A Balaton északi partján lévő turisztikai szolgáltatók helyzete az elmúlt években

Össze­fog­la­lás

Az el­múlt idő­szak­ban a tu­riz­mus és élet­mi­nő­ség kap­cso­la­tá­nak ku­ta­tá­sá­val fog­lal­koz­tam. Ba­la­to­ni szol­gál­ta­tó­kat kér­dez­tem több té­ma­kört is érint­ve, úgy­mint ak­tu­á­lis gaz­da­sá­gi hely­zet, ver­seny­ké­pes­ség, humán erő­for­rás, fenn­tart­ha­tó­ság, pá­lyá­za­to­kon való rész­vé­tel, to­váb­bá igye­kez­tem né­hány olyan kér­dést is fel­ten­ni, ame­lyek kap­cso­lat­ban áll­nak az élet­mi­nő­ség­gel. A kér­dő­íves meg­kér­de­zé­sek és mély­in­ter­júk során szá­mos szol­gál­ta­tó­val is be­szél­tem ak­tu­á­lis kér­dé­sek­ről. A kér­dő­ívek és mély­in­ter­júk elem­zé­se­i­ből egy­ér­tel­mű­en ki­de­rült, a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok fej­lő­dé­sé­hez bi­za­lom­ra, együtt­mű­kö­dés­re, há­ló­za­to­so­dás­ra van szük­ség, ami az élet­mi­nő­ség nö­ve­ke­dé­sét is elő­se­gít­he­ti.

The Po­sit­i­on of To­u­rism Ser­vi­ce Pro­vi­ders on the North Shore of Lake Ba­la­ton in Re­cent Years

Sum­ma­ry

This study pre­sents the re­sults of a quest­ion­naire in which to­u­rism ser­vi­ce pro­vi­ders by Lake Ba­la­ton were sur­veyed on a num­ber of to­pics, such as the cur­rent eco­no­mic si­tu­a­ti­on, com­pe­ti­ti­ve­ness, human re­sour­ces, sus­ta­i­na­bi­lity is­sues, app­li­ca­tions for grants, and the qu­a­lity of life. Analy­sis of the quest­ion­nai­res cle­arly de­monst­ra­ted that in order for small and me­di­um-si­zed en­ter­pri­ses to de­ve­lop, trust, co­ope­ra­ti­on and net­wor­king are re­qu­i­red, which can also help to imp­ro­ve the qu­a­lity of life.

A Ba­la­ton

A Ba­la­ton három régió (Nyu­gat-Du­nán­túl, Kö­zép-Du­nán­túl és Dél-Du­nán­túl) és három megye (Veszp­rém, Zala, So­mogy) ha­tá­rán fek­szik. Kö­zép-Eu­ró­pa és egy­ben Ma­gyar­or­szág leg­na­gyobb tava, tu­risz­ti­kai szem­pont­ból pedig a Bu­da­pest–Kö­zép-Du­na-vi­dék után a má­so­dik leg­lá­to­ga­tot­tabb tu­risz­ti­kai régió.

A 19. szá­zad vége óta egy­ér­tel­mű, hogy a ba­la­to­ni tér­ség fej­lesz­té­sé­nek a tu­riz­mus­ra kell épül­nie, így az ide­gen­for­ga­lom és a hozzá kap­cso­ló­dó szol­gál­ta­tá­sok je­lent­het­ték a ki­utat az el­ma­ra­dott ál­la­pot­ból. Az el­múlt több mint száz év ta­pasz­ta­la­ta­i­ból az is ki­de­rült, hogy a tu­riz­mus mint­egy 90%-a a part menti te­le­pü­lé­se­ken re­a­li­zá­ló­dik. Az ag­rár­gaz­da­ság és a tu­riz­mus együt­tes ke­ze­lé­se mű­kö­dő­ké­pes­nek tűnik, mert utób­bi helyi pi­a­cot te­remt a me­ző­gaz­da­sá­gi ter­mé­kek­nek, for­dít­va vi­szont ki­egé­szí­tő szol­gál­ta­tá­sa lehet egy jól mű­kö­dő gaz­da­sá­gi ágnak (pél­dá­ul sző­lő- és bor­ter­me­lés). Ké­sőbb, a szo­ci­a­lis­ta rend­szer­ben a ba­la­to­ni fej­lesz­té­se­ket az ál­la­mi és szo­ci­á­lis szem­pon­tok ve­zé­rel­ték.

A rend­szer­vál­tás óta a tér­ség­ben mun­ka­he­lyek szűn­tek meg, ez­ál­tal tö­me­ges mé­re­te­ket öl­tött a mun­ka­nél­kü­li­ség, így meg­vál­toz­tak az ala­csony jö­ve­del­mi ré­te­gű­ek uta­zá­si szo­ká­sai (meg­szűnt a szak­szer­ve­ze­ti és if­jú­sá­gi üdül­te­tés). A tu­riz­mus vissza­esé­se azért is volt ked­ve­zőt­len, mert az ipari fog­lal­koz­ta­tás is csök­kent az or­szág­ban, a me­ző­gaz­da­ság­ban pedig nagy­szá­mú mun­ka­erő sza­ba­dult fel. Ez a ked­ve­zőt­len gaz­da­sá­gi fo­lya­mat az ez­red­for­du­ló­ra már meg­for­dul­ni lát­szott, mely kö­szön­he­tő a je­len­tős inf­ra­struk­tu­rá­lis fej­lesz­té­sek­nek (szál­lás­hely- és für­dő­fej­lesz­tés, ma­ga­sabb ka­te­gó­ri­á­jú szál­lás­he­lyek, ven­dég­lá­tó­egy­sé­gek, kü­lön­bö­ző tí­pu­sú szol­gál­ta­tá­sok), a víz mi­nő­sé­gi ja­vu­lá­sá­nak. Az ide­lá­to­ga­tók már a ma­ga­sabb ka­te­gó­ri­át ré­sze­sí­tet­ték előny­ben, így a ma­gán­szál­lás­he­lyek, kem­pin­gek, pan­zi­ók irán­ti ke­res­let je­len­tő­sen csök­kent (ki­vé­ve a jobb mi­nő­sé­gű­ek, jobb szol­gál­ta­tást nyúj­tó­ké). Az üdü­lé­si fel­té­te­lek je­len­tős ja­vu­lá­sa el­le­né­re sem nö­ve­ke­dett a kül­föl­di­ek száma, vi­szont a bel­föl­di lá­to­ga­tó­ké igen (bár rö­vi­debb ideig tar­tóz­kod­tak itt, mint a kül­föl­di­ek), mely az ak­ko­ri üdü­lé­si csekk­nek, az élet­szín­vo­nal lassú emel­ke­dé­sé­nek, a kül­föl­di utak ma­ga­sabb árá­nak volt kö­szön­he­tő. A tér­ség egyik je­len­tős po­ten­ci­ál­ját a jó mi­nő­sé­gű sző­lő- és bor­gaz­da­sá­gok je­len­tik, to­váb­bá a tu­riz­mus sze­zo­na­li­tá­sá­nak csök­ken­té­se, a tu­ris­ták tar­tóz­ko­dá­si ide­jé­nek meg­hosszab­bí­tá­sa, faj­la­gos köl­té­sé­nek nö­ve­lé­se a mi­nő­sé­gi tu­riz­mus fej­lesz­té­sé­vel.¹ A leg­ke­re­set­tebb tu­risz­ti­kai ter­mé­kek a Ba­la­to­non az üdü­lő­tu­riz­mus, a kul­tu­rá­lis tu­riz­mus, a bor- és gaszt­ro­nó­mi­ai tu­riz­mus, egész­ség­tu­riz­mus, aktív tu­riz­mus és a kon­fe­ren­cia­tu­riz­mus.

A Ba­la­ton kí­ná­la­ta leg­in­kább a tö­meg­tu­riz­mus ki­szol­gá­lá­sá­ra, a für­dés­re kon­cent­rál­tan jött létre, mely las­san tud csak vál­toz­ni; fo­ko­za­to­san meg­je­len­nek az egyes cél­cso­por­tok igé­nye­i­nek meg­fe­le­lő­en ki­ala­kí­tott tu­risz­ti­kai ter­mé­kek (bor­tu­riz­mus, gaszt­ro­nó­mia, egész­ség­tu­riz­mus). Saj­nos a tu­risz­ti­kai fő­sze­zon még min­dig rövid, nagy­já­ból 5–7 hétre te­he­tő, mely­nek oka el­sőd­le­ge­sen az egy­ol­da­lú tu­risz­ti­kai kí­ná­lat, ame­lyen az el­múlt idő­szak­ban kü­lön­bö­ző kez­de­mé­nye­zé­sek­kel igye­kez­nek vál­toz­tat­ni (pél­dá­ul Min­dig­Ba­la­ton). A fő sza­bad­sá­gok idő­sza­ka a nyári hó­na­pok­ra, leg­in­kább jú­li­us­ra és au­gusz­tus­ra esik, így a szál­lo­dák, ven­dég­lá­tó­he­lyek be­vé­te­lei leg­in­kább erre az idő­szak­ra kon­cent­rá­lód­nak, az év többi idő­sza­ká­ban vesz­te­sé­ge­sek, és sok eset­ben be­zár­nak. A szál­lo­dai fé­rő­he­lyek nagy­já­ból fele fogad ven­dé­ge­ket egész évben. A ven­dég­lá­tó­egy­sé­gek kö­zött kevés az egye­di kí­ná­la­tot nyúj­tók ará­nya, és a sze­mély­zet is gyor­san cse­ré­lő­dik, nem kel­lő­en kép­zet­tek az ott dol­go­zók. Hi­ány­zik egy ki­épí­tett in­for­má­ci­ós rend­szer, nem egy­sé­ges az el­iga­zí­tó rend­szer és a tá­jé­koz­ta­tás.² Az el­múlt idő­szak­ban né­hány te­le­pü­lé­sen már meg­ol­dód­ni lát­sza­nak ezek a gon­dok.

Ál­ta­lá­nos és gaz­da­sá­gi ada­tok

A Ba­la­ton Ki­emelt Üdü­lő­kör­ze­té­nek te­rü­le­te 3886 km2, me­lyet 179 te­le­pü­lés alkot (44 parti, 7 part­kö­ze­li és 128 hát­tér­te­le­pü­lés, amely köz­vet­len part­tal nem ren­del­ke­zik), ahol közel 262 000-ren lak­tak 2010-ben. A te­rü­le­ten 18 part menti város ta­lál­ha­tó (az észa­ki par­ton Ba­la­ton­ke­ne­se, Ba­la­ton­fűz­fő, Ba­la­ton­fü­red, Ba­da­csony­to­maj, Ta­pol­ca, Keszt­hely, Hévíz).

2009-ben a ven­dég­lá­tó­he­lyek száma össze­sen 4048 darab volt, a szál­lás­he­lyek fé­rő­hely­szá­ma pedig 202 980 (jú­li­us 31-én). A ke­res­ke­del­mi és ma­gán­szál­lás­he­lyek ven­dég­for­gal­ma össze­sen közel 1,6 mil­lió ven­dég volt, a ven­dég­éj­sza­kák száma közel 6 mil­lió éj­sza­ka, át­la­gos tar­tóz­ko­dá­si idő 3,7 éj­sza­ka.³ A leg­több ven­dég­éj­sza­kát a né­me­tek, oszt­rá­kok, hol­lan­dok, dánok, cse­hek, len­gye­lek, szlo­vá­kok és ro­má­nok töl­töt­ték el a ke­res­ke­del­mi szál­lás­he­lye­ken. A leg­lá­to­ga­tot­tabb vá­ro­sok ke­res­ke­del­mi szál­lás­hely­for­ga­lom te­kin­te­té­ben Hévíz, Ba­la­ton­fü­red és Sió­fok, ma­gán­szál­lás­hely te­kin­te­té­ben pedig Ba­la­ton­bog­lár, Sió­fok, Fo­nyód. Össze­sen közel 20 000 vál­lal­ko­zás mű­kö­dött a tér­ség­ben, min­den ti­ze­dik szál­lás­hely-szol­gál­ta­tás­sal és ven­dég­lá­tás­sal fog­lal­ko­zott.⁴ (Fris­sebb ada­tok még nem áll­nak ren­del­ke­zés­re.)

A ba­la­to­ni vál­lal­ko­zá­sok száma

A ba­la­to­ni ré­gi­ó­ban 76 vál­lal­ko­zás ju­tott 1000 la­kos­ra, ami az or­szá­gos átlag fe­let­ti (70). A vál­lal­ko­zá­sok 96%-a mik­ro­vál­lal­ko­zás­ként, azaz tíz fő alat­ti lét­szám­mal üze­mel­tek. A szál­lás­hely-szol­gál­ta­tás­sal és ven­dég­lá­tás­sal fog­lal­ko­zó vál­lal­ko­zá­sok súly­ará­nya a ba­la­to­ni ré­gi­ó­ban volt a leg­ma­ga­sabb (11,2%). „Faj­la­go­san a leg­több vál­lal­ko­zás a Ba­la­ton tér­sé­gé­ben fog­lal­ko­zik szál­lás­adó, ven­dég­lá­tó te­vé­keny­ség­gel, ahol 2012-ben leg­in­kább meg­ha­lad­ta az or­szá­gos át­la­got a vál­lal­ko­zá­sok né­pes­ség­ará­nyos száma a tár­sas és az egyé­ni vál­lal­ko­zók kö­ré­ben egy­aránt.”⁵ A szál­lás­hely-szol­gál­ta­tás, ven­dég­lá­tás gaz­da­sá­gi ágban „be­jegy­zett vál­lal­ko­zá­sok né­pes­ség­ará­nyos sű­rű­sé­ge a Ba­la­ton tér­sé­gé­ben ki­ug­ró­an magas, a szál­lás­he­lyek tu­risz­ti­kai célú hasz­no­sí­tá­sá­hoz adó­szám igény­lé­se ugyan­is a táj­egy­ség jel­le­gé­ből fa­ka­dó­an itt a leg­el­ter­jed­tebb. A re­giszt­rált vál­lal­ko­zá­sok tíz­ezer la­kos­ra jutó száma a ba­la­to­ni ré­gi­ó­ban 540 volt, hét­sze­re­se az or­szá­gos át­lag­nak (76)”.⁶ A szál­lás­hely-szol­gál­ta­tás, ven­dég­lá­tás gaz­da­sá­gi ágban 177 ezer fő dol­go­zott a leg­utób­bi cen­zus ide­jén, kö­zöt­tük a nők vol­tak több­ség­ben (57%). A nők az ága­zat­ban fog­lal­koz­ta­tot­tak kö­zött min­den ide­gen­for­gal­mi ré­gi­ó­ban túl­súly­ban vol­tak.⁷ A ré­gi­ó­ban a fog­lal­koz­ta­tot­tak 12%-a dol­go­zott a tu­riz­mus­ban, a jö­ve­del­me­ket te­kint­ve na­gyon ala­csony volt az egy főre jutó brut­tó jö­ve­de­lem (a Ti­sza-tó­nál alig 150 000 Ft, a Ba­la­ton­nál is ha­son­ló összeg).⁸

A mun­ka­nél­kü­li­ség és ezzel együtt a fog­lal­koz­ta­tott­ság cik­li­kus in­ga­do­zá­sai a Ba­la­ton-par­ti és part­kö­ze­li, va­la­mint a hát­tér­te­le­pü­lé­se­in na­gyon jól ki­mu­tat­ha­tó, ami a tu­riz­mus ha­tá­sa­i­ra ve­zet­he­tő vissza.⁹ (A tá­vo­lab­bi te­le­pü­lé­sek ese­té­ben jóval ki­sebb ez az in­ga­do­zás, mely vé­le­mé­nyem sze­rint azért le­het­sé­ges, mert több olyan szol­gál­ta­tó van, amely nem sze­zo­ná­lis szol­gál­ta­tást ho­zott létre.)

A 2., 3. és 4. ábra jól szem­lél­te­ti a Ba­la­ton do­mi­nan­ci­á­ját az egyes té­nye­zők ese­té­ben.

Egy ko­ráb­bi ku­ta­tás a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok kö­ré­ben

2012 feb­ru­ár­já­tól 2012. május vé­gé­ig zaj­lott egy nem­zet­kö­zi ku­ta­tás (KNOW­NET), amely­nek célja az volt, hogy uniós lép­ték­ben fel­mér­jük és képet kap­junk a tu­risz­ti­kai kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok hely­ze­té­ről, sze­re­pé­ről. A nyolc or­szág rész­vé­te­lé­vel,¹⁰ azo­nos me­to­di­ká­val vég­zett ku­ta­tás kom­pa­ra­tív ana­lí­zis­re is le­he­tő­sé­get nyúj­tott. A ku­ta­tás ki­ter­jedt töb­bek kö­zött a ver­seny­ké­pes­ség­re, fenn­tart­ha­tó­ság­ra, pénz­ügyi hely­zet­re, in­no­vá­ci­ó­ra, a humán erő­for­rá­sok jel­lem­ző­i­re, va­la­mint az élet­mi­nő­ség­ben be­töl­tött sze­re­pük­re, le­he­tő­sé­gük­re. A fel­mé­rés idő­sza­ka alatt 100 ér­té­kel­he­tő kér­dő­ív szü­le­tett (elekt­ro­ni­kus kér­dő­ív). Első kör­ben a VI­MOSZ (Tu­risz­ti­kai és Ven­dég­lá­tó Mun­ka­adók Or­szá­gos Szö­vet­sé­ge) tag­ja­i­nak küld­tük ki, to­váb­bá a Tu­riz­mus Bul­le­tin on­line hír­le­ve­lé­ben is meg­je­len­tet­tük (mely­nek több mint húsz­ezer ol­va­só­ja van), il­let­ve a KKV­HÁZ re­giszt­rált tag­ja­i­nak is el­küld­tük kér­dő­ívün­ket. Az írás­ban csak azo­kat az ered­mé­nye­ket mu­ta­tom be, amely­re az ön­ál­ló ku­ta­tá­som­ban is rá­kér­dez­tem.

A vál­lal­ko­zá­sok leg­na­gyobb arány­ban (40%) leg­fel­jebb 10 mil­lió Ft nettó ár­be­vé­tel­lel ren­del­kez­tek, a 2010-es évre vo­nat­ko­zó­an. A pá­lyá­za­to­kon való rész­vé­tel nem mutat túl biz­ta­tó képet, ugyan­is a meg­kér­de­zet­tek 52%-a szo­kott pá­lyá­za­to­kon részt venni (a leg­több vá­lasz­adó a „nem tu­dunk pá­lyáz­ni, pl. for­rás­hi­ány”, va­la­mint a „nem aka­runk pá­lyáz­ni” vá­la­szo­kat je­löl­te meg). Kö­zü­lük 73% tá­mo­ga­tás­sal, 2% in­kább be­szer­zés­sel kap­cso­la­tos pá­lyá­za­to­kon vesz részt.

A kér­dő­ív utol­só ré­szé­ben az al­kal­ma­zot­tak élet­mi­nő­sé­gé­nek ja­ví­tá­sá­val kap­cso­la­tos kér­dé­sek ke­rül­tek sorra (5. ábra).

A kö­tet­len jel­le­gű prog­ra­mok (ki­rán­du­lás, ka­rá­cso­nyi ünnep) szer­ve­zé­se, va­la­mint a dol­go­zói lét­szám meg­fe­le­lő­sé­ge ese­tén az „igen” vá­la­szok száma volt na­gyobb, míg a béren fe­lü­li egyéb jut­ta­tá­sok (ca­fe­te­ria, 13. havi fi­ze­tés stb.) adása, a dol­go­zói elé­ge­dett­ség mé­ré­se, va­la­mint a csa­pat­épí­tő tré­nin­gek szer­ve­zé­se ese­té­ben a nem­le­ges vá­la­szok do­mi­nál­tak. Ennek ma­gya­rá­za­ta lehet, hogy a béren fe­lü­li jut­ta­tá­sok és a csa­pat­épí­tő tré­nin­gek biz­to­sí­tá­sa na­gyobb anya­gi rá­for­dí­tást igé­nyel a többi té­nye­ző­höz ké­pest. Lát­ha­tó, hogy a meg­kér­de­zett vál­la­la­tok fi­gyel­met for­dí­ta­nak arra, hogy az al­kal­ma­zot­tak elé­ge­det­teb­bek le­gye­nek, mely a mun­ka­vég­zé­sük­re, lo­ja­li­tá­suk­ra is ösz­tön­ző­leg hat­hat.

A pá­lyá­za­to­kon való 52%-os rész­vé­tel nem mond­ha­tó jó arány­nak. Szin­te min­den vál­lal­ko­zás­nak szük­sé­ge lenne több­let­for­rás­ra, tá­mo­ga­tás­ra, pá­lyá­za­ti pén­zek­re a fej­lesz­tés­hez. Jó né­há­nyan azért nem tud­nak pá­lyáz­ni, mert nem ren­del­kez­nek azok­kal az el­ső­sor­ban pénz­ügyi fel­té­te­lek­kel, me­lyek­kel el­ér­he­tők len­né­nek a tá­mo­ga­tá­sok. Ezen min­den­kép­pen vál­toz­tat­ni szük­sé­ges, hi­szen a tu­risz­ti­kai vál­lal­ko­zá­sok je­len­tős szá­za­lé­ka a kkv-szek­tor­ban ta­lál­ha­tó, így ennek a te­rü­let­nek a fej­lesz­té­se, pá­lyá­za­ti for­rá­sok­hoz való jut­ta­tá­sa el­en­ged­he­tet­len.

Az élet­mi­nő­ség je­len­tő­sé­ge és ennek ku­ta­tá­sa egyre fon­to­sabb sze­re­pet ját­szik nap­ja­ink­ban, ezért is tet­tünk fel erre a té­má­ra vo­nat­ko­zó kér­dé­se­ket. Ennek a té­nye­ző­nek a sze­re­pe azért lehet fon­tos, mert ha az egyén azt érzi, hogy meg­be­csü­lik, el­is­me­rik a mun­ka­he­lyén, elé­ge­det­té vál­hat. A vá­la­szok­ból az de­rült ki, hogy anya­gi jut­ta­tás­ban ke­vés­sé ré­sze­sí­tik az al­kal­ma­zot­ta­kat, vi­szont kü­lön­bö­ző prog­ra­mo­kat szí­ve­sen szer­vez­nek. A kkv-k ese­té­ben ért­he­tő, hogy a dol­go­zók nem szá­mít­hat­nak olyan mér­té­kű jut­ta­tá­sok­ra, mint egy na­gyobb vál­la­lat­nál (pél­dá­ul szál­lo­da­lánc), bár egy­ér­tel­mű­en alap­ve­tő lenne ezek­nek a jut­ta­tá­sok­nak a sze­re­pe: nőne az al­kal­ma­zot­tak egy főre jutó diszk­re­ci­o­ná­lis jö­ve­del­me, ez­ál­tal ők is be­kap­cso­lód­ná­nak a tu­riz­mus­ba, az uta­zás­sal szer­zett él­mé­nyek­kel nö­ve­ked­ne az elé­ge­dett­sé­gük, és ez az élet­mi­nő­sé­gük­re is po­zi­tí­van hatna.¹¹

Az élet­mi­nő­ség fo­gal­ma és ér­tel­me­zé­se

Az élet­mi­nő­ség ki­fe­je­zést Pigou hasz­nál­ta elő­ször 1920-ban, mégis az 1950-es évek­ben ter­jedt el szé­le­sebb kör­ben. Az élet­mi­nő­ség fo­gal­mát már sokan meg­ha­tá­roz­ták az egyes tu­do­mány­te­rü­le­te­ken, amely egy­ben azt is jelzi, hogy rend­kí­vül össze­tett prob­lé­ma­együt­tes­ről van szó.

Di­e­ner ha­son­ló el­mé­le­tet dol­go­zott ki,¹² mint Ve­en­ho­ven, az élet­in­dex be­ve­ze­té­sé­vel (pl. a fel­ső­fo­kú kép­zés­ben részt vevők ará­nya, jö­ve­de­lem­egyen­lő­ség). Ve­en­ho­ven sze­rint az élet­mi­nő­sé­get nem­csak gaz­da­sá­gi, hanem po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi té­nye­zők is be­fo­lyá­sol­ják.¹³

Godfrey vé­le­mé­nye az volt,¹⁴ hogy az élet­mi­nő­ség olyan té­nye­zők együt­te­se, me­lyek hoz­zá­já­rul­nak az ál­lam­pol­gá­rok tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és kör­nye­ze­ti jó­lé­té­hez, így az élet­mi­nő­ség eme­lé­se a tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és kör­nye­ze­ti fel­té­te­lek olyan ja­ví­tá­sát je­len­ti, amely ér­tel­met ad a pol­gá­rok éle­té­nek. A jö­ve­de­lem­nek és a csa­lád­nak meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe van, az élet­mi­nő­ség nem nő ma­gá­tól, min­den­ki hoz­zá­já­ru­lá­sa szük­sé­ges.

Az 1970-es évek­ben az OECD-or­szá­gok és az ENSZ egy idő­ben in­dí­tot­ták el a kü­lön­bö­ző sta­tisz­ti­kai rend­sze­rek ki­dol­go­zá­sát tár­sa­dal­mi jel­ző­szá­mok mé­ré­sé­re vo­nat­koz­tat­va, majd az Egye­sült Ál­la­mok­ban új mo­ni­tor­ing­rend­szert dol­goz­tak ki, pél­dá­ul a né­pes­ség­ku­ta­tás te­rü­le­tén, így ezen moz­gal­mak­nak kö­szön­he­tő­en szé­les kör­ben el­ter­jed­tek az élet­mi­nő­ség­gel és élet­szín­vo­nal­lal kap­cso­la­tos ku­ta­tá­sok, me­lyek fó­ku­szá­ban a mi­nő­sé­gi ku­ta­tás állt, szem­ben az ad­di­gi mennyi­sé­gi ada­tok­kal.¹⁵

Az élet­mi­nő­ség ku­ta­tá­sá­ra két mo­dellt hasz­nál­nak: a skan­di­náv és az ame­ri­kai mo­dellt. A skan­di­náv meg­kö­ze­lí­tés sze­rint ob­jek­tív mu­ta­tó­kat kell hasz­nál­ni, mint a ke­re­set, is­ko­lai vég­zett­ség, tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok, me­lyek fel­hasz­nál­ha­tók az egyén élet­mi­nő­sé­gé­nek ja­ví­tá­sá­ra, to­váb­bá úgy ér­tel­me­zi az élet­mi­nő­sé­get, hogy a jó­lé­tet az alap­ve­tő szük­ség­le­tek­kel való elé­ge­dett­ség­gel te­kin­ti egyen­lő­nek.¹⁶ Az ame­ri­kai irány­vo­nal ezzel szem­ben az egyén saját ta­pasz­ta­la­ta­i­ra ha­gyat­ko­zik, a jó­lé­tet az egyén szub­jek­tív elé­ge­dett­sé­gét és bol­dog­sá­gát mérő in­di­ká­to­ro­kon ke­resz­tül vizs­gál­ja.¹⁷ Ez a mo­dell a szub­jek­tív ér­zé­ke­lés je­len­tő­sé­gét emeli ki, mely sze­rint az egyén képes leg­in­kább meg­ítél­ni saját hely­ze­tét és élet­mi­nő­sé­gét, me­lyen ke­resz­tül lehet a tár­sa­da­lom élet­mi­nő­sé­gé­re kö­vet­kez­tet­ni. Ezt a két­faj­ta meg­kö­ze­lí­tést pró­bál­ta Al­lardt öt­vöz­ni,¹⁸ aki Mas­low-val szem­ben úgy vélte, anél­kül is el­jut­ha­tunk a ma­ga­sabb szint­re, hogy az ala­cso­nyab­bat ki­elé­gí­te­nénk.

Ku­ta­tá­si mód­sze­rek és ered­mé­nyek

A ku­ta­tás mód­szer­ta­na

Ku­ta­tá­si mód­szer­ként a kvan­ti­ta­tív ku­ta­tást vá­lasz­tot­tam, kér­dő­íves meg­kér­de­zést al­kal­maz­tam, a meg­kér­de­zet­tek kö­ré­be a Ba­la­ton észa­ki part­ján mű­kö­dő, el­ső­sor­ban tu­risz­ti­kai kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok tar­toz­tak (szál­lás­he­lyek, ven­dég­lá­tó­egy­sé­gek, cuk­rász­dák, bo­rá­sza­tok, helyi tér­sé­gi prog­ram­szer­ve­zők). A ku­ta­tás 2013. jú­li­us 1. és 2015. jú­li­us 22. kö­zöt­ti idő­tar­ta­ma alatt 139 ki­töl­tött kér­dő­ív szü­le­tett, amely­ből az elem­zést adó 129 szol­gál­ta­tó az észa­ki par­ton, 10 a déli par­ton ta­lál­ha­tó. A kér­dő­ívet egy in­ter­ne­tes fe­lü­le­ten ké­szí­tet­tem el, és to­váb­bí­tot­tam az ak­ko­ri Ma­gyar Tu­riz­mus Zrt. által kül­dött cím­lis­tá­ra, az in­ter­ne­ten fel­lel­he­tő összes, az észa­ki par­ton meg­ta­lál­ha­tó szol­gál­ta­tó­nak el­küld­tem (több mint 2000 e-mail-cím­re), to­váb­bá a tu­risz­ti­kai egye­sü­le­tek, szer­ve­ze­tek is to­váb­bí­tot­ták tag­ja­ik szá­má­ra. Az elekt­ro­ni­ku­san vissza­ér­ke­zett kér­dő­ívek ará­nya na­gyon ala­csony, ke­ve­sebb mint 10% volt, amely leg­in­kább a bi­zal­mat­lan­ság­gal, eset­leg idő­hi­ánnyal ma­gya­ráz­ha­tó. A sze­mé­lyes le­kér­de­zés során, mely a kér­dő­ívek közel 60%-át tette ki, se­gí­tő­ké­szebb­nek bi­zo­nyul­tak a vál­lal­ko­zók.

A kér­dő­ív 58 kér­dés­ből állt, dön­tő­en zárt kér­dé­se­ket tar­tal­ma­zott, a kér­dő­ív végén pedig le­he­tő­ség nyílt arra, hogy a vá­lasz­adók ki­fejt­sék vé­le­mé­nyü­ket, ha a kér­dé­sek vá­la­szai kö­zött nem ta­lál­ták meg a meg­fe­le­lőt, vagy ha a kér­dő­ív nem érin­tett olyan té­ma­kört, amely vé­le­mé­nyük sze­rint fon­tos lenne, és szí­ve­sen meg­osz­ta­nák gon­do­la­ta­i­kat a ba­la­to­ni vál­lal­ko­zá­sok hely­ze­té­ről (akár a saját vál­lal­ko­zá­suk­ról, akár összes­sé­gé­ben).

A ku­ta­tá­som célja az volt, hogy meg­vizs­gál­jam a ba­la­to­ni szol­gál­ta­tók hely­ze­tét és hoz­zá­ál­lá­su­kat olyan kér­dé­sek­hez, mint pél­dá­ul a ver­seny­ké­pes­ség, fenn­tart­ha­tó­ság, pá­lyá­za­to­kon való rész­vé­tel és az al­kal­ma­zot­tak­kal való kap­cso­la­tuk.

A kér­dő­ívek elem­zé­se

A leg­több meg­kér­de­zett vál­lal­ko­zás szék­he­lye Veszp­rém me­gyé­ben ta­lál­ha­tó (71%), majd Zala me­gyé­ben (19%), Pest me­gyé­ben (9%) és Győr-Mo­son-Sop­ron me­gyé­ben (1%). A vál­lal­ko­zá­sok több­sé­ge ma­gán­vál­lal­ko­zás (91%), 2% ala­pít­vány/egye­sü­let, 4% köz­in­téz­mé­nyi/ál­la­mi, 3% pedig az egyéb ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zott. A be­vé­te­lek ese­té­ben a meg­adott ka­te­gó­ri­ák­ból tud­ták ki­vá­lasz­ta­ni a szá­muk­ra leg­meg­fe­le­lőb­bet, de a ki­töl­tők 18%-a így sem árul­ta el a vál­lal­ko­zá­sa be­vé­te­lét. (Meg­le­pő módon akadt olyan vál­lal­ko­zó, aki, ál­lí­tá­sa sze­rint, nem tudja a be­vé­te­lét.) 2012-ben a vá­lasz­adók 36%-ának leg­fel­jebb 5 mil­lió Ft be­vé­te­le volt, 14%-ának leg­fel­jebb 10 mil­lió Ft, 16%-nak leg­fel­jebb 50 mil­lió Ft. A ven­dé­gek száma te­kin­te­té­ben közel 38%-uk nem tudta meg­ad­ni az adott és az azt meg­elő­ző három évben lévő ven­dég­szá­mot.

Az uta­zá­si szo­ká­sok­ra vo­nat­ko­zó kér­dé­sek ese­té­ben a vá­lasz­adók 88%-a érez bi­zo­nyos vál­to­zást az uta­zá­si szo­ká­sok­ban, 9% nem, 2%-uk pedig nem adott vá­laszt. A vá­laszt adók 47%-a sze­rint po­zi­tív vál­to­zás ér­zé­kel­he­tő, amely abban nyil­vá­nul meg, hogy több ven­dég ér­ke­zik (a leg­több vá­laszt kapta), hosszabb ideig tar­tóz­ko­dik az üdü­lő­he­lyen, és mi­nő­sé­gi szol­gál­ta­tást vesz igény­be. A ne­ga­tív vá­laszt adók ke­ve­sebb ven­dé­get, rö­vi­debb ott-tar­tóz­ko­dást és ke­ve­sebb köl­tést em­lí­tet­tek.

A kö­vet­ke­ző kér­dé­sek arra vo­nat­koz­tak, van­nak-e ren­dez­vé­nyek az adott te­le­pü­lé­sen, amennyi­ben igen, mennyi­re be­fo­lyá­sol­ják a vál­lal­ko­zás irán­ti ke­res­le­tet, kez­de­mé­nyez-e a vál­lal­ko­zó saját maga is ren­dez­vényt, és ha igen, me­lye­ket. A vá­la­szok 95%-ban azt mu­tat­ták, hogy van az adott te­le­pü­lé­sen va­la­mi­lyen ren­dez­vény, és 1-től 5-ig ter­je­dő ská­lán 3,4-re ér­té­kel­ték a vál­lal­ko­zá­suk irán­ti ke­res­le­tet az adott ren­dez­vény idő­pont­já­ban. 67%-ban nem kez­de­mé­nyez­nek ren­dez­vényt, 27%-ban igen. A saját kez­de­mé­nye­zé­sű ren­dez­vé­nyek kö­zött sze­re­pel­tek fő­ző­ver­se­nyek, gaszt­ro­nó­mi­á­val kap­cso­la­tos (étel, ital) ren­dez­vé­nyek, kon­cer­tek, sport­ren­dez­vé­nyek.

A ven­dég­kör­re vo­nat­ko­zó kér­dé­sek­ből ki­de­rült, hogy 75% fe­lett van a ma­gyar ven­dé­gek rész­ará­nya, a többi a szom­szé­dos or­szá­gok­ból, Eu­ró­pa más or­szá­ga­i­ból és Eu­ró­pán kí­vül­ről ér­ke­zik. A vá­la­szo­kat ér­té­kel­ve, ér­de­mes lett volna egyes or­szá­go­kat is fel­so­rol­ni, hogy lát­ha­tó­vá vál­jon, me­lyek a leg­fon­to­sabb küldő or­szá­gok a ba­la­to­ni te­le­pü­lé­sek ese­té­ben. A sze­mé­lyes le­kér­de­zés során ezek­re fény de­rült: el­ső­sor­ban német nyelv­te­rü­le­tek­ről, to­váb­bá a kör­nye­ző or­szá­gok­ból és skan­di­náv te­rü­le­tek­ről ér­kez­nek a ven­dé­gek.

Az al­kal­ma­zot­tak­ra vo­nat­ko­zó kér­dé­sek során arra ke­res­tem a vá­laszt, hogy hány főt és mi­lyen mun­ka­erőt al­kal­maz­nak, min­den sze­zon­ban ugyan­azo­kat ve­szik-e fel, az al­kal­ma­zot­tak mi­lyen nyel­ve­ket be­szél­nek, és al­kal­maz­nak-e fo­gya­ték­kal élő­ket. Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy át­lag­ban közel 20 főt fog­lal­koz­tat­nak a vál­lal­ko­zá­sok­ban: ebből fő­ál­lás­ban át­la­go­san 13 fő, mel­lék­ál­lás­ban (idény­jel­leg­gel) közel 6 fő, rész­mun­ka­idő­ben át­lag­ban nincs 1 fő. 67 vál­lal­ko­zás csak helyi mun­ka­erőt al­kal­maz, 11 csak re­gi­o­ná­li­sat, 21 he­lyit és re­gi­o­ná­li­sat egy­aránt, tízen he­lyit és or­szá­go­sat, össze­sen egy olyan vál­lal­ko­zás akadt, ahol helyi, re­gi­o­ná­lis, or­szá­gos és kül­föl­di mun­ka­erő is meg­ta­lál­ha­tó (Ba­la­ton­sze­pezd), és szin­tén egy vál­lal­ko­zás ese­té­ben helyi és kül­föl­di mun­ka­erőt al­kal­maz­nak (Szent­ant­al­fa). A vál­lal­ko­zá­sok 57%-a min­den sze­zon­ban ugyan­azo­kat az em­be­re­ket al­kal­maz­za. A nyelv­tu­dá­su­kat te­kint­ve, 43 vál­lal­ko­zás­ban be­szél­nek an­go­lul és né­me­tül az al­kal­ma­zot­tak, 21-ben csak né­me­tül, ezek mellé csat­la­ko­zik a fran­cia, olasz, hol­land és egy-egy vál­lal­ko­zás­ban a dán, finn, román, görög, szlo­vák, spa­nyol. Tíz vál­lal­ko­zás­ban egy­ál­ta­lán nem be­szél­nek ide­gen nyel­ve­ket. A meg­kér­de­zett vál­lal­ko­zá­sok döntő több­sé­gé­ben, majd­nem 50%-ában az angol és német nyelv­tu­dás elég­sé­ges, ezen­kí­vül az orosz és fran­cia is hasz­nos, és egy-egy eset­ben a skan­di­náv nyel­ve­ket, a kí­na­it, cse­het, len­gyelt em­lí­tet­ték. A vá­lasz­adók 10%-a al­kal­maz fo­gya­ték­kal élő­ket, át­lag­ban közel 2 főt.

A pá­lyá­za­tok­ra vo­nat­ko­zó kér­dé­sek­nél ki­de­rült, hogy a vá­lasz­adók 58%-a nem szo­kott részt venni pá­lyá­za­to­kon, in­dok­ként leg­gyak­rab­ban a „nem aka­runk”, „nem tu­dunk”, „nem is­mer­jük a pá­lyá­za­ti le­he­tő­sé­ge­ket”, „nincs pá­lyá­zat­író mun­ka­társ” vá­la­szok hang­zot­tak el. A vá­lasz­adók 41%-a szo­kott pá­lyáz­ni, leg­in­kább tá­mo­ga­tá­sos pá­lyá­za­ton vesz részt, vagy tá­mo­ga­tá­sos és be­szer­zé­ses pá­lyá­za­ton egy­aránt.

Vál­lal­ko­zá­suk jö­vő­be­ni hely­ze­té­vel kap­cso­lat­ban a leg­töb­ben (53%) úgy ítél­ték meg, hogy fej­lőd­ni fog, 31% sze­rint stag­nál, és 14%-uk sze­rint vissza­esik. Ugyan­olyan meg­osz­lás­ban (47%) szer­zik be a ter­mé­ke­ket helyi ter­me­lő­től, mint más he­lyek­ről (48%).

A tu­riz­mus­hoz való kap­cso­ló­dá­suk­nál a kö­vet­ke­ző vá­la­szok szü­let­tek: 56% szál­lás, 35% ven­dég­lá­tás, 6% helyi ter­me­lő. A leg­ke­re­set­tebb ter­mé­kek is az elő­ző­ek­ben tár­gyalt meg­osz­lást mu­tat­ják, azaz szál­lás, majd ét­ke­zés, ezek kom­bi­ná­ci­ó­ja és a bor. A leg­ke­re­set­tebb ter­mé­kek át­lag­ban 87%-át adják a vál­lal­ko­zá­sok be­vé­te­le­i­nek.

A meg­kér­de­zett vál­lal­ko­zá­sok 84%-ának van saját hon­lap­ja; 56 ese­té­ben ma­gyar, angol és német nyel­ven, ki­lenc­nek ma­gya­rul és né­me­tül, 21 vál­lal­ko­zás­nak csak ma­gya­rul, és egy-egy eset­ben em­lí­tet­tek egyéb nyel­ve­ket a ma­gyar, angol és német mellé (pl. fran­cia, cseh, len­gyel, szlo­vák, hol­land, dán, román, spa­nyol, olasz).

A meg­kér­de­zet­tek 51%-a sze­zo­ná­lis­nak ítéli meg a vál­lal­ko­zá­sát (ez nem je­len­ti min­den eset­ben a má­jus­tól ok­tó­be­rig tartó idő­sza­kot, van, aki egy-két hó­nap­ra zár csak be), 28%-uk szo­kott egyéb te­vé­keny­sé­get is foly­tat­ni, a leg­töb­ben ke­res­ke­de­lem­mel fog­lal­koz­nak.

Ver­seny­ké­pes­sé­gü­ket a kö­vet­ke­ző­kép­pen ítél­ték meg a meg­kér­de­zett vál­lal­ko­zók: 52%-ban gon­dol­ták úgy, hogy nagy a ver­seny a sok szol­gál­ta­tó­val, 11%-ban úgy vél­ték, hogy nagy a ver­seny né­hány szol­gál­ta­tó kö­zött, és mér­sé­kelt a ver­seny né­hány szol­gál­ta­tó­val.

A kö­vet­ke­ző kér­dé­sek ki­fe­je­zet­ten az al­kal­ma­zot­tak­ra és ösz­tön­zé­sük­re vo­nat­koz­tak. 71%-a a meg­kér­de­zett vál­lal­ko­zá­sok­nak nem szer­vez csa­pat­épí­tő tré­nin­ge­ket, 51%-ban nem szer­vez kö­tet­len jel­le­gű prog­ra­mo­kat, 60%-ban az al­kal­ma­zot­tak nem kap­nak béren fe­lü­li jut­ta­tást. 58% nem méri a dol­go­zói elé­ge­dett­sé­get, 37% igen, és leg­in­kább, 33%-ban el­be­szél­ge­tés­sel. Al­kal­ma­zot­ta­i­kat fő­képp anya­gi­lag, kel­le­mes mun­ka­he­lyi lég­kör meg­te­rem­té­sé­vel, di­csé­ret­tel tudja mo­ti­vál­ni, és ezzel elő­se­gí­te­ni a dol­go­zói elé­ge­dett­sé­get.

1-től 5-ig ter­je­dő ská­lán kel­lett ér­té­kel­ni, hogy a meg­kér­de­zett sze­rint mennyi­re csa­lád­ba­rát a vál­lal­ko­zá­sa. A vá­la­szok össze­sí­té­sé­ben 4,3 ér­té­ke­lést ka­pott, ami jó ered­mény­nek te­kint­he­tő. 67%-ban úgy vél­ték, hogy ele­gen­dő a vál­lal­ko­zás dol­go­zói lét­szá­ma, és 4,6-os át­la­got ka­pott az a kér­dés, mennyi­re fi­gyel oda, hogy al­kal­ma­zot­ta­it a ké­pes­sé­ge­i­nek meg­fe­le­lő mun­ka­kör­ben al­kal­maz­za.

Az utol­só kér­dés­ben né­hány té­nye­zőt kel­lett ér­té­kel­ni asze­rint, hogy mennyi­re tart­ja fon­tos­nak a vá­lasz­adó a vál­lal­ko­zá­sa szem­pont­já­ból.

A fenti táb­lá­zat­ból lát­ha­tó, hogy a leg­ma­ga­sabb ér­té­ket a mi­nő­ség, bi­za­lom és a szak­mai fel­ké­szült­ség, hoz­zá­ér­tés kapta, míg a leg­ke­ve­seb­bet az aktív szak­mai rész­vé­tel, je­len­lét, ko­ope­rá­ció és a dol­go­zók ösz­tön­zé­se. Ke­vés­re ér­té­kel­ték a ko­ope­rá­ci­ót, sokan csak a saját vál­lal­ko­zá­suk­ra gon­dol­nak. Élet­mi­nő­ség szem­pont­já­ból a dol­go­zók ösz­tön­zé­se kapta a har­ma­dik leg­ala­cso­nyabb ér­té­ket, pedig az elé­ge­dett dol­go­zó job­ban tel­je­sít, ezzel na­gyobb be­vé­te­le szár­maz­hat a vál­lal­ko­zás­nak, pél­dá­ul a vissza­té­rő ven­dé­gek­nek kö­szön­he­tő­en.

A kér­dő­ív utol­só ré­szé­ben sza­ba­don meg­oszt­hat­ták vé­le­mé­nyü­ket a ba­la­to­ni vál­lal­ko­zá­sok­ról, azok hely­ze­té­ről. Sok part­men­ti, sze­zo­ná­li­san nyit­va tartó szol­gál­ta­tó hely­ze­tét fo­gal­maz­za meg az egyik vál­lal­ko­zó: „Az em­be­rek pénz­hi­ány­ban szen­ved­nek, ezért a szép­ség­re ke­ve­set ál­doz­nak. A strand­sze­zon pár hét, így ez kevés a nor­má­lis ha­szon szer­zé­sé­hez.” A ven­dég­lá­tó­sok sem fog­nak össze, hogy egy­mást se­gít­sék. Egy másik vé­le­mény sze­rint a ki­sebb szál­lás­adók egy­más­sal ver­se­nyez­nek, pedig in­kább arra lenne szük­ség, hogy Ma­gyar­or­szág, a Ba­la­ton a vi­lág­pi­a­con is meg tud­jon je­len­ni kí­ná­la­tá­val. Van, aki úgy véli, a bo­rá­szok­kal nem lehet együtt­mű­köd­ni, il­let­ve az áfa szem­pont­já­ból a szál­lás­adók jobb hely­zet­ben van­nak az ét­ter­mek­hez vagy utaz­ta­tás­sal fog­lal­ko­zók­hoz ké­pest.

A kér­dő­íve­zés során azzal a vé­le­ménnyel is ta­lál­koz­tam, hogy az egy­sé­get ré­sze­sí­te­nék előny­ben, sze­ren­csé­sebb lenne, ha maga a Ba­la­ton mint desz­ti­ná­ció je­len­ne meg a pi­a­con, nem kü­lön-kü­lön a te­le­pü­lé­sek, el­ap­róz­va.

A SZÉP Kár­tyá­val és az on­line pénz­tár­gép­pel kap­cso­lat­ban a kö­vet­ke­ző vé­le­mény fo­gal­ma­zó­dott meg: „A SZÉP Kár­tya be­ve­ze­té­se na­gyon sokat len­dí­tett jó irány­ban a ven­dég­for­gal­mon, és kezdi ki­fe­hé­rí­te­ni a szál­lás­ki­adást… A NAV te­vé­keny­sé­ge, az óri­á­si bü­rok­rá­cia terhe vi­szont sokat árt. Sokan vissza­ad­ják az en­ge­dé­lyü­ket, a te­vé­keny­sé­gü­ket vi­szont to­vább foly­tat­ják, csak zárt ajtók mö­gött.”

A mun­ka­erő hi­á­nya is gon­dot okoz. Nem csu­pán az a prob­lé­ma, hogy kül­föld­re men­nek dol­goz­ni két­sze­res, há­rom­szo­ros jö­ve­de­le­mért, hanem a fő­is­ko­lá­ról, egye­tem­ről ki­ke­rült vég­zett hall­ga­tók ké­pes­sé­gei sem meg­fe­le­lő­ek, nem min­den­ki elé­ge­dett a kép­zés szín­vo­na­lá­val, leg­in­kább a gya­kor­lat­ori­en­tált kép­zést hi­á­nyol­ják, főleg a ven­dég­lá­tás te­rü­le­tén. „Annak el­le­né­re, hogy mun­ka­nél­kü­li­ség­ről hal­lunk, szin­te le­he­tet­len in­tel­li­gens és el­kö­te­le­zett mun­ka­erőt ta­lál­ni. […] Nem meg­ol­dott a dol­go­zók köz­le­ke­dé­se, azaz aki­nek nin­csen au­tó­ja, nem tud dol­goz­ni, mert a busz­já­ra­tok nem akkor és nem úgy köz­le­ked­nek, hogy a ven­dég­lá­tó­ipar­ban dol­go­zók hasz­nát ve­gyék.” Az egyik vál­lal­ko­zó sza­vai jól össze­fog­lal­ják a gon­do­kat: „Nincs bu­szos tu­riz­mus, az all inc­lu­sive vagy fél­pan­zi­ót sze­re­tik az em­be­rek, csak a part men­tén ma­rad­nak és esz­nek, fel­jebb nem men­nek már, ke­ve­set köl­te­nek, 1-2 éj­sza­kás ven­dé­gek van­nak, a mun­ka­erő in­kább más or­szág­ba megy, ma­ga­sabb fi­ze­té­sért, ugyan­ennyi mun­ká­ért.” Van, aki úgy véli, hogy nem han­gol­ják össze a kü­lön­bö­ző ren­dez­vé­nyek idő­pont­ja­it, ezzel ven­dé­ge­ket vesz­nek el egy­más­tól, il­let­ve nem min­dig a helyi szol­gál­ta­tó­kat hív­ják, hanem más ré­gi­ó­be­lit, így a be­vé­tel sem a helyi gaz­da­sá­got se­gí­ti, tá­mo­gat­ja. Töb­ben úgy vélik, hogy nem kép­vi­se­lik őket meg­fe­le­lő­en a szak­mai szer­ve­ze­tek, töb­bet vár­nak a fel­sőbb szer­vek­től.

Mind­emel­lett po­zi­tív vé­le­mé­nyek­kel is lehet ta­lál­koz­ni, akad, aki tu­da­to­san a helyi gaz­da­sá­got tá­mo­gat­ja azzal, hogy helyi ter­me­lő­től szer­zi be a mézet, son­kát, saj­tot, lek­várt, bort, mert fon­tos­nak tart­ja az együtt­mű­kö­dést. Egy másik vá­lasz­adó sze­rint:

„Bízom benne, hogy az egy­nyá­ri bü­fé­sek el­tűn­nek, mert ront­ják az image-t. Saj­nos sokan meg­ra­gad­tak a 20-30 évvel ez­előt­ti szin­ten. Tab­let­tel vesszük fel a ren­de­lést, így az rög­tön megy a kony­há­ra.” Egy strand­bü­fés el­mon­dá­sa alap­ján: „név sze­rint szó­lít­juk a ven­dé­ge­ket, nem adok el bóv­lit, csak mi­nő­sé­gi alap­anyag­ból dol­go­zom”. Töb­ben ru­gal­mas­sá­got ta­nú­sí­ta­nak az al­kal­ma­zot­tak felé, béren fe­lü­li jut­ta­tást is adnak, to­váb­bá töb­ben is ki­emel­ték, hogy együtt­mű­köd­nek má­sok­kal, ami a vál­lal­ko­zá­sok hosszú távú mű­kö­dé­sé­hez el­en­ged­he­tet­len.

Összeg­zés

A té­má­val kap­cso­la­tos ku­ta­tá­som je­len­leg is zaj­lik, jelen írá­som bi­zo­nyos te­rü­le­tek rész­ered­mé­nye­i­ről ad szá­mot. Az on­line kér­dő­ív és a kér­dő­ív sze­mé­lyes le­kér­de­zé­se során ve­gyes ta­pasz­ta­la­tok­ra tet­tem szert: a vál­lal­ko­zá­sok egy része el­zár­kó­zik az együtt­mű­kö­dés­től, ki­zá­ró­lag a saját cé­gé­vel fog­lal­ko­zik, leg­több­ször mást hi­báz­tat a ki­ala­kult hely­ze­te miatt, és nem is­me­ri fel a le­he­tő­sé­get a más part­ne­rek­kel való együtt­mű­kö­dés­ben. A vá­lasz­adók na­gyobb há­nya­da azon­ban po­zi­tí­van látja a jövőt, és együtt is mű­kö­dik má­sok­kal, helyi alap­anya­go­kat/szol­gál­ta­tá­so­kat hasz­nál, és va­la­mi­lyen for­má­ban tá­mo­gat­ja dol­go­zó­it.

Az elem­zés­ből ki­de­rült, hogy a ver­seny­ké­pes­ség, fenn­tart­ha­tó­ság, mi­nő­ség fon­tos he­lyen sze­re­pel a vál­lal­ko­zás mű­kö­dé­se szem­pont­já­ból. Az al­kal­ma­zot­tak ösz­tön­zé­se vi­szont hát­tér­be szo­rul, ke­ve­sen for­dí­ta­nak ener­gi­át arra, hogy meg­fe­le­lő módon mo­ti­vál­ják mun­ka­vál­la­ló­i­kat: leg­in­kább anya­gi­lag, kel­le­mes mun­ka­he­lyi lég­kör meg­te­rem­té­sé­vel, di­csé­ret­tel se­gí­tik elő a dol­go­zói elé­ge­dett­sé­get. Ahhoz, hogy egy vál­lal­ko­zás hosszú távon mű­kö­dő­ké­pes le­gyen, az al­kal­ma­zot­ta­kat is ér­de­kelt­té kell tenni. Vé­le­mé­nyem sze­rint ezen a te­rü­le­ten erős hi­á­nyos­sá­gok mu­tat­koz­nak, hiába fon­tos, még­sem gya­ko­rol­ják a bi­zal­mat és a mun­ka­erő meg­be­csü­lé­sét a vál­lal­ko­zók.

A kér­dő­íves elem­zé­sem, több ko­ráb­bi ku­ta­tást is fi­gye­lem­be véve, a kö­vet­ke­ző te­rü­le­te­ken ad új is­me­re­te­ket: a ren­dez­vé­nyek ha­tá­sa a szol­gál­ta­tá­sok ke­res­le­té­re, al­kal­ma­zot­tak szak­mai fel­ké­szült­sé­ge, szak­tu­dá­sa, ké­pes­sé­ge, az al­kal­ma­zot­tak mo­ti­vá­lá­sá­nak le­het­sé­ges mun­ka­adói esz­kö­zei, a vál­lal­ko­zás kör­nye­ze­té­nek is­me­re­te és ha­tá­sa a szol­gál­ta­tá­sok mű­kö­dé­sé­re. A kér­dő­íves ada­tok elem­zé­se során több le­het­sé­ges ku­ta­tá­si irány is fel­me­rült, ame­lyek­kel kö­ze­lebb ke­rül­he­tünk ezen desz­ti­ná­ció és vál­lal­ko­zói kö­ré­nek ala­po­sabb meg­is­me­ré­sé­hez: