Felsőoktatásban végzettek vállalkozói szellemének és releváns munkaerőpiaci kompetenciáiknak megítélése

Össze­fog­la­lás

Nap­ja­ink­ban a tu­dást, a kom­pe­ten­ci­át, az in­no­vá­ci­ót és a vál­lal­ko­zói haj­lan­dó­sá­got a gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi fej­lő­dés moz­ga­tó­ru­gó­i­ként tart­ják szá­mon. A tu­dás­ala­pú tár­sa­da­lom­ban a vál­lal­ko­zói szel­lem meg­lé­te kulcs­fon­tos­sá­gú, és a mun­ka­erő­pi­a­ci kom­pe­ten­ci­ák ré­szét ké­pe­zi. Jelen ta­nul­mány a vál­lal­ko­zók, szak­ér­tők és mun­kál­ta­tók ol­da­lá­ról mu­tat­ja be a je­len­leg re­le­váns kom­pe­ten­ci­á­kat a mun­ka­erő­pi­a­con. Elem­zé­sün­ket a kér­dő­íve­zés és a mély­in­ter­júk mód­sze­ré­vel ké­szí­tet­tük. Ku­ta­tá­sunk rá­vi­lá­gí­tott a kulcs­fon­tos­sá­gú üz­le­ti kom­pe­ten­ci­ák­ra, me­lye­ken a mun­ka­vál­la­lás si­ke­re is múl­hat. Ugyan­ak­kor vizs­gá­la­tunk­kal a sze­mé­lyes kom­pe­ten­ci­ák át­ér­té­ke­lő­dé­sé­re és ak­tu­a­li­zá­lá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gé­re is fel kí­ván­tuk hívni a fi­gyel­met. Ered­mé­nye­ink alap­ján ja­va­sol­juk a szak­mai és ál­ta­lá­nos kész­sé­gek, ké­pes­sé­gek fej­lesz­té­sét az ok­ta­tás ré­szé­ről, il­let­ve a gya­kor­la­ti órák szá­má­nak to­váb­bi nö­ve­lé­sét.

The Eva­lu­a­ti­on of the Ent­rep­re­ne­u­ri­al Spi­rit and Re­le­vant La­bour Mar­ket Com­pe­ten­ci­es of Gra­du­a­tes in Hig­her Edu­ca­ti­on

Sum­ma­ry

No­wa­days it is a wi­dely ac­cep­ted fact that the eco­no­mic and so­ci­al de­ve­lop­ment gre­atly de­pend on the qu­a­lity and qu­an­tity of know­ledge that can be tra­ced down in the so­ci­ety, in­no­va­ti­on and ent­rep­re­ne­urs­hip. The lat­ter one has be­co­me a growth en­gi­ne in the eco­nomy and of­fers one of the so­lu­tions and res­pon­ses given to the chal­len­ges of the mo­dern world. Our paper exa­mi­nes the opin­ion of prac­tit­io­n­ers, ent­rep­re­ne­urs and ex­perts to­get­her with the points of view of the emp­loyers to have a more de­tai­led pic­tu­re on which our re­com­men­da­tions can rely which are made to busi­ness train­ing so that it can meet the re­qu­i­re­ments of prac­ti­se to a grea­ter ex­tent. In-depth in­ter­views and quest­ion­nai­res were app­li­ed. Based on our find­ings it is sugg­es­ted to furt­her imp­ro­ve the prac­ti­cal side of edu­ca­ti­on to­get­her with the pro­fes­si­o­nal and ge­ne­ral skills, com­pe­ten­ci­es and abi­li­ti­es in order to imp­ro­ve the dia­lo­gue bet­ween edu­ca­ti­on and the la­bour mar­ket. Our re­se­arch high­lights which (per­so­nal) com­pe­ten­ci­es are es­sen­ti­al for en­hanc­ing and de­ve­lop­ing the la­bour mar­ket com­pe­ti­ti­ve­ness of emp­loye­es.

Ma­nap­ság el­fo­ga­dott tény, hogy a gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi fej­lő­dés egyre in­kább a tár­sa­da­lom­ban, az in­no­vá­ci­ó­ban és a vál­lal­ko­zá­sok­ban rejlő tudás mi­nő­sé­gé­től és mennyi­sé­gé­től függ. A vál­lal­ko­zó szel­lem egyre in­kább a gaz­da­sá­gi fej­lő­dés és fej­lesz­tés moz­ga­tó­ru­gó­já­vá válik, és a mai világ ki­hí­vá­sa­i­ra adott meg­ol­dá­sok egyi­két je­len­ti és je­lent­he­ti.

A ma­gyar kor­mány cél­jai vi­lá­go­sak: mun­ka­ala­pú tár­sa­da­lom, ahol a gaz­da­ság hú­zó­ere­je – egyre nö­vek­vő arány­ban – a hazai ter­me­lés, amely a vál­lal­ko­zá­sok­ban rejlő tudás mi­nő­sé­gé­től és mennyi­sé­gé­től függ. Minden­nek a szer­ve­ző­ere­je a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek köré épülő in­no­vá­ci­ós há­ló­zat, moz­ga­tó­ru­gó­ja pedig a gaz­da­ság.

Gya­kor­ló vál­lal­ko­zók és szak­ér­tők vé­le­mé­nyét, va­la­mint a mun­kál­ta­tók né­ző­pont­ját is vizs­gál­tuk a nem­rég be­fe­je­zett ku­ta­tá­sunk során, annak ér­de­ké­ben, hogy tel­je­sebb kép áll­jon ren­del­ke­zé­sünk­re, amely alap­ján ja­vas­la­tot te­he­tünk a gaz­da­sá­gi kép­zés­nek a gya­kor­lat igé­nye­i­hez való még jobb meg­fe­lel­te­té­se ér­de­ké­ben is. Ezen ku­ta­tá­si fel­ada­tunk vég­zé­se során mély­in­ter­júk és kér­dő­íve­zés mód­sze­re­it al­kal­maz­tuk.

Szak­iro­dal­mi hát­tér

Ma­gyar­or­szá­gon a Fi­a­tal Vál­lal­ko­zók Or­szá­gos Szö­vet­sé­gé­nek 2014. évi fel­mé­ré­se alap­ján ala­csony (35%) a ma­gyar fi­a­ta­lok vál­lal­ko­zá­si haj­lan­dó­sá­ga. A meg­kér­de­zet­tek több­sé­ge koc­ká­zat­ke­rü­lő, és 59 szá­za­lé­ku­kat a csőd­től való fé­le­lem tart­ja vissza attól, hogy vál­lal­ko­zást in­dít­son. Annak el­le­né­re így van ez, hogy nap­ja­ink­ban a tudás egyre in­kább a mun­ka­erő­pi­a­ci ver­seny­ké­pes­ség alap­já­vá válik.

Az ok­ta­tás­ból hi­ány­zó gya­kor­la­ti út­mu­ta­tás tá­jé­ko­zat­lan­ság­hoz vezet. Mivel az át­adott in­for­má­ci­ós anyag szi­get­sze­rű, ezért a hall­ga­tók nem lát­ják át egy­sé­ge­sen a vál­lal­ko­zá­si kör­nye­zet főbb té­nye­ző­it, in­téz­mé­nye­it (mint pl. ön­kor­mány­za­tok, en­ge­dé­lye­ző ha­tó­sá­gok, ban­kok, ügy­vé­dek, köny­ve­lők stb.). Ennek fel­szá­mo­lá­sá­ra az ok­ta­tás je­len­le­gi tan­tár­gyi szer­ke­ze­tén, tan­tár­gyi há­ló­ján kel­le­ne vál­toz­tat­ni. Az előbb em­lí­tett prob­lé­mán kívül jel­lem­ző, hogy a hall­ga­tók a ta­nul­ta­kat nem tud­ják al­kal­maz­ni.

A vál­la­la­ti ver­seny­ké­pes­ség meg­tar­tá­sá­ban és így a köz­gaz­da­ság­tan pa­ra­dig­má­já­ban is je­len­tős sze­re­pet, hang­súlyt kap­nak a hu­mán­pszi­cho­ló­gi­ai as­pek­tu­sok, a mo­ti­vá­ció, a tel­je­sít­mény, az ösz­tön­zés, a pénz és a munka, to­váb­bá köz­gaz­da­ság­ta­ni je­len­tő­ség­gel is bír­nak az ál­lan­dó ta­nu­lás, a kép­zés, benne a fel­nőtt­kép­zés és a to­vább­kép­zés, a sze­mé­lyi­ség­fej­lesz­tő tré­nin­gek és maga az élet­hosszig tartó ta­nu­lás is.

Nap­ja­ink­ban a kom­pe­ten­cia kulcs­fo­ga­lom­má vált, mivel di­men­zi­ó­i­val egy olyan ke­re­tet ad, amely­hez vi­szo­nyít­va a je­len­le­gi és a jö­vő­be­li tel­je­sít­ményt mérni lehet. A kom­pe­ten­cia egy kü­lön­le­ges ter­me­lé­si té­nye­ző: piaci ér­ték­kel ren­del­ke­zik, és mivel kom­pe­ti­tív (ver­seny-) előny­höz jut­tat­ja a vál­la­la­tot, harc fo­lyik érte. Bár a vál­la­la­ti va­gyon­ki­mu­ta­tás­ban nem lát­ha­tó elem a cég­kom­pe­ten­cia, a vál­la­la­tok kom­pe­ten­cia­va­gyo­na – füg­get­le­nül a pro­fil­juk tar­tal­má­tól – je­len­tős.

A szer­ve­ze­tek több­sé­gé­nél a kom­pe­ten­cia­ki­vá­lasz­tás alap­ja gyak­ran a fel­szí­ni tudás és a kész­ség, mi­köz­ben az újon­cok­tól meg­kü­lön­böz­te­tő mo­ti­vá­ci­ós és jel­lem­vo­nás-kom­pe­ten­ci­á­kat re­mél­nek, hol­ott ennek el­len­ke­ző­je sok­kal költ­ség­ha­té­ko­nyabb lenne. A vál­la­la­tok a kom­pe­ten­ci­á­kat töb­bek kö­zött a ki­vá­lasz­tás, a tré­ning, a tel­je­sít­mény­ér­té­ke­lés és a kom­pen­zá­ció (ju­tal­ma­zás) in­teg­rá­lá­sá­ra hasz­nál­ják a hu­mán­erő­for­rás-gaz­dál­ko­dá­son belül. A kom­pe­ten­ci­ák a költ­ség­kont­roll­ban és a vá­sár­lói elé­ge­dett­ség nö­ve­lé­sé­ben is fon­tos sze­re­pet játsz­hat­nak.

Míg az Egye­sült Ál­la­mok­ban vagy az Eu­ró­pai Uni­ó­ban már rég­óta el­is­mert és hasz­ná­la­tos ez a fo­ga­lom, a kom­pe­ten­cia szó meg­je­le­né­se és el­ter­je­dé­se ha­zánk­ban el­ső­sor­ban a rend­szer­vál­tás­hoz és az uniós po­li­ti­ka ha­tá­sa­i­ra ve­zet­he­tő vissza. A mun­ká­ra je­lent­ke­ző ké­pes­sé­ge­i­ről vagy sze­mé­lyi­ség­je­gye­i­ről már a mo­ti­vá­ci­ós le­vél­ből vagy az ön­élet­rajz se­gít­sé­gé­vel képet kap­ha­tunk, de a be­vá­lá­si esé­lyek nö­ve­lé­sé­hez spe­ci­á­lis kom­pe­ten­cia­mé­rő tesz­tek­re van szük­ség. Ezek kö­zött több­fé­le kom­pe­ten­cia­mo­del­lel ta­lál­koz­ha­tunk, ame­lyek közül a cég ki­vá­laszt­ja a spe­ci­fi­kus szer­ve­ze­ti cél­ja­i­hoz leg­in­kább meg­fe­le­lőt.

A kom­pe­ten­cia­ku­ta­tá­sok fel­len­dü­lé­sé­nek kö­vet­kez­mé­nye, hogy kü­lön­bö­ző tu­do­mány­te­rü­le­tek egyre nö­vek­vő számú kom­pe­ten­ci­át tar­ta­nak nyil­ván. A jö­vő­re nézve az egyik leg­fon­to­sabb kez­de­mé­nye­zés a (mun­ka­he­lyi) kom­pe­ten­ci­ák fo­gal­mi meg­ha­tá­ro­zá­sa, mivel a kom­pe­ten­ci­á­ra a mai napig nem lé­te­zik egy­sé­ges meg­ha­tá­ro­zás, noha az em­be­ri­erő­for­rás-me­nedzs­ment egyik kulcs­fo­gal­má­vá vált. Segít annak a kér­dés­nek a meg­vá­la­szo­lá­sá­ban, hogy mely té­nye­zők szük­sé­ge­sek ahhoz, hogy a mun­kál­ta­tók­nak és a cé­gek­nek ki­vá­ló és kom­pe­tens, az átlag fe­lett tel­je­sí­tő dol­go­zó­ik le­gye­nek.

A kom­pe­ten­cia fo­gal­má­nak ér­tel­me­zé­sé­ben Spen­cer és Spen­cer meg­fo­gal­ma­zá­sa alap­ján a kö­vet­ke­ző de­fi­ní­ció ter­jedt el: „Alap­ve­tő sze­mé­lyes tu­laj­don­sá­gok, ame­lyek ered­mé­nye­ként adott mun­ka­kör­ben egy mun­ka­társ ma­ga­tar­tá­si ala­pon ér­té­kel­he­tő, előre meg­ha­tá­ro­zott kri­té­ri­u­mok sze­rint jó/ki­vá­ló tel­je­sít­ményt nyújt. […] A kom­pe­ten­cia az egyén meg­kü­lön­böz­te­tő tu­laj­don­sá­ga, amely ok­sá­gi kap­cso­lat­ban áll egy kri­té­ri­um­hoz kö­tött ha­té­kony és/vagy jobb tel­je­sít­ménnyel egy mun­ka­kör vagy szi­tu­á­ció kap­csán.”¹

A meg­kü­lön­böz­te­tő tu­laj­don­ság arra utal, hogy a kom­pe­ten­cia a sze­mé­lyi­ség mé­lyen gyö­ke­re­ző és attól el­vá­laszt­ha­tat­lan része, mely elő­re­ve­tít­he­ti a vi­sel­ke­dést szá­mos élet­hely­zet kap­csán. Az ok­sá­gi kap­cso­lat alatt azt ért­jük, hogy a kom­pe­ten­cia a vi­sel­ke­dés és a tel­je­sít­mény ki­vál­tó oka vagy annak elő­re­jel­ző­je. A kri­té­ri­um­hoz kö­tött­ség pedig azt je­len­ti, hogy a kom­pe­ten­cia „meg­jó­sol­ja” azt, hogy ki tel­je­sít rosszul vagy jól egy spe­ci­á­lis kri­té­ri­um­hoz/fel­té­tel­hez/nor­má­hoz ké­pest. A ki­vá­ló tel­je­sít­mény­szint a stan­dard el­té­rés az át­la­gos­tól föl­fe­lé, a ha­té­kony tel­je­sí­tés pedig a mun­ka­vég­zés mi­ni­má­li­san el­fo­gad­ha­tó szint­jét je­len­ti.

A kom­pe­ten­ci­ák – sok­szor hall­ha­tó ér­tel­me­zés sze­rint – csu­pán na­gyobb mun­ka­szer­ve­ze­tek­ben je­len­tő­sek, ott kell őket meg­ha­tá­roz­ni. Ezzel szem­ben a kis­üze­mek­ben folyó ter­me­lés ter­ve­zé­sé­ben is előre meg­ha­tá­roz­ha­tók a szük­sé­ges kom­pe­ten­ci­ák.² Az össze­tet­tebb in­tel­lek­tu­á­lis mun­ka­kö­rök­ben a kom­pe­ten­ci­ák sze­re­pe sok­kal fon­to­sabb a jobb tel­je­sít­mény elő­re­ve­tí­té­sé­ben, mint a fel­adat­hoz kö­tött kész­sé­gek, az in­tel­li­gen­cia vagy az aján­ló­le­ve­lek, hi­szen ami a job­ban tel­je­sí­tő­ket meg­kü­lön­böz­te­ti, az a mo­ti­vá­ció, a sze­mély­kö­zi kész­sé­gek és ké­pes­sé­gek, ame­lyek mind kom­pe­ten­ci­ák­nak mi­nő­sül­nek.

Az ok­ta­tá­si rend­sze­rek­nek kell meg­te­rem­te­ni­ük azt az ala­pot, mely le­he­tő­vé teszi, hogy egy or­szág ál­lam­pol­gá­rai ver­seny­ké­pe­sek és si­ke­re­sek le­gye­nek a mun­ka­erő­pi­a­con.³ Cseh­né és Hajós azt mu­tat­ták ki, hogy a kép­zet­tebb – így ér­te­lem­sze­rű­en több szük­sé­ges kom­pe­ten­ci­á­val ren­del­ke­ző – dol­go­zók job­ban be tud­nak il­lesz­ked­ni a mun­ka­he­lyü­kön.⁴ A mun­ka­pi­a­con mar­kán­san ér­zé­kel­he­tők az egy­mást gyor­san kö­ve­tő vál­to­zá­sok. A munka és a kar­ri­er si­ke­res me­ne­dzse­lé­se ér­de­ké­ben tehát fon­tos a meg­fe­le­lő erő­for­rá­sok bir­tok­lá­sa, és az olyan tu­dás-, kész­ség- és ké­pes­ség­ele­mek, mint a kar­ri­er­kom­pe­ten­ci­ák.⁵ Eze­ket a té­nye­ző­ket az egyé­ni­ség be­fo­lyá­sol­hat­ja.⁶ Ro­i­zen és Jep­son ki­mu­tat­ta, hogy a fej­lett or­szá­gok­ban je­len­leg a mun­kál­ta­tók már csak olyan új dol­go­zó­kat vesz­nek fel, akik ren­del­kez­nek kez­de­mé­nye­ző- és prob­lé­ma­meg­ol­dó ké­pes­ség­gel, to­váb­bá akik értik a szer­ve­ze­tü­ket és a tár­sa­dal­mat, va­la­mint annak fel­ada­ta­i­ban ak­tí­van részt is vál­lal­nak.⁷

A gaz­da­sá­gi élet­ben zajló gyors vál­to­zá­sok, az in­for­má­ci­ós és kom­mu­ni­ká­ci­ós tech­no­ló­gi­ák (IKT-mód­sze­rek) ro­ha­mos el­ter­je­dé­se azt ered­mé­nyez­te, hogy a mun­ka­vi­szony­ban állók a munka mel­lett vagy ma­gá­val a mun­ka­te­vé­keny­ség­gel sa­já­tí­ta­nak el új is­me­re­te­ket. Ezek kö­zött nap­ja­ink­ra lé­nye­ges mér­ték­ben meg­nőtt a nem for­má­lis ta­nu­lás­sal meg­szer­zett tu­dás­mennyi­ség sze­re­pe. A fi­gye­lem kö­zép­pont­já­ban az áll, hogy a munka során mi­lyen kom­pe­ten­ci­ák meg­szer­zé­se szük­sé­ges a mun­ka­vál­la­lók ré­szé­ről, il­let­ve a kép­zé­si fo­lya­mat ered­mé­nye­ként mely kész­sé­gek is­mer­tet­he­tők el. Ezért is ért­he­tő, hogy az ed­di­gi kom­pe­ten­cia­ér­tel­me­zé­sek­kel szem­ben kri­ti­ka is meg­fo­gal­ma­zó­dott, mely sze­rint csu­pán tu­dást, cse­lek­vé­si ké­pes­sé­get fo­gal­maz meg, és nem fog­lal­ko­zik a sze­mé­lyi­ség­vo­ná­sok­kal, va­la­mint nem te­kin­ti a tudás ré­szé­nek a mun­ka­vég­zés­hez szük­sé­ges kon­dí­ci­ót sem.

Mivel a kom­pe­ten­cia kör­nye­zet­füg­gő, szi­tu­a­tív, ezért azt egy új (munka)kör­nye­zet­ben el­ve­szít­het­jük (pl. hely­is­me­ret, kap­cso­la­tok). Mi­hály egyet­ért abban, hogy a kom­pe­ten­ci­ák soha nem sta­ti­ku­sak, és ha egyik-má­sik el is ve­szí­ti tár­sa­dal­mi je­len­tő­sé­gét, min­dig van­nak és lesz­nek mások, ame­lye­ket az új szük­ség­le­tek elő­hív­nak.⁸ A cégek a szak­mai meg­fe­le­lő­ség mel­lett ma már fon­tos­nak tart­ják a fel­ső­ok­ta­tás­ból ér­ke­ző új mun­ka­erő ér­zel­mi in­tel­li­gen­ci­á­ját és a szer­ve­ze­ti be­il­lesz­ke­dé­si kész­sé­gét is, ami alap­ve­tő­en fon­tos ahhoz, hogy a fi­a­ta­lok aktív és tar­tós mun­ka­vál­la­ló­i­vá tud­ja­nak válni bár­me­lyik szer­ve­zet­nek.⁹

Kol­tai kri­ti­ká­ja sze­rint, mivel Ma­gyar­or­szá­gon a ma­gán­szfé­rá­ban az ese­tek je­len­tős ré­szé­ben re­du­kált a kva­li­fi­ká­ci­ós igény, a több­szak­más, al­ko­tó és gon­dol­ko­dó ember he­lyett vi­szont a mo­no­tó­ni­a­tű­rő, együtt­mű­kö­dő sze­mé­lyi­sé­get vá­laszt­ják ki.¹⁰ Pin­tér meg­fo­gal­ma­zá­sa,¹¹ mi­sze­rint „…a vál­la­la­tok szár­nya­ló pe­ga­zust igény­le­nek, de va­ló­já­ban igás­lo­vat akar­nak”, jól tük­rö­zi az előb­bi­ek­ben is­mer­te­tett ál­lás­pon­tot. Dal­ton a kom­pe­ten­ci­át csak őrü­let­ként, hó­bort­ként te­kin­ti: 80% hasz­nál­ja, de sok­szor túl költ­sé­ges, és olyan me­to­do­ló­gi­át tar­tal­maz, amely csak a je­len­re író­dott, és nem a jö­vő­re, így nem min­dig kö­ve­ti a vál­to­zá­so­kat.¹²

Ger­gely Kulcs­kom­pe­ten­ci­ák pedig nin­cse­nek című cik­ké­ben úgy látja, hogy „…hiba lenne a kulcs­kom­pe­ten­ci­ák­ról mint ön­ma­guk­ban lé­te­ző, el­kü­lö­nít­he­tő ké­pes­sé­gek­ről gon­dol­kod­ni”.¹³ A szer­ző arra az ér­de­kes meg­ál­la­pí­tás­ra jut, hogy kulcs­kom­pe­ten­ci­ák mint ön­ma­guk­ban lé­te­ző, el­kü­lö­nít­he­tő ké­pes­sé­gek nin­cse­nek. Bár lo­gi­ka­i­lag szét le­het­ne vá­lasz­ta­ni a rend­szert al­ko­tó kom­pe­ten­ci­á­kat, a kulcs­kom­pe­ten­cia fo­gal­má­nak hasz­ná­la­ta csak za­vart okoz. Ha egy mun­ka­vál­la­ló jó alap­kész­sé­gek­kel ren­del­ke­zik, fel­té­te­lez­he­tő­en a spe­ci­á­lis, funk­ci­o­ná­lis kom­pe­ten­ci­ái is meg­fe­lel­nek. A sze­mély szint­jén nincs ér­tel­me a sze­mé­lyi­sé­get el­vá­lasz­ta­ni a mun­ká­tól, hisz a kettő egy­szer­re, együtt van jelen. Azon­ban Ger­gely sze­rint is fon­tos a kom­pe­ten­ci­ák vizs­gá­la­ta, hisz azok a te­vé­keny­ség al­ko­tó­ele­mei, és a ta­nu­lás ter­ve­zés-szer­ve­zés (tan­terv) szem­pont­já­ból meg­ha­tá­ro­zók, vi­szont nincs ér­tel­me eze­ket kulcs­kom­pe­ten­ci­ák­nak ne­vez­ni.

Nap­ja­ink­ban a kö­ve­tel­mény­pro­fil össze­té­te­le vál­to­zik meg, így megnő a kü­lönb­ség a mun­ka­erő­pi­a­ci igé­nyek mi­nő­sé­ge és a kí­ná­la­ti struk­tú­rák alap­jel­lem­zői kö­zött. A kü­lön­bö­zet nö­ve­ke­dé­se a nem egy­ér­tel­mű­en csu­pán a szak­ma­spe­ci­fi­kus kész­sé­gek és ké­pes­sé­gek (az ál­ta­lá­nos vagy kulcs­kom­pe­ten­ci­ák) fel­ér­té­ke­lő­dé­sé­vel ma­gya­ráz­ha­tó.

Anyag és mód­szer

A téma ala­po­sabb ta­nul­má­nyo­zá­sa ér­de­ké­ben fel­mé­ré­se­ket vé­gez­tünk vál­lal­ko­zók, szak­ér­tők és mun­kál­ta­tók be­vo­ná­sá­val a vál­lal­ko­zói is­me­re­tek és a kom­pe­ten­ci­ák fon­tos­sá­gá­ról. Vál­lal­ko­zók­kal 10 mély­in­ter­jút és 18 ki­töl­tött kér­dő­íves vizs­gá­la­tot vé­gez­tünk. Szak­ér­tők­kel három mély­in­ter­jú zaj­lott le. Vé­ge­ze­tül, mun­kál­ta­tók­kal vég­zett ku­ta­tá­sun­kat egy 519 főből álló minta alap­ján vé­gez­tük. Ennek során kvan­ti­ta­tív és kva­li­ta­tív vizs­gá­la­to­kat is vé­gez­tünk.

Az ál­ta­lunk vég­zett ku­ta­tás során az 1. táb­lá­zat­ban meg­adott 33 kom­pe­ten­ci­át vizs­gál­tuk. A pri­mer vizs­gá­la­ti mód­sze­rek közül a meg­kér­de­zést vá­lasz­tot­tuk, amely­nek mé­ré­si esz­kö­ze­ként stan­dar­di­zált kér­dő­íve­ket szer­kesz­tet­tünk. A vizs­gált idő­szak­ban a mun­ka­adók­tól 525 darab kér­dő­ív ér­ke­zett vissza, mely­ből végül 519 kér­dő­ív volt ér­té­kel­he­tő.

A kér­dő­ívek össze­sí­té­se után ki­vá­lasz­tot­tuk a mun­ka­adói vé­le­mé­nyek­ből azo­kat a kom­pe­ten­ci­á­kat – szám sze­rint a vizs­gált 33 kom­pe­ten­ci­á­ból ki­len­cet –, ame­lye­ket ők leg­alább 50%-ban úgy ér­té­kel­tek, hogy sze­re­pük az utol­só évek­ben meg­nőtt. Ezen kom­pe­ten­ci­ák­nál a vál­to­zat­lan meg­íté­lést is fi­gye­lem­be vet­tük, így az em­lí­té­sek ará­nyá­ban sor­ren­di­sé­get ál­lí­tot­tunk fel.

Vizs­gá­la­ti ered­mé­nyek

A vál­lal­ko­zói mély­in­ter­jú ered­mé­nyei

A vál­lal­ko­zói mély­in­ter­júk ala­nyai vé­let­len­sze­rű­en, el­ső­sor­ban a haj­lan­dó­ság fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel ke­rül­tek ki­vá­lasz­tás­ra. Azon­ban igye­kez­tünk fi­gye­lem­be venni a vál­lal­ko­zók te­vé­keny­sé­gi te­rü­le­tét is, hogy az a gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok ará­nya­it le­ké­pez­ze. Így az in­ter­jú­ala­nyok több­sé­ge a szol­gál­ta­tás te­rü­le­tén te­vé­keny­ke­dik. A mély­in­ter­júk félig struk­tu­rált mód­szer­rel zaj­lot­tak, hogy bő­vebb le­he­tő­sé­get ad­ja­nak az in­ter­jú­ala­nyok­nak a vé­le­mé­nyük ki­fej­té­sé­re, és az ered­mé­nyek a part­ner­or­szá­gok ered­mé­nye­i­vel is össze­ha­son­lít­ha­tók le­gye­nek.

A vál­lal­ko­zás in­dí­tá­sá­nak fel­té­te­le­i­vel kap­cso­lat­ban az in­ter­jú­ala­nyok külső és belső, sze­mé­lyes fel­té­te­le­ket ne­vez­tek meg. A külső fel­té­te­lek ese­té­ben leg­hang­sú­lyo­zot­tab­ban az át­lát­ha­tó és be­tart­ha­tó – bü­rok­ra­ti­kus ter­he­lé­sek­től men­tes –, a vál­lal­ko­zá­si te­vé­keny­sé­get tá­mo­ga­tó jogi hát­te­ret ne­vez­ték meg. Csak a leg­fi­a­ta­labb vál­lal­ko­zó (31 éves) volt elé­ge­dett az erre vo­nat­ko­zó ma­gyar sza­bá­lyo­zás­sal. A többi (10 in­ter­jú­alany) meg­kér­de­zett vál­lal­ko­zó nem ítél­te azt vál­lal­ko­zás­ba­rát kör­nye­zet­nek.

Belső, vagy­is sze­mé­lyes fel­té­tel­ként a vál­lal­ko­zói szem­lé­le­tet, a sze­mé­lyi­sé­get, a mo­ti­vá­ci­ót, a ki­hí­vást, a füg­get­len­sé­get, a szak­mai le­he­tő­sé­ge­ket és a pénzt je­löl­ték meg. De volt, aki a mun­ka­nél­kü­li­sé­get – il­let­ve annak egyik el­ke­rü­lé­si le­he­tő­sé­gét – te­kin­tet­te mo­ti­vá­ci­ó­nak.

Sze­mé­lyes tu­laj­don­sá­gok és tudás te­kin­te­té­ben a vál­lal­ko­zók ki­emel­ték a ma­ga­biz­tos­sá­got, a cél­ori­en­tált­sá­got, a ru­gal­mas­sá­got, a magas szin­tű együtt­mű­kö­dő ké­pes­sé­get, a kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­get és az erős stressz­tű­rő ké­pes­sé­get. A tudás te­kin­te­té­ben a szak­mai tudás elé he­lyez­ték a me­nedzs­ment­tel kap­cso­la­tos is­me­re­te­ket, értik ez alatt a humán erő­for­rás ke­ze­lé­sét, a jogi, a köny­ve­lé­si, a pénz­ügyi, az IT-tu­dást. Ezek mel­lett fon­tos­nak ítél­ték az ide­gen nyelv is­me­re­tét is.

A meg­in­ter­jú­volt 10 vál­lal­ko­zó­ból 9 ren­del­ke­zett fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel. Egy fő ki­vé­te­lé­vel min­den­ki azon a te­rü­le­ten vál­lal­ko­zott, ame­lyet ta­nult. Annak el­le­né­re, hogy hasz­nos­nak ítél­ték a fel­ső­ok­ta­tás­ban ka­pott is­me­re­te­ket, azo­kat nem tar­tot­ták ele­gen­dő­nek. El­ső­sor­ban a szak­mai is­me­re­te­ket, a pro­jekt-, stra­té­gi­ai ter­ve­zés­sel kap­cso­la­tos tan­tár­gya­kat tud­ták hasz­no­sí­ta­ni a mun­ká­juk során. Ki­emel­ték a fel­ső­ok­ta­tás sze­re­pét a szo­ci­á­lis tőke fel­hal­mo­zá­sa te­kin­te­té­ben, amely egy vál­lal­ko­zás in­dí­tá­sa kap­csán na­gyon fon­tos té­nye­ző lehet.

A vál­lal­ko­zók ja­vas­lat­ként meg­fo­gal­maz­ták a gya­kor­lat­ori­en­tált ok­ta­tás szük­sé­ges­sé­gét, to­váb­bá a kö­vet­ke­ző el­mé­le­ti te­rü­le­tek óra­szá­má­nak bő­ví­té­sét:

A gya­kor­lat­ori­en­tált mód­sze­rek te­kin­te­té­ben a jó gya­kor­la­tok be­mu­ta­tá­sát egy­ér­tel­mű­en he­lyes­nek ta­lál­ták, a sha­do­wing prog­ram te­kin­te­té­ben nem volt egy­sé­ges a vé­le­mé­nyük. (Ta­pasz­tal­tabb vál­lal­ko­zók fel­ve­tet­ték az üz­le­ti titok ki­szi­vár­gá­sá­nak le­he­tő­sé­gét a prog­ram­mal kap­cso­lat­ban.) Ugyan­ak­kor meg­je­gyez­ték, hogy nem lehet min­den­ki­ből vál­lal­ko­zót ne­vel­ni. A vál­lal­ko­zó olyan sze­mé­lyi­ség­je­gyek­kel ren­del­ke­zik, ame­lyek nagy része nem pó­tol­ha­tó az ok­ta­tás­sal. Azon­ban a meg­lé­vő mo­ti­vá­ció, a sze­mé­lyi­ség­je­gyek az ok­ta­tás során be­ér­nek, azok nyúj­tot­ta tá­mo­ga­tás­sal már sok­kal na­gyobb az esé­lye a si­ke­res vál­lal­ko­zás in­dí­tá­sá­nak, mű­köd­te­té­sé­nek.

A vál­lal­ko­zói kér­dő­íves vizs­gá­lat ered­mé­nyei

A vál­lal­ko­zói kér­dő­ív ki­töl­te­té­sé­re a mély­in­ter­júk ered­mé­nyé­nek ki­egé­szí­té­se ér­de­ké­ben ke­rült sor. A kér­dő­ív ki­töl­tői nem azo­no­sak a mély­in­ter­júk ala­nya­i­val. A kér­dő­ív el­ső­sor­ban a vál­lal­ko­zás in­dí­tá­sá­nak mo­ti­vá­ci­ó­já­ra és a vál­lal­ko­zás üze­mel­te­té­sé­nek ne­héz­sé­ge­i­re kér­de­zett rá. Ezek mu­tat­nak rá arra, hogy mi­lyen is­me­re­tek­re van szük­sé­ge a kezdő és a gya­kor­ló vál­lal­ko­zó­nak. A kér­dő­ívet a vál­lal­ko­zó­kat tö­mö­rí­tő ér­dek­kép­vi­se­let se­gít­sé­gé­vel jut­tat­tuk el a cél­cso­port­nak. 18 ki­töl­tött kér­dő­ívet kap­tunk vissza.

A kér­dő­ívet ki­töl­tő vál­lal­ko­zók fele 40 év alat­ti, fele 40 éves­nél idő­sebb, 25% nő, 75% férfi volt. 50%-uk több mint tíz éve vál­lal­ko­zó, és 61%-uk al­kal­ma­zot­tak­kal dol­go­zik. Kö­zü­lük 38% már több vál­lal­ko­zást in­dí­tott, je­len­leg 84%-uk­nak egy vál­lal­ko­zá­sa van. Fel­ső­fo­kú vég­zett­ség­gel 75%-uk ren­del­ke­zik. A szol­gál­ta­tás te­rü­le­tén 83%-uk mű­kö­dik. Saját tel­je­sít­mé­nyét az ok­ta­tás során 78%-uk átlag fe­let­ti­nek ítél­te. A csa­lá­di in­dít­ta­tás a vál­lal­ko­zás te­kin­te­té­ben a kér­dő­ívet ki­töl­tők ese­té­ben nem re­le­váns (50-50%).

A kér­dő­ívet ki­töl­tő (1 = nem ért egyet, 5 = egyet­ért) vál­lal­ko­zók alá­tá­masz­tot­ták a mély­in­ter­jú­kon el­hang­zot­ta­kat, mi­sze­rint a vál­lal­ko­zás in­dí­tá­sá­hoz vál­lal­ko­zói szem­lé­let­tel kell ren­del­kez­ni, amely vál­lal­ko­zói sze­mé­lyi­sé­get kíván.

Az 1. ábrán a vál­lal­ko­zók stra­té­gi­ai szem­lé­le­te vizs­gá­la­tá­nak ered­mé­nye lát­ha­tó, amely­ből le­ol­vas­ha­tó, hogy a meg­kér­de­zett vál­lal­ko­zók nem elég ru­gal­ma­sak, haj­la­mo­sak az ere­de­ti el­kép­ze­lé­se­ik­hez ra­gasz­kod­ni, to­váb­bá az üz­le­ti mo­del­lek meg­vizs­gá­lá­sa, az erő­for­rá­sok­kal való kö­rül­te­kin­tő gaz­dál­ko­dás sem jel­lem­ző rájuk, ugyan­ak­kor saját ma­gu­kat – ennek el­le­né­re – ru­gal­mas­nak, ala­pos­nak tart­ják.

A mű­köd­te­tés­hez vé­le­mé­nyük sze­rint el­en­ged­he­tet­le­nek a magas szin­tű HR-, a pénz­ügyi, a stra­té­gi­ai és a me­nedzs­ment­is­me­re­tek (be­le­ért­ve a krí­zis­hely­ze­tek ke­ze­lé­sét is), a kom­mu­ni­ká­ció és a mar­ke­ting­vo­nat­ko­zá­sú tudás (a vo­nat­ko­zó ál­lí­tá­sok­ra adott pont­ér­té­kek át­la­ga 3 fe­lett van!). Fon­tos­nak íté­lik meg a net­wor­king sze­re­pét, vagy­is a szo­ci­á­lis tőke fej­lesz­té­sét. A kér­dő­ívet ki­töl­tő vál­lal­ko­zók ter­mé­ke/szol­gál­ta­tá­sa nem tér el a ter­ve­zet­től (pont­ér­ték át­la­ga 2,5), vagy­is ez a vá­lasz is alá­tá­maszt­ja a ter­ve­zés, a stra­té­gi­ai szem­lé­le­tű mű­kö­dés fon­tos­sá­gát, azt, hogy az ehhez kap­cso­ló­dó tu­dást a gya­kor­lat­ban azon­nal hasz­no­sí­ta­ni lehet.

A 2. ábra már a vál­lal­ko­zás in­dí­tá­sá­nak mo­ti­vá­ci­ó­já­ról ad tá­jé­koz­ta­tást. A jó gya­kor­la­tot csak akkor ér­té­kel­ték a vá­lasz­adók hasz­nos­nak (pont­ér­ték át­la­ga 3,3), ha annak ok­ta­tás­be­li át­adá­sa nem elő­adás, hanem in­ter­ak­tív ta­lál­ko­zás for­má­já­ban zaj­lott. A fel­ső­ok­ta­tást je­len­leg ke­vés­bé te­kin­tik vál­lal­ko­zás­tá­mo­ga­tó fo­lya­mat­nak (pont­ér­ték át­la­ga 2,78). A vál­lal­ko­zás in­dí­tá­sa terén a csa­lád­ban már lévő vál­lal­ko­zó ke­vés­bé ját­szott közre (pont­ér­ték át­la­ga 2,67), azon­ban mint tá­mo­ga­tó kör­nye­zet, a csa­lád már na­gyon is fon­tos (pont­ér­ték át­la­ga 3,83), aho­gyan a mun­ka­tár­sak (pont­ér­ték át­la­ga 3,5) is, de a leg­fon­to­sab­bak a ba­rá­tok (pont­ér­ték át­la­ga 4,0).

A mély­in­ter­júk során is ki­eme­lés­re ke­rült az ok­ta­tás sze­re­pe a szo­ci­á­lis tőke fel­hal­mo­zá­sá­nak fo­lya­ma­tá­ban. Emel­lett ter­mé­sze­te­sen az üz­le­ti ötlet tá­mo­gat­ja leg­in­kább a vál­lal­ko­zó­vá válás fo­lya­ma­tát. A part­ner meg­ta­lá­lá­sa szo­ros kap­cso­lat­ban áll a net­wor­king­gel, a kap­cso­la­ti tő­ké­vel. A vál­lal­ko­zók­kal le­zaj­lott mély­in­ter­júk során is em­lí­tés­re ke­rült a gya­kor­lat­ori­en­tált kép­zés, amely­ben a gya­kor­ló vál­lal­ko­zók­nak szán­ná­nak sze­re­pet a meg­kér­de­zett in­ter­jú­ala­nyok. Ezzel a gya­kor­lat, akár pél­dá­ul eset­ta­nul­má­nyok for­má­já­ban is, be­vi­he­tő az ok­ta­tás­ba. A ve­ze­tői fel­ada­tok el­lá­tá­sa kap­csán kér­dő­ívünk a mar­ke­ting, a pénz­ügyi, a HR-, a me­nedzs­ment­is­me­re­tek fon­tos­sá­gát tu­da­kol­ta. A 3. ábrán lát­ha­tó, hogy a kér­dő­ívet ki­töl­tő vál­lal­ko­zók min­den ne­héz­ség el­le­né­re hasz­nos­nak, po­zi­tív­nak íté­lik a cég­ala­pí­tást. A vál­lal­ko­zó sze­mé­lyi­ség eze­ket a ne­héz­sé­ge­ket ki­hí­vás­nak te­kin­ti, nem aka­dály­nak. Az adódó le­he­tő­sé­gek ru­gal­mas ki­hasz­ná­lá­sá­ra tö­re­ked­nek, a „félig üres pohár” szem­lé­let he­lyett a „félig tele pohár” szem­lé­let­tel ren­del­kez­nek.

A ve­ze­tői fel­ada­tok el­lá­tá­sá­ra vo­nat­ko­zó kér­dé­sek te­kin­te­té­ben a leg­fon­to­sabb­nak ítél­ték a napi prob­lé­mák, krí­zis­hely­ze­tek ke­ze­lé­sét (pont­ér­ték át­la­ga 4,44). A napi prob­lé­mák egy vál­lal­ko­zás ese­té­ben je­lent­he­tik a bü­rok­ra­ti­kus aka­dá­lyok le­győ­zé­sét – amely té­nye­ző a vál­lal­ko­zá­sok prob­lé­má­ja­ként a mély­in­ter­júk során is fel­szín­re ke­rült. Ezt kö­ve­tő­en csök­ke­nő sor­rend­ben a kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­ge­ket (pont­ér­ték át­la­ga 4,22 és 4,39), a kap­cso­lat­épí­tést (pont­ér­ték át­la­ga 4,33) és a dol­go­zók mo­ti­vá­lá­sát (pont­ér­ték át­la­ga 4,17), kép­zé­sét és a mar­ke­ting­is­me­re­te­ket (pont­ér­ték át­la­ga egy­for­mán 4,00) je­löl­ték meg a vá­lasz­adók.

Végső kö­vet­kez­te­tés sze­rint, a pros­pe­rá­ló vál­lal­ko­zá­sok­nak is szük­sé­gük van magas szin­tű el­mé­le­ti tu­dás­ra, leg­in­kább a stra­té­gi­ai me­nedzs­ment, a krí­zis­me­nedzs­ment, a kom­mu­ni­ká­ció, a hu­mán­erő­for­rás-me­nedzs­ment és a mar­ke­ting te­rü­le­tén. Az ana­li­ti­kus pénz­ügyi szem­lé­let vi­szony­lag ala­csony pon­tot ka­pott (pont­ér­ték át­la­ga 3,28), vagy­is ezt a kér­dő­ívet ki­töl­tő vál­lal­ko­zók ke­vés­bé tar­tot­ták fon­tos­nak.

A szak­ér­tői in­ter­júk ered­mé­nyei

A szak­ér­tők ki­vá­lasz­tá­sá­nál szin­tén el­ső­sor­ban a vá­lasz­adá­si haj­lan­dó­ság volt az el­sőd­le­ges ki­vá­lasz­tá­si szem­pont, kö­zöt­tük vol­tak ha­gyo­má­nyos­nak te­kint­he­tő és in­no­va­tív mód­sze­rek­kel dol­go­zó ta­nács­adók is. Végül mind­össze három fővel tud­tunk ered­mé­nyes in­ter­jút ké­szí­te­ni. A három ki­vá­lasz­tott szak­ér­tő a ha­gyo­má­nyos­nak mond­ha­tó ta­nács­adói, a vál­lal­ko­zói ér­dek­kép­vi­se­le­ti kör­ből és az in­no­va­tív vál­lal­ko­zást tá­mo­ga­tó kö­zös­sé­gi kez­de­mé­nye­zők kö­ré­ből ke­rült ki.

A szak­ér­tők vé­le­mé­nye ér­dem­ben meg­egye­zik a meg­kér­de­zett vál­lal­ko­zók által el­mon­dot­tak­kal. Ne­ve­ze­te­sen azzal, hogy a vál­lal­ko­zás szem­pont­já­ból aka­dály­nak te­kin­tik az ese­ten­ként át­lát­ha­tat­lan jogi és bü­rok­ra­ti­kus kör­nye­ze­tet. Ez is in­do­kol­ja, hogy ebben a fe­je­zet­ben min­dig uta­lunk a vál­lal­ko­zók vé­le­mé­nyé­re is.

Ma­gyar­or­szá­gon még igen­csak jel­lem­ző a kény­szer­vál­lal­ko­zói lét, amely nem üz­le­ti öt­le­ten, mo­ti­vá­ci­ón ala­pul, hanem a meg­él­he­té­si prob­lé­mák hív­ják élet­re. A kezdő tőkét bi­zo­nyos (tő­ke­igé­nyes) vál­lal­ko­zói pro­fi­lok te­kin­te­té­ben fon­tos­nak ítél­ték, azon­ban a mo­ti­vá­ci­ót tar­tot­ták a leg­fon­to­sabb té­nye­ző­nek. Az ok­ta­tás­ról is ha­son­ló­an egy­for­mán úgy vé­le­ked­tek, mi­sze­rint a fel­ső­ok­ta­tás túl sok el­mé­le­ti is­me­re­tet ad, és na­gyon kevés gya­kor­la­ti meg­ol­dás meg­is­me­ré­sét teszi le­he­tő­vé. Ugyan­ak­kor a szak­ér­tők meg­em­lí­tet­ték azt is, hogy a fel­ső­ok­ta­tás­ban ki­ala­kít­ha­tó ma­te­ma­ti­kai szem­lé­let­mód el­en­ged­he­tet­len az üz­le­ti terv el­ké­szí­té­sé­hez. Ez utób­bi vé­le­ményt a vál­lal­ko­zók nem em­lí­tet­ték meg. A szak­ér­tők han­got adtak to­váb­bá annak, hogy a kezdő vál­lal­ko­zá­sok a be­vé­tel nö­ve­lé­sét hang­sú­lyoz­zák, a költ­sé­gek­re nem for­dí­ta­nak ele­gen­dő fi­gyel­met. Ezt a meg­ál­la­pí­tást alá­tá­maszt­ja a kér­dő­ívünk ered­mé­nye is, amely­ben a vál­lal­ko­zók a pénz­ügyi vo­nat­ko­zá­so­kat nem te­kin­tet­ték olyan fon­tos­nak, mint a krí­zis­hely­ze­tek ke­ze­lé­sé­nek szük­sé­ges­sé­gét vagy a magas szin­tű kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­gek el­sa­já­tí­tá­sát.

A kezdő vál­lal­ko­zá­sok a szak­ér­tők sze­rint nem ren­del­kez­nek stra­té­gi­á­val, terv­vel a krí­zis­hely­ze­tek ke­ze­lé­sé­re (ame­lyet a kér­dő­ív­ben el­is­mer­tek), az idő­vel nem meg­fe­le­lő­en gaz­dál­kod­nak, az üz­le­ti etika kér­dé­sé­ről hi­á­nyo­sak az is­me­re­te­ik, aho­gyan a nyelv­tu­dá­suk és vi­sel­ke­dé­sük, va­la­mint ál­ta­lá­ban a stí­lu­suk is fej­lesz­tés­re szo­rul.

Szük­ség lenne ön­is­me­re­tük bő­ví­té­sé­re és a szo­ci­á­lis tőke ér­té­ke­lé­sé­re, bő­ví­té­sé­re is ahhoz, hogy az in­dí­tan­dó vál­lal­ko­zás élet­ké­pes­sé­ge biz­to­sít­ha­tó le­gyen. A szak­ér­tői meg­ál­la­pí­tá­sok közül a vál­lal­ko­zók ál­ta­lá­ban a nyelv­tu­dás hi­á­nyos­sá­gát, va­la­mint a szo­ci­á­lis tőke fej­lesz­té­sé­nek szük­sé­ges­sé­gét em­lí­tet­ték meg, és mind­össze­sen egy főnél ve­tőd­tek fel az idő­vel való gaz­dál­ko­dás hi­á­nyos­sá­gai, az üz­le­ti etika, a vi­sel­ke­dé­si és/ vagy az öl­töz­kö­dé­si (pro­to­koll-) ta­ná­csok szük­sé­ges­sé­ge.

A mun­kál­ta­tói vizs­gá­lat ered­mé­nyei

Vizs­gá­la­ta­ink során a mun­kál­ta­tók ol­da­lá­ról kö­ze­lí­tet­tük meg azt a kér­dést, hogy je­len­leg a ma­gyar mun­ka­adók az ál­ta­lunk vizs­gált 33 kom­pe­ten­cia közül me­lyek­nek a meg­lé­tét vár­ják el az új dol­go­zók­tól mun­ká­ba lé­pés­kor. A ku­ta­tás egyik fon­tos cél­ki­tű­zé­se­ként az erre a célra ké­szí­tett és a mun­ka­adók által ki­töl­töt­ten vissza­kül­dött kér­dő­ívünk alap­ján azt vizs­gál­tuk, hogy az utób­bi idő­ben a mun­ka­adók sze­rint mely kom­pe­ten­ci­ák sze­re­pe nö­ve­ke­dett a je­lent­ke­ző új dip­lo­más fi­a­ta­lok mun­ká­ra való fel­vé­te­le, ki­vá­lasz­tá­sa során, il­let­ve mi­lyen az egyes kom­pe­ten­ci­ák­nak a si­ke­res kar­ri­er­ben be­töl­tött sze­re­pe. Az elem­zés egy 519, kér­dő­ívün­ket ki­tölt­ve vissza­kül­dő sze­mé­lyek­ből álló min­tán ké­szült. A kér­dő­ívek össze­sí­té­se után ki­emel­ked­tek a mun­ka­adói vé­le­mé­nyek­ből azok a kom­pe­ten­ci­ák – szám sze­rint a vizs­gált 33 kom­pe­ten­ci­á­ból ki­lenc –, ame­lye­ket a mun­ka­adók leg­alább 50%-ban úgy ér­té­kel­tek, hogy sze­re­pük az utol­só évek­ben meg­nőtt.

Ezen kom­pe­ten­ci­ák­nál a vál­to­zat­lan meg­íté­lést is fi­gye­lem­be vet­tük, így az em­lí­té­sek ará­nyá­ban sor­ren­di­sé­get ál­lí­tot­tunk fel, ame­lyet a 2. táb­lá­zat­ban mu­ta­tunk be.

A vá­lasz­adók sze­rint – a nem meg­le­pő módon – lis­ta­ve­ze­tő ide­gen nyel­vi kom­mu­ni­ká­ció és az in­for­ma­ti­kai is­me­re­tek mel­lett a sze­mé­lyes ér­té­kek közül leg­in­kább a ter­hel­he­tő­ség, a prob­lé­ma­meg­ol­dás, a ru­gal­mas­ság, a ta­nu­lá­si ké­pes­ség és az ön­fej­lesz­tés kom­pe­ten­ci­ák je­len­tő­sé­ge ér­té­ke­lő­dött fel. A kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­ség és a ki­tar­tás ér­té­ké­nek az el­múlt öt évben való nö­ve­ke­dé­sét a meg­kér­de­zet­tek fele je­löl­te meg. (Az azo­nos nö­ve­ke­dé­sű ér­ték­kel ren­del­ke­ző kom­pe­ten­ci­ák közül a sor­ren­det a vál­to­zat­lan­nak való je­lö­lés alap­ján ál­lí­tot­tuk fel.)

Itt fon­tos­nak tart­juk arra is fel­hív­ni a fi­gyel­met, hogy a jö­vő­ben tö­re­ked­ni kell a mun­kál­ta­tók által a nö­ve­ke­dett je­len­tő­sé­gű kom­pe­ten­ci­ák ki­ala­kí­tá­sá­ra az ok­ta­tás, a kép­zés során.

A 3. táb­lá­zat­ban azo­kat a kom­pe­ten­ci­á­kat mu­tat­juk be – az em­lí­té­sek csök­ke­nő szá­za­lé­ká­ban ki­ala­kult sor­rend­ben –, me­lyek­nek a vissza­ér­ke­zett kér­dő­ívünk alap­ján a je­len­tő­sé­ge a mun­kál­ta­tók sze­rint az utób­bi öt évben csök­kent.

Meg­le­pő módon, a vá­lasz­adók sze­rint összes­sé­gé­ben leg­job­ban – va­la­mi­vel az egy­har­mad érték fö­lött – csök­kent a szo­ci­á­lis ér­zé­keny­ség, az em­pá­tia. A tü­re­lem je­len­tő­sé­ge és a koc­ká­zat­vál­la­lás sze­re­pe az el­múlt évek során kis­mér­ték­ben csök­kent, de a vá­lasz­adók nagy­já­ból fele vál­to­zat­lan je­len­tő­sé­gű­nek je­löl­te. A meg­kér­de­zet­tek va­la­mi­vel több mint fele úgy vélte, hogy ma már a stressz­tű­rő ké­pes­ség­nek a je­len­tő­sé­ge csök­kent, il­let­ve nem vál­to­zott. Így együtt nézve az is fel­té­te­lez­he­tő, hogy ennek a kom­pe­ten­ci­á­nak a meg­lé­tét már a mun­kál­ta­tók ter­mé­sze­tes­nek tart­ják a mun­ka­vál­la­lók kom­pe­ten­cia­kész­le­té­ben. Az el­hi­va­tott­ság­nak, el­kö­te­le­zett­ség­nek és a dön­tés­ké­pes­ség­nek a sze­re­pét szin­te tel­je­sen egy­for­mán íté­lik meg. Az ön­fe­gye­lem és fe­le­lős­ség­tu­dat olyan kom­pe­ten­ci­ák, me­lyek sze­re­pe, je­len­tő­sé­ge vál­to­zat­la­nul fon­tos, így akár stan­dard el­vá­rás­nak is te­kint­het­jük eze­ket egy mun­ka­vál­la­ló ol­da­lá­ról.

Ku­ta­tá­sunk egyik fon­tos cél­ki­tű­zé­se­ként a mun­kál­ta­tók vé­le­ke­dé­sét vizs­gál­tuk arra vo­nat­ko­zó­an, hogy az egyes, az 1. táb­lá­zat­ban is­mer­te­tett 33 kom­pe­ten­cia közül a mun­kál­ta­tók által me­lye­ket te­kin­te­nek ki­emel­ten fon­tos­nak a si­ke­res kar­ri­er el­éré­sé­hez. A vizs­gá­la­ta­ink ered­mé­nyei sze­rint a fog­lal­koz­ta­tók az ide­gen nyel­vek is­me­re­tét, a jó kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­get és szá­mí­tó­gé­pes tu­dást tart­ják a leg­fon­to­sabb­nak. A tár­gya­lá­si tech­ni­kák és az ön­is­me­ret mint sze­mé­lyes kom­pe­ten­cia sze­re­pe itt sem le­be­csü­len­dő, me­lyet a szin­tén kulcs­kom­pe­ten­ci­a­ként de­fi­ni­ált tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi is­me­re­tek kö­vet­nek.

A vá­la­szok sze­rint a leg­ki­sebb sze­re­pet egy jó kar­ri­er meg­va­ló­sí­tá­sá­ban je­len­leg az EU-hoz kö­tő­dő is­me­re­tek adják a kul­tu­rá­lis és mű­sza­ki is­me­re­tek­kel együtt. A mun­kál­ta­tók ez irá­nyú vé­le­mé­nye­it a 4. táb­lá­zat össze­sí­ti.

Vizs­gál­tuk azt is, hogy me­lyek azok a kom­pe­ten­ci­ák, ame­lyek­nek fej­lesz­té­sé­re nagy hang­súlyt fek­tet­nek a mun­ka­adók. Ismét meg­erő­sí­tést nyert az az ál­lí­tás, hogy a kom­pe­ten­ci­ák sze­re­pe vi­tat­ha­tat­la­nul fon­tos, ezért fej­lesz­té­sük­re tu­da­to­san tö­re­ked­ni kell, és amennyi­ben mód és le­he­tő­ség nyí­lik rá, in­téz­mé­nye­sí­tett ke­re­tek kö­zött tör­tén­jék meg a fej­lesz­tés. Erre vo­nat­ko­zó vizs­gá­la­tunk során a mun­kál­ta­tók­tól a kér­dő­ívün­kön ada­to­kat nyer­tünk arra, hogy mi a vé­le­mé­nyük arról, a saját mun­ka­he­lyü­kön mi­lyen mér­té­kű az ál­ta­lunk vizs­gált kom­pe­ten­ci­ák fej­lesz­té­sé­re való tö­rek­vés. Ennek szám­sze­rű­sí­tett ér­té­két az 5. táb­lá­zat mu­tat­ja.

A 4. áb­rá­ban be­mu­tat­juk, hogy az ál­ta­lunk vizs­gált 33 kom­pe­ten­cia össze­sí­tett sze­re­pe a mun­ka­adók vé­le­mé­nye sze­rint a jö­vő­ben ho­gyan ala­kul. A fog­lal­koz­ta­tók meg­íté­lé­se alap­ján összes­sé­gé­ben 65%-ban fel­ér­té­ke­lőd­nek a vizs­gált kom­pe­ten­ci­ák, 25%-ban je­len­le­gi ér­té­kük vál­to­zat­la­nul meg­ma­rad, és mind­össze 10%-os a sze­re­pük csök­ke­né­sét prog­nosz­ti­zá­ló érték.

Amint azt az 5. ábra is mu­tat­ja, a gya­kor­la­ti kép­zés erő­sí­té­se, a nyel­vi kép­zés és a mun­ka­erő­pi­ac, va­la­mint a kép­zés kö­zöt­ti na­gyobb össz­hang meg­te­rem­té­se vég­zett a mun­kál­ta­tói rang­sor sze­rint az első három he­lyen a kép­zé­sek ered­mé­nye­seb­bé té­te­le ér­de­ké­ben.

A vizs­gá­la­tunk­ban ki­tér­tünk arra is, hogy a mun­ka­adók a kom­pe­ten­cia­fej­lesz­tés ered­mé­nyes­sé­ge ér­de­ké­ben annak mi­lyen for­má­it ja­va­sol­ják. A 6. ábra a mun­kál­ta­tók­nak az erre vo­nat­ko­zó vé­le­mé­nyét tük­rö­zi, amely azt mu­tat­ja, hogy a mun­ka­adók sze­rint a mun­ka­erő­pi­ac igé­nye­i­hez való jobb al­kal­maz­ko­dás ér­de­ké­ben a le­en­dő mun­ka­vál­la­lók kép­zé­sé­ben több szak­mai gya­kor­lat­ra, kom­pe­ten­cia­fej­lesz­tő tré­nin­gek­re és spe­ci­á­lis tan­órák­ra van szük­ség, de ki kell hasz­nál­ni a to­váb­bi tan­órák­ba való in­teg­rá­lás adta le­he­tő­sé­get is.

Kö­vet­kez­te­té­sek és ja­vas­la­tok

Az ál­ta­lunk vizs­gált kom­pe­ten­ci­ák fej­lesz­té­sé­re mind a mun­ka­adók, mind a mun­ka­vál­la­lók ré­szé­ről is igény mu­tat­ko­zik, ezért ezek­nek in­ten­zí­veb­ben meg is kel­le­ne je­len­nie az is­ko­la­rend­sze­rű ok­ta­tás­ban, sőt azon kívül is. Na­gyon fon­tos a sze­mé­lyes kom­pe­ten­ci­ák ak­tu­a­li­zá­lá­sa és kellő hang­sú­lyo­zá­sa a kép­zés tar­tal­mi ele­mei kö­zött, amely elő­se­gí­ti a mun­ka­erő­pi­ac és az ok­ta­tás (jobb) har­mo­ni­zá­ci­ó­ját.

A mun­ka­erő­pi­a­ci el­vá­rá­sok és az ok­ta­tás által előny­ben ré­sze­sí­tett kom­pe­ten­cia­fej­lesz­tés kö­zött némi el­té­rés ez eset­ben is ta­pasz­tal­ha­tó volt. Meg­íté­lé­sünk sze­rint ez a ta­pasz­ta­lat a kom­pe­ten­cia­fej­lesz­tés új­ra­gon­do­lá­sá­hoz jól fel­hasz­nál­ha­tó, mert a je­len­le­gi arány­el­to­ló­dást jól jelzi, és azt is meg­mu­tat­ja, hogy mi­lyen ké­pes­sé­gek fej­lesz­té­sé­re kell na­gyobb hang­súlyt he­lyez­ni a mun­ka­erő­pi­a­ci el­vá­rá­sok tük­ré­ben. A kom­pe­ten­cia­fej­lesz­tés mód­szer­ta­nát il­le­tő­en az ön­ál­ló pro­jekt­fel­ada­tok fon­tos­sá­gá­ra mind a két fél – mun­ka­adók és mun­ka­vál­la­lók – rá­mu­ta­tott.

Ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ink alap­ján azt is ja­va­sol­juk, hogy szük­sé­ges az ok­ta­tás gya­kor­la­ti ol­da­lá­nak to­váb­bi erő­sí­té­se, to­váb­bá a szak­mai és az ál­ta­lá­nos kész­sé­gek és ké­pes­sé­gek fej­lesz­té­se. Ez azon pon­tok egyi­ke, ahol az ok­ta­tás és a mun­ka­erő­pi­ac kö­zöt­ti pár­be­széd ja­vít­ha­tó.

A ku­ta­tá­sunk leg­fon­to­sabb ered­mé­nyé­nek talán az te­kint­he­tő, hogy rá­vi­lá­gí­tott arra, me­lyek azok a kulcs­fon­tos­sá­gú üz­le­ti kom­pe­ten­ci­ák, ame­lyek a mun­ka­vál­la­lók si­ke­res­sé­gét és mun­ka­erő­pi­a­ci ver­seny­ké­pes­sé­gét nö­ve­lik és nö­vel­he­tik. Egy sa­já­tos kom­pe­ten­cia­struk­tú­ra lét­re­ho­zá­sá­val és tesz­te­lé­sé­vel a sze­mé­lyes kom­pe­ten­ci­ák át­ér­té­ke­lő­dé­sé­re és ak­tu­a­li­zá­lá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gé­re kí­ván­tuk vizs­gá­la­ta­ink­kal fel­hív­ni a fi­gyel­met.