Privatizációs trendek Lengyelországban

A 2008 és 2011 kö­zöt­ti pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram cél­ja­i­nak át­te­kin­té­se

Össze­fog­la­lás

Az írás célja, hogy be­te­kin­tést en­ged­jen a len­gyel pri­va­ti­zá­ci­ós tren­dek ala­ku­lá­sá­ba, vé­gig­kö­vet­ve a fo­lya­ma­to­kat egé­szen a rend­szer­vál­tás­tól nap­ja­in­kig, kü­lö­nös hang­súlyt he­lyez­ve a 2008 és 2011 kö­zött le­foly­ta­tott pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram­ra. A len­gyel fo­lya­ma­tok meg­ér­té­sé­hez az írás tá­gabb kon­tex­tus­ban vizs­gál­va, elő­ször a vi­lág-, majd az eu­ró­pai tren­de­ket te­kin­ti át. Len­gyel­or­szág a vál­ság el­le­né­re am­bi­ci­ó­zus pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram­ba kez­dett, mely­nek leg­főbb cél­ja­ként az ál­la­mi tu­laj­don csök­ken­té­sét tűzte ki, nem kis sze­re­pet szán­va a be­fo­lyó be­vé­te­lek gaz­da­ság­élén­kí­tő ha­tá­sá­nak és a vál­ság okoz­ta károk eny­hí­té­sé­nek.

Pri­vat­i­sa­ti­on Trends in Po­land

An Over­view of Tusk’s Goals for Pri­vat­i­sa­ti­on (2008–2011)

Sum­ma­ry

The aim of the paper is to pro­vi­de in­sight into the main pri­vat­i­sa­ti­on trends in Cent­ral and Ea­s­tern Euro­pe since the sys­te­mic changes, with spe­ci­al emp­ha­sis on the Po­lish pri­vat­i­sa­ti­on sche­me imp­le­men­ted bet­ween 2008 and 2011. In order to un­der­stand the pro­ces­ses tak­ing place in the re­gi­on, pri­vat­i­sa­ti­on trends are exa­mi­ned in a wider con­text, lo­o­king first at world­wi­de mar­kets and the strate­gi­es do­mi­nat­ing pri­vat­i­sa­ti­on po­li­ci­es. The analy­sis then fo­cus­es on Euro­pe, nar­ro­wing down to Cent­ral and Ea­s­tern Euro­pe, and fi­n­ally to Po­land. Des­pi­te the cris­is Po­land int­ro­du­ced an am­bit­io­us pri­vat­i­sa­ti­on pro­cess aimed chi­efly at dec­re­a­sing state ow­ner­s­hip and off­sett­ing los­ses ca­u­s­ed by the cris­is. The succ­ess of the sche­me is then eva­lu­a­ted.

A pri­va­ti­zá­ció a kez­de­tek­től alap­fel­té­te­le a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai rend­szer­vál­tó or­szá­gok gaz­da­sá­gi át­ala­ku­lá­sá­nak. A pri­va­ti­zá­ció min­de­nek­előtt po­li­ti­kai dön­tés: mit kezd az adott kor­mány a ren­del­ke­zé­sé­re álló ál­la­mi va­gyon­nal. Az, hogy mi­lyen mo­dellt vá­laszt egy kor­mány, nagy­ban meg­ha­tá­roz­za a gaz­da­ság ka­pi­ta­li­zá­ló­dá­sá­nak mér­té­két. A mo­dell­vá­lasz­tást és az annak men­tén ki­ala­ku­ló pri­va­ti­zá­ci­ós po­li­ti­kát a kö­vet­ke­ző té­nye­zők is ala­kí­tot­ták: a vissza­ren­de­ző­dés meg­aka­dá­lyo­zá­sa, vissza­for­dít­ha­tat­lan­ná téve a po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi rend­szer­vál­tást; a ha­ta­lom új­ra­el­osz­tá­sa, a ha­ta­lom de­cent­ra­li­zá­lá­sa; a vál­la­la­ti struk­tú­ra ha­té­kony­sá­gá­nak nö­ve­lé­se; az or­szág nehéz hely­zet­ben lévő költ­ség­ve­té­si és pénz­ügyi hely­ze­te;¹ a tár­sa­dal­mi rész­vé­tel nö­ve­lé­se. Ezen célok főleg a szisz­te­ma­ti­kus, a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai rend­szer­vál­tó or­szá­gok pri­va­ti­zá­ci­ó­já­nak első hul­lá­mát jel­lem­zik. A má­so­dik hul­lám idő­sza­ka az ún. prag­ma­ti­kus pri­va­ti­zá­ció, mely már a költ­ség-ha­szon elve alap­ján, ideo­ló­gi­ák­tól már ke­vés­bé kö­töt­ten ter­ve­zi és viszi végbe a pri­va­ti­zá­ci­ót. Szá­mí­tás­ba veszi töb­bek kö­zött: a kül­föl­di tőke ha­tá­sa­it; az új tech­no­ló­gia meg­ho­no­sí­tá­sát; az ál­la­mi vál­la­la­tok gaz­da­sá­gi ra­ci­o­na­li­tá­sá­nak nö­ve­lé­sét és struk­tu­rá­lá­sát; a köz­ter­hek nö­ve­lé­se he­lyett pri­va­ti­zá­ci­ó­ból nö­ve­li a kieső be­vé­te­le­it; az állam és a vál­la­la­tok kö­zöt­ti kap­cso­la­tok de­po­li­ti­zá­lá­sát; va­la­mint a sür­gős re­form­prog­ra­mok pénz­ügyi alap­ját je­len­tő célt is. A tak­ti­kai pri­va­ti­zá­ció sem el­ha­nya­gol­ha­tó eleme a pri­va­ti­zá­ci­ós te­ó­ri­ák­nak, amely in­kább a kor­mány mö­göt­ti hold­ud­var ki­ala­kí­tá­sát célzó lépés.

A 2000-es évek ele­jén ta­pasz­tal­ha­tó fel­len­dü­lést vissza­esés kö­vet­te, amit a 2007-ben ki­rob­ba­nó gaz­da­sá­gi vál­ság még in­kább vissza­ve­tett. Ez a ten­den­cia mind Eu­ró­pá­ra, mind ezen belül Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ra is jel­lem­ző. Az írás egy össze­ha­son­lí­tó ke­ret­be fog­lal­va vizs­gál­ja Len­gyel­or­szág pri­va­ti­zá­ci­ós ak­ti­vi­tá­sát, a mö­göt­te hú­zó­dó prog­ra­mot és po­li­ti­kai aka­ra­tot. De ahhoz, hogy meg­ért­sük a len­gyel fo­lya­ma­to­kat, rövid ki­té­rőt kell ten­nünk, és meg­vizs­gál­nunk a vi­lág­ban, va­la­mint Eu­ró­pá­ban ki­ala­ku­ló tren­de­ket, végül pedig be­le­il­lesz­te­ni a len­gyel utat a ta­pasz­talt min­tá­ba. Az írás a 2007 és 2011 kö­zöt­ti idő­szak­ra kon­cent­rál, va­la­mint be­te­kin­tést ad a len­gyel pri­va­ti­zá­ció leg­főbb ál­lo­má­sa­i­ba is.

Vi­lág- és eu­ró­pai tren­dek

A vissza­esést jól szem­lél­te­ti a World Bank által ké­szí­tett elem­zés,² mi­sze­rint 2008-ban a fel­mé­ré­sük­ben részt vevő 32 fej­lő­dő or­szág­ban össze­sen 196 pri­va­ti­zá­ci­ós tranz­ak­ci­ót foly­tat­tak le, nagy­já­ból 38 mil­li­árd USD ér­ték­ben. A tranz­ak­ci­ós érték 2007-hez ké­pest 70%-kal csök­kent, a tranz­ak­ci­ók száma több mint 20%-kal esett, a 32 or­szág­ból pedig csak 19 or­szág mu­ta­tott pri­va­ti­zá­ci­ós ak­ti­vi­tást.³

A gaz­da­sá­gok első sokk­ból való lassú ki­lá­ba­lá­sa 2009-től a pri­va­ti­zá­ci­ós kedv fel­éle­dé­sét hozta ma­gá­val, annak az egy­sze­rű oknak kö­szön­he­tő­en, hogy a nö­vek­vő költ­ség­ve­té­si hiány miatt be­vé­tel­re volt szük­sé­gük a kor­má­nyok­nak. A pri­va­ti­zá­ció mo­tor­jai a vál­ság idő­sza­ká­ban el­ső­sor­ban Kína, Orosz­or­szág, va­la­mint Tö­rök­or­szág, má­sod­sor­ban pedig India, a Fü­löp-szi­ge­tek, Bra­zí­lia, Szer­bia, Len­gyel­or­szág, Ghána és az Arab Emi­rá­tu­sok let­tek.⁴ 2011-et kö­ve­tő­en a pri­va­ti­zá­ci­ós kedv ismét ha­nyat­la­ni kez­dett, és a kez­de­ti lel­ke­se­dést fel­vál­tot­ta az óva­tos ma­gá­no­sí­tá­si po­li­ti­ka.

A gaz­da­sá­gi vissza­esés Eu­ró­pa pri­va­ti­zá­ci­ós ked­vét is vissza­ve­tet­te. Az egek­be szökő ál­lam­adós­ság és a költ­ség­ve­té­si hiány meg­szo­rí­tá­sok­ra kény­sze­rí­tet­ték a kor­má­nyo­kat. A GDP 2008-ban eu­ró­pai át­lag­ban 0,5%-ra esett vissza,⁵ 2009-re el­ér­ve a –4,4%-os mély­pon­tot. A mun­ka­nél­kü­li­ség rég nem lá­tott mér­té­ket öl­tött. Gö­rög­or­szág, Spa­nyol­or­szág és Por­tu­gá­lia a vál­ság alatt nem tudta 25% alá csök­ken­te­ni a mun­ka­nél­kü­li­ség mér­té­két, GDP-ará­nyos ál­lam­adós­sá­guk pedig a vál­ság leg­mé­lyebb idő­sza­ká­ban jóval 110% fölé emel­ke­dett.⁶

Az Eu­ró­pai Unió (EU) által le­ve­zé­nyelt men­tő­cso­ma­gok egyik ki­té­te­le a meg­szo­rí­tás és a pri­va­ti­zá­ció volt. Az EU-nak nem csak a déli tag­ál­la­mai kény­sze­rül­tek a pénz­ügyi se­gít­sé­gért cse­ré­be pri­va­ti­zál­ni. Men­tő­cso­mag­ra szo­rult Ír­or­szág, amely pri­va­ti­zá­ci­ós be­vé­te­le­i­nek nagy szá­za­lé­kát az ener­gia­szek­tor, va­la­mint a víz­szol­gál­ta­tók pri­va­ti­zá­ci­ó­já­ból nyer­te. Por­tu­gá­li­á­nak⁷ pri­va­ti­zál­ni kel­lett a re­pü­lő­te­re­it fenn­tar­tó, va­la­mint a légi szál­lí­tás­ra spe­ci­a­li­zá­ló­dott vál­la­la­ta­it.⁸ Gö­rög­or­szág­ban a pri­va­ti­zá­ció szá­mos te­rü­le­tet érin­tett, mint a légi köz­le­ke­dés, pos­ta­szer­viz, víz­szol­gál­ta­tás, ener­gia­szek­tor.⁹ Hol­lan­dia nagy be­vé­telt köny­vel­he­tett el 2008-ban a banki és biz­to­sí­tá­si tár­sa­sá­gi ré­sze­se­dé­sek el­adá­sá­ból.¹⁰ A Pri­va­ti­za­ti­on Ba­ro­me­ter ada­tai sze­rint a sta­tisz­ti­ka élén, Fran­cia­or­szág mel­lett, egy ke­let-kö­zép-eu­ró­pai or­szág áll a GDP-ben mért pri­va­ti­zá­ci­ós be­vé­tel te­kin­te­té­ben: Len­gyel­or­szág.

Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pa trend­jei

A glo­bá­lis pénz­ügyi vál­ság hamar el­ér­te a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai pi­a­co­kat is. A kez­de­ti ru­gal­mas­ság ide­jén, ami­kor a re­gi­o­ná­lis nö­ve­ke­dés még erő­tel­jes ma­radt, a kül­föl­di tőke be­áram­lá­sa fo­lya­ma­tos volt. Azon­ban 2008 szep­tem­be­ré­ben, ami­kor a Leh­man Bro­thers össze­om­lott, a ré­gi­ó­ban hir­te­len meg­állt a tő­ke­be­áram­lás, a vi­lág­ke­res­ke­de­lem össze­om­lott, ma­gá­val húzva a ré­gi­ót is a vál­ság­ba. Az eu­ró­öve­zet to­váb­bi ha­nyat­lá­sa még erő­tel­je­seb­ben rá­nyom­ta bé­lye­gét a re­gi­o­ná­lis mak­ro­gaz­da­sá­gi és pénz­ügyi fo­lya­ma­tok­ra.

A vál­ság ha­tá­sa je­len­tős mér­ték­ben kü­lön­bö­zött a régió or­szá­ga­i­ban asze­rint, hogy me­lyik or­szág mi­lyen gaz­da­ság­po­li­ti­kát foly­ta­tott 2007 előtt. A balti or­szá­gok ta­pasz­tal­ták talán a leg­na­gyobb GDP-ki­len­gést,¹¹ Len­gyel­or­szág azon­ban si­ke­re­sen el­ke­rül­te a re­cesszi­ót. Összes­sé­gé­ben el­mond­ha­tó, hogy a magas külső adós­ság, fi­ze­té­si­mér­leg-hi­ány és ala­csony fe­de­zet­tar­ta­lék jel­le­mez­te a régió or­szá­ga­it.¹²

A World Bank ada­tai, va­la­mint a Pri­va­ti­za­ti­on Ba­ro­me­ter ada­tai alap­ján a vál­ság­ból való ki­lá­ba­lás négy­fé­le pri­va­ti­zá­ci­ós tak­ti­kát ala­kí­tott ki Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pa or­szá­ga­i­ban:

1. A pri­va­ti­zá­ció fel­füg­gesz­té­se: Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia

2. A pri­va­ti­zá­ció le­las­su­lá­sa: Cseh­or­szág és Lit­vá­nia

3. A pri­va­ti­zá­ció foly­ta­tá­sa a ko­ráb­bi ütem­ben: Lett­or­szág és Szlo­vé­nia

4. A pri­va­ti­zá­ció fel­gyor­su­lá­sa: Észt­or­szág és Len­gyel­or­szág

Len­gyel­or­szág

A pri­va­ti­zá­ci­ós tren­dek­kel el­len­tét­ben – a köz­gaz­dá­szok, be­fek­te­tők, va­la­mint a piac nem kis meg­le­pe­té­sé­re – Len­gyel­or­szág 2008-ban nagy­sza­bá­sú pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram­ba kez­dett. A 2007. őszi vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő­en a kor­mányt ala­kí­tó Do­nald Tusk mi­nisz­ter­el­nök 740 nagy és ki­sebb ál­la­mi vál­la­lat ér­té­ke­sí­té­sét kez­de­mé­nyez­te. Az in­téz­ke­dés még meg­le­pőbb annak fé­nyé­ben, hogy a struk­tu­rá­lis és mo­der­ni­zá­ci­ós lé­pé­sek a pénz­ügyi vál­ság és a gaz­da­sá­gi re­cesszió kü­szö­bén in­dul­tak meg, nem be­szél­ve a pi­a­co­kat el­ura­ló nyug­ta­lan­ság­ról, az eu­ró­ra ne­he­ze­dő nyo­más­ról, va­la­mint a hi­tel­fel­vé­tel szi­go­ro­dá­sá­ról, me­lyek együt­te­sen kér­dé­ses­sé tet­ték a pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram tény­le­ges si­ke­rét. Nem mel­lé­kes az sem, hogy 2001 óta nem volt szá­mot­te­vő pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram, mely át­raj­zol­ta volna az ál­la­mi va­gyon szer­ke­ze­tét.

Két év­ti­zed­del a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en, a len­gyel gaz­da­ság Eu­ró­pa egyik leg­sta­bi­labb, leg­prog­resszí­vabb gaz­da­sá­ga. A szak­em­be­rek len­gyel cso­dá­ról be­szél­nek. Nem meg­le­pő: a World Bank ada­tai sze­rint 2009-ben, a vál­ság leg­mé­lyebb idő­sza­ká­ban a tény­le­ges GDP nö­ve­ke­dé­se akkor is el­ér­te az 1,7%-ot.¹³ 2010-ben ez a szám meg­dup­lá­zó­dott, 3,8%-ra nö­ve­ke­dett, 2011-ben pedig, ami­kor a leg­több eu­ró­pai gaz­da­ság épp­hogy csak lá­ba­doz­ni kez­dett, Len­gyel­or­szág jóval 4% fe­lett szár­nyalt. Pedig, ha vissza­te­kin­tünk a 90-es évek szám­ada­ta­i­ra, talán ke­ve­sen gon­dol­ták, hogy si­ke­re­sen is lehet me­ne­dzsel­ni egy rend­szer­vál­tó or­szág ro­mok­ban he­ve­rő gaz­da­sá­gát. 1990-ben, a gaz­da­ság­ban az ál­la­mi tu­laj­don mér­té­ke GDP-ará­nyo­san majd 82%-ot tett ki, az inf­lá­ció el­ér­te az 538%-ot,¹⁴ az ál­lam­adós­ság mér­té­ke pedig a 48,4 mil­li­árd USD-t.

A meg­vá­lasz­tott pri­va­ti­zá­ci­ós po­li­ti­ka lehet na­gyon si­ke­res, meg­ala­poz­va egy pros­pe­rá­ló gaz­da­ság alap­ja­it, de egy­ben na­gyon ve­szé­lyes is a gaz­da­ság tel­je­sít­mé­nyé­re. A rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en a len­gyel kor­má­nyok is foly­tat­tak pri­va­ti­zá­ci­ós te­vé­keny­sé­get, ki­sebb-na­gyobb in­ten­zi­tás­sal. Három fő kor­szak raj­zo­ló­dik ki a len­gyel pri­va­ti­zá­ci­ós tör­té­net­ben: az első a Ma­zo­wi­ec­ki-kor­mány által vég­hez vitt Bal­ce­ro­wicz-fé­le (1990–1991) sokk­te­rá­pia, amely mak­ro­gaz­da­sá­gi sta­bi­li­zá­ci­ó­já­val, az árak és a ke­res­ke­de­lem li­be­ra­li­zá­ci­ó­já­val se­gí­tett a meg­ál­mo­dott pi­ac­gaz­da­ság felé ve­ze­tő első lépés meg­té­te­lé­ben, va­la­mint meg­al­kot­ta a ma­gán­tu­laj­don ki­ala­ku­lá­sá­hoz és fenn­tar­tá­sá­hoz szük­sé­ges tör­vé­nye­ket. A má­so­dik re­form­hul­lám a Jerzy Buzek (1998–2001) által ve­ze­tett jobb­kö­zép kor­mány prog­ram­ja, mely­ben töb­bek kö­zött a be­in­du­ló re­form­cso­ma­gok (egész­ség­ügyet, nyug­dí­jat, ok­ta­tást és re­gi­o­ná­lis igaz­ga­tást érin­tő cso­mag) pénz­ügyi hát­te­rét ké­pez­te. A har­ma­dik hul­lám az első Tusk-kor­mány (2008–2011) pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram­ja, mely­nek fő célja a gaz­da­ság struk­tu­rá­lis re­form­ja és a költ­ség­ve­tés be­vé­te­le­i­nek nö­ve­lé­se volt.

Tren­dek: Az első hul­lám – in­ko­he­rens pri­va­ti­zá­ci­ós po­li­ti­kák

Bal­ce­ro­wicz­nak és a Ma­zo­wi­ec­ki-kor­mány­nak (1989–1990) csu­pán bő egy év ada­tott, hogy a sokk­te­rá­pia főbb tör­vé­nye­it ko­di­fi­kál­ja. Ebben az egy évben az úgy­ne­ve­zett kispri­va­ti­zá­ció ugyan meg­in­dult (mely során ki­sebb üz­le­te­ket ér­té­ke­sí­tet­tek), de a na­gyobb vál­la­la­tok ér­té­ke­sí­té­se na­gyon las­san, csak 1993-tól kez­dőd­he­tett meg. Ennek hát­te­ré­ben több ok is áll: a len­gyel pri­va­ti­zá­ci­ót alap­ja­i­ban meg­ha­tá­roz­ták az or­szág po­li­ti­kai sa­já­tos­sá­gai. Az ala­csony be­ju­tá­si kü­szöb­nek kö­szön­he­tő­en tar­tós po­li­ti­kai in­sta­bi­li­tás jött létre, több és el­té­rő fel­ál­lá­sú kor­mányt ered­mé­nyez­ve – 1990 és 2001 kö­zött 9 kor­mány vál­tot­ta egy­mást. Ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött kép­te­len­ség volt bár­mi­fé­le hosszú távú stra­té­gi­át ki­do­goz­ni és vég­hez vinni.¹⁵ To­váb­bá ko­moly di­lem­mát oko­zott a vá­lasz­tás a kü­lön­bö­ző pri­va­ti­zá­ci­ós célok és a gaz­da­sá­gi ra­ci­o­na­li­tás, va­la­mint a pri­va­ti­zá­ció idő­be­li üte­me­zé­se kö­zött. A Ma­zo­wi­ec­ki-kor­mány leg­na­gyobb ér­de­mét a gaz­da­sá­gi át­ala­ku­lá­si fo­lya­ma­tok meg­in­dí­tá­sá­ban ta­lál­juk: le­rak­ta azo­kat a jogi és gaz­da­sá­gi ala­po­kat, mely­nek se­gít­sé­gé­vel a ma­gán­tu­laj­don pri­má­tu­sa vissza­for­dít­ha­tat­lan­ná vált.

A 1991-es par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő­en az Ol­szews­ki-kor­mány (1991–1992) ugyan fo­lya­ma­tos, át­lát­ha­tó pri­va­ti­zá­ci­ós po­li­ti­kát hir­de­tett, végül in­kább ha­tal­ma kon­szo­li­dá­lá­sá­ra for­dí­tot­ta ener­gi­á­it, ezzel ismét hát­tér­be szo­rít­va a pri­va­ti­zá­ció kér­dé­sét. Egé­szen 1992 jú­ni­u­sá­ig, ami­kor is az Ol­szews­ki-kor­mányt el­moz­dí­tot­ták, és Hanna Suc­hoc­ka (1992–1993) el ren­del­te a ku­po­nos pri­va­ti­zá­ci­ós cso­mag új­bó­li elő­ké­szí­té­sét. Az át­ala­kí­tott kon­cep­ci­ót 1993 már­ci­u­sá­ban el­fo­gad­ták, jú­ni­us­ban pedig élet­be lép­tet­ték. Ugyan­eb­ben az évben lé­pett ha­tály­ba az 1993. áp­ri­lis 30-i tör­vény a Nem­ze­ti Be­fek­te­té­si Ala­pok­ról és azok pri­va­ti­zá­ci­ó­já­ról. Wal­de­mar Paw­lak má­so­dik kor­má­nya (1993–1995) to­váb­bi vál­to­zá­so­kat esz­kö­zölt a pri­va­ti­zá­ci­ós stra­té­gi­án. Ennek ered­mé­nye­ként csu­pán 1995 jú­li­u­sá­ban írták alá a be­fek­te­té­si ala­pok­kal a szer­ző­dé­sek. Végül 1996. au­gusz­tus 30-án ko­di­fi­kál­ták az „Ál­la­mi vál­la­la­tok ma­gá­no­sí­tá­sa (ke­res­ke­del­mi for­ga­lom­ba ho­za­ta­la) és pri­va­ti­zá­lá­sa” el­ne­ve­zé­sű tör­vényt, amely máig jog­sza­bá­lyi alap­ját ké­pe­zi a pri­va­ti­zá­ci­ós fo­lya­ma­tok­nak.

Az új szo­ci­ál­de­mok­ra­ta kor­mány, Ja­nusz Le­wan­dows­ki ve­ze­té­sé­vel, 15 be­fek­te­té­si ala­pot ál­lí­tott fel, mely­nek fel­ada­ta a vou­che­rek ki­bo­csá­tá­sa és a tö­me­ges pri­va­ti­zá­ció me­ne­dzse­lé­se volt. A ku­po­nos pri­va­ti­zá­ció lé­nye­ge a vál­la­la­ti rész­vé­nyek ál­lam­pol­gá­ri alapú szét­osz­tá­sa: a ku­po­no­kat a be­fek­te­té­si ala­pok­ba ren­delt 512 vál­la­lat rész­vé­nye­i­re le­he­tett be­vál­ta­ni. A po­li­ti­ka a vou­che­res mód­szer­rel igye­ke­zett az el­ural­ko­dó elé­ge­det­len­sé­get csil­la­pí­ta­ni. Nagy­já­ból, írja Hun­ter és Ryan, 27 mil­lió fel­nőtt len­gyel ál­lam­pol­gár ré­sze­sült vou­cher­ben. A be­fek­te­té­si ala­pok 512 ál­la­mi vál­la­lat rész­vé­nye­i­vel ren­del­kez­tek, emel­lett fel­ada­tuk volt, hogy meg­fe­le­lő anya­gi és tech­no­ló­gi­ai se­gít­sé­get biz­to­sít­sa­nak ezek­nek a vál­la­la­tok­nak. A prog­ra­mot végül 1997-ben le­zár­ták.¹⁶ A ked­vez­mé­nyes pri­va­ti­zá­ció köz­vet­len ered­mé­nye egy szét­szórt tu­laj­do­no­si szer­ke­zet lett, vagy­is az el­ap­ró­zó­dott tu­laj­don­há­nya­dok miatt kép­te­len­né vált a vál­la­la­tok éssze­rű irá­nyí­tá­sa. Soós Ká­roly At­ti­la sze­rint a kon­cent­rál­tabb tu­laj­don irá­nyá­ba való vál­to­zás, tehát maga a má­sod­la­gos pri­va­ti­zá­ció el­ke­rül­he­tet­len volt.¹⁷

Tren­dek: má­so­dik hul­lám – a Bu­zek-kor­mány po­li­ti­ká­ja

A rend­szer­vál­tást kö­ve­tő 7 év pri­va­ti­zá­ci­ós ered­mé­nyei el­ke­se­rí­tők vol­tak. Len­gyel­or­szág 1997-ben a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok közül ará­nya­i­ban a leg­ki­sebb ma­gán­szek­tor­ral ren­del­ke­zett.¹⁸ 1997 végén, írja Mil­lard, az ál­la­mi vál­la­la­tok csu­pán 34%-át pri­va­ti­zál­ták. A Bu­zek-kor­mány új pri­va­ti­zá­ci­ós stra­té­gi­át dol­go­zott ki, ennek kö­szön­he­tő­en a pri­va­ti­zá­ció mér­té­ke négy­sze­re­sé­re nö­ve­ke­dett az 1990 és 1996 kö­zöt­ti idő­szak­hoz vi­szo­nyít­va. Több ok állt a pri­va­ti­zá­ci­ós lé­pé­sek sür­ge­té­se mö­gött. Egy­részt egy át­fo­gó re­form­prog­ram, amely négy, na­gyon fon­tos in­téz­ke­dést fog­lalt ma­gá­ban: az egyik a nyug­díj­rend­szer re­form­ja, a nyug­díj­kor­ha­tár meg­eme­lé­sé­vel, a má­so­dik az ok­ta­tá­si rend­szer át­ala­kí­tá­sa, a har­ma­dik az egész­ség­ügy/tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak át­gon­do­lá­sa, végül pedig a köz­igaz­ga­tá­si rend­szer re­form­ja, amely­nek révén sok­kal át­lát­ha­tób­bá vál­tak a köz­igaz­ga­tá­si fo­lya­ma­tok. A be­in­du­ló re­for­mok pénz­ügyi alap­ja­it a be­fo­lyó pri­va­ti­zá­ci­ós be­vé­te­lek egy ré­szé­ből kí­ván­ta fe­dez­ni.

Más­részt, az Eu­ró­pai Unió a csat­la­ko­zás elő­fel­té­te­le­ként el­vár­ta a len­gyel kor­mány­tól, hogy egy, a ne­héz­ipart érin­tő, kö­vet­ke­ze­tes struk­tú­ra­át­ala­kí­tá­si prog­ra­mot, va­la­mint egy át­lát­ha­tó és transz­pa­rens ál­la­mi­tu­laj­don-ke­ze­lé­si po­li­ti­kát mu­tas­son fel. Az új pri­va­ti­zá­ci­ós tör­vény 1998 ta­va­szán nem­csak meg­gyor­sí­tot­ta, hanem ki is ter­jesz­tet­te a pri­va­ti­zá­ci­ót több olyan szek­tor­ra, me­lyek ma­gá­no­sí­tá­sa még nem kez­dő­dött el. Ennek előz­mé­nye­ként a kor­mány fel­mér­te az ál­la­mi va­gyon ér­té­két. Ezzel pár­hu­za­mo­san a Bu­zek-kor­mány, az uniós kö­ve­tel­mé­nyek­nek való meg­fe­le­lés ér­de­ké­ben, meg­kezd­te a bank­szek­tor és a te­le­kom­mu­ni­ká­ci­ós cégek pri­va­ti­zá­ci­ó­ját,¹⁹ mely nem kis mér­ték­ben nö­vel­te a költ­ség­ve­tés be­vé­te­le­it is.²⁰ Rá egy évre, 1999-ben bő­vült a pi­ac­ra vitt ér­té­ke­sí­té­sek mennyi­sé­ge, to­váb­bá a port­fó­li­ó­ba ke­rült a PZU biz­to­sí­tó­tár­sa­ság, a Ra­fi­ne­ria Płock olaj­cso­port. A kül­föl­di mű­kö­dő tőke (FDI) be­áram­lá­sa el­ér­te a 30 mil­li­árd USD-t, a 1998-as év egy­ma­ga 10 mil­li­árd USD nö­ve­ke­dést ho­zott, nem be­szél­ve a német cégek fo­lya­ma­tos, több­mil­li­ár­dos be­fek­te­té­si ked­vé­ről. A pri­va­ti­zá­ció ki­ter­jesz­té­se mel­lett a kor­mány igye­ke­zett a vesz­te­sé­ges ál­la­mi vál­la­la­to­kat is fel­ké­szí­te­ni az eset­le­ges piaci ki­lé­pés­re, több-ke­ve­sebb si­ker­rel. 2001 kö­ze­pé­re az állam ke­ze­lé­sé­ben lévő kez­de­ti több mint 8000 vál­la­lat száma 1268-ra csök­kent.²¹

Habár a Le­szek Mil­ler ve­zet­te szo­ci­ál­de­mok­ra­ták a pri­va­ti­zá­ció foly­ta­tá­sá­ra és be­fe­je­zé­sé­re tö­re­ked­tek, mégis az el­adá­sok drasz­ti­kus esése jel­le­mez­te a 2001 és 2004 kö­zöt­ti pe­ri­ó­dust. Nem be­szél­ve a 2004 és 2007 kö­zöt­ti idő­szak­ról, ami­kor a pri­va­ti­zá­ció mi­ni­má­lis­ra csök­kent. A po­li­ti­kai tur­bu­len­ci­ák nem en­ged­ték egyik kor­mány­nak sem, hogy egy évnél to­vább ural­ja a po­li­ti­kai pa­let­tát. 2007-ig be­zá­ró­lag tech­ni­kai ér­te­lem­ben to­váb­bi négy kor­mány vál­tot­ta egy­mást. A fo­lya­mat 2006–2007-re érte el a mély­pon­tot, a Jog és Igaz­sá­gos­ság Párt (PiS) erős pri­va­ti­zá­ció­el­le­nes po­li­ti­ká­já­nak kö­szön­he­tő­en. A pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram­nak új lö­kést a Pol­gá­ri Plat­form (PO) 2007-es kor­mány­ra ke­rü­lé­se adott.

A Tusk-kor­mány pri­va­ti­zá­ci­ós terve (2008–2011) – vissza­té­rés a tren­dek­hez

A 2007-ben kor­mány­ra ke­rült Pol­gá­ri Plat­form el­sőd­le­ges ter­vei kö­zött sze­re­pelt a pri­va­ti­zá­ció foly­ta­tá­sa, a 90-es évek­ben meg­kez­dett tren­dek­hez való vissza­té­rés, bár kez­det­ben mi­ni­má­lis számú vál­la­lat ér­té­ke­sí­té­sé­vel. Köz­vet­le­nül a vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő­en Do­nald Tusk mi­nisz­ter­el­nök két fő célt ha­tá­ro­zott meg: a len­gyel gaz­da­ság szer­ke­zet­át­ala­kí­tá­sát és az ál­la­mi tu­laj­don mi­ni­mu­má­nak meg­ha­tá­ro­zá­sát.

Több ku­ta­tás és szá­mos nyi­lat­ko­zat ki­eme­li az állam gaz­da­ság­ban be­töl­tött sze­re­pé­nek sú­lyát: Kozar­zews­ki ku­ta­tá­sai sze­rint²² ez a len­gyel gaz­da­ság­ban jóval több, mint 20%. Az ál­la­mi vál­la­la­tok transz­for­má­ci­ós in­de­xe is so­kat­mon­dó: 1990 és 2008 kö­zött 8453 ál­la­mi vál­la­lat­ból 5747-et pri­va­ti­zál­tak, ez a volt ál­la­mi va­gyon 87,5%-os ma­gá­no­sí­tá­sa. Eu­ró­pai át­lag­ban az ál­lam­nak a gaz­da­ság­ban be­töl­tött sze­re­pe 10-20% kö­zött mozog.²³ Alek­san­der Grad, a pri­va­ti­zá­ci­ó­ért fe­le­lős ál­lam­tit­kár²⁴ a Fi­nan­cial Timesnak adott in­ter­jú­já­ban utalt a 20%-os GDP-ará­nyos rész­vé­tel­re, és prog­nosz­ti­zál­ta ennek 10%-ra csök­ken­té­sét. Ez nem je­lent mást, mint az állam sze­re­pé­nek drasz­ti­kus csök­ken­té­sét, az ál­la­mi rész­vé­tel mi­ni­mu­má­nak meg­ha­tá­ro­zá­sát. Ezt erő­sí­ti Do­nald Tusk ex­po­zé­ja a prog­ram be­mu­ta­tá­sa kap­csán: „A kö­vet­ke­ző 6 hó­nap­ban el kell fo­gad­nunk és ki kell hir­det­nünk egy négy­éves pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ra­mot, pon­to­san meg­ha­tá­roz­va, mely vál­la­la­to­kat nem sza­bad ma­gá­no­sí­ta­ni, mely vál­la­la­to­kat kell az ön­kor­mány­za­tok ke­ze­lé­sé­be adni, va­la­mint mely vál­la­la­to­kat kell stra­té­gi­ai fon­tos­sá­gú­nak te­kin­te­ni…”²⁵ A prog­ram mö­gött az a meg­győ­ző­dés állt – amely szá­mos or­szág ta­pasz­ta­la­tán ala­pult –, hogy szin­te le­he­tet­len egy ra­ci­o­ná­lis és ha­té­kony kor­mány­za­ti fel­ügye­le­tet fenn­tar­ta­ni az ál­la­mi vál­la­la­tok fe­lett.²⁶ A ter­vek hamar tes­tet öl­töt­tek, ez nem­csak a nö­vek­vő számú vál­la­lat pi­ac­ra bo­csá­tá­sa, hanem a pri­va­ti­zá­ció új meg­kö­ze­lí­té­sé­ben és me­tó­du­sa­i­ban is meg­mu­tat­ko­zott.²⁷

Pri­va­ti­zál­ni a vál­ság kel­lős kö­ze­pén nem tűnt éssze­rű lé­pés­nek. A li­be­rá­lis gaz­da­ság­po­li­ti­kát hir­de­tő kor­mány mégis a ter­vek sze­rint nagy­já­ból 30 mil­li­árd PLN (14 mil­li­árd USD) be­vé­telt várt 2011-ig be­zá­ró­lag, mind­ezt 740 vál­la­lat ma­gá­no­sí­tá­sá­ból.²⁸ A Kincs­tár ki­mu­ta­tá­sa sze­rint, mint az ál­la­mi tu­laj­don ke­ze­lő­je, 2008. már­ci­us 31-ig 1237 vál­la­lat­ban ren­del­ke­zett ré­sze­se­dés­sel. A Bu­zek-kor­mány 2011-ben 1268 ál­la­mi vál­la­la­ti ré­sze­se­dést ha­gyott meg (töb­bek kö­zött) a Kincs­tár ke­ze­lé­sé­ben. 2001 és 2008 kö­zött össze­sen 31 vál­la­la­ti ré­sze­se­dést ér­té­ke­sí­tet­tek.²⁹

A pri­va­ti­zá­ció célja: a szük­sé­ges mi­ni­mum és a kulcs­fon­tos­sá­gú vál­la­la­tok meg­ha­tá­ro­zá­sa

Do­nald Tusk fen­tebb idé­zett be­széd­rész­le­te na­gyon fon­tos üze­net­re vi­lá­gít rá. A pri­va­ti­zá­ció célja nem csu­pán az állam sze­re­pé­nek csök­ken­té­se, hanem olyan vál­la­la­tok, kulcs­fon­tos­sá­gú stra­té­gi­ai te­rü­le­tek meg­je­lö­lé­se, ame­lye­ket az állam nem ér­té­ke­sít. A prog­ram el­in­du­lá­sa­kor az állam va­gyon­ke­ze­lé­sé­ben 1237 vál­la­lat állt: ebből 350 vál­la­lat fel­szá­mo­lás alatt áll, csőd­be ment vagy meg­szün­tet­ték. A Kincs­tár 2008 és 2011 kö­zött kez­det­ben 740 vál­la­lat­ból álló lis­tát ho­zott nyil­vá­nos­ság­ra, me­lyek­re ma­gá­no­sí­tás várt. Ez a szám 2009 feb­ru­ár­já­ra, a kor­mány dön­té­sé­nek kö­vet­kez­té­ben, 802 vál­la­lat­ra nö­ve­ke­dett. A len­gyel ál­la­mi vál­la­la­tok több­sé­gét a Kincs­tár ke­zel­te, a prog­ram­ra ki­je­löl­tek közül 2 vál­la­lat a Gaz­da­sá­gi Mi­nisz­té­ri­um­hoz, 16 vál­la­lat a Nem­ze­ti Vé­del­mi Mi­nisz­té­ri­um­hoz és 3 vál­la­lat az Inf­ra­struk­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­um­hoz tar­to­zott. A terv 19 mé­dia­pro­fil­lal ren­del­ke­ző céget kü­lö­ní­tett el, me­lye­ket a ma­gá­no­sí­tás­ból ki­zárt. Wik­tor Pa­te­na szá­mí­tá­sai sze­rint 2007. de­cem­ber 31-én az ál­la­mi va­gyon könyv sze­rin­ti ér­té­ke 73,2 mil­li­árd PLN volt.³⁰ Össze­sen 23 ál­la­mi vál­la­lat ke­rült pri­va­ti­zá­ci­ós stop alá, mint pél­dá­ul a leg­na­gyobb ener­gia­vál­la­la­tok, mé­dia­vál­la­la­tok, egy ál­la­mi bank, az ál­la­mi lottó, egy fegy­ve­re­ket gyár­tó vál­la­lat, va­la­mint több arany­rész­vény. Főleg kis és kö­ze­pes ál­la­mi vál­la­la­tok ér­té­ke­sí­té­se ke­rült te­rí­ték­re, va­la­mint nagy­vál­la­la­tok ki­sebb­sé­gi rész­vény­cso­mag­jai.

Maga a Kincs­tár a vál­la­la­tok és rész­vé­nyek több mint 80%-át ke­ze­li. A Kincs­tár mi­nisz­te­ré­nek hamar szem­be­sül­nie kel­lett azzal a ténnyel, hogy a ki­vá­lasz­tott vál­la­la­to­kat nagy szám­ban olyan szek­tor­ból emel­ték ki, me­lyek a po­ten­ci­á­lis be­fek­te­tők­nek nem túl von­zók, va­la­mint a vál­la­la­tok több­sé­ge sú­lyos pénz­ügyi és mű­kö­dé­si prob­lé­má­val is küsz­kö­dött. Jog­gal me­rült fel a kér­dés, mi­lyen módon le­het­sé­ges eze­ket a rész­vény­cso­ma­go­kat el­ad­ha­tó­vá tenni. Erre vá­lasz­ként szü­let­tek meg az SPV-k (spe­ci­al pur­po­se ve­hic­le), me­lye­ket vonzó aján­lat­tal bo­csá­tot­tak a be­fek­te­tők ren­del­ke­zé­sé­re. Egy másik meg­ol­dás a PHN (Pol­ski Hol­ding Ni­er­uc­ho­mości in­gat­lan­cso­port) volt: ennek ke­re­té­ben ál­la­mi vál­la­la­tok kon­szo­li­dá­lá­sá­ra tet­tek kí­sér­le­tet (pl. a ha­jó­épí­tés­sel fog­lal­ko­zó Dal­mor vagy az elekt­ro­mos be­ren­de­zé­se­ket gyár­tó Bu­dex­po), oly módon, hogy mint­egy 180 in­gat­lant gyűj­töt­tek egy port­fó­li­ó­ba, majd meg­fe­le­lő­en po­zi­ci­o­nál­va a pi­ac­ra dob­ták. Ha­son­ló kí­sér­le­tet ta­kart az ARP (Agenc­ja Roz­wo­ju Pr­zemysłu – Ipari Szer­ke­zet­át­ala­kí­tá­si Ügy­nök­ség), mely in­no­vá­ci­ó­val fog­lal­ko­zó vál­la­la­to­kat gyűj­tött egybe, főleg kis és kö­ze­pes tár­sa­sá­gok kö­ré­ből.

A PIR-prog­ram (Po­lish De­ve­lop­ment Fund) egy Kincs­tár által ala­pí­tott vál­la­lat, mely­nek fel­ada­ta, hogy a ke­ze­lé­sé­be utalt va­gyont ke­zel­je, ame­lyet négy nem nyil­vá­nos, zárt végű be­fek­te­té­si alap­ban he­lyez­tek el. A prog­ram fő célja az inf­ra­struk­tú­ra fej­lesz­té­se, a len­gyel vál­lal­ko­zá­sok ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek nö­ve­lé­se és a helyi ön­kor­mány­za­tok tu­laj­do­ná­nak mo­der­ni­zá­lá­sa. A pri­va­ti­zá­ci­ó­ból be­fo­lyó össze­gek egy ré­szét (töb­bek kö­zött a PKO bank, a PZU biz­to­sí­tó­tár­sa­ság, a PGE³¹ el­adá­sá­ból be­fo­lyó össze­gek) ebbe a prog­ram­ba he­lyez­ték át, ebből fi­nan­szí­roz­va a négy alap prog­ram­ja­it.

A kor­mány nem csu­pán a tőzs­dé­re, auk­ci­ók­ra és ten­de­rek­re tá­masz­ko­dott, hanem igye­ke­zett a tár­sa­dal­mi rész­vé­tel­lel is fel­len­dí­te­ni a pri­va­ti­zá­ci­ót. Így szü­le­tett meg az úgy­ne­ve­zett Pol­gá­ri Ré­sze­se­dés Prog­ram: a Kincs­tár kez­de­mé­nye­zé­sé­re 2010-ben az ener­gia- és biz­to­sí­tá­si szek­tor­ban el­ad­ták olyan mű­kö­dő vál­la­la­tok rész­vé­nye­it, mint a Ta­u­ron és a PZU. A prog­ram azon az elven ala­pult, hogy a pol­gá­rok­nak bi­zo­nyos rész­vény­cso­ma­go­kat meg­vé­tel­re aján­la­nak. A pro­jekt első hul­lá­ma meg­le­pő­en si­ke­res­nek bi­zo­nyult: mint­egy 230 ezer egyé­ni be­fek­te­tő vá­sá­rolt Ta­u­ron-rész­vényt, 250 ezer PZU-rész­vényt, és több mint 300 rész­vény kelt el a WSE-ből csak 2010-ben. Az egyé­ni be­fek­te­té­sek száma 2009 és 2012 kö­zött 1,13 mil­li­ó­ról 1,53 mil­li­ó­ra nö­ve­ke­dett. Több vál­la­lat rész­vé­nyét is el­ér­he­tő­vé tet­ték, mint az Ener­ga, PAK, JSW, de ezek nem vol­tak olyan si­ke­re­sek, mint az első hul­lám­ban fel­kí­nált rész­vé­nyek.³²

Emel­lett szü­let­tek be­vé­telt nem ge­ne­rá­ló prog­ra­mok és dön­té­sek is: ilyen volt az ön­kor­mány­za­tok ré­szé­re tör­té­nő va­gyon­át­adás. A kor­mány­fői be­széd is előre je­lez­te, hogy a kor­mány ter­vez va­gyon­át­adá­si lé­pé­se­ket. Az első 2009-ben re­a­li­zá­ló­dott, ekkor 14 vál­la­lat ke­rült át va­la­me­lyik vaj­da­ság ke­ze­lé­sé­be, 2010-ben már össze­sen 38 vál­la­lat­ról szá­mol­nak be az éves je­len­té­sek. Wik­tor Pa­te­na szá­mí­tá­sai sze­rint 2008 és 2011 kö­zött a pri­va­ti­zált vál­la­la­tok 24%-a ese­té­ben nem pri­va­ti­zá­ci­ó­ra, hanem in­gye­nes va­gyon­át­adás­ra ke­rült sor, ebből kb. 12% az ön­kor­mány­za­tok­nak.³³

A tőzs­de ak­ti­vi­tá­sa mu­tat­ta, hogy a be­in­dí­tott prog­ra­mok mi­lyen mér­ték­ben nö­vel­ték a tőzs­dén vég­be­ment tranz­ak­ci­ók szá­mát. Łukasz Za­lic­ki össze­ha­son­lí­tot­ta a régió más bör­zéi ka­pi­ta­li­zá­ci­ó­ját.³⁴ Meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy az oszt­rák, ma­gyar, cseh rész­vény­pi­ac­cal el­len­tét­ben, a Var­sói Tőzs­de re­le­van­ci­á­ja nö­ve­ke­dett, és meg­erő­sö­dött a pri­va­ti­zá­ció be­in­dí­tá­sa kö­vet­kez­té­ben. Le­szö­gez­te, hogy pri­va­ti­zá­ció fel­gyor­sí­tá­sa nagy­ban hoz­zá­já­rult a pénz­ügyi vál­ság ne­ga­tív ha­tá­sa­i­nak csök­ken­té­sé­hez.

Be­vé­tel és len­dü­let

2009-ben érte el a gaz­da­sá­gi vál­ság a mély­pont­ját, ezzel együtt a pri­va­ti­zá­ció is le­las­sult, sőt meg­kér­dő­je­le­ző­dött a prog­ram to­vább­vi­te­lé­nek re­a­li­tá­sa.³⁵ A tény­le­ges be­vé­te­lek csu­pán 55%-át érték el a ter­ve­zett be­vé­te­lek­nek (26,34 mil­li­árd PLN – kö­rül­be­lül 9,43 mil­li­árd USD). 2010-ben lassú ki­lá­ba­lást je­lez­tek a sta­tisz­ti­kák: a pri­va­ti­zá­ci­ó­ból be­fo­lyó be­vé­te­lek ki­ma­gas­ló ér­té­ket értek el, majd 22 mil­li­árd PLN (kb. 7,14 mil­li­árd USD) folyt be a költ­ség­ve­tés­be. Ez annak kö­szön­he­tő, hogy ebben az évben adták el a terv­ben sze­rep­lő vál­la­la­tok közel 1/3-át. A si­kert te­tőz­te az is, hogy a kor­mány új pri­va­ti­zá­ci­ós tech­ni­ká­val tár­sa­dal­mi rész­vé­telt pró­bált ge­ne­rál­ni.

A len­gyel gaz­da­ság, több té­nye­ző­nek kö­szön­he­tő­en, 2010-et kö­ve­tő­en – sok­kal ha­ma­rabb, mint eu­ró­pai tár­sai – ismét ma­gá­ra ta­lált. Egyik nagy sze­ren­csé­je, hogy az egyé­ni és vál­la­la­ti hi­te­lek mér­té­ke az eu­ró­pai át­lag­hoz ké­pest vissza­fo­got­tak ma­rad­tak, kö­szön­he­tő­en a szi­go­rú hi­tel­fel­vé­te­li konst­ruk­ci­ók­nak.³⁶ Habár a ma­gán­hi­tel-fel­vé­tel a vál­sá­got meg­elő­ző két évben meg­nö­ve­ke­dett, de nem olyan mér­ték­ben, hogy az alap­ja­i­ban ren­ges­se meg az eg­zisz­ten­ci­á­kat.³⁷

A gaz­da­ság a vál­ság ne­ga­tív ha­tá­sa­it azzal is tom­pí­ta­ni tudta, hogy a belső fo­gyasz­tást ösz­tö­nöz­te, a belső ke­res­le­tet nö­vel­te, ez­ál­tal a len­gyel piac sok­kal ke­vés­bé volt ki­té­ve a kül­föl­di pi­a­cok vál­to­zá­sa­i­nak.³⁸ Az ex­port ará­nya – más ke­let-kö­zép-eu­ró­pai or­szág­hoz ké­pest – ala­csony ma­radt: 2008-ban a GDP 40%-a.³⁹ A gaz­da­ság el­len­ál­ló ké­pes­sé­gét nö­vel­te a be­fek­te­tés­ba­rát po­li­ti­ka és a rend­szer­vál­tás óta foly­ta­tott kö­vet­ke­ze­tes gaz­da­ság­po­li­ti­ka.⁴⁰

A meg­kö­tött pri­va­ti­zá­ci­ós szer­ző­dé­sek magas száma (158), a kis- és kö­ze­pes vál­la­la­tok nagy­szá­mú ér­té­ke­sí­té­se, emel­lett az új Pol­gá­ri Ré­sze­se­dés Prog­ram a várt­nál is ma­ga­sabb be­vé­tel­lel ke­cseg­te­tett 2010-ben. A be­vé­te­lek el­ér­ték a közel 30 mil­li­árd PLN-t (9,74 mil­li­árd USD), mely a ri­por­tok sze­rint 120%-os tel­je­sí­té­se a 2010-re ki­tű­zött be­vé­te­lek­nek. Ez egy­ben a len­gyel pri­va­ti­zá­ció leg­ered­mé­nye­sebb éve is volt. Több tucat kis és kö­ze­pes mé­re­tű vál­lal­ko­zást ér­té­ke­sí­tet­tek, jel­lem­ző­en olyan tár­sa­sá­go­kat, me­lyek pro­fil­ja az ecet­gyár­tás­tól a tűz­ol­tó­si­sak- és gyu­fa­gyár­tá­sig ter­jedt. Ezen tí­pu­sú vál­la­la­to­kat az állam nem kí­ván­ta to­vább a fel­ügye­le­te alatt tar­ta­ni.

A pri­va­ti­zá­ció és a pri­va­ti­zá­ci­ós be­vé­te­lek erő­sen függ­nek az ak­tu­á­lis po­li­ti­kai aka­rat­tól. Habár 2003 és 2007 kö­zött a rész­vé­nyek árai ma­ga­san áll­tak, de nem volt po­li­ti­kai aka­rat a pri­va­ti­zá­ci­ón ke­resz­tül tör­té­nő be­vé­tel ge­ne­rá­lá­sá­ra. El­len­ben 2007 és 2009 kö­zött gaz­da­sá­gi vál­ság miatt a pi­a­cok estek, vi­szont a kor­mány a pri­va­ti­zá­ci­ós po­li­ti­ká­ját min­den­kép­pen végig akar­ta vinni. 2012-től egyre nö­ve­ke­dett a Kincs­tár el­kö­te­le­ző­dé­se a meg­ma­radt ál­la­mi vál­la­la­tok el­len­őr­zé­se és ke­ze­lé­se iránt: ez meg­mu­tat­ko­zott a pri­va­ti­zá­ció vissza­szo­ru­lá­sá­ban, a rész­vé­nyek­ből be­fo­lyó osz­ta­lék­ra tá­masz­ko­dás­ból. A gaz­da­sá­gi vál­ság, va­la­mint a szak­szer­ve­ze­tek el­len­ke­zé­se el­le­né­re a kor­mány el­szánt­sá­ga nem csök­kent a terv ki­vi­te­le­zé­se terén: erős aka­rat mu­tat­ko­zott a pri­va­ti­zá­ció 2011-ig tör­té­nő vég­hez­vi­te­lé­ben. 2012-ben a ter­ve­zett 802 vál­la­lat­ból 339-et tel­je­sen pri­va­ti­zál­tak, to­váb­bi 442 még pri­va­ti­zá­ci­ós fo­lya­mat­ban volt, 285 pedig fel­szá­mo­lás alatt.⁴¹

2012 vé­gé­re a pri­va­ti­zá­ció nem te­kint­he­tő be­fe­je­zett­nek. A tel­je­sen vagy rész­ben ál­la­mi tu­laj­don­ban ma­radt vál­la­la­tok száma 288 volt, ebből 162 tel­je­sen vagy több­sé­gé­ben ál­la­mi ré­sze­se­dés­sel. A pri­va­ti­zá­ció ered­mé­nyes­sé­ge el­le­né­re 2012-ben az ál­la­mi szek­tor a GDP 20,5%-val já­rult hozzá a len­gyel gaz­da­ság tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­gé­hez, va­la­mint a la­kos­ság majd 24,2%-a dol­go­zott ál­la­mi fog­lal­koz­ta­tás­ban. Bałtows­ki és Kozar­zews­ki 2014-es ada­tai alap­ján a fenti szá­mok a vál­la­la­ti szek­tor­ban a kö­vet­ke­ző­kép­pen ala­kul­tak: a több­sé­gi ál­la­mi tu­laj­don­ban lévő vál­la­la­tok a GDP 14,2%-ában és a fog­lal­koz­ta­tott­ság te­kin­te­té­ben 13,1%-ában já­rul­tak hozzá a fenti szá­mok­hoz.⁴² Az ál­la­mi szek­tor még min­dig do­mi­náns ma­radt az inf­ra­struk­tú­ra, vas­utak, szén­bá­nyá­szat terén, habár az utób­bi kettő Bar­ba­ra Błasz­czyk sze­rint min­dig is a leg­na­gyobb vesz­te­sé­get ter­mel­te az ál­lam­nak, meg­kur­tít­va a len­gyel költ­ség­ve­tést.⁴³ Ezek pri­va­ti­zá­ci­ó­já­nak már sok­kal ko­ráb­ban meg kel­lett volna tör­tén­nie, még a vál­ság előtt. A vál­ság tel­je­sen el­le­he­tet­le­ní­tet­te ezen inf­ra­struk­tú­rák nye­re­sé­ges ér­té­ke­sí­té­sét. Húsz­éves pri­va­ti­zá­ci­ós múlt után is még kö­rül­be­lül 48,2 mil­li­árd PLN ér­té­kű ál­la­mi tu­laj­don várt ér­té­ke­sí­tés­re.⁴⁴ 2012 után a pri­va­ti­zá­ci­ós kedv lany­hul­ni kez­dett, bár to­váb­bi 300 ál­la­mi vál­la­la­tot je­löl­tek ki a 2012–2013-as pri­va­ti­zá­ci­ós terv­ben.

A len­gyel pri­va­ti­zá­ció egyik ki­tű­zött célja, a kis- és kö­ze­pes, adós­ság­gal ter­helt vál­la­la­ta­i­nak ki­ro­tá­lá­sa és pi­ac­ra bo­csá­tá­sa a fenti ada­tok tük­ré­ben si­ke­res­nek mond­ha­tó. A másik nagy cél, hogy az állam ré­sze­se­dé­se csök­ken­jen a gaz­da­ság­ban, va­la­mint az ál­la­mi szfé­rá­ban dol­go­zók száma is csök­ken­jen, a kö­vet­ke­ző pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram meg­ter­ve­zé­se­kor, 2012-ben még igen szá­mot­te­vő volt. A 2012-től foly­ta­tott má­so­dik hul­lám vi­szont sok­kal vissza­fo­got­tabb volt, mind a tranz­ak­ci­ók szá­má­ban, mind pedig a be­vé­te­lek te­kin­te­té­ben. A pri­va­ti­zá­ci­ós aka­rat meg­gyen­gült és hát­tér­be szo­rult. Jan

Ros­tows­ki pénz­ügy­mi­nisz­ter 2013-as tá­vo­zá­sát kö­ve­tő­en le­vál­tot­ták Alek­san­der Grad pri­va­ti­zá­ci­ó­ért fe­le­lős ál­lam­tit­kárt is, utód­ja­ik már in­kább a meg­ma­radt ál­la­mi va­gyon fel­ügye­le­té­re kon­cent­rál­tak.

Ho­gyan to­vább?

Len­gyel­or­szág a vál­ság el­le­né­re kez­dett pri­va­ti­zál­ni. Sta­bil gaz­da­sá­gi hát­tér­rel ren­del­ke­ző gaz­da­sá­ga, el­len­tét­ben eu­ró­pai vagy re­gi­o­ná­lis tár­sa­i­val, meg­en­ged­te volna a 2000-es évek­re jel­lem­ző pri­va­ti­zá­ci­ós po­li­ti­ka foly­ta­tá­sát. Len­gyel­or­szág­ban nem volt külső pri­va­ti­zá­ci­ós kény­szer, a ma­gá­no­sí­tás nem meg­szo­rí­tá­so­kat fel­vál­tó pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi meg­ol­dás. Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban a pri­va­ti­zá­ci­ós tranz­ak­ci­ók le­áll­tak vagy mi­ni­má­lis szin­ten mű­köd­tek, sőt Eu­ró­pa-szer­te ha­son­ló ten­den­cia fi­gyel­he­tő meg. A re­cesszió óva­tos pri­va­ti­zá­ci­ós és gaz­da­ság­po­li­ti­kai lé­pé­se­ket vont maga után. A vál­ság ha­tá­sá­ra a pi­a­cok in­sta­bil­lá vál­tak, az árak nyo­mot­tá. Az ál­la­mi va­gyon nem volt a leg­ver­seny­ké­pe­sebb, a szer­ke­zet­át­ala­kí­tá­si prog­ram meg­hir­de­té­se talán nem a leg­jobb idő­zí­tés­sel tör­tént, vi­szont a vál­ság okoz­ta károk csök­ken­té­sé­nek egyik leg­ha­té­ko­nyabb esz­kö­zé­nek bi­zo­nyult. Mivel az ál­la­mi va­gyon több­sé­gé­ben el­avult, amúgy is el­adó­so­dott port­fó­li­ó­ja to­vább nö­vel­te volna az állam el­adó­so­dá­sá­nak mér­té­két. A szer­ke­zet­át­ala­kí­tás több módon ment végbe: va­gyon­át­adás­sal, stra­té­gi­ai vál­la­la­tok ki­eme­lé­sé­vel és meg­tar­tá­sá­val, de leg­in­kább el­adás­sal. A 2010-es át­tö­rés­sel a bü­dzsé­be be­folyt jö­ve­de­lem a vál­ság okoz­ta károk tom­pí­tá­sá­nak fon­tos esz­kö­zé­vé vált, a gaz­da­sá­gi nyi­tott­ság nö­ve­lé­sé­nek és a be­fek­te­tő­von­zó po­li­ti­ká­nak a ré­szé­vé. A pri­va­ti­zá­ció 2015-ig, las­sabb ütem­ben ugyan, de foly­ta­tó­dott.

A jövőt il­le­tő­en: a 2015-ös őszi par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kon nyer­tes Jog és Igaz­sá­gos­ság Párt je­len­leg a bel­po­li­ti­kai vál­ság meg­ol­dá­sá­ra kon­cent­rál, a még folyó pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram jö­vő­je pedig kér­dé­ses.