Munkanélküliség versus foglalkoztatottság

Mun­ka­erő­pi­a­ci fo­lya­ma­tok a rend­szer­vál­to­zás­tól nap­ja­in­kig Szlo­vá­ki­á­ban

Össze­fog­la­lás

A mun­ka­nél­kü­li­ség min­dig is Szlo­vá­kia leg­ége­tőbb tár­sa­dal­mi prob­lé­má­ja volt. Az or­szág mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­ja nem­csak az eu­ró­pai uniós át­la­got ha­lad­ja meg, hanem a tér­sé­günk­ben is a leg­ma­ga­sabb ér­té­ke­ket éri el. A 2008-as vál­ság ki­vált­kép­pen a mun­ka­erő­pi­a­cot súj­tot­ta. A ked­ve­zőt­len ál­la­po­tot ki­vál­tó okok kö­zött a magas já­ru­lék­ter­he­ken kívül tár­sa­dal­mi té­nye­zők is sze­re­pet ját­sza­nak.

Unemp­loy­ment Ver­sus Emp­loy­ment

La­bour Mar­ket De­ve­lop­ments in Slo­va­kia from the Sys­te­mic Changes to the Pre­sent Day

Sum­ma­ry

Unemp­loy­ment has al­ways been the ac­u­test so­ci­al prob­lem of Slo­va­kia. The count­ry’s rate of unemp­loy­ment hasn’t only ex­ce­e­ded the Euro­pe­an aver­age, but has been the hig­hest in our re­gi­on. The 2008 cris­is par­ti­cu­larly hit the la­bour mar­ket. Bet­ween the root ca­us­es of this un­fa­vo­u­rab­le state are not only high cont­ri­bu­ti­on burd­ens, but also other so­ci­al fac­tors.

Az el­múlt het­ven esz­ten­dő­ben a vi­lág­gaz­da­ság mun­ka­erő­pi­a­ci vi­szo­nyai fe­let­tébb meg­vál­toz­tak. A 2. vi­lág­há­bo­rú után a ke­res­let­élén­kí­tés key­ne­si gon­do­la­tá­nak tér­be­li ki­ter­jesz­té­sét al­kal­maz­va, az el­sőd­le­ges cél a jö­ve­del­mek és a fog­lal­koz­ta­tás nö­ve­lé­se volt. A múlt szá­zad 50-es és 60-as éve­i­ben, a há­bo­rú utáni új­já­épí­té­si igé­nyek és az amor­ti­zá­ló­dott tőke he­lyet­te­sí­té­sé­re szol­gá­ló be­ru­há­zá­sok szük­sé­ges­sé­ge mel­lett, a rob­ba­nás­sze­rű tech­ni­kai fej­lő­dés fel­pezs­dí­tet­te a mun­ka­erő­pi­a­cot, sőt szá­mos eset­ben a mun­ka­erő-ke­res­let a mun­ka­erő-kí­ná­la­tot is túl­szár­nyal­ta. „A pi­ac­gaz­da­sá­gok, de a kö­zép- és ke­let-eu­ró­pai tér­ség or­szá­gai is ipar-gaz­da­sá­gi fel­épít­mé­nyü­ket […] az egé­szen 1972-ig csök­ke­nő olaj­árak­ra […], az óri­á­si mun­ka­erő-tar­ta­lé­kok­ra, […] a fo­gyasz­tá­si szük­ség­le­tek fo­lya­ma­tos, lö­kés­sze­rű je­lent­ke­zé­sé­re és azok ki­elé­gí­té­sé­re”¹ ala­poz­ták. Ámde az első, majd a má­so­dik olaj­ár­rob­ba­nás gyö­ke­re­sen meg­vál­toz­tat­ta a vi­lág­gaz­da­sá­gi fel­té­te­le­ket, és a mun­ka­nél­kü­li­ség szűn­ni nem múló di­lem­mái is erő­tel­je­sen fel­szín­re tör­tek.

A ko­ráb­ban si­ke­res Key­nes-fé­le in­ter­ven­ci­o­nis­ta gaz­da­ság­po­li­ti­kai mo­dellt a 70-es évek­től fo­ko­za­to­san fel­vál­tot­ták az ön­sza­bály­zó piaci me­cha­niz­mu­sok ha­té­kony mű­kö­dé­sét hir­de­tő neo­klasszi­kus irány­za­tok. Az exo­gén neo­klasszi­kus nö­ve­ke­dé­si szem­lé­let a gaz­da­sá­gi ter­me­lé­keny­ség, a fog­lal­koz­ta­tott­ság és az élet­szín­vo­nal egyen­le­tes nö­ve­ke­dé­se ér­de­ké­ben „a ter­me­lé­si té­nye­zők tér­be­li áram­lá­sát elő­se­gí­tő hát­tér­fel­té­te­lek”² ki­ala­kí­tá­sát szor­gal­maz­ta. Mi­u­tán a ter­me­lé­si­té­nye­ző-áram­lás kor­lá­to­zott­sá­ga miatt a re­gi­o­ná­lis szin­tű ki­egyen­lí­tő­dés alig volt ér­zé­kel­he­tő, az en­do­gén irány­zat a kí­vánt nö­ve­ke­dést az in­no­vá­ci­ós ka­pa­ci­tás bő­vü­lé­sé­ben és a kép­zett mun­ka­erő gya­ra­po­dá­sá­ban látta.

Mivel a szo­ci­a­lis­ta gaz­da­sá­gi rend­szer kar­di­ná­lis att­ri­bú­tu­ma a re­gi­o­ná­lis szin­ten je­lent­ke­ző kü­lönb­sé­gek eny­hí­té­se³ és a tel­jes fog­lal­koz­ta­tott­ság po­li­ti­ká­ja volt, a ke­le­ti blokk egy­ko­ri or­szá­gai a mun­ka­nél­kü­li­ség gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi prob­lé­má­i­val csu­pán a rend­szer­vál­tás során fel­buk­ka­nó transz­for­má­ci­ós vál­ság alatt szem­be­sül­tek, a múlt szá­zad 80-as éve­i­nek vé­gé­től. Ugyan a 80-as évek kö­ze­pén már ér­zé­kel­he­tő volt a csök­ke­nő mun­ka­erő-ke­res­let, de akkor még szin­te kép­te­len­ség volt meg­jó­sol­ni a transz­for­má­ci­ós vissza­esés­sel je­lent­ke­ző – tér­sé­günk fel­tö­rek­vő gaz­da­sá­ga­i­ban a 90-es évek ele­jén ál­ta­lá­nos­sá váló – két­je­gyű mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rátát.

A ko­runk­ban zajló glo­ba­li­zá­ci­ós fo­lya­ma­tok fel­gyor­su­lá­sá­val a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés és a fog­lal­koz­ta­tott­ság össze­füg­gé­sei az előző idő­sza­kok­hoz ké­pest el­ho­má­lyo­sod­tak és jóval bo­nyo­lul­tab­bá vál­tak. Jól­le­het a mun­ka­hely­te­rem­tés kulcs­fon­tos­sá­gú fel­té­te­le a be­ru­há­zá­sok fel­len­dü­lé­se mel­lett a fo­gyasz­tá­si igé­nyek fo­ko­zó­dá­sa, vi­szont a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés ön­ma­gá­ban még nem ele­gen­dő a mun­ka­nél­kü­li­ség és az ál­ta­la ger­jesz­tett tár­sa­dal­mi fe­szült­ség ered­mé­nyes or­vos­lá­sá­ra.⁴ Ugyan­ak­kor a tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés már-már ex­po­nen­ci­á­lis ütemű nö­ve­ke­dé­se nagy­fo­kú ru­gal­mas­ság­ra ösz­tön­zi a mun­ka­erő­pi­a­ci sze­rep­lő­ket, és lát­vá­nyo­san fel­pör­ge­ti a mun­ka­erő­pi­ac al­kal­maz­ko­dá­si fo­lya­ma­ta­it, de „egy­ide­jű­leg tar­tós ke­res­le­tet tá­maszt ma­ga­san szak­kép­zett mun­ka­erő iránt”.⁵

A mun­ka­erő­pi­a­ci ke­res­let és kí­ná­lat kö­zöt­ti egyen­súly­za­var a mun­ka­erő­pi­ac lé­nye­gi sa­já­tos­sá­ga. Ez az egyen­súly­ta­lan­ság min­den két­sé­get ki­zá­ró­an a mun­ka­erő­pi­a­cot jel­lem­ző ru­gal­mat­lan­ság és he­te­ro­ge­ni­tás, va­la­mint a piaci sze­rep­lők közti in­for­má­ci­ós aszim­met­ria kö­vet­kez­té­ben tör fel­szín­re. A mun­ka­erő­pi­a­ci sze­rep­lők ma­ga­tar­tá­sát is csu­pán a kor­lá­to­zott ra­ci­o­na­li­tás jel­lem­zi.

A ta­nul­mány a fog­lal­koz­ta­tott­ság, il­let­ve a mun­ka­nél­kü­li­ség ala­ku­lá­sát mu­tat­ja be Szlo­vá­ki­á­ban, a rend­szer­vál­to­zás­tól egé­szen nap­ja­in­kig. Bon­col­gat­ja a szlo­vák mun­ka­erő­pi­ac egyen­súly­za­va­rá­nak okait, mind­amel­lett kitér a tér­ség gaz­da­sá­ga­i­hoz ké­pest kü­lö­nös­képp magas mun­ka­nél­kü­li­ség te­rü­le­ti fo­lya­ma­ta­i­nak főbb jel­lem­ző­i­re.

A piaci át­me­net ta­pasz­ta­la­ta­i­ról Szlo­vá­ki­á­ban

A múlt szá­zad utol­só év­ti­ze­dé­nek ele­jén az egyéb­ként gyors piaci át­ala­ku­lás sokk­ha­tá­sai ki­vé­tel nél­kül meg­in­gat­ták tér­sé­günk va­la­mennyi – egy­ko­ron terv­gaz­da­sá­gi elvek sze­rint mű­kö­dő – or­szá­gát. A ter­me­lés vissza­esé­se nem­csak a te­te­mes nem­zet­kö­zi adós­ság­gal in­du­ló or­szá­go­kat,⁶ hanem az akkor ipa­ri­lag fej­let­tebb cseh­szlo­vák gaz­da­sá­got is ko­mo­lyan érin­tet­te, me­lyet azon­ban ez a sú­lyos adós­ság­te­her ko­ránt­sem nyo­masz­tott.

Szlo­vá­ki­á­ban az 1991. év vé­gé­re több mint négy­száz­ezer mun­ka­vál­la­ló sza­ba­dult fel. A szö­vet­sé­gi köz­tár­sa­ság két tag­ál­la­ma közti fej­lett­ség­be­li dif­fe­ren­ci­ált­ság már köz­vet­le­nül a rend­szer­vál­tás után meg­mu­tat­ko­zott. Mi­köz­ben az ipa­ri­lag fej­let­tebb és a vál­to­zá­sok­ra kel­lő­kép­pen ru­gal­mas cseh gaz­da­ság mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­ja a szö­vet­sé­gi köz­tár­sa­ság utol­só esz­ten­de­jé­ben még a 3 szá­za­lé­kot sem sú­rol­ta, addig a főleg ne­héz- és ha­di­ipar­ra tá­masz­ko­dó Szlo­vá­ki­á­ban a 10 szá­za­lé­kot is meg­ha­lad­ta (1. ábra). A rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en a „szo­ci­a­lis­ta vi­lág­pi­ac” szét­hul­lott, a Köl­csö­nös Gaz­da­sá­gi Se­gít­ség Ta­ná­csát (KGST) 1991 jú­ni­u­sá­ban fel­osz­lat­ták. Szlo­vá­ki­á­ban be­zár­ták ka­pu­i­kat a ha­tal­mas ha­di­ipa­ri gyá­rak, az ener­gia­igé­nyes ne­héz­ipar kar­csú­sí­tá­sa pedig ugyan­csak el­en­ged­he­tet­len­né vált. A szlo­vák gaz­da­ság kar­di­ná­lis prob­lé­mái a ter­mé­kek ár­be­li kon­ku­ren­cia­ké­pes­sé­gén ala­pu­ló té­nye­zők el­pá­rol­gá­sá­ban nyil­vá­nul­tak meg, ugyan­ak­kor nem fej­lőd­tek ki kel­lő­kép­pen a nél­kü­löz­he­tet­len in­téz­mé­nyi, rend­sze­ri és tár­gyi fel­té­te­lei a nem ár­jel­le­gű kon­ku­ren­cia­ké­pes­sé­gen ala­pu­ló ter­me­lés­re való át­té­rés­nek.⁷ Mind­ezek tük­ré­ben nem vé­let­len, hogy a szlo­vák gaz­da­ság a 90-es évek ele­jén rop­pan­tul vissza­esett,⁸ és a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta 1994-re már a 15 szá­za­lé­kot sú­rol­ta.⁹ Az át­ala­ku­lá­si fo­lya­ma­to­kat to­vább ne­he­zí­tet­te a szö­vet­sé­gi köz­tár­sa­ság ket­té­vá­lá­sa, s ugyan­csak nem je­len­ték­te­len mér­ték­ben a mečiari kor­szak kli­ens­rend­sze­re, mely lé­nye­ge­sen kor­lá­toz­ta a sza­bad­pi­a­ci ver­senyt, az egész­sé­ges kon­ku­ren­cia­har­cot és a tör­vény előt­ti egyen­lő­sé­get. Szlo­vá­kia Mečiar or­szág­lá­sá­nak négy éve alatt ki­ke­rült a nyu­ga­ti fő­so­dor­ból – a NATO a vi­seg­rá­di or­szá­gok közül csu­pán Szlo­vá­ki­át nem hívta meg az 1997. jú­li­u­si csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok­ra, az eu­ró­pai uniós fel­vé­tel­ről szint­úgy nem kez­dőd­tek meg a tár­gya­lá­sok –, ehe­lyett az ún. „nem­ze­ti vál­lal­ko­zói réteg meg­te­rem­té­se él­ve­zett pri­o­ri­tást”,¹⁰ mely azon­ban az üz­le­ti ta­pasz­ta­la­tok és a kellő pi­ac­gaz­da­sá­gi is­me­re­tek híján tel­jes egé­szé­ben al­kal­mat­lan­nak bi­zo­nyult.¹¹ A füg­get­len­né vá­lást kö­ve­tő évek­ben a mun­ka­erő-ke­res­let és -kí­ná­lat kö­zöt­ti sza­ka­dék mé­lyí­té­sé­ben tehát nem­csak a ha­di­ipar le­épí­té­se és a ne­héz­ipar kar­csú­sí­tá­sa, hanem a „nem­ze­ti vál­lal­ko­zói réteg” meg­te­rem­té­sét elő­se­gí­tő kétes pri­va­ti­zá­ci­ós ügy­le­tek is jócs­kán sze­re­pet kap­tak.

Gyö­ke­res for­du­lat csu­pán az 1998-as par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok után kö­vet­ke­zett be. Az első Dzu­rin­da-kor­mány fel­is­mer­te a vál­to­zá­sok szük­sé­ges­sé­gét és idő­sze­rű­sé­gét. A szlo­vák ban­kok tő­ke­hi­á­nyos ál­la­po­tát és a cégek fi­ze­tés­kép­te­len­sé­gét kül­föl­di mű­kö­dő­tő­ke-be­fek­te­té­sek nél­kül nem le­he­tett volna or­vo­sol­ni. A tény­le­ges fel­emel­ke­dés azon­ban a 2004. évi uniós tag­ság el­nye­ré­sé­től és a kül­föl­di be­fek­te­tő­ket csá­bí­tó, át­fo­gó adó­re­form be­ve­ze­té­sé­től da­tál­ha­tó.

A rend­szer­vál­tás tér­sé­günk­ben két­ség­kí­vül tör­té­nel­mi­leg is pél­dát­lan tett volt. Nem lé­te­zett rég be­vált for­ga­tó­könyv arról, mi­ként is kell a kö­zös­sé­gi tu­laj­don­ra épülő szo­ci­a­liz­mus gaz­da­sá­gi rend­sze­rét pi­ac­gaz­da­ság­gá ala­kí­ta­ni, mi­ként kell az egy­párt­rend­szer meg­szün­te­té­sé­vel egy­ide­jű­leg meg­te­rem­te­ni a po­li­ti­kai plu­ra­liz­must, va­la­mint az ál­la­mi tu­laj­don do­mi­nan­ci­á­ja he­lyett el­ér­ni a ma­gán­tu­laj­don túl­sú­lyát. Az el­múlt hu­szon­hét esz­ten­dő pró­ba­té­te­lei és út­ke­re­sé­sei ta­nú­sít­ják e ha­tal­mas fel­adat si­ke­res meg­ol­dá­sát, mi­köz­ben tér­sé­günk ér­de­mi se­gít­ség­re csu­pán az ez­red­for­du­ló után szá­mít­ha­tott.

A fog­lal­koz­ta­tott­ság és a mun­ka­nél­kü­li­ség ala­ku­lá­sa a fel­zár­kó­zás éve­i­ben és a gaz­da­sá­gi vál­ság után

A vál­ság ki­rob­ba­ná­sá­ig a szlo­vák gaz­da­sá­got a gyors és üte­mes fel­zár­kó­zás jel­le­mez­te, me­lyet szám­ta­lan té­nye­ző tá­mo­ga­tott. Egy­részt a gaz­da­sá­gi át­ala­ku­lás, il­let­ve a ma­gá­no­sí­tás fo­lya­ma­ta is le­zá­rult. A kül­föl­di tőke be­vo­ná­sa, az uniós csat­la­ko­zás, az egy­kul­csos adó­rend­szer és a vál­lal­ko­zó­ba­rát piaci kör­nye­zet meg­te­rem­té­se ked­ve­ző­en ha­tott a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­re. Más­részt a glo­bá­lis pi­a­cok fel­len­dü­lé­sé­vel a tér­sé­günk tő­ke­von­zó ké­pes­sé­ge is fel­ér­té­ke­lő­dött. „A ter­me­lé­si té­nye­zők át­cso­por­to­sí­tá­sa, va­la­mint az egy­sé­ges pi­ac­hoz való csat­la­ko­zás egy­sze­ri ha­tás­ként ér­tel­mez­he­tő, míg a masszív tő­ke­be­áram­lás […] a vál­sá­gig jel­le­mez­te az or­szá­got.”¹² A gaz­da­sá­gi fel­len­dü­lés­sel szo­ro­san együtt járt a gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek szer­ke­ze­ti át­ala­kí­tá­sa. Nö­ve­ke­dett az ipar és a szol­gál­ta­tá­sok sze­re­pe, az ag­rár­gaz­da­sá­gé ugyan­ak­kor szem­lá­to­mást csor­bult. Ké­sőbb már csak a szol­gál­ta­tá­sok sze­re­pe vált hang­sú­lyos­sá az ipar ro­vá­sá­ra. Csu­pán az au­tó­gyár­tás él­ve­zett ki­vé­telt, amely­re a szlo­vák gaz­da­ság a szer­ke­zet­vál­to­zá­sa során leg­in­kább spe­ci­a­li­zá­ló­dott.

Az or­szág tar­tós gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dé­se a kez­det­ben igen­csak el­lent­mon­dá­sos mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­val pá­ro­sult (1. ábra). Az ez­red­for­du­ló­ra szük­ség­sze­rű­vé vált struk­tu­rá­lis re­for­mok, il­let­ve a ke­res­ke­del­mi ban­kok és a stra­té­gi­ai vál­la­la­tok szer­ke­zet­át­ala­kí­tá­si és pri­va­ti­zá­ci­ós fo­lya­ma­ta ered­mé­nye­képp a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta meg­ug­rott, s csu­pán az eu­ró­pai uniós tag­ság el­nye­ré­se után kez­dett el szem­lá­to­mást zsu­go­rod­ni. Az ez­red­for­du­ló szlo­vák gaz­da­ság­po­li­ti­ká­já­nak leg­fon­to­sabb cél­ki­tű­zé­se a maast­rich­ti kri­té­ri­u­mok tel­je­sí­té­se volt. Az ered­mé­nyes fis­ká­lis kon­szo­li­dá­ció, a szer­ke­ze­ti re­for­mok, a bank­rend­szer szi­lárd ala­pok­ra he­lye­zé­se, a költ­ség­ve­té­si hiány le­fa­ra­gá­sa és a vál­lal­ko­zó­ba­rát üz­le­ti kör­nye­zet ki­ala­kí­tá­sa mind ezt a célt szol­gál­ta.¹³ A kül­föl­di tő­ke­be­áram­lás nagy­mér­ték­ben elő­se­gí­tet­te az új mun­ka­he­lyek meg­te­rem­té­sét, és egy­út­tal je­len­tő­sen ja­ví­tott az ad­dig­ra már a 18 szá­za­lé­kot is túl­szár­nya­ló mun­ka­nél­kü­li­sé­gen.¹⁴ A brut­tó hazai ter­mék vissza­esé­se a gaz­da­sá­gi meg­ráz­kód­ta­tás ha­tá­sá­ra sem volt túl­sá­go­san szem­be­tű­nő (1. ábra). Az egy főre jutó re­ál-GDP 2009-ben az Eu­ros­tat ada­tai alap­ján közel 4 szá­za­lék­kal esett vissza, csak­hogy 2010-től ismét nö­ve­ke­dé­si pá­lyá­ra állt. A kulcs­kér­dés és mind a mai napig meg­ol­dat­lan prob­lé­ma a tér­ség or­szá­ga­i­hoz ké­pest ala­cso­nyabb fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ráta. A vál­ság ha­tá­sá­ra 2009-ben a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta az előző évi 9,6 szá­za­lék­ról 12,1 szá­za­lék­ra ug­rott fel, majd 2010-ben el­ér­te a 14,5 szá­za­lék­pon­tot. A vál­ság 2008-as ki­rob­ba­ná­sá­tól egé­szen 2013-ig lát­vá­nyos vissza­esés jel­le­mez­te a szlo­vák mun­ka­erő­pi­a­cot, amely a vál­ság előt­ti idő­szak­kal szem­be­ni las­sabb ütemű gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­nek, va­la­mint az ezzel össze­füg­gő vál­to­zat­lan mun­ka­kí­ná­la­ti elasz­ti­ci­tás­nak volt tu­laj­do­nít­ha­tó. Az utób­bi két esz­ten­dő­ben azon­ban több szem­pont­ból is fi­gye­lem­re méltó tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dés­nek let­tünk tanúi Szlo­vá­ki­á­ban. A mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta 2014-től szem­lá­to­mást csök­ken, és a Nem­zet­kö­zi Va­lu­ta­alap elő­re­jel­zé­sei sze­rint 2016. év vé­gé­re akár 10 szá­za­lék alá is mér­sék­lőd­het. A fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ráta ugyan­ak­kor a vál­ság előt­ti évek­hez ha­son­ló ütem­ben emel­ke­dik.

A 2. ábra, amely a fog­lal­koz­ta­tott­ság és a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés kap­cso­la­tát szem­lél­te­ti az Eu­ró­pai Uni­ó­ba való be­lé­pés évé­től, az utób­bi két évben tör­té­nő szo­lid gaz­da­sá­gi és mun­ka­erő­pi­a­ci fel­len­dü­lés­ről ta­nús­ko­dik.¹⁵ A mun­ka­erő­pi­a­ci fo­lya­ma­tok min­den két­sé­get ki­zá­ró­an ked­ve­ző­en ala­kul­nak, me­lye­ket még a vál­ság előt­ti idő­szak­hoz ké­pest sze­ré­nyebb gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés sem ár­nyé­kol be. A gaz­da­sá­gi fel­zár­kó­zás éve­i­hez ké­pest eny­hébb gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés mel­lett üte­me­seb­ben fej­lő­dő fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ráta az el­múlt két esz­ten­dő tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­nek egyik fi­gye­lem­re méltó att­ri­bú­tu­ma. Jog­gal te­het­jük fel a kér­dést, vajon mi­lyen té­nye­zők vált­hat­ták ki a mun­ka­nél­kü­li­ség e hang­sú­lyos csök­ke­né­sét 2014 és 2015 kö­zött? Az el­múlt idő­szak gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dé­se nyil­ván po­zi­tív ha­tást gya­ko­rolt a fog­lal­koz­ta­tott­ság­ra, ámbár az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tok sze­rint a vi­szony­lag gyen­gébb GDP-nö­ve­ke­dés egye­dül nem vált­hat­ta ki a fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ráta elég­gé fel­tű­nő emel­ke­dé­sét. Mor­vay sze­rint ebben több té­nye­ző is kulcs­fon­tos­sá­gú sze­re­pet ját­szott.¹⁶ Az elsők kö­zött a bel­föl­di ke­res­let élén­kü­lé­sét kell meg­em­lí­te­nünk. A bel­föl­di ke­res­let nö­ve­ke­dé­se főleg a szol­gál­ta­tá­sok és a kis­ipa­ri te­vé­keny­sé­gek bő­vü­lé­sé­nek tud­ha­tó be. A szlo­vák mun­ka­erő­pi­a­con ugyan­is új mun­ka­he­lyek lé­te­sül­tek, és a fog­lal­koz­ta­tot­tak száma főleg a szol­gál­ta­tás­ban, il­let­ve az ipar­ban sza­po­ro­dott. A kö­vet­ke­zők­ben az uniós for­rá­sok gyor­sabb ütemű fel­hasz­ná­lá­sát emel­nénk ki. A 2015. évi 3,8 szá­za­lé­kos re­ál-GDP-nö­ve­ke­dés nyil­ván az uniós for­rá­sok fo­ko­zott me­rí­té­sé­vel is össze­függ. Az EU-s for­rá­sok üte­me­sebb fel­hasz­ná­lá­sá­nak vol­ta­kép­pen az volt az oka, hogy „az utol­só pil­la­nat­ban” a le­he­tő leg­több pro­jek­tet be kí­ván­tak fe­jez­ni. A ha­tá­lyos sza­bá­lyok sze­rint ugyan­is eze­ket a for­rá­so­kat az adott prog­ram­idő­szak ke­re­té­ben – leg­ké­sőbb annak be­fe­je­zé­se után két évvel – fel kell hasz­nál­ni. 2014-ben egy­út­tal új mun­ka­he­lyek is lé­te­sül­tek azok­ban az ága­za­tok­ban, ahol az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás je­len­tő­sebb. Min­de­nek­előtt az egész­ség­ügy­ben, a köz­igaz­ga­tás­ban és az ok­ta­tás­ban nö­ve­ke­dett a fog­lal­koz­ta­tot­tak száma.

A szlo­vák gaz­da­ság előző fej­lő­dé­si sza­ka­sza­i­ban a fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ráta ér­dem­le­ges nö­ve­ke­dé­se csak­is erő­tel­jes GDP-nö­ve­ke­dés kö­vet­kez­té­ben lé­pett fel. A fog­lal­koz­ta­tott­ság meg­le­he­tő­sen gyen­gén re­a­gált a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­re, sőt bi­zo­nyos idő­sza­kok­ban az or­szág GDP-nö­ve­ke­dé­se el­lent­mon­dá­sos mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­val pá­ro­sult (1. ábra). A gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés és a fog­lal­koz­ta­tott­ság kap­cso­la­ta az utób­bi idő­ben azon­ban me­rő­ben meg­vál­to­zott, és a gaz­da­ság je­len­le­gi di­na­mi­ká­ja mel­lett vi­szony­lag ked­ve­ző mun­ka­erő­pi­a­ci fel­té­te­le­ket lehet el­ér­ni. Mind­amel­lett szem előtt kell tar­ta­nunk, hogy az előző két esz­ten­dő­ben ér­zé­kel­he­tő mun­ka­erő­pi­a­ci és gaz­da­sá­gi élén­kü­lés rész­ben nem tar­tós fel­té­te­lek mel­lett va­ló­sult meg. Gon­dol­junk csak az uniós for­rá­sok fo­ko­zott fel­hasz­ná­lá­sá­ra, vagy az állam mun­ka­hely­te­rem­tő tö­rek­vé­se­i­re a köz­szfé­rá­ban. Mor­vay szin­tén arra fi­gyel­mez­tet, hogy a jelen kö­rül­mé­nyek kö­zött elért egy szám­je­gyű mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta nem (csak) tar­tós té­nye­zők köl­csön­ha­tá­sá­nak tud­ha­tó be.¹⁷

A szlo­vák mun­ka­erő­pi­ac dif­fe­ren­ci­ált­sá­ga

A mun­ka­nél­kü­li­ség min­dig is Szlo­vá­kia leg­meg­ha­tá­ro­zóbb tár­sa­dal­mi prob­lé­má­ja volt. Az or­szág mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­ja nem­csak az eu­ró­pai uniós át­la­got ha­lad­ta meg, hanem a vi­seg­rá­di or­szá­gok közül is a leg­ma­ga­sabb ér­té­ke­ket érte el (1. ábra). Dinga és Ďurana,¹⁸ va­la­mint Lubyo­vá és Šte­fá­nik¹⁹ vizs­gá­la­tai alap­ján a vál­ság nem a szlo­vák pénz­ügyi szek­tort és nem a nyu­ga­ti or­szág­rész­re össz­pon­to­su­ló vál­lal­ko­zá­so­kat súj­tot­ta, hanem a mun­ka­erő­pi­a­cot, s annak is a ke­let- és kö­zép-szlo­vá­ki­ai szeg­men­sét. Az egy­kul­csos adó­rend­szer és az adó­ked­vez­mé­nyek, a vi­szony­la­go­san olcsó mun­ka­erő, va­la­mint a ked­ve­ző föld­raj­zi hely­zet szá­mos kül­föl­di be­fek­te­tőt vonz az or­szág­ba. Nem titok, hogy a gép­jár­mű­gyár­tás, il­let­ve az elekt­ro­ni­kai és a gép­ipar Szlo­vá­kia hú­zó­ága­za­tai. A fej­lő­dés azon­ban a fő­vá­ros kör­nyé­ké­re és a nyu­ga­ti or­szág­rész­re kon­cent­rá­ló­dik. A kö­zép­ső és a ke­le­ti or­szág­rész­re jel­lem­ző ne­héz­ipa­ri ter­me­lés köz­vet­le­nül a rend­szer­vál­to­zás után vissza­esett, a ke­le­ti ré­gi­ók tő­ke­von­zó ereje pedig a nyu­ga­ti or­szág­rész­hez ké­pest jóval gyen­gébb. Ennek kö­vet­kez­té­ben egyre job­ban ki­éle­ződ­tek a te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gek, me­lyek nem­csak a jö­ve­del­mek­ben, hanem a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­ban is rend­kí­vü­li módon meg­mu­tat­koz­nak (3. ábra).

Noha az Eu­ró­pai Unió gaz­da­sá­gi szem­lé­le­té­ben a ré­gió­fej­lesz­tés­nek, az egyes ré­gi­ók kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek ki­egyen­lí­té­sé­nek, il­let­ve mér­sék­lé­sé­nek ki­emelt sze­rep jut, Szlo­vá­ki­á­ban a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek a tag­ság után to­vább­ra is meg­ma­rad­tak, sőt a ke­le­ti és a nyu­ga­ti or­szág­ré­szek kö­zött még to­vább mé­lyül­tek. Az or­szág egyes ré­gi­ó­i­nak fej­lett­sé­gi szint­je va­ló­ban szem­be­öt­lő kü­lönb­sé­ge­ket mutat. A mun­ka­nél­kü­li­ség szin­tén a kö­zép- és ke­let-szlo­vá­ki­ai or­szág­rész­ben éri el a leg­ma­ga­sabb ér­té­ke­ket, ahol az át­lag­bé­rek a fő­vá­ro­si átlag 65 szá­za­lé­kát sem érik el. Gya­kor­la­ti­lag csak Kassa megye képez ki­vé­telt a me­gye­szék­hely – mely a fő­vá­ros után a má­so­dik leg­na­gyobb szlo­vá­ki­ai város – kül­föl­di­tő­ke-von­zó ere­jé­nek kö­szön­he­tő­en. Az el­múlt évben a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta Besz­ter­ce­bá­nya me­gyé­ben 15 szá­za­lé­kot, Eper­jes me­gyé­ben pedig 16 szá­za­lé­kot ért el.²⁰ A te­rü­le­ti kü­lön­bö­ző­sé­gek és az azzal szo­ro­san össze­füg­gő magas mun­ka­nél­kü­li­ség szám­ta­lan té­nye­ző köl­csön­ha­tá­sá­nak tud­ha­tó be. Nem el­ha­nya­go­lan­dó sze­re­pet ját­szik a ke­le­ti és dél­ke­le­ti já­rá­sok re­la­tív inf­ra­struk­tu­rá­lis el­ma­ra­dott­sá­ga,²¹ az egyes ré­gi­ók egyen­lőt­len de­mog­rá­fi­ai szer­ke­ze­te és a la­kos­ság el­té­rő kép­zett­sé­gi szint­je. Tény az is, hogy az Eu­ró­pai Unió adta le­he­tő­sé­gek­kel el­ső­sor­ban a ver­seny­ké­pes mun­ka­erőt kon­cent­rá­ló nyu­ga­ti me­gyék éltek. Kelet felé ha­lad­va ugyan­is e téren is el­ke­se­rí­tő­en magas a dif­fe­ren­ci­ált­ság. A ke­le­ti ré­gi­ók mun­ka­ere­jé­nek ver­seny­ké­pes­sé­gét a jóval ala­cso­nyabb kép­zett­sé­gi szint gá­tol­ja.

A Szlo­vák Mun­ka­ügyi, Szo­ci­á­lis és Csa­lád­ügyi Hi­va­tal 2016. ok­tó­be­ri ada­tai alap­ján a 2,716 mil­lió gaz­da­sá­gi­lag aktív mun­ka­erő­ből 246 ezer mun­ka­nél­kü­lit tar­ta­nak nyil­ván Szlo­vá­ki­á­ban, akik­nek 30 szá­za­lé­ka ál­ta­lá­nos is­ko­lai vég­zett­ség­gel vagy még azzal sem²² ren­del­ke­zik, to­váb­bi 30 szá­za­lé­ka szak­mun­kás­vég­zett­sé­get tud iga­zol­ni. Szá­muk­ra öt mun­ka­aján­lat­ból leg­fel­jebb egy felel meg, hi­szen a leg­több be­töl­ten­dő mun­ka­kör szak­kép­zett, leg­alább érett­sé­gi bi­zo­nyít­vánnyal ren­del­ke­ző mun­ka­vál­la­lót igé­nyel.²³ Az ala­csony kép­zett­sé­gű mun­ka­nél­kü­li­ek több­sé­ge tu­laj­don­kép­pen tar­tó­san mun­ka­nél­kü­li, s ez a tény szer­fe­lett be­ár­nyé­kol­ja a mun­ka­mo­rál­ju­kat is.

Az ala­csony vég­zett­ség­gel ren­del­ke­ző, hosszú távú mun­ka­nél­kü­li­ek eu­ró­pai vi­szony­lat­ban is ri­asz­tó­an magas ará­nya Szlo­vá­kia talán leg­ége­tőbb tár­sa­dal­mi prob­lé­má­ja (4. és 5. ábra). A je­len­le­gi tény­ál­lá­son mit sem se­gí­tet­tek a pri­va­ti­zá­ci­ós fo­lya­ma­tok le­zá­ru­lá­sá­val a kül­föl­di tő­ke­be­áram­lás fel­té­te­le­it meg­te­rem­tő gaz­da­sá­gi re­for­mok. A kül­föl­di mű­kö­dő tőke te­rü­le­ti meg­te­le­pe­dé­se és re­gi­o­ná­lis el­he­lyez­ke­dé­se ko­ránt­sem volt egy­sé­ges. A hár­mas ha­tár­hoz kö­ze­li fő­vá­ros és a von­zás­kö­ré­be tar­to­zó já­rá­sok, to­váb­bá a dél­nyu­ga­ti és észak­nyu­ga­ti me­gyék ked­ve­ző föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dé­se, fej­lett inf­ra­struk­tú­rá­ja és ver­seny­ké­pes, ugyan­ak­kor a nyu­gat-eu­ró­pai mun­ka­erő­pi­a­ci vi­szo­nyok­hoz ké­pest olcsó mun­ka­ere­je mág­nes­ként von­zot­ták a nem­zet­kö­zi nagy­vál­la­la­to­kat. A ré­gi­ók pár­hu­za­mos fej­lő­dé­se és fel­zár­kó­zá­sa kellő, nem­ze­ti szin­tű gaz­da­ság­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­sek hi­á­nyá­ban mind a mai napig utó­pi­kus el­gon­do­lás ma­radt. A hosszú távú mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta zsu­go­ro­dá­sa a gaz­da­sá­gi fel­zár­kó­zás éve­i­ben sem volt je­len­tős,²⁴ és Szlo­vá­kia az EU tar­tós mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rang­lét­rá­ján ál­ta­lá­ban „do­bo­gós he­lyen” vég­zett.

A fen­ti­ek­ben ecse­telt – tar­tós mun­ka­nél­kü­li­ség­ből fa­ka­dó – gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi bo­nyo­dal­mak több ki­vál­tó okra ve­zet­he­tők vissza. A gaz­da­sá­gi prob­lé­mák mellé lé­nye­gé­ben kul­tu­rá­lis okok is szép szám­ban fel­so­ra­koz­nak, me­lyek gaz­da­ság­po­li­ti­kai lé­pé­sek­kel való or­vos­lá­sa cso­dá­val lenne ha­tá­ros. A kul­tu­rá­lis okok is­mer­te­té­se előtt azon­ban ve­gyünk gór­cső alá né­hány olyan gaz­da­sá­gi té­nye­zőt, me­lyek je­len­tős sze­re­pet ját­szot­tak – és mind a mai napig ját­sza­nak is – a 4. és az 5. ábrán szem­lél­te­tett, el­ke­se­rí­tő­en magas mun­ka­nél­kü­li­sé­gi arány el­éré­sé­ben.

El­ső­ként em­lít­sük meg a magas já­ru­lék­ter­he­ket, me­lyek­re már egy OECD-ta­nul­mány is fel­hív­ta a fi­gyel­met.²⁵ Bár 2015-ben a kor­mány bi­zo­nyos en­ged­mé­nye­ket ve­ze­tett be a mi­ni­mál­bér szint­jén dol­go­zók kö­ré­ben. E ren­del­ke­zés szel­le­mé­ben sem a fog­lal­koz­ta­tott, sem pedig a fog­lal­koz­ta­tó nem kö­te­lez­he­tő egész­ség­biz­to­sí­tá­si já­ru­lék be­fi­ze­té­sé­re, mely mel­les­leg a mun­ka­vál­la­ló ese­té­ben a brut­tó bér 4 szá­za­lé­ka, a fog­lal­koz­ta­tó ese­té­ben pedig a brut­tó bér 10 szá­za­lé­ka lenne. A tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si já­ru­lé­kok el­len­ben így is elég ma­ga­sak. A 2016-ban ha­tá­lyos 405 euró (kb. 127 ezer fo­rint) brut­tó mi­ni­mál­bé­rért fog­lal­koz­ta­tott mun­ka­erő tel­jes mun­ka­költ­sé­ge a fog­lal­koz­ta­tó szá­má­ra meg­ha­lad­ja az 507 eurót (kb. 159 ezer fo­rin­tot), a mun­ka­vál­la­ló nettó bére pedig az adó­ked­vez­mé­nyek és egyéb jut­ta­tá­sok fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel is csak 355 euró (kb. 111 ezer fo­rint).²⁶ Fe­le­lőt­len­ség volna azon­ban fi­gyel­men kívül hagy­nunk a mun­ka­nél­kü­li-se­gély mi­ni­má­lis össze­gét, mely a ha­tá­lyos tör­vény­ben le­fek­te­tett szá­mí­tá­si mód­szer alap­ján nem egész 200 euró (kb. 63 ezer fo­rint), tehát a nettó mi­ni­mál­bér közel 60 szá­za­lé­ka. Ennek tu­da­tá­ban nem cso­dál­koz­ha­tunk, ha a jóval ke­ve­sebb mun­ka­le­he­tő­sé­get kí­ná­ló ke­le­ti ré­gi­ók ala­csony kép­zett­sé­gű, gaz­da­sá­gi­lag aktív la­ko­sai a mi­ni­mál­bért ígérő mun­ka­vi­szony he­lyett in­kább a „ké­nyel­me­sebb” mun­ka­nél­kü­li­sé­get és az azzal járó je­len­té­keny mun­ka­nél­kü­li-se­gélyt vá­laszt­ják.

A kö­vet­ke­ző té­nye­ző, mely­re már a fen­ti­ek­ben rész­le­te­sen ki­tér­tünk, a mi­ni­mál­bér és a szo­ci­á­lis el­lá­tá­sok közti el­lent­mon­dá­sok. Dinga és Ďurana²⁷ mind­amel­lett arra hív­ják fel a fi­gyel­met, hogy az or­szá­gos brut­tó mi­ni­mál­bér meg­le­he­tő­sen magas a ke­le­ti ré­gi­ók jóval ala­cso­nyabb brut­tó át­lag­ke­re­se­té­hez ké­pest, ami épp a leg­ala­cso­nyabb vég­zett­sé­gű mun­ka­erőt szo­rít­ja ki a ke­le­ti or­szág­rész mun­ka­erő­pi­a­ci szeg­men­sé­ből.

A har­ma­dik gátló té­nye­ző­re immár több, Szlo­vá­ki­á­ban mű­kö­dő fej­va­dász­cég is fi­gyel­mez­te­tett. A mun­ka­erő-nyil­ván­tar­tás­sal kap­cso­la­tos bü­rok­rá­cia óri­á­si mé­re­te­ket öl­tött. A Pro­fe­sia on­line ál­lás­ke­re­sé­si por­tál igaz­ga­tó­ja sze­rint a mun­ka­erő egy­éves mun­ka­vi­szo­nya alatt a fog­lal­koz­ta­tó össze­sen 84 kü­lön­bö­ző, az állam által elő­írt bü­rok­ra­ti­kus lé­pést tesz meg.²⁸

A kül­föl­di tőke meg­ho­no­so­dá­sa, a mo­der­ni­zá­ci­ó­val fel­gyor­sult élet­tem­pó és a tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés ex­po­nen­ci­á­lis gyor­su­lá­sa fo­ko­za­to­san új kö­rül­mé­nye­ket te­rem­tett a szlo­vák mun­ka­erő­pi­a­con. A ma­nu­á­lis szak­mák irán­ti ke­res­let alább­ha­gyott, s csak­ha­mar a mun­ka­erő­pi­ac „pe­ri­fé­ri­á­i­ra” szo­rult. A ke­res­let a ma­ga­sab­ban kép­zett, ide­gen­nyelv-tu­dás­sal ren­del­ke­ző mun­ka­erő, de leg­alább­is a kor­sze­rű gé­pe­ket ke­zel­ni tudó szak­mun­ká­sok irá­nyá­ba to­ló­dott el. Ebben az össze­füg­gés­ben a kér­dé­sünk az, hogy a szlo­vák ok­ta­tás­po­li­ti­kai esz­köz­tár és a fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­ka kü­lön­bö­ző kép­zé­si, il­let­ve át­kép­zé­si rend­sze­re mennyi­re ru­gal­mas és képes al­kal­maz­kod­ni az új mun­ka­erő­pi­a­ci kö­rül­mé­nyek­hez.

Nem titok, hogy az ala­csony kép­zett­sé­gű és hosszú távon mun­ka­nél­kü­li­ek döntő több­sé­gét a ke­le­ti or­szág­ré­szek­ben a roma ki­sebb­ség al­kot­ja.²⁹ Saj­nos mind a mai napig nem szü­le­tett olyan ok­ta­tás­po­li­ti­kai kon­cep­ció, amely a roma fi­a­ta­lok ala­csony kép­zett­sé­ge mö­gött álló gon­dok mind­egyi­ké­re – pél­dá­ul a hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­tés­re és a szo­ci­á­lis hely­zet­re – át­gon­dolt meg­ol­dást kí­nált volna.

Záró gon­do­la­tok

A szlo­vák mun­ka­erő­pi­ac az utób­bi két évben a fel­élén­kü­lés je­gye­it mu­tat­ta, bár a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta még így is jóval meg­ha­lad­ta az EU-s át­la­got, sőt a tér­sé­günk­ben is a leg­ma­ga­sabb ér­té­ke­ket érte el. A gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés és a fog­lal­koz­ta­tott­ság össze­füg­gé­sei Szlo­vá­ki­á­ban min­dig is gyen­géb­bek vol­tak. A mun­ka­nél­kü­li­ség szo­lid csök­ke­né­se ál­ta­lá­ban erő­tel­je­sebb gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dést kí­vánt meg, az utób­bi két évben azon­ban az em­lí­tett össze­füg­gé­sek – rész­ben nem tar­tós té­nye­ző­ha­tá­sok­nak kö­szön­he­tő­en – meg­vál­toz­tak. A fel­zár­kó­zás éve­i­hez ké­pest eny­hébb nö­ve­ke­dés mel­lett az or­szág fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi rá­tá­ja üte­me­seb­ben fej­lő­dött.

Jelen tény­ál­lás azon­ban Szlo­vá­kia he­te­ro­ge­ni­tá­sá­nak prob­lé­má­in ke­ve­set segít. A gaz­da­sá­gi fej­lő­dés cent­ru­ma a fő­vá­ros és a von­zás­kö­ré­hez tar­to­zó nyu­ga­ti me­gyék. A fog­lal­koz­ta­tott­ság­ban és a nö­ve­ke­dés­ben meg­nyil­vá­nu­ló re­gi­o­ná­lis szin­tű dif­fe­ren­ci­á­kat az ed­di­gi kor­má­nyok nem­igen tud­ták ke­zel­ni, és a ré­gi­ók kö­zöt­ti egyen­súly­ta­lan­ság, az egyen­súly­ta­lan­ság föld­raj­zi ano­má­li­ái az uniós tag­ság­gal to­vább erő­söd­tek. Ki kell emel­nünk a ke­le­ti me­gyék el­ma­ra­dott­sá­gát és a ré­gi­ót jel­lem­ző magas mun­ka­nél­kü­li­sé­get, ahol a hazai élén­kü­lést elő­moz­dí­tó gaz­da­ság­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­sek sorra cső­döt mond­tak. A tar­tós mun­ka­nél­kü­li­ség gaz­da­sá­gi okai mel­lett kul­tu­rá­lis té­nye­zők is sze­re­pet ját­sza­nak, me­lye­ket egye­dül gaz­da­ság­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­sek­kel nem lehet or­vo­sol­ni.