Erdélyi magyarok a romániai munkaerőpiacon

Össze­fog­la­lás

Ta­nul­má­nyunk­ban a ro­má­ni­ai ma­gya­rok mun­ka­erő­pi­a­ci esé­lye­it és hely­ze­tét vizs­gál­juk, és rá­vi­lá­gí­tunk a ne­ga­tív és po­zi­tív ten­den­ci­ák­ra is. Kér­dő­íves ku­ta­tá­sunk­ban arra ke­res­sük a vá­laszt, hogy az er­dé­lyi ma­gyar mun­ka­erő előny­ben ré­sze­sí­ti-e a ma­gyar do­mi­nan­ci­á­jú mun­ka­he­lye­ket, mi­lyen mér­ték­ben diszk­ri­mi­nál­ják őket a nem­ze­ti­sé­gük miatt, és a mun­ka­he­lyi konf­lik­tu­sok for­rá­sa a román nyelv­is­me­ret hi­á­nyos­sá­ga­i­ban vagy az el­té­rő kul­tú­rá­ban ke­re­sen­dő, végül a román–ma­gyar konf­lik­tu­sok va­ló­ban jelen van­nak-e a min­den­na­pok­ban, vagy mind­ez csu­pán a média által ger­jesz­tett tév­hi­ten ala­pul.

Hun­ga­ri­ans of Transyl­va­nia on the Ro­ma­ni­an La­bour Mar­ket

Sum­ma­ry

In this study we exa­mi­ne the op­por­tuni­ti­es and si­tu­a­ti­on of Hun­ga­ri­ans on the Ro­ma­ni­an la­bour mar­ket. We also high­light po­sit­ive and ne­ga­tive trends. With our re­se­arch quest­ion­naire, we are se­e­king ans­wers to whet­her the Hun­ga­ri­an la­bour force pre­fers Hun­ga­ri­an do­mi­na­ted jobs and how much they are discri­mi­na­ted aga­inst be­ca­u­se of their na­ti­o­na­lity. Whet­her conf­licts in the workplace are due to a lack of Ro­ma­ni­an lan­gu­age skills, or be­ca­u­se of dif­fe­ren­ces in the cul­tu­re. And fi­n­ally, whet­her Ro­ma­ni­an–Hun­ga­ri­an conf­licts re­ally exist in every­day life, or if all this is just based on a myth crea­ted by the media.

A ro­má­ni­ai ma­gyar kö­zös­ség egy ha­zánk­nál na­gyobb te­rü­le­ten el­szór­tan él, je­len­tő­sen el­té­rő vi­szo­nyok kö­zött. Az et­ni­kai tér­szer­ke­zet alap­ján három ré­gi­ót kü­lön­böz­tet­he­tünk meg: Szé­kely­föld a ro­má­ni­ai ma­gya­rok csak­nem fe­lé­nek ad ott­hont, Er­dély egyet­len ma­gyar több­sé­gű ré­gi­ó­ja. A par­ti­umi határ menti sáv­ban a ro­má­ni­ai ma­gya­rok egy­ne­gye­de él. A román–ma­gyar vi­szony itt sok­kal ke­vés­bé aszim­met­ri­kus, mint Er­dély más te­rü­le­te­in, a nyelv­hasz­ná­la­ti nor­mák ki­egyen­sú­lyo­zot­tab­bak. A har­ma­dik régió egy in­ter­et­ni­kus zóna, amely Má­ra­ma­ros­tól Ko­lozs megye és Maros megye nem szé­kely­föl­di ré­szén ke­resz­tül Dél-Er­dé­lyig és a Bán­sá­gig nyú­lik. Ezen a te­rü­le­ten a ma­gya­rok tény­le­ges ki­sebb­sé­gi, il­let­ve szór­vány­hely­zet­ben élnek.¹

Ro­má­ni­á­ban több nem­ze­ti­ség együt­tes je­len­lé­te ta­pasz­tal­ha­tó. A több­ség és a ki­sebb­ség kö­zöt­ti vi­szony és az ebből adódó fe­szült­sé­gek gyak­ran et­ni­kai konf­lik­tu­sok­hoz ve­zet­nek. Ta­nul­má­nyunk­ban el­ső­sor­ban azok­ra a né­zet­el­té­ré­sek­re fó­kusz­á­lunk, ame­lyek részt­ve­vő­jük sze­rint ma­gya­rok­ra és ro­má­nok­ra osz­la­nak, il­let­ve sze­mé­lyek kö­zött vagy szer­ve­ze­ten belül zaj­la­nak. Akár tör­té­nel­mi alapú, akár a je­len­ben zajló fo­lya­ma­tok, okok miatt rob­ban ki a konf­lik­tus, az össze­egyez­tet­he­tet­len ér­de­kek ön­ma­guk­ban nem ele­gen­dő­ek ahhoz, hogy a konf­lik­tu­sok élet­ben ma­rad­ja­nak. A né­zet­el­té­ré­sek akkor ké­pe­sek az em­be­re­ket egy­más ellen for­dí­ta­ni, ha ér­té­ke­ket is ma­guk­ban hor­doz­nak. Az ér­té­kek­ben hisz­nek az em­be­rek, az iden­ti­tá­su­kat pedig meg­ha­tá­roz­za a hitük. Az el­té­rő po­li­ti­kai, ideo­ló­gi­ai, val­lá­si ér­té­ke­ket valló cso­por­tok tag­jai kü­lön­böz­nek egy­más­tól né­ze­te­ik­ben, at­ti­tűd­je­ik­ben, és ezek men­tén je­lent­ke­zik a konf­lik­tus. A tör­té­nel­mi és a tár­sa­dal­mi konf­lik­tu­sok át­szí­nez­he­tik a szer­ve­ze­ti kul­tú­rát. Az azo­nos szer­ve­ze­ti ho­va­tar­to­zás nem zárja ki, hogy el­té­rő ér­de­kek ke­let­kez­ze­nek, me­lyek hát­te­ré­ben áll­hat­nak kü­lön­bö­ző ér­té­kek, né­ze­tek, ideo­ló­gi­ák.²

Ta­nul­má­nyunk­ban a ro­má­ni­ai ma­gya­rok mun­ka­erő­pi­a­ci esé­lye­it és hely­ze­tét vizs­gál­juk, rá­vi­lá­gí­tunk az eset­le­ge­sen fel­me­rü­lő ne­héz­sé­gek­re is. A vizs­gált tér­ség­ben a téma ak­tu­á­lis, napi szin­ten je­len­nek meg hírek a saj­tó­ban és a mé­di­á­ban román–ma­gyar konf­lik­tu­sok­ról. Egy kö­zel­múlt­ban meg­je­lent ál­lás­hir­de­tés pél­dá­ul így szól: „Ék­szer­bol­tunk­ba el­áru­sí­tó­nőt ke­re­sünk. Előny­ben a mun­ka­ta­pasz­ta­lat­tal ren­del­ke­ző, jó meg­je­le­né­sű, fi­a­tal sze­mé­lyek. Ma­gyar nem­ze­ti­sé­gűt nem al­kal­ma­zunk.”³ A hir­de­tés nem­csak nem­ze­ti­ség alap­ján, hanem élet­kor sze­rint is diszk­ri­mi­nál­ja a je­lent­ke­ző­ket. Sok ha­son­ló példa alap­ján a ma­gyar kö­zös­ség­nek nehéz a szü­lő­föld­jén ki­sebb­ség­ben élni, mi­köz­ben őrzik iden­ti­tá­su­kat és nyel­vü­ket.

Kér­dő­íves ku­ta­tás

Ku­ta­tá­sunk során a ro­má­ni­ai ma­gya­rok mun­ka­erő­pi­a­ci hely­ze­tét te­kint­ve arra ke­res­tük a vá­laszt, mi­lyen ne­héz­sé­gek­kel kell szem­be­néz­ni­ük a meg­kér­de­zet­tek­nek, a mun­ka­vég­zés során éri-e őket diszk­ri­mi­ná­ció, il­let­ve mi­lyen konf­lik­tu­sok­ba ke­rül­nek más nem­ze­ti­sé­gű mun­ka­tár­sa­ik­kal. Kí­ván­csi­ak vol­tunk arra is, hogy a sajtó által sok­szor han­goz­ta­tott ked­ve­zőt­len ki­lá­tá­sok és a román–ma­gyar konf­lik­tu­sok va­ló­ban jelen van­nak-e a min­den­na­pok­ban, vagy ez csu­pán a média által ger­jesz­tett tév­hit. Ennek meg­fe­le­lő­en az aláb­bi hi­po­té­zi­se­ket fo­gal­maz­tuk meg:

On­line kér­dő­ívün­ket 165 fő töl­töt­te ki, mely­ből 50,3% férfi, 49,7% pedig nő. A min­tá­ban szin­te min­den kor­osz­tály kép­vi­sel­te­ti magát. A leg­fi­a­ta­labb vá­lasz­adó 15, míg a leg­idő­sebb 70 éves. A ki­töl­tők át­lag­élet­ko­ra 35 év. A tá­gab­ban ér­tel­me­zett Er­dély 16 me­gyé­jé­ből 12-ből ér­kez­tek vá­la­szok. A leg­több vá­lasz Har­gi­ta me­gyé­ből ér­ke­zett (44,24%), ezt kö­ve­ti Maros (15,15%), Arad (8,48%), Ko­lozs (7,27%), Temes (3,63%), Bihar (3,63%), Ko­vász­na (2,72%), Szat­már (2,42%), Hu­nyad (0,60%), Sze­ben (0,60%) és Bras­só (0,60%) me­gyék. Három me­gyé­ből (Fehér, Szi­lágy, Má­ra­ma­ros) nem ér­ke­zett ki­töl­tés.

Is­ko­lai nyelv­hasz­ná­lat

A ki­töl­tők 100%-a be­fe­jez­te ál­ta­lá­nos is­ko­lai ta­nul­má­nya­it. Ebből 94,5%-uk ma­gya­rul, 1,2%-uk ro­má­nul, 4,2%-uk pedig ve­gye­sen, román és ma­gyar nyel­ven egy­aránt ta­nult. A min­tá­ban sze­rep­lők 46,1%-a szak­kö­zép­is­ko­lát vég­zett, mely­ből 75% anya­nyel­vén ta­nult. A lí­ce­um­ba járók 79,7%-a, a tech­ni­ku­mot vég­zet­tek 62,8%-a ta­nult ma­gya­rul. Egye­tem­re a vá­lasz­adók 43,6% járt, mely­ből 50% ma­gya­rul, 33,3% ro­má­nul, 16,7% ve­gye­sen ta­nult.

Minél ma­ga­sabb vég­zett­sé­get sze­ret­ne sze­rez­ni va­la­ki, annál ne­he­zebb, hogy anya­nyel­vi ok­ta­tás­ban ve­gyen részt. Míg az ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban szin­te min­den­ki­nek le­he­tő­sé­ge van az anya­nyel­ven tör­té­nő ta­nu­lás­ra, addig a fel­ső­fo­kú vég­zett­ség meg­szer­zé­sé­re már csak a vá­lasz­adók fe­lé­nek adó­dott al­kal­ma.

Nem­ze­ti­ség, anya­nyelv, román nyelv­hasz­ná­lat

Ku­ta­tá­sunk során kí­ván­csi­ak vol­tunk, a meg­kér­de­zet­tek érez­nek-e nem­ze­ti­sé­gi el­kö­te­le­zett­sé­get, ho­va­tar­to­zás-tu­da­tot. A vá­la­szok­ból meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy 1 sze­mély ki­vé­te­lé­vel min­den­ki ma­gyar­nak val­lot­ta magát, így a meg­kér­de­zet­tek 99,4%-a tett ta­nú­bi­zony­sá­got ma­gyar kö­tő­dé­sé­ről és iden­ti­tá­sá­ról. Az iden­ti­tás­tu­dat másik meg­ha­tá­ro­zó eleme az anya­nyelv. A vá­lasz­adók döntő része (98,8%) ma­gyar anya­nyel­vű, míg 2 fő (1,2%) nem vá­la­szolt erre a kér­dés­re.

A meg­kér­de­zet­tek 9,1%-a anya­nyel­vi szin­ten be­szél ro­má­nul, 18,8% tö­ké­le­te­sen be­szél, 38,2% jól be­szé­li, de érez­he­tő ak­cen­tus­sal, 26,1%-a meg tudja ér­tet­ni magát, 7,3% bi­zo­nyos ese­tek­ben meg tudja ér­tet­ni magát, de csak ne­héz­sé­gek­kel, míg egy fő egy­ál­ta­lán nem be­szé­li az or­szág hi­va­ta­los nyel­vét.

A vá­lasz­adók szű­kebb csa­lá­di kör­ben ma­gya­rul be­szél­nek, a tel­jes min­tá­ból csu­pán ket­ten be­szél­nek fő­ként ro­má­nul. A ba­rá­ti tár­sa­sá­gok ese­té­ben még min­dig dön­tő­en a ma­gyar a hasz­ná­la­tos nyelv (89,1%), a mun­ka­he­lyen vi­szont a vá­lasz­adók va­la­mi­vel több mint fele ma­gya­rul be­szél. Az üz­le­tek­ben már ke­ve­sebb le­he­tő­ség van az anya­nyelv hasz­ná­la­tá­ra (48,5%), a hi­va­ta­lok­ban pedig még ke­ve­sebb. Az er­dé­lyi ma­gya­rok tehát anya­nyel­vü­ket csak a tár­sa­dal­mi élet szű­kebb szfé­rá­i­ban, a csa­lá­di és a ba­rá­ti kör­ben hasz­nál­ják. Csu­pán a Szé­kely­föl­dön mu­tat­ha­tó ki, hogy a vá­lasz­adók mind az 5 te­rü­le­ten tud­nak ma­gya­rul kom­mu­ni­kál­ni, erre is csu­pán a ki­töl­tők 14,5%-ának van le­he­tő­sé­ge (1. ábra).

A mun­ka­hely­vá­lasz­tás­ra ható té­nye­zők

A mun­ka­hely­vá­lasz­tást be­fo­lyá­so­ló té­nye­zők 5-ös ská­lá­ján a leg­fon­to­sabb a mun­ka­he­lyi lég­kör (4,3). Ezt szo­ro­san kö­ve­ti a fi­ze­tés, va­la­mint a szak­mai fej­lő­dés (4,2). Sze­re­pet ját­szik még a kre­a­ti­vi­tás (4,1), az ön­ál­ló­ság (4,0) és a kar­ri­er­épí­tés le­he­tő­sé­ge is (3,8). A mun­ka­hely kö­zel­sé­ge és a mun­ka­he­lyen hasz­ná­la­tos nyelv nem ját­szik döntő sze­re­pet a vá­la­szok alap­ján. Az utol­só he­lyen a ve­ze­tő és a mun­ka­tár­sak nem­ze­ti­sé­ge áll (2,5). Ebből arra lehet kö­vet­kez­tet­ni, hogy a kü­lön­bö­ző nem­ze­ti­sé­gek kö­zött nincs olyan el­len­tét, amely be­fo­lyá­sol­ná a mun­ka­he­lyi éle­tet (2. ábra).

Nem­ze­ti­sé­gek a mun­ka­he­lyi szer­ve­zet­ben

A vá­lasz­adók 67,3%-ának ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű, 25,2%-ának román, 4,4%-ának német, 0,6%-ának dán, 0,6%-ának ko­re­ai, 1,3%-ának olasz és 0,6%-ának pedig oszt­rák a ve­ze­tő­je, il­let­ve mun­kál­ta­tó­ja. A szer­ve­ze­tek 66,7%-ában a ma­gya­rok ará­nya meg­ha­lad­ja az 50%-ot, 8,5%-ában fe­le-fe­le arány­ban osz­la­nak meg, míg 24,8%-ában 50% alatt van a ma­gya­rok ará­nya. A ma­gya­rok vál­la­la­ton be­lü­li ará­nya ott ala­cso­nyabb, ahol el­ső­sor­ban el­szór­tan élnek (3. ábra).

A diszk­ri­mi­ná­ció for­mái

Ku­ta­tá­sunk fó­ku­szá­ban az áll, mi­lyen mér­ték­ben éri az er­dé­lyi ma­gyar mun­ka­vál­la­ló­kat ne­ga­tív diszk­ri­mi­ná­ció a ro­má­ni­ai mun­ka­erő­pi­a­con. A vá­lasz­adók több mint felét (55,8%) érte hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­tés, ál­ta­lá­ban a nem­ze­ti­sé­gük miatt. A mun­ká­hoz való hoz­zá­ju­tás te­kin­te­té­ben a ki­töl­tők 38,2%-a ta­lál­ko­zott már olyan ál­lás­hir­de­tés­sel, amely ki­re­kesz­tő volt a ma­gya­rok­kal szem­ben, 25,5% pedig érez­te már úgy, hogy nem­ze­ti­sé­gi ho­va­tar­to­zá­sa miatt esik el egy ál­lás­tól. Az al­kal­ma­zá­si fel­té­te­lek ese­té­ben 30,3% ta­pasz­talt kü­lönb­sé­get más nem­ze­ti­sé­gű mun­ka­tár­sa­i­val szem­ben. Bé­re­zés te­kin­te­té­ben ta­pasz­tal­ták a leg­ke­ve­seb­ben az el­té­rő bá­nás­mó­dot (13,9%). Le­épí­té­sek al­kal­má­val szin­tén ke­ve­sen ta­pasz­tal­tak diszk­ri­mi­ná­ci­ót (15,8%), de az elő­lép­te­té­sek ese­té­ben a ki­töl­tők 27,3%-a sze­rint elő­for­dult már, hogy a nem­ze­ti­sé­gi ho­va­tar­to­zás fon­to­sabb volt, mint a tel­je­sít­mény. A vá­la­szok­ból tehát meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az em­be­ri­erő­for­rás-me­nedzs­ment min­den te­rü­le­tét érin­ti az er­dé­lyi ma­gya­rok­kal szem­be­ni meg­kü­lön­böz­te­tés, ám ennek mér­té­ke el­té­rő (4. ábra).

A vá­lasz­adók 57%-a nem ért egyet azzal, hogy Ro­má­ni­á­ban csak azok tud­nak ér­vé­nye­sül­ni, akik ta­nul­má­nya­ik leg­alább egy ré­szét ro­má­nul foly­tat­ták. A min­tá­ban sze­rep­lők va­la­mi­vel több mint fele (53,8%) úgy véli, hogy a román mun­ka­tár­sak ál­ta­lá­ban el­len­sé­ge­sen vi­sel­ked­nek azok­kal a ma­gya­rok­kal szem­ben, akik nem is­me­rik jól a román nyel­vet. A vá­lasz­adók 58,2%-a úgy tart­ja, hogy a ro­má­nok­nak jobb elő­me­ne­te­li le­he­tő­sé­ge­ik van­nak, mint a ma­gya­rok­nak(5. ábra).

Arra az ál­lí­tás­ra, hogy egy ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű ne­he­zen kerül ve­ze­tői po­zí­ci­ó­ba, na­gyon el­té­rő vá­la­szok ér­kez­tek. Közel azo­nos azok­nak az ará­nya, akik egyet­ér­te­nek (40%) és akik nem ér­te­nek egyet (42,4%) ezzel az ál­lí­tás­sal. A min­tá­ban sze­rep­lők 20%-a ér­tett egyet azzal, hogy a ro­má­nok a ju­tal­mak, pré­mi­u­mok ki­osz­tá­sá­nál előny­ben ré­sze­sül­nek. A vá­lasz­adók kö­rül­be­lül fele sze­rint (49,7%) ez nem jel­lem­ző. Szin­tén 49,7% úgy véli, hogy a fe­le­lős­ség­re vonás ese­té­ben nem tesz­nek kü­lönb­sé­get ro­má­nok és ma­gya­rok kö­zött. A fe­le­lős­ség­re vonás mér­té­ke egyen­lőt­len a vá­lasz­adók kö­rül­be­lül egy­har­ma­da sze­rint (6. ábra).

A leg­na­gyobb egyet­ér­tés abban az eset­ben volt, ami­kor a ro­má­nok és a ma­gya­rok együtt­mű­kö­dő ké­pes­sé­gé­re kér­dez­tünk rá: ha együtt kell dol­goz­ni­uk a mun­ka­he­lyen egy közös pro­jekt ke­re­té­ben, mennyi­re ké­pe­sek ke­zel­ni a kul­tu­rá­lis kü­lönb­sé­ge­ket, félre tud­ják-e tenni az elő­íté­le­te­i­ket. A vá­lasz­adók 68,5% sze­rint csa­pat­mun­ka ese­té­ben jól együtt tud­nak dol­goz­ni. Annak el­le­né­re, hogy el­té­rő kul­tú­rá­kat kép­vi­sel­nek, más nem­ze­ti­ség­hez tar­toz­nak, még­sem üt­köz­nek egy­más­nak egy fel­adat közös meg­ol­dá­sa ese­tén, ké­pe­sek ko­ope­rál­ni egy­más­sal. Mind­két fél el­sőd­le­ges célja, hogy si­ke­re­sen old­ják meg a fel­ada­tot.

A nem­ze­ti­sé­gi konf­lik­tu­sok jel­le­ge és tí­pu­sai

A kö­vet­ke­ző kér­dé­sek­ben a több­sé­gi nem­zet és ki­sebb­sé­gi nem­zet kö­zöt­ti konf­lik­tu­sok vizs­gá­la­tá­ra kon­cent­rál­tunk. Ál­ta­lá­ban véve a mun­ka­he­lyen nem ész­lel­nek konf­lik­tu­so­kat a nem­ze­ti­sé­gek kö­zött a ki­töl­tők (69,1%). Ennek hát­te­ré­ben ter­mé­sze­te­sen az is áll­hat, hogy a ma­gya­rok ará­nya magas a szer­ve­ze­ten belül, va­la­mint a mun­kál­ta­tók több­sé­ge is szin­tén ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű. Ahol ész­lel­nek konf­lik­tu­so­kat nem­ze­ti­sé­gek kö­zött (30,9%), ott ér­de­mes meg­néz­ni, mi­lyen jel­le­gű­ek ezek az össze­tű­zé­sek.

Aki­nek már volt mun­ka­he­lyi konf­lik­tu­sa a szár­ma­zá­sa miatt, leg­gyak­rab­ban szó­be­li vi­tá­ba ke­ve­re­dett (52,9%), ezt kö­ve­tik a kü­lön­bö­ző né­zet­el­té­ré­sek (13,7%), majd 9,8%-ban elő­for­dul a ve­sze­ke­dés, sőt ezek a hely­ze­tek annyi­ra el­mér­ge­sed­tek, hogy az ese­tek 9,8%-ában du­la­ko­dás­sá is fa­jul­tak. Bí­ró­sá­gi ügy azon­ban egyik­ből sem lett. Fi­gye­lem­re méltó, hogy erre a kér­dés­re a ki­töl­tők 17,6%-a nem vá­la­szolt.

Nö­vek­vő sor­rend­be he­lyez­ve meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a leg­ke­ve­sebb mun­ka­he­lyi konf­lik­tust a val­lá­si kü­lönb­sé­gek miatt ta­pasz­tal­ták a ki­töl­tők (20%). Er­dély­ben már év­szá­za­dok óta lé­te­zik a val­lá­si sok­szí­nű­ség (ka­to­li­ku­sok, re­for­má­tu­sok, evan­gé­li­ku­sok, uni­tá­ri­u­sok, or­to­do­xok, zsi­dók) és az ezzel együtt ki­ala­kult val­lá­si to­le­ran­cia. Ezt kö­ve­ti a for­rá­sok egyen­lőt­len el­osz­tá­sá­ból szár­ma­zó össze­tű­zés (26,7%), majd az egyen­lőt­len kar­ri­er­épí­té­si le­he­tő­sé­gek (28,5%). Az egyen­lőt­len ha­tal­mi vi­szo­nyok­ból (32,7%), a szár­ma­zás­be­li kü­lönb­sé­gek­ből (32,7%) és a kul­tu­rá­lis el­té­ré­sek­ből (33,3%) adó­dó­an kö­rül­be­lül min­den har­ma­dik sze­mély átélt már va­la­mi­fé­le össze­üt­kö­zést. Ennél jóval ma­ga­sabb arány­ban for­dult elő az elő­íté­le­tes­ség (43,6%) és a tör­té­nel­mi kü­lönb­sé­gek (44,2%) által oko­zott konf­ron­tá­ló­dás. Leg­gyak­rab­ban a nyel­vi kü­lönb­sé­gek, ne­héz­sé­gek (46,7%), a nyel­vi kom­mu­ni­ká­ci­ós prob­lé­mák (46,7%), és fel­te­he­tő­en az ebből fa­ka­dó in­for­má­ci­ók téves ér­tel­me­zé­se (50,9%) vezet a mun­ka­he­lyen belül az el­té­rő nem­ze­ti­ség­hez tar­to­zók konf­lik­tu­sa­i­hoz.

A ku­ta­tás ered­mé­nye­i­nek össze­ve­té­se a hi­po­té­zi­sek­kel

Első fel­té­te­le­zé­sünk, mely sze­rint az er­dé­lyi ma­gyar mun­ka­erő­nek fon­tos, hogy a mun­ka­tár­sak és a ve­ze­tő nem­ze­ti­sé­ge ma­gyar le­gyen, nem iga­zo­ló­dott be. Bár a mun­ka­he­lyi lég­kör a leg­fon­to­sabb a ki­töl­tők sze­rint – egy öt­fo­ko­za­tú ská­lán ennek ér­té­ke 4,3 –, a főnök és a mun­ka­tár­sak nem­ze­ti­sé­ge az utol­só hely­re ke­rült (2,5). A mun­ka­hely­vá­lasz­tás­nál tehát egy­ál­ta­lán nem be­fo­lyá­so­ló té­nye­ző, hogy ro­má­nok­kal vagy ma­gya­rok­kal kell együtt dol­goz­ni. A vá­lasz­adók nagy része úgy gon­dol­ja, hogy a ro­má­nok és a ma­gya­rok jól együtt tud­nak mű­köd­ni egy csa­pat­mun­ka ese­té­ben (68,5%). Emel­lett a ma­gya­rok és a ro­má­nok kö­zött nincs a mun­ka­he­lyen konf­lik­tus abból adó­dó­an, hogy me­lyik nem­zet­hez tar­toz­nak. Amennyi­ben sok össze­tű­zés lenne az el­té­rő szár­ma­zá­sok miatt, úgy job­ban pre­fe­rál­nák azo­kat a mun­ka­he­lyet, ahol csak ma­gya­rok­kal van­nak együtt.

Má­so­dik fel­té­te­le­zé­sünk, mi­sze­rint az er­dé­lyi ma­gyar mun­ka­vál­la­ló­kat érte már hát­rá­nyos meg­kü­lön­böz­te­tés a nem­ze­ti­sé­gük miatt, be­iga­zo­ló­dott. Ezzel az ál­lí­tás­sal a ki­töl­tők több mint fele (55,8%) egyet­ér­tett. Et­ni­kai hely­ze­tük­ből fa­ka­dó diszk­ri­mi­ná­ció meg­mu­tat­ko­zik a mun­ka­vál­la­lás min­den te­rü­le­tén. Az ál­lás­hir­de­té­sek szö­ve­gé­nél 38,2% ta­pasz­talt ki­re­kesz­tést, a fel­vé­tel­től 25,5% esett el. Az elő­me­ne­te­li le­he­tő­sé­gek ese­té­ben is jobb le­he­tő­sé­ge­ik van­nak a román mun­ka­tár­sak­nak, mint a ma­gya­rok­nak (58,2%), va­la­mint a ma­gya­rok ne­he­zeb­ben ke­rül­nek ve­ze­tői po­zí­ci­ó­ba (40%). A fe­le­lős­ség­re vonás ese­té­ben (29,1%), va­la­mint a ju­tal­mak, pré­mi­u­mok ki­osz­tá­sá­nál (20%) már sok­kal ki­sebb arány­ban, de elő­for­dul a meg­kü­lön­böz­te­tés.

Har­ma­dik fel­té­te­le­zé­sünk, mely sze­rint a mun­ka­he­lyen a konf­lik­tu­sok for­rá­sa leg­in­kább a nyelv­is­me­ret hi­á­nyos­sá­ga­i­ban ke­re­sen­dő, be­iga­zo­ló­dott. A vá­lasz­adók 53,9%-a sze­rint a ro­má­nok ál­ta­lá­ban el­len­sé­ge­sen vi­sel­ked­nek azok­kal a ma­gya­rok­kal szem­ben, akik nem is­me­rik jól a román nyel­vet. A vá­lasz­adók leg­gyak­rab­ban nyel­vi ne­héz­sé­gek­ből (46,7%), nyel­vi kom­mu­ni­ká­ci­ós prob­lé­mák­ból (46,7%) és az in­for­má­ci­ók téves ér­tel­me­zé­sé­ből fa­ka­dó konf­lik­tu­so­kat ta­pasz­tal­tak a mun­ka­he­lyü­kön.

Összeg­zés

A ro­má­ni­ai ma­gyar ki­sebb­sé­gi cso­port je­len­tős iden­ti­tás­tu­da­tá­nak ered­mé­nye­kép­pen el­ha­tá­ro­ló­dik a több­ség­től, nem asszi­mi­lá­ló­dott, in­kább tra­dí­ci­ó­ik, nyel­vük, szo­ká­sa­ik meg­őr­zé­sé­re tö­rek­sze­nek. Emi­att máig jelen van­nak a kul­tu­rá­lis kü­lönb­sé­gek, il­let­ve a szár­ma­zás­be­li el­té­ré­sek mi­at­ti konf­lik­tu­sok, de a tör­té­nel­mi ere­de­tű­ek és az anya­nyelv­ből fa­ka­dó­ak a leg­jel­lem­zőb­bek.

Az or­szá­gon be­lü­li konf­lik­tu­so­kat te­kint­ve a több­ség és a ki­sebb­ség kö­zöt­ti­ek a leg­hang­sú­lyo­sab­bak. Ezek a konf­lik­tu­sok tele van­nak ér­zel­mi töl­tet­tel, me­lyek sok­szor a múlt­ban gyö­ke­rez­nek. A szü­lők át­örö­kí­tet­ték em­lé­ke­i­ket, sé­rel­me­i­ket és elő­íté­le­tes­sé­gü­ket a gyer­me­ke­ik­re is, így a lap­pan­gó konf­lik­tu­sok fo­lya­ma­to­san lé­tez­nek. A szü­lő­föld­jü­kön ma­radt er­dé­lyi­ek­nek így még szá­mos ne­héz­ség­gel kell szem­be­néz­ni­ük. A mun­ka­erő­pi­a­con hát­rá­nyos hely­zet­ben van­nak, nem­ze­ti­sé­gük miatt meg­kü­lön­böz­te­tés éri őket. A ki­sebb­sé­gi lét­ből fa­ka­dó hát­rá­nyok, mint pél­dá­ul az a tény, hogy ked­ve­zőt­le­nebb elő­re­lé­pé­si le­he­tő­sé­ge­ik van­nak, nem ke­rül­nek olyan könnyen ve­ze­tői po­zí­ci­ó­ba, konf­lik­tus­po­ten­ci­ál­hoz ve­zet­nek a munka vi­lá­gá­ban is.

A tör­té­ne­lem vi­ha­ra­i­ban sok­szor szen­ve­dett Er­dély népe lelki tö­ré­se­ket. Ezek a lelki trau­mák akkor is jelen van­nak, ha az egyé­nek sze­mély sze­rint nem vet­tek részt a tör­té­nel­mi konf­lik­tu­sok­ban, mert a kul­tú­ra kol­lek­tív em­lé­ke­ze­te meg­őriz­te ezt. Mivel az el­múlt idők tör­té­nel­mén kép­te­le­nek va­gyunk vál­toz­tat­ni, el kell fo­gad­nunk a ki­ala­kult hely­ze­tet, és tö­re­ked­nünk kell a békés egy­más mel­lett élés­re. Ehhez egy­más meg­is­me­ré­se, el­fo­ga­dá­sa szük­sé­ges. Az er­dé­lyi ma­gyar­ság Ro­má­nia je­len­tős számú ki­sebb­sé­ge, ennek el­le­né­re még­sem kap­nak kellő fi­gyel­met az állam ki­sebb­ség­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­sé­ben.