Recenzió az új típusú állampénzügyek tudományosrendszertani könyveiről

Össze­fog­la­lás

2010-től a fis­ká­lis po­li­ti­ká­ban, majd 2013-tól a mo­ne­tá­ris tér­ben is a nem kon­ven­ci­o­ná­lis esz­kö­zök ke­rül­tek elő­tér­be Ma­gyar­or­szá­gon, mint a világ szá­mos pont­ján. A meg­vál­to­zó köz­pénz­ügyek elemi erő­vel hoz­ták fel­szín­re a gya­kor­la­ti me­cha­niz­mu­sok mögé he­lyez­he­tő tu­do­má­nyos rend­szer­tan meg­írá­sát, egye­te­mi tan­anyag­ba tör­té­nő el­he­lye­zé­sét. A ma­gyar köz­pénz­ügyek tu­do­má­nyos rend­szer­ta­ná­nak főbb vázát, hazai tör­té­ne­ti és nem­zet­kö­zi kon­tex­tus­ba he­lye­zett rend­szer­ta­nát a Köz­pénz­ügyek és állam­ház­tar­tás­tan I. című könyv­ben ol­vas­hat­juk, míg az ál­lam­ház­tar­tás bő­vebb, gaz­dál­ko­dá­si, adó­zá­si, el­len­őr­zé­si és ál­lam­me­nedzs­ment-irá­nyí­tá­si ele­me­it az Adó­zá­si pénz­ügy­tan és ál­lam­ház­tar­tá­si gaz­dál­ko­dás cí­mű­ben. A re­cen­zió e ki­emelt je­len­tő­sé­gű köny­ve­ket és a ben­nük fel­tárt tu­do­má­nyos rend­szer­tant is­mer­te­ti.

Re­view of Books on the Sci­en­ti­fic Ta­xo­nomy of New-Type Pub­lic Fi­nan­ces

Sum­ma­ry

As in nu­me­rous other pla­ces all over the world, un­con­vent­io­nal inst­ru­ments have come to the fore in Hun­gary since 2010 in fis­cal po­li­cy and since 2013 in the mo­ne­tary space. Changes in pub­lic fi­nan­ces have re­ve­aled the need for the writing of a sci­en­ti­fic ta­xo­nomy to sup­port prac­ti­cal me­chan­isms and its inc­lu­si­on in the uni­ver­sity cur­ri­cu­lum. The main fra­me­work of a sci­en­ti­fic ta­xo­nomy of Hun­ga­ri­an pub­lic fi­nan­ces, a ta­xo­nomy pla­ced in a Hun­ga­ri­an his­to­ri­cal and in an in­ter­na­ti­o­nal con­text, is given in Pub­lic Fi­nan­ces and the Study of the Ge­ne­ral Govern­ment, Vo­lu­me I, while a more de­tai­led study of pub­lic fi­nan­ces, inc­lu­ding fi­nan­cial and govern­men­tal ma­nag­ement, ta­xa­ti­on and cont­rol, is given in the vo­lu­me en­tit­led Fis­cal Fi­nan­ces and the Ma­nag­ement of Pub­lic Fi­nan­ces. Below is a re­view of these ext­remely sig­ni­fi­cant books and the sci­en­ti­fic ta­xo­nomy they re­ve­al.

A köz­pénz­ügyek és a mo­ne­tá­ris po­li­ti­ka az utób­bi év­ti­zed­ben egyre in­kább a köz­ér­dek­lő­dés fó­ku­szá­ba kerül, a tu­do­má­nyos ku­ta­tók is egyre je­len­tő­sebb mér­ték­ben fog­lal­koz­nak a té­má­val. A pénz­ügyi-gaz­da­sá­gi vál­ság rá­mu­ta­tott arra, hogy az ál­lam­nak fo­ko­zot­tab­ban kell fel­ügyel­nie a pénz­ügyi in­téz­mény­rend­szert, és az ál­lam­ház­tar­tá­si gaz­dál­ko­dás rend­sze­rét úgy kell ki­épí­te­ni, hogy az el­len­ál­lób­bá vál­jon a pénz­ügyi krí­zi­sek­kel szem­ben, és hosszabb távon fenn­tart­ha­tó le­gyen. A vál­ság a mér­ték­tar­tó ál­lam­ház­tar­tá­si gaz­dál­ko­dás­ra ösz­tön­zött. Egy kis és gaz­da­sá­gi­lag sé­rü­lé­keny or­szág szá­má­ra ag­gá­lyos a túl­zott mér­té­kű el­adó­so­dás, hi­szen a pénz­ügyi pi­a­cok vál­sá­ga ese­tén leg­in­kább ezek az or­szá­gok sé­rül­nek gaz­da­sá­gi­lag. A pénz­ügyi in­téz­mény­rend­szer elég­te­len fel­ügye­le­te pedig nem­csak a pénz­ügyi in­téz­mény­rend­szert érint­he­ti, hanem kihat a gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok­ra, és ko­moly tár­sa­dal­mi prob­lé­mák for­rá­sa lehet, mint ahogy azt a de­vi­za­hi­te­le­zés kap­csán lát­hat­tuk. Mind­ezek a fo­lya­ma­tok a sza­bá­lyo­zás meg­újí­tá­sá­ra ösz­tö­nöz­ték a jog­al­ko­tót, és 2010-től kez­dő­dő­en egy mély­re­ha­tó vál­to­zás in­dult el mind a fis­ká­lis, mind a mo­ne­tá­ris sza­bá­lyo­zás te­rü­le­tén. Mind­ezek in­do­kol­ják a sza­bá­lyo­zás di­dak­ti­kus, ok­ta­tá­si cél­lal tör­té­nő fel­dol­go­zá­sát. A gyors sza­bá­lyo­zá­si vál­to­zá­sok jel­lem­zik a pénz­ügye­ket, de nél­kü­löz­he­tet­len az új je­len­sé­ge­ket és jog­in­téz­mé­nye­ket rend­szer­be fog­lal­ni, és ok­ta­tá­si és tu­do­má­nyos cél­lal a nagy­kö­zön­ség elé tárni. A pénz­ügyek­kel kap­cso­la­to­san vissza­té­rő prob­lé­ma, hogy a ma­gyar la­kos­ság pénz­ügyi mű­velt­sé­ge ala­csony szin­tű, amely az egyén szint­jén, de a tár­sa­da­lom szint­jén egy­aránt ko­moly vesz­te­sé­ge­ket okoz­hat. Kü­lö­nö­sen fon­tos tehát, hogy az ok­ta­tás­ban, min­de­nek­előtt a fel­ső­ok­ta­tás­ban méltó he­lyén ke­zel­jék a pénz­ügyi tár­gyak ok­ta­tá­sát. Fon­to­sak tehát az olyan szak­ma­i­lag magas szin­tű művek, ame­lyek elő­se­gí­tik a pénz­ügyi is­me­re­tek el­sa­já­tí­tá­sát a hall­ga­tók szá­má­ra. Ezt a célt szol­gál­ja az is­mer­te­tett két könyv, ahogy a szer­ző is rá­mu­tat, azaz a ki­ad­vá­nyok kül­de­té­se, hogy az ál­lam­tu­do­má­nyi és jog­tu­do­má­nyi ta­nul­má­nyo­kat foly­ta­tó hall­ga­tók meg­is­mer­hes­sék az állam pénz­ügyi és gaz­dál­ko­dá­si me­cha­niz­mus­rend­sze­re­it.

Két könyv is­mer­te­té­sé­re azért együtt kerül sor, mivel a két munka szo­ros össze­füg­gés­ben áll egy­más­sal mind a téma, mind pedig a di­dak­ti­ka szem­pont­já­ból. Az első kötet a fis­ká­lis és mo­ne­tá­ris in­téz­mény­rend­szert és mű­kö­dé­sét át­fo­gó­an mu­tat­ja be, tör­té­ne­ti és nem­zet­kö­zi kon­tex­tus­ban, míg a má­so­dik kötet sze­mel­vény­sze­rű­en az egyes te­rü­le­te­ket rész­le­tek­be me­nő­en ki­fejt­ve is­mer­te­ti. Lent­ner Csaba, a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem Köz­pénz­ügyi és Ál­lam­ház­tar­tá­si In­té­ze­té­nek in­té­zet­ve­ze­tő egye­te­mi ta­ná­ra az első kötet szer­ző­je, míg a má­so­dik kö­tet­nek al­ko­tó­szer­kesz­tő­je és egyes ki­emelt, rend­szer­ta­ni fe­je­ze­tek szer­ző­je is. Mind­két kötet a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem tá­mo­ga­tá­sá­val je­lent meg. Az első kötet 2013-ban, a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti és Tan­könyv Kiadó gon­do­zá­sá­ban, míg a má­so­dik kötet 2015-ben, az egye­te­mi kiadó jó­vol­tá­ból. A szer­ző tu­do­má­nyos és tan­könyv­írói ak­ti­vi­tá­sát jól jelzi to­váb­bá, hogy a pénz­ügyi te­rü­le­ten a szer­kesz­té­sé­vel, lek­to­rá­lá­sá­val több tu­do­má­nyos igé­nyű, de ok­ta­tá­si célra is jól hasz­nál­ha­tó munka lá­tott nap­vi­lá­got az el­múlt évek­ben.¹ Ezek a művek szo­ro­san kap­cso­lód­nak a be­mu­ta­tott két könyv­höz, a meg­újult ál­lam­pénz­ügyi rend­szer­hez és sza­bá­lyo­zás­hoz.

A mo­nog­ra­fi­kus szin­tű ki­ad­vá­nyok szín­vo­na­lát jelzi és a hasz­nál­ha­tó­sá­got nagy­ban se­gí­ti a fe­je­ze­tek végén fel­tün­te­tett szé­les körű szak­iro­da­lom-jegy­zék és a több száz láb­jegy­zet.

A Köz­pénz­ügyek és ál­lam­ház­tar­tás­tan első kö­te­té­ben a szer­ző már az első fe­je­zet­ben a köz­pénz­ügyek tu­do­má­nyos rend­szer­ta­nát is­mer­te­ti meg az ol­va­só­val. A szer­ző, köz­gaz­dász lévén, a köz­pénz­ügyek és ál­lam­ház­tar­tás­tan tu­do­má­nyos rend­szer­ta­nát el­ső­sor­ban köz­gaz­da­sá­gi ol­dal­ról kö­ze­lí­ti meg, bár tu­do­má­nyos mód­szer­ta­nát a jog- és gaz­da­ság­tu­do­má­nyok in­ter­disz­cip­li­ná­ris mezs­gyé­jén for­mál­ja. A gaz­da­ság­tör­té­ne­ti ta­pasz­ta­la­tok alap­ján ki­eme­li a köz­pénz­ügyi rend­szer je­len­tő­sé­gét. A pénz­ügyi vál­ság is meg­mu­tat­ta, hogy a ma­gá­ra ha­gyott pénz­ügyi piac vál­sá­gok­hoz vezet, és ki­emelt je­len­tő­sé­ge van a sza­bá­lyo­zó köz­pénz­ügyi rend­szer­nek. A szer­ző oszt­ja Dani Rod­rik el­mé­le­ti köz­gaz­dász ál­lás­pont­ját, amely sze­rint a gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi fej­lő­dés el­en­ged­he­tet­len alap­fel­té­te­lét je­len­tik az in­téz­mé­nyek és sza­bá­lyok négy nagy cso­port­ja, mint a tu­laj­don­jog vé­del­mét ga­ran­tá­ló in­téz­mé­nyek, a pi­a­cok sza­bá­lyo­zá­sá­hoz kö­tő­dő in­téz­mé­nyek, a sta­bi­li­zá­ci­ót szol­gá­ló in­téz­mé­nyek és a le­gi­ti­má­ci­ós in­téz­mé­nyek.

A köz­pénz­ügyi rend­szer szer­ves ré­szé­nek te­kin­ti a szer­ző a mo­ne­tá­ris po­li­ti­kai sza­bá­lyo­zást is, amely­re a gaz­da­sá­gi vál­ság is fel­hív­ta a fi­gyel­met, ki­emel­ve a fis­ká­lis és a mo­ne­tá­ris po­li­ti­ka össz­hang­já­nak fon­tos­sá­gát. Tehát a szer­ző ál­lás­pont­ja sze­rint a köz­pénz­ügyek­nek két fő vo­nu­la­ta van: a fis­ká­lis po­li­ti­ka és a mo­ne­tá­ris po­li­ti­ka.

Rend­szer­ta­ni­lag a köz­pénz­ügy­tant az ál­lam­tu­do­má­nyon (köz­igaz­ga­tás-tu­do­má­nyon) belül he­lye­zi el Lent­ner Csaba, és nem köz­igaz­ga­tá­si jog­tu­do­mány­ról be­szél. Ennek oka, hogy in­ter­disz­cip­li­ná­ri­san kö­ze­lí­ti meg a köz­igaz­ga­tás-tu­do­mányt és a köz­pénz­ügy­tant egy­aránt. (Az in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­kö­ze­lí­tés je­len­ti a jogi, gaz­da­sá­gi és po­li­ti­ka­tu­do­má­nyi meg­kö­ze­lí­tést.) Az ál­lam­ház­tar­tás­tan is ezen a rend­sze­ren belül he­lyez­ke­dik el, mint a köz­pénz­ügyi, va­gyo­ni fo­lya­ma­tok tech­ni­kai – gaz­da­sá­gi és jogi együt­tes – ke­ret­rend­sze­re. Ál­lás­pon­tom sze­rint az új­faj­ta meg­kö­ze­lí­tés ki­ala­kí­tá­sa és a pénz­ügyi jogi meg­kö­ze­lí­tés tel­jes mér­té­kű el­ve­té­se ko­moly vi­tá­kat vált­hat ki a jog­tu­do­mány, kü­lö­nö­sen a pénz­ügyi jog­tu­do­mány kép­vi­se­lői ré­szé­ről. Az új­faj­ta komp­lex in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­kö­ze­lí­tés­től eddig sem zár­kó­zott el a pénz­ügyi jog­tu­do­mány, de jog­tu­do­má­nyi te­rü­let­ként a sza­bá­lyo­zá­si kér­dé­se­ket he­lyez­te a fó­kusz­ba, és egy­ben le­ha­tá­rol­ta a jog­ágat más jog­ágak­tól (köz­igaz­ga­tá­si jog) és tu­do­mány­te­rü­le­tek­től.

A könyv má­so­dik fe­je­ze­te szin­tén az ál­lam­ház­tar­tás­tan köz­gaz­da­sá­gi meg­ala­po­zá­sá­ra tö­rek­szik. Ebben a fe­je­zet­ben a szer­ző ki­fej­ti a gon­dos­ko­dó állam fon­tos­sá­gát, mint a gaz­da­sá­gi vál­ság meg­ol­dá­sá­nak leg­fon­to­sabb té­nye­ző­jét. A szer­ző azon az ál­lás­pon­ton van, hogy a re­or­ga­ni­zá­ci­ó­hoz fon­tos a ha­té­kony ál­la­mi sza­bá­lyo­zás, a tu­da­tos kor­mány­za­ti be­fo­lyás, hi­szen a gon­dos­ko­dó állam képes arra, hogy a vál­ság ha­tá­sa­it mér­sé­kel­je, a piaci ku­dar­cok el­ke­rü­lé­se ér­de­ké­ben sza­bá­lyoz­za a piaci fo­lya­ma­to­kat. Ezzel kap­cso­la­tos ta­pasz­ta­lat­ként a hazai gaz­da­ság­po­li­ti­ka 2010 utáni ered­mé­nyes­sé­gét hang­sú­lyoz­za. A pénz­ügyi gaz­da­sá­gi vál­ság fo­lya­ma­tát, a ki­ala­ku­lá­sát és az ezzel össze­füg­gő köz­gaz­da­sá­gi el­mé­le­ti ok­fej­té­se­ket is­mer­tet­ve tér rá a hazai fis­ká­lis po­li­ti­ka kon­szo­li­dá­ci­ós sze­re­pé­re. Ál­lás­pont­ja sze­rint a pol­gá­ri kor­mány a ki­ala­kult gaz­da­sá­gi hely­zet­ben a fis­ká­lis élén­kí­tés le­he­tő­sé­gé­vel nem tu­dott élni, ezért a költ­ség­ve­tés be­vé­te­li ol­da­lát kel­lett meg­erő­sí­te­ni vál­ság­adók ki­ve­té­sé­vel, a köz­te­her­vi­se­lés ki­szé­le­sí­té­sé­vel, így kon­szo­li­dál­va a költ­ség­ve­tés hely­ze­tét. Szem­ben a neo­li­be­rá­lis gaz­da­ság­po­li­ti­ká­val, az utób­bi évek hazai gaz­da­ság­po­li­ti­ká­ját si­ke­res­nek tart­ja a szer­ző, és jó pél­da­ként tárja az ol­va­só elé. Ebben a fe­je­zet­ben az ál­lam­ház­tar­tá­si gaz­dál­ko­dás meg­ér­té­sé­hez szük­sé­ges alap­fo­gal­ma­kat is is­mer­te­ti a szer­ző, amely elő­se­gí­ti a hall­ga­tók szá­má­ra a tan­anyag fel­dol­go­zá­sát, az össze­füg­gé­sek meg­is­me­ré­sét.

A soron kö­vet­ke­ző fe­je­ze­tek az ál­lam­ház­tar­tás ha­tá­lyos rend­sze­rét mu­tat­ják be, egé­szen a ti­zen­egye­dik fe­je­ze­tig. A szer­ző az el­múlt húsz év ál­lam­ház­tar­tá­si fo­lya­ma­ta­it elem­zi, ami­ből le­ve­ze­ti az ál­lam­ház­tar­tá­si re­form szük­sé­ges­sé­gét. A meg­úju­ló sza­bá­lyo­zás alap­ját a köz­pénz­ügyi re­form cél­ja­i­nak a meg­va­ló­sí­tá­sa je­len­ti, mint az ál­lam­ház­tar­tás mé­re­té­nek ki­je­lö­lé­se, az ál­la­mi fel­ada­tok el­lá­tá­si mód­já­nak meg­vál­toz­ta­tá­sa és a költ­ség­ve­té­si rend­szer mű­kö­dé­sét meg­ha­tá­ro­zó ha­té­kony és át­lát­ha­tó in­téz­mény­rend­szer ki­ala­kí­tá­sa. Képet ka­punk to­váb­bá az ál­lam­ház­tar­tás fel­épí­té­sé­ről, az ál­lam­ház­tar­tás alap­el­ve­i­ről, a Költ­ség­ve­té­si Ta­nács mű­kö­dé­sé­ről, az ál­lam­ház­tar­tás be­vé­te­le­i­ről-ki­adá­sa­i­ról és a nem­ze­ti va­gyon­nal való gaz­dál­ko­dás sza­bály­rend­sze­ré­ről.

A köz­pon­ti al­rend­szer­ről szóló fe­je­zet na­gyon jól át­te­kin­ti a köz­pon­ti költ­ség­ve­té­si gaz­dál­ko­dást. A szer­ző ebben a fe­je­zet­ben mu­tat­ja be a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si ala­po­kat és az el­kü­lö­ní­tett ál­la­mi pénz­ala­pok mű­kö­dé­sét, mivel az új sza­bá­lyo­zás eze­ket nem külön al­rend­szer­ként rend­sze­re­zi, hanem a köz­pon­ti al­rend­szer ré­sze­ként ha­tá­roz­za meg.

Szin­tén át­fo­gó elem­zést ka­punk a szer­ző­től az ön­kor­mány­za­ti al­rend­szer­ről a könyv ötö­dik fe­je­ze­té­ben: az ön­kor­mány­za­tok gaz­da­sá­gi ön­ál­ló­sá­gá­nak al­kot­má­nyos alap­ja­i­ról, va­gyon­gaz­dál­ko­dá­suk­ról, költ­ség­ve­té­si gaz­dál­ko­dá­suk­ról. A be­ve­ze­tő gon­do­la­tok kö­zött rá­vi­lá­gít a szer­ző arra, hogy valós ön­kor­mány­za­ti rend­szer csak valós helyi ön­kor­mány­za­ti ön­ál­ló­ság mel­lett le­het­sé­ges, amely­nek fon­tos eleme az ön­kor­mány­za­tok gaz­da­sá­gi ön­ál­ló­sá­ga. A rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en je­len­tős fel­adat­de­cent­ra­li­zá­ció va­ló­sult meg: az állam egyre több fel­ada­tot ru­há­zott át az ön­kor­mány­za­ti szek­tor­ra, de a fel­ada­tok át­adá­sát nem kö­vet­te a köz­pon­ti for­rá­sok fel­adat­ará­nyos át­cso­por­to­sí­tá­sa. Ennek kö­vet­kez­té­ben je­len­tős mű­kö­dé­si hiány ala­kult ki az ön­kor­mány­za­ti szek­tor­ban, amely kor­lá­tok közé szo­rí­tot­ta a gaz­dál­ko­dást, így csök­kent az ön­kor­mány­za­tok gaz­da­sá­gi au­to­nó­mi­á­ja is. A szer­ző fog­lal­ko­zik a kö­zel­múlt prob­lé­má­já­val, az ön­kor­mány­za­tok adós­ság­kon­szo­li­dá­ci­ó­já­val, össze­fog­la­ló elem­zést ad a kon­szo­li­dá­ci­ós meg­ol­dás­ról és az ered­mé­nyé­ről, és fel­hív­ja a fi­gyel­met az ön­kor­mány­za­ti gaz­dál­ko­dás koc­ká­za­ta­i­ra is. Az ön­kor­mány­za­tok alul­fi­nan­szí­ro­zá­sa miatt a szek­tor­ban meg­je­le­nik a mű­kö­dé­si és fel­hal­mo­zá­si for­rás­hi­ány, az ön­kor­mány­za­tok banki ki­tett­sé­ge fo­ko­za­to­san nő, és 2010-re eléri az 1247 mil­li­árd fo­rin­tot. Ki­mu­tat­ja, hogy az adós­ság 84,6%-a a fő­vá­ro­si és a me­gyei jogú nagy­vá­ro­sok­ban hal­mo­zó­dott fel. A je­len­tős adós­ság több koc­ká­za­tot is je­lent a gaz­dál­ko­dás során. Az uniós for­rá­sok saját ere­jé­nek a biz­to­sí­tá­sá­ra az ön­kor­mány­za­tok de­vi­za­ala­pú köt­vény­ki­bo­csá­tás­sal sze­rez­nek for­rást, ezért az ár­fo­lyam­koc­ká­za­tok fo­ko­zott ve­szélyt je­len­tet­tek, kü­lö­nö­sen a pénz­ügyi-gaz­da­sá­gi vál­ság ide­jén je­lent­ke­ző ár­fo­lyam­vál­to­zás. Fon­tos to­váb­bá ki­emel­ni, hogy az uniós tá­mo­ga­tás­ból meg­va­ló­sí­tott be­ru­há­zá­sok nem ter­me­lő jel­le­gű­ek, így a vissza­fi­ze­tés­hez szük­sé­ges for­rá­so­kat nem te­rem­tik elő. Mind­ezek alap­ján a kor­mány in­do­kolt­nak tar­tot­ta az adós­ság át­vál­la­lá­sát, amely nem érin­tet­te az ál­lam­adós­ság mér­té­két, hi­szen az ön­kor­mány­za­ti al­rend­szer adós­sá­ga egyéb­ként is az ál­lam­adós­ság ré­szét ké­pe­zi.

Vi­szony­lag rö­vid­re si­ke­rült az adó­rend­szer főbb jel­lem­ző­i­ről szóló fe­je­zet, ame­lyet azon­ban kellő rész­le­tes­ség­gel ki­egé­szít a má­so­dik kötet, ahol képet ka­punk az adó­zás rend­jé­nek rész­le­tes is­mer­te­té­se mel­lett az egyes adó­ne­mek sza­bá­lyo­zá­sá­ról is.

Sok­kal rész­le­te­sebb és át­fo­góbb képet ka­punk a mo­ne­tá­ris po­li­ti­ká­ról és a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank­ról. A szer­ző be­mu­tat­ja a jegy­bank jog­ál­lá­sát és alap­ve­tő fel­ada­ta­it. A pénz­ügyi sta­bi­li­tás­ban és a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­ben ját­szott jegy­ban­ki sze­re­pet is köz­gaz­da­ság-el­mé­le­ti as­pek­tus­ból kö­ze­lí­ti meg, külön rész­ben tag­lal­va a Nö­ve­ke­dé­si Hi­tel­prog­ram ha­tá­sát és ered­mé­nye­it. Képet ka­punk a kincs­tá­ri szer­ve­zet­rend­szer­ről, a költ­ség­ve­té­si szer­vek gaz­dál­ko­dá­si sza­bá­lyo­zá­sá­ról, és iz­gal­mas az ál­lam­adós­ság kér­dé­sé­nek bon­col­ga­tá­sa, áb­rák­kal tör­té­nő szem­lél­te­té­se. Kü­lö­nö­sen ér­de­kes az utób­bi né­hány év át­fo­gó, köz­pénz­ügyi szem­lé­le­tű elem­zé­se az utol­só két fe­je­zet­ben (kon­ver­gen­ci­ák, unor­to­do­xi­ák, reg­ná­ló gaz­da­ság­po­li­ti­kai prog­ra­mok, vál­sá­gok és táv­la­tok). A fe­je­zet be­mu­tat­ja az eu­ró­pai uniós elő­írá­so­kat és azok össze­füg­gé­se­it a hazai költ­ség­ve­tés­sel. A szer­ző az unor­to­dox gaz­da­ság­po­li­ti­ka fel­tét­len híve, és vé­le­mé­nye sze­rint az új kor­mány gaz­da­ság­po­li­ti­ká­ja ered­mé­nyez­te az ál­lam­ház­tar­tás gaz­dál­ko­dá­sá­nak kon­szo­li­dá­ci­ó­ját, il­let­ve az új mo­ne­tá­ris sza­bá­lyo­zás és mo­ne­tá­ris po­li­ti­kai trend ezt a gaz­da­ság­po­li­ti­kát ha­té­ko­nyan se­gí­tet­te. A kü­lön­fé­le gaz­da­ság­po­li­ti­kai prog­ra­mok és fej­lesz­té­si ter­vek is­mer­te­té­sé­vel is alá­tá­maszt­ja az ál­lás­pont­ját. Az utol­só fe­je­zet­ben az utób­bi évek ma­gyar vál­ság­ke­ze­lé­sét he­lye­zi el tör­té­nel­mi és nem­zet­kö­zi vo­nat­ko­zás­ban. A kö­zel­múlt gaz­da­sá­gi ered­mé­nye­i­nek és hi­bá­i­nak az elem­zé­se nyil­ván­va­ló­an tör­té­nel­mi táv­lat­ból más képet mutat, vi­szont a szer­ző ér­de­me ennek a kor­szak­nak tan­könyv­sze­rű, rend­szer­ta­ni be­mu­ta­tá­sa.

A má­so­dik mű jóval vas­ko­sabb könyv, amely több mint 800 ol­da­lon ke­resz­tül mu­tat­ja be az első könyv té­ma­kö­re­it, mint­egy ki­egé­szít­ve az első könyv­ben le­ír­ta­kat. A kötet több szer­ző köz­re­mű­kö­dé­sé­vel ké­szült el, ahogy erre a szer­ző is utal a be­ve­ze­tő gon­do­la­ta­i­ban. A szer­zők kö­zött ta­lál­juk töb­bek kö­zött a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem Köz­pénz­ügyi és Ál­lam­ház­tar­tá­si In­té­ze­té­nek ok­ta­tó­it, a Mis­kol­ci Egye­tem, a Pécsi Tu­do­mány­egye­tem Pénz­ügyi Jogi Tan­szé­ké­nek ok­ta­tó­it, a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank, az Ál­la­mi Szám­ve­vő­szék, a Nem­zet­gaz­da­sá­gi Mi­nisz­té­ri­um, a Nem­ze­ti Adó- és Vám­hi­va­tal, az Ál­lam­kincs­tár, a Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um, a Ma­gyar Könyv­vizs­gá­lói Ka­ma­ra ve­ze­tő szak­ér­tő­it. A szer­kesz­tő előtt nehéz fel­adat állt, hogy össze­fűz­ze és fe­je­ze­tek­be ta­gol­ja a meg­le­he­tő­sen szé­les te­rü­le­te­ket fel­öle­lő ta­nul­má­nyo­kat. Nyil­ván­va­ló­an az előző kö­tet­hez kap­cso­ló­dó­an kérte fel a szer­ző­ket az egyes témák fel­dol­go­zá­sá­ra, de ezek a ta­nul­má­nyok ön­ál­ló ol­vas­mány­ként is szol­gál­nak, ki­fejt­ve a köz­pénz­ügy­tan egyes te­rü­le­te­it. Ta­lál­koz­ha­tunk a könyv­ben töb­bek kö­zött a költ­ség­ve­té­si gaz­dál­ko­dás egyes te­rü­le­te­i­vel (el­len­őr­zés, eti­kai kér­dé­sek, köz­be­szer­zés, köz­pénz­ügyi tá­mo­ga­tá­sok, ter­ve­zés), az adó- és tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si jog sza­bá­lyo­zá­sá­nak rész­le­tes is­mer­te­té­sé­vel (egyes adó­ne­mek, adó­zás rend­je, adó­el­mé­let) és az ope­ra­tív ál­lam­ház­tar­tá­si me­nedzs­ment kér­dé­se­i­vel.

A két kötet min­den­kép­pen hi­ány­pót­ló mű, hi­szen az utób­bi évek ál­lam­ház­tar­tá­si, mo­ne­tá­ris po­li­ti­kai vál­to­zá­sa­it tu­do­má­nyos igénnyel tan­könyv­sze­rű­en fel­dol­go­zó, a jogi és az ál­lam­tu­do­má­nyi ok­ta­tás te­ma­ti­ká­já­hoz kap­cso­ló­dó mű nem szü­le­tett. A két­kö­te­tes meg­ol­dást na­gyon jónak tar­tom, mivel öt­vö­zi és át­fo­gó­an be­mu­tat­ja a rend­szer­ta­ni struk­tú­rát és az egyes te­rü­le­tek szak­sze­rű mély­elem­zé­sét is.

(Lent­ner Csaba: Köz­pénz­ügyek és ál­lam­ház­tar­tás­tan I. Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti és Tan­könyv Kiadó, Bu­da­pest, 2013, 341 oldal; Lent­ner Csaba [al­ko­tó­szer­kesz­tő]: Adó­zá­si pénz­ügy­tan és ál­lam­ház­tar­tá­si gaz­dál­ko­dás. Köz­pénz­ügyek és ál­lam­ház­tar­tás­tan II. NKE Szol­gál­ta­tó Kft., 2015, 857 oldal.)