A gazdaságtudományi elit a „népi demokratikus” forradalomban (1946 ősze – 1948)

Dr. N. Szabó Jó­zsef, ny. tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi tanár, pro­fes­sor eme­ri­tus, Nyír­egy­há­zi Egye­tem (n.​szabo.​jozsef@​nye.​hu).

Össze­fog­la­lás

A ta­nul­mány fel­tár­ja, hogy a de­mok­rá­cia fel­szá­mo­lá­sa és a dik­ta­tú­ra ki­épí­té­se idő­sza­ká­ban mi­ként ala­kult a pár­tok­nak, el­ső­sor­ban a Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt­nak a „régi” gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit­tel kap­cso­la­tos vé­le­mé­nye. A ku­ta­tás iga­zol­ta, hogy 1946 őszén, az MKP III. kong­resszu­sán ki nem mon­dot­tan, de je­lez­ték: a jö­vő­ben nem lesz szük­ség a pi­ac­gaz­da­ság ke­re­te­i­ben gon­dol­ko­dó köz­gaz­dá­szok­ra. A há­rom­éves terv ki­dol­go­zá­sá­ba is csak né­hány pol­gá­ri gaz­da­ság­tu­do­má­nyi szak­em­bert von­tak be. 1947-től a régi elit már egy­ér­tel­mű­en úgy látta, hogy nem lesz jö­vő­je a for­má­ló­dó népi de­mok­ra­ti­kus tu­do­má­nyos rend­szer­ben. Az MKP 1948-ra el­ké­szült fel­ső­ok­ta­tá­si re­form­ter­vé­ben a leg­ra­di­ká­li­sabb vál­toz­ta­tá­so­kat a párt a köz­gaz­dász­kép­zés terén kí­ván­ta vég­re­haj­ta­ni.

The Eco­no­mic-sci­en­ti­fic Elite Du­ring the “People’s De­moc­ra­tic” Re­vo­lu­ti­on (Autumn 1946 – 1948)

Sum­ma­ry

This paper exa­mi­nes how the opin­ion of the par­ti­es, pri­ma­rily the Hun­ga­ri­an Com­mu­nist Party, on the ’old’ eco­no­mic-sci­en­ti­fic elite chang­ed over the pe­ri­od when de­moc­racy was being rep­la­ced by dic­ta­torship. Our re­se­arch con­firms that in the autumn of 1946, the third cong­ress of the Hun­ga­ri­an Com­mu­nist Party imp­li­ed that in the fu­tu­re there would be no need for eco­no­mists who think in terms of mar­ket eco­nomy. Only a few ex­perts of this kind were in­vol­ved in the ela­bo­ra­ti­on of the 3-year plan. From 1947 on­wards, the old elite could cle­arly see that they had no fu­tu­re in the sci­en­ti­fic sys­tem of the newly est­ab­lis­hed people’s de­moc­racy. In the Hun­ga­ri­an Com­mu­nist Party’s plan for the re­form of hig­her edu­ca­ti­on pro­du­ced by 1948, the most ra­di­cal changes to be made were in the train­ing of eco­no­mists.


A kü­lön­bö­ző tu­do­má­nyos elit­cso­por­tok­ról ké­szült dol­go­za­ta­im­ból lát­ha­tó,1 hogy a há­bo­rú utáni két évben, a de­mok­rá­cia ki­épí­té­se ide­jén a po­li­ti­kai pár­tok ré­szé­ről a leg­ki­sebb ér­dek­lő­dés a gaz­da­ság­tu­do­má­nyi eli­tet kí­sér­te. A cso­port nem ke­rült az ér­dek­lő­dés fó­ku­szá­ba a fel­ső­ok­ta­tás és a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia át­ala­kí­tá­sa ide­jén sem. A po­li­ti­ká­nak és a tu­do­má­nyos kö­zös­sé­gek­nek a köz­gaz­dá­szok­kal szem­be­ni passzi­vi­tá­sa mel­lett a kor­szak jel­lem­ző­je volt az is, hogy a gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit maga sem fej­tett ki tu­do­mány­po­li­ti­kai ak­ti­vi­tást. A cso­port tag­jai az ese­tek több­sé­gé­ben 1945–1946-ban nem vet­tek részt a tu­do­má­nyos köz­élet­ben, nem ak­ti­vi­zál­ták ma­gu­kat a tu­do­má­nyos kö­zös­sé­ge­ket érin­tő vi­ták­ban, to­váb­bá a kü­lön­bö­ző tu­do­má­nyos és civil szer­ve­ze­tek­ben sem vol­tak jelen. Ki­vé­telt je­len­tett Hel­ler Far­kas és Ze­lo­vich Lász­ló, akik a Ma­gyar–Szov­jet Mű­ve­lő­dé­si Tár­sa­ság­ban te­vé­keny­ked­tek. A tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek­hez (MTA, egye­te­mek) nem kö­tő­dő bal­ol­da­li köz­gaz­dá­szok közül töb­ben sze­re­pet vál­lal­tak párt­ja­ik te­vé­keny­sé­gé­ben, és akad­tak olya­nok is kö­zöt­tük, akik vé­le­ményt nyil­vá­ní­tot­tak az iga­zo­lá­sok és a bé­lis­ták dön­té­se­i­vel kap­cso­lat­ban.

A gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit passzi­vi­tá­sa nem­csak a tu­do­má­nyos köz­élet­ben volt ki­mu­tat­ha­tó, hanem a tu­do­má­nyos után­pót­lás szem­pont­já­ból fon­tos fo­ko­zat­szer­zés, a ha­bi­li­tá­ci­ók te­rü­le­tén is. 1946 őszé­ig a köz­gaz­da­ság-tu­do­mány te­rü­le­tén mind­össze­sen öt ha­bi­li­tá­ci­ós el­já­rás­ra ke­rült sor.2

Fel­tá­rat­lan, ezért a ku­ta­tás szá­má­ra meg­vá­la­szo­lan­dó kér­dés, hogy a de­mok­rá­cia fel­szá­mo­lá­sá­nak, il­let­ve a dik­ta­tú­ra ki­épí­té­sé­nek idő­sza­ká­ban, 1946 ősze és 1948 kö­zött vál­to­zott-e a gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit­tel kap­cso­la­tos párt­ál­lás­fog­la­lás, il­let­ve a köz­gaz­da­ság-tu­do­mány meg­íté­lé­se. A fel­dol­go­zás azért is in­do­kolt, mert ezen idő­szak alatt szá­mos olyan po­li­ti­kai in­téz­ke­dés és vál­to­zás tör­tént Ma­gyar­or­szá­gon, ame­lyek össze­füg­gés­be hoz­ha­tók, és pers­pek­ti­vi­ku­san ha­tás­sal vol­tak a köz­gaz­dá­szok­ra és a gaz­da­ság­tu­do­mány­ra.

Ebben az idő­szak­ban ülé­se­zett a Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt III. kong­resszu­sa, amely a „nép el­len­sé­ge­i­nek” a ko­a­lí­ci­ó­ból való ki­szo­rí­tá­sát hir­det­te meg. Ekkor dol­goz­ták ki, il­let­ve va­ló­sí­tot­ták meg a há­rom­éves ter­vet, ahol, ki nem mon­dot­tan, az MKP a „régi” köz­gaz­dá­szok szá­má­ra jel­zést adott a jövőt il­le­tő­en: nem lesz szük­ség a pi­ac­gaz­da­ság ke­re­te­i­ben gon­dol­ko­dó gaz­da­ság­tu­do­mány­ra, il­let­ve ekkor szo­rít­ják ki a pol­gá­ri erő­ket a ha­ta­lom­ból, és ez a lépés po­li­ti­kai hin­ter­land­já­tól is meg­fosz­tot­ta a cso­por­tot. A kom­mu­nis­ták 1947–1948-ban ke­resz­tül­vit­ték a de­mok­rá­cia le­épí­té­sét, meg­tar­tat­ták az 1947-es par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat, és hoz­zá­kezd­tek a dik­ta­tú­ra ki­épí­té­sé­hez. A Ma­gyar Dol­go­zók Párt­ja 1948. jú­ni­us 12-i lét­re­ho­zá­sa után pedig meg­te­rem­tet­ték a to­ta­li­tá­ri­us dik­ta­tú­rát.

A köz­gaz­dá­szo­kat érin­tő ne­ga­tív in­téz­ke­dé­sek közé so­rol­ha­tó a há­rom­éves terv ki­dol­go­zá­sa és meg­va­ló­sí­tá­sa. A terv for­má­li­san ugyan nem szo­ci­a­lis­ta terv­gaz­da­sá­gi kon­cep­ci­ón ala­pult, de a kom­mu­nis­ta irá­nyí­tás­sal ké­szült ter­ve­zet elő­re­ve­tí­tet­te a „nem terv­gaz­da­ság­ban” gon­dol­ko­dó gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit szá­má­ra a ne­ga­tív pers­pek­tí­vát, a tu­do­má­nyos és eg­zisz­ten­ci­á­lis el­le­he­tet­le­nü­lés le­he­tő­sé­gét. A pol­gá­ri köz­gaz­dá­szok szá­má­ra igen sú­lyos kö­vet­kez­mé­nye volt annak is, hogy 1947-ben az összes pol­gá­ri al­ter­na­tí­vá­ban gon­dol­ko­dó cent­rum­cso­por­tot el­tá­vo­lí­tot­ták a kor­mány­pár­tok­ból és a ha­ta­lom­ból.

A ku­ta­tás szá­má­ra meg­vá­la­szo­lan­dó az a kér­dés is, hogy ezek­nek a po­li­ti­kai-gaz­da­ság­po­li­ti­kai vál­to­zá­sok­nak a ha­tá­sá­ra mi tör­tént a köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi elit­tel, tük­rö­ződ­tek-e ezek a vál­to­zá­sok az MTA szem­lé­le­té­ben, il­let­ve a gaz­da­ság­tu­do­mánnyal kap­cso­la­tos fel­fo­gá­sá­ban, il­let­ve mi­ként re­a­gált a cso­port – ha re­a­gált – ezek­re a ki­hí­vá­sok­ra. Annak is­me­re­te sem el­ha­nya­go­lan­dó, hogy a pár­tok mi­lyen sze­re­pet szán­tak a gaz­da­ság­tu­do­mány­nak ebben a ra­di­ká­lis át­ala­ku­lás­ban.

A de­mok­rá­cia és a köz­gaz­dász­e­lit vi­szo­nyát elem­ző ta­nul­má­nyom­ból vi­lá­gos­sá vált,3 hogy a há­bo­rú után sem a po­li­ti­kai pár­tok, sem a szak­mai szer­ve­ze­tek nem dol­goz­tak ki re­form­ja­vas­la­to­kat a köz­gaz­dász­kép­zés­sel kap­cso­la­to­san. Azt is meg­tud­tuk, hogy a gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit­nek 1945-ben a po­li­ti­ka szá­má­ra nem volt re­le­van­ci­á­ja, a cso­por­tot – egy-két pro­fesszor el­le­ni tá­ma­dás­tól el­te­kint­ve – el­ke­rül­te a po­li­ti­ka ér­dek­lő­dé­se.

Az iga­zo­lá­sok ide­jén egy pro­fesszort tá­vo­lí­tot­tak el ál­lá­sá­ból, a bé­lis­tá­zá­sok al­kal­má­ból öt ok­ta­tó ellen in­dult el­já­rás. Az érin­tett ta­ná­rok szak­mai-tu­do­má­nyos szem­pont­ból nézve át­la­gos szín­vo­na­lat kép­vi­sel­tek, ket­ten kö­zü­lük ki­vá­ló szak­em­be­rek vol­tak. Ese­tük­ben az volt a „komp­ro­mit­tá­ló”, hogy kor­mány­za­ti sze­re­pet vál­lal­tak a Hor­thy-rend­szer ide­jén. Az 1945-ös iga­zo­lá­sok­kal össze­ha­son­lít­va, az 1946-os bé­lis­tá­zá­sok ide­jén már na­gyobb volt egyes pár­tok ak­ti­vi­tá­sa, ami azon­ban nem mó­do­sí­tot­ta lé­nye­ge­sen a köz­gaz­dász­pro­fesszo­rok egye­te­mi po­zí­ci­ó­it és tu­do­má­nyos hely­ze­tét. Né­hány egye­te­mi ta­ná­ri ki­ne­ve­zés­re is sor ke­rült. Ezek­ről a fel­ter­jesz­té­sek­ről ál­la­pít­ha­tó meg, hogy a ki­ne­ve­zet­tek meg­fe­lel­tek a szak­mai-tu­do­má­nyos el­vá­rá­sok­nak.

A de­mok­rá­cia idő­sza­ká­val kap­cso­la­tos ku­ta­tás azt is fel­tár­ta, hogy a há­bo­rú utáni át­ala­kí­tás a ter­mé­szet- és mű­sza­ki tu­do­má­nyok sú­lyá­nak nö­ve­lé­sé­ről és a böl­csé­szek „be­fo­lyá­sá­nak” csök­ke­né­sé­ről szólt. Azt is lát­tuk, hogy a két tu­dós­cso­port közti vi­ták­ba köz­gaz­dá­szok nem kap­cso­lód­tak be. Ennek el­le­né­re az 1945-ös tag­vá­lasz­tás ide­jén két köz­gaz­dász az MTA le­ve­le­ző tagja lett, az 1946-os át­ala­kí­tás után pedig egy ren­des tag is be­ke­rült az Aka­dé­mi­á­ra.

Tá­ma­dás a ma­gán­tu­laj­do­no­si és pol­gá­ri érték ellen

1946 őszé­től ra­di­ká­lis vál­to­zá­sok tör­tén­tek a ma­gyar po­li­ti­kai élet­ben. A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt III. kong­resszu­sa sza­kí­tott a de­mok­rá­ci­á­val, és fel­mond­ta az eddig ál­ta­la is be­tar­tott de­mok­ra­ti­kus já­ték­sza­bá­lyo­kat.4 A párt tu­do­mány­po­li­ti­ká­ja for­má­li­san ugyan nem hajt végre ra­di­ká­lis for­du­la­tot, de a kong­resszus­nak a gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit­re ki­fej­tett ha­tá­sa egy­ér­tel­mű­en ne­ga­tív lett. A kong­resszus nem fo­gal­maz­ta meg a pi­ac­gaz­da­ság­gal való sza­kí­tást, ugyan­ak­kor azon­ban kö­ve­tel­te a nagy­tő­ke ha­tal­má­nak kor­lá­to­zá­sát és az ál­la­mo­sí­tá­si prog­ram vég­re­haj­tá­sát. Az a kong­resszu­si ha­tá­ro­zat, amely a nem­zet­gaz­da­ság­nak a nép ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő át­szer­ve­zé­sé­ért szállt síkra, már elő­re­ve­tí­tet­te a ma­gán­tu­laj­do­non ala­pu­ló gaz­da­ság meg­szün­te­té­sét.5 A kom­mu­nis­ták ki nem mon­dot­tan, de je­lez­ték, hogy a jö­vő­ben nem lesz szük­ség a pi­ac­gaz­da­ság ke­re­te­i­ben gon­dol­ko­dó köz­gaz­dá­szok­ra.

A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt­nak a köz­gaz­da­sá­gi elit­tel szem­be­ni kö­zöm­bös­sé­ge és ne­ga­tív hoz­zá­ál­lá­sa a III. kong­resszus után csak foly­ta­tó­dott. A kong­resszus po­li­ti­kai kon­cep­ci­ó­ja – amely gya­kor­la­ti­lag a ka­pi­ta­lis­ta pi­ac­gaz­da­ság fel­szá­mo­lá­sát prog­nosz­ti­zál­ta – a pol­gá­ri köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi elit fe­les­le­ges­sé vá­lá­sá­nak dek­la­rá­lá­sa­ként ér­tel­mez­he­tő. Ebben a hely­zet­ben „ter­mé­sze­tes­nek” ve­he­tő, hogy a há­rom­éves terv ki­dol­go­zá­sá­ba a kom­mu­nis­ták a régi köz­gaz­dász­eli­tet nem von­ták be. Egyes vá­ro­si le­gen­dák­ban szó volt pél­dá­ul a terv el­ké­szí­té­sé­re vo­nat­ko­zó­an a szél­ső­jobb­ol­da­li po­li­ti­kus­nak, a ki­vá­ló köz­gaz­dász­nak, Im­rédy Bé­lá­nak a bör­tön­ben tett fel­ajánl­ko­zá­sá­ról, il­let­ve az új­já­épí­té­si elő­ké­szü­le­tek­ben „ját­szott” sze­re­pé­ről. Do­ku­men­tál­tan ezek a vé­le­mé­nyek nem iga­zol­ha­tók. Az sem bi­zo­nyí­tott, hogy a kom­mu­nis­ták hasz­no­sí­tot­ták Im­rédy ter­ve­ze­tét az új­já­épí­tés ki­dol­go­zá­sá­nál. A volt mi­nisz­ter­el­nö­köt 1946-ban ki­vé­gez­ték.

Az vi­szont tény, hogy az MKP be­von­ta a terv elő­ké­szí­té­sé­be a Szov­jet­uni­ó­ban élő, ma­gyar szár­ma­zá­sú ve­ze­tő mar­xis­ta köz­gaz­dászt, Varga Jenőt. A régi gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit ré­szé­ről vi­szont már 1945-től részt vett a kom­mu­nis­ta gaz­da­sá­gi kon­cep­ci­ók meg­va­ló­sí­tá­sá­ban Antos Ist­ván.

A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt­ba már 1945-ben be­lé­pett Antos Ist­ván jól fel­ké­szült szak­em­ber volt. 1932-től 1945-ig négy köz­gaz­da­sá­gi szak­köny­vet pub­li­kált. A há­bo­rú után sze­re­pet ját­szott a Pénz­in­té­ze­ti Köz­pont mun­ká­já­ban, majd ki­ne­vez­ték az Or­szá­gos Gaz­da­sá­gi Ta­nács fő­tit­ká­rá­nak. A kom­mu­nis­tá­kon kívül a szo­ci­ál­de­mok­ra­ták vet­tek még igény­be „külső” se­gít­sé­get. Az SZDP az Ang­li­á­ban le­te­le­pe­dett, a key­ne­siz­mus ta­la­ján álló Ba­logh és Kál­dor pro­fesszo­rok vé­le­mé­nyét kérte ki ter­ve­ze­te el­ké­szí­té­sé­hez.

1947 ta­va­szán Gerő Ernő ve­ze­té­sé­vel párt­kö­zi terv­gaz­dál­ko­dá­si al­bi­zott­ság ala­kult, amely ha­tá­ro­zat­ban ki­mond­ta: A há­rom­éves terv vég­le­ges ki­dol­go­zá­sá­hoz ki­in­du­ló­pont­nak kell venni a Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt és a Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt „egyez­te­tett” ter­vét, még­pe­dig a Kis­gaz­da­párt és a Nem­ze­ti Pa­raszt­párt ké­szü­lő ter­vé­nek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel. Jel­lem­ző a kom­mu­nis­ta hoz­zá­ál­lás­ra, hogy már az első terv­ben is mel­lőz­ték az akkor még ural­ko­dó ma­gán­gaz­da­ság fej­lesz­té­sét. 1947–1948-ban az összes be­ru­há­zá­sok­nak több mint 93%-a volt ál­la­mi.6

Nem vé­let­len, hogy a ma­gyar gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit több­sé­ge ebben a hely­zet­ben le­tar­gi­á­ba ke­rült, úgy látta, hogy nem lesz jö­vő­je a for­má­ló­dó kom­mu­nis­ta po­li­ti­kai és tu­do­má­nyos rend­szer­ben. Annak el­le­né­re, hogy az 1947. ja­nu­ár végén nyil­vá­nos­ság­ra ho­zott há­rom­éves terv tar­tal­maz­ta a tu­do­mány tár­sa­dal­mi sze­re­pét kör­vo­na­la­zó prog­ra­mot, és meg­fo­gal­maz­ta, hogy a ku­ta­tá­so­kat szo­ros kap­cso­lat­ba kell hozni a gaz­da­sá­gi ter­ve­zés­sel. Annak el­le­né­re, hogy az MKP a tu­do­mány fő erőit a gaz­da­ság fej­lő­dé­sét elő­se­gí­tő tu­do­má­nyok­ra kí­ván­ta kon­cent­rál­ni, és a mű­sza­ki és ag­rár­tu­do­má­nyok fej­lesz­té­sét se­gí­tő ku­ta­tó­in­té­ze­tek mel­lett létre kí­ván­ták hozni az Or­szá­gos Gaz­da­ság­ku­ta­tó In­té­ze­tet is.7

A kom­mu­nis­ta tu­do­mány­po­li­ti­kai dek­la­rá­ció el­le­né­re nem volt szük­ség a régi köz­gaz­da­sá­gi elit­re. Az MKP-nak a gaz­da­sá­gi fej­lő­dést se­gí­tő tu­do­má­nyok mű­ve­lé­sé­be ekkor már nem fért bele sem a pol­gá­ri gaz­da­ság­tu­do­mány, sem az egye­te­me­ken ok­ta­tott köz­gaz­da­ság­tan.

A gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit jö­vő­ké­pé­re nem ha­tott po­zi­tí­van a Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt Köz­pon­ti Ve­ze­tő­sé­gé­nek 1947. áp­ri­lis 4-i ha­tá­ro­za­ta sem, amely­ben a párt­ve­ze­tés arról dön­tött, hogy a há­rom­éves terv meg­va­ló­sí­tá­sa ér­de­ké­ben egy hó­na­pon belül ál­la­mi terv­hi­va­talt kell fel­ál­lí­ta­ni, ame­lyet a mi­nisz­ter­el­nök­nek kell alá­ren­del­ni, és amely­nek szo­ro­san együtt kell mű­köd­nie a Gaz­da­sá­gi Fő­ta­náccsal. A KV azt is meg­fo­gal­maz­ta, hogy a fel­ál­lí­tan­dó terv­hi­va­tal­ban az MKP meg­fe­le­lő súllyal kép­vi­sel­tes­se magát.8

1947-ben a kom­mu­nis­ták szá­má­ra a tu­do­mány­po­li­ti­ka leg­fon­to­sabb cél­ki­tű­zé­se a há­rom­éves terv tu­do­má­nyos kon­cep­ci­ó­já­nak meg­va­ló­sí­tá­sa lett. Az MKP a siker kul­csát a tu­dó­sok meg­nye­ré­sé­ben és a kom­mu­nis­ta tu­do­má­nyos po­zí­ci­ók meg­erő­sí­té­sé­ben látta. A cél el­éré­se ér­de­ké­ben a párt an­ké­to­kat kez­de­mé­nye­zett a tu­dó­sok­kal.9 A kü­lön­bö­ző tu­do­mány­te­rü­le­te­ken dol­go­zó tu­dó­sok több­sé­ge azon­ban a kom­mu­nis­ták­nak a tu­do­mány terv­sze­rű fej­lesz­té­se ér­de­ké­ben tett erő­fe­szí­té­se­it nem ak­cep­tál­ta. Ezek­re az an­ké­tok­ra, össze­jö­ve­te­lek­re a köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi eli­tet meg sem hív­ták, il­let­ve az nem ment el. A köz­gaz­dá­szok tar­tóz­ko­dá­sát, il­let­ve el­szi­ge­telt­sé­gét bi­zo­nyít­ja az is, hogy a gaz­da­ság­tu­do­má­nyi eli­tet az 1947. május 4-én meg­ala­kult Ma­gyar Egye­te­mek és Tu­do­má­nyos Ku­ta­tó­in­té­ze­tek Se­gély Kö­zös­sé­ge mun­ká­já­ba be sem von­ták.10 A gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit el­szi­ge­telt­sé­ge mel­lett a tu­dós­tár­sa­da­lom többi ré­szét is a kö­zöny jel­le­mez­te. A tu­dó­sok passzi­vi­tá­sa az MTA 1947. jú­ni­us 6-i tag­vá­lasz­tó nag­gyű­lé­sén is nyil­ván­va­ló­an ta­pasz­tal­ha­tó volt.11 Az 1947-es aka­dé­mi­ai tag­vá­lasz­tás­nál a humán és ter­mé­szet­tu­dó­sok egyen­lő arány­ban ju­tot­tak be az MTA-ra. A hét le­ve­le­ző tag­ból mind­össze egy fő kép­vi­sel­te a humán tu­do­má­nyo­kat, a ren­des tagok vi­szont va­la­mennyi­en böl­csé­szek vol­tak. Egyet­len köz­gaz­dász sem lett azon­ban aka­dé­mi­kus.12 A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt ve­ze­tő­i­nek a tu­dó­sok­kal való 1947 nyári ta­lál­ko­zá­sa után, az elit­cso­por­tok­ban a ku­ta­tók egy ré­szé­nél az ad­di­gi tar­tóz­ko­dó-el­uta­sí­tó ma­ga­tar­tást a párt­hoz való kö­ze­le­dés kezd­te fel­vál­ta­ni.13 A köz­gaz­dá­szok kö­zött ugyan­ak­kor ke­vés­bé ta­lál­ko­zunk azzal a „he­lyez­ke­dés­sel”, amely né­hány böl­csészt és mű­sza­kit jel­lem­zett. Kö­ze­le­dés azon­ban itt is tör­tént. Pél­dá­ul a há­bo­rú előtt már pub­li­ká­ló, ekkor még vi­szony­lag fi­a­tal Csi­kós Nagy Béla el­ju­tott a kom­mu­nis­ták­kal való együtt­mű­kö­dés „fel­is­me­ré­sé­ig” és a pi­ac­gaz­da­sá­got fel­vál­tó terv­gaz­da­sá­gi mo­dell el­fo­ga­dá­sá­ig.

A köz­gaz­da­sá­gi kép­zés át­ala­kí­tá­sa és a gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit

Lát­tuk, hogy a köz­gaz­dász­kép­zés re­form­já­val a po­li­ti­kai pár­tok 1945–1946-ban nem fog­lal­koz­tak. Ma­gá­ban a kép­zés­ben sem tör­tént kü­lö­nös vál­to­zás, csu­pán annyi, hogy a Köz­gaz­da­sá­gi Kar­hoz tar­to­zó, 1891-ben ala­pí­tott Ke­le­ti Aka­dé­mia Ger­ma­nus Gyula aka­dé­mi­kus irá­nyí­tá­sá­val új­já­szü­le­tett. Az új Ke­le­ti In­té­zet­nek már nem csu­pán az volt a célja, hogy a hall­ga­tói meg­ta­nul­ják a ke­le­ti és nyu­ga­ti nyel­ve­ket, hanem az is, hogy a Bal­kán és Kö­zel-Ke­let or­szá­ga­i­nak tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi vi­szo­nya­i­val is tisz­tá­ban le­gye­nek. Az in­té­zet fon­tos fel­ada­tá­nak tar­tot­ta to­váb­bá a szom­szé­dos népek ala­pos meg­is­me­ré­sét és a kö­zel-ke­le­ti or­szá­gok­kal való ta­nít­vány­cse­re ki­ala­kí­tá­sát.14

A gaz­da­ság­tu­do­má­nyi kép­zés szem­pont­já­ból fon­tos lé­pés­nek te­kint­he­tő, hogy 1946 no­vem­be­ré­ben lét­re­jött a Gaz­da­sá­gi Szak­ta­nár­kép­ző, mely­nek el­nö­ke a ki­vá­ló köz­gaz­dász, Hu­szár Géza lett. Az in­téz­mény szín­vo­na­las ta­ná­ri gár­dá­ját a kö­vet­ke­ző pro­fesszo­rok biz­to­sí­tot­ták: Vár­ko­nyi Hil­debrand, Hel­ler Far­kas, Marky Hugó, Egyed Ist­ván, Szán­tó Endre, Hu­szár Géza és Szabó Gusz­táv.15

A köz­gaz­dász­kép­zés mel­lő­zé­se, il­let­ve ne­ga­tív meg­íté­lé­se 1947-ben is foly­ta­tó­dott. A gaz­da­ság­tu­do­mány kér­dé­sé­vel a pár­tok közül egye­dül a pa­raszt­pár­ti B. Far­kas Fe­renc fog­lal­ko­zott, ami­kor 1947. feb­ru­ár 6-án az 1946–1947-es költ­ség­ve­tés vi­tá­já­ban érin­tő­le­ge­sen meg­fo­gal­maz­ta, hogy az anya­gi erőt és a szak­kép­zett­sé­get az or­szág ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő tu­do­má­nyos ku­ta­tás szol­gá­la­tá­ba kell ál­lí­ta­ni. A kép­vi­se­lő el­ső­sor­ban a gaz­da­sá­gi prob­lé­mák vizs­gá­la­tát szor­gal­maz­ta.16

1947-ben nem­csak a gaz­da­sá­gi kép­zés szo­rult hát­tér­be a pár­tok po­li­ti­ká­já­ban, hanem az egész fel­ső­ok­ta­tás kér­dé­se. A po­li­ti­kai el­bi­zony­ta­la­no­dás évé­ben a de­mok­rá­cia léte volt a leg­fon­to­sabb po­li­ti­kai kér­dés. Ki­vé­telt je­len­tett Hor­váth Barna jog­tu­dós te­vé­keny­sé­ge, aki a Pol­gá­ri De­mok­ra­ta Párt kép­vi­se­lő­je volt, ugyan­ak­kor az Or­szá­gos Köz­ok­ta­tá­si Ta­nács fel­ső­ok­ta­tá­si osz­tá­lyá­nak el­nö­ke tiszt­sé­gét is be­töl­töt­te. Hor­váth pro­fesszor 1947 feb­ru­ár­já­ban pub­li­kál­ta a Fel­ső­ok­ta­tá­si re­form elé című, nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tá­son – el­ső­sor­ban az angol egye­te­mi rend­szert tar­tot­ta pél­da­ér­té­kű­nek – ala­pu­ló, igen szín­vo­na­las fel­ső­ok­ta­tá­si kon­cep­ci­ó­ját. A dol­go­zat azon­ban nem fog­lal­ko­zott a gaz­da­ság­tu­do­má­nyi kép­zés­sel.17

A kom­mu­nis­ták po­li­ti­ká­já­ban azon­ban 1948-tól már ki­emelt sze­re­pet kap a fel­ső­ok­ta­tás­sal való fog­lal­ko­zás. Rudas Lász­ló kom­mu­nis­ta kép­vi­se­lő, a párt egyik leg­ra­di­ká­li­sabb, sok­szor fe­lü­le­tes vé­le­mé­nyét meg­fo­gal­ma­zó ideo­ló­gu­sa 1948. feb­ru­ár 24-i par­la­men­ti fel­szó­la­lá­sá­ban ki­fej­tet­te, hogy a ha­la­dás az egye­te­me­ken és a fő­is­ko­lá­kon sok­kal ki­sebb, mint amit az egye­te­mi re­form meg­kí­ván­na. Rudas sze­rint ennek a hely­zet­nek a meg­vál­toz­ta­tá­sá­hoz nem ele­gen­dő azok­tól az öreg pro­fesszo­rok­tól meg­sza­ba­dul­ni, akik nem akar­nak hoz­zá­ido­mul­ni az új idők­höz, hanem fi­a­tal, de­mok­ra­ti­kus ne­ve­lő­ket kell az egye­te­mek­re he­lyez­ni, akik az if­jú­sá­got de­mok­ra­ti­kus irány­ba ne­ve­lik.18 1948. már­ci­us 4-én hang­zott el az MKP tu­do­mány­po­li­ti­ku­sá­nak, Fo­ga­ra­si Bé­lá­nak az elő­adá­sa A fel­ső­ok­ta­tá­si re­form kér­dé­sei cím­mel, amely­ben el­mé­le­ti igénnyel vizs­gál­ta a fel­ső­ok­ta­tá­si re­form fő irá­nya­it.19 Fo­ga­ra­si elő­adá­sa egy­faj­ta elő­ta­nul­má­nya volt annak a kom­mu­nis­ta tu­do­mány­po­li­ti­ká­nak, amely ak­kor­ra már ki­for­má­ló­dott és be­épült az MKP ér­tel­mi­sé­gi bi­zott­sá­ga által 1948. jú­ni­us 8-ra el­ké­szült fel­ső­ok­ta­tá­si re­form­ja­vas­lat­ba.

A kom­mu­nis­ta fel­ső­ok­ta­tás és tu­do­mány­po­li­ti­ka leg­fon­to­sabb tak­ti­kai fel­ada­tá­nak 1948 ta­va­szá­tól az egye­te­mek szel­le­mé­nek a bí­rá­la­tát tar­tot­ta. Rudas Lász­ló a par­la­ment 1948. már­ci­us 12-i ülé­sén az egye­te­mek „de­mok­ra­ti­zá­lá­sá­nak” kö­ve­te­lé­sé­ben, a régi pro­fesszo­rok bí­rá­la­tá­ban – ami ebben a fel­szó­la­lás­ban a köz­gaz­dász fel­ső­ok­ta­tást je­len­tet­te – odáig ment el, hogy akik a köz­gaz­da­sá­gi egye­te­men ta­ní­ta­nak, azok fő­fog­lal­ko­zás­ban a mar­xiz­must cá­fol­ják. To­váb­bá ki­fo­gá­sol­ta, hogy Ma­gyar­or­szá­gon mar­xis­ta köz­gaz­da­ság­tant nem ta­ní­ta­nak. Rudas azt is ki­nyil­vá­ní­tot­ta, hogy itt az ideje annak, hogy az egye­te­met azzá te­gyék, ami­nek a népi de­mok­rá­ci­á­ban len­nie kell: a tudás és a ha­la­dás fel­leg­vá­rá­nak.20 A fel­ső­ok­ta­tás és a régi pro­fesszo­rok bí­rá­la­ta a saj­tó­ban is folyt. Az erős kom­mu­nis­ta be­fo­lyás alatt álló fo­lyó­irat, a Va­ló­ság 1948. évi 3. szá­má­ban Tar­dos And­rás az egye­te­mek szín­vo­na­lá­ról írott cik­ké­ben több pro­fesszor, így a köz­gaz­dász Er­dő­di-Har­rach Béla tu­do­má­nyos mun­ká­já­val nem volt meg­elé­ged­ve, ezért durva tá­ma­dást in­dí­tott el­le­ne. Tar­dos sze­rint a pro­fesszor tu­do­má­nyos mű­kö­dé­sé­nek ered­mé­nye mind­össze­sen egy nyolc­van­ol­da­las jegy­zet.21 A régi pro­fesszo­rok­kal kap­cso­la­tos ko­ráb­bi egy­ol­da­lú kom­mu­nis­ta vé­le­mé­nyek mel­lett Tar­dos And­rás kri­ti­ká­ja azért is meg­ala­po­zat­lan volt, mert Er­dő­di-Har­rach Béla tu­do­má­nyos tel­je­sít­mé­nye nem egy jegy­zet, hanem hat könyv. Azt is meg kell je­gyez­ni, hogy a pro­fesszor ku­ta­tó­mun­ká­ja mel­lett fon­tos sze­re­pet ját­szott a köz­gaz­da­sá­gi kar szer­ve­ze­té­nek ki­dol­go­zá­sá­ban. Po­li­ti­kai sze­re­pet vál­lalt ugyan, de 1944 no­vem­be­ré­ben, a nyi­las ura­lom ide­jén őt is le­tar­tóz­tat­ták és de­por­tál­ták.

Az MKP-nak a régi gaz­da­ság­tu­do­má­nyi elit­tel kap­cso­la­tos meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­ból lát­ha­tó volt, hogy a párt szá­má­ra tel­je­sen el­fo­gad­ha­tat­lan lett a há­bo­rú előt­ti köz­gaz­dász­e­lit, il­let­ve prog­nosz­ti­zál­ha­tó volt a mar­xis­ta köz­gaz­dá­szok­kal való le­cse­ré­lé­sük. Nem vé­let­len, hogy a párt ér­tel­mi­sé­gi osz­tá­lya által 1948. jú­ni­us 8-án el­ké­szí­tett fel­ső­ok­ta­tá­si re­form a leg­ra­di­ká­li­sabb és leg­át­fo­góbb vál­to­zá­so­kat a köz­gaz­dász­kép­zés te­rü­le­tén kí­ván­ta vég­re­haj­ta­ni. Ennek egyik leg­főbb ma­gya­rá­za­ta pedig az volt, hogy az MKP a Köz­gaz­da­sá­gi Kart a többi egye­tem­nél ala­cso­nyabb szín­vo­na­lú in­téz­mény­nek tar­tot­ta, me­lyet fel­fo­gá­sa sze­rint a ke­resz­tény kö­zép­osz­tály gaz­da­sá­gi tér­fog­la­lá­sá­nak elő­moz­dí­tá­sá­ra lé­te­sí­tet­tek. A kom­mu­nis­ta kon­cep­ció sze­rint a tár­gyak erős vi­lág­né­ze­ti jel­le­ge miatt to­tá­lis vál­to­zás­ra van szük­ség. Az az MKP, amely el­vi­leg 1946–1947-ben még a po­li­ti­kai és tu­do­má­nyos sok­szí­nű­ség szük­sé­ges­sé­gét hir­det­te, 1948-ban ezt már ta­gad­ta. A kü­lön­bö­ző köz­gaz­da­sá­gi irány­za­to­kat, az „ek­lek­tiz­must” ekkor már nem volt haj­lan­dó meg­tűr­ni. A párt ekkor már nem­csak vi­lág­né­ze­ti szem­pont­ból, hanem gaz­da­ság­po­li­ti­kai okok miatt is gyö­ke­re­sen új kép­zést sür­ge­tett. A kom­mu­nis­ták vé­le­mé­nye az volt, hogy olyan köz­gaz­dá­szok­ra van szük­ség, akik ki­fe­je­zet­ten terv­gaz­da­sá­gi ok­ta­tás­ban ré­sze­sül­nek. A ter­ve­zet sze­rint a köz­gaz­da­sá­gi egye­tem­nek, a nem­zet­gaz­da­sá­gi szük­ség­le­te­ket fel­mér­ve, éven­te kö­rül­be­lül 1000 hall­ga­tót kell ki­bo­csá­ta­nia a kö­vet­ke­ző szá­za­lé­kos meg­osz­lás­ban: ipari szak 40%, ke­res­ke­de­lem és pénz­ügy 30%, me­ző­gaz­da­ság-szö­vet­ke­zet 10%, ál­ta­lá­nos köz­gaz­dász 20%.

A köz­gaz­dász­kép­zés re­form­já­nak az adott nagy je­len­tő­sé­get, hogy az MKP az új mar­xis­ta köz­gaz­da­sá­gi egye­tem lé­te­sí­té­sét 1948 őszé­től ter­vez­te. A re­form sze­rint a Mű­sza­ki és Gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Egye­tem kö­te­lé­ké­be tar­to­zó köz­gaz­da­sá­gi kart, va­la­mint a gaz­da­sá­gi szak­ta­nár­kép­zőt meg kell szün­tet­ni. To­váb­bá fel kí­ván­ta szá­mol­ni a régi egye­te­men mű­kö­dő mér­nök­to­vább­kép­ző tan­fo­lya­mot, va­la­mint a két­éves Ke­le­ti In­té­ze­tet. A kom­mu­nis­ta ter­ve­zet­ben az is meg­fo­gal­ma­zó­dott, hogy a köz­igaz­ga­tá­si kép­zést eset­leg a jogi egye­tem ke­re­tén belül kel­le­ne meg­ol­da­ni.

A kom­mu­nis­ta ta­nul­má­nyi re­form lé­nye­ge az lett volna, hogy az új egye­te­men az ok­ta­tás nyolc fél­éves, ebből hat fél­évig min­den hall­ga­tó egy­sé­ges kép­zés­ben ré­sze­sül, a spe­ci­a­li­zá­ló­dás csak a he­te­dik fél­év­ben kez­dő­dik. A kom­mu­nis­ta ter­ve­zet a régi hall­ga­tók át­kép­zé­sé­ről is „gon­dos­kod­ni” kí­vánt. A régi tan­ter­vet, mely­ben 50 tan­tárgy sze­re­pelt, meg kí­ván­ta szün­tet­ni, és a ta­ní­tást jóval ke­ve­sebb alap­ve­tő, kö­te­le­ző tárgy­ra kí­ván­ta össz­pon­to­sí­ta­ni.

Az MKP a köz­gaz­dász­kép­zés meg­vál­toz­ta­tá­sá­ban el­sőd­le­ges fon­tos­sá­got tu­laj­do­ní­tott a vi­lág­né­ze­ti ok­ta­tás­nak, ezért új tan­tár­gya­kat kí­vánt be­ve­zet­ni. Ezek a tör­té­nel­mi ma­te­ri­a­liz­mus, ma­gyar és vi­lág­tör­té­net, vi­lág­gaz­da­ság és vi­lág­po­li­ti­ka let­tek volna. Az MKP-ter­ve­zet a ta­nu­lás mód­sze­rét is gyö­ke­re­sen meg akar­ta vál­toz­tat­ni azzal, hogy a hall­ga­tó­kat rend­sze­res és ön­ál­ló mun­ká­ra kí­ván­ta rá­ven­ni, ennek ér­de­ké­ben kö­te­le­ző sze­mi­ná­ri­u­mo­kat ter­ve­zett be­ik­tat­ni.

A re­form­ja­vas­lat az új egye­te­met tel­je­sen új ta­ná­ri kar­ral kí­ván­ta meg­va­ló­sí­ta­ni. Az MKP a régi egye­tem ta­ná­ra­it két pro­fesszor ki­vé­te­lé­vel vagy szak­mai, vagy po­li­ti­kai, vagy mind­két szem­pont miatt nem kí­ván­ta át­ven­ni. A fen­ti­ek­ből kö­vet­ke­zett, hogy gya­kor­la­ti­lag min­den tan­szék élére új ve­ze­tő­ket ja­va­solt. Így a Köz­gaz­da­ság­tan Tan­szék­re Nagy Ta­mást, a Gaz­da­ság­tör­té­ne­ti Tan­szék­re Nemes De­zsőt vagy Die­nes Lász­lót, a Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi (Tör­té­nel­mi ma­te­ri­a­liz­mus) Tan­szék­re Rudas Lász­lót, Czo­bel Ernőt vagy Friss Ist­vánt, a Gaz­da­ság­föld­rajz Tan­szék­re Mar­kos Györ­gyöt, a Ma­te­ma­ti­ka és Biz­to­sí­tás­ügyi Tan­szék­re Hu­szár Gézát (ő már a há­bo­rú előtt is pro­fesszor volt), a Szám­vi­te­li Tan­szék­re Dunai Pált vagy Gró­ber Pált, a Me­cha­ni­kai Tech­no­ló­gia Tan­szék­re Hajós Györ­gyöt, a Jogi Alap­is­me­re­tek Tan­szék­re Szabó Imrét, a Gya­kor­la­ti Ke­res­ke­del­mi Is­me­re­tek Tan­szék­re Ob­láth Györ­gyöt, az Al­kot­mány­tan Tan­szék­re Beér Já­nost, a Vi­lág­tör­té­net Tan­szék­re Gimes Mik­lóst, a Sta­tisz­ti­ka Tan­szék­re The­iss Edét (ő is pro­fesszor volt 1945 előtt), az Üzem­gaz­da­ság­tan Tan­szék­re Szász An­talt, a Me­ző­gaz­da­sá­gi Ter­me­lés­is­me­re­tek Tan­szék­re Rajki Sán­dort, a Ké­mi­ai Tech­no­ló­gia Tan­szék­re Po­linsz­ky Ká­rolyt, a Gaz­da­sá­gi Jog Tan­szék­re Be­ne­dek Pált vagy Nagy Mik­lóst, a Pénz­ügyi Tan­szék­re Ke­mény Györ­gyöt, az Ipar­po­li­ti­kai Tan­szék­re Kar­czag Imrét, az Ag­rár­po­li­ti­kai Tan­szék­re Nagy Imrét, a Nem­zet­kö­zi Ke­res­ke­de­lem Tan­szék­re Haász Ár­pá­dot, Hardi Ro­ber­tet vagy Péter Pált, a Ke­res­ke­de­lem­po­li­ti­ka Tan­szék­re Vajda Imrét, a Vá­mok-Szál­lí­tás Tan­szék­re Vá­mos­sy Bélát, a Köz­le­ke­dés­po­li­ti­kai Tan­szék­re Be­brics La­jost, a Szö­vet­ke­zet­ügyi Tan­szék­re Erdei Fe­ren­cet, a Terv­gaz­da­ság Tan­szék­re Berei An­dort, a Vi­lág­gaz­da­ság és Vi­lág­po­li­ti­ka Tan­szék­re Hay Lász­lót, a Pénz­ügy­po­li­ti­kai Tan­szék­re Antos Ist­vánt akar­ta ki­ne­vez­ni.

A ja­vas­lat­ról meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az MKP nagy­részt tisz­tá­ban volt ká­der­ál­lo­má­nyá­nak szak­mai-tu­do­má­nyos szín­vo­na­lá­val. Az egyes tan­szé­kek élére ter­ve­zett ki­ne­ve­zé­sek­ből az is lát­ha­tó, hogy 1948-ban egy­ér­tel­mű­en csak Hu­szár Géza, Hajós György, The­iss Ede, Nagy Imre, Erdei Fe­renc és Antos Ist­ván fe­lel­tek meg a pro­fesszo­ri fel­ter­jesz­té­sek kö­ve­tel­mé­nye­i­nek. Hu­szár Géza a gaz­da­ság­ma­te­ma­ti­ka és biz­to­sí­tás­ma­te­ma­ti­ka, va­la­mint a já­ra­dék­szá­mí­tás eu­ró­pai hírű ku­ta­tó­ja­ként volt is­mert. Nagy Imre ag­rár­gaz­da­sá­gi ku­ta­tá­si ered­mé­nyei szín­vo­na­lat je­len­tet­tek a mar­xis­ta ag­rár­tu­do­mány­ban. Hajós György a geo­met­ri­á­ban és a cso­port­el­mé­let­ben ért el je­len­tős tu­do­má­nyos ered­mé­nye­ket. The­iss Ede a ma­te­ma­ti­kai köz­gaz­da­ság­tan nem­zet­kö­zi­leg is el­is­mert ku­ta­tó­ja volt. Erdei Fe­renc pedig ma­ra­dan­dót al­ko­tott a pa­raszt­ság éle­tét be­mu­ta­tó szo­cio­ló­gia mű­ve­lé­sé­ben és a szö­vet­ke­ze­ti moz­ga­lom ku­ta­tá­sá­ban. Antos Ist­ván már a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött is több, pénz­ügyek­kel kap­cso­la­tos művet pub­li­kált, 1945-től pedig gaz­da­ság­po­li­ti­kai te­rü­le­te­ken vé­gez­te mun­ká­ját. Ő is meg­fe­lelt annak, hogy pro­fesszor­nak ki­ne­vez­hes­sék.

To­váb­bi hat fel­ter­jesz­tett egye­te­mi tanár a ké­sőb­bi pá­lyá­ja során bi­zo­nyí­tot­ta, hogy meg­fe­lel a pro­fesszo­ri el­vá­rá­sok­nak. Ilyen volt Rajki Sán­dor ge­ne­ti­kus, aki­nek ne­vé­hez a hazai in­ten­zív bú­za­ne­me­sí­tés meg­va­ló­sí­tá­sa fű­ző­dik. A két vi­lág­há­bo­rú kö­zött emig­rá­ci­ó­ban élő, majd a párt­ap­pa­rá­tus­ban dol­go­zó Friss Ist­ván a szo­ci­a­lis­ta po­li­ti­kai gaz­da­ság­tan és a ter­ve­zés te­rü­le­tén tu­do­má­nyo­san ér­té­kel­he­tőt al­ko­tott. Friss Ist­ván­hoz ha­son­ló­an Hay Lász­ló vi­lág­gaz­da­ság­gal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­sai is je­len­tő­sek vol­tak. Szabó Imre ké­sőb­bi jog­tu­do­má­nyi tel­je­sít­mé­nye a meg­elő­le­ge­zett bi­zal­mat iga­zol­ta. Po­linsz­ky Ká­roly szer­vet­len ké­mi­ai ku­ta­tá­sai ered­mé­nye­it el­is­mer­ték a ve­gyé­szek. A többi pro­fesszo­ri fel­ter­jesz­tett pro­fesszor­je­lölt kü­lön­bö­ző okok miatt csak el­ső­sor­ban az „új tí­pu­sú” terv­gaz­da­sá­gi igé­nyek­nek meg­fe­le­lő kép­zés által tá­masz­tott po­li­ti­kai el­vá­rá­sok­hoz iga­zo­dott.

Az MKP-ter­ve­zet a régi egye­tem meg­szün­te­té­sé­vel a ko­ráb­bi ta­ná­ro­kat ren­del­ke­zé­si ál­lo­mány­ba kí­ván­ta he­lyez­ni. A kom­mu­nis­ta ter­ve­zet­ben meg­fo­gal­ma­zó­dott, hogy a ja­va­solt lis­tá­ból azt, akit bi­zo­nyos tu­do­má­nyos mun­kás­ság alap­ján ki lehet ne­vez­tet­ni, ki kell ne­vez­ni, a többi fel­ter­jesz­tet­tet pedig meg­hí­vott elő­adó­ként kell al­kal­maz­ni. Lát­ha­tó, hogy a fel­ter­jesz­tett lis­tán több, szak­ma­i­lag nem meg­fe­le­lő, fi­a­tal, ko­moly tu­do­má­nyos hát­tér­rel akkor még nem ren­del­ke­ző je­lölt is volt. Ezért azt in­dít­vá­nyoz­ta az MKP, hogy ezek a mar­xis­ta ta­ná­rok túl­nyo­mó része csak akkor kezd­he­ti meg a ta­ní­tást, ha előt­te pár hó­na­pos sza­bad­sá­gon a ta­ní­tás­ra fel­ké­szül­nek.

Az MKP ter­ve­ze­te nem­csak a ta­ná­ri kar­ban, hanem a hall­ga­tó­ság kö­ré­ben is nagy­ará­nyú sze­lek­tá­lást kí­vánt vég­re­haj­ta­ni. Ezt úgy akar­ta el­ér­ni, hogy a régi hall­ga­tók el­vi­leg át­ve­ze­tők le­het­tek volna, de gya­kor­la­ti­lag szi­go­rú fel­vé­te­li vizs­gá­val arra kell tö­re­ked­ni, hogy a 4200 fős, po­li­ti­kai és ta­nul­má­nyi szem­pont­ból „hasz­nál­ha­tat­lan” hall­ga­tó­ság túl­nyo­mó része sze­lek­tá­lód­jon ki.22

A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt fel­ső­ok­ta­tá­si re­form­ter­vé­nek el­ké­szí­té­se után négy nap­pal ülé­se­ző IV. párt­kong­resszu­sa em­lí­tést sem tesz arról, hogy el­ké­szí­tet­te fel­ső­ok­ta­tá­si re­form­ter­vét. Ha­son­ló­an nem fog­lal­ko­zott a fel­ső­ok­ta­tás­sal a Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt XXXVI. kong­resszu­sa sem. A két párt egye­sü­lé­si kong­resszu­sá­nak ha­tá­ro­za­tá­ban sem sze­re­pel, hogy a kom­mu­nis­ták ki­dol­goz­ták a fel­ső­ok­ta­tá­si ter­vü­ket. A Ma­gyar Dol­go­zók Párt­ja prog­ram­nyi­lat­ko­za­ta sem tér ki arra, hogy az MKP már el­ké­szí­tet­te ter­ve­ze­tét a fel­ső­ok­ta­tás át­ala­kí­tá­sá­ról. Csu­pán arról szól, hogy kö­ve­te­li a fel­ső­ok­ta­tás re­form­ját és na­gyobb teret a ter­mé­szet­tu­do­má­nyi ok­ta­tás­nak. A fel­ső­ok­ta­tást és a tu­do­má­nyos éle­tet mel­lő­ző MDP-prog­ram­ban vi­szont jel­zés­ér­ték­kel bír az a mon­dat, hogy egy va­ló­ban tu­do­má­nyos ala­pon mű­kö­dő köz­gaz­da­sá­gi fő­is­ko­la lé­te­sí­té­sét kö­ve­te­li a párt.23 A nyil­vá­nos­sá­got még nem ka­pott kom­mu­nis­ta fel­ső­ok­ta­tá­si re­form­ban sze­rep­lő új köz­gaz­da­sá­gi fő­is­ko­la a Köz­gaz­da­sá­gi Egye­tem volt.

A tu­do­má­nyos mun­ká­val kap­cso­la­to­san a leg­fon­to­sabb­nak a prog­ram­nyi­lat­ko­zat azon része ér­tel­mez­he­tő, amely ki­mond­ja, hogy az ered­mé­nyes tu­do­má­nyos ku­ta­tás biz­to­sí­tá­sá­ra meg kell szer­vez­ni a tu­do­má­nyos munka terv­sze­rű­sé­gét, és meg kell te­rem­te­ni a ma­gyar tu­do­mány leg­fel­sőbb irá­nyí­tó szer­vét.24 Ez a szerv pedig a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Ta­nács volt.

Az MKP ter­ve­ze­tét az MDP Köz­ne­ve­lé­si Bi­zott­sá­ga 1948. jú­ni­us 22-én együt­tes ülé­sen vi­tat­ta meg, és azt a tar­tal­mi és szer­ve­ze­ti kér­dé­se­ket il­le­tő­en egyes mó­do­sí­tá­sok­kal el­fo­gad­ta. Ezt kö­ve­tő­en a Val­lás- és Köz­ok­ta­tá­si Mi­nisz­té­ri­um négy re­form-elő­ké­szí­tő bi­zott­sá­got kül­dött ki, ezt kö­ve­tő­en a re­form­ter­vek rövid idő alatt el­ké­szül­tek. A kér­dés­sel az MDP Köz­ne­ve­lé­si Bi­zott­sá­ga és Tu­do­má­nyos Bi­zott­sá­ga, az Agi­tá­ci­ós és Pro­pa­gan­da Bi­zott­ság, va­la­mint a Po­li­ti­kai Bi­zott­ság is fog­lal­ko­zott.25

Az MDP prog­ram­nyi­lat­ko­za­ta to­váb­bá síkra száll azért, hogy a há­rom­éves terv gyor­sí­tott meg­va­ló­sí­tá­sa után, az új öt­éves terv se­gít­sé­gé­vel foly­ta­tód­jon Ma­gyar­or­szág ipa­ro­sí­tá­sa.26 A prog­nosz­ti­zált öt­éves terv még in­kább szük­sé­ges­sé tette egy terv­gaz­da­sá­gi szem­lé­le­ten ala­pu­ló köz­gaz­da­sá­gi egye­tem lét­re­ho­zá­sát. Ezt kö­ve­tő­en a régi köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi elit­nek a tu­do­má­nyos élet­ből tör­té­nő ki­szo­rí­tá­sa abban is meg­nyil­vá­nult, hogy az 1948. jú­li­us 2-i MTA-tag­vá­lasz­tás al­kal­má­ból egyet­len köz­gaz­dászt sem vá­lasz­tot­tak az Aka­dé­mia tag­jai közé.

Az elő­ző­ek­ből kö­vet­ke­zett, hogy az 1948-as év leg­fon­to­sabb fel­ső­ok­ta­tás-po­li­ti­kai vál­to­zá­sa a Ma­gyar Köz­gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Egye­tem lét­re­ho­zá­sa volt 1948 őszén. A 9160/1948. sz. kor­mány­ren­de­let­tel lé­te­sült új egye­tem szer­ve­ze­té­ben is új volt, mert itt lé­te­sült elő­ször ku­rá­to­ri in­téz­mény a rek­to­ri in­téz­mény mel­lett. A kor­mány­ren­de­let sze­rint a ku­rá­tor az ál­lan­dó­sá­got biz­to­sí­tot­ta az éven­te cse­ré­lő­dő rek­to­rok mel­lett. A ku­rá­tor a VKM-mi­nisz­ter kép­vi­se­lő­je volt, neki tar­to­zott fe­le­lős­ség­gel, és meg­bí­zás­sal öt évre ke­rült az egye­tem­re. Az új egye­tem osz­tá­lyok­ra ta­go­zó­dott, ame­lyek élén igaz­ga­tók áll­tak. Az egye­tem meg­ha­tá­ro­zott tan­terv sze­rint kí­vánt mű­köd­ni, mely­nek célja az volt, hogy át­fo­gó, ala­pos el­mé­le­ti és vi­lág­né­ze­ti kép­zést nyújt­son, amely fel­vér­te­zi a hall­ga­tó­kat a „re­ak­ci­ós, tu­do­mány­ta­lan” el­mé­le­tek és vi­lág­né­ze­tek ellen, és meg­mu­tat­ja az utat a terv­gaz­dál­ko­dás prob­lé­má­i­nak meg­ol­dá­sá­ra, a népi de­mok­rá­cia gaz­da­ság­po­li­ti­ká­já­nak meg­is­mer­te­té­sé­re.

A kor­mány­ren­de­let sze­rint az új egye­tem ta­ná­rai kö­zött van­nak tu­do­mány­ágak ki­vá­ló mű­ve­lői, va­la­mint gaz­da­sá­gi szak­em­be­rek. Név sze­rint csak hat főt említ: Nagy Imre ag­rár­po­li­ti­kust, Hay Lász­ló és Vajda Imre ál­lam­tit­kárt, An­dics Er­zsé­be­tet és Berei An­dort, va­la­mint Rudas Lász­ló rek­tort. A kor­mány­ren­de­let ezt kö­ve­tő­en meg­is­mer­tet a négy év­fo­lya­mú egye­tem fő kol­lé­gi­u­ma­i­val, óra­ter­vé­vel és ta­nul­má­nyi rend­jé­vel, a hall­ga­tók el­fog­lalt­sá­gá­val. A ren­de­let ki­mond­ja, hogy öt­let­sze­rű­en, kellő szi­gor és irá­nyí­tás nél­kül nem lehet a népi de­mok­rá­cia köz­gaz­da­sá­gi éle­té­re fel­ké­szül­ni. A ren­de­let végül op­ti­mis­ta pers­pek­tí­vát ígér annak dek­la­rá­lá­sá­val, hogy aki a Ma­gyar Köz­gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Egye­te­met el­vég­zi, méltó he­lyet kap a ma­gyar terv­gaz­da­ság közös rend­sze­ré­ben és a tu­do­má­nyos élet­ben.27

Ha a Köz­ne­ve­lésben 1948. ok­tó­ber 15-én pub­li­kált kor­mány­ren­de­le­tet össze­ha­son­lít­juk az ér­tel­mi­sé­gi osz­tály által 1948. jú­ni­us 8-án ké­szí­tett, és a kü­lön­bö­ző ve­ze­tő párt­szer­ve­ze­tek által tár­gyalt ter­ve­zet­tel, azt lát­juk, hogy az né­hány te­rü­le­ten mó­do­sult. A kor­mány­ren­de­let ideo­lo­gi­ku­sabb lett, és ke­vés­bé volt „szak­mai”, mint a jú­ni­u­si ter­ve­zet. Az egyik leg­fon­to­sabb „szű­kí­tés” a pro­fesszo­ri gar­ni­tú­ra is­mer­te­té­se terén tör­tént. A 9160/1948. számú kor­mány­ren­de­let a ter­ve­zet­tel szem­ben mind­össze­sen hat pro­fesszor­ral is­mer­te­tett meg. Kö­zü­lük ket­ten: Nagy Imre és Hay Lász­ló tel­je­sí­tet­ték az egye­te­mi ta­ná­ri el­vá­rá­so­kat. A töb­bi­ek el­ső­sor­ban po­li­ti­kai kül­de­tést haj­tot­tak végre az új kom­mu­nis­ta egye­te­men. Az egye­tem­ala­pí­tá­si ren­de­let többi része ál­ta­lá­nos­ság­ban meg­fe­lelt egy fel­ső­ok­ta­tá­si­in­téz­mény-ala­pí­tá­si ok­mány el­vá­rá­sá­nak.

Jegy­ze­tek

  • 1. N. Szabó Jó­zsef: A tu­do­má­nyos elit a ha­tal­mi harc­ban. Hitel, 1993/2., 96–105. o; Uő: A tu­do­má­nyos elit és a rend­szer­vál­tás. Sza­bolcs-Szat­má­ri Szem­le, 1993/1., 79–91. o.; Uő: A fel­ső­ok­ta­tá­si re­form és az ag­rár­tu­do­má­nyi elit (1945–1946). Gaz­dál­ko­dás, 1996/3., 50–53. o.; Uő: Il­lú­zió és va­ló­ság. Egye­te­mi és aka­dé­mi­ai re­form és az 1945–1946-os vál­to­zá­sok ha­tá­sa a mű­sza­ki tu­do­má­nyos elit­re. Mű­hely, 1997/1., 47–50. o.; Uő: Az emig­ráns elit és a kul­túr­dip­lo­má­cia. Kapu, 1997/5., 57–59. o.; Uő: Az or­vos­elit és a po­li­ti­kai vál­to­zá­sok (1945–1946). Va­ló­ság, 1998/1., 92–99. o., Uő: Az MTA át­ala­kí­tá­sa és a ter­mé­szet­tu­dó­sok (1945–1946). Kul­tú­ra és Kö­zös­ség, 2007/1., 89–94. o.; Uő – Zol­tán Csá­szár: The Hun­ga­ri­an me­di­cal elite and po­li­ti­cal changes (1945–1946). Cent­ral Euro­pe­an Po­li­ti­cal Sci­en­ce Re­view, Vol. 16, No. 61., 2015, 132–148.; Uő – Zol­tán Csá­szár: The Hun­ga­ri­an Com­mu­nist Party and the aca­de­mic elite after the 2th WW (Autumn of 1944 – Autumn of 1945). Cent­ral Euro­pe­an Po­li­ti­cal Sci­en­ce Re­view, Vol. 15, No. 56., 2014, 83–107.; Uő: A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt és a tu­do­má­nyos elit 1944 őszé­től 1945 őszé­ig. Sza­bolcs-Szat­már-Be­re­gi Szem­le, 2015/3., 43–55. o.; Uő: A jog­tu­do­má­nyi elit és a po­li­ti­ka (1945–1946). Jog­tu­do­má­nyi Köz­löny, 2015/7–8., 349–359. o.; Uő: A humán tu­do­má­nyok és a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia a rend­szer­vál­tás ide­jén (1945–1946). Va­ló­ság, 2016/1., 31–41. o.; Uő – Csá­szár Zol­tán: Ju­rispru­den­ti­al elite and po­li­tics in Hun­gary (1945–1946). Acta Ju­ri­di­ca Hun­ga­ri­ca, 2016/1., 87–105.; Uő: A jog­tu­do­má­nyi elit a „népi de­mok­ra­ti­kus” át­ala­ku­lás­ban (1946 ősze – 1948). Jog­tu­do­má­nyi Köz­löny, 2016/7–8.; 409–415. o.
  • 2. Köz­ne­ve­lés, 1946/18.
  • 3. N. Szabó Jó­zsef: A köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi elit a rend­szer­vál­tás­ban és a tu­do­má­nyos élet át­ala­kí­tá­sá­ban (1945– 1946). Ma­gyar Tu­do­mány, 2015/11., 1339–1348. o.
  • 4. A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt és a Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt ha­tá­ro­za­tai 1944–1948. Szerk.: Szabó Bá­lint, Rá­ko­si Sán­dor, Kos­suth Könyv­ki­adó, Bu­da­pest, 1967, 272. o.
  • 5. Uo. 268–269. o.
  • 6. Ger­gely Jenő – Izsák Lajos: A hu­sza­dik szá­zad tör­té­ne­te. Pan­no­ni­ca Kiadó, 2000, 287. o.
  • 7. A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt és a Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt ha­tá­ro­za­tai…, i. m. 385–386. o.
  • 8. Uo. 469. o.
  • 9. Párt­tör­té­ne­ti In­té­zet (PTI) Arch., 274-24/14.
  • 10. Nép­sza­va, 1947. május 6.
  • 11. Sza­bad Nép, 1947. jú­ni­us 10.
  • 12. A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia tag­jai 1825–1975. Fő­szerk.: Fe­ke­te Gé­zá­né, MTA Könyv­tá­ra, Bu­da­pest, 1975, 550. o.
  • 13. Sza­bad Nép, 1947. au­gusz­tus 10.
  • 14. Nép­sza­va, 1946. ok­tó­ber 1.
  • 15. Ma­gyar Köz­löny, 1946/263.
  • 16. Nem­zet­gyű­lés Nap­ló­ja. 6. kötet. Hi­te­les ki­adás, Athe­na­e­um Iro­dal­mi és Nyom­dai Rész­vény­tár­su­lat Könyv­ki­adó, Bu­da­pest, 1952, 608. o.
  • 17. Hor­váth Barna: Fel­ső­ok­ta­tá­si re­form elé. Köz­ne­ve­lés, 1947/4.
  • 18. Or­szág­gyű­lés Nap­ló­ja I–III. kötet. Hi­te­les ki­adás, Athe­na­e­um Iro­dal­mi és Nyom­dai Rész­vény­tár­su­lat Könyv­ki­adó­ja, Bu­da­pest, 1948, 643. o.
  • 19. Fo­ga­ra­si Béla: Tu­do­mány és de­mok­rá­cia. Szik­ra, Bu­da­pest, 1948, 203–207. o. A kom­mu­nis­ta fel­ső­ok­ta­tá­si re­form­mal kap­cso­la­tos kér­dé­sek­kel La­dá­nyi Andor: Mennyi­sé­gi fej­lő­dés és struk­tu­rá­lis vál­to­zá­sok: a fel­ső­ok­ta­tás útja a fel­sza­ba­du­lás után. Tan­könyv­ki­adó – Ok­ta­tás­ku­ta­tó In­té­zet, Bu­da­pest, 1989, 30–31. o. mo­nog­rá­fi­á­já­ban szin­tén fog­lal­ko­zik.
  • 20. Nem­zet­gyű­lés Nap­ló­ja, i. m. 666. o.
  • 21. Tar­dos And­rás: Egye­te­me­ink szín­vo­na­lá­ról. Va­ló­ság, 1948/3., 253. o.
  • 22. PTI Arch., 274-21/74.
  • 23. A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt és a Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt ha­tá­ro­za­tai…, i. m. 601. o.
  • 24. Uo. 602. o.
  • 25. La­dá­nyi, i. m. 34. o.
  • 26. A Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt – Szo­ci­ál­de­mok­ra­ta Párt ha­tá­ro­za­tai…, i. m. 597. o.
  • 27. Köz­ne­ve­lés, 1948. ok­tó­ber, 493–494. o.