Munkaerőhiány alacsony foglalkoztatás mellett

Ver­seny­ké­pes­sé­gi ki­hí­vá­sok a he­ve­si mun­ka­erő­pi­a­con és az ok­ta­tás­ban

Fülöp Gábor fő­tit­kár, Heves Me­gyei Ke­res­ke­del­mi és Ipar­ka­ma­ra (gabor. fulop@​hkik.​hu), dr. Csá­for Haj­nal­ka dékán, Esz­ter­há­zy Ká­roly Egye­tem (hcsafor@​uni-eszterhazy.​hu), Nagy Le­ven­te rek­to­ri ta­nács­adó, EKE (nalelnok@​t-online.​hu), dr. Pa­pa­nek Gábor pro­fes­sor eme­ri­tus, EKE (gpapanekmex@​gmail.​com).

Össze­fog­la­lás

Észak­ke­let-Ma­gyar­or­szág – ezen belül Heves megye – egyes ipa­ro­so­dot­tabb tér­sé­ge­i­ben mind erő­tel­je­sebb a mun­ka­adói igé­nyek­nek meg­fe­le­lő mun­ka­erő hi­á­nya. A mun­ka­erő­hely­zet sa­já­tos el­lent­mon­dá­sa, hogy a mun­ka­erő-kí­ná­lat gya­ra­pí­tá­sát szor­gal­ma­zó te­le­pü­lé­sek­től nem is tá­vo­li kis fal­vak­ban az ala­csony fog­lal­koz­ta­tás, a mun­ka­hi­ány és a la­kos­ság ennek kö­vet­kez­té­ben fo­lya­ma­tos el­ván­dor­lá­sa szab­ja meg a te­rü­let­fej­lesz­tés fő fel­ada­ta­it. Jelen cik­künk­ben e pa­ra­do­xon okait, sa­já­tos­sá­ga­it és fel­ol­dá­si le­he­tő­sé­ge­it vizs­gál­juk. Ennek során nem­csak a szak­kép­zés­sel kap­cso­la­tos ten­ni­va­lók­kal, hanem a kép­zet­len in­ak­tí­vak nagy szá­má­val, va­la­mint egyes cégek hu­mán­erő­for­rás-gaz­dál­ko­dá­si, il­let­ve ver­seny­ké­pes­sé­gi gond­ja­i­val is szem­be­né­zünk.

Shor­tage of La­bour Force Along­si­de a Low Emp­loy­ment Rate

Com­pe­ti­ti­ve­ness Chal­len­ges on the Heves La­bour Mar­ket and in Edu­ca­ti­on

Sum­ma­ry

In the inc­re­a­singly in­dust­ri­a­li­sed re­gions of Nor­t­hea­st Hun­gary, inc­lu­ding Heves County, the shor­tage of la­bour force cor­res­pond­ing to emp­loyer re­qu­i­re­ments is a gro­wing prob­lem. There is a pe­cu­li­ar cont­ra­dic­ti­on in the la­bour si­tu­a­ti­on, in that there is a low emp­loy­ment rate in the small vil­la­ges not too dis­tant from the towns ur­ging an inc­re­a­se in la­bour supply. The lack of jobs and the con­se­qu­en­ti­al emig­ra­ti­on of the po­pu­la­ti­on pose the main chal­len­ges for re­gi­o­nal de­ve­lop­ment. This paper re­views the ca­us­es and pe­cu­li­a­ri­ti­es of this pa­ra­dox, as well as pos­sib­le so­lu­tions to it. It co­vers not only what needs to be done in terms of vo­ca­ti­o­nal train­ing, but also the prob­lems re­sult­ing from the large num­ber of un­qu­a­li­fi­ed inac­tive people, as well as human re­sour­ce ma­nag­ement and com­pe­ti­ti­ve­ness is­sues fa­cing in­di­vi­du­al com­pa­ni­es.


Mun­ka­erő-ke­res­let és -kí­ná­lat Heves me­gyé­ben

Amint azt min­den vizs­gá­lat, így az Esz­ter­há­zy Ká­roly Egye­tem (ko­ráb­ban Fő­is­ko­la) szá­mos ku­ta­tá­sa1 is meg­ál­la­pí­tot­ta, Heves megye szá­mos kis fal­vá­ban – Észak-Ma­gyar­or­szág szá­mos te­le­pü­lé­sé­hez ha­son­ló­an – az ala­csony fog­lal­koz­ta­tás, a mun­ka­hi­ány és ennek kö­vet­kez­té­ben a la­kos­ság fo­lya­ma­tos el­ván­dor­lá­sa ha­gyo­má­nyos prob­lé­ma. Az „át­la­go­san” ala­csony fog­lal­koz­ta­tott­sá­got a sta­tisz­ti­ka is ki­mu­tat­ja (1. táb­lá­zat).

A sta­tisz­ti­ka azt te­kin­ti fog­lal­koz­ta­tottnak, aki (né­mi­leg egy­sze­rű­sí­tett meg­fo­gal­ma­zás­ban) a fel­mé­rés he­té­ben leg­alább egy (!) órát dol­go­zott, il­let­ve, bár nem dol­go­zott, de van mun­ka­he­lye, ahon­nan sza­bad­ság, be­teg­ség stb. miatt volt távol. Mun­ka­nél­kü­li az, aki az adott héten nem dol­go­zott, s nincs is mun­ka­he­lye, ahon­nan a fenti okok miatt volt távol, de ke­re­sett mun­kát. Az ak­ti­vi­tás (ak­ti­vi­tá­si ráta) pedig a fog­lal­koz­ta­tot­tak­nak plusz a mun­ka­nél­kü­li­ek­nek a mun­ka­ké­pes korú (Eu­ró­pá­ban ál­ta­lá­ban 15–64 éves, az USA-ban 15–74 éves) la­ko­sok szá­má­hoz vi­szo­nyí­tott ará­nya.

Bár a fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi gon­dok­nak elv­ben szá­mos oka lehet, az ada­tok­ból az is ki­ol­vas­ha­tó, hogy a megye e prob­lé­mái el­ső­sor­ban nem az el­öre­ge­dő la­kos­ság magas há­nya­dá­ból, hanem a nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban ki­emel­ke­dő­en ked­ve­zőt­len s or­szá­gos szin­ten is ala­csony ak­ti­vi­tás­ból fa­kad­nak (2. táb­lá­zat).2

Azon­nal hang­sú­lyoz­zuk, hogy a me­gyei gaz­da­ság be­mu­ta­tott sa­já­tos­sá­gá­nak igen ked­ve­zőt­len kö­vet­kez­mé­nyei van­nak a megye – Por­ter mér­ték­adó fel­fo­gá­sa ér­tel­mé­ben3 GDP/fővel mért – tel­je­sít­mé­nye terén. A he­ve­si tel­je­sít­mény (és ennek kö­vet­kez­té­ben a la­kos­ság élet­szín­vo­na­la) ugyan­is sze­ré­nyebb az or­szá­gos át­lag­nál, az el­ma­ra­dás mér­té­ke az el­múlt évek­ben a je­len­tős fel­zár­kóz­ta­tá­si erő­fe­szí­té­sek el­le­né­re még nö­ve­ke­dett is (3. táb­lá­zat), pedig nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban az or­szá­gos adat is igen ala­csony (4. táb­lá­zat).

Ma­te­ma­ti­kai úton bi­zo­nyít­ha­tó to­váb­bá, hogy a sze­rény tel­je­sít­mény mint­egy egy­har­ma­da az ala­csony ak­ti­vi­tás­sal ma­gya­ráz­ha­tó. A GDP-ada­tok ugyan­is fel­bont­ha­tók a ter­me­lé­keny­ség­nek és a le­dol­go­zott órák szá­má­nak a szor­za­tá­ra (hi­szen a GDP/fő = GDP/mun­ka­órák szo­roz­va mun­ka­órák/fő, ahol az első há­nya­dos a ter­me­lé­keny­ség (il­let­ve ver­seny­ké­pes­ség), a má­so­dik pedig az egy mun­ka­ké­pes korú la­kos­ra jutó le­dol­go­zott órák száma, amely­nek az ala­ku­lá­sa a fen­ti­ek ér­tel­mé­ben jó­részt az ak­ti­vi­tás­tól függ.4 Meg­je­gyez­zük, hogy a tel­je­sít­mény­hi­ány előb­bi­nél is fon­to­sabb oka a gaz­dál­ko­dó szfé­rá­nak (a hoz­zá­adott érték/mun­ka­órák há­nya­dos­sal mért) ala­csony át­la­gos ter­me­lé­keny­sé­ge. A ked­ve­zőt­len mi­nő­sí­tés igaza könnyen be­lát­ha­tó, ha fi­gye­lem­be vesszük, hogy a GDP/fő fent ki­mu­ta­tott le­ma­ra­dá­sa jócs­kán na­gyobb, mint amit a sze­rény ak­ti­vi­tás ma­gya­ráz, azaz a jel­zett mér­té­kű tel­je­sít­mény­hi­ány­hoz a másik ma­gya­rá­zó té­nye­ző szin­tén ked­ve­zőt­len ala­ku­lá­sa is ér­dem­ben hoz­zá­já­rult.

Az el­mon­dot­tak után éle­sen hang­sú­lyoz­zuk azon­ban, hogy a megye ipa­ro­so­dot­tabb te­rü­le­te­in (pl. az M3-as au­tó­pá­lya men­tén, oly­kor nem is messze a mun­ka­hi­ánnyal küzdő tér­sé­gek­hez) mind erő­tel­je­sebb a mun­ka­adói igé­nyek­nek meg­fe­le­lő mun­ka­erő hi­á­nya is.

Az, hogy a be­mu­ta­tott módon ki­ala­kult fog­lal­koz­ta­tá­si pa­ra­do­xon5 jel­le­gét il­le­tő­en nem ala­kult ki egyet­ér­tés, elem­zé­se­ink ki­in­du­ló­pont­ja. A prob­lé­má­kért ugyan­is sokan csak a mun­ka­hi­á­nyos tér­sé­gek sze­rény mun­ka­erő-ke­res­le­tét, mások vi­szont az elég­te­len me­gyei mun­ka­erő-kí­ná­la­tot okol­ják. Ugyan­ak­kor a ren­del­ke­zé­sünk­re álló in­for­má­ci­ók arra mu­tat­nak, hogy az egy­ide­jű mun­ka­erő-fe­les­leg és -hi­ány ma­gya­rá­za­ta va­ló­já­ban a mun­ka­erő-ke­res­let és -kí­ná­lat el­té­rő szak­mai meg­osz­lá­sá­ban ke­re­sen­dő.

Saj­nos az in­ak­tí­vak vég­zett­sé­gé­ről, szak­tu­dá­sá­ról csak rész­le­ges ada­ta­ink van­nak,6 ezek­re itt nem té­rünk ki. Az aláb­bi­ak alap­ján jo­gos­nak tűnő fel­té­te­le­zés azon­ban, hogy egy kor­sze­rű üzem­ben a mint­egy 120 000 he­ve­si in­ak­tív je­len­tős há­nya­da, leg­alább fele nem sok min­den­re hasz­nál­ha­tó.

Az or­szá­gos sta­tisz­ti­kák sze­rint a mun­kát ke­re­sők közül 16% soha, 9% leg­alább nyolc éve nem dol­go­zott (azaz nem nap­ra­ké­szen fel­ké­szült a mun­ká­ra), me­ző­gaz­da­sá­gi ta­pasz­ta­la­ta 3, ipari 22, épí­tő­ipa­ri 7%-nak, szol­gál­ta­tói gya­kor­la­ta közel fe­lük­nek van ugyan, de saj­nos leg­több­jük­nek nem a leg­in­kább ke­re­sett szak­mák­ban. To­váb­bá, a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta 2014-ben azok kö­ré­ben, akik­nek is­ko­lai vég­zett­sé­ge ke­ve­sebb mint 8 ál­ta­lá­nos, 34,7%, a 8 ál­ta­lá­nost vég­zet­te­ké 17,9%, a gim­ná­zi­u­mot vég­zet­te­ké 7,9%, az egye­te­met vég­zet­te­ké 2,3% volt.7 Az ún. PI­SA-je­len­tés sze­rint a 15 éves kor­osz­tály mint­egy ne­gye­de funk­ci­o­ná­lis anal­fa­bé­ta;8 to­váb­bá a köz­mun­kák ta­pasz­ta­la­tai sze­rint az írás-ol­va­sá­si ne­héz­sé­gek az idő­sebb kor­osz­tály­ban is el­ter­jed­tek. A me­gyei kor­mány­hi­va­tal fog­lal­koz­ta­tá­si fő­osz­tá­lyá­nak elem­zé­se sze­rint az adott kér­dé­sek­ben a he­ve­si ará­nyok ha­son­ló­ak az or­szá­gos­hoz.9

Az 5. táb­lá­zat­ban kö­zöl­jük a he­ve­si lét­szám­hi­ány szak­mák sze­rin­ti meg­osz­lá­sát; e sze­rint a cégek leg­több­ször magas szak­kép­zett­sé­gű mun­ka­vál­la­ló­kat ke­res­nek.

A fog­lal­koz­ta­tá­si gon­dok sú­lyát saj­nos to­vább nö­ve­li, hogy a kö­ze­li jö­vő­re erő­sö­dé­sük va­ló­szí­nű­sít­he­tő. Ennek fő in­do­kai a kö­vet­ke­zők:

  • Az em­lí­tett elem­zés sze­rint10 a me­gyei né­pes­ség de­mog­rá­fi­ai okok­ból (a szü­le­té­sek szá­má­nak a ha­lá­lo­zá­so­ké­nál ala­cso­nyabb volta és az el­ván­dor­lás miatt) fogy, a csök­ke­nés az el­múlt évek alatt mint­egy 3% volt. A (nyug­dí­ja­zás stb. miatt) 2016. III. ne­gyed­év­re közel 500 ki­lé­pést, el­bo­csá­tást jó­sol­tak; a mun­ká­ba álló fi­a­ta­lok száma leg­fel­jebb ezek pót­lá­sá­ra le­he­tett elég.
  • A vál­la­la­ti fej­lesz­té­si ter­vek ke­re­té­ben a cégek a 2016-os évre je­len­tős lét­szám­bő­ví­tést ter­vez­tek (6. táb­lá­zat)
  • Az újon­nan mun­ká­ba lépő fi­a­ta­lok kö­ré­ben a szak­kép­zett­ség nél­kü­li­ek­nek (pl. a né­hány vagy 8 ál­ta­lá­nost vég­zet­tek­nek, a kö­zép­is­ko­lák­ból vég­zés előtt ki­lé­pők­nek, a gim­ná­zi­u­mi érett­sé­gi­vel ren­del­ke­zők­nek) a száma vi­szony­lag magas; s mert a mun­ka­erő­pi­ac­ról közel ha­son­ló számú szak­kép­zet­len tá­vo­zik, így a szak­ma nél­kü­li in­ak­tí­vak ré­te­gé­nek je­len­tő­sebb csök­ke­né­se to­vább­ra sem va­ló­szí­nű­sít­he­tő.
  • A szak­is­ko­lák­ban, szak­kö­zép­is­ko­lák­ban vég­zet­tek száma ma­xi­mum évi kb. 2 ezer főre vár­ha­tó, s az utób­bi kör­ben az ál­lás­ke­re­sé­si tö­rek­vé­sek szak­mák közti meg- osz­lá­sa a 7. táb­lá­zat ada­ta­i­nak fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel kör­vo­na­laz­ha­tó. A 6. és 7. táb­lá­zat össze­ve­té­se alap­ján így a túl­ke­res­let kü­lö­nö­sen gyors nö­ve­ke­dé­se vár­ha­tó a fém­fel- dol­go­zás­ban, il­let­ve a gép­ipar­ban. Fo­koz­za a gon­dot, hogy újab­ban egyes iro­dák nagy rek­lám­mal né­met­or­szá­gi mun­ka­he­lye­ket kí­nál­nak az utób­bi szak­mák­ban jár- ta­sak­nak.

A to­váb­bi­ak­ban a jel­zett fog­lal­koz­ta­tá­si pa­ra­do­xon fel­ol­dá­si le­he­tő­sé­ge­it vizs­gál­juk. Bár a ma­gyar fog­lal­koz­ta­tá­si gon­dok okait és fel­szá­mo­lá­si le­he­tő­sé­ge­it még a szak­ér­tők is gyak­ran ke­re­sik ki­zá­ró­lag a mun­ka­vál­la­lók jel­lem­zői (kész­sé­gei, kép­zett­sé­ge) terén, írá­sunk­ban – a pi­ac­gaz­da­ság alap­el­ve­it, ki­emel­ten az ún. Mars­hall-ke­reszt11 irány­mu­ta­tá­sát kö­vet­ve – a mun­ka­adók­kal kap­cso­la­tos össze­füg­gé­se­ket is ref­lek­tor­fény­be ál­lít­juk. A hazai köz­gon­dol­ko­dás­tól el­té­rő gon­do­lat­me­ne­tű vizs­gá­ló­dá­sunk ki­in­du­ló­pont­ja, hogy a pi­ac­gaz­da­sá­gok­ban a fog­lal­koz­ta­tás is a mun­ka­erő­pi­a­con, a ke­res­let és a kí­ná­lat ha­tá­sá­ra ala­kul ki; ezért mind a mun­ka­nél­kü­li­ség­nek, mind a mun­ka­erő­hi­ány­nak egy­aránt le­het­nek a ke­res­let, il­let­ve a kí­ná­lat tu­laj­don­sá­ga­i­ból fa­ka­dó okai és fel­ol­dá­si le­he­tő­sé­gei. Meg­győ­ző­dé­sünk, hogy a tér­sé­gi fel­zár­kóz­ta­tás ér­de­ké­ben, a fog­lal­koz­ta­tá­si gon­dok fel­ol­dá­sá­ra tö­rek­vő gaz­da­ság­fej­lesz­tés­ben az egész össze­füg­gés­rend­szert min­den­kor e komp­lex meg­kö­ze­lí­tés­ben kell fi­gye­lem­be venni.

A mun­ka­adók fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­ká­já­nak pi­ac­hoz il­lesz­té­se

A kö­vet­ke­zők­ben azt vizs­gál­juk, mi­ként je­le­nik meg a mun­ka­erő-ke­res­let és -kí­ná­lat össze­füg­gés­rend­sze­re a (he­ve­si) te­rü­let­fej­lesz­tés­ben.12 Elem­zé­sün­ket a mun­ka­adói fel­ada­tok át­te­kin­té­sé­vel kezd­jük, mert a mun­ka­adók hu­mán­erő­for­rás-gaz­dál­ko­dá­sa sok­kal rö­vi­debb idő alatt mó­do­sít­ha­tó, mint amennyi időre a mun­ka­erő-kí­ná­lat kép­zé­sé­hez lenne szük­ség. Iga­zol­ni kí­ván­juk, hogy a (he­ve­si) mun­ka­adók­nak – amennyi­ben nö­ve­lik ver­seny­ké­pes­sé­gü­ket13szá­mos le­he­tő­sé­gük van arra, hogy mun­ka­erő-ke­res­le­tük jel­lem­ző­it a kí­ná­la­té­hoz kö­ze­lít­sék. S bár ennek az ál­lí­tás­nak az alá­tá­masz­tá­sa során a cikk szer­zői (az el­mé­le­ti meg­gon­do­lá­so­kon túl­me­nő­en) szé­les kör­ben „csak” sze­rény saját ta­pasz­ta­la­ta­ik­ra tá­masz­kod­hat­nak, azt re­mé­lik, az itt le­ír­tak így is gon­do­lat­éb­resz­tők. Ki­in­du­lás­ként rög­zít­jük, hogy a fog­lal­koz­ta­tás nem­zet­gaz­da­sá­gi ágak sze­rin­ti he­ve­si szer­ke­ze­te a fej­lett or­szá­go­ké­hoz ha­son­ló. A STA­DAT sze­rint Észak-Ma­gyar­or­szá­gon a fog­lal­koz­ta­tot­tak mint­egy 4-5%-a a me­ző­gaz­da­ság­ban, közel egy­har­ma­da az ipar­ban s két­har­ma­da a szol­gál­ta­tá­sok­ban dol­go­zik; nincs okunk fel­té­te­lez­ni, hogy a száz­húsz­ezer he­ve­si fog­lal­koz­ta­tott meg­osz­lá­si ará­nyai ettől ér­dem­ben el­tér­nek. Ezért (s nem fe­led­ve az ága­za­ti kap­cso­la­tok mér­le­gé­nek az ága­za­ti össze­füg­gé­sek szé­les körű vol­tát ki­mu­ta­tó jel­zé­se­it) va­ló­szí­nűt­len­nek tart­juk, hogy a je­len­le­gi prob­lé­mák az ága­za­ti szer­ke­zet na­gyobb ará­nyú mó­do­sí­tá­sá­val len­né­nek meg­old­ha­tók.

Köz­is­mert vi­szont, hogy He­ves­ben az ala­csony fog­lal­koz­ta­tás­nak gyak­ran oka az is, hogy a tér­ség gyen­ge ver­seny­ké­pes­sé­gű mun­ka­adói nem vol­tak ké­pe­sek ki­hasz­nál­ni egyes piaci le­he­tő­sé­ge­ket, és töb­bé-ke­vés­bé ki­szo­rul­tak a pi­ac­ról. Úgy vél­jük azon­ban, hogy vál­lal­ko­zás­sal, akár meg­le­vő vál­la­la­tok pro­fil­mó­do­sí­tá­sá­val, akár új cégek ala­pí­tá­sá­val sok he­lyütt meg­te­remt­he­tők len­né­nek az ak­ti­vi­tás­nö­ve­lés piaci fel­té­te­lei. (Szó­hasz­ná­la­tunk­ban a vál­lal­ko­zás min­den­kor egy sa­já­tos cse­le­ke­det – vagy egy vál­la­lat ala­pí­tá­sa, vagy egy vál­la­la­ton be­lü­li ún. in­no­vá­ció, pl. egy új ter­mék­nek a piaci be­ve­ze­té­se. A 2009. évi CXV. tör­vény sze­rin­ti egyé­ni „vál­lal­ko­zó”, va­la­mint a 2006. évi IV. tör­vény sze­rin­ti gaz­da­sá­gi tár­sa­ság vi­szont min­dig vál­la­lat vagy cég).

A kis he­ve­si fal­vak­ban pl. kü­lö­nö­sen sok új mun­ka­hely lenne lé­te­sít­he­tő a mar­ke­ting révén, konk­ré­tab­ban, ha egyes vál­lal­ko­zók a tér­sé­gi adott­sá­gok­hoz il­lesz­te­nék cégük mar­ke­ting­mi­xét (nem­csak a kom­mu­ni­ká­ci­ót, hanem az ún. 4P14 va­la­mennyi ará­nyát). A jó tu­risz­ti­kai (köz­tük fa­lu­si tu­riz­mus­be­li) adott­sá­gú tér­sé­gek­ben szá­mos mun­ka­he­lyet te­remt­het­ne ugyan­is a „ter­mék­fej­lesz­tés”, így a je­len­le­gi­nél ma­ga­sabb szín­vo­na­lú szál­lás- és ét­ke­zé­si le­he­tő­sé­gek meg­te­rem­té­se is.15 Az élel­mi­szer-gaz­da­sá­gi pro­fi­lú te­le­pü­lé­se­ken – amint ezt az egy­ko­ri Han­gya Szö­vet­ke­zet pél­dá­ja mu­tat­ta – in­kább a sok kis (zöld­ség- és gyü­mölcs­ter­mesz­tő, asza­ló, lek­vár- és pá­lin­ka­fő­ző stb.)

„cég” ér­té­ke­sí­té­si össze­fo­gá­sa, va­la­mint a szak­sze­rűbb ár­kép­zés bő­vít­het­né a pi­a­cot és ezzel a fog­lal­koz­ta­tást. Per­sze a jobb ve­vő­tá­jé­koz­ta­tás, a rek­lám ja­ví­tá­sa is szé­les kör­ben le­het­ne ha­tá­sos.

De a ko­ráb­bi, po­li­ti­kai szem­pon­tok­kal át­szőtt „sze­mély­ze­ti” munka kor­sze­rű tud­ni­va­lók­ra épí­tett gya­kor­la­tá­nak meg­ho­no­sí­tá­sa, a cégek fog­lal­koz­ta­tott­ba­rát HR-mun­ká­ja szin­tén je­len­tős pi­ac­bő­ví­tő le­he­tő­sé­ge­ket te­remt­het­ne. Kü­lö­nö­sen erős ha­tá­sai len­né­nek a mun­ká­val való elé­ge­dett­ség fo­ko­zá­sá­nak. A jelen hely­ze­tet az is jól jel­lem­zi ugyan­is, hogy az in­ter­ne­ten nagy szám­ban (talán több­sé­gé­ben is) olya­nok ke­res­nek mun­kát, akik­nek van ugyan mun­ka­he­lye, de nem elé­ge­det­tek vele; pedig a mun­ka­vál­la­lók elé­ge­dett­sé­ge tel­je­sít­mény­nö­ve­lő ha­tá­sú16 (s a kö­zel­múlt­ban ez az elé­ge­det­len­ség szé­les kör­ben a po­ten­ci­á­lis mun­ka­vál­la­lók emig­rá­ci­ó­já­hoz ve­ze­tett).

Ugyan­csak szá­mos le­he­tő­sé­get lá­tunk a mun­ka­erő­hi­ány mér­sék­lé­sé­re. A dol­go­zói szá­mát nö­vel­ni kí­vá­nó vál­la­la­tok el­ső­sor­ban a Mars­hall-ke­reszt irány­mu­ta­tá­sát kö­vet­ve, azaz bér­eme­lés­sel va­ló­sít­hat­nák meg cél­ja­i­kat. Lét­szám­hi­á­nyuk ugyan­is, amint ezt ma már gya­kor­la­ti ta­pasz­ta­la­tok is iga­zol­ják, igen gyor­san csök­ken­ne akkor, ha a ma­gyar bér nagy­sá­ga ér­dem­ben kö­ze­led­ne az ugyan­azért a mun­ká­ért a „szom­széd­ság­ban” kap­ha­tó­hoz;17 ha tehát a ma­gyar szak­mun­kás bére nem csak har­ma­da-ne­gye­de lenne annak, amit mond­juk Auszt­ri­á­ban akár ta­ka­rí­tó­ként meg­kap­na, és a pin­cér hazai ke­re­se­te nem csu­pán tíz-húsz szá­za­lé­ka lenne annak, amit sváj­ci kol­lé­gá­ja keres.18 Hi­szen a ke­re­se­tek eme­lé­se nö­vel­né az ak­ti­vi­tást is (fe­hé­rí­te­né a gaz­da­sá­got), s ok­vet­len fé­kez­né, akár meg is ál­lít­hat­ná a mun­ka­ké­pes né­pes­ség je­len­le­gi el­ván­dor­lá­sát, sőt, haza is csá­bít­hat­ná az el­múlt évek­ben el­tá­vo­zot­tak vissza­fo­got­tan is fél­mil­li­ós­ra be­csült tá­bo­rá­nak egy ré­szét.

Sok, új mun­ka­erőt ke­re­ső cég csök­kent­het­né azon­ban a mun­ka­erő­gond­ja­it ter­mé­kei egy­sze­rű­sí­té­sé­vel, gé­pe­sí­tés­sel (az IKT fej­lesz­té­sé­vel) vagy a HR-mun­ka fent jel­zett tí­pu­sú kor­sze­rű­sí­té­sé­vel – a hi­ány­szak­mák­ban ilyen módon elért több­let­tel­je­sít­ménnyel – is.

Tud­juk per­sze, hogy a több­let­jut­ta­tá­sok, va­la­mint a kor­sze­rű­sí­tés for­rá­sa­it meg is kell ter­mel­ni. Úgy ítél­jük meg azon­ban, hogy ez a ver­seny­ké­pes­ség eme­lé­sé­vel meg­old­ha­tó. Hi­szen alig­ha vi­tat­ha­tó, hogy a ke­let-ma­gyar­or­szá­gi cé­gek­nek szá­mos le­he­tő­sé­gük nyí­lik a ver­seny­ké­pes­ség ja­ví­tá­sá­ra (és ezzel a tér­sé­gi fel­zár­kó­zás elő­se­gí­té­sé­re). Gaz­da­sá­gunk egé­szé­nek a ver­seny­ké­pes­sé­ge ugyan­is a tárgy­kör leg­is­mer­tebb elem­zé­se sze­rint,19 nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban „kö­ze­pes”,20 e gyen­ge­ség sok­ban a mun­ka­adók (az üz­le­ti világ, az ön­kor­mány­za­tok stb.) ala­csony át­la­gos ha­té­kony­sá­gá­val ma­gya­ráz­ha­tó (8. táb­lá­zat), és alig­ha fel­té­te­lez­he­tő, hogy a he­ve­si hely­zet jobb az át­la­gos­nál. Ezért a ha­té­ko­nyabb gaz­dál­ko­dás több módon is bő­vít­het­né a ver­seny­szfé­ra pi­a­ca­it, és mó­do­sít­hat­ná a gaz­da­ság mun­ka­erő­igé­nyét.

Nyil­ván­va­ló, hogy a gaz­da­ság ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek kí­vá­na­tos nö­ve­lé­se alap­ve­tő tár­sa­dal­mi érdek; ezért cél­sze­rű, ha az e téren meg­le­vő le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sát a kor­mány­zat in­téz­mé­nyei (az ön­kor­mány­za­tok is, de a köz­pon­ti kor­mány­za­ti szer­vek is) sok­ban se­gí­tik (pl. a köz­le­ke­dés,21 az IKT-há­ló­zat fej­lesz­té­sé­vel, ren­del­ke­zé­sei előre lát­ha­tó, vál­lal­ko­zás­ba­rát jel­le­gé­vel stb.). Ez utób­bi téma rész­le­te­zé­se azon­ban meg­ha­lad­ná cik­künk ke­re­te­it.

A (szak)tudás és az ok­ta­tás mun­ka­erő­pi­a­ci igé­nyek­hez iga­zí­tá­sa

Alig­ha vi­tat­ha­tó, hogy egyes mun­ka­vál­la­lói ré­te­gek nem tud­ják vagy nem akar­ják a cég ver­seny­ké­pes­sé­gé­hez szük­sé­ges szín­vo­na­lon el­vé­gez­ni a piac által meg­kí­vánt ter­mé­kek elő­ál­lí­tá­sá­hoz (szol­gál­ta­tá­sok nyúj­tá­sá­hoz) szük­sé­ges mun­ká­kat, ami akár egy­ide­jű­leg is ered­mé­nyez­het ala­csony fog­lal­koz­ta­tást és mun­ka­erő­hi­ányt. A mun­ka­vál­la­lók fel­ké­szü­let­len­sé­gé­nek pedig sok­ré­tű és messze ve­ze­tő gyö­ke­rei van­nak.

Az ap­ró­fal­vak in­ak­tív­jai kö­ré­ben alap­ve­tő gond a már em­lí­tett funk­ci­o­ná­lis anal­fa­be­tiz­mus is. Mivel a PI­SA-je­len­tés sze­rint a ta­nul­má­nya­ik kez­de­tén tu­dás­hi­á­nyos fi­a­ta­lok e hely­ze­tét az is­ko­la nem vál­toz­tat­ta meg, és így a 15 éve­sek je­len­tős há­nya­dá­nak ez irá­nyú tu­dat­lan­sá­ga miatt az érin­tett réteg fo­lya­ma­to­san újra is ter­me­lő­dik, a prob­lé­ma ma­gya­rá­za­ta egy­ér­tel­mű­en a köz­ok­ta­tás terén ke­re­sen­dő.

A szak­mun­kás­hi­ány sok szak­má­ban szin­tén ok­ta­tá­si gon­dok­ra (több szak­má­ban a szak­ok­ta­tás hi­á­nyá­ra, má­sutt ennek nem kellő szín­vo­na­lá­ra) vissza­ve­zet­he­tő.

A mun­ka­adó­ink szé­les kör­ben elé­ge­det­le­nek az „is­ko­lá­ból” ki­ke­rü­lő dip­lo­má­sok több­sé­gé­nek fel­ké­szült­sé­gé­vel is (bár a vég­zet­tek közt min­dig ta­lál­nak a tan­anya­got magas szin­ten el­sa­já­tí­tó hall­ga­tó­kat is). Szá­mos vizs­gá­lat egy­be­hang­zó­an ítéli prob­le­ma­ti­kus­nak, ja­ví­tan­dó­nak a pá­lya­kez­dő dip­lo­má­sok sze­gé­nyes anyag­is­me­re­tét, a szak­má­juk egy­sze­rű tech­ni­ká­i­nak al­kal­ma­zá­sa terén meg­le­vő ne­héz­sé­ge­i­ket, a mun­ka­me­net­tel kap­cso­la­tos tá­jé­ko­zat­lan­sá­gu­kat, az elég­te­len nyelv­tu­dást, oly­kor a mun­ká­hoz való „hoz­zá­ál­lást” is.22 Az EKF a mun­ka­adói in­ter­júk­kal Heves me­gyé­ben is ilyen gon­do­kat ta­lált.23 Az ELTE, szin­tén in­ter­júk­kal, el­ső­sor­ban a fő­vá­ro­si ve­ze­tők­nek a friss dip­lo­má­sok gya­kor­la­ti is­me­re­te­i­vel és kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­sé­ge­i­vel kap­cso­la­tos elé­ge­det­len­sé­gét mu­tat­ta ki.24 A BCE pedig a dip­lo­más pá­lya­kö­ve­tés ke­re­té­ben ál­la­pí­tot­ta meg, hogy ko­ráb­bi hall­ga­tó­i­nak kb. egy­har­ma­da fel­ké­szült­sé­ge gyen­ge pont­já­nak a gya­kor­lat­kö­ze­li is­me­re­tei hi­á­nyát ítéli (s az ok­ta­tás fő gond­já­nak a fe­les­le­ges, el­avult, túl­zot­tan el­mé­le­ti is­me­re­tek ta­ní­tá­sát véli).25

A pá­lya­kez­dők fel­ké­szült­sé­gé­nek mi­nő­sí­té­se és a je­lent­ke­ző gon­dok oka­i­nak fel­tá­rá­sa ter­mé­sze­te­sen szin­tén nehéz fel­adat.26 Úgy vél­jük azon­ban, vizs­ga­ta­pasz­ta­la­ta­ink módot nyúj­ta­nak né­hány meg­jegy­zés meg­fo­gal­ma­zá­sá­ra. 2016 ta­va­szán ugyan­is 70 má­sod-har­mad éves (kü­lön­bö­ző gaz­da­sá­gi, köz­tük köz­gaz­da­ság-ta­ná­ri sza­kos) hall­ga­tó­nak 90 vál­la­lat­gaz­da­sá­gi vizs­ga­lap­ját27 ér­té­kel­tük, és a fon­tos – a tan­órák elő­adá­sa­i­ban is ki­emelt, a tárgy jegy­ze­té­ben is meg­ta­lál­ha­tó – tud­ni­va­lók el­sa­já­tí­tá­sát a vizs­gá­zók több­sé­gé­nél gyen­gé­nek, sőt, szé­les kör­ben elég­te­len­nek ítél­tük. A tu­dás­hi­ány fő okai pedig a kö­vet­ke­zők vol­tak.

– A vizs­gá­kon gyak­ran ér­zé­kel­he­tő az „ál­ta­lá­nos mű­velt­ség” egyes ele­me­i­vel, a vizs­gált, gaz­da­sá­gi pá­lyák­ra ké­szü­lő hall­ga­tók ese­té­ben a köz­ok­ta­tás ke­re­té­ben el­sa­já­tí­tan­dó egy­sze­rű gaz­da­sá­gi is­me­re­tek­kel kap­cso­la­tos tá­jé­ko­zat­lan­ság is. A je­len­ség leg­alább a bu­ká­sok egy­har­ma­dá­nál fel­is­mer­he­tő (né­hány példa a prob­lé­mák­ra a 9. táb­lá­zat­ban).

– Az is meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a vizs­gá­zók két­har­ma­da tá­jé­ko­zat­lan a ma­gyar gaz­da­ság hely­ze­té­ről, pers­pek­tí­vá­i­ról. Nem néz hír­adót, nem olvas na­pi­la­po­kat, va­ló­já­ban tehát nem ér­dek­lő­dik jö­ven­dő szak­má­ja iránt (10. táb­lá­zat).28 Nö­ve­li a bajt, hogy több­nyi­re a fel­ső­fo­kú ok­ta­tás sem tart­ja fel­ada­tá­nak ezen is­me­re­tek át­adá­sát (tár­gya­lá­sát).

– Úgy tűnik, van azon­ban egy ál­ta­lá­no­sabb ok is. A hall­ga­tók ugyan­is vizs­gá­ik során sok­szor azt köz­lik, azért nem ta­nul­tak, mert tár­sa­dal­munk­ban az egyé­nek elő­re­ha­la­dá­sá­hoz nem tu­dás­ra van szük­ség; úgy vélik, a tel­je­sít­mény sok­szor nem szá­mít, az elért ered­mé­nyek ideo­ló­gi­ai stb. in­dok­kal meg­kér­dő­je­lez­he­tők, a si­ker­hez ele­gen­dő­ek a jó kap­cso­la­tok (és eset­leg az ön­rek­lám). Ezért több­sé­gük a félév ele­jén vi­szony­lag sok tan­tár­gyat vesz fel, az órá­kat azon­ban csak rész­le­ge­sen vagy nem is lá­to­gat­ja, majd el­megy vizs­gáz­ni, s ha va­la­mely tárgy­nál a tu­dás­hi­á­nya ne­héz­sé­get okoz, e tárgy­ban le­mond a vizs­gá­ról, hi­szen a to­váb­bi tár­gyak­ból ka­pott kre­di­tek ele­gen­dő­ek a dip­lo­má­hoz (a pa­pír­hoz). Mind­ez tehát arra mutat, hogy a meg­le­vő gon­dok sok­ban tár­sa­dal­munk ál­ta­lá­nos ér­ték­vál­sá­gá­nak a kö­vet­kez­mé­nyei.

To­váb­bi in­for­má­ci­ó­kat ka­punk gond­ja­ink jel­le­gé­ről, ha fi­gye­lem­be vesszük, hogy a ma­gyar vál­la­la­ti szfé­ra ala­csony „át­la­gos” ha­té­kony­sá­ga jó­részt a több­sé­gé­ben hazai tu­laj­do­nú kkv-szfé­rá­nak összes­sé­gé­ben sze­rény ter­me­lé­keny­sé­gé­re vissza­ve­zet­he­tő (hi­szen a több­nyi­re kül­föl­di tu­laj­do­nú nagy cégek tel­je­sít­mé­nye töb­bé-ke­vés­bé el­fo­gad­ha­tó; lásd a 11. táb­lá­za­tot). Ez ugyan­is azt in­do­kol­ja, hogy vizs­gá­ló­dá­sun­kat cél­sze­rű a kkv-szfé­ra elem­zé­sé­vel ki­egé­szí­te­ni.

Szá­mol­ha­tunk to­váb­bá azzal is, hogy a ha­té­kony­ság He­ves­ben sem na­gyobb az or­szá­gos­nál, és a he­ve­si kkv-k át­la­gos ha­té­kony­sá­ga szin­tén ala­cso­nyabb, mint a na­gyo­ké. Az 50 leg­na­gyobb cég pl. 2014-ben a me­gyei fog­lal­koz­ta­tot­tak 35%-ával a hoz­zá­adott érték 63%-át ál­lí­tot­ta elő.29

Saj­nos a kkv-ha­té­kony­ság ma­gya­rá­zó té­nye­ző­i­nek be­mu­ta­tá­sá­ra csak kevés tám­pon­tunk van. Az IMD-je­len­tés pél­dá­ul (bár mint­egy 350 mu­ta­tó se­gít­sé­gé­vel vizs­gál­ja a ver­seny­ké­pes­ség meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző­it) „csak” arra utal, hogy a tér­ség­be­li kkv-k ala­csony – át­la­gos – tel­je­sít­mé­nyét sok­ban nem a tőke vagy a mun­ka­erő elég­te­len mennyi­sé­ge, hanem egy „in­téz­mé­nyi” té­nye­ző, 30 egyes kkv-me­ne­dzse­rek cse­kély fel­ké­szült­sé­ge ma­gya­ráz­za (lásd a táb­lá­zat utol­só két sorát). A mérés ne­héz­sé­gei miatt per­sze kevés köz­vet­len in­for­má­ci­ónk van a me­nedzs­ment­is­me­re­tek hazai jel­lem­ző­i­ről. Ezért itt is a már hi­vat­ko­zott sze­rény „belső” elem­zést idéz­zük, amely talán egyes me­ne­dzse­rek tu­dá­sát il­le­tő­en is fi­gye­lem­be ve­he­tő ta­pasz­ta­la­tot rög­zí­tett (12. táb­lá­zat).

Nem ítél­jük túl­zot­tan me­rész fel­té­te­le­zés­nek, hogy a hazai kkv-me­ne­dzse­rek több­sé­gé­nek a tu­dá­sa ér­dem­ben nem tér el túl­zot­tan a vizs­gált hall­ga­tó­ké­tól. Hi­szen a me­gyét járva azt ta­pasz­tal­tuk, hogy (bár a megye 52 ezer vál­la­la­tá­nál sok, talán sok ezer ki­tű­nő me­ne­dzser is van) sem a rend­szer­vál­tás ke­re­té­ben kény­szer­vál­lal­ko­zó­vá vál­tak­nak, sem az el­múlt évek­ben vég­zet­tek­nek a szé­les köre nem tudta meg­sze­rez­ni a cég ver­seny­ké­pes­sé té­te­lé­hez szük­sé­ges ve­ze­té­si tu­dást, kész­sé­ge­ket. Az idő­sebb ve­ze­tők több­sé­ge a rend­szer­vál­tás előtt leg­fel­jebb va­la­mely vul­gá­ris ma­te­ri­a­lis­ta kép­zést ka­pott,31 ma pedig a sú­lyos gon­dok­kal küzdő (ha­gyo­má­nyo­san for­rás­hi­á­nyos, kont­ra­sze­lek­tált, túl­bü­rok­ra­ti­zált stb.) köz­ok­ta­tá­sunk32 nem is tanít kor­sze­rű gaz­da­sá­gi is­me­re­te­ket. Nem meg­le­pő tehát, hogy He­ves­ben (is) gyak­ran ta­pasz­tal­ha­tók az aláb­bi, a tel­je­sít­ményt erő­sen mér­sék­lő je­len­sé­gek:

  • Sok kis cég a mar­ke­ting (így a 4P) alap­el­ve­it sem kö­ve­ti: pél­dá­ul még egyes egri élel­mi­szer­bol­tok­ban sem mu­tat­ják be a helyi bo­ro­kat; az üdü­lő­hellyé válni kí­vá­nó fal­vak oly­kor mo­bil­tér­erő, in­ter­net nél­kül kí­nál­ják szál­lá­sa­i­kat; egyes ter­me­lők a dinnyét a föld­jük szé­lén is a bu­da­pes­ti pi­a­co­kon ki­ala­kult ára­kon adnák; sok he­lyütt az ér­ke­ző vagy tá­vo­zó ven­dég­nek sem kö­szön­nek.
  • A HR-mun­ka a ve­ze­tők szé­les kö­ré­nél ma is a ko­ráb­bi bü­rok­ra­ti­kus „sze­mély­ze­ti” munka el­ve­in ala­pul. Annak el­le­né­re, hogy ko­runk­ban az al­kal­ma­zot­tak sok mun­ka­he­lyen nem akkor dol­goz­nak ha­té­ko­nyan, ha ten­ni­va­ló­i­kat (az X el­mé­let irány­mu­ta­tá­sát kö­vet­ve) rész­le­te­sen sza­bá­lyoz­zák és szi­go­rú­an meg­kö­ve­te­lik, hanem akkor, ha a fel­ada­tok­kal, mint az Y el­mé­let ál­lít­ja, egyet­ér­te­nek, és meg­va­ló­sí­tá­suk­nak meg­van­nak a fel­té­te­lei stb.33

A vá­zol­tak nyo­mán a kép­zé­si rend­sze­rünk­ben je­lent­ke­ző – az el­múlt év­ti­ze­dek erő­tel­jes fej­lesz­té­si erő­fe­szí­té­sei el­le­né­re to­vább­ra is idő­sze­rű – ten­ni­va­lók dif­fe­ren­ci­ál­tak és a kö­vet­ke­ző­képp jel­le­mez­he­tők.

    • A fog­lal­koz­ta­tá­si le­he­tő­sé­gek bő­ví­té­se szem­pont­já­ból ki­emel­ke­dő­en fon­tos lenne, hogy az ed­di­gi­ek­nél ha­tá­ro­zot­tab­ban tö­re­ked­jünk az ún. hal­mo­zot­tan hát­rá­nyos hely­ze­tű la­kos­sá­gi réteg nagy há­nya­dát ki­te­vő funk­ci­o­ná­lis anal­fa­bé­ták fel­zár­kóz­ta­tá­sá­ra (és ezt ne te­kint­sük ki­zá­ró­lag az is­ko­lai ta­ní­tó nénik fel­ada­tá­nak). Bár e már nem is­ko­lás­ko­rú ré­teg­ről di­va­tos le­mon­da­ni, úgy tűnik, ez in­do­ko­lat­lan, hi­szen pl. Bagon si­ke­rült ön­szán­tuk­ból is­ko­la­pad­ba ül­tet­ni és ta­nu­lás­ra bírni a ko­ráb­ban az ok­ta­tás­ból ki­ma­radt ro­má­kat.34 Ennél is fon­to­sabb fel­adat a szó­ban forgó réteg év­ti­ze­dek óta fo­lya­ma­tos „új­ra­ter­me­lő­dé­sé­nek” a meg­ál­lí­tá­sa. E tárgy­kör­ben is van­nak ked­ve­ző ta­pasz­ta­la­tok. Köz­is­mer­tek Böjte Csaba Dévai Szent Fe­renc Ala­pít­vá­nyá­nak si­ke­rei.35 De a sajtó sze­rint ugyan­csak ki­emel­ke­dő­en ered­mé­nyes az aba­új­ké­ri,36 va­la­mint a he­jő­ke­reszt­úri is­ko­la is.37 Ezért min­den­képp ajánl­ha­tó az em­lí­tet­tek­hez ha­son­ló kép­zé­si

tö­rek­vé­sek erő­sí­té­se (a je­len­leg ha­lo­vány – me­gyei – te­rü­let­fej­lesz­té­si ter­vek té­má­ra vo­nat­ko­zó elem­zé­se­i­nek a ki­egé­szí­té­se).38

  • Meg kel­le­ne gon­dol­ni, mi­ként le­het­ne erő­sí­te­ni a köz­ok­ta­tást; ki­emel­ten39 a köz­gaz­da­sá­gi is­me­re­tek ter­jesz­té­sét va­la­mennyi fi­a­tal kö­ré­ben. A vizs­gá­zók je­len­le­gi, igen ked­ve­zőt­len gaz­da­sá­gi jel­le­gű tu­dás­szint­jét ugyan­is jö­ven­dő ér­tel­mi­sé­günk ki­fe­je­zet­ten el­fo­gad­ha­tat­lan fel­ké­szült­sé­ge je­lé­nek tart­juk. Hi­szen a jö­vő­ben sú­lyos tár­sa­dal­mi kö­vet­kez­mé­nyei le­het­nek annak, ha még az ér­tel­mi­ség szé­les körei sem lesz­nek tisz­tá­ban a leg­fon­to­sabb, a mé­di­á­ban napi gya­ko­ri­ság­gal tár­gyalt gaz­da­sá­gi fo­gal­mak, össze­füg­gé­sek mi­ben­lé­té­vel sem. Szin­te min­de­nütt nagy szük­ség lenne to­váb­bá vál­lal­ko­zói kép­zés­re. Hi­szen nyil­ván­va­ló, hogy a jól kép­zett me­ne­dzse­rek szá­má­nak nö­ve­ke­dé­se nem­csak a meg­lé­vő vál­la­la­tok ver­seny­ké­pes­sé­gét, hanem a né­pes­ség vál­lal­ko­zá­si haj­lan­dó­sá­gát (ki­emel­ten: a leg­sze­gé­nyebb tér­sé­gek­ben a vál­la­lat­ala­pí­tás szán­dé­kát) is ked­ve­ző­en be­fo­lyá­sol­ná, és a sok új kkv a már meg­le­vők­nél is több új mun­ka­he­lyet lé­te­sít­het­ne.
  • Nem el­ke­rül­he­tő a szak­ok­ta­tás hely­ze­té­nek a kö­zel­múlt­ban már több­ször meg­kí­sé­relt ren­de­zé­se sem. Egyes hi­ány­szak­mák­ban van­nak ugyan ked­ve­ző ta­pasz­ta­la­tok,40 más szak­mák­ban azon­ban nincs, kö­zü­lük egye­sek­ben meg­szűnt ugyan­is a kép­zés, to­váb­bi szak­mák­ban az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek tan­anya­ga­i­nak a „tar­tal­má­val”, gyen­ge kész­ség­fej­lesz­tő ha­tá­sá­val kap­cso­la­tos prob­lé­mák je­lent­kez­nek. Szé­les kör­ben nem tisz­tá­zott az sem, hogy a szak­kép­zés­ben mi­lyen sze­re­pet jut­tas­sunk a vál­la­la­tok­nak. Nap­ja­ink­ban gyak­ran ajánl­ják a du­á­lis ok­ta­tást; ez sok­szor igen ha­té­kony, meg­va­ló­sí­tá­sa azon­ban a szé­les kör­ben ver­seny­ké­pes­sé­gi gon­dok­kal és mun­ka­erő­hi­ánnyal küzdő he­ve­si vál­la­la­tok ese­té­ben oly­kor prob­lé­má­kat is fel­vet. Ese­ten­ként nincs elég ka­pa­ci­tás a gya­kor­no­kok­kal való fog­lal­ko­zás­hoz, má­sutt az a ve­szély je­lent­ke­zik, hogy a hall­ga­tó az ala­csony ha­té­kony­sá­gú gya­kor­la­tot sa­já­tít­ja el. Így ez eset­ben is meg­gon­do­lan­dó a szak­ok­ta­tás, il­let­ve a vál­la­la­ti kép­zés közti cél­sze­rű mun­ka­meg­osz­tás.
  • Végül kü­lö­nös éles­ség­gel kell em­lé­kez­tet­nünk a fel­ső­ok­ta­tás­sal kap­cso­la­tos fel­ada­tok­ra (már csak azért is, mert ennek egyik ágá­ban, a ta­nár­kép­zés­ben dől el a köz­ok­ta­tás egé­szé­nek a szín­vo­na­la). Per­sze ez eset­ben sem ajánl­ha­tunk cso­da­re­cep­te­ket. Min­den­képp új­ra­gon­do­lan­dó­nak vél­jük azon­ban az egye­te­mi ön­ál­ló­ság ha­tá­ra­it, a je­len­le­gi­ek ugyan­is meg­aka­dá­lyoz­zák egy ha­té­kony mi­nő­ség-el­len­őr­zé­si rend­szer lét­re­ho­za­ta­lát.41 Köz­vet­len té­mánk­ra térve ki­emel­jük: mivel a dip­lo­má­sok több­sé­ge szük­ség­sze­rű­en va­la­mi­lyen szin­tű ve­ze­tő lesz, a fel­ső­ok­ta­tás egé­szé­ben el­ke­rül­he­tet­len­nek ítél­jük a (gya­kor­lat­kö­ze­li) ve­ze­té­si is­me­re­tek ok­ta­tá­sát, s ezek ke­re­té­ben a hall­ga­tók gaz­da­sá­gi tá­jé­ko­zó­dá­sá­nak, tu­dá­sá­nak je­len­tős gaz­da­gí­tá­sát is. Nincs mó­dunk arra, hogy itt rész­le­tez­zük a vá­zol­tak meg­va­ló­sí­tá­sá­nak ten­ni­va­ló­it. Ok­vet­len je­lez­zük azon­ban, hogy (mivel a jó­részt dip­lo­má­so­kat fog­lal­koz­ta­tó ok­ta­tás­ban az ága­za­ti át­lag­bér az átlag alatt van, és ez a pá­lya­kez­dő­ket pá­lya­el­ha­gyás­ra, emig­rá­ci­ó­ra kész­te­ti),42 az ága­zat­ban a bér­ren­de­zés sem ha­lo­gat­ha­tó.

Záró meg­jegy­zés

Cik­künk­ben a fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi gon­dok­kal kap­cso­la­tos vál­la­la­ti, va­la­mint ok­ta­tá­si ten­ni­va­ló­i­kat ele­mez­tük. Nyil­ván­va­ló azon­ban, hogy a té­ma­kör­ben ál­la­mi fel­ada­tok is kör­vo­na­laz­ha­tók. Min­den eddig rész­le­te­zett in­téz­ke­dé­sé­nél na­gyobb ha­tá­sa lenne a gaz­da­ság­ra, ha a kor­mány­zat – az ön­kor­mány­za­tok és a kor­mány­szer­vek – si­kert ér­né­nek el az ér­ték­vál­ság „ke­ze­lé­sé­ben” (a ma­gán­tu­laj­don ha­tá­ro­zot­tabb vé­del­mé­ben, a sze­mé­lyi össze­fo­nó­dá­sok ol­dá­sá­ban, a 100% kö­rü­li „bér”-ter­hek eny­hí­té­se terén). A kí­vá­na­tos tár­sa­dal­mi vál­to­zá­sok kö­ré­ben elért elő­re­ha­la­dás igen szé­les kör­ben szá­mol­hat­ná fel ugyan­is a mára ki­ala­kult tel­je­sít­mény-vissza­tar­tást, ezzel to­vább nö­vel­né a már mű­kö­dő cégek ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek ja­vu­lá­sát és az egész kkv-há­ló­zat gya­ra­po­dá­sát, ol­da­ná a fog­lal­koz­ta­tá­si gon­do­kat, és gyor­sí­ta­ná Ke­let-Ma­gyar­or­szág fel­zár­kó­zá­sát.

Jegy­ze­tek

  • 1. Re­gi­o­ná­lis fej­lő­dés Ma­gyar­or­szá­gon. Szerk.: Nagy Le­ven­te, Pa­pa­nek Gábor, PR-Edi­tor, Eger, 2001; Hol­ló­né Kacsó Er­zsé­bet et al.: A dip­lo­más pá­lya­kez­dők szak­mai be­il­lesz­ke­dé­se Észak-Ma­gyar­or­szá­gon. In: Mis­kol­ci Egye­tem Gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Kar VI. Nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­á­ja. M. E. I. kötet. Szerk.: Ko­czisz­ky György, 2007, 292–299. o.; Pa­pa­nek Gábor: A fel­ső­ok­ta­tás a ma­gyar nem­zet­gaz­da­ság­ban. Pol­gá­ri Szem­le, 2009/4.; Heves megye te­rü­let­fej­lesz­té­si kon­cep­ci­ó­ja (2014–2020). Hely­zet­kép. Szlá­vik János, Ko­vács Tibor (a ter­ve­zés ve­ze­tői), 2012. http://​hevesmegye.​hu/​files/​koncepcio/​helyzetertekeles.​pdf
  • 2. Az egy fog­lal­koz­ta­tott által le­dol­go­zott órák száma ugyan­is a ma­gyar gaz­da­ság­ban nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban vi­szony­lag magas, a mun­ka­nél­kü­li­ség pedig me­gyei át­lag­ban még He­ves­ben is vi­szony­lag ala­csony (8%).
  • 3. Mi­cha­el M. Por­ter: The Com­pe­ti­tive Ad­van­tage of Na­tions. Free Press, New York, 1990.
  • 4. Pa­pa­nek Gábor – Borsi Ba­lázs – Tompa Tamás: A ma­gyar gaz­da­ság ver­seny­ké­pes­sé­gét ma­gya­rá­zó té­nye­zők. Kül­gaz­da­ság, 2007/3–4.
  • 5. Latin szó; je­len­té­se: el­lent­mon­dás.
  • 6. Lásd pl. Hab­li­csek Lász­ló: A roma né­pes­ség is­ko­lá­zott­sá­gá­nak te­rü­le­ti ala­ku­lá­sa: té­nyek és becs­lé­sek. Ki­sebb­ség­ku­ta­tás, 2007/4.
  • 7. http://​www.​ksh.​hu/​docs/​hun/​xstadat/​xstadat_​eves/​i_​qlf046.​html
  • 8. PISA 2012 (Prog­ramme for In­ter­na­ti­o­nal Stu­dent As­sess­ment). OECD, Paris, 2013.
  • 9. Nagy Bar­na­bás: A ne­gyed­éves mun­ka­erő-gaz­dál­ko­dá­si fel­mé­rés Heves me­gyei ered­mé­nyei, 2016. III. ne­gyed­év. Heves Me­gyei Kor­mány­hi­va­tal, Fog­lal­koz­ta­tá­si Fő­osz­tály, Eger, 2016.
  • 10. Uo.
  • 11. Egy piac par­ci­á­lis egyen­sú­lyi mo­dell­jét szem­lél­te­tő s a me­cha­niz­must be­mu­ta­tó ábra, hogy az ár, a ke­res­let és a kí­ná­lat köl­csön­ha­tá­sa ho­gyan viszi a pi­a­cot az egyen­súly felé.
  • 12. A té­ma­kör el­mé­le­té­ről lásd pl. Paul Krug­man: Geo­gra­phy and Trade. MIT Press, Camb­ridge, 1991. Ma­gya­rul: Föld­rajz és ke­res­ke­de­lem. Tan­könyv­ki­adó, 2003.; Mi­cha­el E. Por­ter: Com­pe­ti­tive Ad­van­ta­ges, Agg­lo­me­ra­ti­on Eco­no­mics and Re­gi­o­nal Po­li­cy. In­ter­na­ti­o­nal Re­gi­o­nal Sci­en­ce Re­view, 1996, Vol. 19, No. 1–2.; Paul Krug­man – Mau­ri­ce Obst­feld: In­ter­na­ti­o­nal Eco­no­mics. The­ory and Po­li­cy. Ad­di­son Wes­ley, 2000. Ma­gya­rul: Nem­zet­kö­zi gaz­da­ság­tan. El­mé­let és gaz­da­ság­tan. Panem Kiadó, Bu­da­pest, 2003; Len­gyel Imre – Rech­ni­tzer János: Re­gi­o­ná­lis gaz­da­ság­tan. Dia­lóg Cam­pus, Bu­da­pest–Pécs, 2004. stb.
  • 13. Bár a ver­seny­ké­pes­ség fo­gal­má­nak szá­mos meg­ha­tá­ro­zá­sa közül egyik sem ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott, a ki­fe­je­zés ér­tel­me­zé­sei mégis több­nyi­re ha­son­ló­ak. Szé­les kör ért egyet pl. azzal, hogy az elért szint mé­ré­si módja el­té­rő a vál­la­la­tok­nál, il­let­ve a na­gyobb te­rü­le­ti egy­sé­gek, így az or­szá­gok szint­jén. A vál­la­la­tok ver­seny­ké­pes­sé­gét a nagy piaci rész­arány és a meg­fe­le­lő nye­re­ség (Mi­cha­el E. Por­ter: Com­pe­ti­tive Strategy. The Free Press, New York. 1980. Ma­gya­rul: Ver­seny­stra­té­gia. Aka­dé­mi­ai Kiadó, Bu­da­pest, 2006) vagy vál­la­lat­ér­ték (Alf­red Rap­pa­port: Creat­ing Sha­re­hold­er Value. A Guide for Ma­na­gers and In­ves­tors. Free Press, New York, 1998) jelzi, a tér­sé­gek ver­seny­ké­pes­sé­gét vi­szont a ked­ve­ző tel­je­sít­mény, össze­fog­la­ló­an a GDP/fő, rész­le­te­seb­ben pedig va­la­mely sok mu­ta­tón ala­pu­ló rang­sor ér­té­kel­he­ti.
  • 14. Az elv sze­rint a ver­seny­ké­pes­ség­hez egy­aránt szük­sé­ges a ter­mé­kek és szol­gál­ta­tá­sok, to­váb­bá az árak, az ér­té­ke­sí­té­si csa­tor­nák, va­la­mint az ér­té­ke­sí­tés­fo­ko­zó erő­fe­szí­té­sek piaci igé­nyek­hez iga­zí­tá­sa. Lásd pl. Phi­lip Kot­ler: Mar­ke­ting Ma­nag­ement. Pren­ti­ce Hall, Eng­le­wood Cliffs, 1967.
  • 15. A vár­ha­tó ered­mény vo­lu­me­nét ér­zé­kel­tet­he­ti, hogy a Fel­ső-Mát­rá­ban 1989-ben kb. 300 ezer ven­dég­éj­sza­kát re­giszt­rál­tak, ami a nagy vál­la­la­ti üdü­lők meg­szű­né­se miatt, s mert a ven­dég­lá­tás kí­ná­la­ta nem kel­lő­en iga­zo­dott a csa­lá­di tu­laj­do­nú „hét­vé­gi” há­zak­ban meg­száll­ni szán­dé­ko­zók szük­ség­le­te­i­hez, mára évi 100 ezer kö­rü­li­re esett.
  • 16. Doug­las McG­re­gor: The Human Side of En­ter­pri­se. McGraw-Hill, New York, 1960.
  • 17. Egyre több példa is­mert a va­la­mely mun­ka­he­lyen dol­go­zók ma­ga­sabb jut­ta­tá­sok­kal (akár 30%-kal nö­velt bér­rel, vagy la­kás­szer­zé­si tá­mo­ga­tás­sal, magas törzs­gár­da­dí­ja­zás­sal stb.) új mun­ka­hely­re csá­bí­tá­sá­ra.
  • 18. Jel­lem­ző, hogy még a messze az átlag fe­let­ti kezdő ke­re­se­tű fi­a­tal BCE-dip­lo­má­sok egy­har­ma­da sem elé­ge­dett a jö­ve­del­mé­vel. And­rá­si Mó­ni­ka – Kiss Gábor – Sza­lai Vik­tó­ria: A 2014. évi dip­lo­más pá­lya­kez­dé­si ku­ta­tás ered­mé­nyei. Köz-Gaz­da­ság, 2016/2., 227. o.
  • 19. World Com­pe­ti­ti­ve­ness Year­book. IMD, Lau­sanne, 2015.
  • 20. Len­gyel ugyan­ezt a ma­gyar me­gyék ver­seny­ké­pes­sé­gé­ről is rég meg­ál­la­pí­tot­ta. Lásd Len­gyel Imre: Ver­seny és te­rü­le­ti fej­lő­dés. JATE Press, Sze­ged, 2003.
  • 21. A köz­le­ke­dé­si adott­sá­gok (pl. lassú tö­meg­köz­le­ke­dés, rossz utak) miatt az in­gá­zók át­la­gos be­já­rá­si tá­vol­sá­ga He­ves­ben alig 25 km.
  • 22. „Ame­lyik pin­cér nem tud mo­so­lyog­ni, job­ban tette volna, ha ven­dég­nek szü­le­tik” – mond­ta volt erről Gun­del Ká­roly, a ma­gyar ven­dég­lá­tás nagy öreg­je.
  • 23. Hol­ló­né Kacsó et al., i. m.
  • 24. Forgó Me­lin­da – Czakó And­rea – Lévai Ró­bert Sán­dor: Friss­dip­lo­má­sok­kal szem­ben tá­masz­tott mun­ka­adói el­vá­rá­sok. Fel­ső­ok­ta­tá­si Mű­hely, 2009/3., 77. o.
  • 25. And­rá­si–Kiss–Sza­lai, i. m.
  • 26. A fel­ső­ok­ta­tás prob­lé­má­i­ról pl. a Ma­gyar Fel­ső­ok­ta­tá­si Akk­re­di­tá­ci­ós Bi­zott­ság volt el­nö­ké­nek, Bazsa György­nek az elő­adá­sa ad rész­le­te­sebb (s kissé op­ti­mis­ta) elem­zést. Bazsa György: Egy em­ber­öl­tő si­ke­rei és gond­jai a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás­ban. Fel­ső­ok­ta­tá­si Mű­hely, 2014/2.
  • 27. 14 fő egy­szer sem je­lent­ke­zett vizs­gá­ra, 28 vi­szont két­szer, 3 há­rom­szor is kí­sér­le­tet tett.
  • 28. Per­sze az ak­tu­ál­po­li­ti­kai is­me­re­tek hi­á­nya prob­lé­mák­ra utal­hat a hazai gaz­da­ság­po­li­ti­kai kom­mu­ni­ká­ció ha­té­kony­sá­ga terén is.
  • 29. TOP 50 Heves, 2015. A NAV, a Heves Me­gyei Hír­lap és a HKIK közös ki­ad­vá­nya, 4., 6. o.
  • 30. E meg­ál­la­pí­tás össze­cseng azon, a ma­inst­ream fel­fo­gás­mód­tól el­té­rő ún. ins­ti­tu­ci­o­na­lis­ta né­ze­tek­kel, ame­lyek sze­rint a mo­dern gaz­da­sá­gok­ban a tel­je­sít­mé­nyek je­len­tős há­nyad­ban „in­téz­mé­nyi” té­nye­zők­től füg­ge­nek. Lásd pl. A Mo­dern Re­ader in Ins­ti­tu­ti­o­nal and Evo­lu­ti­on­ary Eco­no­mics. Ed.: Geoff­rey M. Hodg­son, Ed­ward Elgar, Chel­ten­ham, 2003.
  • 31. Vi­lá­go­san látni kell szel­le­mi örök­sé­günk ter­he­it. A ve­ze­tés­el­mé­let klasszi­ku­sa, H. Fayol sze­rint pl. ve­zet­ni nem más, mint a szer­ve­zet egé­szé­nek ér­de­ke­it fi­gye­lem­be véve ter­vez­ni, szer­vez­ni, ren­del­kez­ni, ko­or­di­nál­ni és el­len­őriz­ni. A másik klasszi­kus, a fu­tó­sza­lag fel­ta­lá­ló­ja, F. W. Tay­lor sze­rint a munka ter­ve­zé­se­kor a szab­vá­nyos mun­ka­esz­kö­zö­ket és mun­ka­kö­rül­mé­nye­ket, va­la­mint a szük­sé­ges moz­du­la­to­kat kell fi­gye­lem­be venni. Ezek ma is vi­lág­szer­te el­fo­ga­dott né­ze­tek. A ko­rá­ban elő­re­mu­ta­tó­nak ítélt s hosszú éve­kig el­is­mert tan­könyv (Ipar­gaz­da­ság­tan 1. Szerk.: Wil­csek Jenő, KJK, Bu­da­pest, 1966) azon­ban azt rög­zí­tet­te, hogy Tay­lor rend­sze­re „a ki­zsák­má­nyo­lás fo­ko­zá­sá­nak mód­sze­re” (bár „tar­tal­maz ha­la­dó ele­me­ket is;” i. m. 126. o.). H. Fayol szin­tén „tel­jes át­ér­té­ke­lést igé­nyel” (mivel nem a nép­gaz­da­sá­gi ter­ve­zés irá­nyí­tó­szer­epé­ről ér­te­ke­zik; i. m. 132. o.). Sok ak­ko­ri ta­nu­ló ma is így gon­dol­ja eze­ket.
  • 32. A köz­ok­ta­tás mi­nő­sé­gé­vel kap­cso­la­tos gon­dok rész­le­te­zé­se meg­ha­lad­ja cik­künk ke­re­te­it.
  • 33. McG­re­gor, i. m.
  • 34. Vel­kei Tamás: „Ciki, ha szóba kerül, hány osz­tá­lyom van”. Ma­gyar Nem­zet, 2016. május 27.
  • 35. http://​szentferencalapitvany.​org/​
  • 36. Ma­gyar Nem­zet, 2012. már­ci­us 17.
  • 37. Ma­gyar Nem­zet, 2015. no­vem­ber 21.
  • 38. Lásd Csá­for Haj­nal­ka – Nagy Le­ven­te – Pa­pa­nek Gábor: A te­rü­let­fej­lesz­tés idő­sze­rű ten­ni­va­lói. Elő­adás az Óbu­dai Egye­te­men 2016. május 19–20-án meg­ren­de­zés­re ke­rü­lő, a Kár­pát-me­den­cei (ma­gyar) ver­seny­ké­pes­ség című 7. Bá­tho­ry–Bras­sai Kon­fe­ren­ci­án.
  • 39. Amint je­lez­tük, a cikk ke­re­tei nem ele­gen­dő­ek a szfé­ra egé­szé­vel kap­cso­la­tos kor­sze­rű­sí­té­si ten­ni­va­lók át­te­kin­té­sé­re.
  • 40. Vas Ist­ván: Gya­kor­lat­ori­en­tált szál­lo­dai szak­em­ber­kép­zés. Pe­ri­o­di­ca Oe­co­no­mi­ca, 2011, 21–29. o. http://​www.​gti.​ektf.​hu/​PO2011.​html
  • 41. „Az át­lát­ha­tó­ság, az el­szá­mol­tat­ha­tó­ság és az in­teg­ri­tás a köz­pén­zek­kel való gaz­dál­ko­dás három leg­fon­to­sabb alap­el­ve.” Do­mo­kos Lász­ló: Át­lát­ha­tó­ság, el­szá­mol­tat­ha­tó­ság, in­teg­ri­tás – az eti­kus köz­pénz­ügyi me­nedzs­ment három alap­el­ve. Pol­gá­ri Szem­le, 2015/4–6. Idéz­zük tehát az is­mert ok­ta­tás­ku­ta­tó­nak fel­adat­ki­je­lö­lő ér­té­kű meg­jegy­zé­sét: „Az oly sokat han­goz­ta­tott fel­ső­ok­ta­tá­si mi­nő­ség­biz­to­sí­tás gya­kor­la­ti­lag nem lé­te­zik.” Po­ló­nyi Ist­ván: Ok­ta­tás, ok­ta­tás­po­li­ti­ka, ok­ta­tás­gaz­da­ság. Nem­ze­ti Tan­könyv­ki­adó, Bu­da­pest, 2008, 316. o.
  • 42. Go­lo­vics Jó­zsef: Az eu­ró­pai brain drain és a ra­ci­o­ná­lis állam vá­la­sza. Pol­gá­ri Szem­le, 2014/1–2.

To­váb­bi fel­hasz­nált iro­da­lom

Pa­pa­nek Gábor: A gyor­san nö­vek­vő ma­gyar kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok a gaz­da­ság po­ten­ci­á­lis mo­tor­jai. Köz­gaz­da­sá­gi Szem­le, 2010/4.
Tho­mas J. Pe­ters – Ro­bert H. Wa­ter­man: A siker nyo­má­ban. Kos­suth Kiadó, Bu­da­pest, 1986.