Quo vadis, avagy a nemzetgazdaság és társadalom fejlődésének stratégiai kérdései

Össze­fog­la­lás

A ku­ta­tói be­szá­mo­ló kí­sér­le­tet tesz arra, hogy át­te­kint­se a vi­lág­ban zajló főbb gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­to­kat, a meg­ol­dást is ke­res­ve, ame­lyek va­ló­ban gyógy­írt je­lent­het­nek ezek­re az ag­gasz­tó tren­dek­re. De ehhez min­de­nek­előtt arra a kér­dés­re kell vá­laszt ke­res­ni, hogy hová is tar­tunk (= Quo vadis). A ta­nul­mány mak­ro­gaz­da­sá­gi meg­kö­ze­lí­tést al­kal­maz­va mu­tat­ja be a struk­tú­rák je­len­ko­ri ala­ku­lá­sát, il­let­ve a tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés ki­hí­vá­sa­it és a tech­ni­kai in­no­vá­ció ve­szé­lye­it.

Quo Vadis: A Re­view of Cert­ain Strategic Is­sues in the De­ve­lop­ment of the Na­ti­o­nal Eco­nomy and So­ci­ety Based on Events of the Re­cent Past

Sum­ma­ry

This re­se­arch fo­cus­es on the at­tempt to un­der­stand the cur­rent so­ci­al and eco­no­mic prog­ress in the world, in order to have the chance to con­cent­ra­te on find­ing a cure to these worrying trends. Above all this we must look for the ans­wer to “Quo vadis”? We use a mac­ro­e­co­no­mic app­ro­ach while int­ro­du­cing struc­tu­ral changes and ob­ser­ving the so­ci­al im­pact of our la­tely chal­len­ges.

A mo­dern kor ál­la­mai, a nyu­ga­ti ér­te­lem­ben vett de­mok­rá­ci­ák vál­sá­gu­kat élik. Talán több ér­te­lem­ben is, így az okok nem ki­zá­ró­lag gaz­da­sá­gi té­nye­zők­re ve­zet­he­tők vissza. A tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés, min­den ál­dá­sos ha­tá­sa mel­lett, át­for­mál­ja a pol­gá­rok min­den­na­pi éle­tét. Lét­re­jött egy glo­bá­lis tér, amely­ben a ha­tá­rok egyre in­kább el­mo­sód­nak, és ez ma­gá­ra a tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés­re is ko­moly ha­tás­sal lehet. Mind­eköz­ben a nö­vek­vő egyen­lőt­len­sé­gek – és a szin­tén glo­ba­li­zá­ló­dott konf­lik­tu­sok – új fe­szült­sé­ge­ket ge­ne­rál­nak, ez in­do­kol­hat­ja a tár­sa­dal­mi együtt­élés új ala­pok­ra he­lye­zé­sét, új­ra­gon­do­lá­sát is. A nem­zet­ál­la­mok rend­szer­al­ko­tó ele­mei belső együtt­mű­kö­dé­se­i­nek fej­lesz­té­se és a hosszú távú fenn­tart­ha­tó­ság el­éré­sé­hez fel­tét­le­nül szük­sé­ge­sek az ál­la­mon és pi­a­con kí­vü­li, non­pro­fit ala­po­kon mű­kö­dő kap­cso­la­tok ki­ak­ná­zá­sa az egész tár­sa­da­lom ja­vá­ra. Ehhez azon­ban el­en­ged­he­tet­len, hogy az ál­la­mi mű­kö­dés, a köz­szol­gál­ta­tá­sok fi­nan­szí­ro­zá­sa mind át­lát­ha­tób­bá és mér­he­tő­vé vál­ja­nak.

Mak­ro­gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyek

A jel­zá­log­hi­tel-pi­a­ci vál­ság[sup]1

A 2008-as év több szem­pont­ból rend­kí­vü­li gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­ge­ket ho­zott vi­lág­szer­te, de el­ső­sor­ban az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok­ban. Az USA jel­zá­log­hi­tel-pi­a­ca­in a ko­ráb­bi évek­ben el­ter­jedt egy új­faj­ta ter­mék. E konst­ruk­ció lé­nye­ge az volt, hogy egy pénz­ügyi in­téz­mény jel­zá­log­ala­pon hi­telt nyújt la­kás­vá­sár­lók­nak, a ki­he­lye­zett ha­son­ló koc­ká­za­ti be­so­ro­lá­sú hi­te­lek­ből pedig cso­por­to­kat képez, és be­fek­te­té­si jegy­ként ér­té­ke­sí­ti, amellyel to­váb­bi for­rá­sok ke­rül­tek a rend­szer­be. A Fed által ala­cso­nyan tar­tott ka­ma­tok és az olcsó hi­tel­hez jutás fel­pör­get­ték az in­gat­lan­pi­a­cot, és az egyre koc­ká­za­to­sabb hi­te­lek ki­he­lye­zé­se va­ló­sult meg. A la­kás­vá­sár­ló ol­csón és ked­ve­ző fel­té­te­lek mel­lett tu­dott hi­telt fel­ven­ni, a ban­kok­nak pedig gya­kor­la­ti­lag a koc­ká­za­tok to­vább­há­rí­tá­sa és az új pénz lét­re­ho­zá­sa miatt ér­de­ke volt mind több hi­telt nyúj­ta­ni, szin­te hi­tel­bí­rá­lat és ér­de­mi mér­le­ge­lés nél­kül. Amed­dig újabb for­rás­be­vo­nás­ra le­he­tő­ség volt, a me­tó­dus re­me­kül mű­kö­dött, ám abban a pil­la­nat­ban, hogy az in­gat­lan­árak – és ezzel a szár­ma­zé­kos pénz­ügyi ter­mé­kek árai – meg­tor­pan­tak, és a kí­ná­lat meg­ha­lad­ta a ke­res­le­tet, azok árai me­re­de­ken esni kezd­tek 2007 má­so­dik fe­lé­ben.

A drasz­ti­kus csök­ke­nés és a má­sod­la­gos jel­zá­log­ter­mé­kek irán­ti ke­res­let gyor­san fi­ze­tés­kép­te­len hely­zet­be jut­tat­ta a kü­lön­bö­ző szer­ve­ze­te­ket, ami­nek egyik leg­el­hí­re­sül­tebb ál­do­za­ta a pa­ti­nás Leh­man Bro­thers volt.

Ez azon­ban ko­ránt­sem volt új je­len­ség. Az 1930-as évek gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­sá­ga ko­moly vissza­esést oko­zott töb­bek kö­zött az USA épí­tő­ipa­rá­ban. Hogy az állam meg­pró­bál­ja hely­re­ál­lí­ta­ni a piaci me­cha­niz­mu­sok mű­kö­dé­sét ezen a téren, a la­kás­vá­sár­lá­so­kat azzal ösz­tö­nöz­te, hogy a jel­zá­log­ala­pú hi­te­le­zést egy 1934-ben erre lét­re­ho­zott ál­la­mi in­téz­mény, a Szö­vet­sé­gi La­kás­ügyi Hi­va­tal (Fe­de­ral Hous­ing Ad­mi­nistra­ti­on) biz­to­sí­ték­kal tá­mo­gat­ta. Az ele­in­te 20%-os el­várt ön­rész aztán a 60-as évek vé­gé­re 3%-ra csök­kent, ami na­gyon meg­könnyí­tet­te a hi­tel­hez ju­tást. Végül a fel­duz­zadt piaci lufi akkor is ki­puk­kadt.

A mos­ta­ni pénz­pi­a­ci krí­zis nyo­mán ren­ge­teg pénz­in­té­zet vált fi­ze­tés­kép­te­len­né és szo­rult ál­la­mi se­gít­ség­re. Az USA kor­má­nya igen nehéz dön­té­si hely­zet­be ke­rült, mert két al­ter­na­tí­va kö­zött vá­laszt­ha­tott: hagy­ja a kor­rek­ci­ót piaci me­cha­niz­mu­sok által meg­va­ló­sul­ni, és ezzel koc­káz­tat­ja az össze­om­lást, vagy ezer­mil­li­ár­do­kat (USD) áldoz a kár­men­tés­re, és ez­alatt még mil­li­ók el­vesz­tik ál­lá­su­kat, meg­ta­ka­rí­tá­sa­i­kat és ott­ho­nu­kat. A fáj­dal­mas dön­tés meg­szü­le­tett, amely azzal együtt kü­lö­nö­sen prob­lé­más, hogy a vál­ság ki­ala­ku­lá­sá­nak vizs­gá­la­tá­ra az USA kor­má­nya által lét­re­ho­zott bi­zott­ság (Fi­nan­cial Cris­is In­qu­iry Com­mis­si­on) je­len­té­sé­nek egyik leg­főbb meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint a pénz­ügyi vál­ság el­ke­rül­he­tő lett volna.² Az idé­zett je­len­tés emel­lett to­váb­bi kö­vet­kez­te­té­se­ket is meg­fo­gal­maz:

Összes­sé­gé­ben a Bi­zott­ság ki­emel­te, hogy a kor­má­nyo­kon át­íve­lő (mind Bill Clin­ton, mind pedig Ge­or­ge Bush el­nök­sé­ge ide­jén) prog­ram­ként fo­gal­ma­zó­dott meg az ala­cso­nyabb jö­ve­del­mű­ek ott­hon­hoz jut­ta­tá­sa. Ez pedig a szer­zők sze­rint hibás cél­ki­je­lö­lés volt, mert a va­ló­ság­tól el­ru­gasz­ko­dott hely­ze­tet ala­kí­tott ki, olyan csa­lá­do­kat so­dor­va füg­gés­be, ame­lyek va­ló­di anya­gi le­he­tő­sé­gei ezt re­á­li­san nem tet­ték el­ér­he­tő­vé. Egy 2012-ben szü­le­tett ta­nul­mány³ sze­rint 8,8 mil­lió ember ve­szí­tet­te el mun­ka­he­lyét, 19,2 ezer mil­li­árd USD va­gyon vált köddé a ház­tar­tá­sok­ban, egy 2015-ben kelt írás⁴ alap­ján 20 ezer mil­li­árd dol­lár­ba kerül a vál­ság az Egye­sült Ál­la­mok­ban a ki­rob­ba­nást kö­ve­tő tíz évben. Meg­le­pő lehet, hogy a 2000-es év tőzs­dei, ún. dot­com vál­sá­gá­val össze­ha­son­lí­tás­ban, a 2008-as krí­zis­nek sok­kal na­gyobb ha­tá­sa volt,⁵ sőt más ha­son­ló ese­mé­nyek­kel össze­ha­son­lí­tás­ban is rend­kí­vü­li­nek mond­ha­tó. A vál­ság egyik leg­köz­vet­le­nebb ha­tá­sa, hogy – az egyéb­ként glo­bá­lis – pénz­ügyi in­téz­mé­nyek­nek a kor­mány pénz­ügyi men­tő­övet do­bott, ezzel el­odáz­va a tel­jes össze­om­lást. A se­gít­ség­nek – és ál­ta­lá­ban a fe­le­lőt­len hi­te­le­zé­si gya­kor­lat miatt ki­ala­kult krí­zis­nek – az ára és ered­mé­nye egy­részt a sztrik­tebb sza­bá­lyo­zás, más­részt az ál­la­mi tu­laj­don­szer­zés volt.

A glo­ba­li­zá­ló­dott pénz­ügyi kör­nye­zet­ben az ame­ri­kai pénz­in­té­ze­tek lik­vi­di­tás­be­li szű­kös­sé­ge gyor­san át­ter­jedt az öreg kon­ti­nens­re is. Az Eu­ró­pai Unió ha­son­ló prog­ra­mot in­dí­tott az eu­ró­pai nagy­ban­kok meg­men­té­sé­re, a vál­ság el­mé­lyü­lé­sé­nek meg­elő­zé­sé­re, ame­lyet első kör­ben és alap­ve­tő­en tag­ál­la­mi szin­ten kell me­ne­dzsel­ni. Azon­ban ezek a bank­men­té­sek az ál­lam­adós­ság­ban is ki­fej­tet­ték ha­tá­su­kat, és a köz­vet­len ve­szély el­há­rí­tá­sa a szu­ve­rén adós­sá­gok vál­sá­gát okoz­ta Eu­ró­pá­ban (alap­ve­tő­en Gö­rög­or­szág, Ír­or­szág és Por­tu­gá­lia ese­té­ben).⁶ Az üz­le­ti kör­nye­zet meg­vál­to­zá­sa a leg­in­kább érin­tett ál­la­mok ál­lam­pa­pír­jai irán­ti ke­res­let drasz­ti­kus csök­ke­né­sé­vel is járt, a ban­kok pedig egyre in­kább vissza­fog­ták a hi­te­le­zést a to­váb­bi vesz­te­sé­gek meg­elő­zé­sé­re. A gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés csök­ke­nő üteme a mun­ka­erő­pi­a­con is ki­fej­tet­te ha­tá­sát, és uniós szin­ten 5 év le­for­gá­sa alatt mint­egy 2 szá­za­lék­pont­tal ve­tet­te vissza a fog­lal­koz­ta­tott­sá­got.⁷

Ma­gyar­or­szá­gon is szá­mos ked­ve­zőt­len ten­den­cia bon­ta­ko­zott ki 2008-tól. Az ak­ko­ri kor­mány – ér­zé­kel­ve a vár­ha­tó piaci sokk­ha­tást – úgy ér­té­kel­te, hogy az ál­la­mi ki­adá­sok fi­nan­szí­ro­zá­sa a pi­ac­ról nem meg­old­ha­tó, il­let­ve drága. Ezért az IMF-hez for­dult, és két év alatt 7,6 Mrd SDR hi­tel­le­hí­vás tör­tént, ami az ál­lam­adós­ság-mu­ta­tó­ban 6 szá­za­lék­pon­tos emel­ke­dést ered­mé­nye­zett, to­vább nö­vel­ve a külső füg­gést, ami a kül­föl­di nettó adós­ság ál­lam­adós­sá­gon be­lü­li ará­nyát il­le­ti. A 2010-ben hi­va­tal­ba lé­pett új kor­mány egyik fon­tos cél­ki­tű­zé­se a kül­föl­di füg­gés ra­di­ká­lis csök­ken­té­se volt, ame­lyet mára 56-ról 32%-ra si­ke­rült le­fa­rag­ni e téren. A la­kos­ság mind na­gyobb mér­ték­ben vesz részt az ál­lam­adós­ság fi­nan­szí­ro­zá­sá­ban az ál­lam­pa­pír-vá­sár­lá­si prog­ra­mok ke­re­té­ben.

A mun­ka­nél­kü­li­ség előbb 7,8-ról 11%-ra emel­ke­dett, de a mu­ta­tót 2010 óta újra a 2008-as szint­re si­ke­rült le­szo­rí­ta­ni, kö­szön­he­tő­en szá­mos in­téz­ke­dés­nek, amely a meg­él­he­té­si költ­sé­ge­ket és a nettó bér köz­ter­he­it csök­ken­tet­te, az ál­la­mi szo­ci­á­lis jut­ta­tá­so­kat el­len­té­te­le­zés­hez kö­töt­te (élet­pá­lya­re­for­mok, adó­csök­ken­tés, köz­mun­ka­prog­ram, re­zsi­csök­ken­tés). Az inf­lá­ció ugyan­ak­kor igen ala­csony szint­re süllyedt, és már def­lá­ció ki­ala­ku­lá­sa is fe­nye­get, mi­köz­ben a jegy­ban­ki alap­ka­mat ala­csony szint­je is igyek­szik ösz­tö­nöz­ni a be­ru­há­zá­so­kat.

Saj­nos azon­ban – ahogy Ma­gyar­or­szág sem – az Eu­ró­pai Unió sem dől­het hátra, mert az ed­di­gi gaz­da­sá­gi prob­lé­mák mellé újabb, szin­tén gaz­da­sá­gi ha­tás­sal járó, mély tár­sa­dal­mi fe­szült­sé­gek tár­sul­tak az utób­bi idő­szak­ban. A Kö­zel-Ke­le­ten dúló konf­lik­tu­sok és az ISIS név­vel il­le­tett – ál­lam­nak egy­ál­ta­lán nem, de si­ke­res­nek min­den­kép­pen ne­vez­he­tő – szer­ve­zet dest­ruk­tív, de­sta­bi­li­zá­ci­ós sze­re­pe rend­kí­vü­li nép­moz­gást ered­mé­nyez. (Ha­son­ló­an nem te­kint­he­tő le­zárt­nak a mos­ta­ná­ban ke­vés­bé em­le­ge­tett, de to­vább­ra sem ren­de­zett uk­raj­nai konf­lik­tus.)

A gaz­da­sá­gi hely­zet­tel való elé­ge­det­len­ség és a nö­vek­vő mig­rá­ci­ós nyo­más hat­ha­tós se­gít­sé­get je­lent a li­be­rá­lis esz­mék­kel szem­be­for­du­ló po­li­ti­kai szél­ső­sé­gek, il­let­ve nem az eu­ró­pai in­teg­rá­ció el­mé­lyí­té­sén, hanem in­kább az ön­ál­ló­so­dá­si, na­gyobb nem­ze­ti szu­ve­re­ni­tást kö­ve­te­lő moz­gal­mak szá­má­ra. Annak el­le­né­re, hogy a mig­rá­ció mint je­len­ség nagy ki­hí­vás elé ál­lít­ja az eu­ró­pai tár­sa­dal­ma­kat az alap­ve­tő kul­tu­rá­lis kü­lön­bö­ző­sé­gek­ből fa­ka­dó­an, az min­den po­li­ti­kai erő­nek jól „hasz­no­sít­ha­tó” té­ma­ként szol­gál a bel­po­li­ti­kai küz­del­mek­ben. Ez pedig olyan té­nye­ző, amely el­odáz­hat­ja a valós – pláne ha­té­kony össz­eu­ró­pai – meg­ol­dá­sok meg­szü­le­té­sét. A vál­sá­gok sora az utób­bi évek­ben alá­ás­ta az eu­ró­pai in­téz­mény­rend­szer mű­kö­dé­sét, és bi­zo­nyos szin­ten meg­kér­dő­je­lez­te azok lét­jo­go­sult­sá­gát (pl. sc­hen­ge­ni egyez­mény, dub­li­ni egyez­mény) az eu­ró­pai pol­gá­rok sze­mé­ben: a tag­sá­got pár­to­lók ará­nya 50% alá süllyedt, mi­köz­ben az el­len­zők, il­let­ve bi­zony­ta­la­nok ará­nya 5-6 szá­za­lék­pont­tal csök­kent. Nem mel­lé­ke­sen az Egye­sült Ki­rály­ság nép­sza­va­zá­son dön­tött ki­lé­pé­si szán­dé­ká­ról.

Végső soron tehát kissé borús kép raj­zo­ló­dik ki, ha szám­ba vesszük az em­lí­tett fo­lya­ma­to­kat: a ten­ge­ren­túl­ról ér­ke­zett gaz­da­sá­gi vál­ság ha­tá­sa­it talán nap­ja­ink­ban kezdi ki­he­ver­ni Eu­ró­pa, mi­köz­ben ko­moly po­li­ti­kai ki­hí­vást ered­mé­nyez a mig­rá­ci­ós vál­ság által fel­szín­re ke­rült tár­sa­dal­mi prob­lé­mák so­ka­sá­ga és az eu­ró­pai in­teg­rá­ció össz­eu­ró­pai meg­íté­lé­sé­nek ku­sza­sá­ga, ame­lyet idő­le­ge­sen se­gí­te­nek, de hosszabb távon még ne­he­zebb struk­tu­rá­lis ve­szé­lyek­kel fe­nye­get­nek a CETA és a TTIP nem­zet­kö­zi meg­ál­la­po­dá­sok. Az öreg kon­ti­nens vi­lág­gaz­da­sá­gi esé­lye­it ront­ja to­váb­bá a kor­össze­té­tel vál­to­zá­sa, amely sze­rint nap­ja­ink 25%-os ér­té­ké­ről 2050-re 53% lesz az ún. füg­gő­sé­gi mu­ta­tó (a 65 év fe­let­ti­ek száma a 15–64 éves kor­osz­tály szá­mos­sá­gá­hoz vi­szo­nyít­va).⁸

Tá­vo­labb­ról te­kint­ve, ezen fo­lya­ma­tok ter­mé­sze­tes­nek te­kint­he­tők. Már az előző szá­zad ele­jén Nyi­k­olaj Dmi­t­ri­je­vics Kondra­tyev ku­ta­tá­sai is azt mu­tat­ták, hogy lé­tez­nek a gaz­da­ság­ban a „szo­ká­sos” 10-15 éves­nél hosszabb, 40–80 éves cik­lu­sok is. A téma ma is élő ku­ta­tói, Leo és Si­mo­ne Ne­fi­o­dow is azt pró­bál­ják meg­jó­sol­ni, ho­gyan ala­kul az el­mé­le­ti, ha­to­dik Kondra­tyev-cik­lus, amely­nek él­ve­zői, il­let­ve el­szen­ve­dői le­he­tünk.⁹

Na­gyon úgy tűnik, hogy a je­len­le­gi hely­zet­ben Eu­ró­pa te­he­tet­len a nem­zet­ál­la­mok szu­ve­re­ni­tá­sá­nak tisz­te­let­ben tar­tá­sa miatt, a tag­ál­la­mo­kat vi­szont gúzs­ba kö­töt­ték az eu­ró­pai nor­mák, így patt­hely­zet ala­kult ki a meg­ol­dást il­le­tő­en. A Kondra­tyev-cik­lu­sok­nak és a de­mog­rá­fi­ai vál­to­zá­sok­nak kö­szön­he­tő­en arra lehet szá­mí­ta­ni, hogy a kö­ze­li jö­vő­ben vár­ha­tó egy, a kö­zel­múlt­be­li­ek­nél is ko­mo­lyabb sokk­ha­tás tudja csak ki­bil­len­te­ni tár­sa­dal­ma­in­kat a holt­pont­ról.

Ékes bi­zo­nyí­té­ka ez annak, hogy a mo­ne­tá­ris po­li­ti­ka (mely eu­ró­pai szin­ten közös) és a fis­ká­lis po­li­ti­ka (tag­ál­la­mi ha­tás­kör) mi­lyen szo­ros egy­más­ra­utalt­ság­ban áll. El kell dön­te­ni tehát, hogy Eu­ró­pa szo­ro­sabb­ra fűzi in­téz­mé­nyes ke­re­te­it egy közös fis­ká­lis po­li­ti­ka irá­nyá­ba, vagy a tag­ál­la­mok együtt­mű­kö­dé­se la­zább ke­re­tek kö­zött tör­té­nik majd.

Az EU–USA és EU–Ka­na­da sza­bad­ke­res­ke­del­mi meg­ál­la­po­dás

Gaz­da­sá­gi vál­sá­gok ide­jén ál­ta­lá­ban elő­tér­be kerül a pro­tek­ci­o­nis­ta gaz­da­ság­po­li­ti­ka. Lé­nye­gét te­kint­ve jól kap­cso­ló­dik a nem­zet­ál­la­mok ideo­ló­gi­á­já­hoz, amely szin­tén az adott or­szá­got he­lye­zi elő­tér­be, és ez a külső té­nye­zők­kel né­mi­képp szem­ben áll. A glo­ba­li­zá­ció egyik nagy ered­mé­nye az a bo­nyo­lult, az egész vi­lá­got át­szö­vő há­ló­zat, amely gya­kor­la­ti­lag le­he­tet­len­né teszi a be­zár­kó­zó gaz­da­ság­po­li­ti­ka al­kal­ma­zá­sát.

Noha a 2008-as vál­ság nem je­len­tett ide­á­lis kö­rül­mé­nye­ket a sza­bad­ke­res­ke­de­lem ki­szé­le­sí­té­sé­hez, a krí­zis lassú mú­lá­sá­val újabb szö­vet­sé­gek ki­ala­kí­tá­sa kez­dő­dött a WTO égi­sze alatt.

A Bi­zott­ság Ka­na­dá­val meg­kö­töt­te az át­fo­gó gaz­da­sá­gi és ke­res­ke­del­mi meg­ál­la­po­dást (CETA). Az egyez­mény egyik leg­vi­ta­tot­tabb pont­ja egy vi­ta­ren­de­zé­si fórum (ISDS), ame­lyen ke­resz­tül a vál­la­la­tok ér­vé­nye­sít­he­tik aka­ra­tu­kat, jog­al­ko­tá­si kény­szer­hely­zet­be hozva ezzel a Kö­zös­sé­get vagy akár a tag­ál­la­mo­kat. Az EGSZB által 2015-ben ki­adott vé­le­mény¹⁰ említ né­hány el­gon­dol­kod­ta­tó eu­ró­pai pél­dát arra vo­nat­ko­zó­an, hogy a nagy gaz­da­sá­gi po­ten­ci­ál­lal ren­del­ke­ző cégek mi­lyen ér­de­ke­ket pró­bál­nak ér­vé­nye­sí­te­ni egyes ál­la­mok­kal szem­ben: „Ro­má­nia ellen a Mi­cu­la in­dí­tott pert egy olyan be­ru­há­zás miatt, me­lyet az or­szág EU-csat­la­ko­zá­sa előtt vég­zett, és amellyel kap­cso­lat­ban igény­be vett egy kor­mány­za­ti vál­lal­ko­zás­ösz­tön­ző esz­közt. A csat­la­ko­zás­kor Ro­má­nia az ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sok­ra vo­nat­ko­zó sza­bá­lyok tisz­te­let­ben tar­tá­sa ér­de­ké­ben meg­szün­tet­te az ösz­tön­ző­prog­ra­mot. A bí­ró­ság 116 000 USD kár­té­rí­tést ítélt meg ka­ma­tok­kal együtt (a be­csült tel­jes összeg: 250 000 USD) a két­ol­da­lú be­ru­há­zá­si meg­ál­la­po­dá­sok sze­rin­ti kö­te­le­zett­sé­gek be nem tar­tá­sa miatt. 2014-ben a Ver­seny­po­li­ti­kai Fő­igaz­ga­tó­ság ide­ig­le­ne­sen arra kö­te­lez­te Ro­má­ni­át, hogy ne fi­zes­sen, mivel az jog­el­le­nes ál­la­mi tá­mo­ga­tás­nak mi­nő­sül­ne. Ennek el­le­né­re a vá­lasz­tott bírók egy, a New York-i egyez­mény­re hi­vat­ko­zó zá­ra­dék ér­tel­mé­ben en­ge­dé­lyez­ték, hogy a Mi­cu­la ame­ri­kai bí­ró­sá­gok előtt is kár­té­rí­té­sért fo­lya­mod­jon.” „Az ECT ren­del­ke­zé­se­i­re hi­vat­koz­va a Vat­ten­fall 3,7 mil­li­árd USD-t meg­ha­la­dó kár­té­rí­tést kö­ve­tel Né­met­or­szág­tól az atom­ener­gia hasz­ná­la­tá­nak fo­ko­za­tos meg­szün­te­té­sé­ről szóló ha­tá­ro­za­tot kö­ve­tő­en.”

Fen­ti­ek mel­lett Eu­ró­pa és az itt mű­kö­dő vál­lal­ko­zá­sok szá­má­ra ko­moly ver­seny­hely­ze­tet je­lent­het majd, hogy meg­je­len­nek sok­kal li­be­rá­li­sabb (pl. mun­ka­ügyi, kör­nye­zet­vé­del­mi te­rü­le­ten ke­vés­bé sza­bá­lyo­zot­tabb) kör­nye­zet­ben mű­kö­dő ame­ri­kai tár­sa­ik. Kér­dé­ses tehát, hogy a CETA és annak nyo­mán maj­dan meg­kö­ten­dő TTIP-meg­ál­la­po­dás az USA-val vajon kinek ered­mé­nyez majd tény­le­ges anya­gi elő­nyö­ket. A két­sé­ge­ket és bi­zal­mat­lan­sá­got jól tá­mo­gat­ja, hogy az elő­ké­szí­tő tár­gya­lá­sok zárt kör­ben zaj­la­nak, a dön­tés­ho­zók­nak ér­de­mi rá­ha­tá­sa nin­csen a konk­rét ja­vas­lat­ra. 2014-ben eu­ró­pai pol­gá­ri kez­de­mé­nye­zés is in­dult a tár­gya­lá­sok le­ál­lí­tá­sá­ra, de az alá­írás­gyűj­tés (1 mil­lió fő) az elő­írt ha­tár­idő­ben nem járt si­ker­rel. Bár hi­va­ta­lo­san már le­zá­rult a tá­mo­ga­tó­ívek gyűj­té­se, a moz­gal­mat¹¹ in­dí­tók foly­tat­ták a mun­kát, és mára több mint 3 mil­lió eu­ró­pai pol­gár egyet­ér­té­sét si­ke­rült meg­sze­rez­ni­ük. A til­ta­ko­zás ha­zánk­ban is ma­ni­fesz­tá­ló­dott, bár egy kissé más for­má­ban: az Or­szág­gyű­lés 2016 jú­ni­u­sá­ban ha­tá­ro­za­tot fo­ga­dott el, amely­ben a kor­mány szá­má­ra lé­nye­gé­ben tár­gya­lá­si ál­lás­pon­tot je­lölt ki.¹² Ezek a moz­gal­mak és in­téz­ke­dé­sek végső soron nem­igen van­nak ér­de­mi ha­tás­sal a meg­ál­la­po­dás meg­kö­té­sé­re. A fo­lya­ma­tot, annak moz­ga­tó­erő­it talán ennél fon­to­sabb meg­ér­te­nünk, mert így fel lehet ké­szül­ni azon ha­tá­sok ki­vé­dé­sé­re, ame­lyek eset­leg nem­kí­vá­na­to­sak a tár­sa­da­lom szem­pont­já­ból.

A sza­bad­ke­res­ke­del­mi meg­ál­la­po­dás lé­nye­gé­ben (jelen eset­ben az Eu­ró­pai Unión ke­resz­tül) egy ál­lam­kö­zi szer­ző­dés, amely rög­zí­ti a felek kö­zöt­ti ke­res­ke­de­lem fel­té­te­le­it, és sza­bá­lyoz­za a vi­ta­ren­de­zés mód­ját. Ilyen módon a nem­ze­ti jog­rend­sze­ren kívül he­lyez­ke­dik el. Kü­lö­nö­sen igaz ez az Eu­ró­pai Unió által kö­tött meg­ál­la­po­dá­sok­ra, amely – bár maga az EU a tag­ál­la­mok­ból áll – egy ál­la­mok fe­lett álló en­ti­tás szer­ző­dé­sei, me­lyek a tag­ál­la­mok­ra nézve is kö­te­le­ző­ek. Fran­ces­co Gal­ga­no¹³ jo­gász­pro­fesszor sze­rint a je­len­tős kü­lönb­sé­get a ko­ráb­bi­ak­kal szem­ben az adja, hogy már nem a tör­vény­ho­zó ha­ta­lom pri­má­tu­sa ér­vé­nye­sül, hanem az ati­pi­kus szer­ző­dé­sek­be fog­lalt jog­rend. A ke­res­ke­del­mi jog­ról és a glo­ba­li­zá­ci­ó­ról ké­szült írá­sá­ban¹⁴ Török Gábor vé­le­mé­nye is az, hogy a vá­zolt fo­lya­ma­tot, a glo­ba­li­zá­ci­ót a 2008-as pénz­ügyi krí­zis nem ál­lí­tot­ta meg, csu­pán meg­tor­pa­nás­ként ér­tel­me­zik.

Az or­szá­gok és a fo­gyasz­tók moz­gás­te­re is egyre szű­kül, és egé­szen új, glo­bá­lis struk­tú­rák van­nak ki­ala­ku­ló­ban. Az ál­la­mi mo­no­pó­li­u­mok csök­ken­nek (ho­va­to­vább a sza­bá­lyo­zás­ban is), amellyel to­vább erő­sö­dik a ki­tett­ség, így az egyén ki­szol­gál­ta­tott hely­zet­ben tel­je­sen ma­gá­ra ma­rad­hat. De minél erő­sebb a kon­cent­rá­ció glo­bá­lis szin­ten, és minél tá­vo­labb kerül a va­ló­di irá­nyí­tás a hét­köz­na­pi em­ber­től, annál in­kább szük­ség­sze­rű­vé válik, hogy va­la­mi ki­tölt­se az ilyen módon ke­let­ke­ző űrt. Ezért a lo­ka­li­tás­ban ér­tel­mez­he­tő ki­sebb és kö­ze­pes kö­zös­sé­gek­nek egyre na­gyobb sze­re­pe kell hogy le­gyen, ame­lyek nem gaz­da­sá­gi mo­ti­vá­ci­ó­val jön­nek létre, mert azo­kat – mint kon­ku­ren­ci­át – a TNC-k le­sö­pör­nék. Sok­kal in­kább a tény­le­ges, valós szük­ség­le­tek men­tén, de ehhez min­den egyes em­ber­nek ki kell moz­dul­nia, gon­do­la­ti síkon, az egy­szer meg­él­he­tést haj­szo­ló, ro­ha­nó, más­szor gon­dol­ko­dás­men­tes app­li­ká­ci­ók­ba és ál­kö­zös­sé­gek­be te­met­ke­ző hét­köz­na­pok­ból, és újra meg kell ta­nul­ni fi­gyel­ni, gon­dol­kod­ni.

Ver­seny­ké­pes­ség Ma­gyar­or­szá­gon¹⁵

A ver­seny­ké­pes­ség­gel (nem­zet­gaz­da­sá­gi ér­te­lem­ben) kap­cso­la­to­san szá­mos el­té­rő de­fi­ní­ció lé­te­zik,¹⁶ de abban egyet­ér­tés lát­szik, hogy adott or­szág­ban élők élet­szín­vo­na­lá­nak ja­vu­lá­sát biz­to­sí­tó pa­ra­mé­tert ér­tünk a fo­ga­lom alatt. Bár ez a de­fi­ní­ció nem tűnik túl bo­nyo­lult­nak, a tény­le­ges tar­tal­ma és ez­ál­tal a mé­rést, össze­ha­son­lít­ha­tó­sá­got le­he­tő­vé tevő kom­po­nen­sek ki­bon­tá­sa már annál össze­tet­tebb.

A sváj­ci szék­he­lyű IMD és a Vi­lág­gaz­da­sá­gi Fórum egy­aránt bo­nyo­lult, rész­ben mér­he­tő, il­let­ve be­csült in­di­ká­to­rok­kal ope­rál. Mind­két mé­ré­si rend­szer ko­moly té­nye­ző­ként te­kint a bi­za­lom­ra, a tár­sa­dal­mi tő­ké­re. Fran­cis Fu­kuya­ma mun­ká­já­ban arra a kö­vet­kez­te­tés­re jut, hogy az ame­ri­kai tár­sa­dal­mi fej­lő­dés alap­ja a tár­sa­dal­mi tőke magas szint­je, a bi­za­lom és az erős civil tár­sa­da­lom volt.¹⁷

Az IMD éves ku­ta­tá­sá­nak – több mint 200 mu­ta­tó alap­ján kép­zett – ada­ta­i­ból ki­ala­kí­tott rang­sor­ban Ma­gyar­or­szág az el­múlt tíz évben je­len­tő­sen vissza­esett a mért 60 or­szág kö­zött.

A WEF által ké­szí­tett, a 2015–2016-as idő­szak fel­mé­ré­sét tük­rö­ző leg­fris­sebb ta­nul­mány¹⁸ 140 vizs­gált állam kö­zött a 63. hely­re he­lyez­te ha­zán­kat. A rész­mu­ta­tók vizs­gá­la­ta nem fest túl hí­zel­gő képet, az in­téz­mé­nyek­re vo­nat­ko­zó mu­ta­tó­cso­port (97. he­lye­zés) fogja vissza leg­in­kább az össz­tel­je­sít­ményt, az in­no­vá­ci­ós ké­pes­sé­gek meg­íté­lé­sé­ben (131. he­lye­zés) pedig ki­fe­je­zet­ten le­han­go­ló ered­mé­nyek­kel szem­be­sül­he­tünk. A ta­nul­mány ve­ze­tői össze­fog­la­ló­ja emel­lett Ma­gyar­or­szá­got abban a kon­tex­tus­ban em­lí­ti,¹⁹ hogy a kor­rup­ció ko­moly gaz­da­sá­gi ká­ro­kat okoz.

Szá­mos olyan mu­ta­tót al­kal­maz mind­két ver­seny­ké­pes­sé­gi rang­sort fel­ál­lí­tó meg­kö­ze­lí­tés, amely arra ve­zet­he­tő vissza, hogy az or­szág tár­sa­dal­ma mi­lyen mér­ték­ben képes és haj­lan­dó gon­dol­kod­ni, mennyi­re evo­lu­tív, és ebben mi­lyen módon tud­nak a sze­rep­lők (egyé­nek, szer­ve­ze­te­ik) együtt­mű­köd­ni. Mivel a kor­mány­zás­ban, szé­le­seb­ben ér­tel­mez­ve, a párt­po­li­ti­ká­ban a ha­tal­mi ér­de­kek, a gaz­da­sá­gi szek­tor­ban pedig alap­ve­tő­en pénz­ügyi ér­de­kek men­tén ala­kul­nak ki együtt­mű­kö­dé­sek és kap­cso­la­tok, rend­kí­vül fon­tos a civil tár­sa­dal­mon ke­resz­tü­li meg­kö­ze­lí­tést. Ez ugyan­is – ér­ték­től nem men­te­sen, de mö­göt­tes tar­tal­mat nél­kü­lö­ző módon – képes ér­zé­kel­tet­ni szá­munk­ra, hogy a tár­sa­da­lom – va­la­mely ki­sebb cso­port­ja – mennyi­ben tud kö­zö­sen tenni.²⁰

A gaz­da­sá­gi fej­lő­dés ál­ta­lá­no­san hasz­nált mu­ta­tói

A rend­szer­vál­to­zás óta ha­zánk szá­mos gyö­ke­res, a külső kör­nye­zet­ben és belső kö­rül­mé­nye­i­ben vég­be­ment vál­to­zá­son esett át. Az 1980-as évek végén te­tő­zött gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­tok egy azóta is fo­lya­ma­to­san át­ala­ku­ló, az em­be­rek, il­let­ve ál­lam­pol­gá­rok per­ma­nens al­kal­maz­ko­dá­sát igény­lő rend­szer­be ve­zet­tek át. Az akkor egyre el­ér­he­tőbb­nek lát­szó li­be­ra­liz­mus békés esz­mé­jé­nek meg­va­ló­su­lá­sa pedig egyre tá­vo­lab­bi­nak tűnik, ami ter­mé­sze­te­sen nem ki­zá­ró­lag a bel­po­li­ti­kai fo­lya­ma­tok ered­mé­nye, hanem a gaz­da­sá­gi kör­nye­zet át­ala­ku­lá­sá­nak ter­mé­ke is egy­ben. Az egy­mást érő for­du­la­tok kö­ze­pet­te sok­szor nincs al­ka­lom, mód egy-egy idő­sza­kot le­zár­ni, ér­té­kel­ni, mégis fon­tos, hogy – akár így utó­lag – meg­pró­bál­juk át­te­kin­te­ni, hogy a ko­ráb­bi gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok ke­ze­lé­se mi­lyen ered­ménnyel tu­dott meg­va­ló­sul­ni.

A rend­szer­vál­to­zás idő­sza­ká­ban Ma­gyar­or­szá­gon rend­kí­vül po­zi­tív fo­lya­ma­tok lát­szot­tak be­in­dul­ni. Gaz­da­sá­gi mu­ta­tó­ink­ban meg­mu­tat­ko­zó ered­mé­nye­in­ket az ír pél­dá­val egy lapon em­lít­ve, „ma­gyar mo­dell”-ről be­szél­tek. Azon­ban ahogy Lent­ner Csaba is rá­vi­lá­gít, a ti­zen­öt éves át­me­net fenn­tar­tot­ta a külső ki­tett­sé­get és se­bez­he­tő­sé­get, a nem­ze­ti ér­dek­ér­vé­nye­sí­tő ké­pes­ség gyen­ge­sé­ge miatt.²¹

Gaz­da­ság­po­li­ti­kai szem­pont­ból a po­li­ti­kai vál­tó­gaz­da­ság cik­lu­sa­it kö­ve­tő inf­le­xi­ós pon­tok raj­zol­ha­tók ki, amire per­sze ha­tás­sal lehet az is, hogy a vi­lág­gaz­da­ság­ban is mint­ha a ma­gyar vá­lasz­tá­sok cik­lu­sa­i­nak – és még in­kább a po­li­ti­kai irány­vál­tá­sok­nak – ha­tá­ra­it kö­vet­ték volna a krí­zis­hely­ze­tek: elég, ha az 1998-as orosz vál­ság­ra, vagy a 2008-ban ki­rob­bant, de ha­zánk­ra, némi ké­sés­sel, ha­tást ki­fej­tő jel­zá­log­pi­a­ci vál­ság­ra gon­do­lunk.

Mi­előtt to­váb­bi pár­hu­za­mok fel­ál­lí­tá­sá­ból messze­me­nő, de hely­te­len kö­vet­kez­te­té­sek­re jut­nánk, sze­ren­csé­sebb, ha vissza­té­rünk a tu­do­mány esz­köz­tá­rá­hoz, és meg­vizs­gá­lunk né­hány olyan mak­ro­gaz­da­sá­gi mu­ta­tót, ame­lyek­ben tet­ten ér­he­tők az em­lí­tett hazai gaz­da­ság­po­li­ti­kai el­té­ré­sek.

Az inf­lá­ció trend­jét te­kint­ve, nagy vál­to­zást nem mutat az 5. ábra (egy ki­sebb 2007-es adat által in­di­kált tö­rést le­szá­mít­va), azon­ban szem­be­öt­lő, hogy a GDP nö­ve­ke­dé­si üte­mé­ben (jobb ol­da­li ten­gely) és a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­ban je­len­tős irány­vál­tá­sok ta­pasz­tal­ha­tók 2002-ben és 2009–2010-ben. Ugyan­ak­kor, míg az előb­bi 1998 és 2002 kö­zött di­na­mi­kus gyor­su­lást mu­ta­tott, addig a 2009 óta fenn­ál­ló kö­rül­mé­nyek nem en­ged­nek el­moz­dul­ni a 2% kö­rü­li nö­ve­ke­dé­si ütem­től (6–7. ábra).²²

E leg­gyak­rab­ban hasz­nált mu­ta­tók ugyan­ak­kor csak ki­jel­zői a gaz­da­ság­po­li­ti­kai ered­mé­nyek­nek, me­lyek rend­kí­vül össze­tett ha­tás­me­cha­niz­mus ered­mé­nye­ként áll- nak elő. Az egyik leg­fon­to­sabb kü­lönb­sé­get pl. az ál­lam­adós­ság belső szer­ke­ze­té­ben lehet tet­ten érni. 2001-től a de­vi­zá­ban fenn­ál­ló adós­ság ará­nya fo­lya­ma­to­san növ­eke- dett, amely trend csak a 2009-es évben for­dult meg. Azóta a gaz­da­ság­po­li­ti­kai sze­rep­lők ha­tá­ro­zot­tan tö­rek­sze­nek a ki­tett­ség csök­ken­té­sé­re, je­len­tős ál­lam­pa­pír­pi­a­ci prog­ram in­dult, amely­nek ered­mé­nye­ként a la­kos­sá­gi meg­ta­ka­rí­tá­so­kért foly­ta­tott ver­seny­ben a bank­be­té­tek és a kész­pén­zes forma vissza­szo­ru­ló­ban van­nak.²³ Ezt se­gí­tet­te elő az is, hogy a jegy­ban­ki alap­ka­mat csök­ke­né­se és a bank­be­té­tek ala­csony ka­ma­ta, il­let­ve az egyéb be­fek­te­té­si for­mák magas koc­ká­za­ta is az ál­lam­pa­pí­rok felé te­re­lik a meg­ta- karí­tá­so­kat. A jegy­bank szak­em­be­re­i­nek elő­re­jel­zé­se alap­ján, az ál­lam­adós­ság fi­nan- szí­ro­zá­sá­ban a jö­vő­ben sem lesz szük­ség vál­to­zás­ra.²⁴ Ezzel együtt úgy tűnik, hogy az IMF-hi­tel igény­be­vé­te­le nél­kül is fi­nan­szí­roz­ha­tó a költ­ség­ve­tés hi­á­nya, a 2008-ban fel­vett hitel vissza­fi­ze­té­se pedig meg­ala­po­zott dön­tés volt. (Ezt meg­elő­ző­en, 1998 és 2008 kö­zött sem volt IMF-hi­tel­tar­to­zás, igény­be­vé­tel a rend­szer­vál­to­zás kö­rü­li évek­ben tör­tént.) Az IMF-hi­tel le­zá­rá­sát²⁵ a ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­ri va­gyon ál­la­mo­sí­tá­sa tette le­he­tő­vé úgy, hogy je­len­tős tö­rést nem oko­zott a mint­egy 7,5 Mrd euró tör­lesz­té­se a 2012–2013-as évek fo­lya­mán.

Fi­gye­lem­re méltó, hogy a de­vi­za­tar­ta­lé­kok ala­ku­lá­sa is egyre biz­ton­sá­go­sabb – már-már túlzó szin­ten – moz­gás­te­ret en­ged­nek, hi­szen az ál­ta­luk kép­vi­selt fi­nan­szí­ro­zá­si ké­pes­ség messze meg­ha­lad­ja a nem­zet­kö­zi­leg el­fo­ga­dott el­vá­rá­so­kat meg­tes­te­sí­tő Gui­dot­ti-sza­bály tel­je­sí­té­sét.

A de­vi­za­adós­ság­gal kap­cso­la­to­san nem csak a kor­mány­zat hely­ze­tét kel­lett ke­zel­ni. A 2004-ben be­ve­ze­tett de­vi­za­ala­pú la­kás­hi­tel-konst­ruk­ci­ók el­ter­je­dé­se 2010-ben te­tő­zött, ami­kor az ál­lo­má­nyi adat már 2818 Mrd Ft fe­let­ti volt²⁶ (ami ezzel meg­ha­lad­ta a GDP 1%-át). A je­len­tős prob­lé­mát je­lez­te a vál­ság nyo­mán in­ga­do­zó ár­fo­lyam, amely a 2008. jú­li­us 9-i 230,75 HUF/EUR szint­ről 2009. már­ci­us 6-ára 316 Ft-ra emel­ke­dett, ami szin­te azon­nal 37%-os vesz­te­sé­get je­len­tett. Noha az ár­fo­lyam 2012 ele­jé­ig még je­len­tős moz­gá­so­kat mu­ta­tott, a 300 Ft fe­let­ti szint sta­bi­li­zá­ló­dott. Hossza­dal­mas egyez­te­té­sek és a konst­ruk­ció rész­le­te­i­nek ki­ala­kí­tá­sa során a leg­fon­to­sabb kér­dés a fe­le­lős­ség, il­let­ve a vesz­te­sé­gek te­her­vi­se­lő­i­nek meg­osz­lá­sa volt. Végül a kor­mány­za­ti in­téz­ke­dé­sek ered­mé­nye­ként ez a hi­tel­ter­mék 2015-re gya­kor­la­ti­lag meg­szűnt.

Ki­hí­vá­sok a tár­sa­dal­mi szer­ve­ző­dés kü­lön­bö­ző szint­je­in

Pol­gár

A ka­pi­ta­lis­ta be­ren­dez­ke­dés fo­gyasz­tás­ra épülő kör­nye­ze­té­ben a mo­dern ál­lam­pol­gár én­ké­pét – nem kis mér­ték­ben a fo­lya­ma­to­san gyors in­for­ma­ti­kai fej­lő­dés­nek kö­szön­he­tő­en – a glo­ba­li­zá­ció ha­tá­sai egyre sú­lyo­sabb mér­ték­ben ha­tá­roz­zák meg. A glo­ba­li­zá­ció a fo­gyasz­tás­ban ha­tal­mas – a fo­gyasz­tó­val sem­mi­képp nem egyen­lő al­ku­po­zí­ci­ó­ból in­du­ló – vál­la­la­to­kat és szé­les kör­ben el­ter­jedt ter­mé­ke­ket je­lent. Rá­adá­sul a fi­zi­kai fo­gyasz­tás­ban sok­kal in­kább az in­for­má­ci­ó­nak, a ter­mék­ről al­ko­tott, be­fo­lyá­so­lás­tól sem men­tes kép­nek van sze­re­pe,²⁷ mint­sem ra­ci­o­ná­lis gaz­da­sá­gi dön­tés­nek.

Az in­for­má­ci­ók­hoz való hoz­zá­fé­rés, az új is­me­re­tek el­éré­se olyan mér­ték­ben egy­sze­rű­sö­dött, hogy az egyes ember szá­má­ra egyre gyor­su­ló tem­pót „dik­tál” a mun­ka­erő­pi­a­ci ver­seny­ké­pes­ség meg­őr­zé­se ér­de­ké­ben, amely ha­son­ló­an ér­vé­nye­sül a ma­gán­éle­ti kap­cso­la­tok­ban is: a kö­zös­ség mint fo­gyasz­tá­si cikk és ter­mék is meg­je­lent. Nem mel­lé­ke­sen, ezek a kö­zös­sé­gek is glo­bá­lis szín­té­ren szer­ve­ződ­nek, így – az eset­le­ges nyel­vi kü­lönb­sé­gek le­küz­dé­sé­vel, me­lyet szin­tén fej­lett in­for­ma­ti­kai al­kal­ma­zá­sok is se­gí­te­nek – könnyen el­mo­sód­nak a fi­zi­kai ha­tá­rok. A fo­lya­ma­tot erő­sí­tik kü­lön­bö­ző geo­po­li­ti­kai meg­fon­to­lá­so­kon ala­pu­ló po­li­ti­kai dön­té­sek is, ame­lyek kü­lön­bö­ző nem­zet­ál­la­mok­ból igye­kez­nek olyan gaz­da­sá­gi kö­zös­sé­get épí­te­ni, ame­lyek egy­sé­ges pi­a­cot ké­pez­ve, a kor­lá­tok le­bon­tá­sá­val még több le­he­tő­ség­hez jut­tat­ják a már em­lí­tett glo­bá­lis vál­la­la­to­kat. Ilyen­nek te­kint­he­tő bi­zo­nyos meg­kö­ze­lí­tés­ben az Eu­ró­pai Unió, de az EU és Ka­na­da, il­let­ve az Egye­sült Ál­la­mok kö­zöt­ti sza­bad­ke­res­ke­del­mi meg­ál­la­po­dás is.

A gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek­ből és egyes ka­to­nai konf­lik­tu­sok­ból is fa­ka­dó­an a nem­ze­ti iden­ti­tás²⁸ meg­őr­zé­sé­re és erő­sí­té­sé­re irá­nyu­ló, vi­tat­ha­tat­lan igé­nyen ala­pu­ló moz­gal­mak el­len­té­tes ha­tást fej­te­nek ki. Mind­ezek mel­lett is kör­vo­na­la­zód­ni lát­szik, hogy a nem­zet­ál­la­mi sa­já­tos­sá­gok­nak (az ál­lam­hoz való kö­tő­dés ér­tel­mé­ben) egyre in­kább csak a fi­zi­ka­i­szük­ség­let-ki­elé­gí­tés szint­jén van je­len­tő­sé­ge, a Mas­low-fé­le szük­ség­let­pi­ra­mis al­sóbb ré­gi­ó­i­ba vissza­szo­rul­va. Tehát az ál­lam­pol­gár in­kább csak az ál­lam­mal kap­cso­la­tos el­vá­rá­sa­it fo­gal­maz­za meg, mert szük­sé­ge van azok­ra a ja­vak­ra, ame­lyek (még) jel­lem­ző­en in­gye­ne­sen, ala­nyi jogon jár­nak (pl. a köz­rend biz­to­sí­tá­sá­ra, az egész­ség­ügyi el­lá­tás­ra, gyer­me­ke gyer­mek­ko­ri ne­ve­lé­sé­re és a nyug­el­lá­tás­ra). A pél­da­ként em­lí­tett javak a köz­vé­le­ke­dés­ben ennek te­te­jé­ben ál­ta­lá­ban nem kel­te­nek ál­ta­lá­nos meg­elé­ge­dést. Bár eze­ket az alap­ve­tő szol­gál­ta­tá­so­kat az állam biz­to­sít­ja, azok a lo­ka­li­tás­ban je­len­nek meg. Ezzel pár­hu­za­mo­san ugyan­ak­kor a

helyi kör­nye­ze­ten és az ál­la­mon is túl­mu­ta­tó glo­ba­li­tás szin­tén ér­tel­mez­he­tő di­men­zi­ót je­lent, mi­u­tán a fo­gyasz­tás­ban jel­lem­ző­en a nagy nem­zet­kö­zi vál­la­la­tok cik­kei, brand­jei van­nak jelen.²⁹

Tár­sa­da­lom

A mai tár­sa­da­lom­ról sok lé­nye­ges elem meg­ra­gad­ha­tó, je­len­tős vál­to­zá­sok tör­tén­tek az el­múlt ötven évben, és ha­son­ló­an je­len­tős vál­to­zá­sok­ra lehet szá­mí­ta­ni a kö­vet­ke­ző idő­szak­ban is. Az egyik hang­sú­lyos mo­tí­vum, hogy a tár­sa­da­lom össze­té­te­lét egyre in­kább a szél­ső­sé­gek ural­ják. Nö­ve­ked­ni lát­sza­nak a jö­ve­del­mi hely­zet­ből fa­ka­dó gaz­da­sá­gi kü­lönb­sé­gek,³⁰ a glo­ba­li­zált in­for­má­ció­áram­lás miatt az ideo­ló­gi­ák – köz­tük a sé­rü­lé­ke­nyebb, ne­he­zebb hely­zet­ben lévő cso­por­tok egy-egy prob­lé­má­já­ra lát­szó­la­go­san vá­laszt adók – gyor­san ter­jed­nek, és a jól meg­fog­ha­tó, szél­ső­sé­ges vál­to­za­tok is egyre könnyeb­ben nyer­nek teret. Utób­bi ha­tá­sá­nak mé­ré­sét meg­le­he­tő­sen nehéz meg­ol­da­ni, hi­szen ilyen ideo­ló­gi­á­nak fog­ha­tó fel egy-egy val­lá­si (vagy annak lát­szó) szél­ső­ség, de ha­son­ló be­so­ro­lást tu­laj­do­nít­ha­tunk (talán túl­zás­sal) az olyan egész­ség­ügyi­prob­lé­ma-ke­ze­lé­sek­nek, ame­lyek nem tar­toz­nak a ha­gyo­má­nyos or­vos­lás fenn­ha­tó­sá­ga alá (pl. ho­meo­pá­tia).

Ezzel szem­ben na­gyon is kéz­zel­fog­ha­tó, hogy – rész­ben az élet­mi­nő­ség öröm­te­li ja­vu­lá­sá­nak kö­szön­he­tő, a szü­le­tés­kor vár­ha­tó élet­tar­tam nö­ve­ke­dé­sé­nek³¹ ered­mé­nye­ként – a tár­sa­da­lom el­öre­ge­dik. Az ENSZ elő­re­jel­zé­sei³² alap­ján a világ né­pes­sé­gé­ből a 60 év fe­let­ti kor­osz­tály a 2013-as 13,4%-ról 2050-re 25,3%-ra nö­vek­szik (mi­köz­ben a tel­jes né­pes­ség 7,16 Mrd főről 9,55-re). Ezzel pár­hu­za­mo­san az OECD (az e vo­nat­ko­zás­ban meg­fe­le­lő ada­tot szol­gál­ta­tó 28 tag­ál­lam in­for­má­ci­ó­ja alap­ján) úgy be­csü­li,³³ hogy a nyug­díj­ki­adá­sok a GDP ará­nyá­ban a 2010-es 9,3%-áról emel­ked­ve 11,7%-os mér­té­ket tesz­nek majd ki. Sok­kal na­gyobb ter­het kell tehát vi­sel­nie a jö­ve­de­lem­ter­me­lő la­kos­ság­nak, amely ter­mé­sze­te­sen olyan for­má­ban is el­kép­zel­he­tő, hogy a mai jö­ve­de­lem­ter­me­lő sze­mé­lyek saját ma­guk­nak tesz­nek félre for­rást nyug­dí­jas éve­ik­re. A fel­hasz­nál­ha­tó jö­ve­del­mek­nek így nem csu­pán a tér­be­li, hanem az idő­be­li el­osz­lá­sá­ra is ér­de­mes fi­gyel­met szen­tel­ni. A ma meg­ter­melt jö­ve­del­mek­nek je­len­tős ré­szé­vel(em­ber­öl­tő­höz mér­ten) idő­ben jóval ké­sőb­bi szük­ség­le­te­ket kell ki­elé­gí­te­ni, az ál­la­mi nyug­díj fel­osz­tó-ki­ro­vó rend­szer­ben nem lesz képes min­dig meg­fe­lel­ni az ak­tu­á­lis igé­nyek­nek. Arra te­kin­tet­tel, hogy ez a fajta elő­re­lá­tás egy­részt je­len­le­gi anya­gi fel­té­te­le­ket (fel nem hasz­nált jö­ve­de­lem­rész), más­részt hosszú távú ter­ve­zést, pénz­ügyi is­me­re­te­ket igé­nyel, csak hu­za­mo­sabb idő el­tel­té­vel vál­hat ál­ta­lá­nos­sá. Azaz fel­te­he­tő­en lesz olyan ge­ne­rá­ció, amely­nek az ál­la­mi nyug­díj már nem biz­to­sít kellő meg­él­he­tést, vi­szont fél­re­tett jö­ve­del­me sin­csen, így átéli az ebből kö­vet­ke­ző ne­héz­sé­ge­ket.³⁴ Op­ti­miz­mus­ra az OECD más ada­tai³⁵ sem adnak okot pl. az egész­ség­ügyi el­lá­tó­rend­szert il­le­tő­en. Esze­rint mind Észak-Ame­ri­ka, mind Eu­ró­pa és Kö­zép-Ázsia, mind pedig Ma­gyar­or­szág vo­nat­ko­zá­sá­ban igaz, hogy az 1997 és 2012 kö­zött el­telt 15 évben az egy főre jutó egész­ség­ügyi ki­adá­sok meg­dup­lá­zód­tak. Az egész­ség­ügyi ága­zat stra­té­gi­á­ja alap­ján a kor­mány­za­ti pro­jek­ció azt mu­tat­ja, hogy a ki­adás­nö­ve­ke­dés­ben ha­zánk­ban sem szá­mít­ha­tunk trend­for­du­ló­ra.

A tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si rend­sze­rek e két meg­ha­tá­ro­zó ele­mé­vel szem­ben vár­ha­tó­an je­len­tő­sen nö­vek­vő igé­nyek ko­moly fi­nan­szí­ro­zá­si fel­ada­tot je­len­te­nek majd az állam szá­má­ra. De nem ez az egyet­len prob­lé­ma: másik vég­let­ként te­kint­sünk egy pil­la­nat­ra az if­jú­ság hely­ze­té­re. Azzal, hogy a nyug­díj­rend­szer fi­nan­szí­ro­zá­si prob­lé­má­it va­la­me­lyest ke­zel­ve a nyug­díj­kor­ha­tár nö­vek­szik, az is ta­pasz­tal­ha­tó, hogy a ko­ráb­bi­ak­kal el­len­tét­ben a nagy­szü­lők – sza­bad­ide­jük híján – nem tud­nak ak­tí­van se­gít­sé­get nyúj­ta­ni a kis­gyer­mek­ko­ri ne­ve­lés­ben. Tehát a szü­lők ter­hei nö­vek­sze­nek, akár maguk igye­kez­nek le­fed­ni a gyer­me­kek in­téz­mé­nyen kí­vü­li ide­jét, akár anya­gi el­len­té­te­le­zést fel­té­te­le­ző se­gít­sé­get vesz­nek igény­be. Tör­té­nik mind­ez egy fo­lya­ma­to­san gyor­su­ló élet­rit­mus mel­lett, így azon sem lehet cso­dál­koz­ni, hogy a gyer­mek­vál­la­lás­ra egyre idő­sebb kor­ban kerül sor. Így a kö­zös­sé­gi létre ke­ve­sebb idő marad, amely a ha­té­kony­ság nö­ve­lé­se ér­de­ké­ben és a tech­no­ló­gi­ai újí­tá­sok so­ro­za­tá­nak kö­szön­he­tő­en az in­for­ma­ti­kai esz­kö­zök irá­nyá­ba to­ló­dik a sze­mé­lyes kap­cso­la­tok ro­vá­sá­ra.

Ma­guk­nak a gyer­me­kek­nek, az if­jú­ság­nak a hely­ze­te is meg­le­he­tő­sen nehéz. Jóval több in­for­má­ci­ót kell be­fo­gad­ni­uk és fel­dol­goz­ni­uk, mint akár csak egy ge­ne­rá­ci­ó­val ez­előtt. Min­den hír­ről azon­nal ér­te­sül­nek, min­den­re re­a­gál­nak, kész­ség­szin­ten hasz­nál­nak már egész fi­a­tal kor­ban olyan esz­kö­zö­ket is, ame­lyek csak né­hány éve lé­tez­nek. A fej­lett tech­no­ló­gi­ák – vi­tat­ha­tat­lan elő­nye­ik mel­lett is – je­len­te­nek azon­ban olyan ve­szélyt, hogy szá­mos kér­dés­ben az ember he­lyett el­vé­gez­ve mű­ve­le­te­ket, he­lyet­te „gon­dol­kod­va”, e ké­nyel­mes hely­zet­ben le­szok­tat­ják fel­hasz­ná­ló­i­kat a gon­dol­ko­dás­ról A köz­ne­ve­lé­si, ok­ta­tá­si rend­szer pedig ezt a fo­lya­ma­tot alig­ha tudja ru­gal­ma­san és meg­fe­le­lő re­ak­ció­idő­vel le­kö­vet­ni: mint nagy el­lá­tó­rend­szer ne­he­zen al­kal­maz­ko­dik az új igé­nyek­hez. És – meg­le­pő módon – a ta­nul­má­nyo­kat éppen be­fe­je­ző, friss el­mé­le­ti tu­dás­sal ren­del­ke­ző fi­a­ta­lok kö­ré­ben rend­kí­vül ko­moly mun­ka­nél­kü­li­ség ta­pasz­tal­ha­tó.³⁶ Talán nem túlzó ki­je­len­te­ni, hogy az au­to­ma­ti­zált­ság olyan szint­jé­re kezd el­jut­ni a ma em­be­re, amely­nek ered­mé­nye­képp maguk a tech­no­ló­gi­ák is ve­szé­lyez­te­tik mun­ka­he­lyek vagy egész szak­mák létét.

Állam

Az állam sze­re­pét il­le­tő­en is fel kell ten­nünk a kér­dést: le­het-e azt pusz­tán a ha­ta­lom­gya­kor­lás te­re­ként ér­tel­mez­ni (kö­zép­pont­ba magát a ha­tal­mat és az annak meg­szer­zé­sé­hez kap­cso­ló­dó po­li­ti­kát ál­lít­va)? Mennyi­ben te­kint­he­tő egy­ál­ta­lán ha­ta­lom­nak az a meg­szer­zett di­cső­ség (egy párt szá­má­ra), mely­nek ered­mé­nye­ként egy or­szág ve­ze­té­sé­re nyer egy sze­mély vagy cso­port jogot akkor, ami­kor egyre ke­vés­bé iga­zol­ha­tó, hogy a tel­jes kö­zös­ség (mint or­szág) több­sé­gé­nek óhaja fe­je­ződ­ne ki? Ki­mu­tat­ha­tó ugyan­is, hogy a vá­lasz­tá­sok­ban – mint a po­li­ti­kai jogok gya­kor­lá­sá­nak szin­te ki­zá­ró­la­gos le­he­tő­sé­gé­ben – való rész­vé­tel év­ti­ze­dek óta gyen­gül.³⁷ (Ma­gyar­or­szá­gon is két év­ti­ze­des­nek mond­ha­tó a trend, ame­lyet csak egy 2002. évi je­len­tős erő­sö­dés tört meg, de a csök­ke­nés előt­te és utána is fo­lya­ma­tos volt.³⁸) A több­éves idő­sza­kok­ban pe­ri­o­di­kus­sá vált be­ren­dez­ke­dés ered­mé­nye és a tech­ni­kai fej­lő­dés szá­mos kez­de­mé­nye­zést ered­mé­nye­zett. Közös, hogy a rész­vé­tel köz­vet­le­neb­bé té­te­le, ki­egyen­sú­lyo­zá­sa áll a kö­zép­pont­ban, tehát az az igény, hogy a po­li­ti­kai jog gya­kor­lá­sa ér­de­mibb ha­tást gya­ko­rol­jon ma­gá­ra az ope­ra­tív dön­tés­ho­za­tal­ra. Pro­jek­tek sora – fej­lett in­fo­kom­mu­ni­ká­ci­ós esz­kö­zök­re tá­masz­kod­va – céloz kö­zös­sé­gi össze­fo­gást egy-egy ügy men­tén, azt a le­he­tő­sé­get kí­nál­va, hogy a dön­tés­ho­zók va­ló­di tár­sa­dal­mi bá­zi­son ala­pu­ló igé­nyek­re tud­ja­nak meg­fe­le­lő­en re­a­gál­ni. Em­lí­tés­re ér­de­mes a po­li­ti­ku­sok sor­so­lás útján tör­té­nő ki­vá­lasz­tá­sá­nak le­he­tő­sé­ge is, ame­lyet az ókori Athén­ban al­kal­maz­tak.³⁹

Prob­lé­más lehet az állam kül­de­té­se­ként ér­tel­mez­ni az alap­jo­gok biz­to­sí­tá­sát. Ezek ugyan­is ál­ta­lá­nos elv­ként lé­tez­nek, tar­tal­muk job­bá­ra el­fo­ga­dott, ugyan­ak­kor a napi gya­kor­lat­ban tör­té­nő meg­va­ló­su­lá­suk sok­kal in­kább lát­szik füg­ge­ni egy hosszú távú szer­ves fej­lő­dé­si fo­lya­mat ki­me­ne­te­lé­től, mint az állam mű­kö­dé­sé­től. Rá­adá­sul a konk­rét re­a­li­zá­ló­dást je­len­tő­sen és ru­gal­ma­san tud­ják ala­kí­ta­ni a jog­al­ko­tás kü­lön­bö­ző esz­kö­zei. Ezzel együtt sok eset­ben az alap­ve­tő jogok ki­kény­sze­rí­té­se nem­zet­kö­zi szer­ve­zet ke­re­tei kö­zött tör­té­nik, így ál­la­mon kí­vü­li as­pek­tu­sok is fel­me­rül­nek.

A jog­ér­tel­me­zés ru­gal­mas­sá­ga, a jog­al­ko­tó szán­dé­ka és a jog­al­kal­ma­zá­si gya­kor­lat kö­zött gyak­ran meg­mu­tat­ko­zó kü­lönb­sé­gek és a tör­té­ne­lem­ben már sok­szor fel­hasz­nált kre­a­tív jog­al­ko­tá­si tech­ni­kák a jog ural­mát is meg­kér­dő­je­lez­he­tik. Fel­té­te­le­zé­sem sze­rint nem azért, mert bár­mely állam (ne­vé­ben el­já­ró ha­ta­lom­gya­kor­ló) ne tar­ta­ná tisz­te­let­ben a nem­zet­kö­zi vagy saját belső jogát. Szük­ség­sze­rű ugyan­ak­kor, hogy a nagy nem­zet­kö­zi tö­mö­rü­lé­sek lét­re­ho­za­ta­lá­val, fej­lő­dé­sé­vel az ál­la­mok kö­zöt­ti egyen­lő­ség­re való tö­rek­vés és az éle­ző­dő gaz­da­sá­gi (mond­hat­nánk fenn­ma­ra­dá­si­nak is) ver­seny szem­ben­ál­lá­sa új meg­ol­dá­so­kat kény­sze­rít ki. Ezek azon­ban né­pes­sé­gen belül fruszt­rá­ci­ók­hoz ve­zet­het­nek, a ki­szá­mít­ha­tat­lan­ság ér­zé­sét kelt­he­tik, hi­szen az ember alap­ter­mé­sze­té­ből a sta­bi­li­tás­ra való tö­rek­vés sok­kal in­kább le­ve­zet­he­tő, mint a vál­to­zá­sok elő­idé­zé­sé­nek fo­lya­ma­tos igé­nye.

Ha az ál­lam­al­ko­tó té­nye­zők (te­rü­let, né­pes­ség, szu­ve­re­ni­tás) felől kö­ze­lít­jük meg a kér­dés­kört, ha­son­ló­an za­var­ba ejtő je­len­sé­ge­ket ta­lá­lunk. Az Isz­lám Ál­lam­nak ne­ve­zett ter­ror­szer­ve­ze­tet ter­mé­sze­te­sen senki nem is­me­ri el ön­ál­ló ál­lam­ként, de min­den­kép­pen fi­gye­lem­re méltó tér­nye­ré­se ta­pasz­tal­ha­tó. Ér­de­kes­sé­ge abban mu­tat­ko­zik meg, hogy alap­ve­tő­en nem egy­be­füg­gő te­rü­le­te­ken ön­ma­gu­kat ál­lam­ként de­fi­ni­á­ló, ön­ál­ló sza­bály­rend­szer­rel mű­kö­dő sze­mé­lyek­ből álló cso­port al­kot­ja. Egy olyan nem nem­zet­kö­zi, csak nem­ze­tek kö­zöt­ti szer­ve­zet, amely­nek pol­gá­rai va­ló­ban lé­te­ző ál­la­mok ál­lam­pol­gá­rai. Ettől távol eső példa, de ha­son­ló­an szá­mos kér­dést vet fel: a ré­szes pol­gá­rok szá­má­ra kéz­zel­fog­ha­tó, de ne­he­zen ér­tel­mez­he­tő az Eu­ró­pai Unió és a sc­hen­ge­ni egyez­mény is, amely­nek nem­zet­kö­zi jogi hát­te­re – szem­ben az előb­bi pél­dá­val – biz­tos ala­po­kon áll. A ré­szes ál­la­mok pol­gá­rai ugyan­is eu­ró­pai pol­gá­rok is, e mi­nő­sé­gük­ben el­té­rő jo­ga­ik van­nak. Fo­lya­ma­tos ideo­ló­gi­ai, po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi vi­tá­kat ered­mé­nyez ugyan­ak­kor az újra és újra fel­me­rü­lő fö­de­rá­lis Eu­ró­pa esz­mé­nye, amely az utób­bi idők fej­le­mé­nyei⁴⁰ sze­rint új len­dü­le­tet vehet, amennyi­ben az eu­ró­zó­na két leg­erő­sebb gaz­da­sá­ga el­ha­tá­roz­za a mé­lyebb in­teg­rá­ció meg­va­ló­sí­tá­sát.

A né­pes­ség kér­dé­sé­ben egy hun­ga­ri­kum­ként ke­zel­he­tő példa szol­gál­hat a ha­gyo­má­nyos fel­fo­gás­ra rá­cá­fo­ló ta­nul­sá­gok­kal. Tör­té­nel­mi múl­tunk abba a hely­zet­be hozta Ma­gyar­or­szá­got, hogy a 20. szá­zad­ban „ön­ma­gá­val vált ha­tá­ros­sá”. Egy­sze­rűb­ben fo­gal­maz­va, az or­szág te­rü­le­té­nek és a né­pes­sé­gé­nek je­len­tős része ke­rült más állam fenn­ha­tó­sá­ga alá. Ezt kom­pen­zá­lan­dó az állam, egyik 2010-es in­téz­ke­dé­se⁴¹ ered­mé­nye­ként, akár anél­kül ismer el más állam pol­gá­rát saját ál­lam­pol­gá­rá­nak, hogy az il­le­tő va­la­ha is va­ló­ban Ma­gyar­or­szág te­rü­le­tén élt volna.⁴² Szin­tén saj­ná­la­tos je­len­ség ered­mé­nye, hogy je­len­tős mér­ték­ben nö­ve­ke­dik az or­szá­gok kö­zöt­ti mo­bi­li­tás pl. be­ván­dor­lás­sal.⁴³ A jobb sors re­mé­nyé­ben új hazát ke­re­ső pol­gá­rok anél­kül vál­nak egyre na­gyobb mér­ték­ben egy-egy or­szág éle­té­nek szer­ves ré­szé­vé (értsd: né­pes­sé­ge ré­szé­vé), hogy annak ál­lam­pol­gár­sá­gát el­nyer­nék.

Előb­bi­ek­nél jóval plasz­ti­ku­sab­ban le­ír­ha­tó a szu­ve­re­ni­tás­sal kap­cso­la­tos ag­gály. Mennyi­ben te­kint­he­tő füg­get­len­nek egy állam, amely­nek fi­nan­szí­ro­zá­sát rajta kívül álló sze­mély vagy szer­ve­zet biz­to­sít­ja? Gya­ko­ri, hogy pl. az IMF struk­tu­rá­lis át­ala­kí­tá­so­kat vár el – teszi ezt a nyúj­tott hitel vissza­fi­ze­té­sé­nek ga­ran­ci­á­lis biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben egy or­szág­tól, cse­ré­be a fi­nan­szí­ro­zá­sért. Gon­do­lat­kí­sér­let­ként – szin­tén az adós­ság kér­dés­kö­ré­hez kap­cso­ló­dó­an – azt a meg­le­he­tő­sen vad el­kép­ze­lést vá­zol­ta egy új­ság­író, hogy pél­dá­ul az Apple akár fel is „vá­sá­rol­hat­ná” Gö­rög­or­szá­got.⁴⁴ Már a pusz­ta le­he­tő­ség (amely ob­jek­tí­ven el­len­őriz­he­tő­en fenn­áll) is in­du­kál­ja a kér­dést, hogy ilyen gaz­da­sá­gi erő­vi­szo­nyok kö­zött (glo­bá­lis vál­la­lat és állam kö­zött) mi­lyen szu­ve­re­ni­tás­ról lehet be­szél­ni? És vajon a görög ál­lam­pol­gá­rok éle­té­re az Apple vagy az állam van na­gyobb ha­tás­sal a saját meg­íté­lé­sük sze­rint, vagy akár tény­le­ge­sen? Ele­gen­dő-e a szu­ve­re­ni­tást annak jogi tar­tal­ma sze­rint ér­tel­mez­ni, vagy lé­te­zik olyan té­nye­ző, ame­lyet fi­gye­lem­be kell még venni e vo­nat­ko­zás­ban?⁴⁵

Anél­kül, hogy a kér­dé­sek­re va­ló­ban eg­zakt vá­la­szo­kat pró­bál­nék ta­lál­ni, be­lát­ha­tó, hogy az állam meg­kö­ze­lí­té­sé­ben, cél­ja­i­ban és fel­ada­ta­i­ban is olyan je­len­sé­gek ta­pasz­tal­ha­tók, ame­lyek szük­sé­ges­sé te­he­tik az új­ra­gon­do­lást. Még­hoz­zá úgy, hogy ez nem fel­tét­le­nül je­lent a tör­té­ne­lem során soha nem al­kal­ma­zott új­don­sá­go­kat. Az athé­ni de­mok­rá­ci­á­ban al­kal­ma­zott egyes mód­sze­rek, a mo­dern esz­kö­zök­kel ve­gyít­ve, akár ko­mo­lyan ve­he­tő, ki­vi­te­lez­he­tő ele­gyet al­kot­hat­nak. Ér­de­mes lehet el­gon­dol­kod­ni a ró­ma­i­ak által szin­tén az ókor­ban fel­ál­lí­tott mo­del­len, mely­ben a res pub­li­ca a közös ügyek vi­te­le­ként je­len­tet­te az ál­la­mot. Le­het­sé­ges az is, hogy a pol­gá­ro­kért ha­ma­ro­san glo­bá­lis cé­gek­kel is meg kell küz­de­ni, és nem lesz egy­sze­rű dön­tés az em­ber­nek, hogy a há­zi­or­vo­sá­nál áll­jon sorba egy egy­sze­rű ta­ná­csért, vagy hasz­nál­jon e-he­alth appot. De el­gon­dol­kod­ta­tó az is, hogy az egyre több sze­mé­lyes ada­ta­in­kat tá­ro­ló mobil esz­kö­ze­ink­re in­for­má­ci­ós va­gyon­ként te­kint­ve, a Föld 1,7 Mrd la­kó­já­val áll olyan szer­ző­dé­ses kap­cso­lat­ban egy cég (Fa­ce­book), amely szer­ző­dést fel­te­he­tő­en el­fo­ga­dás előtt a fel­hasz­ná­lók zöme el sem ol­va­sott. Kér­dés, hogy egy-egy szél­ső­sé­ges fel­hasz­ná­ló nem kö­tő­dik-e job­ban e stá­tu­sá­hoz, mint nem­ze­ti iden­ti­tá­sá­hoz, s válik ez­ál­tal in­kább a cég pol­gá­rá­vá (noha adót – egy­elő­re – nem a cég­nek fizet).

To­váb­bi fo­lya­ma­tok

Fenti, a tár­sa­da­lom­szer­ve­ző­dés szint­je­in be­mu­ta­tot­ta­kon kívül fon­tos lehet még két je­len­tős, nap­ja­ink­ban is zajló át­ala­ku­lás­ról szót ej­te­ni: egy­részt ál­ta­lá­nos­ság­ban a vál­la­la­tok, kü­lö­nö­sen a TNC-k (transz­na­ci­o­ná­lis vál­la­lat), más­részt az in­for­má­ci­ós tár­sa­da­lom ha­tá­ro­kon át­íve­lő, min­dent be­há­ló­zó ha­tá­sa­i­ról.

Ér­de­mes meg­fi­gyel­ni, hogy mi­ként ala­kult az ember és a vál­la­la­tok kap­cso­la­ta az utób­bi év­szá­za­dok­ban. Alap­ve­tő­en a cégek lét­re­jöt­tét a mun­ka­meg­osz­tás és a mun­ka­szer­ve­zés in­do­kol­ta, így gaz­da­sá­gi egy­ség­ként jöt­tek létre. Ké­sőbb a tu­laj­do­no­si struk­tú­ra és a me­nedzs­ment el­vált egy­más­tól. Ma­nap­ság pedig az lát­szik, hogy a tu­laj­do­no­si struk­tú­rák olyan bo­nyo­lult­tá vál­nak, ese­ten­ként el­ap­ró­zód­nak, hogy a tu­laj­do­no­sok is távol ke­rül­nek az irá­nyí­tás­tól. Tehát a cég mint ön­ál­ló en­ti­tás ön­ál­ló éle­tet él, tu­laj­do­no­sai és me­nedzs­ment­je fo­lya­ma­to­san vál­to­zik, a cég pedig „bir­to­kol­ja” az al­kal­ma­zot­ta­kat, és mint­egy ön­ál­ló aka­rat­tal igyek­szik mind több fo­gyasz­tót is ma­gá­hoz lán­col­ni.

Utób­bi­nak mind­két szava („fo­gyasz­tó”, „lán­col”) rend­kí­vül hang­sú­lyos. Egy­rész­ről a fo­gyasz­tó mint a pro­fit­szer­zés esz­kö­ze je­le­nik meg. Az szin­te már mind­egy is, hogy mik az egyén (a fo­gyasz­tó) valós igé­nyei, a fo­gyasz­tó­vá vál­toz­ta­tás ér­de­ké­ben rend­kí­vül ko­moly esz­köz­tá­rak fej­lőd­tek ki az utób­bi év­szá­zad­ban. Már a szo­ci­a­li­zá­ció és ta­nu­lás fo­lya­ma­tá­ba is be­épül­nek ezek, így be­biz­to­sít­va, hogy ami­kor az egyén fi­ze­tő­ké­pes ke­res­let­té válik, a per­cep­ci­ó­já­ban valós igény­ként ér­tel­mez­zen olyan dol­go­kat, ame­lyek iga­zá­ból csak a gon­do­san, hosszú évek alatt be­táp­lált prog­ram ré­szei. Egyik leg­jobb példa erre az in­di­vi­du­a­li­zá­ló­dás. Ha ugyan­is az ember egy­ma­ga van, min­den lét­fenn­tar­tás­hoz és jó­lét­hez szük­sé­ges dol­got ma­gá­nak kell meg­sze­rez­nie, bir­to­kol­nia. Egy ilyen ato­mi­zált vi­lág­ban nincs esé­lye annak, hogy egyé­nek kö­zö­sen fo­gyassza­nak, vagy olyan kö­zös­sé­ge­ket hoz­za­nak létre, amely a fo­gyasz­tók ér­de­ke­it ér­dem­ben tudja ér­vé­nye­sí­te­ni az egyre na­gyobb­ra hízó szol­gál­ta­tók­kal szem­ben. A fo­lya­ma­tot erő­sí­tik a ro­ham­lép­tek­ben fej­lő­dő in­for­ma­ti­kai esz­kö­zök is, ame­lyek egyre in­kább le­szok­tat­nak min­ket a gon­dol­ko­dás­ról, hi­szen a gépek egyre job­ban le­ké­pe­zik és meg­hoz­nak he­lyet­tünk – egy­elő­re csak ki­sebb – dön­té­se­ket.

A gon­do­lat másik eleme a „lán­co­lás” volt, amely szin­tén nagy je­len­tő­sé­gű, hi­szen a cég szá­má­ra szük­sé­ges a pro­fit­szer­zés to­váb­bi le­he­tő­sé­gét is meg­ala­poz­ni azzal, hogy fo­lya­ma­tos fel­hasz­ná­ló­ként fo­lya­ma­to­san je­lent­sen be­vé­telt va­la­ki. A fo­gyasz­tó­vá vált egyént tehát min­den esz­köz­zel a cég­hez kell kötni, így tech­ni­kai, jogi és anya­gi esz­kö­zök­kel meg­ne­he­zít­ve a spi­rál­ból való ki­ju­tást. Na­gyon szél­ső­sé­ges, talán ke­gyet­len meg­nyil­vá­nu­lás ta­pasz­tal­ha­tó pél­dá­ul az egész­ség­ügy te­rü­le­tén. A rák­gyógy­sze­rek ku­ta­tá­sá­ban az or­vos­tu­do­mány már rá­jött arra,⁴⁶ hogy a be­teg­ség gyó­gyí­tá­sá­nak kul­csa az egyé­ni, sze­mély­re sza­bott és mi­előb­bi ke­ze­lés­ben van, hi­szen rend­kí­vül sok faj­tá­ja van a rák­nak. Az egyé­ni gyógy­mó­dok ki­fej­lesz­té­se ugyan­ak­kor na­gyon költ­sé­ges, és nem ké­pez­he­tő be­lő­le tö­meg­ter­mék sem. Ezért in­kább az utol­só stá­di­um­ra kon­cent­rál az ipar­ág, mert egy­részt akkor már nem tud­nak ga­ran­ci­át vál­lal­ni (egyéb­ként is ki lépne fel ga­ran­ci­á­lis igénnyel, ha a gyó­gyí­tás nem si­ke­rült?), tö­meg­ter­mé­kek elő­ál­lít­ha­tók, és az is biz­to­san ki­je­lent­he­tő, hogy a fi­ze­tő­ké­pes­ség – az anya­gi hely­zet vál­to­zat­lan­sá­ga mel­lett is – meg­ug­rik, és a költ­ség­ve­té­si kor­lá­tok fel­pu­hul­nak. Hi­szen min­dent meg akar tenni az ál­do­zat és a kör­nye­ze­te is a gyó­gyu­lás ér­de­ké­ben.⁴⁷

Tel­je­sen köz­he­lyes a gyor­su­ló vi­lág­ról, in­for­má­ci­ós rob­ba­nás­ról foly­tat­ni újabb ér­te­ke­zé­se­ket, de mint ha­tást fel­tét­le­nül szük­sé­ges ta­nul­má­nyoz­ni, amely je­len­tő­sen be­fo­lyá­sol­ja az em­be­rek éle­tét. Né­hány vo­nat­ko­zás­ban már volt szó erről (kö­zös­sé­gek, dön­tés­ho­za­tal), de van egy to­váb­bi as­pek­tus is, amellyel talán ke­ve­set fog­lal­ko­zunk. Sej­té­sem sze­rint az új in­for­ma­ti­kai esz­kö­zök (pon­to­sab­ban az azo­kat ki­fej­lesz­tő em­be­rek) már lét­re­hoz­nak olyan meg­ol­dá­so­kat, ame­lyek nem­hogy cé­ge­ket, de tel­jes ipar­ága­kat ké­pe­sek he­lyet­te­sí­te­ni és ki­vál­ta­ni. Az utób­bi idő egyik leg­for­róbb té­má­ja a fin­tech meg­ol­dá­sok és a ban­kok, pénz­in­té­ze­tek pár­har­ca. Sokan két­ség­be von­ják a lét­jo­go­sult­sá­gát, de pél­dá­ul a bit­co­in (és más, ún. krip­top­én­zek is) meg­mu­tat­ta, ho­gyan je­lent­het­nek tel­je­sen új al­ter­na­tí­vát az új, in­no­va­tív meg­ol­dá­sok. Meg­le­pő módon a mára sok­mil­li­ár­dos tranz­ak­ci­ós for­gal­mat bo­nyo­lí­tó bit­co­in-há­ló­zat mö­gött pedig még csak cég sem áll, amely irá­nyí­ta­ná, bir­to­kol­ná ezt a ter­mé­ket. A ki­ala­ku­lá­sá­ról is mind­össze­sen egy Sa­to­shi Na­ka­mo­to álnév alatt pub­li­kált ta­nul­mányt⁴⁸ is­me­rünk, amellyel el­in­dult hó­dí­tó kör­út­já­ra a jegy­ban­ki hát­tér, or­szág és cég nél­kü­li fi­ze­tő­esz­köz, ame­lyet ma már át lehet vál­ta­ni, ár­fo­lya­ma van, és pénz­ki­adó au­to­ma­tá­nál kész­pénz­re lehet vál­ta­ni. Nem csoda, ha a pénz­ügyi és a be­fo­lyá­si kö­rük­be eső po­li­ti­kai világ nem­tet­szé­sét nyil­vá­ní­tot­ta ki. Bár az utób­bi évek­ben a pénz­in­té­ze­tek már tud­ják, hogy csak úgy tud­nak ver­seny­ké­pe­sek ma­rad­ni, ha a tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés élére áll­nak, és maguk is részt vesz­nek az in­no­va­tív esz­kö­zök al­kal­ma­zá­sá­ban, fej­lesz­té­sé­ben.

Mind­eb­ből kö­vet­ke­zik, hogy a cégek és ál­la­mok ha­tal­mát az in­for­ma­ti­ka tér­nye­ré­se és fej­lő­dé­se ve­szé­lyez­tet­he­ti, de ha­té­ko­nyab­bá is te­he­ti azok mű­kö­dé­sét, il­let­ve esz­közt adhat az egyén ke­zé­be arra, hogy ér­de­mi rá­ha­tá­sa le­gyen élete ala­ku­lá­sá­ra. Ehhez azon­ban nél­kü­löz­he­tet­len, hogy ne csak a cégek, gépek há­ló­za­tai le­gye­nek egyre ha­té­ko­nyab­bak, hanem lo­ka­li­tá­son ala­pu­ló szer­ves há­ló­za­tok ala­kul­ja­nak ki, me­lyek vé­del­met je­lent­het­nek az egyén szá­má­ra.

(A cikk má­so­dik része a Pol­gá­ri Szem­le kö­vet­ke­ző szá­má­ban ol­vas­ha­tó.)