Ma­gyary Prog­ra­mot, va­la­mint az ön­kor­mány­za­ti rend­szer és az igaz­ság­szol­gál­ta­tás akkor meg­fo­gal­ma­zott re­form­ja­it. A 2010–2014-es par­la­men­ti és kor­mány­za­ti cik­lus során a má­so­dik Or­bán-kor­mány, élve a 2010-es vá­lasz­tói fel­ha­tal­ma­zá­sá­ból fa­ka­dó két­har­ma­dos par­la­men­ti több­sé­gé­vel, rop­pant mér­té­kű köz­jo­gi és in­téz­mé­nyi át­ala­kí­tá­so­kat haj­tott végre (Alap­tör­vény; új ön­kor­mány­za­ti tör­vény; igaz­ság­szol­gál­ta­tá­si re­form; a köz­pon­ti kor­mány­za­ti rend­szer meg­újí­tá­sa és az ál­lam­igaz­ga­tá­si já­rá­sok fel­ál­lí­tá­sa). Habár a köz­jo­gi vál­to­zá­sok, va­la­mint a meg­fo­gal­ma­zott „Jó állam” kon­cep­ció cél­ki­tű­zé­sei le­fe­dik a tel­jes ál­lam­szer­ve­ze­tet, a kötet alap­já­ul szol­gá­ló ku­ta­tás mégis el­ső­sor­ban a Ma­gyary Prog­ram által érin­tett köz­pon­ti ál­lam­igaz­ga­tás­ra kon­cent­rált, így az ön­kor­mány­za­ti szek­tor, il­let­ve az ál­lam­igaz­ga­tás csak mi­ni­má­li­san ke­rült a lá­tó­tér­be, el­ső­sor­ban csak bi­zo­nyos kér­dő­íves kér­dé­sek, il­let­ve egy meg­ha­tá­ro­zott adat­fel­vé­te­li cso­port (Fő­pol­gár­mes­te­ri Hi­va­tal) révén.

Mivel az ez­red­for­du­ló utáni hazai köz­igaz­ga­tá­si szak­iro­da­lom tör­té­ne­te közel sem bő­vel­ke­dik ha­son­ló, em­pi­ri­kus adat­fel­vé­te­lek ma­gya­rá­za­tán ala­pu­ló ki­ad­vá­nyok­ban,2 így ez je­len­tős mér­ték­ben erő­sí­ti a kötet re­le­van­ci­á­ját. A szer­ző a köz­igaz­ga­tá­si re­for­mok ter­mé­sze­tét kö­vet­ke­ze­te­sen a mo­dern köz­po­li­ti­ka szem­üve­gén ke­resz­tül vizs­gál­ja: a fel­me­rü­lés, a dön­tés­ho­za­tal, a vég­re­haj­tás és az el­len­őr­zés né­gyes mo­dell­jé­re épülő „po­li­cy mak­ing” al­kal­mas és egy­út­tal iz­gal­mas el­mé­le­ti keret az igaz­ga­tá­si re­for­mok ha­té­kony­sá­gá­nak, ha­tá­sos­sá­gá­nak és végső soron ered­mé­nyes­sé­gé­nek a mé­ré­sé­re.

Gel­lén Már­ton a mű be­ve­ze­tő fe­je­ze­té­ben rö­vi­den össze­fog­lal­ja a rend­szer­vál­tás utáni hazai köz­igaz­ga­tá­si re­form­tö­rek­vé­sek, kor­mány­za­ti lé­pé­sek sorát. Az 1989–1990-es rend­szer­vál­tás ra­di­ká­lis ha­tás­sal bírt az állam, s benne a köz­igaz­ga­tás ak­ko­ri fel­fo­gá­sá­ra és funk­ci­ó­i­ra. A párt­ál­lam le­bon­tá­sa és a köz­igaz­ga­tás de­po­li­ti­zá­lá­sá­nak tör­té­nel­mi kény­sze­re és fe­le­lős­sé­ge sok szem­pont­ból fél­ol­da­las ered­mé­nye­ket szült. A helyi ön­kor­mány­za­ti rend­szer ki­ala­kí­tá­sa, va­la­mint a köz­pon­ti kor­mány­za­ti rend­szer meg­újult in­téz­mé­nyi alap­ja­i­nak le­ra­ká­sán túl fon­tos igaz­ga­tá­si rész­te­rü­le­tek meg­nyug­ta­tó ren­de­zé­se éve­ket, akár tel­jes par­la­men­ti, kor­mány­za­ti cik­lu­so­kat vá­ra­tott ma­gá­ra, elég csak a te­rü­let­fej­lesz­té­si in­téz­mény­rend­szer vagy a köz­be­szer­zés tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zá­sá­ra gon­dol­ni. A rend­szer­vál­tás idő­sza­ká­nak alap­ve­tő köz­jo­gi át­ala­ku­lá­sa kö­ze­pet­te szá­mos te­rü­le­ten – így a köz­igaz­ga­tás­ban – ke­let­ke­zett kor­rek­ci­ós igény, amit a szer­ző az ún. „ki­tel­je­sí­tő re­for­mok” szük­sé­ges­sé­gé­vel írt le, ez szá­mos ki­egé­szí­tő, pon­to­sí­tó jog­al­ko­tást ered­mé­nye­zett a ké­sőb­bi­ek fo­lya­mán. Az „alap­ve­tő” és azo­kat ki­egé­szí­tő, szük­ség ese­tén kor­ri­gá­ló „ki­tel­je­sí­tő re­for­mok” idő­be­li vi­szo­nya, egy­más­ra gya­ko­rolt ha­tá­sa ön­ma­gá­ban is rend­kí­vül iz­gal­mas kér­dés, akár ön­ál­ló ku­ta­tást, mo­nog­rá­fi­át is megér. Tör­té­ne­ti tény, hogy az eu­ró­pai uniós csat­la­ko­zás­ra való fel­ké­szü­lés, a közös sza­bá­lyok nem­ze­ti ke­re­tek közé tör­té­nő át­ül­te­té­se ( jog­har­mo­ni­zá­ció), az el­já­rás­ren­dek el­sa­já­tí­tá­sa egy el­ma­ra­dott, sok­szor a saját struk­tu­rá­lis ter­he­it ki­hor­da­ni kép­te­len igaz­ga­tá­si szek­tor­ra ne­he­zül­tek. Mind­ezt meg­fe­jel­te a ma­gyar köz­igaz­ga­tás tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­gét szin­te már tra­di­ci­o­ná­li­san sújtó ka­pa­ci­tás­hi­ány, annak fi­zi­kai-inf­ra­struk­tu­rá­lis, anya­gi, va­la­mint szak­mai és hu­mán­erő­for­rás-be­li as­pek­tu­sai. Ezek a di­lem­mák hang­sú­lyo­san be­fo­lyá­sol­ják az el­múlt több mint ne­gyed­szá­zad ma­gyar köz­igaz­ga­tá­sá­nak meg­íté­lé­sét, az ered­mé­nyek valós ér­té­ke­lé­sét.

Kü­lö­nö­sen iz­gal­mas kér­dés a 2008– 2009-es gaz­da­sá­gi és pénz­ügyi vi­lág­vál­ság­nak a köz­igaz­ga­tás­ra gya­ko­rolt ha­tá­sa. Fel­me­rül a kér­dés, hogy a vál­ság ob­jek­tí­ve káros ha­tá­sai mi­lyen ma­ga­tar­tást és lé­pé­se­ket hív­tak elő eddig a kor­mány­za­ti „bo­szor­kány­kony­hák­ból”. A szer­ző rö­vi­den utal az el­múlt évek eu­ró­pai ta­pasz­ta­la­ta­i­ra, több or­szág­ban is a helyi ön­kor­mány­za­ti igaz­ga­tá­si ka­pa­ci­tá­sok erő­sí­té­se – mint de­cent­ra­li­zá­ci­ós jel­le­gű lé­pé­sek – tör­tént meg. Össze­ha­son­lít­va a 2010 utáni ma­gyar­or­szá­gi igaz­ga­tá­si re­for­mok re­cent­ra­li­zá­ci­ós irá­nyá­val, fel­me­rül a ku­ta­tói kér­dés, hogy a vál­ság által de­ter­mi­nált fis­ká­lis meg­szo­rí­tá­sok kö­ze­pet­te a köz­igaz­ga­tás és kor­mány­zás szek­to­ri­á­lis ha­té­kony­ság­ja­ví­tá­sá­hoz (fel­adat­el­lá­tás ja­ví­tá­sa, gaz­da­sá­gos­ság kér­dé­se stb.) mely al­ter­na­tí­va a kí­vá­na­tos.

A kötet alap­já­ul szol­gá­ló ku­ta­tás mód­szer­ta­ni szem­pont­ból 3 nagy ön­ál­ló rész­re bont­ha­tó: ve­ze­tői mély­in­ter­júk (40 db); on­line ki­töl­tött kor­mány­tiszt­vi­se­lői kér­dő­ívek (11 004 db); la­kos­sá­gi és egye­te­mi hall­ga­tók kö­ré­ben vég­zett kér­dő­íves fel­mé­rés (előb­bi ese­té­ben 1000 db, utób­bi­nál 1026 db). Ez alap­ján két­ség­kí­vül meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy mind kva­li­ta­tív (ve­ze­tői mély­in­ter­júk), mind kvan­ti­ta­tív (kü­lö­nö­sen a magas kor­mány­tiszt­vi­se­lői minta ese­té­ben) szem­pont­ból rep­re­zen­ta­tív, így al­kal­mas komp­lex össze­füg­gé­sek le­vo­ná­sá­ra, amit a szer­ző – kö­szön­he­tő­en az el­mé­le­ti ok­ta­tói és ku­ta­tói ta­pasz­ta­la­ta­in túl a köz­igaz­ga­tá­si gya­kor­la­tá­nak – pon­to­san és ma­ga­biz­to­san al­kal­maz. A ve­ze­tői mély­in­ter­júk révén köz­vet­len le­he­tő­ség adó­dott, hogy a köz­pon­ti kor­mány­za­ti igaz­ga­tás kü­lön­bö­ző in­téz­mé­nyi szeg­men­se­i­nek (mi­nisz­té­ri­u­mok, or­szá­gos ha­tás­kö­rű köz­pon­ti hi­va­ta­lok; me­gyei és já­rá­si kor­mány­hi­va­ta­lok) ve­ze­tő és kö­zép­ve­ze­tő mun­ka­tár­sai sze­mé­lyes per­cep­ci­ók és vé­le­mé­nyük alap­ján ér­té­kel­jék a köz­igaz­ga­tás iránt meg­nyil­vá­nu­ló külső tár­sa­dal­mi, il­let­ve belső igaz­ga­tá­son be­lü­li bi­zal­mat. A ve­ze­tői mély­in­ter­júk to­váb­bi ré­szét ké­pez­ték a szer­ve­ze­ti kul­tú­ra (il­let­mény, fluk­tu­á­ció, kar­ri­er­le­he­tő­sé­gek, er­köl­csi meg­be­csü­lés stb.), va­la­mint a hi­e­rar­chia vs. ko­ope­rá­ció men­tén ér­tel­me­zett ve­ze­té­si stí­lu­sok és adap­tá­ció te­rü­le­te­it érin­tő kér­dé­sek.

Az on­line kér­dő­ív­fel­vé­tel mód­szer­ta­ni elő­nye­it ki­hasz­nál­va rop­pant mér­té­kű, 11 ezres ér­té­kel­he­tő ku­ta­tá­si minta rep­re­zen­tál­ta a tel­jes kor­mány­tiszt­vi­se­lői po­pu­lá­ci­ót. A kér­dő­ívek szár­ma­zá­si he­lyét 34 in­téz­mény biz­to­sí­tot­ta: 7 mi­nisz­té­ri­um, 7 or­szá­gos ha­tás­kö­rű köz­pon­ti hi­va­tal, a me­gyei és fő­vá­ro­si kor­mány­hi­va­ta­lok, il­let­ve „ka­kukk­to­jás­ként” egye­dü­li ön­kor­mány­za­ti in­téz­mény­ként Bu­da­pest Fő­vá­ros Ön­kor­mány­za­ta Fő­pol­gár­mes­te­ri Hi­va­ta­la ke­rült be a min­tá­ba. Habár in­téz­mé­nyi és te­rü­le­ti szem­pont­ból akad­tak akár je­len­tő­sebb szám­sza­ki el­té­ré­sek, a minta magas elem­szá­ma a ku­ta­tás ko­moly fegy­ver­té­nye. A la­kos­ság köz­igaz­ga­tás iránt meg­nyil­vá­nu­ló tár­sa­dal­mi bi­zal­má­nak kér­dé­sé­ben az idő­sebb ko­hor­szok­ba so­rolt kor­mány­tiszt­vi­se­lők vá­la­sza­ik­ban ma­ga­sabb ér­té­ke­ket je­löl­tek meg. Emel­lett kü­lön­bö­ző, időn­ként akár meg­le­pő ta­nul­sá­gok szü­let­tek az on­line kér­dő­ívek ki­elem­zé­se során, így töb­bek kö­zött a belső em­be­ri erő­for­rás és a ta­pasz­talt sze­mé­lyi fluk­tu­á­ció meg­íté­lé­se, vagy a köz­szol­gá­la­ti élet­pá­lya vé­le­mé­nye­zé­se és a fel­adat­ki­szer­ve­zés kér­dé­sek ese­té­ben.

A ku­ta­tást se­gí­tő For­sen­se mun­ka­tár­sai 2014 áp­ri­li­sá­ban két darab ezres min­tán biz­to­sí­tot­ták a fel­mé­rés la­kos­sá­gi di­men­zi­ó­ját. Kü­lö­nö­sen ér­té­kes az egye­te­mi hall­ga­tók – mint a maj­da­ni köz­igaz­ga­tá­si ve­ze­tői réteg meg­ha­tá­ro­zó rek­ru­tá­ci­ós bá­zi­sa – kö­ré­ben vég­zett fel­mé­rés, az 1026 meg­kér­de­zett fel­ső­ok­ta­tá­si hall­ga­tó 10 fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­ményt rep­re­zen­tált. A két la­kos­sá­gi fel­mé­rés a la­kos­ság­nak ál­ta­lá­ban a hazai köz­igaz­ga­tás­hoz, azon belül a meg­ha­tá­ro­zó in­téz­mény­tí­pu­sok­hoz, va­la­mint ne­ve­sí­tett ál­lam­pol­gár ügy­in­té­zé­sek­hez (adó­hi­va­tal, cég­bí­ró­ság, ok­mány­iro­dai, szo­ci­á­lis, egész­ség­ügyi és egyéb ha­tó­sá­gi ügy­in­té­zés, bí­ró­ság, rend­őr­ség) kap­cso­ló­dó bi­zal­mi vi­szo­nyu­lá­sát mérte. Nem meg­le­pő módon, a köz­igaz­ga­tás­nak az itt mért külső bi­zal­mi in­de­xe ki­mu­tat­ha­tó­an ma­ga­sabb­nak bi­zo­nyult a biz­tos eg­zisz­ten­ci­á­val és szi­lárd jö­vő­kép­pel ren­del­ke­ző meg­kér­de­zet­tek kö­ré­ben. To­váb­bá az ál­lam­pol­gá­rok köz­igaz­ga­tás­hoz és ál­la­mi szer­vek­hez való vi­szo­nyát, il­let­ve a köz­igaz­ga­tás­ban dol­go­zók mun­ká­já­nak külső meg­íté­lé­sét alap­ve­tő­en for­mál­ják az átélt sze­mé­lyes per­cep­ci­ók, amely­nek el­sőd­le­ges kap­cso­ló­dá­si tere a köz­igaz­ga­tá­si ügy­fél­kap­cso­la­tok vi­lá­ga.

A köz­po­li­ti­kai elem­zés el­en­ged­he­tet­len eleme a ku­ta­tás ta­pasz­ta­la­ta­it össze­fog­la­ló köz­po­li­ti­kai eval­vá­ció, amit a szer­ző táb­lá­za­tok­kal gaz­da­gon il­luszt­rál­va, sok eset­ben konk­rét ja­vas­la­tok­kal ki­egé­szít­ve végez el.

Kap­cso­ló­dik a té­má­hoz, hogy idő­köz­ben az Or­szág­gyű­lés el­fo­gad­ta az ál­la­mi tiszt­vi­se­lők­ről szóló 2016. évi LII. tör­vényt (Áttv.), amely a ko­ráb­ban a köz­szol­gá­la­ti tiszt­vi­se­lők­ről szóló 2011. évi CXCIX. tör­vény (Kttv.) ke­re­té­ben meg­ha­tá­ro­zott kor­mány­tiszt­vi­se­lői karon3 belül ki­fe­je­zet­ten a fő­vá­ro­si és me­gyei kor­mány­hi­va­ta­lok­nál dol­go­zók­ra ter­jed ki, ún. ál­la­mi tiszt­vi­se­lői, va­la­mint ál­la­mi ügy­ke­ze­lői el­ne­ve­zés­sel de­fi­ni­ál­va ezt a cso­por­tot. A 2016-os Áttv. egy­út­tal el­kü­lö­ní­tet­te a kor­mány­tiszt­vi­se­lők­re vo­nat­ko­zó kor­mány­za­ti szol­gá­la­ti jog­vi­szony­tól az ún. ál­la­mi szol­gá­la­ti jog­vi­szonyt. Az újon­nan lét­re­ho­zott ál­la­mi tiszt­vi­se­lői karba so­rol­tak au­to­ma­ti­ku­san tag­ja­i­vá vál­tak a kor­mány­tiszt­vi­se­lők mel­lett a 2011. évi CXCIX. tör­vény 29–35. §-ban sza­bá­lyo­zott Ma­gyar Kor­mány­tiszt­vi­se­lői Kar­nak. Fon­tos meg­em­lí­te­ni, hogy a 2016. jú­li­us­ban ha­tály­ba lé­pett Áttv. egy sor vég­re­haj­tá­si ren­de­let meg­al­ko­tá­sá­ra ha­tal­maz­ta fel a kor­mányt olyan ki­emel­ke­dő rész­kér­dé­sek te­kin­te­té­ben, mint pél­dá­ul az ál­la­mi tiszt­vi­se­lők tel­je­sít­mény­ér­té­ke­lé­se, a jó­lé­ti jut­ta­tá­sok ren­de­zé­se, ki­ne­ve­zé­si ké­pe­sí­té­si fel­té­te­lek vagy a kép­zé­si, to­vább­kép­zé­si rész­le­tes sza­bá­lyo­zás (Áttv. 28. §). Egyéb­iránt az Áttv. el­fo­ga­dá­sa azért te­kint­he­tő re­le­váns­nak a ku­ta­tás szem­pont­já­ból, mivel a 11 004 on­line kor­mány­tiszt­vi­se­lői kér­dő­ív közel 85%-át olyan szer­vek­nél dol­go­zók töl­töt­ték ki a 2014-es adat­fel­vé­tel során, akik az Áttv. sze­rint már ál­la­mi tiszt­vi­se­lő­nek szá­mí­tot­tak volna.

A már em­lí­tett jog­sza­bá­lyi vál­to­zá­sok által ke­let­kez­te­tett fog­lal­koz­ta­tá­si dif­fe­ren­ci­á­kon túl leg­alább annyi­ra in­do­kol­ja a ku­ta­tás va­la­mi­lyen szin­tű to­vább­gon­do­lá­sát, foly­ta­tá­sát az el­múlt fél év­ti­zed során az ál­la­mi és ön­kor­mány­za­ti szek­to­ro­kon belül be­kö­vet­ke­zett, va­la­mint az ál­la­mi-kor­mány­za­ti szek­to­ron belül vár­ha­tó4 kom­pe­ten­ci­a­transz­fe­rek, kü­lö­nö­sen a la­kos­sá­gi meg­íté­lés, vé­le­mény­al­ko­tás szem­pont­já­ból. Összes­sé­gé­ben Gel­lén Már­ton műve egy­szer­re ak­tu­á­lis és hi­ány­pót­ló, re­mél­he­tő­leg to­váb­bi ked­vet csi­nál jó né­hány, a köz­igaz­ga­tás­sal el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti meg­kö­ze­lí­tés­ben pro­fesszi­o­ná­li­san fog­lal­ko­zó szak­em­ber szá­má­ra az em­pi­ri­kus ku­ta­tá­sok al­kal­ma­zá­sá­hoz.

(Gel­lén Már­ton: Köz­igaz­ga­tás: re­form után, át­ala­kí­tás köz­ben. A 2010–2014-es idő­szak köz­igaz­ga­tá­si re­form­ja az érin­tet­tek vé­le­mé­nye alap­ján. Pat­ro­ci­ni­um Kiadó, Bu­da­pest, 2015, 144 oldal.)

Jegy­ze­tek

  • 1. Ma­gyary Zol­tán Köz­igaz­ga­tás-fej­lesz­té­si Prog­ram. Köz­igaz­ga­tá­si és Igaz­ság­ügyi Mi­nisz­té­ri­um, 2011, 8. o. http://​magyaryprogram.​kormany.​hu/​admin/​download/​8/​34/​40000/​Magyary-Kozigazgatas-fejlesztesi-Program.​pdf
  • 2. Ilyen volt a hazai köz­igaz­ga­tá­si dol­go­zók kö­ré­ben 2005-ben ké­szült or­szá­gos rep­re­zen­ta­tív kér­dő­íves fel­mé­rés a 2002-ben be­ve­ze­tett egyé­ni tel­je­sít­mény­ér­té­ke­lé­si rend­szer­ről. A fel­mé­rés ta­nul­sá­ga­i­ról bő­veb­ben lásd Haj­nal György: Az egyé­ni tel­je­sít­mény­ér­té­ke­lé­si rend­szer mű­kö­dé­sé­nek ta­pasz­ta­la­tai a ma­gyar köz­igaz­ga­tás­ban. Ve­ze­tés­tu­do­mány, 2007/7–8., 39–50. o.
  • 3. Ugyan­ak­kor szük­sé­ges meg­em­lí­te­ni, hogy még a 2011-es Kttv. ön­ál­ló, a kor­mány­tiszt­vi­se­lők­től el­kü­lö­ní­tett cso­port­ként, ún. köz­szol­gá­la­ti jog­vi­szony­ba so­rolt köz­tiszt­vi­se­lő­ként ne­ve­sít egyéb köz­igaz­ga­tá­si szerv­nél – pl. az Or­szág­gyű­lés Hi­va­ta­la, helyi ön­kor­mány­za­tok – dol­go­zó­kat. Így je­len­leg három nagy köz­szol­gá­la­ti cso­port­ról be­szél­he­tünk a ha­tá­lyos jogi sza­bá­lyo­zás (Kttv. és Áttv.) alap­ján: kor­mány­tiszt­vi­se­lők, ál­la­mi tiszt­vi­se­lők, köz­tiszt­vi­se­lők.
  • 4. A mos­ta­ná­ban nap­vi­lá­got lá­tott kor­mány­za­ti nyi­lat­ko­za­tok és el­kép­ze­lé­sek sze­rint éppen a fő­vá­ro­si és me­gyei (já­rá­si) kor­mány­hi­va­ta­lok – s velük az Áttv. által lét­re­ho­zott ál­la­mi tiszt­vi­se­lői kar – fel­adat­bő­vü­lé­se vár­ha­tó már rövid távon.