Ellátásbiztonság a villanyszolgáltatásban

Össze­fog­la­lás

A cikk az el­lá­tás­biz­ton­ság kon­cep­ci­ó­ját tár­gyal­ja a ma­gyar par­la­ment által el­fo­ga­dott Nem­ze­ti Ener­gia­stra­té­gia 2030 c. do­ku­men­tum­ban fog­lal­tak sze­rint. Is­mer­te­ti a nem­zet­kö­zi kör­nye­ze­tet, az EU cél­ki­tű­zé­se­it, a vil­la­mos­ener­gia-pi­a­cot és sza­bá­lyo­zá­sát, ezek kö­vet­kez­mé­nye­it és a ma­gyar vil­la­mos­ener­gia-rend­szer és -piac előtt álló ki­hí­vá­so­kat. A ren­dít­he­tet­len né­pes­ség­nö­ve­ke­dés és glo­bá­lis GDP-nö­vek­mény ga­ran­tál­ja az ener­gia­fo­gyasz­tás nö­ve­ke­dé­sét a kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben, amely egy­ben ko­moly ki­hí­vást je­lent a fenn­tart­ha­tó­ság és a kör­nye­zet­meg­őr­zé­si célok el­éré­sé­ben. A köz­pon­to­sí­tott és de­cent­ra­li­zált ener­ge­ti­kai inf­ra­struk­tú­rák kö­zöt­ti egyen­súly, az el­lá­tás biz­ton­sá­gá­ért való fe­le­lős­ség és az atom­ener­gia eu­ró­pai fo­gyasz­tók szén­men­tes áram­el­lá­tá­sá­ban be­töl­ten­dő sze­re­pe az a prob­lé­ma­kör, amely nap mint nap a po­li­ti­ku­sok és szak­ér­tők vi­tá­i­nak ke­reszt­tü­zé­ben áll. Az írás is­mer­te­ti azo­kat a fő oko­kat, ame­lyek alap­ján a ma­gyar dön­tés­ho­zók a paksi atom­erő­mű bő­ví­té­sé­ről meg­hoz­ták po­li­ti­kai dön­té­sü­ket, és tár­gyal­ja a ma­gyar ener­gia­ko­sár jel­lem­ző­it, aho­gyan azt a nem­ze­ti ener­gia­stra­té­gia irány­adó do­ku­men­tu­ma ér­té­kel­te.

The Se­cu­rity of Supply in the El­ectri­ci­ty Mar­ket

Sum­ma­ry

The ar­tic­le dis­cus­ses the con­cept of supply se­cu­rity as pre­sen­ted in the do­cu­ment “Na­ti­o­nal Energy Strategy – 2030” which was app­ro­ved by the Hun­ga­ri­an Par­lia­ment in 2011, and pre­sents the glo­bal en­vi­ron­ment, EU tar­gets, the mar­ket and its re­gu­la­ti­on, the imp­li­ca­tions of these and the main chal­len­ges fa­cing the Hun­ga­ri­an el­ectri­ci­ty sys­tem and the mar­ket. The stea­di­ly gro­wing po­pu­la­ti­on and the inc­re­a­se in the glo­bal GDP gu­a­ran­tee a growth in energy con­sumpt­ion in the com­ing de­ca­des that poses sig­ni­fi­cant chal­len­ges to ma­in­tain­ing sus­ta­i­na­bi­lity and achi­eving en­vi­ron­men­tal goals. The ba­lance bet­ween cent­ra­li­sed and de­cent­ra­li­sed energy inf­ra­struc­tu­res, the res­pon­si­bi­lity for en­suring supply se­cu­rity and the role pla­yed by nuc­lear energy in supply­ing car­bon-free el­ectri­ci­ty to Euro­pe­an con­su­mers are also sub­jects for dis­cus­si­on bet­ween po­li­ti­ci­ans and ex­perts on a daily basis. The ar­tic­le expla­ins the main rea­sons why Hun­ga­ri­an de­ci­si­on ma­kers made the po­li­ti­cal de­ci­si­on to ex­tend the Paks NPP. It also pre­sents the cha­rac­te­r­is­tics of the Hun­ga­ri­an energy mix as as­ses­sed by the aut­ho­ri­ta­tive do­cu­ment, the Na­ti­o­nal Energy Strategy – 2030.

Vi­lág­ener­ge­ti­kai össze­füg­gé­sek

Ener­gia­igény. Az ener­gia­igé­nyek min­den­ko­ri ala­ku­lá­sát alap­ve­tő­en a né­pes­ség ala­ku­lá­sa, va­la­mint a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés ha­tá­roz­za meg. A vizs­gált tárgy­idő­szak vé­gé­re a világ ener­gia­igé­nye mint­egy más­fél­sze­re­se lesz a je­len­le­gi ér­ték­nek, meg­ha­lad­ja a 720 EJ ér­té­ket. A köz­vé­le­ke­dés­sel el­len­tét­ben, a fosszi­lis ener­gia­hor­do­zók fel­hasz­ná­lá­sa nö­vek­szik a leg­na­gyobb mér­ték­ben, a tá­vo­li jö­vő­ben is ab­szo­lút do­mi­náns sze­re­pet ját­sza­nak a világ ener­gia­igé­nyé­nek ki­elé­gí­té­sé­ben. Tehát a világ ener­gia­hor­do­zó-fel­hasz­ná­lá­sá­nak struk­tú­rá­ja a kö­vet­ke­ző ne­gyed­szá­zad­ban alap­ve­tő­en nem vál­to­zik.

Az ener­gia­igé­nyek nö­ve­ke­dé­sé­nek üteme, mér­té­ke igen el­té­rő a világ fő ré­gi­ó­i­ban, amit az 1. ábra mutat. Az igény­nö­ve­ke­dés szem­pont­já­ból Kína és India a két leg­di­na­mi­ku­sab­ban fej­lő­dő or­szág. Az egy főre jutó ener­gia­fel­hasz­ná­lás­ban a hely­zet lé­nye­gi­leg nem vál­to­zik az el­kö­vet­ke­ző ne­gyed­szá­zad­ban sem, jól­le­het ab­szo­lút ér­ték­ben a fej­lő­dő or­szá­gok ener­gia­fel­hasz­ná­lá­sa lesz a do­mi­náns a vi­lá­gon.

Az USA és az eu­ró­pai régió faj­la­gos (egy főre jutó) ener­gia­fel­hasz­ná­lá­sa to­vább­ra is messze a vi­lág­át­lag fe­lett marad. Az ener­gia­igény-nö­vek­mény ab­szo­lút meg­ha­tá­ro­zó része a fej­lő­dő or­szá­gok­ban je­lent­ke­zik.

A szén és a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok (a víz­ener­gia ki­vé­te­lé­vel) összes ener­gia­fel­hasz­ná­lá­son be­lü­li rész­ará­nyá­nak ala­ku­lá­sá­ban a szén a leg­fon­to­sabb pri­mer­ener­gia­hor­do­zó­vá lép elő az el­kö­vet­ke­ző ne­gyed­szá­zad­ban. A meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok rész­ará­nya igen je­len­tő­sen nö­vek­szik a ko­ráb­bi idő­sza­ké­hoz ké­pest, azon­ban még na­gyon messze van attól, hogy do­mi­náns po­zí­ci­ó­ba ke­rül­jön. Kína sze­re­pe és súlya meg­ha­tá­ro­zó lesz az el­kö­vet­ke­ző ne­gyed­szá­zad­ban a vi­lág­ban zajló fo­lya­ma­tok, így az ener­gia­szek­tor fej­lő­dé­se szem­pont­já­ból is.

A fenn­tart­ha­tó fej­lő­dés olyan fo­lya­mat, amely „ki­elé­gí­ti a jelen szük­ség­le­te­it anél­kül, hogy csök­ken­te­né a jö­ven­dő ge­ne­rá­ci­ók ké­pes­sé­gét arra, hogy ki­elé­gít­sék a saját szük­ség­le­te­i­ket”. Lát­szó­lag a téma szo­ros kap­cso­lat­ban áll a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés azon igé­nyé­vel, hogy le­he­tő­vé tegye a gaz­da­ság hosszú távú nö­ve­ke­dé­sét anél­kül, hogy a ter­mé­sze­ti erő­for­rá­sok túl­hasz­ná­la­tá­nak a hosszú távú fej­lő­dés látná kárát. Azon­ban már a nö­ve­ke­dés kon­cep­ci­ó­ja is prob­le­ma­ti­kus, lévén a Föld erő­for­rá­sai vé­ge­sek.

A glo­ba­li­tás jel­sza­va a nö­ve­ke­dés, a fo­gyasz­tás. Az ún. „mo­dern tár­sa­da­lom” erre épül. Ma már nem­csak azo­kat az igé­nye­ket elé­gí­tik ki, ame­lyek­re az em­be­rek­nek tény­le­ge­sen szük­sé­gük van. Az igé­nye­ket is az el­adók ter­me­lik, még­pe­dig tö­me­ge­sen: meg­mond­ják az em­be­rek­nek, hogy mire van szük­sé­gük. „A jö­vő­be­ni fej­lő­dést nem lehet a ter­mé­sze­ti erő­for­rá­sok kor­lát­lan fel­hasz­ná­lá­sá­ra, a tár­sa­dal­mi erő­for­rás-meg­újí­tó in­téz­mény­rend­szer le­épü­lé­sé­re… ala­poz­ni. A túl­élés/fenn­tart­ha­tó­ság az er­köl­csi cse­lek­vé­sen áll vagy bukik.”¹ Ön­kor­lá­to­zás nél­kül nem ment­he­tő meg az em­be­ri­ség. A fenn­tart­ha­tó­ság tehát nem szak­ma­po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi, hanem fi­lo­zó­fi­ai/teo­ló­gi­ai, mond­hat­nánk: lét­kér­dés. Haj­lan­dók va­gyunk-e az ön­kor­lá­to­zás­ra? Van-e esé­lye egy más ér­ték­ren­dű világ fel­épí­té­sé­nek?²

Kör­nye­zet- és klí­ma­vé­de­lem. A vi­lág­mé­re­tű köz­be­széd­ben, s így a pá­ri­zsi kon­fe­ren­cia pro­pa­gan­dá­já­ban is, a vi­lá­got meg­ha­tá­ro­zó gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai erők az ég­haj­lat­vál­to­zást az „em­be­ri te­vé­keny­ség” kö­vet­kez­mé­nyé­nek ál­lí­tot­ták be, mint­ha az de­mok­ra­ti­ku­san, kon­szen­zus­sal el­fo­ga­dott in­téz­ke­dé­sek­kel meg­vál­toz­tat­ha­tó lenne. Ezzel si­ke­rült szét­te­rí­te­ni, sze­mély­te­len­né, meg­fog­ha­tat­lan­ná tenni a tőke fe­le­lős­sé­gét az em­be­ri tár­sa­dal­mat va­ló­ban fe­nye­ge­tő ve­szé­lyek ki­ala­ku­lá­sá­ért. Az em­be­ri fe­le­lős­ség­nek ez az ér­tel­me­zé­se el­te­re­li a fi­gyel­met a va­ló­di okok­ról.

Az ener­ge­ti­ka azért vet fel sú­lyos tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai kér­dé­se­ket, mert ci­vi­li­zá­ci­ónk haj­tó­anya­ga az ener­gia­fo­gyasz­tás lett.³ A nem­ze­tek fenn­ma­ra­dá­sá­nak egyik fel­té­te­le az ál­lam­pol­gá­rok élet­fel­té­te­le­i­nek, benne az ener­gia­el­lá­tá­sá­nak biz­to­sí­tá­sa. Az or­szá­got az ál­ta­lunk nem be­fo­lyá­sol­ha­tó külső kö­rül­mé­nyek kö­zött, il­let­ve el­le­né­re is üze­mel­tet­ni kell; a fe­le­lős kor­mány­nak biz­to­sí­ta­ni kell ennek egyik haj­tó­anya­gát, az ener­gi­át. Min­den ener­gia­ter­me­lés, vagy­is ener­gia­át­ala­kí­tás vissza­for­dít­ha­tat­lan, nö­ve­li az ent­ró­pi­át, rom­bol­ja a kör­nye­ze­tet. Az ember el­hasz­nál­ja, tönk­re­te­szi a vi­lá­got, amit ka­pott, az egész világ alá van vetve a mú­lan­dó­ság tör­vé­nye­i­nek. Akár fi­lo­zó­fi­ai, akár hit­be­li meg­fon­to­lás­ból, mind­nyá­junk­nak úgy kel­le­ne élni, hogy az egész vi­lá­gért is fe­le­lő­sek va­gyunk. Más­rész­ről azon­ban el­ső­sor­ban a ránk bí­zott csa­lá­dun­kért, ki­sebb kö­zös­sé­gün­kért, nem­ze­tün­kért va­gyunk fe­le­lő­sek: föl kell ne­vel­ni a gyer­me­ke­in­ket. Nem er­köl­csös a glo­bá­lis tőke valós cél­ja­it lep­le­ző „kör­nye­zet­vé­de­lem” ürü­gyén gyer­me­ke­ink jö­vő­jé­re hi­vat­koz­ni, akik, ha így megy to­vább, meg sem szü­let­nek. A saját éle­tü­ket sze­ret­nék az em­be­rek meg­él­ni, per­sze az utó­da­ik­ra is gon­dol­va. Az lenne er­köl­csös, ha a nem­ze­tek erő­for­rá­sa­ik­kal ará­nyo­san se­gí­te­nék elő a jó irá­nyú vál­to­zá­so­kat, a „vi­lág­prob­lé­mák” meg­ol­dá­sát. Vagy­is a gaz­da­gok­nak kel­le­ne pél­dát mu­tat­ni, s nem a sze­gé­nyebb or­szá­go­kat zsa­rol­ni.⁴

A zöld­moz­gal­mak. A nö­ve­ke­dés ha­tá­ra­i­ra vo­nat­ko­zó szak­mai fel­is­me­ré­sek fel­erő­sí­tet­ték az em­be­ri­ség lel­ki­is­me­re­té­re apel­lá­ló kör­nye­zet­vé­dő moz­gal­ma­kat, szak­mai ideo­ló­gi­át szol­gál­tat­tak szá­muk­ra. Saj­ná­la­tos, hogy ezek a nemes tö­rek­vé­sek egyre in­kább a glo­bá­lis ha­tal­mi ma­ni­pu­lá­ció ál­do­za­ta­i­vá vál­tak. A kör­nye­ze­tért őszin­tén, jó­hi­sze­mű­en ag­gó­dó ál­lam­pol­gá­rok szim­pá­ti­á­ját, je­len­tős rész­ben a civil zöld­szer­ve­ze­tek köz­re­mű­kö­dé­sé­vel és a média hat­ha­tós tá­mo­ga­tá­sá­val, a kö­zös­ség élet­szín­vo­na­lát ked­ve­zőt­le­nül be­fo­lyá­so­ló (ener­gia-)po­li­ti­ka szol­gá­la­tá­ba ál­lí­tot­ták. A kör­nye­zet­vé­de­lem, a zöld­ener­gia a „mé­dia-ener­gia­po­li­ti­zá­lás” fő té­má­já­vá vált. A zöl­dek po­li­ti­ka­for­má­ló té­nye­zők­ké vál­tak Eu­ró­pá­ban és ha­zánk­ban is, a glo­ba­liz­mus ezt is igyek­szik saját szol­gá­la­tá­ba ál­lí­ta­ni.

A klí­ma­vál­to­zás el­le­ni küz­de­lem ma di­va­tos po­li­ti­kai téma, az, aki ezzel nem azo­no­sul, és ennek még nyil­vá­no­san han­got is ad, „po­li­ti­ka­i­lag in­kor­rekt”. A tu­do­mány mai ál­lá­sa alap­ján azon­ban a kér­dés min­den ol­dal­ról vi­ta­tott,⁵ mivel a klí­ma­vál­to­zás több ezer éven­te is­mét­lő­dő cik­li­kus je­len­ség. A klí­ma­po­li­ti­ká­ban az em­be­ri te­vé­keny­ség be­fo­lyá­sát leg­in­kább a szén-di­o­xid-ki­bo­csá­tás­sal hoz­zák össze­füg­gés­be, a vi­lág­mé­re­tű pro­pa­gan­da ha­tá­sá­ra szin­te azzal azo­no­sít­ják. Mivel az atom­erő­mű­vek­nek gya­kor­la­ti­lag nincs szén-di­o­xid-ki­bo­csá­tá­suk, ezért az atom­erő­mű­ve­ket po­li­ti­kai szem­pon­tok­ból el­len­ző „kör­nye­zet­vé­dők” ha­tás­ta­la­ní­tá­sá­ra fon­tos érv.

Vil­lany­ter­me­lés. Az elő­re­jel­zé­sek sze­rint a vil­la­mos­ener­gia-igény nö­ve­ke­dé­se gya­kor­la­ti­lag tö­ret­len, 2035-ben már a je­len­le­gi fel­hasz­ná­lás két­sze­re­sé­vel lehet szá­mol­ni. A nö­ve­ke­dés nem­csak a Föld lé­lek­szám-nö­ve­ke­dé­sé­nek, hanem a fel­hasz­ná­lás pre­fe­rá­lá­sá­nak is kö­vet­kez­mé­nye. A világ vil­lany­ter­me­lő ka­pa­ci­tá­sa­i­nak ener­gia­hor­do­zók (szén, föld­gáz, olaj, atom, víz, szél, nap, egyéb meg­úju­lók) sze­rin­ti meg­osz­lá­sát, IEA-ada­tok alap­ján, a 2. ábra mu­tat­ja.

Az IEA elő­re­jel­zé­se sze­rint a vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés struk­tú­rá­já­ban nem kö­vet­ke­zik be át­tö­rő vál­to­zás az el­kö­vet­ke­ző 25 évben. A fosszi­lis tü­ze­lő­bá­zi­sú vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés erő­tel­jes vissza­szo­ru­lá­sa egy­elő­re még várat ma­gá­ra.

Nem vál­to­zik a sor­rend a meg­ha­tá­ro­zó pri­mer­ener­gia-hor­do­zók fel­hasz­ná­lá­sá­ban sem. Ez lé­nye­ges meg­ál­la­pí­tás, mivel a szak­mai köz­vé­le­mény­ben ezzel el­len­té­tes el­kép­ze­lé­sek élnek. Ará­nya­i­ban a szén volt és ma­radt a leg­fon­to­sabb pri­mer­ener­gia-hor­do­zó a vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lé­sen belül. Igen erő­tel­jes a szén­bá­zi­sú vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés nö­ve­ke­dé­se a vizs­gált tárgy­idő­szak­ban. A vissza­szo­ru­lá­sa csak az Eu­ró­pai Uni­ó­ban je­lent­ke­ző ten­den­cia, a világ többi ré­szén a szén­bá­zi­sú vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés nö­vek­szik. A szén fel­hasz­ná­lá­sá­ban át­tö­rés csak a tisz­ta­szén-tech­no­ló­gi­ák és a CO2-le­vá­lasz­tás ipari mé­re­tű al­kal­ma­zá­sá­nak si­ke­re függ­vé­nyé­ben vár­ha­tó.

A má­so­dik leg­fon­to­sabb ener­gia­hor­do­zó a föld­gáz. Ezt kö­ve­ti a víz­ener­gia vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lé­si célú hasz­no­sí­tá­sa. A ne­gye­dik leg­fon­to­sabb ener­gia­hor­do­zó a nuk­le­á­ris ener­gia. A meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok hasz­no­sí­tá­sán belül a szél­ener­gia és a bio­massza al­kal­ma­zá­sa játssza a fő­sze­re­pet. Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a szén­bá­zi­sú vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés arány­csök­ke­né­sét a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok hasz­no­sí­tá­sá­nak arány­nö­ve­ke­dé­se kom­pen­zál­ja. A föld­gáz tü­ze­lő­bá­zi­sú, a víz­erő­mű­vi és a nuk­le­á­ris vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés ré­sze­se­dé­se ugyan­is gya­kor­la­ti­lag vál­to­zat­lan marad az el­kö­vet­ke­ző ne­gyed­szá­zad­ban.

Ab­szo­lút ér­ték­ben is (622 TWh-ról 5560 TWh-ra), ará­nya­i­ban is (3,7%-ról hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen 17%-ra) nő a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok hasz­no­sí­tá­sá­nak rész­ará­nya a vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lé­sen belül. Ez je­len­tős ered­mény, ami nagy vo­lu­me­nű több­let-erő­for­rá­sok rá­for­dí­tá­sá­val va­ló­sít­ha­tó meg, hi­szen a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­so­kat hasz­no­sí­tó tech­no­ló­gi­ák (a víz­erő­mű­vi vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés­től el­te­kint­ve) nem ver­seny­ké­pe­sek a kon­ven­ci­o­ná­lis vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés­sel szem­ben. A szél­erő­mű­vi vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés kö­zép­tá­von, tá­mo­ga­tás nél­kül, nem tud pi­ac­ké­pes tech­no­ló­gi­á­vá válni.

El­lá­tás­biz­ton­ság. Amíg a nagy mennyi­sé­gű vil­la­mos ener­gia tá­ro­lá­sá­nak mű­sza­ki meg­ol­dá­sa meg nem szü­le­tik, addig a rend­szer leg­fon­to­sabb jel­lem­ző­je, hogy a fo­gyasz­tá­si igény és a ter­me­lő­ka­pa­ci­tá­sok fo­lya­ma­to­san egyen­súly­ban le­gye­nek. Az ener­gia­szol­gál­ta­tás rend­sze­ré­nek olyan­nak kell len­nie, amely ki­elé­gí­ti mind a la­kos­ság, mind az ipari fo­gyasz­tók igé­nye­it min­den idő­pil­la­nat­ban. A min­den idő­pil­la­nat­ban biz­to­sí­tan­dó ter­me­lői-fo­gyasz­tói egyen­súly el­éré­sé­hez szük­sé­ges egy­faj­ta tech­no­ló­gi­ai és üzem­anyag-sok­szí­nű­ség vagy -kész­let, amely a hasz­ná­lat ru­gal­mas­sá­gát biz­to­sít­ja. Az el­lá­tás­biz­ton­ság az ener­ge­ti­ká­ban a tár­sa­da­lom mű­kö­dé­sé­nek az alap­ja. Az ener­ge­ti­kai el­lá­tás­biz­ton­ság kér­dé­se tehát alap­ja­i­ban érin­ti a tár­sa­da­lom mű­kö­dé­sét, a la­kos­ság biz­ton­ság­ér­ze­tét.

Az el­lá­tás­biz­ton­ság külső és belső di­men­zi­ói. A külső di­men­zió az in­sta­bil or­szá­gok­tól, gaz­da­sá­gok­tól szár­ma­zó im­port füg­gő­sé­gé­től való fé­lel­mek­hez kap­cso­ló­dik. A belső di­men­zió ezzel szem­ben arról szól, hogy mi­ként te­remt­he­tő meg egy olyan gaz­da­sá­gi/ po­li­ti­kai/sza­bá­lyo­zói kör­nye­zet, amely kel­lő­kép­pen ösz­tön­ző az ál­la­mi és/vagy pri­vát piaci sze­rep­lők ré­szé­re, hogy meg­fe­le­lő mér­té­kű be­ru­há­zá­so­kat kez­de­mé­nyez­ze­nek olyan ter­me­lő- és szál­lí­tó­ka­pa­ci­tá­sok lé­te­sí­té­sé­be, ame­lyek majd sta­bil áron biz­to­sí­ta­nak fo­lya­ma­tos el­érést az ener­gia­szol­gál­ta­tó rend­szer­hez, azaz biz­to­sít­ják a pi­a­cok el­éré­sét.

Az el­lá­tás biz­ton­sá­gá­nak fő ve­tü­le­tei. Mivel a jövőt il­le­tő­en több ta­nul­mány is a gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai, tár­sa­dal­mi kör­nye­zet fo­ko­zó­dó bi­zony­ta­lan­sá­gát ve­tí­ti előre, az el­lá­tás biz­ton­sá­gá­val kap­cso­la­tos kor­mány­za­ti in­téz­ke­dé­sek­nek is ehhez kell iga­zod­ni­uk. Az OECD NEA ta­nul­mány⁶ meg­ál­la­pí­tá­sa­in túl az el­lá­tás biz­ton­sá­gá­nak öt fő ve­tü­le­tét ér­de­mes vizs­gál­ni: gaz­da­sá­gi-köz­gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi, mű­sza­ki, kör­nye­zet­vé­del­mi, üz­le­ti. Az öt fő ve­tü­let alap­ján op­ti­má­lis meg­ol­dás egyet­len pi­a­con, egyet­len or­szág­ban sem ér­tel­mez­he­tő, csak az ezek kö­zöt­ti vi­szo­nyok komp­ro­misszu­mos ere­dő­je. Mivel a komp­ro­misszu­mos eredő csak egy adott or­szág belső és külső di­men­zi­ó­i­ra vo­nat­ko­zik, már két or­szág­ra vo­nat­koz­tat­va sem lehet op­ti­má­lis dön­tést hozni. Az el­lá­tás biz­ton­sá­gá­nak ga­ran­tá­lá­sa azt is je­len­ti, hogy az el­sőd­le­ges cél egy­ál­ta­lán nem a pro­fit, hanem a túl­élés. Abban az eset­ben, ha az első hely­re a pro­fit kerül, akkor jön a „Ka­li­for­nia­szind­ró­ma” vagy a „New York-i sötét éj­sza­kák”.

Mi vár­ha­tó az el­kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben? Le­het-e az ener­gia­biz­ton­ság­ra vá­laszt adó nem­zet­kö­zi sza­bá­lyo­zói, kor­mány­za­ti össze­fo­gás, vagy to­vább­ra is a glo­bá­lis ér­de­kek men­tén, nagy­ha­tal­mak já­ték­sze­re­ként épül­nek vagy pusz­tul­nak komp­lett nem­ze­ti ága­za­tok (pl. a hazai szén­re épülő ener­ge­ti­ka és bá­nyá­szat)? A mai ta­pasz­ta­la­ta­ink alap­ján in­kább ez utób­bi­ra szá­mít­ha­tunk.

Mire ké­szül­je­nek a kor­má­nyok? In­sta­bi­li­tás­ra, is­mét­lő­dő ener­gia­vál­sá­gok­ra, egyre ma­ga­sabb amp­li­tú­dó­jú és hosszabb ideig tartó olaj­ár­vál­sá­gok­ra és egyre rö­vi­dü­lő tü­rel­mi idő­sza­kok­ra, ame­lyek „ki­gyom­lál­ják” az éppen el­in­du­ló, a sta­bi­li­tás meg­te­rem­té­sé­nek irá­nyá­ba ható ener­ge­ti­kai nagy­be­ru­há­zá­so­kat. A kis or­szá­gok ebben a ver­seny­ben eleve hát­ránnyal in­dul­nak. Három for­ga­tó­könyv le­het­sé­ges: kis be­ru­há­zá­si igé­nyű meg­úju­lós pro­jek­tek be­in­dí­tá­sa a tü­rel­mi idő­sza­kok­ban, vagy ki­tar­tó kor­mány­za­ti hoz­zá­ál­lás más ener­ge­ti­kai nagy­be­ru­há­zá­sok­hoz; il­let­ve ezek kom­bi­ná­ci­ó­ja.

Aki ma ka­pa­ci­tást te­remt, az év­ti­ze­dek­re szóló gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi, po­li­ti­kai sta­bi­li­tást, más szó­val, biz­ton­sá­got te­remt. Az el­lá­tás biz­ton­sá­gá­nak ga­ran­tá­lá­sá­hoz a je­len­le­gi torz ver­seny­pi­ac nem járul hozzá, tehát a fe­le­lős kor­má­nyok be­avat­ko­zá­sá­ra, irá­nyí­tá­sá­ra min­dig is szük­ség volt/van/lesz. Ezt a jogot és az el­lá­tás­biz­ton­ság szint­je meg­íté­lé­sé­nek és kor­rek­ci­ó­já­nak a jogát egyet­len nem­zet­től és annak kor­má­nyá­tól sem lehet el­vi­tat­ni. Az ab­szo­lút biz­ton­ság­ra csak tö­re­ked­he­tünk, de azt sosem ér­het­jük el, így a kor­má­nyok bár­mely ja­ví­tó in­téz­ke­dé­se in­do­kolt, ha a ja­ví­tás ténye meg­ál­la­pít­ha­tó. A biz­ton­ság­ra való tö­rek­vés vi­szont a tár­sa­da­lom te­her­bí­ró ké­pes­sé­gé­nek a függ­vé­nye.

Ener­gia­hor­do­zók. Az em­be­ri­ség je­le­ne és jö­vő­je szá­má­ra a három alap­ve­tő meg­vá­la­szo­lan­dó kér­dés az, hogy mi­lyen ener­gia­hor­do­zók mi­lyen idő­tá­von áll­nak a ren­del­ke­zé­sünk­re, és mi­lyen mér­té­kű a fel­hasz­ná­lá­suk kör­nye­ze­ti ha­tá­sa. Az első kér­dés­re ad­ha­tó vá­la­szok alap­ján áll össze egy or­szág, régió ener­gia­ko­sa­ra. A má­so­dik kér­dés a fenn­tart­ha­tó­ság­ra ad­ha­tó vá­laszt nyújt­ja, míg a har­ma­dik az em­be­ri­ség létét, élet­te­rét be­fo­lyá­so­ló té­nye­ző­ként sze­re­pel.

Az IEA szak­mai ki­te­kin­té­se alap­ján a kö­vet­ke­ző meg­ál­la­pí­tá­so­kat te­het­jük:

Urán­kész­le­tek. Az atom­ener­ge­ti­ka által nap­ja­ink­ban fel­hasz­nált üzem­anyag az urán. El­mé­let­ben a fi­zi­ku­sok már ki­dol­goz­tak egy tó­ri­um­ala­pú üzem­anyag­cik­lust is, de ennek ipari mé­re­tű re­fe­ren­ci­á­ja eddig még nem lé­te­zik. Ér­de­mes fi­gyel­ni India kí­sér­le­te­zé­sét a sza­po­rí­tó­re­ak­to­rok­kal, mivel az or­szág je­len­tős tó­ri­um­kész­le­tek­kel ren­del­ke­zik, ame­lyet hasz­no­sí­ta­ni kíván. A tó­ri­um­ala­pú üzem­anyag­cik­lus azért fon­tos, mert a világ nuk­le­á­ris alapú ener­gia­ter­me­lés­re al­kal­mas üzem­anyag­kész­le­tét közel a dup­lá­já­ra nö­vel­né.

Nap­ja­ink­ban a szá­raz­föl­di kész­le­tek is­me­re­te a fon­tos, hi­szen ezek ki­ter­me­lé­se gaz­da­sá­gos. Az urán­kész­le­tek mennyi­sé­gét két­éven­te méri fel kö­zö­sen a Nem­zet­kö­zi Atom­ener­gia Ügy­nök­ség (NAÜ vagy IAEA) és az OECD Atom­ener­gia Ügy­nök­sé­ge (OECD NEA) a tag­or­szá­gok je­len­té­sei alap­ján. Az ered­ményt az ún. Vörös Könyv­ben (Red Book)⁹ te­szik közzé, amely­ben négy cso­por­tot kü­lön­böz­tet­nek meg a geo­ló­gi­ai fel­tá­rá­sok meg­bíz­ha­tó­sá­gá­tól és a ki­ter­me­lés tény­le­ges vagy vár­ha­tó (be­csült) mér­té­ké­től füg­gő­en:

Mind­egyik kész­let fel­mé­ré­sé­nél négy ár/ön­költ­sé­gi ka­te­gó­ri­át vizs­gál a két szer­ve­zet: 40, 80, 130 és 260 USD/kg ha­tá­rig. Ez alap­ján, a mai is­me­re­te­ink sze­rint, boly­gón­kon az összes urán­kész­let (a 4 cso­port össze­sen) 7 635 200 tonna. A be­azo­no­sí­tott kész­le­tek or­szá­gok sze­rin­ti el­osz­lá­sát mu­tat­ja be az IAEA NEA Red Book áb­rá­ja (3. ábra)

Meg­jegy­zen­dő, hogy a boly­gónk szá­raz­föl­di tó­ri­um­kész­le­tét a két szer­ve­zet ki­ad­vá­nya 6,2 mil­li­árd ton­ná­ra ér­té­ke­li.

A ki­ter­mel­he­tő mennyi­sé­gek is­me­re­té­ben a kö­vet­ke­ző kér­dés az, hogy je­len­leg mennyi az urán éves fel­hasz­ná­lá­sa, és vár­ha­tó­an mi­lyen ütem­ben fo­lyik majd a fel­hasz­ná­lás – azaz a kész­le­tek med­dig lesz­nek ele­gen­dők. A Red Book erre a kér­dés­re két vá­laszt ad: ha a je­len­le­gi fel­hasz­ná­lá­si ütem­mel szá­mo­lunk (a 2012. évi re­fe­ren­cia­ér­ték­kel szá­mol­va, amely 60 610 tonna/év), akkor a kész­le­tek to­váb­bi 150 évre ele­gen­dők; ha az IAEA NEA fej­lő­dé­si szce­ná­ri­ót vesszük ala­pul (amely az atom­erő­mű­park enyhe bő­vü­lé­sé­vel szá­mol), akkor az urán­kész­le­tek 120 évre min­den­kép­pen ele­gen­dők lesz­nek. Ha ehhez hoz­zá­vesszük a tó­ri­um­kész­le­te­ket is, akkor a kép még ennél is ked­ve­zőbb, hi­szen akkor nagy­já­ból két­szer ennyi idő­tar­tam­mal szá­mol­ha­tunk.

Itt szük­sé­ges még két másik té­nye­ző­re is fel­hív­ni a fi­gyel­met: egy­részt az új­ra­fel­dol­go­zás és hasz­no­sí­tás, más­részt a ne­gye­dik ge­ne­rá­ci­ós sza­po­rí­tó­re­ak­to­rok tech­no­ló­gi­á­já­nak vár­ha­tó piaci be­ve­ze­té­sé­re, amely­nek első pél­dá­nyai már üze­mi-üz­le­ti-tech­no­ló­gi­ai ta­pasz­ta­la­tok­kal szol­gál­nak. Ugyan­is ezek be­ve­ze­té­sé­ből eredő hatás, hogy nap­ja­ink urán­ala­pú üzem­anyag-élet­cik­lu­sa a 120-150 évről akár 3000 évre is ki­ter­jeszt­he­tő lesz. Atom­erő­mű­vek a vi­lág­ban. A nuk­le­á­ris­ener­gia-ter­me­lés glo­bá­lis jö­vő­jé­nek ala­ku­lá­sa fon­tos kér­dés az Eu­ró­pai Unió ener­gia­po­li­ti­ká­ja és a hazai ener­gia­po­li­ti­kai fej­lesz­té­sek szem­pont­já­ból is. Nehéz ma meg­ala­po­zot­tan és hosszú távra vá­laszt adni arra a kér­dés­re, hogy mi­kép­pen ala­kul a nuk­le­á­ris­ener­gia-ter­me­lés jö­vő­je a fu­kus­imai ka­taszt­ró­fa után. Itt most a NAÜ hi­va­ta­los hon­lap­ján sze­rep­lő ér­de­mi sta­tisz­ti­ka alap­ján annak tény­sze­rű be­mu­ta­tá­sá­ra szo­rít­ko­zunk, hogy 2015. de­cem­ber 31-én mi volt a hely­zet ezen a te­rü­le­ten.

Ma a boly­gón­kon 450 ener­ge­ti­kai re­ak­tor mű­kö­dik, és össze­sen 60 van az épí­tés el­té­rő fá­zi­sá­ban. 2015-ben az atom­erő­mű­vek össze­sen 2441,33 TWh vil­la­mos ener­gi­át ter­mel­tek, ebből a paksi atom­erő­mű ter­me­lé­se 15,83 TWh volt. Az atom­ener­gia egyes or­szá­gok ener­gia­ko­sa­rá­ban ját­szott sze­re­pét a 4. ábra mu­tat­ja be.

Az atom­ipar­ba az el­múlt 60 évben el­ké­pesz­tő tőkét in­vesz­tál­tak a világ több or­szá­gá­ban. A be­fek­te­tett tőke meg­té­rü­lé­se hosszabb távon le­het­sé­ges, mivel tő­ke­igé­nyes be­ru­há­zá­sok­ról van szó. A nuk­le­á­ris ipar alatt az urán­érc­bá­nyá­kat, atom­erő­mű­ve­ket, hul­la­dék­tá­ro­ló­kat, hát­tér­ipart, dú­sí­tó- és re­pro­cesszá­ló­üze­me­ket, la­bo­ra­tó­ri­u­mo­kat, ku­ta­tó­in­té­ze­te­ket, ok­ta­tást, kör­nye­zet­vé­del­mi be­ru­há­zá­so­kat stb. ért­jük.

Eu­ró­pá­ban ma na­pi­ren­den van az atom­erő­mű­vek po­li­ti­kai ér­te­lem­ben vett fel­szá­mo­lá­sa. Üz­le­ti-gaz­da­sá­gi szem­pont­ból azon­ban ez tel­jes ir­ra­ci­o­na­li­tás, a kö­vet­ke­zők miatt:

Az el­lá­tás­biz­ton­ság szem­pont­já­ból tehát nem nél­kü­löz­he­tők még hosszú ideig az atom­erő­mű­vek.

Je­len­leg a vi­lá­gon az első ge­ne­rá­ci­ós re­ak­to­rok több­sé­gét már le­ál­lí­tot­ták, döntő több­ség­ben a má­so­dik ge­ne­rá­ci­ós re­ak­to­rok üze­mel­nek, de már épül vagy éppen most lép üzem­be a har­ma­dik ge­ne­rá­ció, ál­ta­lá­ban na­gyobb tel­je­sít­mé­nyű (1000–1600 MWe) re­ak­tor­egy­sé­gek­kel. Mára az 1950-es évek­ben fej­lesz­tés­nek in­dult re­ak­tor­tí­pus­kész­let ki­kris­tá­lyo­so­dott, a glo­bá­lis re­ak­tor­flot­ta két­har­ma­da a pak­si­hoz ha­son­ló nyo­mott­vi­zes típus, a ma­ra­dék két meg­ha­tá­ro­zó tí­pu­sa pedig for­ra­ló­vi­zes és ne­héz­vi­zes tech­no­ló­gi­á­ra épült.¹⁰ Az első és má­so­dik ge­ne­rá­ci­ós re­ak­to­rok (ter­ve­zé­si, fej­lesz­té­si, anyag­vá­lasz­tá­si, konst­ruk­ci­ós) hi­bá­it a har­ma­dik ge­ne­rá­ció ki­kü­szö­böl­te, így az üze­mel­te­tés biz­ton­sá­ga mi­ni­mum száz­szo­ro­sá­ra (leg­alább két nagy­ság­rend­del) ja­vult. Fo­lya­mat­ban van a ne­gye­dik ge­ne­rá­ci­ós re­ak­to­rok közös nem­zet­kö­zi fej­lesz­té­si pro­jekt­je.¹¹

Ener­ge­ti­ka az Eu­ró­pai Uni­ó­ban

Vi­lág­ener­ge­ti­kai szem­pon­tok. A tel­jes ré­gi­ó­kat el­lá­tó köz­pon­to­sí­tott rend­sze­rek és pi­a­cok ki­épü­lé­se miatt egyre job­ban el­hal­vá­nyul az egész­sé­ges fé­le­lem, koc­ká­za­ti érzék, amely az el­lá­tás biz­ton­sá­ga irán­ti kom­fort­ér­zet és végül a fe­le­lős­ség el­to­ló­dá­sá­hoz vezet. Azok az or­szá­gok, ré­gi­ók, ame­lyek a közös meg­ol­dá­sok­ra tá­masz­kod­nak, egyre ki­szol­gál­ta­tot­tab­bak­ká vál­nak, és ezt csak későn vagy egy­ál­ta­lán észre sem fog­ják venni.¹² A kulcs­kér­dés ma nem az, hogy lesz(nek)-e az egész kon­ti­nen­sün­ket érin­tő áram­szü­ne­tek, hanem az, hogy mikor érint meg elő­ször ben­nün­ket és eu­ró­pai szom­széd­ja­in­kat a „ka­pi­ta­liz­mus fe­ke­te szele”. Azaz hogy mikor kerül konf­lik­tus­ba a glo­bá­lis ver­seny által tá­masz­tott re­gi­o­ná­lis együtt­mű­kö­dés az ener­gia­el­lá­tás biz­ton­sá­gá­val.

A fej­lett világ (az OECD-tag­or­szá­gok) ener­gia­fo­gyasz­tá­sa a la­kos­ság csök­ke­né­se men­tén stag­nál, il­let­ve csök­ken, míg a fej­lő­dő világ fo­gyasz­tá­sa rob­ba­nás­sze­rű­en nő, leg­in­kább az utób­bi év­ti­ze­dek­ben. Míg a fej­lett világ az ön­fo­gyasz­tá­sát csök­ken­te­ni igyek­szik (fej­lett, ener­gia­ha­té­kony tech­no­ló­gi­ák al­kal­ma­zá­sá­val), addig a szel­le­mi ener­gi­á­it arra kel­le­ne for­dí­ta­nia, hogy a fej­lő­dő világ rob­ba­nás­sze­rű fo­gyasz­tá­sát mér­sé­kel­je. Ezzel vi­szont a ka­pi­ta­lis­ta be­ren­dez­ke­dés alap­el­vé­vel menne szem­be. Ha ma­gá­ra hagy­ják a fo­lya­ma­to­kat, a ka­pi­ta­liz­mus gyor­san le­ta­rol­ja az erő­for­rá­so­kat, az élet­te­ret és végső soron a boly­gót. Ezért glo­bá­lis po­li­ti­kai szin­ten min­den ener­gi­át arra kel­le­ne for­dí­ta­ni, hogy ha már rob­ba­nás­sze­rű­en „fej­lő­dik” (sza­po­ro­dik, fo­gyaszt) a vi­lá­gunk egy je­len­tős része, az leg­alább a leg­mo­der­nebb tech­no­ló­gi­ák men­tén tör­tén­jen. A káros fo­lya­ma­tok meg­ál­lí­tá­sá­ra csak a kor­má­nyok közös be­avat­ko­zá­sa ad­hat­na esélyt.

Az uniós ener­gia­po­li­ti­ka a va­ló­ság­ban. Mint lát­tuk, a nem­ze­ti, de a vi­lág­po­li­ti­kai szem­pon­tok is az el­lá­tás­biz­ton­sá­got ga­ran­tá­ló va­ló­sá­gos egy­sé­ges közös eu­ró­pai ener­gia­pi­a­cot igé­nyel­né. Ezzel szem­ben az ener­gia­po­li­ti­ka (ener­gia­el­lá­tás) nem­ze­ti ha­tás­kör ma­radt, a ki­sebb tag­ál­la­mok ener­ge­ti­ká­ja a na­gyok, a glo­bá­lis hát­tér­ha­tal­mi ér­de­kek há­ló­já­ban ver­gő­dik. A po­li­ti­kai erők egyre lep­le­zet­le­neb­bül teret en­ged­nek a tár­sa­dal­mi ér­de­kek­től csak­nem tel­je­sen füg­get­len glo­bá­lis lob­bi­cso­por­tok ha­tár­ta­lan ér­dek­ér­vé­nye­sí­té­sé­nek. Az ön­ren­del­ke­zés, szub­szi­di­a­ri­tás, a „nem­ze­tek Eu­ró­pá­ja” he­lyett erős tö­rek­vés van a köz­pon­to­sí­tás­ra. Mind­ez úgy, hogy a tö­rek­vés nem ren­del­ke­zik de­mok­ra­ti­kus le­gi­ti­má­ci­ó­val.

A glo­ba­liz­mus tér­hó­dí­tá­sá­nak esz­kö­ze lett a ve­ze­té­kes köz­szol­gál­ta­tá­sok pi­a­co­sí­tá­sa. Közös ener­gia­po­li­ti­ka (el­lá­tás­biz­ton­ság) he­lyé­be ke­res­ke­del­mi sza­bá­lyo­zás lé­pett. A „közös piac” sze­rep­lői nem egyen­ran­gú­ak, a pi­a­con az erő­fö­lény ér­vé­nye­sül. Nagy nyo­más jel­lem­ző a nem­zet­ál­la­mok sze­re­pé­nek mér­sék­lé­sé­re. A kí­vá­na­tos közös ér­de­kű ener­gia­po­li­ti­ka nem va­ló­sul­hat meg, még a közös alap-ener­gia­hor­do­zó (pél­dá­ul föld­gáz) el­lá­tás sem.

Vil­lany­pi­ac. A piac li­be­ra­li­zá­lá­sa a vil­lany­szol­gál­ta­tás­ban ha­ladt a leg­job­ban előre. A ha­tá­ro­kon át­nyú­ló vil­lany­ve­ze­té­kek a nem­ze­ti vil­lany­rend­sze­rek kö­zöt­ti össze­köt­te­tést szol­gál­ják, ami régi ke­le­tű, és ere­de­ti­leg el­ső­sor­ban a sza­bá­lyo­zá­si te­rü­le­tek át­me­ne­ti köl­csö­nös ki­se­gí­té­sét szol­gál­ta. Az ipar­ág­ra a li­be­ra­li­zá­ci­ót meg­elő­ző­en az in­teg­rált mű­kö­dés volt a jel­lem­ző, amely a ter­me­lés­től a fo­gyasz­tók el­lá­tá­sá­ig, a szol­gál­ta­tás min­den ele­mét tar­tal­maz­ta. A leg­több or­szág­ban a 2. vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en ki­ala­kult nem­ze­ti vil­la­mos tár­sa­sá­gok mű­köd­tek, me­lyek el­len­őr­zött mo­no­pó­li­u­mok vol­tak, de min­den fo­gyasz­tó­ra ki­ter­je­dő el­lá­tá­si kö­te­le­zett­ség­gel ren­del­kez­tek. Ez a hely­zet vál­to­zott meg az 1970-es évek vé­gé­re, a neo­li­be­ra­liz­mus el­ter­je­dé­sé­nek ha­tá­sá­ra. A li­be­ra­li­zált ener­gia­pi­a­con nincs el­lá­tá­si kö­te­le­zett­ség, az el­lá­tás csu­pán szer­ző­dé­si fe­gye­lem kér­dé­se, az árak a ke­res­let és kí­ná­lat sze­rint ala­kul­nak. En­nél­fog­va dön­tő­en a rövid távú szem­pon­tok ér­vé­nye­sül­nek, a ko­ráb­bi leg­ki­sebb költ­ség elve he­lyett a leg­na­gyobb pro­fit elve je­le­nik meg a piaci ideo­ló­gi­á­ban. Ez a rend­szer ma­gá­ban hor­doz­za a ka­pa­ci­tás­hi­ány ki­ala­ku­lá­sá­nak ve­szé­lyét, mert hi­szen a rövid távú szem­pon­tok­nak meg­fe­le­lő­en nincs vagy csak kor­lá­to­zott mér­té­kű az ér­de­kelt­ség arra, hogy a maj­dan szük­sé­ges új ka­pa­ci­tá­so­kat idő­ben lét­re­hoz­zák.

Az EU-ban a 2016 és 2030 kö­zöt­ti idő­szak­ban össze­sen 320 000 MW be­épí­tett több­let­tel­je­sít­mény­re lesz szük­ség (5. ábra)¹³ már meg­lé­vő te­lep­he­lyen, vagy zöld­me­zős be­ru­há­zás­ban (azaz 160 „paksi atom­erő­mű­re” vagy 320 darab 1000 MW-os erő­mű­vi blokk­ra). Nagy kér­dés, hogy ez ho­gyan va­ló­sul meg.

Meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok. Az EU de­kar­bo­ni­zá­ci­ós ter­vét az 1. táb­lá­zat fog­lal­ja össze.

Az Eu­ró­pai Unió kar­bon­men­tes gaz­da­sá­ga igen va­ló­szí­nűt­len ví­zi­ó­nak tűnik.¹⁴ Ilyen ra­di­ká­lis vál­tás a je­len­le­gi erő­tér­ben alig­ha vár­ha­tó, vagy az EU vég­képp el­ve­szí­ti a nem­zet­kö­zi pi­a­co­kon a ver­seny­ké­pes­sé­gét, és vég­leg le­csú­szik a gaz­da­sá­gi túl­élők szé­les tá­bo­rá­ba. A meg­úju­ló ener­gi­ák hasz­no­sí­tá­sa és az ener­gia­ha­té­kony­ság nö­ve­lé­se lehet az ön­meg­vál­tás hit­té­te­le, de nem­csak ha­tás­ta­lan a mo­dern gaz­da­ság és tár­sa­da­lom fo­gyasz­tás­cent­ri­kus kö­ze­gé­ben, hanem va­ló­szí­nű­leg tra­gi­ku­san vissza­vet­né a gaz­da­sá­gi­lag ke­vés­bé erős tár­sa­dal­mak fej­lett­sé­gi szint­jét.¹⁵

A német gaz­da­ság he­ge­mó­ni­á­ja által irá­nyí­tott EU-stra­té­gia a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok min­den­ha­tó­sá­gá­ra épít. A német fo­gyasz­tók kö­te­le­ző ál­la­mi tá­mo­ga­tás for­má­já­ban min­den évben egy nagy tel­je­sít­mé­nyű erőmű be­ru­há­zá­si költ­sé­gét fi­ze­tik meg a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok költ­sé­ge­i­nek meg­té­rí­té­se ér­de­ké­ben. A je­len­le­gi német po­li­ti­kai elit még bízik abban, hogy el­ke­rül­he­ti a ka­li­for­ni­ai ká­oszt a meg­úju­lók be­ve­ze­té­sé­nek je­len­le­gi üteme mel­lett. A nö­vek­vő meg­úju­ló­ener­gia-aránnyal járó há­ló­zat­üze­mel­te­té­si prob­lé­má­kat az egy­sé­ges eu­ró­pai ener­gia­pi­a­ci kon­cep­ció alap­ján a szom­szé­dos or­szá­gok­ra, ré­gi­ó­ra ter­he­li, ter­mé­sze­te­sen az ezzel járó költ­sé­gek­kel. Tehát ex­por­tál­ja a saját po­li­ti­kai gyen­ge­sé­gé­nek vagy cse­lek­vő­kép­te­len­sé­gé­nek kö­vet­kez­mé­nye­it az EU tag­or­szá­ga­i­ra. Ez nyil­ván­va­ló költ­ség­nö­ve­ke­dést ered­mé­nyez pl. a V4-tag­or­szá­gok pi­a­ca­in.

A meg­úju­ló stra­té­gia két­ség­te­len elő­nye a szén­hid­ro­gé­nek­től való füg­gő­ség je­len­tős csök­ken­té­se. Két­ség­te­len hát­rá­nya a tag­or­szá­gok el­té­rő jö­ve­de­lem­ter­me­lő ké­pes­sé­gé­ből ered. Míg a német kor­mány­zat a la­kos­ság jö­ve­del­mi hely­ze­té­ből ere­dő­en más pi­a­co­kon pi­ac­fog­la­ló, a helyi ké­pes­sé­ge­ket rom­bo­ló sze­re­pet tölt be, addig a hazai kis­rész­vé­nye­sek szá­má­ra egy fo­lya­ma­to­san tá­gu­ló-ter­jesz­ke­dő pi­a­cot biz­to­sít, po­li­ti­kai be­fo­lyá­sát tel­jes mér­ték­ben ki­hasz­nál­va az EU-n belül és kívül.

El­lá­tás­biz­ton­ság. Az el­lá­tás­biz­ton­ság­ban nem lé­te­zik össz­eu­ró­pai op­ti­mum abban az ér­te­lem­ben, hogy ne lenne egyet­len olyan or­szág sem, ame­lyik el­fo­gad­ná saját ér­de­ke­i­nek sé­rü­lé­sét. Tehát az el­lá­tás biz­ton­sá­gát eu­ró­pai szin­ten csak egyes or­szá­gok hát­rá­nyá­ra lehet ki­ala­kí­ta­ni. Így van­nak/lesz­nek az ér­de­ke­i­ket ér­vé­nye­sí­te­ni képes „erős” és „gyen­ge” or­szá­gok. A kér­dés a kor­má­nyok szá­má­ra az, hogy me­lyik cso­port­ba akar­nak hosszabb távon tar­toz­ni. Po­li­ti­kai ér­te­lem­ben pedig az el­lá­tás biz­ton­sá­gá­nak cent­ra­li­zált eu­ró­pai meg­ol­dá­sa min­den eset­ben az EU-t szét­fe­szí­tő irány­ba hat majd.

Mivel nyil­ván­va­ló, hogy az el­kö­vet­ke­ző idő­szak­ban az egyes or­szá­gok kö­zöt­ti küz­de­lem uniók for­má­já­ban tes­te­sül, az EU a maga ré­szé­ről szin­tén az el­lá­tás biz­ton­sá­gá­nak EU-szin­tű op­ti­ma­li­zá­lá­sá­ra fog tö­re­ked­ni, amely vi­szont egy rend­kí­vül nehéz és bo­nyo­lult, az egyes tag­or­szá­gok saját nem­ze­ti ér­de­ke­in át­gá­zo­ló egyez­te­té­si fo­lya­ma­tot ge­ne­rál. Csak ilyen for­má­ban lehet mi­ni­ma­li­zál­ni az ener­ge­ti­kai be­ru­há­zá­sok tő­ke­költ­sé­gét. A sor­sunk így rövid távon el­dön­te­tett. A kér­dés az, hogy az egy­sé­ges eu­ró­pai vil­la­mos­ener­gia-pi­a­con mi­lyen cso­port­ba fo­gunk tar­toz­ni: a győz­te­sek­hez vagy a vesz­te­sek­hez. Már ebből a nyi­tó­po­zí­ci­ó­ból sem ér­dek­te­len az im­port- vagy ex­port­po­zí­ció és az „atom­ener­gi­á­val vagy nél­kü­le” kér­dé­se. Szá­munk­ra a di­ver­zi­fi­ká­ci­ós le­he­tő­sé­gek kor­lá­to­zott­sá­ga miatt az atom­ener­gia egy­ér­tel­mű hasz­nos meg­ol­dást je­lent.

Az uniós ener­gia­pi­a­cok ki­szol­gál­ta­tott­sá­ga a meg­bíz­ha­tó­an be­vet­he­tő ener­ge­ti­kai tar­ta­lé­kok le­épü­lé­sé­vel egyre nő, a vil­la­mos­ener­gia-pi­ac össze­om­lá­sá­nak koc­ká­za­ta valós ese­ménnyé erő­söd­het akár a kö­ze­li jö­vő­ben is. Miért is épül­tek/épül­nek le ezek a piaci tar­ta­lék­ka­pa­ci­tá­sok? Az azon­na­li re­a­gá­ló­ké­pes­ség fenn­tar­tá­sa a vil­la­mos­ener­gia­pi­ac ese­té­ben is költ­sé­ges, drága. Egész erő­mű­vi par­kot kell fo­lya­ma­to­san üres­já­ra­ton, ön­fo­gyasz­tá­si ener­gia­szin­ten üze­mel­tet­ni csak azért, hogy egy másik erőmű ki­esé­se ese­tén le­gyen olyan egy­ség, ame­lyik a kieső blokk(ok) által ter­melt ára­mot be­táp­lál­ja a rend­szer­be, há­ló­zat­ba. Ezt a ka­pa­ci­tás­tar­ta­lé­kot a piac – ter­mé­sze­té­nél fogva – nem ho­no­rál­ja, nem fi­ze­ti meg. Az EU pi­a­cai a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok szé­les körű al­kal­ma­zá­sá­nak igé­nyét – ugyan tag­or­szá­gon­ként el­té­rő módon, de – már „be­áraz­ták”, de az el­lá­tás biz­ton­sá­gát, vagy­is a szük­sé­ges tar­ta­lé­kok mér­té­két és annak árát eddig még nem. Ma az EU áram­pi­a­ca­in a ka­li­for­ni­a­i­hoz ha­son­ló ha­zárd­já­ték fo­lyik.

Atom­erő­mű­vek. A nuk­le­á­ris­fű­tő­elem-be­szer­zés va­ló­di for­rás­di­ver­zi­fi­kál­ha­tó­sá­ga ma és hosszú távon is biz­to­sít­ha­tó; szá­mos po­li­ti­ka­i­lag sta­bil, ipa­ri­lag fej­lett or­szág ren­del­ke­zik je­len­tős gyár­tá­si ka­pa­ci­tás­sal.

Ebből, va­la­mint a nuk­le­á­ris üzem­anyag hosszú időre (akár több évre) szóló, mű­sza­ki­lag könnyű és gaz­da­sá­gi­lag nem meg­ter­he­lő stra­té­gi­ai kész­le­tez­he­tő­sé­gé­ből adó­dó­an, az atom­erő­mű­vi fű­tő­ele­mek im­port­ból tör­té­nő be­szer­zé­se – szem­ben a kő­olaj és a föld­gáz im­port­já­val – nem ront­ja az el­lá­tás­biz­ton­sá­got.

2. Az Unió a zöld­po­li­ti­kai pro­pa­gan­da el­le­né­re, to­vább­ra is „az eu­ró­pai ener­gia­rend­szer egyik leg­fon­to­sabb al­ko­tó­ele­me­ként” te­kint az atom­ener­gi­á­ra.¹⁶ (2. táb­lá­zat.)

Vagy­is az Eu­ró­pai Par­la­ment nem oszt­ja a zöld­pár­tok szél­ső­sé­ges vé­le­mé­nyét. Úgy tűnik, az EP-kép­vi­se­lők több­sé­ge tisz­tá­ban van a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok tech­no­ló­gi­ai kor­lá­ta­i­val. Az uniós tes­tü­let arra is rá­irá­nyít­ja a fi­gyel­met, mi­lyen koc­ká­za­tot hor­doz­na ma­gá­ban (már csak klí­ma­vé­del­mi és el­lá­tás­biz­ton­sá­gi szem­pont­ból is), ha az Unió te­rü­le­tén mű­kö­dő, üzem­ide­jük végét elérő atom­erő­mű­vi blok­kok he­lyett idő­vel nem épül­né­nek újak. Az EP-ál­lás­fog­la­lás arra is kitér: az atom­ener­gia nem aka­dá­lya a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok tér­nye­ré­sé­nek, azért sem, mert a zöl­dek által pre­fe­rált idő­já­rás­füg­gő meg­úju­lók nem al­kal­ma­sak az alap­erő­mű­vek pót­lá­sá­ra. Ezért az atom­ener­gi­át el­lá­tás­biz­ton­ság szem­pont­já­ból sok or­szág hazai for­rás­nak te­kin­ti még akkor is, ha a fű­tő­ele­me­ket kül­föld­ről szer­zi be.

Ma­gyar ener­gia­po­li­ti­ka

Nem­ze­ti Ener­gia­stra­té­gia 2030.¹⁷ Min­den tag­ál­lam szu­ve­rén joga, hogy ener­gia­mi­xét meg­vá­lassza. Ez szük­ség­sze­rű is, hi­szen az egyes tag­ál­la­mok el­té­rő adott­sá­gok­kal bír­nak (más a föld­raj­zuk, el­té­rő erő­for­rá­sok­hoz és ener­gia­hor­do­zók­hoz fér­nek hozzá), amit fi­gye­lem­be kell venni az ener­ge­ti­ká­juk­ban is. Ma­gyar­or­szág­nak olyan stra­té­gia men­tén kell ha­lad­ni, amely az uniós cél­ki­tű­zé­sek­kel össz­hang­ban erő­sí­ti az el­lá­tás­biz­ton­sá­got, csök­ken­ti az im­port­füg­gő­sé­get, és elő­se­gí­ti, hogy mind a la­kos­sá­gi, mind az ipari fo­gyasz­tók meg­fi­zet­he­tő áron jus­sa­nak vil­la­mos ener­gi­á­hoz.

Ener­gia­mér­leg/pri­mer­ener­gia-szer­ke­zet. Ma­gyar­or­szá­gon az éssze­rű pri­mer­ener­gia­szer­ke­zet ki­ala­kí­tá­sa lét­fon­tos­sá­gú az egész nem­zet­gaz­da­ság szem­pont­já­ból, alap­ve­tő­en meg­szab­ja az ener­gia­po­li­ti­ka alap­kö­ve­tel­mé­nye­i­nek (el­lá­tás­biz­ton­ság, fenn­tart­ha­tó­ság, ver­seny­ké­pes­ség) össze­han­golt tel­je­sít­he­tő­sé­gét. Ma­gyar­or­szág pri­mer­ener­gia-szer­ke­ze­tét úgy kell ala­kí­ta­ni, hogy az a le­he­tő leg­job­ban össze­han­gol­ja eze­ket a sok­szor egy­más­nak el­lent­mon­dó kö­ve­tel­mé­nye­ket. Mint­hogy az ilyen össze­han­go­ló elem­zés ered­mé­nyei alap­ve­tő­en függ­nek a min­den­ko­ri fel­té­te­lek­től, e ha­tás­vizs­gá­la­to­kat rend­sze­re­sen ak­tu­a­li­zál­ni kell, és ezt is fi­gye­lem­be véve kell meg­ál­la­pí­ta­ni a cél­sze­rű rövid és kö­zép­tá­vú ener­gia­po­li­ti­kai fel­ada­to­kat. Ez is alá­tá­maszt­ja, hogy a hosszú távú – 2030-ig szóló – ener­gia­po­li­ti­ká­nak ru­gal­mas­nak kell len­nie, bár ez ellen hat az ener­ge­ti­ka nagy idő­ál­lan­dó­ja,¹⁸ ezért bi­zo­nyos kér­dé­sek­ben időt­ál­ló meg­ol­dá­sok­ra van szük­ség.

Ma a szük­sé­ges ha­tás­vizs­gá­la­tok el­vég­zé­sé­ért fe­le­lős in­téz­mény a Nem­ze­ti Fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um, amely azon­ban nem ren­del­ke­zik a szük­sé­ges szak­mai hát­tér­rel. Adott idő­pon­tok­ban, adott lob­bi­ér­de­kek men­tén több­nyi­re a bal­ol­da­li és a kö­zép­pá­holy­hoz köt­he­tő „szak­mai” in­téz­mé­nyek¹⁹ vé­gez­nek és tesz­nek közzé füg­get­len­nek vég­képp nem mond­ha­tó elem­zé­se­ket az ener­ge­ti­ka jö­vő­ké­pé­vel, stra­té­gi­ai kér­dé­se­i­vel kap­cso­la­to­san – de ezek egy irány­ban el­kö­te­le­zet­tek: Brüsszel és nem Ma­gyar­or­szág felé. Po­li­ti­kai fel­adat egy olyan szak­mai szer­ve­zet vagy in­téz­mény fel­épí­té­se, lét­re­ho­zá­sa, amely az ener­ge­ti­ka stra­té­gi­ai vizs­gá­la­ta­it rend­sze­res gya­ko­ri­ság­gal el­vég­zi és gon­doz­za.

A 2010-ben el­ké­szült Nem­ze­ti Ener­gia­stra­té­gia (NES) az el­lá­tás­biz­ton­sá­got az egyik alap­pil­lér­ként ér­tel­mez­te, olyan té­nye­ző­ként, amely rész­ben a tár­sa­da­lom tű­rő­ké­pes­sé­gé­nek a függ­vé­nye, de amely­nek nö­ve­lé­sé­hez nem­ze­ti érdek fű­ző­dik. A NES nem­csak meg­ha­tá­roz­za a 2030-ig szóló op­ti­má­lis fej­lesz­té­si irá­nyo­kat, de a 2050-ig tartó idő­szak­ra is meg­fo­gal­maz­za az alap­ve­tő kér­dést: az atom–szén–meg­úju­lók hár­ma­sán ala­pu­ló vil­la­mos ener­ge­ti­ka el­éré­sé­nek igé­nyét és le­het­sé­ges el­éré­si út­ja­it.

Meg­úju­lók. A do­ku­men­tum ága­za­ton­ként fog­lal­ja össze az EU felé tett vál­la­lá­sa­in­kat. Ennek ér­tel­mé­ben 2050-re a vil­la­mos­ener­gia-ága­za­tot szin­te tel­je­sen CO2-men­tes tech­no­ló­gi­ai alap­ra kel­le­ne he­lyez­nünk. A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia által ké­szí­tett ta­nul­mány²⁰ sze­rint az or­szág meg­úju­ló­ener­gia-po­ten­ci­ál­ja alap­ján a Nem­ze­ti Ener­gia­stra­té­gi­á­ban össze­fog­lalt célok el­ér­he­tők, így a vil­la­mos­ener­gia-ipar tel­jes mér­ték­ben meg­úju­ló po­ten­ci­ál­ra lenne he­lyez­he­tő. Kellő for­rá­sok bir­to­ká­ban mind a köz­tes, mind pedig a vég­cél el­ér­he­tő. Három kér­dés marad fenn ezek után: van-e, lesz-e pénz­ügyi for­rás; hon­nan, kitől; és mi­lyen ütem­ben ér­de­mes a prog­ra­mot vég­re­haj­ta­ni. Az első kér­dés, hogy a gaz­da­ság, a la­kos­ság képes lesz-e ki­ter­mel­ni a prog­ram vég­re­haj­tá­sá­hoz szük­sé­ges for­rá­so­kat, vagy ez túl­zott ter­het je­lent majd a ki­vá­lasz­tott réteg szá­má­ra, eset­leg okoz-e tár­sa­dal­mi több­let­fe­szült­sé­get a ter­hek ki­egyen­lí­té­se, és ez ke­zel­he­tő-e. Kér­dés az is, hogy a kor­mány­zat képes lesz-e kel­lő­kép­pen von­zó­vá tenni a zöl­dí­tés prog­ram­ját pl. a német kor­mány­zat­hoz ha­son­ló­an, amely el­ér­te a kis­fo­gyasz­tók, az ál­lam­pol­gá­rok szint­jét, és a német la­ko­sok több­sé­ge üz­le­ti­leg (kis­rész­vé­nye­sek for­má­já­ban) is ér­de­kelt a saját re­zsi­szám­lá­ja csök­ken­té­sé­ben. A kor­mány­zat az üz­le­tet „meg­tart­hat­ja” az ál­ta­la ki­je­lölt és tá­mo­ga­tott cégek kö­ré­ben is, ekkor vi­szont nem szá­mít­hat a la­kos­ság szé­les körű tá­mo­ga­tá­sá­ra. A piac te­lí­tő­dé­se kö­vet­kez­té­ben hosszabb távon min­den­kép­pen egy ál­la­mi­lag ve­zé­relt egy­faj­ta „pi­ló­ta­já­ték”-ról van szó, de ha a kor­mány­zat elég­gé erős saját ter­mé­kek­kel el­lát­ni a pi­a­cot, és azt még akár kül­föl­dön, más ré­gi­ók­ban is ér­té­ke­sí­te­ni (ahogy Mer­kel is képes volt a német szél­tur­bi­nák sze­ke­rét tolni az EU-hoz csat­la­ko­zó tag­or­szá­gok ese­té­ben), akkor a fo­lya­mat év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül fenn­tart­ha­tó és el­lát­ha­tó for­rá­sok­kal.

A má­so­dik kér­dést il­le­tő­en ma csak annyi mond­ha­tó, hogy a je­len­le­gi re­zsi­csök­ken­tés kor­sza­ká­ban a la­kos­ság­ra ezt a ter­het a kor­mány­zat po­li­ti­kai okok­ból ere­dő­en nem kí­ván­ja rá­ter­hel­ni. Ha­zánk­ban is magas az át­la­gos fo­gyasz­tó kom­fort­igény­szint­je („el­ké­nyel­me­se­dé­sé­nek” mér­té­ke), amellyel ál­ta­lá­ban for­dí­tot­tan ará­nyos a tár­sa­dal­mi to­le­ran­cia­szint­je. Nem ta­ná­csos egyet­len po­li­ti­kai ve­ze­tés­nek sem, hogy a la­kos­ság to­le­ran­cia­szint­jét pró­bá­ra tegye. (Saj­nos a mai hely­zet­ben a ma­gyar kor­mány­tól és annak aka­ra­tá­tól füg­get­le­nül is be­kö­vet­kez­het egy Eu­ró­pá­ból in­du­ló, min­dent el­söp­rő üzem­za­var, ame­lyet majd kép­te­le­nek le­szünk ke­zel­ni.)

Az ipari fo­gyasz­tók­ra ter­he­lés vi­szont a vi­lág­pi­a­con ver­seny­ző vál­lal­ko­zá­sok po­zí­ci­ó­it ron­ta­ná. A vá­laszt vél­he­tő­en a 2018-as vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő­en kap­juk meg. Akkor vi­szont min­den­kép­pen vá­lasz­ta­ni kell, mert a 2020-as klí­ma­po­li­ti­kai célok – ha még ak­tu­á­li­sak lesz­nek – el­éré­se el­le­he­tet­le­nül.

A har­ma­dik kér­dés szin­tén po­li­ti­kai jel­le­gű, de erre leg­alább ad­ha­tó éssze­rű vá­lasz. A kor­mány­zat vagy meg­fi­nan­szí­roz­za a saját gaz­da­sá­gi ere­jé­nek függ­vé­nyé­ben vissza nem té­rí­ten­dő tá­mo­ga­tás vagy ked­vez­mé­nyes ka­ma­to­zá­sú hitel for­má­já­ban a tech­no­ló­gia be­ve­ze­té­sét, vagy vár egy olyan idő­szak­ra, ami­kor az adott tech­no­ló­gia piaci ér­té­ke­sí­té­si ára (és ön­költ­sé­ge is) „be­si­mul” a többi tech­no­ló­gia ár­szín­vo­na­lá­ba. A kor­mány szá­má­ra va­ló­já­ban ez az a moz­gás­tér, amely ma­nő­ve­re­zé­si le­he­tő­sé­get ad, és amely a la­kos­ság szé­le­sebb kö­ré­nek ér­de­ke­it is fi­gye­lem­be veszi a kö­te­le­zett­sé­gek függ­vé­nyé­ben.

Lig­nit­erő­mű. Ké­zen­fek­vő lenne a hazai lig­nit ener­gia­hor­do­zó­nak a fel­hasz­ná­lá­sa is, mert az sta­bil vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lé­si ön­költ­sé­get biz­to­sít. A már meg­ter­ve­zett fej­lesz­tés a klí­ma­vé­de­lem­nek, a vir­tu­á­lis mumus CO2-kvó­tá­nak esett ál­do­za­tul. A szá­mot­te­vő hazai fosszi­lis ener­gia­for­rás­nak szá­mí­tó lig­nit ener­ge­ti­kai hasz­no­sí­tá­sa²¹ te­kin­te­té­ben a kö­ze­li jö­vő­ben dön­te­ni kell két le­he­tő­ség kö­zött. Az egyik le­he­tő­ség, hogy gaz­da­sá­gi és el­lá­tás­biz­ton­sá­gi okok­ból és azért, hogy a föld­gáz már ma is igen magas (több mint 45%-os) ré­sze­se­dé­sé­nek to­váb­bi emel­ke­dé­sét meg­ál­lít­suk vagy las­sít­suk, épít­he­tünk lig­nit­tü­ze­lé­sű erő­mű­vet rövid és kö­zép­tá­von. A másik le­he­tő­ség: cél­sze­rű a lig­ni­tet ké­sőbb­re tar­ta­lé­kol­ni, ami­kor a föld­gáz­ra már ke­vés­bé vagy csak igen nagy költ­sé­gek árán szá­mít­ha­tunk. Mind­két eset­ben a CO2-ki­bo­csá­tás lig­nit­tü­ze­lé­sű erő­mű­vek mi­at­ti nö­ve­ke­dé­sét az atom­ener­gia (föld­gáz he­lyet­ti) fo­ko­zot­tabb al­kal­ma­zá­sá­val lehet kom­pen­zál­ni.

Vil­lany­ter­me­lés. Ami az igény­be ve­he­tő tech­no­ló­gi­ai ele­me­ket il­le­ti, egy­elő­re a meg­úju­ló ener­gia­for­rá­so­kon és az atom­ener­gi­án túl­me­nő­en az is­mert vagy is­me­ret­len ere­de­tű „tisz­ta” vil­la­mos­ener­gia-im­port az, amire tá­masz­kod­ha­tunk. Az ener­gia­tá­ro­lás ipari mé­re­tű mű­sza­ki meg­ol­dá­sa te­rü­le­tén ko­moly K+F-pro­jek­tek foly­nak. Kö­zép­tá­von pi­ac­ké­pes és ver­seny­ké­pes tá­ro­lá­si meg­ol­dás ma még nem lát­ha­tó a ho­ri­zon­ton. A meg­úju­ló ener­gia­for­rá­sok el­ter­je­dé­sé­nek, el­ter­jesz­té­sé­nek pedig éppen ez is az egyik aka­dá­lya.

Im­port-ex­port vil­lany. Az eu­ró­pai egy­más­sal össze­kö­tött és együtt­mű­kö­dő ener­ge­ti­kai rend­sze­rek ugyan az im­port le­he­tő­sé­gén ke­resz­tül át­me­ne­ti meg­ol­dást nyúj­ta­nak, de nem sza­bad a szom­szé­dos, re­gi­o­ná­lis, glo­bá­lis kör­nye­ze­tet sem fi­gyel­men kívül hagy­ni. Te­kin­tet­tel arra, hogy köz­vet­len szom­széd­ja­ink­nál az el­múlt két év­ti­zed­ben több há­bo­rús hely­zet is ki­ala­kult, jól fel­fo­gott ér­de­künk saját el­lá­tott­sá­gunk mér­té­ké­nek minél ma­ga­sabb szin­ten tar­tá­sa. A magas szint, jelen eset­ben, az ön­el­lá­tás, azaz a közel 100%-os (vagy egy bát­rabb meg­kö­ze­lí­tés­ben egy 100%-ot is meg­ha­la­dó, ex­port­le­he­tő­sé­get te­rem­tő) saját el­lá­tá­si szint biz­to­sí­tá­sa. Ez nem példa nél­kü­li, hi­szen a ma­gyar vil­la­mos­ener­gia-ipar az 1997 és 2002 kö­zöt­ti idő­szak­ban majd­nem tel­jes ön­el­lá­tást biz­to­sí­tott. Ha­zánk­nak a jö­vő­ben csak a paksi bő­ví­té­sek adnak le­he­tő­sé­get ennek re­a­li­zá­lá­sá­ra. A fen­ti­ek alap­ján jól ér­zé­kel­he­tő az atom­erő­mű-ka­pa­ci­tás „túl­épí­té­sé­vel” ér­ve­lő „el­len­zé­ki” pro­pa­gan­da ha­mis­sá­ga.

Piaci együtt­mű­kö­dés. A nem­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dés egy másik as­pek­tu­sa a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai nem­ze­ti pi­a­cok kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés, amely a köl­csö­nös elő­nyök alap­ján mű­kö­dik, és ez tart­ja össze a stra­té­gi­ai part­ne­re­ket. Ma­gyar­or­szág szá­má­ra is le­het­nek közös ha­szon­nal járó piaci együtt­mű­kö­dé­sek éppen az atom­ener­gia hasz­no­sí­tá­sá­ból ere­dő­en. Pél­da­ként em­lít­het­nénk:

Erő­mű­épí­tés. A MAVIR (Ma­gyar Vil­la­mos­ener­gia-ipa­ri Át­vi­te­li Rend­szer­irá­nyí­tó Zrt.) 2015. no­vem­ber 18-án pub­li­kál­ta²² A Ma­gyar Vil­la­mos­ener­gia-rend­szer kö­zép- és hosszú távú for­rás­ol­da­li ka­pa­ci­tás­fej­lesz­té­se 2015 című, éven­te fe­lül­vizs­gált szak­mai elem­zé­sét, amely egy hely­zet­ér­té­ke­lést és jö­vő­ké­pet vi­zi­o­nál a hazai vil­la­mos­ener­gia-rend­szer­rel kap­cso­lat­ban (6. ábra).

Egy másik ta­nul­mány²³ be­mu­tat­ja, hogy a hazai erő­mű­vek be­épí­tett brut­tó tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­ge 2014. de­cem­ber 31-én 8936 MW volt, amely­ből a nagy­erő­mű­vek 7241 MW, a kis­erő­mű­vek pedig 1695 MW tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­get kép­vi­sel­tek. A be­épí­tett közel 8900 MW tel­je­sí­tő­ké­pes­ség­ből azon­ban csak 7290 MW állt va­ló­ban ren­del­ke­zés­re. Az erő­mű­vek jö­vő­be­li tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­gét meg­vizs­gál­va be­mu­tat­ha­tó, hogy egyes erő­mű­vek vár­ha­tó le­ál­lí­tá­sát, le­se­lej­te­zé­sét fi­gye­lem­be véve hosszú távon, 2030-ig mek­ko­ra be­épí­tett tel­je­sí­tő­ké­pes­ség ma­rad­hat a hazai vil­la­mos­ener­gia-rend­szer­ben (7. ábra).

Lát­ha­tó, hogy a 2014. év végi közel 8936 MW (100%) be­épí­tett tel­je­sí­tő­ké­pes­ség­ből 2030 vé­gé­re csak 4887 MW (54,6%) tel­je­sí­tő­ké­pes­ség ma­rad­hat meg a hazai vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés szol­gá­la­tá­ban. Az elem­zés „op­ti­mis­ta” for­rás­ol­da­li vál­to­za­ta fi­gye­lem­be veszi az összes szá­mí­tás­ba ve­he­tő (szán­dék­nyi­lat­ko­zat, csat­la­ko­zá­si terv, kö­te­le­zett­ség­vál­la­lás) erő­mű-be­ru­há­zá­sok ha­tá­sát, va­la­mint a je­len­le­gi erő­mű­vek „jö­vő­be­li” ter­ve­it is.

Az „op­ti­mis­ta” vál­to­zat sze­rint 2030-ig a hazai vil­la­mos­ener­gia-rend­szer szük­sé­ges be­épí­tett tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­ge 13 551 MW lehet, ebből a nagy­erő­mű­vek 11 051 MW, a kis­erő­mű­vek (szél, nap, víz stb.) pedig 2500 MW tel­je­sít­ményt kép­vi­sel­het­nek majd a jö­vő­ben. Fi­gye­lem­be véve az elő­ző­ek­ben be­mu­ta­tott, 2030-ig fel­té­te­lez­he­tő­en meg­ma­ra­dó 4887 MW tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­get, azt lát­hat­juk, hogy 2030-ig akár közel 8600 MW új erő­mű­vi ka­pa­ci­tás lé­te­sí­té­se szük­sé­ges. Ez pedig azt je­len­ti, hogy a két új paksi blokk 2400 MW ka­pa­ci­tá­sán kívül még to­váb­bi 6300 MW ka­pa­ci­tást (gáz, meg­úju­ló) szük­sé­ges be­épí­te­ni a rend­szer­be a hazai fo­gyasz­tók jö­vő­be­li biz­ton­sá­gos vil­la­mos­ener­gia-el­lá­tá­sá­nak biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben.

Mind­ez azt mu­tat­ja, hogy a paksi atom­erő­mű ka­pa­ci­tás-fenn­tar­tá­sá­ra min­den­kép­pen szük­ség van, hi­szen a két új paksi blokk „hi­á­nya” azt ered­mé­nyez­né, hogy 2030-ig közel 2400 MW alap­ter­he­lést biz­to­sí­tó, a ver­seny­ké­pes­ség és a klí­ma­vé­de­lem szem­pont­já­ból is meg­ha­tá­ro­zó ka­pa­ci­tás esne ki a vil­la­mos­ener­gia-rend­szer­ből. Ez pedig a jö­vő­ben sú­lyos el­lá­tás­biz­ton­sá­gi koc­ká­za­to­kat je­len­te­ne.

A paksi bő­ví­tés. Ma­gyar­or­szág ter­mé­sze­ti adott­sá­ga­it, ren­del­ke­zés­re álló ener­gia­for­rá­sa­i­nak kor­lá­ta­it fi­gye­lem­be véve, az atom­ener­gia al­kal­ma­zá­sa nem meg­ke­rül­he­tő a kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben az ener­gia­el­lá­tás biz­ton­sá­gos, meg­bíz­ha­tó és egy­ben a szük­sé­ges mér­té­kű ener­gia­füg­get­len­ség biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben.²⁴ Mint lát­tuk, a vil­la­mos­ener­gia-rend­szer ka­pa­ci­tás­hi­á­nyos, je­len­leg is csak je­len­tős, több mint 30%-os im­port­tal biz­to­sít­ha­tó az el­lá­tás­biz­ton­ság, vagy­is erő­mű­vet épí­te­ni kell. Ez ala­poz­za meg az atom­erő­mű szük­sé­ges­sé­gét (8. ábra.)

A meg­úju­ló ener­gi­ák hosszú távú le­he­tő­sé­gei erő­sen kor­lá­to­zot­tak. A már em­lí­tett vil­la­mos­ener­gia-ter­me­lés nem­zet­kö­zi szám­sze­rű­sí­tett ada­tai is egy­ér­tel­mű­sí­tik a nuk­le­á­ris vil­lany­ter­me­lés el­ke­rül­he­tet­len­sé­gét. A Paks II. fej­lesz­té­se szük­ség­sze­rű dön­tés volt, a vi­lág­ten­den­ci­ák­ba il­lesz­ke­dik. A paksi bő­ví­tés­sel kap­cso­lat­ban azon­ban fon­tos le­szö­gez­ni, hogy a li­be­ra­li­zált ener­gia­pi­a­con a pri­vát sze­rep­lők – akik­nek nincs el­lá­tá­si kö­te­le­zett­sé­gük – nem épí­te­nek erő­mű­vet. Ezért a fe­le­lős állam ál­lam­pol­gá­rai ér­de­ké­ben kény­te­len az el­lá­tás­hoz nél­kü­löz­he­tet­len ka­pa­ci­tá­so­kat lét­re­hoz­ni. Az erő­mű­épí­tés köz­tu­dot­tan hosszú idő alatt meg­té­rü­lő, na­gyon drága be­ru­há­zás. Ha­zánk mai vi­szo­nyai kö­zött – kü­lö­nös te­kin­tet­tel arra is, hogy az ener­gia­ipar­ban az utób­bi év­ti­ze­dek­ben a pri­va­ti­zá­ció kö­vet­kez­té­ben a kép­ző­dött nye­re­ség­nek a leg­na­gyobb ré­szét a kül­föl­di tu­laj­do­no­sok ki­vit­ték az or­szág­ból – nincs pénz a fej­lesz­tés­re. Vagy­is erő­mű­vet épí­te­ni csak hi­tel­ből tu­dunk.

Azért az oro­szok­kal szer­ződ­tünk, mert meg­fe­le­lő tech­ni­kai mi­nő­ség mel­lett ők aján­lot­tak a piaci és az IMF-köl­csö­nök­nél ked­ve­zőbb fel­té­te­lek­kel for­rást. A ma­gyar tu­laj­don­ba ke­rü­lő atom­erő­mű az ener­ge­ti­ka­fej­lesz­tés min­den alap­kö­ve­tel­mé­nyé­nek meg­fe­lel. Az atom­erő­mű­ben ter­melt áram ára az erőmű rend­kí­vül hosszú élet­tar­ta­ma és a tel­jes ön­költ­sé­gen belül az üzem­anyag­költ­ség más meg­ol­dá­sok­hoz vi­szo­nyít­va ki­sebb há­nya­da miatt a leg­ol­csóbb. Az atom­erő­mű­vek tel­jes üzem­idő­re szá­mí­tott költ­sé­gei a gáz- és szén­erő­mű­vek­kel és a meg­úju­lók­kal össze­ha­son­lít­va is a leg­ki­seb­bek.

Miért el­len­zik a glo­ba­lis­ták és hazai szö­vet­sé­ge­se­ik az atom­erő­mű fej­lesz­té­sét? A kér­dés az, hogy joga van-e Ma­gyar­or­szág­nak je­len­tős üz­le­tet köt­nie Orosz­or­szág­gal? Ki­de­rült ugyan­is, hogy az Uni­ó­nak, il­let­ve a hát­tér­ből be­fo­lyá­so­ló eu­ro­at­lan­ti gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai oli­gar­chi­á­nak nem kö­zöm­bös egy ek­ko­ra üzlet. Más­rész­ről a vizs­gá­lat Ma­gyar­or­szág ellen az immár fo­lya­ma­tos po­li­ti­kai nyo­más­gya­kor­lás esz­kö­ze. Ismét ki­de­rül­ni lát­szik, hogy egy ilyen nagy hord­ere­jű be­ru­há­zás pi­a­ci­lag akkor EU-kon­form, ha arra az eu­ro­at­lan­ti oli­gar­chák kap­nak meg­bí­zást, ha pedig nem, akkor „pi­ac­tor­zí­tás­ra” hi­vat­koz­va in­dul­nak a vizs­gá­la­tok.

A hazai el­len­zé­ki hisz­té­ria sze­rint a paksi bő­ví­tés csak a je­len­le­git két-há­rom­szo­ro­san meg­ha­la­dó áram­árak mel­lett té­rül­ne meg. Glo­ba­li­zá­ló­dó vi­lá­gunk­ban hosszabb távon csak a bi­zony­ta­lan­ság a biz­tos. Az év­ti­ze­dek­re való elő­re­lá­tás, a ha­gyo­má­nyos piaci szem­lé­let al­kal­ma­zá­sa, kü­lö­nö­sen az igen hosszú meg­té­rü­lé­si idejű, na­gyon tő­ke­igé­nyes ener­ge­ti­kai be­ru­há­zá­sok­ban szin­te le­he­tet­len. A ke­res­let-kí­ná­lat és árak 20-30 évre előre való becs­lé­se bi­zony­ta­lan. Ezért a hosszú távú dön­té­se­ket csak kö­zös­sé­gi-kor­mány­za­ti fe­le­lős­ség­gel, a tény­le­ges tár­sa­dal­mi szük­ség­le­tek ki­elé­gí­té­sé­nek szán­dé­ká­val, a szük­sé­ges cse­lek­vés idő­pont­já­ban ren­del­ke­zés­re álló in­for­má­ci­ók alap­ján lehet és kell meg­hoz­ni. Emi­att kény­sze­rült Nagy-Bri­tan­nia kor­má­nya is, az atom­erő­mű lé­te­sí­té­se ér­de­ké­ben, év­ti­ze­dek­re előre ga­ran­ci­át vál­lal­ni az áram árára.²⁵

A koc­ká­za­tot az el­lá­tá­sért fe­le­lős állam kény­te­len vál­lal­ni, mivel az el­lá­tá­sért fe­le­lős­ség­gel nem tar­to­zó piaci sze­rep­lők azt nem vál­lal­ják. Azért bő­vít­jük az atom­erő­mű­vet, mert nincs más re­á­lis al­ter­na­tí­va az or­szág vil­la­mos­ener­gia-el­lá­tá­sá­ra.²⁶