Kutatási hálózatok¹

Össze­fog­la­lás

Az Eu­ró­pai Unió egyik leg­fon­to­sabb tö­rek­vé­se nap­ja­ink­ban és a jö­vő­ben is, hogy a világ egyik leg­ver­seny­ké­pe­sebb és leg­di­na­mi­ku­sabb tu­dás­ala­pú tér­sé­gé­vé vál­jon, amely­ben az in­no­vá­ció és a ku­ta­tás mel­lett alap­ve­tő sze­re­pet ját­szik az ál­ta­lá­nos és a szak­kép­zés is. A fog­lal­koz­ta­tá­si arány, il­let­ve az élet­hosszig tartó ta­nu­lás­ban részt vevők szá­má­nak nö­ve­lé­sé­hez az ok­ta­tá­si rend­sze­rek per­ma­nens re­form­já­ra van szük­ség. Ehhez el­en­ged­he­tet­len egy új­faj­ta szem­lé­let ki­ala­kí­tá­sa, mely­ben a mi­nő­sé­gi kép­zés­re kerül a hang­súly. A nö­vek­vő mun­ka­erő­pi­a­ci ver­seny és nem utol­só­sor­ban a kép­zést „meg­vá­sá­ro­ló” hall­ga­tók meg­kö­ve­te­lik, hogy az egye­te­mek pad­ja­i­ból pi­ac­ké­pes szak­mai tu­dás­sal ren­del­ke­ző em­be­rek ke­rül­je­nek ki, akik szá­má­ra a meg­szer­zett tudás ga­ran­tált el­he­lyez­ke­dést biz­to­sít. A fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek szá­má­ra el­en­ged­he­tet­len a ru­gal­mas­ság, a mun­ka­erő­pi­a­ci vál­to­zá­sok­hoz való fo­lya­ma­tos al­kal­maz­ko­dás. Nap­ja­ink­ban egy egye­tem akkor lehet si­ke­res, ha az igé­nyek­nek meg­fe­le­lő és magas szin­tű tu­dást köz­ve­tít. Emi­att hang­súly­el­to­ló­dás­ra lenne szük­ség az elit­kép­zés irá­nyá­ba.

Re­se­arch Net­works

Sum­ma­ry

The vi­si­on of the Euro­pe­an Union is to be­co­me the most com­pe­ti­tive and dy­na­mic know­ledge-bas­ed eco­nomy in the world. A pre­re­qui­site for achi­eving this am­bit­io­us goal is a highly-skil­led, well-edu­ca­ted work­for­ce. As we enter the 21st cent­ury, li­fel­ong lear­ning has be­co­me a buzz­word in edu­ca­ti­on po­li­cy mak­ing circ­les. Glo­bal mar­kets, tech­no­log­i­cal ad­van­ces and in­dust­ri­al changes have made adap­ta­bi­lity into a sur­vi­val skill. Po­lish­ing exist­ing know­ledge and lear­ning new skills are es­sen­ti­al to the mo­bi­lity and com­pe­ti­ti­ve­ness of in­di­vi­du­als on the job mar­ket. A well-edu­ca­ted work­for­ce is vital to the succ­ess and pros­pe­rity of the eco­nomy. Inc­re­a­sing ge­ne­ral know­ledge and de­ve­lop­ing ex­per­ti­se in new areas will cont­ri­bu­te to per­so­nal de­ve­lop­ment. Li­fel­ong lear­ning strengt­hens so­ci­al co­he­si­on and promo­tes ac­tive ci­ti­zen­s­hip, ai­ding the de­moc­ra­tic de­ve­lop­ment of com­mu­ni­ti­es. Mak­ing li­fel­ong lear­ning a re­a­lity for everyone is the duty of the pub­lic and pri­vate sec­tors alike.

Élet a há­ló­za­tok­kal, káosz és/vagy ren­de­zett­ség (di­lem­mák, al­ter­na­tí­vák)

Min­den komp­lex há­ló­za­ti rend­szer ma­ga­sabb szin­tű szer­ve­zett­ség­re tö­rek­szik. A ma­ga­sabb szin­tű szer­ve­ze­ti fej­lő­dés és komp­le­xi­tás ma­gá­val hozza a káosz je­len­lé­tét. A tö­ké­le­tes ren­de­zett­ség, a rend­szer egé­szé­re ki­ter­je­dő há­ló­za­ti kont­roll a rend­szer komp­le­xi­tá­sá­nak a végét, szer­ve­ze­ti pusz­tu­lá­sát je­len­ti. A há­ló­za­ti ren­de­zett­ség hi­á­nya pedig a komp­lex rend­sze­rek szét­hul­lá­sá­val, szét­esé­sé­vel vég­ző­dik. Egy mes­ter­sé­ge­sen túl­sza­bá­lyo­zott rend­szer meg­úju­lá­si ké­pes­sé­ge, ver­seny­ké­pes­sé­ge meg­szű­nik ugyan­úgy, mint a szer­ve­zett­ség elemi fel­té­te­le­it biz­to­sí­ta­ni kép­te­len rend­szer. A há­ló­za­ti rend és káosz he­lyes ará­nya biz­to­sít­ja a komp­lex rend­sze­rek mű­kö­dé­sé­nek op­ti­má­lis fel­té­te­le­it. Som­más meg­ál­la­pí­tás, de igaz, hogy a ká­osz­ra kép­te­len szer­ve­ze­tek és há­ló­za­ti rend­sze­rek ha­lál­ra van­nak ítél­ve. A szer­ve­ze­ti fle­xi­bi­li­tás a sza­bá­lyo­zott szer­ve­ze­ti ká­osz­ból ala­kul ki, míg a szer­ve­ze­ti há­ló­za­ti sza­bá­lyo­zott­ság a ren­det ered­mé­nye­zi. Akkor si­ke­res és ered­mé­nyes egy há­ló­za­ti alapú komp­lex rend­szer, ha minél hosszabb ideig képes egyen­sú­lyoz­ni, la­ví­roz­ni a káosz és a rend ha­tá­rán anél­kül, hogy az op­ti­má­lis egyen­sú­lyi ál­la­pot­tól el­tá­vo­lod­na.

A ká­osz­tu­do­mány a mo­dern komp­lex rend­szer­el­mé­le­tek­kel fog­lal­ko­zó tu­do­má­nyok egyik leg­fi­a­ta­labb ága. A 21. szá­zad egyik leg­fon­to­sabb is­me­ret- és rend­szer­el­mé­le­ti kér­dé­se, hon­nan ered, med­dig tart a több­ré­te­gű, komp­lex há­ló­za­ti rend­sze­rek ka­o­ti­kus vi­sel­ke­dé­se.

Az em­be­ri per­cep­ció szá­má­ra be­fog­ha­tó világ, a va­ló­ság di­men­zi­ó­ja kör­nye­ze­tünk na­gyon szűk szeg­men­se, lé­te­zik két másik di­men­zió is: az ennél jóval ki­sebb mik­ro­vi­lág, va­la­mint az ennél na­gyobb, vég­te­len ha­tá­rok­kal ren­del­ke­ző mak­ro­vi­lág, az uni­ver­zum. Ezek­nek a szfé­rák­nak az üze­ne­te­it, jel­zé­se­it kép­te­le­nek va­gyunk ér­zék­szer­ve­ink­kel be­fo­gad­ni, ér­tel­mez­ni.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en meg­je­lent az új tu­do­má­nyos pa­ra­dig­ma­rend­szer, a há­ló­zat­el­mé­let, va­la­mint a hozzá szo­ro­san kap­cso­ló­dó rend­szer­el­mé­let, amely­nek se­gít­sé­gé­vel a leg­komp­le­xebb há­ló­za­ti alapú rend­sze­rek ki­ala­ku­lá­sát, mű­kö­dé­si me­cha­niz­mu­sa­it is mo­del­lez­het­jük. A mo­del­le­ken ala­pu­ló ho­lisz­ti­kus tu­do­má­nyos rend­szer­el­mé­let, va­la­mint az ezt se­gí­tő rend­szer­szem­lé­let a bo­nyo­lult rend­sze­rek leg­rej­té­lye­sebb tit­ka­i­nak fel­tá­rá­sá­hoz és meg­ér­té­sé­hez is nél­kü­löz­he­tet­len se­gít­sé­get nyújt­hat a ku­ta­tók­nak. A ho­lisz­ti­kus, ana­li­zá­ló gon­dol­ko­dás révén ré­szek­re bont­hat­juk a bo­nyo­lult komp­lex há­ló­za­ti rend­sze­re­ket, át­lép­het­jük a tra­di­ci­o­ná­lis tu­do­má­nyos gon­dol­ko­dás ha­tá­ra­it, a maga tel­jes­sé­gé­ben ért­het­jük meg az al­rend­sze­rek gyak­ran át­lát­ha­tat­la­nul szö­ve­vé­nyes há­ló­za­ti kap­cso­la­ta­it, ki­szűr­ve a po­zi­tív szi­ner­gi­á­kat is.²

Van-e élet a há­ló­za­to­kon kívül?

A tér­től és idő­től füg­get­len há­ló­za­tok

A nagy in­teg­rált há­ló­za­tok egyik leg­fon­to­sabb jel­lem­ző­je a komp­le­xi­tás, amely ma­gá­ban fog­lal­ja az ön­szer­ve­ző­dés, ön­fenn­tar­tás, va­la­mint a köl­csö­nö­sen elő­nyös szi­ner­gi­á­ra való tö­rek­vés elvét. A si­ke­res, in­teg­rált komp­lex rend­sze­rek nem egy köz­pont­ból dik­tá­tum­ként ki­adott pa­ran­csok, ad hoc öt­le­tek, hanem rend­szer­sze­rű, ki­szá­mít­ha­tó, mo­del­lez­he­tő, a há­ló­zat belső for­má­lis, va­la­mint in­for­má­lis sza­bály­rend­sze­rét kö­ve­tő, au­to­nóm rend­szer­ele­mek har­mo­ni­kus ko­ope­rá­ci­ó­já­val ala­kít­ja ki, építi fel ön­ma­gát. Az au­to­nóm, ho­ri­zon­tá­li­san és ver­ti­ká­li­san meg­fe­le­lő­en struk­tu­rált, ön­szer­ve­ző­dő komp­lex rend­sze­rek gyak­ran tér­től és idő­től füg­get­le­nül lé­tez­nek és mű­köd­nek. A komp­le­xi­tás ha­tár­ta­lan nö­ve­ke­dé­se, va­la­mint a há­ló­zat belső kap­cso­la­ta­i­nak kor­lát­lan nö­ve­ke­dé­se egyre bo­nyo­lul­tab­bá, az adott, ren­del­ke­zés­re álló tu­do­má­nyos esz­kö­zök­kel ne­he­zen le­ír­ha­tó­vá, szin­te mo­del­lez­he­tet­len­né teszi a há­ló­za­ti rend­szert, ami a há­ló­za­ti ren­gé­sek ha­tá­sa­i­nak ki­szá­mí­tá­sát egyre bi­zony­ta­la­nab­bá teszi.³

A glo­bá­lis gaz­da­sá­gi ver­seny meg­ke­rül­he­tet­len ak­to­ra­i­vá a transz- és mul­ti­na­ci­o­ná­lis há­ló­za­tok vál­tak. E két, a tér- és idő­di­men­zi­ó­ban meg­kér­dő­je­lez­he­tet­le­nül fon­tos há­ló­zat mű­kö­dé­sét fi­no­mít­ja a spon­tán meg­je­le­nő, a há­ló­za­ti részt­ve­vők által meg­al­ko­tott in­for­má­lis, va­la­mint a há­ló­za­ti részt­ve­vők által tu­da­to­san lét­re­ho­zott for­má­lis belső há­ló­za­tok tí­pu­sa. Az in­for­má­lis, a ter­mé­szet­ben és a tár­sa­dal­mak­ban spon­tán meg­je­le­nő há­ló­za­tok meg­le­pő­en ha­son­ló há­ló­zat­ren­de­ző el­ve­ket kö­vet­nek. A si­ke­res há­ló­za­tok nyi­tot­tak, le­he­tő­sé­get adnak új há­ló­za­ti pon­tok és kap­cso­la­tok lét­re­ho­zá­sá­ra, di­na­mi­ku­san vál­toz­nak tér­ben és idő­ben. Az új pon­tok csat­la­ko­zá­sa a há­ló­zat leg­nép­sze­rűbb pont­já­hoz tör­té­nik, a há­ló­zat­ban elért stá­tusz alap­ján, a há­ló­za­ti pon­tok kö­zött lét­re­jön a per­ma­nens kom­pe­tí­ció, rosszabb eset­ben a sza­bá­lyok nél­kü­li há­ló­za­ti kon­ku­ren­cia. A komp­lex há­ló­za­tok egyik leg­fon­to­sabb struk­tu­rá­lis tu­laj­don­sá­ga a há­ló­za­ti cso­mó­pon­tok gya­ko­ri­sá­gi el­osz­lá­sa. A há­ló­zat pe­re­mén el­he­lyez­ke­dő pon­tok nagy tö­me­gét ki­sebb számú, de szá­mos há­ló­za­ti kap­cso­lat­tal, kap­cso­ló­dá­si pont­tal bíró há­ló­za­ti pont kö­ve­ti, a há­ló­za­ti rend­szer­ben min­dig meg­je­len­nek a kis­szá­mú, de sok há­ló­za­ti kap­cso­la­tot re­a­li­zá­ló, konk­rét há­ló­za­ti kö­zép­pon­tok is. A há­ló­za­ti élet­cik­lus elő­re­ha­la­dá­sá­val a há­ló­za­ti in­no­vá­ci­ós po­ten­ci­ált rontó ha­tá­sok is elő­tér­be ke­rül­het­nek, ame­lyek szo­ros össze­füg­gés­ben van­nak a há­ló­zat ar­cha­i­zá­ló­dá­sá­nak, a há­ló­za­tot al­ko­tó rend­szer­ele­mek el­öre­ge­dé­sé­nek fá­zi­sa­i­val. Ami­kor a komp­lex há­ló­za­to­kat al­ko­tó rend­szer­ele­mek kri­ti­kus több­sé­ge eltér a há­ló­zat­spe­ci­fi­kus sza­bá­lyok­tól, akkor ki­ala­kul a kol­lek­tív há­ló­za­ti ego­iz­mus ál­la­po­ta, amely­nek egye­nes kö­vet­kez­mé­nye a to­tá­lis há­ló­za­ti káosz, ent­ró­pia.⁴

Szá­mos tudós vi­tat­ja, hogy a há­ló­zat új szer­ve­ze­ti forma. Vé­le­mé­nyük sze­rint a szer­ve­ze­tek ren­del­kez­nek szer­ve­ze­ti struk­tú­rá­val, ho­ri­zon­tá­lis és ver­ti­ká­lis di­men­zi­ó­val, a há­ló­za­tok pedig nem. A há­ló­za­tot al­ko­tó rend­szer­ele­mek száma és kap­cso­lat­rend­sze­re di­na­mi­ku­san vál­to­zó. A szer­ve­ze­tek a leg­több eset­ben ren­del­kez­nek konk­rét ve­ze­tés­sel, szer­ve­ze­ti köz­pont­tal, ez kü­lö­nö­sen a vir­tu­á­lis há­ló­za­tok­nál nem egy­ér­tel­mű­sít­he­tő. A szer­ve­ze­tek le­gi­tim jogi ke­re­tek kö­zött mű­köd­nek, a há­ló­za­tok­ra ez nem min­dig jel­lem­ző, mű­kö­dé­si me­cha­niz­mu­sa­ik­ban gyak­ran ke­ve­red­nek a for­má­lis és in­for­má­lis moz­za­na­tok.⁵

Vé­le­mé­nyünk sze­rint a há­ló­za­tok bo­nyo­lult, komp­lex in­teg­rált, di­na­mi­ku­san vál­to­zó szer­ve­ze­ti for­mák, gyak­ran a tér- és idő­di­men­zi­ók­tól füg­get­le­nül lé­tez­nek, az idő­sí­ko­kon át­nyúl­va, a több­di­men­zi­ós vir­tu­á­lis és ki­ber­tér­ben re­a­li­zá­lód­nak.

A 21. szá­zad az in­for­má­ci­ós és kom­mu­ni­ká­ci­ós há­ló­za­tok év­szá­za­da lesz, ahol ezek az össze­tett, több­ré­te­gű há­ló­za­tok tel­je­sen új tér- és idő­di­men­zi­ó­kat ala­kí­ta­nak ki.

Ezek az in­fo­kom­mu­ni­ká­ci­ós há­ló­za­tok, va­la­mint az ál­ta­luk lét­re­ho­zott vir­tu­á­lis tér, a ki­ber­tér a kö­zel­jö­vő tu­do­má­nyos há­ló­za­ti fo­lya­ma­ta­i­nak uni­ver­zá­lis, meg­ke­rül­he­tet­len té­nye­ző­je lesz.⁶ M. Be­ne­dikt lát­vá­nyo­san fo­gal­maz­za meg a ki­ber­tér és ki­ber­há­ló­za­tok által ger­jesz­tett vál­to­zá­sok lé­nye­gét, amely sze­rint a vir­tu­á­lis va­ló­sá­got nem szük­sé­ges alá­ren­del­ni a fi­zi­kai tér és idő alap­el­ve­i­nek, ame­lye­ket a vir­tu­á­lis tér és idő rend­re meg­sért az el­tű­né­sek­kel, a fan­to­mok­kal, a tér­gör­bü­le­te­ken át vég­re­haj­tott gyors­uta­zá­sok­kal, az al­ter­na­tív vi­lá­gok felé nyíló tük­rök­kel és aj­tók­kal, a nulla gra­vi­tá­ci­ó­val, a nagy­ság­ren­dek­kel el­len­té­tes elő­je­lű vál­toz­ta­tá­sok­kal.⁷

A ki­ber­tér és ki­ber­há­ló­za­tok, át­tör­ve a per­cep­ci­ó­ink által va­ló­sá­gos­nak vélt vagy hitt vi­lá­go­kat, meg­bont­va a tér- és idő­di­men­zi­ók ha­gyo­má­nyos ko­he­rens össze­füg­gés­rend­sze­rét, át­lök­he­tik az egyént a vir­tu­á­lis há­ló­za­ti tér és idő misz­ti­kus, rej­tel­mes szfé­rá­já­ba. A jö­ven­dő egyik leg­fon­to­sabb, leg­iz­gal­ma­sabb ku­ta­tá­si te­rü­le­te lehet a há­ló­za­ti ki­ber­tu­dat ta­nu­lás­ban, sze­mé­lyi­ség­épí­tés­ben és vál­to­zás­ban ját­szott sze­re­pé­nek vizs­gá­la­ta. Az in­ter­ak­tív há­ló­za­ti ki­ber­kap­cso­la­tok olyan új kö­zös­sé­ge­ket, cso­por­to­kat, há­ló­za­ti ki­ber­struk­tú­rá­kat, szín­te­re­ket ala­kít­hat­nak ki, ame­lyek szét­tör­he­tik a tra­di­ci­o­ná­lis tér- és idő­fo­ga­lom által ki­ala­kí­tott, gyak­ran a tu­do­má­nyos sza­bad­sá­got aka­dá­lyo­zó gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi kor­lá­to­kat.

Ter­mé­sze­te­sen meg­va­ló­sul­hat, hogy a ki­ber­vi­lág, va­la­mint a ki­ber­há­ló­za­tok meg­je­le­né­se nem hagy­ja érin­tet­le­nül a gaz­da­ság és tár­sa­da­lom összes al­rend­sze­ré­nek há­ló­za­ti fo­lya­ma­ta­it. Sokan hi­szik és vall­ják, hogy az in­for­má­ci­ós, ki­ber­há­ló­za­tok el­pusz­tít­ják a kul­tu­rá­lis, tár­sa­dal­mi kap­cso­la­tok­nak olyan tra­di­ci­o­ná­lis struk­tú­rá­it, for­má­it, mint a nem­ze­ti érzés, lo­ká­lis iden­ti­tás. Ennek a rom­bo­lás­nak több ré­te­ge lehet, tá­mo­gat­hat­ja a glo­bá­lis szup­ra- és transz­na­ci­o­ná­lis ki­ber­há­ló­za­tok helyi tár­sa­dal­mak­ra gya­ko­rolt káros ha­tá­sa­i­nak ter­je­dé­sét, bom­laszt­hat­ja a helyi szo­ká­so­kat, kul­tú­rá­kat, tör­té­nel­mi tra­dí­ci­ó­kat. Fel­erő­söd­het az üz­le­ti világ ego­cent­riz­mu­sa, amely az egyé­ni si­ke­rek fon­tos­sá­gá­nak hamis il­lú­zi­ó­ját, a fel­tét­len győ­ze­lem és gyak­ran a saját sza­bá­lyok vagy sza­bá­lyok nél­kü­li kon­ku­ren­cia kö­nyör­te­len vi­lá­gát köz­ve­tít­he­ti a vir­tu­á­lis va­ló­ság és a ki­ber­tér sze­rep­lői szá­má­ra. Tu­do­má­nyos kri­ti­ká­val kell ke­zel­ni azt a som­más, ál­ta­lá­no­sí­tó ál­lí­tást, hogy a ki­ber­tér el­hoz­za az édent, be­kö­szönt az in­for­má­ci­ós egyen­lő­ség és sza­bad­ság vi­lá­ga. Több mér­ték­adó tu­do­má­nyos mű­hely arra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott, hogy a ki­ber­tér­ben mű­kö­dő há­ló­za­tok új­ra­oszt­ják az in­for­má­ci­ós tőkét, kor­lá­toz­zák a re­le­váns, ér­té­kes in­for­má­ci­ó­hoz jutás le­he­tő­sé­gét, saját ér­de­ke­ik sze­rint ma­ni­pu­lált, több­szö­rö­sen át­szűrt in­for­má­ció­tö­me­get jut­tat­nak el a tár­sa­da­lom tag­jai felé. A ki­ber­tér új­ra­ter­me­li, fel­erő­sít­he­ti a kul­tú­rák, val­lá­sok, nem­ze­tek, or­szá­gok, tér­sé­gek kö­zöt­ti po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, kul­tu­rá­lis el­len­té­te­ket, egyen­lőt­len­sé­ge­ket Föl­dünk fej­let­len és fej­lett része kö­zött. Egyre in­kább teret nyer az a fel­té­te­le­zés, hogy a tit­kos­szol­gá­la­tok ma­ni­pu­lál­ják a dön­tés-elő­ké­szí­tő és dön­tés­ho­za­ta­li struk­tú­rá­kat, kü­lön­bö­ző dez­in­for­má­ci­ós tech­ni­kák­kal pró­bál­ják meg a mö­göt­tük álló há­ló­za­tok ér­de­kei sze­rint be­fo­lyá­sol­ni a konk­rét üz­le­ti és po­li­ti­kai dön­té­se­ket. Végül al­ter­na­tív teret adnak, amely­ben meg­erő­söd­het a cse­le­ke­de­te­i­ért konk­rét fe­le­lős­sé­get nem vál­la­ló, ha­tá­ro­zat­lan kör­vo­na­lú, tes­tet­len ego­cent­ri­kus ki­be­re­go, amely egy­szer­re érez­he­ti több he­lyen jelen magát. Az így fel­épü­lő il­lu­zó­ri­kus vir­tu­á­lis világ egy idő után, mint a tükör, apró cse­re­pek­re törik szét.

Fon­tos hang­sú­lyoz­nunk azon­ban, hogy a szak­iro­da­lom­ban ki­kris­tá­lyo­sod­ni lát­szó, két egy­más­nak fe­szü­lő glo­ba­li­zá­ci­ós há­ló­za­ti mo­dell, a hi­per­glo­ba­lis­ta és szkep­ti­kus mel­lett ki­raj­zo­ló­dik egy har­ma­dik va­ri­á­ció is. A transz­for­má­ci­ós há­ló­za­ti mo­dell azon né­ző­pont­ja sze­rint, amely kel­lő­en ár­nyal­ja a másik két va­ri­á­ci­ót, a glo­ba­li­zá­ció há­ló­za­ti as­pek­tu­sa a gaz­da­ság, tár­sa­da­lom, kul­tú­ra transz­for­má­ci­ós me­cha­niz­mu­sa­i­ban tel­je­sen új fel­té­tel­rend­szert te­remt. Több tudós azt jó­sol­ja, hogy a 21. szá­zad egyik leg­je­len­tő­sebb tö­rés­vo­na­la a jö­ven­dő ki­ber­há­ló­za­tok által uralt vir­tu­á­lis va­ló­ság és a mo­dern ál­la­mok dön­tés­ho­za­ta­li át­lát­ha­tó­sá­got kö­ve­te­lő, mo­der­nis­tá­nak lát­szó elit­je kö­zött hú­zó­dik. A konf­lik­tus lé­nye­ge, hogy ki­ber­tér­ben a konk­rét sze­mély­azo­nos­sá­gok csepp­fo­lyó­sak lesz­nek, a va­ló­ság ér­tel­me­zé­se is több­fé­le lehet.

A transz­for­má­ci­ós mo­dell köz­pon­ti gon­do­la­ta, hogy a ki­ber­tér és a vir­tu­á­lis világ nyi­tott há­ló­za­to­kat mű­köd­tet, nem rom­bol­ja le a kon­ven­ci­ó­kat, hanem in­kább a meg­lé­vő tra­di­ci­o­ná­lis struk­tú­rá­kat erő­sí­ti, elő­se­gít­ve in­no­vá­ci­ó­ju­kat, meg­úju­lá­su­kat. Ebben a kor­re­lá­ci­ó­ban a vir­tu­á­lis világ és a ki­ber­tér elő­se­gí­ti az egyé­nek köz­éle­ti sze­rep­vál­la­lá­sát, mert gyak­ran sza­bad, kor­lát­lan hoz­zá­fé­rést biz­to­sít a vir­tu­á­lis világ há­ló­za­ta­i­hoz, így nyil­vá­nos he­lyet a köz­éle­ti dis­pu­tá­hoz, és nö­ve­li a par­ti­ci­pá­ci­ós de­mok­rá­cia sze­rep­lő­i­nek szá­mát. Az ok­ta­tá­si és in­no­vá­ci­ós fo­lya­ma­tok mo­del­le­zé­se a jö­vő­ben el­ső­sor­ban a há­ló­zat­tu­do­mány fel­ada­ta és kül­de­té­se.

Ok­ta­tá­si és in­no­vá­ci­ós há­ló­za­ti fo­lya­ma­tok a Dél-Du­nán­tú­lon

A Dél-Du­nán­tú­lon a K+F-te­vé­keny­ség súlya né­mi­leg alat­ta marad a fej­let­tebb ré­gi­ók ha­son­ló ada­ta­i­nak. A ku­ta­tás-fej­lesz­tés rá­for­dí­tá­sai te­kin­te­té­ben ér­zé­kel­he­tő leg­in­kább a régió tör­té­nel­mi­leg meg­örö­költ, a jö­vő­ben fel­szá­mo­lan­dó ver­seny­hát­rá­nya. Nem­csak a vál­la­la­ti szek­tor in­no­vá­ci­ós po­ten­ci­ál­ja szo­rul erő­sí­tés­re, de a ku­ta­tó­he­lyek for­rás­fel­szí­vó ké­pes­sé­ge is. Az ipar­jog­vé­del­mi ol­tal­mi be­je­len­té­sek száma saj­nos a Dél-Du­nán­tú­lon az egyik leg­ala­cso­nyabb a ma­gyar­or­szá­gi ré­gi­ók rang­so­rá­ban. A helyi vál­lal­ko­zá­sok in­no­vá­ci­ós po­ten­ci­ál­já­nak gyen­ge­sé­ge hosszabb távon a ver­seny­ké­pes­ség kor­lát­já­vá vál­hat, mely or­szá­gos vi­szony­lat­ban ront­hat­ja a régió gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyét, szem­be­tű­nő azon­ban, hogy 2010 óta je­len­tős for­rás áram­lott a tér­ség­be, kü­lö­nö­sen az utób­bi idő­szak­ban a kor­mány által el­in­dí­tott Mo­dern Vá­ro­sok Prog­ram ke­re­té­ben. Ugyan­ak­kor már a Dél-Du­nán­tú­lon is meg­je­len­tek – kü­lö­nö­sen a hul­la­dék­gaz­dál­ko­dás te­rü­le­tén – a kör­nye­zet­tech­no­ló­gi­ai ku­ta­tá­sok, il­let­ve a kör­nye­ze­ti ipar te­rü­le­tén aktív vál­lal­ko­zá­sok, szer­ve­ze­tek. A Dél-Du­nán­túl régió je­len­tős szel­le­mi po­ten­ci­ál­lal ren­del­ke­zik, amely azon­ban nincs kel­lő­en ki­hasz­nál­va annak el­le­né­re, hogy Ka­pos­vár és Pécs kul­tu­rá­lis élete ki­emel­ten je­len­tős, és a mű­vé­sze­ti ok­ta­tás tel­jes ver­ti­ku­ma meg­ta­lál­ha­tó mind­két vá­ros­ban. Ka­pos­vá­ron is mű­kö­dik fel­ső­fo­kú mű­vé­sze­ti kép­zés. Az aktív kul­tu­rá­lis élet ke­res­le­tet in­du­kál a kul­tu­rá­lis ipar vál­lal­ko­zá­sai szá­má­ra. A jel­leg­ze­te­sen egyé­ni és mik­ro­vál­lal­ko­zá­sok al­kot­ta kul­tu­rá­lis és kre­a­tív ipar kí­ná­la­tá­nak fej­lesz­té­sé­vel a régió egyéb gaz­da­sá­gi ága­i­ban mű­kö­dő vál­lal­ko­zá­sok ver­seny­ké­pes­sé­gük nö­ve­lé­sét biz­to­sí­tó, magas hoz­zá­adott ér­té­ket elő­ál­lí­tó szol­gál­ta­tá­sok­hoz jut­hat­nak hozzá. A régió ku­ta­tá­si pro­fil­ja tö­ké­le­te­sen il­lesz­ke­dik az egész­ség­ipar fej­lesz­té­sé­hez szük­sé­ges tu­dás­igé­nyek­hez:⁸ vi­lág­szín­vo­na­lú, ki­emel­ke­dő há­ló­za­ti in­no­vá­ci­ós pél­dá­ja ennek a Ka­pos­vá­ri Egye­tem Egész­ség­ügyi Cent­ru­má­nak ke­re­tei kö­zött folyó komp­lex, in­teg­rált on­kor­adio­ló­gi­ai ku­ta­tá­sok ered­mé­nyes­sé­ge, va­la­mint az Egész­ség­ügyi Cent­rum és a So­mogy Me­gyei Ka­po­si Mór Ok­ta­tó Kór­ház ke­re­tei kö­zött mű­köd­te­tett On­koN­et­work in­téz­mé­nyi szer­ve­ze­ti struk­tú­rá­ba való be­il­lesz­ke­dé­se.⁹

Az in­no­vá­ció hely­ze­te a ré­gi­ó­ban¹⁰

A Dél-Du­nán­túl ré­gi­ó­ban 2001 óta folyó Re­gi­o­ná­lis In­no­vá­ci­ós Stra­té­gia (RIS) prog­ram az in­no­vá­ci­ó­ban ér­de­kelt sze­rep­lők ku­ta­tás-fej­lesz­té­si ko­ope­rá­ci­ó­ját, a tu­dás­bá­zi­sok és a vál­lal­ko­zá­sok közti há­ló­za­tos kap­cso­la­tok ki­ala­kí­tá­sát és el­mé­lyí­té­sét se­gí­tő in­no­vá­ci­ós mo­dell és stra­té­gia ki­dol­go­zá­sát vál­lal­ta fel. A ré­gi­ó­nak a stra­té­gi­át meg­va­ló­sí­tó prog­ram­já­hoz kap­cso­ló­dó ku­ta­tás-fej­lesz­té­si és in­no­vá­ci­ós szol­gál­ta­tó szek­tor erő­for­rá­sa­i­nak a fel­tá­rá­sa, il­let­ve az in­no­vá­ció­ori­en­tált kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok kí­ná­la­ti pro­fil­já­nak be­mu­ta­tá­sa a Dél-Du­nán­túl in­no­vá­ció- és gaz­da­ság­fej­lesz­té­si prog­ram­já­nak is szer­ves ré­szét al­kot­ja. A RIS, fel­tár­va a régió in­no­vá­ci­ós po­ten­ci­ál­ját, a régió erős­sé­ge­i­re épít­ve, el­ső­sor­ban a há­ló­zat­épí­tés fon­tos­sá­gát, eu­ró­pai ta­pasz­ta­la­ta­it, a ko­ope­rá­ció in­téz­mé­nyi hát­te­rét és a ré­gi­ó­ban meg­va­ló­sí­tan­dó há­ló­zat­épí­té­si, ko­ope­rá­ci­ós kap­cso­la­tok le­het­sé­ges fá­zi­sa­it elem­zi, külön hang­sú­lyoz­va a vál­la­la­ti szek­tor szá­má­ra hasz­no­sít­ha­tó in­no­vá­ci­ós kí­ná­lat­hoz való hoz­zá­fé­rés le­het­sé­ges mó­do­za­ta­it.

Nap­ja­ink­ban a ré­gi­ók gaz­da­sá­gi von­zá­sa és ver­seny­ké­pes­sé­ge a kü­lön­bö­ző ku­ta­tó­bá­zi­sok, a kkv-k és az in­no­vá­ció­fej­lesz­tés­sel fog­lal­ko­zó szer­ve­ze­tek tér­ben ki­egyen­sú­lyo­zott há­ló­za­ti együtt­mű­kö­dé­sé­től függ. A gaz­da­sá­gi klasz­te­rek­re, ku­ta­tás-fej­lesz­tés­re, humán erő­for­rá­sok­ra, il­let­ve a re­gi­o­ná­lis in­no­vá­ci­ós há­ló­za­tok­ra építő te­rü­let­fej­lesz­té­si stra­té­gia el­ső­sor­ban a régió adott­sá­ga­i­ból kö­vet­ke­ző belső erő­for­rá­sok­ra, kre­a­ti­vi­tás­ra és a part­ner­ség­re épít. A ré­gi­ók gaz­da­sá­gi von­zá­sa nem­csak a mun­ka­erő mi­nő­sé­gé­től függ, hanem a kü­lön­bö­ző ku­ta­tó­bá­zi­sok, kis- és kö­zép­vál­la­la­tok és az in­no­vá­ció­fej­lesz­tés­sel fog­lal­ko­zó szer­ve­ze­tek há­ló­za­ti együtt­mű­kö­dé­sé­től, va­la­mint az in­no­vá­ci­ót tá­mo­ga­tó szé­les körű, de­cent­ra­li­zált szer­ve­zet­rend­szer és in­téz­mény­há­ló­zat ha­té­kony mű­köd­te­té­sé­től is. A tudás ter­jesz­té­se nem kor­lá­to­zód­hat né­hány ked­ve­ző hely­zet­ben lévő köz­pont­ra. Kü­lö­nö­sen a hát­rá­nyos hely­ze­tű ré­gi­ók szá­má­ra lehet ki­tö­ré­si pont in­no­vá­ci­ós ka­pa­ci­tá­sa­ik nö­ve­lé­se révén az in­for­má­ci­ós tár­sa­da­lom kí­nál­ta új gaz­da­sá­gi le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sa. Ebből a szem­pont­ból a fel­ső­ok­ta­tás és a ku­ta­tás-fej­lesz­tés lét­fon­tos­sá­gú, kü­lö­nö­sen az ipar­hoz és a vál­la­la­tok­hoz fű­ző­dő kap­cso­la­tok­ban. Az al­kal­ma­zott ku­ta­tás, a tech­no­ló­gi­ai köz­pon­tok, az üz­le­ti in­ku­bá­to­rok és egyéb in­no­vá­ci­ós köz­pon­tok le­het­sé­ges meg­ol­dá­sok e prob­lé­má­ra egy, a régió adott­sá­ga­i­nak meg­fe­le­lő stra­té­gi­ai ke­ret­be ágyaz­va. Az el­múlt két év­ti­zed­ben az új igé­nyek, il­let­ve az in­no­vá­ci­ós fel­fo­gás­ban le­zaj­ló pa­ra­dig­ma­vál­tás sok­kal na­gyobb hang­súlyt he­lyez a K+F-te­vé­keny­ség mel­lett a tu­dás- és tech­no­ló­gia­transz­fert elő­se­gí­tő, szé­les körű és de­cent­ra­li­zált in­téz­mény­há­ló­zat ki­épí­té­sé­re, hogy a helyi, re­gi­o­ná­lis gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi kör­nye­zet fel­té­te­le­i­hez job­ban il­lesz­ke­dő kap­cso­lat- és há­ló­zat­épí­tést va­ló­sít­sa­nak meg.

A ko­ráb­bi tu­do­má­nyos elem­zé­sek alap­ján a régió a fel­ső­ok­ta­tá­si köz­pont­ja­i­val, ku­ta­tó­bá­zi­sa­i­val ked­ve­ző hely­zet­ben van, bár a K+F szer­ke­ze­te és a fel­ső­ok­ta­tás struk­tú­rá­ja az in­no­vá­ció­fej­lesz­tés szem­pont­já­ból nem min­den eset­ben elő­nyös. A fel­ső­ok­ta­tás nem csu­pán a K+F-szek­tor­ban el­fog­lalt helye, hanem a tech­no­ló­gi­a­i­lag fej­lett ter­mé­ke­ket és ver­seny­ké­pes szol­gál­ta­tá­so­kat meg­szer­ve­ző és elő­ál­lí­tó, va­la­mint az ezek ér­té­ke­sí­té­sét végző szak­em­be­rek kép­zé­sé­ben el­fog­lalt meg­ha­tá­ro­zó po­zí­ci­ó­ja miatt van ha­tás­sal a belső re­gi­o­ná­lis fej­lő­dés­re. A Dél-Du­nán­túl egye­te­me­i­nek és ku­ta­tó­in­té­ze­te­i­nek ku­ta­tás-fej­lesz­té­si ka­pa­ci­tá­sai ki­seb­bek a Dél-Al­föld és az Észak-Al­föld ré­gi­ó­é­nál, ame­lyek­ben a sze­ge­di és a deb­re­ce­ni egye­te­mek K+F-ka­pa­ci­tá­sai meg­ha­lad­ják a pécsi és a ka­pos­vá­ri egye­te­me­két, kü­lö­nö­sen a ter­mé­szet­tu­do­má­nyi és a mű­sza­ki te­rü­le­te­ken. Az in­no­vá­ció hu­mán­erő­for­rás-kí­ná­la­tát tük­rö­zi bi­zo­nyos mér­té­kig az, hogy a jövő szak­em­be­rei mely te­rü­le­te­ken foly­tat­ják fel­ső­ok­ta­tá­si ta­nul­má­nya­i­kat.

A Dél-Du­nán­túl régió leg­na­gyobb po­ten­ci­á­lis tu­dás- és ér­ték­te­rem­tő­je az egye­te­mi szfé­ra, amely azon­ban sok eset­ben gyen­ge kap­cso­lat­tal ren­del­ke­zik a gaz­da­sá­gi szfé­rá­val. Azo­no­sí­ta­ni kell tehát a le­het­sé­ges kap­cso­la­to­kat a két te­rü­let kö­zött, és meg kell te­rem­te­ni ezek­nek a kap­cso­la­tok­nak az in­téz­mé­nyi fel­té­te­le­it. A si­ke­re­sen együtt­mű­kö­dő gaz­da­sá­gi és egye­te­mi szfé­ra ga­ran­ci­á­ja lehet az in­no­vá­ci­ót mél­tá­nyo­ló kör­nye­zet ki­ala­kí­tá­sá­nak. A régió fel­zár­kó­zá­sa, az elő­ál­lí­tott ter­mé­kek hoz­zá­adott ér­té­ké­nek nö­ve­lé­se és a régió ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek ja­ví­tá­sa ér­de­ké­ben ki­emelt fon­tos­sá­gú a K+F-te­vé­keny­sé­gek tá­mo­ga­tá­sa, va­la­mint a lét­re­ho­zott ku­ta­tá­si ered­mé­nyek gya­kor­lat­ba tör­té­nő át­ül­te­té­se, a ku­ta­tói és a gaz­da­sá­gi szfé­ra kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dé­sek erő­sí­té­se.¹¹

Ku­ta­tá­si inf­ra­struk­tú­rák Ma­gyar­or­szá­gon

A kor­mány az 1640/2014. (XI. 14.) Korm. ha­tá­ro­zat­ban el­fo­gad­ta a Nem­ze­ti In­tel­li­gens Sza­ko­so­dá­si Stra­té­gi­át (S3) és a Ku­ta­tá­si Inf­ra­struk­tú­rák Ma­gyar­or­szá­gon do­ku­men­tu­mot. A stra­té­gia elő­fel­té­te­le a 2014–2020-as idő­szak­ra a ku­ta­tás­ra, fej­lesz­tés­re és in­no­vá­ci­ó­ra for­dít­ha­tó több mint 700 mil­li­árd fo­rint­nyi uniós for­rás le­hí­vá­sá­nak. Ez az összeg csak­nem két­sze­re­se a ko­ráb­bi tá­mo­ga­tá­si cik­lus­ban ren­del­ke­zés­re álló for­rás­nak.

A Ku­ta­tá­si Inf­ra­struk­tú­rák Ma­gyar­or­szá­gon című do­ku­men­tum meg­fo­gal­maz­ta a ku­ta­tá­si inf­ra­struk­tú­ra fej­lesz­té­sé­nek stra­té­gi­ai irá­nya­it:

A nem­zet­kö­zi, ku­ta­tá­si há­ló­za­tok­ban tör­té­nő rész­vé­tel a fen­tebb is­mer­te­tett irány­el­vek­nek meg­fe­le­lő­en min­den olyan eset­ben kü­lö­nö­sen in­do­kolt, ami­kor: az inf­ra­struk­tú­rá­ban való rész­vé­telt az adott tu­do­mány­te­rü­let kép­vi­se­lői je­len­tős mér­ték­ben tá­mo­gat­ják, és a rész­vé­tel hosszú távon fenn­tart­ha­tó; az inf­ra­struk­tú­rá­ban tör­té­nő rész­vé­tel által leg­alább eu­ró­pai je­len­tő­sé­gű ku­ta­tá­si ered­mé­nyek vár­ha­tók; a rész­vé­tel le­he­tő­sé­get nyújt arra, hogy a hazai ku­ta­tá­si inf­ra­struk­tú­ra egy na­gyobb há­ló­zat része le­gyen; a vál­lal­ko­zá­si szek­tor sze­rep­lői szá­má­ra a rész­vé­tel által új vagy jobb mi­nő­sé­gű szol­gál­ta­tást tud nyúj­ta­ni a hazai ku­ta­tá­si inf­ra­struk­tú­ra; az eu­ró­pai gaz­da­ság és/vagy tár­sa­da­lom szá­má­ra fon­tos, ki­emelt cé­lok­hoz a rész­vé­te­len ke­resz­tül Ma­gyar­or­szág hoz­zá­já­rul­hat; a rész­vé­tel elő­se­gí­ti a tu­do­má­nyos és gaz­da­sá­gi ki­vá­ló­sá­got, a hazai ku­ta­tói há­ló­za­tot hoz­zá­se­gí­ti ahhoz, hogy az eu­ró­pai ku­ta­tók­kal együtt­mű­kö­dés­ben új, lé­nye­ges tu­do­má­nyos ered­mé­nye­ket ér­je­nek el.¹²

„A ku­ta­tás-fej­lesz­tés min­den sze­rep­lő­je szá­má­ra kulcs­fon­tos­sá­gú a há­ló­za­to­so­dás, az együtt­mű­kö­dé­sek erő­sí­té­se, bő­ví­té­se. A vizs­gált in­téz­mé­nyek vál­la­la­ti kap­cso­la­ta­it ele­mez­ve meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy igen nagy kü­lönb­ség van az egyes tu­do­mány­te­rü­le­tek ku­ta­tá­si pro­jekt­jei kö­zött abból a szem­pont­ból, hogy részt vesz­nek-e vál­la­la­tok az adott pro­jekt­ben. A tu­do­mány­te­rü­le­tek közül a fel­mé­rés során meg­adott ag­rár­tu­do­má­nyi pro­jek­tek­ben ki­vé­tel nél­kül részt vesz vál­la­la­ti part­ner is, ezt kö­ve­tik az or­vos- (78%), mű­sza­ki (72%) és ter­mé­szet­tu­do­má­nyok (68%). A böl­csé­szet­tu­do­má­nyok­ban 30%-os, a tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyok ese­té­ben pedig csu­pán 6%-os ez az arány.”¹³

„A fel­ső­ok­ta­tá­si szek­tor­ban vég­zett ku­ta­tá­sok­nál is meg­vizs­gál­tuk, hogy az egyes tu­do­mány­ága­kon belül mi­lyen gya­ko­ri­ság­gal mű­kö­dik együtt a fel­ső­ok­ta­tás a vál­la­la­tok­kal a ku­ta­tá­si pro­jek­tek­ben. A je­len­tős­nek tar­tott több mint 2400 ku­ta­tá­si pro­jekt 37,4%-ában mű­kö­dött együtt a fel­ső­ok­ta­tá­si szek­tor a vál­la­la­tok­kal. Azon­ban az egyes tu­do­mány­te­rü­le­te­ken na­gyon el­té­rő az együtt­mű­kö­dé­si arány: a leg­ma­ga­sabb, 50% fö­löt­ti az ag­rár­tu­do­má­nyok­ban és a mű­sza­ki tu­do­má­nyok­ban, míg a leg­ala­cso­nyabb a tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyok­ban, il­let­ve a böl­csé­szet­tu­do­má­nyok­ban. Eze­ken a tu­do­mány­te­rü­le­te­ken csak min­den 6., 7. pro­jekt­ben ta­lál­ha­tunk vál­la­la­ti-fel­ső­ok­ta­tá­si együtt­mű­kö­dé­se­ket.”¹⁴

Ka­pos­vá­ri Egye­tem – a ku­ta­tá­si te­vé­keny­ség és a gaz­da­sá­gi szfé­ra há­ló­za­ti kap­cso­la­ta

Az egye­te­mek­nek alap­ve­tő­en hár­mas kül­de­té­sük van. Az első a tudás őr­zé­se, hi­szen az or­szág szel­le­mi ka­pa­ci­tá­sa az egye­te­me­ken, fő­is­ko­lá­kon kon­cent­rá­ló­dik, rá­adá­sul a ku­ta­tó­bá­zi­sok több mint két­har­ma­da a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben ta­lál­ha­tó. A tu­dás­anyag, azaz a szel­le­mi po­ten­ci­ál mint fel­hal­mo­zott érték szin­tén na­gyon fon­tos, a má­so­dik kül­de­tés tehát ennek gya­ra­pí­tá­sa, s végül a har­ma­dik ennek to­vább­adá­sa.

A tudás gya­ra­pí­tá­sa a ku­ta­tó­mun­ka révén va­ló­sul meg, ezért iga­zán ko­moly fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény nem lé­tez­het e nél­kül. Itt ju­tunk el az in­no­vá­ci­ó­hoz, mert a tudás gya­ra­pí­tá­sa és to­vább­adá­sa része az in­no­vá­ci­ós lánc­nak. A szel­le­mi ér­té­kek gya­ra­pí­tá­sa sok­fé­le­kép­pen tör­tén­het, de min­den­kép­pen va­la­mi újat kell hogy lét­re­hoz­zon. Ehhez az egye­te­mek, fő­is­ko­lák az ok­ta­tó­ik, ku­ta­tó­ik, dok­to­ran­du­sza­ik és di­ák­ja­ik révén já­rul­hat­nak hozzá. A tudás tehát adott, de ezen túl­me­nő­en tőke is szük­sé­ges, me­lyet a vál­la­la­tok ké­pe­sek biz­to­sí­ta­ni.

A Ka­pos­vá­ri Egye­tem egyik leg­fon­to­sabb fel­ada­ta az, hogy meg­ke­res­se azo­kat a vál­lal­ko­zá­so­kat/mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­la­la­to­kat, ame­lyek­kel olyan együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dá­sok szü­let­het­nek, ame­lyek­kel le­he­tő­ség nyí­lik:

A helyi vál­la­la­tok és az egye­tem kap­cso­la­ta­it to­vább erő­sít­het­né a gya­kor­no­ki-fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi és a vál­la­la­ti-tan­szé­ki együtt­mű­kö­dé­sek terén (pénz­ügyi in­téz­mé­nyek, MVH, KSH stb.). Így az adott vál­lal­ko­zá­sok a gya­kor­no­ki fog­lal­koz­ta­tás mel­lett a dip­lo­ma­mun­kák „külső kon­zul­tá­lá­sá­ba” is be­kap­cso­lód­hat­nak. Emel­lett részt ve­het­nek az ok­ta­tás­ban, és bi­zo­nyos tan­tár­gyak ke­re­té­ben elő­adá­so­kat és sze­mi­ná­ri­u­mo­kat tart­hat­nak. A helyi vál­la­la­tok ve­ze­tő­i­nek az ok­ta­tás­ban való rész­vé­te­le miatt az egye­tem hall­ga­tói eset­leg előnyt él­vez­het­nek az adott vál­lal­ko­zás­nál a mun­ka­vál­la­lás terén. Így ki­ala­kul egy olyan kap­cso­lat a vál­la­la­tok és az egye­tem kö­zött, amely során a vál­lal­ko­zá­sok dol­go­zó­i­nak egy része az egye­te­men vég­zett, és ők egy­faj­ta el­kö­te­le­zett­sé­get érez­nek „alma mater”-ük iránt, ami to­vább erő­sí­ti az együtt­mű­kö­dést.

A vál­la­la­tok „be­le­szól­hat­nak” az egye­te­mek éle­té­be, az egye­te­mi ve­ze­tők rend­sze­re­sen kon­zul­tál­nak a cégek ve­ze­tő­i­vel, hogy meg­tud­ják, mi­lyen igé­nye­ik van­nak, mi­lyen szak­em­be­rek­re van ma szük­sé­ge a gaz­da­ság­nak. Na­gyon sok in­for­má­ció nyer­he­tő, ami­kor a hall­ga­tók a jö­ven­dő du­á­lis kép­zé­si mo­dell alap­ján gya­kor­lat­ra men­nek a vál­la­la­tok­hoz. A vál­la­la­tok is igény­lik ezt, hi­szen a hall­ga­tó egy „félig kész” szak­em­ber, hasz­nos öt­le­tei le­het­nek.

Ha­zánk K+F+I-tel­je­sít­mé­nye eu­ró­pai össze­ha­son­lí­tás­ban kö­ze­pes­nek, ám ja­vu­ló­nak mond­ha­tó. Az In­no­vá­ci­ós Unió 2014. évi rang­so­ra alap­ján ha­zánk a mér­sé­kel­ten in­no­va­tív­nak szá­mí­tó 24 or­szág kö­zött ta­lál­ha­tó. A GDP-ará­nyos K+F-rá­for­dí­tás fo­lya­ma­to­san nö­vek­szik, fő­ként a vál­la­la­ti, il­let­ve a kül­föl­di for­rá­sok­nak kö­szön­he­tő­en. A K+F-rá­for­dí­tá­sok leg­na­gyobb része a fel­dol­go­zó­ipar­hoz kö­tő­dik, azon belül a gyógy­szer­gyár­tá­sé a leg­na­gyobb súly, a jár­mű­gyár­tás, elekt­ro­ni­ka és gép­gyár­tás K+F-rá­for­dí­tá­sai össze­sen is alat­ta ma­rad­nak a gyógy­szer­gyár­tá­sé­nak. A mű­sza­ki tu­do­má­nyok ré­sze­se­dé­se meg­ha­lad­ja a rá­for­dí­tá­sok felét, a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok a rá­for­dí­tá­sok­ból egy­ne­gyed­nyi aránnyal ré­sze­sed­nek. Az or­vos­tu­do­má­nyok ré­sze­se­dé­se 8,6%, az ag­rár­tu­do­má­nyo­ké 5,8%. A K+F-rá­for­dí­tá­sok két­har­ma­da a vál­la­la­ti szek­tor­ban re­a­li­zá­ló­dik. Az in­té­ze­ti szek­tor súlya 15%, míg a fel­ső­ok­ta­tá­si szek­to­ré 19%. A fel­ső­ok­ta­tás­ban az egyes tu­do­mány­te­rü­le­te­ken na­gyon el­té­rő az együtt­mű­kö­dé­si arány: a leg­ma­ga­sabb, 50% fö­löt­ti az ag­rár­tu­do­má­nyok­ban és a mű­sza­ki tu­do­má­nyok­ban, míg a leg­ala­cso­nyabb a tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyok­ban, il­let­ve a böl­csé­szet­tu­do­má­nyok­ban.¹⁵ Fon­tos lenne a mi­nő­sé­gi elit­kép­zés meg­je­le­né­se, il­let­ve a pi­ac­ké­pes, stra­té­gi­ai sza­kok pre­fe­rá­lá­sa. A Dél-Du­nán­túl régió is­ko­la­rend­sze­rű szak­kép­zé­sé­nek elem­zé­se és fej­lesz­té­si-ra­ci­o­na­li­zá­lá­si terve című do­ku­men­tum­ban prob­lé­ma­ként fo­gal­ma­zó­dik meg, hogy a kép­ző­in­téz­mé­nyek egy része nem fel­tét­le­nül ér­de­kelt a di­á­kok el­he­lyez­ke­dé­si esé­lye­i­nek nö­ve­lé­sé­ben, il­let­ve a mun­ka­erő­pi­a­ci igé­nyek nyo­mon kö­ve­té­sé­ben.¹⁶ Ugyan­ak­kor a kép­zés­ben részt vevők sem vá­lasz­ta­nak min­dig ra­ci­o­ná­li­san a kü­lön­bö­ző kép­zé­si irá­nyok kö­zött. Kí­vá­na­tos lenne azért, hogy az egye­tem fo­lya­ma­to­san mérje fel a mun­ka­erő­pi­a­ci ke­res­le­tet, il­let­ve egy meg­fe­le­lő mód­szer­rel kö­ves­se nyo­mon vég­zett hall­ga­tó­i­nak el­he­lyez­ke­dé­sét. Ezen­kí­vül erő­sí­te­ni kell az együtt­mű­kö­dést az egye­tem és a mun­kál­ta­tók kép­vi­se­lői kö­zött. Ezt a tö­rek­vést se­gít­he­ti a So­mogy Me­gyei Ön­kor­mány­zat, amely gaz­da­sá­gi prog­ram­já­ban fel­ada­tá­vá tette, hogy se­gít­se és tá­mo­gas­sa a Ka­pos­vá­ri Egye­tem és egy­részt a kö­zép­is­ko­lák, más­rész az egye­tem, a helyi, a re­gi­o­ná­lis tu­do­má­nyos és aka­dé­mi­ai szer­ve­ze­tek kö­zöt­ti kap­cso­la­tot. A kö­zép­is­ko­lák­kal való szo­ro­sabb kap­cso­lat le­he­tő­vé teszi a fel­vé­te­liz­ni aka­rók szá­má­ra a könnyebb és ra­ci­o­ná­li­sabb dön­tés meg­ho­za­ta­lát. Az ön­kor­mány­zat célja a Ka­pos­vá­ri Egye­te­men együtt­mű­kö­dés ke­re­té­ben ösz­tö­nöz­ni a ver­seny­ké­pes­ség ja­ví­tá­sát és az in­no­vá­ci­ót szol­gá­ló ku­ta­tá­so­kat, a mo­dern tech­no­ló­gi­ák be­ve­ze­té­sét, a tu­dás­köz­pon­tok lét­re­ho­zá­sát és a K+F-mun­kát. Azt sem sza­bad fi­gyel­men kívül hagy­ni, hogy a kép­zé­si pi­a­con éle­ző­dő ver­seny­ben a „szol­gál­ta­tást vá­sár­ló” hall­ga­tók jog­gal vár­hat­ják el, hogy az ál­ta­luk vá­lasz­tott egye­tem áll­jon kap­cso­lat­ban olyan in­téz­mé­nyek­kel, ame­lyek po­ten­ci­á­lis gya­kor­la­ti he­lyet biz­to­sít­hat­nak a di­á­kok szá­má­ra, hi­szen a pi­ac­ké­pes tu­dás­hoz a meg­fe­le­lő gya­kor­la­ti is­me­re­tek is hoz­zá­tar­toz­nak. Az Eu­ró­pai Unió kép­zé­si po­li­ti­ká­ja is szor­gal­maz­za a stra­té­gi­ai szö­vet­sé­gi rend­sze­rek ki­ala­kí­tá­sát a kép­zé­si in­téz­mé­nyek, a mun­ka­adók, ka­ma­rák, vál­la­la­tok és ál­la­mi in­téz­mé­nyek kö­zött.

A stra­té­gi­ai sza­kok fej­lesz­té­sé­nek és ki­ala­kí­tá­sá­nak egyik kulcs­sze­rep­lő­je a te­rü­let-, vi­dék- és tér­ség­fej­lesz­tés, a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka lehet. Az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz való csat­la­ko­zás­sal ez a tu­do­mány­te­rü­let még na­gyobb je­len­tő­ség­gel bír, hi­szen szük­ség van meg­fe­le­lő­en kép­zett szak­em­be­rek­re, akik az Uni­ó­ból ér­ke­ző fej­lesz­té­si for­rá­so­kat meg­fe­le­lő­en tud­ják ke­zel­ni, il­let­ve hasz­no­sí­ta­ni. Meg­fi­gyel­he­tő nap­ja­ink­ban, hogy míg az egye­te­mek, fő­is­ko­lák és egyéb kép­ző­in­téz­mé­nyek egy­aránt tö­me­gé­vel in­dí­ta­nak pá­lyá­zat­író és néha pro­jekt­me­ne­dzser-kép­zé­se­ket, gya­kor­la­ti­lag nincs egy­sé­ges el­kép­ze­lés a pá­lyá­zat­írók­kal és a pro­jekt­me­ne­dzse­rek­kel szem­be­ni kö­ve­tel­mény­re.

Az éle­se­dő ver­seny miatt nem­csak az az egye­tem tehet szert piaci előny­re, amely­nek kép­zé­se ma­ga­sabb szín­vo­na­lú, hanem az is, amely va­la­mi egye­dit tud nyúj­ta­ni. A Dél-Du­nán­túl ré­gi­ó­ban azon­ban szá­mos eset­ben meg­fi­gyel­he­tő a kép­zé­sek dup­li­ká­ci­ó­ja és ezzel együtt az érin­tett sza­kok kon­ku­rá­lá­sa. Az erő­for­rá­so­kat fel­emész­tő ver­seny he­lyett a kép­zést po­zi­tív össze­gű, nyer-nyer játsz­má­vá kel­le­ne tenni, és il­lesz­ked­ni a dél-du­nán­tú­li ok­ta­tá­si há­ló­zat­ba. Kí­vá­na­tos a fel­ső­ok­ta­tá­si piac fel­osz­tá­sa a Pécsi Egye­tem­mel. El­ső­sor­ban azo­kat a sza­ko­kat kel­le­ne fej­lesz­te­ni, ame­lyek nem ta­lál­ha­tók meg a Pécsi Egye­tem kí­ná­la­tá­ban is.

Az át­ala­ku­lás egyik útja lehet a fel­nőtt­kép­zés­ben való aktív rész­vé­tel. A rend­szer­vál­tás utáni év­ti­ze­dek nagy ki­hí­vá­sa, hogy a fe­les­le­ges­sé vált mun­ka­erő meg­fe­le­lő kép­zett­ség­hez jus­son. Nap­ja­ink­ban az élet­hosszig tartó ta­nu­lás már el­en­ged­he­tet­len ve­le­já­ró­ja a min­den­na­pi élet­nek és a mun­ka­erő­pi­a­ci ke­res­let­hez való ru­gal­mas al­kal­maz­ko­dás­nak. Az el­múlt tíz évben a fel­nőtt­kép­zé­sek és az abban részt vevők lét­szá­ma di­na­mi­ku­san nőtt. A pi­a­con szám­ta­lan ok­ta­tás­sal fog­lal­ko­zó vál­lal­ko­zás van jelen, me­lyek­nek ará­nya meg­ha­tá­ro­zó­vá vált az el­múlt évek­ben. Kí­vá­na­tos volna a kép­zést az egye­tem­re köz­pon­to­sí­ta­ni. A ré­gi­ó­ban a Ka­pos­vá­ri Egye­tem ren­del­ke­zik meg­fe­le­lő szel­le­mi tő­ké­vel, ki­vá­ló ok­ta­tók­kal ahhoz, hogy ezen a pi­a­con ve­ze­tő sze­rep­re te­gyen szert.

A Ka­pos­vá­ri Egye­tem 2000-ben tör­tént lét­re­jöt­te óta a Dél-Du­nán­túl régió és So­mogy megye ve­ze­tő ku­ta­tá­si és ok­ta­tá­si in­téz­mé­nye lett, és na­gyon mé­lyen, há­ló­za­ti ala­pon in­teg­rá­ló­dott a gaz­da­sá­gi tár­sa­dal­mi szfé­rá­ba. A si­ke­res in­téz­mé­nyi mű­kö­dés alap­ve­tő fel­té­te­le a komp­lex glo­bá­lis, re­gi­o­ná­lis és lo­ká­lis gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi há­ló­za­ti rend­sze­rek­be tör­té­nő tel­jes körű in­teg­rá­ció. A három szint egy­más­ra épü­lé­se, há­ló­za­ti rend­sze­rük szi­ner­gi­kus kap­cso­lat­rend­sze­re je­len­ti az in­téz­mé­nyek szá­má­ra azt a gyak­ran védő, a káros külső ha­tá­so­kat ki­kü­szö­bö­lő tár­sa­dal­mi há­ló­za­ti ke­ret­rend­szert, ame­lyek min­den, a kom­pe­ti­tív K+F+I-fo­lya­ma­tok­ban ön­ma­gát po­zi­ci­o­ná­ló in­téz­mény szá­má­ra nél­kü­löz­he­tet­le­nek. A Ka­pos­vá­ri Egye­tem a tel­jes kon­szen­zus­ra tö­rek­vő, a köl­csö­nös elő­nyö­kön nyug­vó, szak­mai ko­ope­rá­ci­ó­ra épülő, nyer-nyer játsz­más há­ló­za­ti együtt­mű­kö­dés híve. Min­den si­ke­res szer­ve­zet fej­lő­dé­sé­nek zá­lo­ga a di­na­mi­ku­san át­ala­ku­ló tu­do­mány, va­la­mint a szin­te át­lát­ha­tat­la­nul kö­nyör­te­len há­ló­za­ti tech­no­ló­gi­ai ver­seny kö­ze­pet­te, ha szer­ve­ze­ti in­no­vá­ci­ós po­ten­ci­ál­ját az egye­te­mes jó ér­de­ké­be ál­lít­ja. Az ilyen mo­del­lek ki­dol­go­zá­sa a 21. szá­zad há­ló­za­ti ku­ta­tá­sa­i­nak a fel­ada­ta.

A Kár­pát-me­den­cei és a ma­gyar­or­szá­gi fel­ső­ok­ta­tá­si há­ló­zat szi­ner­gi­á­ja még ki­ala­ku­ló­ban van. Ennek egyik fon­tos elő­se­gí­tő­je a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek rek­to­ra­i­nak kon­fe­ren­ci­á­ja. Ezen a fó­ru­mon a ha­tá­ron túli és a hazai in­téz­mé­nyek rek­to­rai egyez­te­tik a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő­en a há­ló­za­ti po­li­ti­kát. A transz­na­ci­o­ná­lis po­li­ti­ka és az EU ki­sebb­sé­gi, va­la­mint fel­ső­ok­ta­tá­si po­li­ti­ká­já­nak kö­ve­tel­mé­nyei ha­tá­roz­zák meg elő­re­lát­ha­tó­an a hazai és a ha­tá­ron túli fel­ső­ok­ta­tá­si há­ló­zat fej­lő­dé­si irá­nyát.