Etikus pénzügyek, avagy a pénzügyek etikája

Vé­le­mé­nyek egy ku­ta­tás ered­mé­nyei alap­ján

Össze­fog­la­lás

A 2008-as gaz­da­sá­gi-pénz­ügyi vál­ság új kor­sza­kot je­len­tett a pénz­ügyek­ben. A vál­ság szá­mos fo­lya­ma­tot meg­sza­kí­tott, át­ír­ta az addig ural­ko­dó gaz­da­sá­gi te­ó­ri­á­kat, és be­bi­zo­nyo­so­dott, hogy a pi­a­cok nem min­den­ha­tó­ak. De ho­gyan is ju­tott ide a világ? Ki tehet az ese­mé­nyek­ről? Ren­ge­teg vé­le­mény, ku­ta­tás, szak­cikk ke­re­si és ke­res­te a vá­laszt erre a kér­dés­re, de ezek­ben alig esik szó az er­kölcs­ről és az eti­ká­ról. A ta­nul­mány­ban is­mer­te­tett ku­ta­tás célja, hogy be­mu­tas­sa az át­lag­em­be­rek vé­le­mé­nyét a pénz­ügyi rend­szer­ről, annak eti­kus mű­kö­dé­sé­ről és a rend­szer­hi­bák oka­i­ról.

Ethi­cal Fi­nance or the Ethics of Fi­nance

Opin­ions Based on a Sur­vey

Sum­ma­ry

The fi­nan­cial cris­is of 2008 bro­ught in a new era in fi­nan­ces. Many pro­ces­ses were dis­rup­ted by the cris­is, pre­va­i­ling eco­no­mic the­ori­es were rew­rit­ten, and it was de­monst­ra­ted that the mar­kets are not om­ni­po­tent. But how did this hap­pen? Who was res­pon­sib­le for the events? Many opin­ions, stu­di­es and ar­tic­les have tried to find the ans­wer to this quest­ion, but the role of ethics and mo­ra­lity is hardly ever ment­ion­ed. The aim of the ar­tic­le is to pre­sent the opin­ion of the man in the street on the fi­nan­cial sys­tem, on how ethi­cal the sys­tem is, and on the rea­sons for the sys­tem fa­i­lu­re.

Szak­iro­dal­mi át­te­kin­tés

A gaz­da­sá­gi vál­ság kap­csán szám­ta­lan eset­ben fel­me­rül az etika és az eti­kus vi­sel­ke­dés kér­dé­se a pénz­ügyi rend­szer ol­da­lá­ról. Ha a vál­ság okait ke­res­sük, akkor szá­mos té­nye­zőt lehet fel­so­rol­ni, mint az in­gat­lan­bu­bo­ré­kot, a könnyű hi­tel­hez jutás le­he­tő­sé­gét, a hi­te­le­zé­si fel­té­te­lek la­za­sá­gát, a li­be­rá­lis hi­te­le­zé­si po­li­ti­kát, a sub­p­ri­me hi­te­le­zést, a sza­bá­lyo­zá­si hi­á­nyos­sá­go­kat, a nö­vek­vő el­adó­so­dást, de ide­so­rol­ha­tó még a ban­kok meg­nö­ve­ke­dett hi­tel-be­tét arány­mu­ta­tó­ja is.² A vál­ság ki­ala­ku­lá­sá­nak fe­le­lő­sei kap­csán nehéz ál­lást fog­lal­ni még most, közel 8 év táv­la­tá­ból is. A vé­le­mé­nyek több­sé­ge a banki ol­dalt okol­ja, mivel ők vol­tak azok, akik pro­fit­haj­hász mód­já­ra fe­le­lőt­le­nül hi­te­lez­tek, meg­szeg­ve ezzel min­den eti­kai és mo­rá­lis nor­mát a minél na­gyobb ered­mény ér­de­ké­ben. A nap­ja­ink­ban oly sok­szor em­le­ge­tett CSR-meg­kö­ze­lí­tés (vál­la­la­ti tár­sa­dal­mi fe­le­lős­ség) is köz­pon­ti elem­ként fog­lal­ko­zik az eti­kus vi­sel­ke­dés és mű­kö­dés kér­dé­sé­vel,³ mely a gaz­da­ság min­den sze­rep­lő­jé­re ér­vé­nyes kel­le­ne hogy le­gyen. Szá­mos szak­ér­tő azon az ál­lás­pon­ton van, hogy a vál­ság a so­ro­za­tos em­be­ri hibák kö­vet­kez­mé­nye, ami óri­á­si rend­szer­hi­ba­ként tes­te­sült meg, és me­lyért a vi­lág­nak, az em­be­rek­nek kel­lett nagy árat fi­zet­ni a bank­men­tés­re, a pénz­ügyi rend­szer sta­bi­li­zá­ci­ó­já­ra for­dí­tott adó­pén­zek for­má­já­ban. Ra­celis⁴ ki­mond­ja, hogy a vál­ság ki­rob­ba­ná­sa előtt konk­rét cégek és ma­gán­sze­mé­lyek jár­tak el fe­le­lőt­le­nül a mun­ká­juk során, és az in­téz­mé­nyek­nek lett volna az a fel­ada­tuk, hogy meg­aka­dá­lyoz­zák ezt a fe­le­lőt­len vi­sel­ke­dést, és hogy be­tar­tas­sák az eti­kus el­ve­ket a mű­kö­dés során. Az in­téz­mé­nyek hiába pró­bál­nak a fe­le­lős­ség de­le­gá­lá­sá­val ki­búj­ni a fel­adat alól, azt fi­gye­lem­be kell hogy ve­gyék, hogy a fe­le­lős­ség egy­ben dön­té­si és cse­lek­vé­si sza­bad­sá­got je­lent az el­szá­mol­tat­ha­tó­ság és a bi­za­lom mel­lett.⁵ Ha a fe­le­lős­ség mö­gött nin­cse­nek ott az eti­kus elvek, akkor az min­dig a 2008-as­hoz ha­son­ló hely­ze­te­ket fog pro­du­kál­ni. A fe­le­lős vi­sel­ke­dés tehát, az ál­ta­lá­nos­ság­ban el­fo­ga­dott de­fi­ní­ci­ók alap­ján, az egyé­nek és szer­ve­ze­tek ol­da­lá­ról nem más, mint jónak lenni, avagy jót tenni. Az azon­ban, hogy mi a „jó”, gyak­ran szub­jek­tív és éppen ezért vi­ta­tott kér­dés. Ahogy Ca­me­ron⁶ is fo­gal­maz, a „jó” nem más, mint az eré­nyek meg­nyil­vá­nu­lá­sa (kor­rekt­ség, he­lyes elvek kö­ve­té­se, jó cse­le­ke­de­tek stb.), de saj­nos nem ennek hi­á­nyá­ról szól­nak a vál­ság­gal kap­cso­la­tos viták.

A vál­ság tör­té­ne­té­nek tár­gya­lá­sa során in­kább az okok és az oko­zók elem­zé­se és ke­re­sé­se áll a kö­zép­pont­ban. A vál­ság ki­rob­ba­ná­sá­nak fe­le­lő­sei ke­res­he­tők a pénz­ügyi pi­a­cok ke­res­le­ti (ház­tar­tá­sok, vál­lal­ko­zá­sok) és kí­ná­la­ti (ban­kok, pénz­ügyi vál­lal­ko­zá­sok) ol­da­lán egy­aránt, de fon­tos sze­re­pet töl­töt­tek be a jegy­ban­kok, a kor­má­nyok és a sza­bá­lyo­zó ha­tó­sá­gok is a sza­bá­lyo­zás el­ha­nya­go­lá­sá­val.⁷ Nem sza­bad meg­fe­led­kez­ni a köz­pon­ti ban­kok sze­re­pé­ről sem,⁸ akik az in­téz­ke­dé­se­ik ha­lo­ga­tá­sá­val vagy el­odá­zá­sá­val sú­lyos­bí­tot­ták az amúgy is mély prob­lé­má­kat. Van­nak vé­le­mé­nyek, me­lyek egy­ér­tel­mű­en az ame­ri­kai kor­mány­za­tot és a jegy­bank sze­re­pét be­töl­tő Fedet te­szik meg fe­le­lős­nek, és akad­nak, akik a pénz­ügyi in­no­vá­ci­ók­ban rejlő nem lát­ha­tó koc­ká­za­to­kat okol­ják.⁹ Cla­es­sens szer­ző­tár­sa­i­val¹⁰ négy okot sorol fel a vál­ság ki­rob­ba­ná­sa mö­gött: a túl­zott és hir­te­len esz­köz­ár-nö­ve­ke­dést, a sú­lyos adós­ság­tö­me­get ge­ne­rá­ló hi­tel­boom je­len­sé­gét, a túl­zott hi­tel­fel­vé­te­li ak­ti­vi­tást, va­la­mint a pénz­ügyi fel­ügye­let sza­bá­lyo­zói te­vé­keny­sé­gé­nek ku­dar­cát. Bur­gis¹¹ még ke­mé­nyebb kri­ti­kát fo­gal­maz meg a bank­rend­szer­rel szem­ben, egye­ne­sen bűnös ma­ga­tar­tás­ként jel­lem­zi a ban­kok vi­sel­ke­dé­sét, ami alatt nem­csak az adó­el­ke­rü­lé­si prak­ti­kák al­kal­ma­zá­sát érti, hanem a gaz­da­ság eti­kus mű­kö­dé­sé­nek alá­ásá­sát is. Az elő­ző­ek­ben fel­so­rolt el­mé­le­tek, vé­le­mé­nyek a vál­sá­got in­kább in­téz­mé­nyi, mint em­be­ri ol­dal­ról kö­ze­lí­tet­ték meg, ezért is ti­pi­zál­juk a 2008-as ese­mény­so­ro­za­tot in­kább bank- vagy adós­ság­vál­ság­nak, mint­sem az etika, avagy az er­kölcs vál­sá­gá­nak.

Még szá­mos vé­le­mény és ál­lás­pont vo­nul­tat­ha­tó fel a té­má­ban, de két­ség­kí­vül min­den oknak és fe­le­lős­nek köze van az eti­ká­hoz, pon­to­sab­ban az eti­kus vi­sel­ke­dés hi­á­nyá­hoz, még ha ezt nem is mond­juk ki egy­ér­tel­mű­en. Ba­ritz¹² is le­szö­ge­zi, hogy a gaz­da­sá­gi vál­ság gyö­ke­re­it az etika és az er­kölcs ol­da­lá­ról kell vizs­gál­ni. A rend­szer va­la­mely pont­ján el­tűnt a sze­rep­lők te­vé­keny­sé­gé­ből a fe­le­lős eti­kus és er­köl­csös vi­sel­ke­dés, és a he­lyé­be a kap­zsi­ság, a nye­re­ség­vágy és a fe­le­lőt­len­ség lé­pett. Az etika és az er­kölcs pedig el­tűnt, vagy in­kább szám­űz­ve lett a rend­szer­ből, és csak a ma­gán­élet­ben ka­pott he­lyet.¹³

Blin­der¹⁴ a fen­ti­ek alap­ján „hét fő bűnt” nevez meg a vál­ság­gal kap­cso­lat­ban, mely segít a vál­ság, a pénz­ügyek és az etika kap­cso­la­tá­nak tisz­tá­zá­sá­ban. A Blin­der-fé­le hét fő té­nye­ző az aláb­bi­ak­ban fog­lal­ha­tó össze (a szer­ző szó­hasz­ná­la­tá­val élve):

1. Fel­fújt esz­köz­árak, fő­ként a la­ká­sok (in­gat­lan­pi­a­ci bu­bo­rék) és az egyes ér­ték­pa­pí­rok ese­tén (köt­vény­bu­bo­rék);

2. Túl­zott tő­ke­át­té­tel a pénz­ügyi rend­szer­ben és a mak­ro­gaz­da­ság egé­szé­ben;

3. A pénz­ügyi sza­bá­lyo­zás hi­á­nya, a sza­bá­lyo­zat­lan te­rü­le­tek so­ka­sá­ga, ami a kö­te­le­zett­sé­gek sze­gé­nyes tel­je­sí­té­sét ered­mé­nyez­te;

4. „Szé­gyen­le­tes” banki gya­kor­la­tok a sub­p­ri­me- és a jel­zá­log­hi­te­le­zés te­rü­le­tén;

5. A rossz jel­zá­log­hi­te­lek „őrült és sza­bá­lyo­zat­lan” ér­ték­pa­pí­ro­sí­tá­sa;

6. A hi­tel­mi­nő­sí­tő in­téz­mé­nyek „fe­ne­ket­len kap­zsi­sá­ga”, mely se­gí­tett a fenti ér­ték­pa­pí­ro­sí­tás le­ga­li­zá­lá­sá­ban;

7. A „per­verz” ja­va­dal­ma­zá­si rend­sze­rek a pénz­ügyi in­téz­mé­nyek­nél, mely egye­ne­sen a csőd felé vitte a szer­ve­ze­te­ket.

Knights¹⁵ két eti­kai jel­le­gű prob­lé­mát fo­gal­maz meg a vál­ság ki­rob­ba­ná­sa kap­csán. Blin­der­hez ha­son­ló­an Knights is igen éle­sen fo­gal­maz, és az aláb­bi két okot ne­ve­zi meg (szin­tén a szer­ző szó­hasz­ná­la­tá­val élve):

1. A kap­zsi ban­ká­rok és a bó­nusz­má­nia;

2. A de­re­gu­lá­ció és a fi­nan­cia­li­zá­ció neo­li­be­rá­lis rém­ál­ma.

XVI. Be­ne­dek pápa en­cik­li­ká­já­ban¹⁶ is fog­lal­ko­zik a vál­ság­gal, ahol a vál­ság fő oka­ként szin­tén a kap­zsi­sá­got ne­ve­zi meg. Be­ne­dek pápa ál­ta­lá­nos­ság­ban el­fo­gad­ja a ka­pi­ta­liz­mus alap­el­ve­it,¹⁷ még akkor is, ha a 21. szá­zad ka­pi­ta­lis­ta gaz­da­sá­gát Ca­me­ron¹⁸ még jóval a vál­ság ki­rob­ba­ná­sa előtt a „bűnök gaz­da­sá­gá­nak”¹⁹ ne­vez­te. Be­ne­dek pápa ki­mond­ja, hogy a va­gyon ön­ma­gá­ban nem rossz, és a ka­pi­ta­liz­mus sem a go­nosz kre­ál­má­nya, de a va­gyon hasz­ná­la­ta er­köl­csi­leg hely­te­len szá­mos gaz­da­sá­gi ese­ménnyel, cse­lek­vés­sel egye­tem­ben. Ki­mond­ja, hogy az er­köl­csi ér­té­kek­nek és nor­mák­nak he­lyet kell kap­ni­uk a gaz­da­ság­ban és a gaz­da­sá­gi kap­cso­la­tok­ban, és ezek­nek lát­ha­tó­nak is kell len­ni­ük. Az őszin­te­ség, az igaz­ság és az igaz­sá­gos­ság elvét bele kel­le­ne fo­gal­maz­ni a jog­rend­be és a sza­bá­lyo­zás­ba, de a leg­fon­to­sabb annak meg­ér­té­se és ta­ní­tá­sa lenne, hogy sem a jog­rend­szer, sem a gaz­da­ság nem lé­tez­het er­kölcs és etika nél­kül.

A ki­rob­ba­nó vál­ság fe­le­lő­se­i­nek ke­re­sé­se köz­ben ér­de­mes min­dig el­gon­dol­kod­ni a rend­szer sze­rep­lő­i­nek vi­sel­ke­dé­sén is. Talán kö­ze­lebb ke­rü­lünk a pénz­ügyi rend­szer vi­sel­ke­dé­sé­nek eti­kai ala­pon való meg­íté­lé­sé­hez, ha meg­vizs­gál­juk annak di­men­zi­ó­it:²⁰

Ahogy a fenti fel­so­ro­lás­ból lát­ha­tó, az eti­kus vi­sel­ke­dés három di­men­zi­ó­ja szo­ro­san össze­függ egy­más­sal. Az egyé­nek szer­ve­ze­tek­ben dol­goz­nak, a szer­ve­ze­tek­nek az őket kö­rül­ve­vő tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi kör­nye­zet­ben kell helyt­áll­ni­uk. A ban­kok­ra és a pénz­ügyi in­téz­mé­nyek­re ugyan­ez igaz. Ha a Leh­man Bro­thers²¹ pél­dá­ját vesszük ala­pul, akkor a fent be­mu­ta­tott három di­men­zió min­den ve­tü­le­te egy­ér­tel­mű­en lát­ha­tó. Saj­nos nem­csak a Leh­man pél­dá­ja tá­maszt­ja alá az etika három ol­va­sa­tá­nak össze­füg­gé­sét, ugyan­ez el­mond­ha­tó min­den ta­nács­adó­ról, bank­ról, mi­nő­sí­tő­ről, amely a 2008-as ese­mény­so­ro­zat aktív sze­rep­lő­je vagy elő­idé­ző­je volt.

A to­váb­bi­ak­ban a fenti el­mé­le­ti hát­tér men­tén vizs­gá­lom meg az em­be­rek vé­le­mé­nyét a pénz­ügyi in­téz­mé­nyek, az etika és az er­kölcs vi­szony­la­tá­ban.

Anyag és mód­szer

A ta­nul­mány alap­já­ul egy 2016 feb­ru­ár­ja és má­ju­sa kö­zött le­bo­nyo­lí­tott kér­dő­íves ku­ta­tás szol­gált.²² A ku­ta­tás egy elő­tesz­telt, szten­der­di­zált kér­dő­ív se­gít­sé­gé­vel tör­tént. A kér­dő­ív a sta­tisz­ti­kai ér­té­ke­lés cél­já­ból nem tar­tal­ma­zott nyi­tott kér­dé­se­ket. A kér­dő­ív vég­le­ge­sí­té­sét három ko­ráb­bi for­du­ló is meg­előz­te: egy 2015-ben ki­vi­te­le­zett pri­mer kvan­ti­ta­tív ku­ta­tás, va­la­mint egy 2015-ben és 2016-ban vég­zett kva­li­ta­tív fel­mé­rés. A ko­ráb­bi ku­ta­tá­sok ered­mé­nyei alap­ján ala­kult ki a kér­dő­ív je­len­le­gi for­má­ja, mely szá­mos témát vizs­gált, a pénz ér­té­ké­től kezd­ve, a pénz­ügyi és be­fek­te­té­si is­me­re­tek he­lyes hasz­ná­la­tán ke­resz­tül az eti­kai kér­dé­se­kig. A kér­dő­ív 9 kér­dést tar­tal­ma­zott a fenti té­mák­ban, és 3736 fő töl­töt­te ki azt hi­ány­ta­la­nul. A kér­dő­ív le­kér­de­zé­se on­line tör­tént, biz­to­sít­va a vá­lasz­adók ano­ni­mi­tá­sát. A vá­lasz­adók szeg­men­tá­lá­sá­hoz csak a szü­le­té­si évet, a be­fe­je­zett leg­ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­sé­get, va­la­mint a nemet kér­dez­tem meg. A kér­dé­sek kö­zött több­szö­rös vá­lasz­tá­sos kér­dé­sek és ér­té­ke­lő ská­lák is sze­re­pel­tek. A kér­dő­ívet el­ső­sor­ban Bu­da­pes­ten és a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág ré­gi­ó­ban élők töl­töt­ték ki, in­kább a fi­a­ta­labb kor­osz­tály, mivel a ku­ta­tás nem tit­kolt célja az Y ge­ne­rá­ció pénz­ügyi vé­le­mé­nyé­nek, at­ti­tűd­jé­nek fel­tér­ké­pe­zé­se volt. A minta nem mi­nő­sül rep­re­zen­ta­tív­nak, de le­he­tő­sé­get ad egy ké­sőb­bi, rep­re­zen­ta­tív ku­ta­tás meg­ala­po­zá­sá­ra. A kér­dő­ív jelen ta­nul­mány­ban be­mu­ta­tott ered­mé­nyei SPSS 19.0, va­la­mint MS Excel 2010 prog­ra­mok se­gít­sé­gé­vel szü­let­tek. A vá­lasz­adók össze­té­te­lét az 1. ábra tar­tal­maz­za.

Ered­mé­nyek

A ku­ta­tás jelen ta­nul­mány­ban pub­li­kált ré­szé­ben a pénz­ügyek és az etika kap­cso­la­tát vizs­gál­tam 15 ál­lí­tás se­gít­sé­gé­vel. Az ál­lí­tá­sok tehát a kér­dő­ív ki­ala­kí­tá­sát meg­elő­ző kva­li­ta­tív for­du­ló­ban ala­kul­tak ki, me­lyek se­gít­sé­gé­vel a ban­kok és a pénz­ügyi rend­szer eti­kus avagy eti­kát­lan vi­sel­ke­dé­sét kí­ván­tam fel­mér­ni. A vá­lasz­adó­kat arra kér­tem, hogy egy négy­fo­ko­za­tú skála se­gít­sé­gé­vel ítél­jék meg, mennyi­re ér­te­nek egyet az ál­lí­tá­sok­kal (1. táb­lá­zat).²³

Ahogy az 1. táb­lá­zatból is lát­szik, a vá­lasz­adók na­gyon erő­sen egyet­ér­tet­tek abban a kér­dés­ben, hogy a pénz­ügyi rend­szer­nek eti­kus elvek alap­ján kel­le­ne szer­ve­ződ­nie, de szin­tén 3-as érték fe­let­ti ér­té­ket ka­pott az az ál­lí­tás is, mi­sze­rint ha a gaz­da­ság az etika men­tén mű­köd­ne, akkor a kör­nye­ze­tet és a mun­ka­vál­la­lók tö­me­gét nem zsák­má­nyol­nák ki. A vál­sá­gok ki­ala­ku­lá­sa kap­csán, a vá­lasz­adók íté­le­te alap­ján nem je­lent­ke­zik erő­sen az etika és az eti­kus vi­sel­ke­dés fon­tos­sá­ga, ami a fent be­mu­ta­tott, ural­ko­dó el­mé­le­tek­nek kö­szön­he­tő, me­lyek nem hang­sú­lyoz­zák kellő mér­ték­ben az etika és az er­kölcs sze­re­pét a fo­lya­ma­tok­ban. Ha­son­ló az ér­té­ke­lés a re­cesszió meg­íté­lé­se kap­csán is. A kér­dé­sek alap­ján a vá­lasz­adók a ban­kok mű­kö­dé­sét nem tart­ják eti­kát­lan­nak, és nem is tart­ják őket túl­zot­tan kap­zsi­nak, amit a ka­pott ér­té­kek is alá­tá­masz­ta­nak. Az ál­lí­tá­sok­ra adott vá­la­szok re­á­lis­nak mond­ha­tók a te­kin­tet­ben is, hogy a két kont­rol­lál­lí­tás, vagy­is: „A pénz­ügyi rend­szer eti­kus elvek alap­ján kel­le­ne, hogy szer­ve­ződ­jön/ szer­ve­ző­dik”, az ér­té­kek alap­ján a lista két vég­pont­ján je­le­nik meg, tehát a vá­lasz­adók ki­mond­ják, hogy az etika nem tel­jes egé­szé­ben mu­tat­ko­zik meg a pénz­ügyi rend­szer mű­kö­dé­sé­ben.

Az ál­lí­tá­sok to­váb­bi vizs­gá­la­ta során fak­tor­ana­lí­zist vé­gez­tem, hogy meg­vizs­gál­jam, mely ál­lí­tá­sok tar­toz­nak egy cso­port­ba a vá­lasz­adók gon­dol­ko­dá­sá­ban. Több pró­bát is vé­gez­tem, me­lyek alap­ján a há­rom­fak­to­ros mát­rix bi­zo­nyult a leg­in­kább meg­fe­le­lő­nek, me­lyet a 2. táb­lá­zat mutat. A Kaiser–Meyer–Ol­kin-ér­ték 87%, ami azt mu­tat­ja, hogy az ada­tok te­kin­te­té­ben jól al­kal­maz­ha­tó a fak­tor­ana­lí­zis mód­sze­re.

A fak­tor­mát­rix alap­ján három cso­port­ba so­rol­ha­tók a ka­pott vá­la­szok.

1. Az eti­ka­pár­ti­ak cso­port­já­ba azok az ál­lí­tá­sok ke­rül­tek, me­lyek a gaz­da­ság mű­kö­dé­sé­nek hi­bá­it az etika, az er­kölcs hi­á­nyá­ban ta­lál­ják. Ha a gaz­da­ság sze­rep­lői, így a ban­kok is, az eti­kus elvek men­tén hoz­ná­nak dön­tést, eti­ku­san vi­sel­ked­né­nek, akkor nem len­né­nek vál­sá­gok, nem ren­dül­ne meg a pénz­ügyi rend­szer, és ily módon csök­ken­né­nek a ne­ga­tív ex­ter­ná­li­ák is. E cso­port­ba tar­to­zók sze­rint a pénz­ügyi rend­szer nem mű­kö­dik eti­ku­san, bár úgy kel­le­ne funk­ci­o­nál­nia.

2. Az ön­ér­dek­kö­ve­tők fak­to­rá­ban azon ál­lí­tá­sok kap­tak he­lyet, me­lyek a közjó he­lyett in­kább az ön­ér­dek­re, az egyén­re he­lye­zik a hang­súlyt. A vá­la­szok kap­csán ki­mond­ha­tó, hogy az er­kölcs és az etika min­den eset­ben hát­tér­be szo­rul, he­lyét az egyé­ni érdek, a ha­szon és a pro­fit veszi át. Az etika és az er­kölcs meg­ta­ga­dá­sá­nak ezen ol­va­sat­ban nincs is kö­vet­kez­mé­nye, ami to­vább nö­ve­li az ön­ér­dek fon­tos­sá­gát.

3. A pénz­ügyi kér­dé­sek­ben ra­ci­o­ná­li­sak vé­le­mé­nye meg­erő­sí­ti a pénz he­lyét és sze­re­pét a gaz­da­ság­ban. Ki­mond­ják, hogy az csak esz­köz, azért van pénz, mert az­ál­tal bo­nyo­lít­ha­tók a gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok, el­ér­he­tők a ma­gán- és köz­ja­vak. A pénz­ügyi kér­dé­sek­ben ra­ci­o­ná­li­sak sze­rint a pénz­ügyi rend­szer eti­kus elvek alap­ján szer­ve­ző­dik, így nem is lát­nak prob­lé­má­kat a rend­szer mű­kö­dé­sé­ben.

A fenti cso­por­tok alap­ján tehát egy­ér­tel­mű­en el­kü­lö­nül az a három ti­pi­kus cso­port, ami a hét­köz­na­pok­ban is meg­fi­gyel­he­tő a köz­vet­len kör­nye­ze­tünk­ben is. Van­nak olyan em­ber­tár­sa­ink, akik­nek a napi cse­le­ke­de­te­it az etika és az er­kölcs, a klasszi­kus, val­lá­sos vi­sel­ke­dés­for­mák irá­nyít­ják. E cso­port­ba tar­to­zók ugyan­ezt el­vár­ják a gaz­da­ság­tól, be­le­ért­ve a ban­ko­kat és a pénz­ügyi in­téz­mé­nye­ket is. Az ön­ér­de­ket a tár­sa­dal­mi érdek elé he­lye­zők a he­do­nis­ták, akik az egyé­ni hasz­nok ma­xi­ma­li­zá­lá­sát he­lye­zik a kö­zép­pont­ba, amit bármi áron kö­vet­nek is. A szak­iro­dal­mi át­te­kin­tés alap­ján ide­so­rol­ha­tók azok a ban­ká­rok, dön­tés­ho­zók is, akik a szá­mok­kal ki­mu­tat­ha­tó ered­mé­nyek miatt olyan pénz­ügyi konst­ruk­ci­ó­kat ta­lál­tak ki, bo­nyo­lult ma­te­ma­ti­kai for­mu­lák­ba cso­ma­gol­va, me­lyek egy ré­szét még nap­ja­ink­ban sem si­ke­rült ki­bon­ta­ni. A ra­ci­o­ná­li­sak sze­rint a pénz nem más, mint egy esz­köz. Vé­le­mé­nyük sze­rint a pénz csak arra való, hogy az­ál­tal ja­va­kat le­hes­sen cse­rél­ni, hogy az tranz­ak­ci­ó­kat köz­ve­tít­sen. Amennyi­ben a pénz sze­re­pe ezen a mezs­gyén marad, akkor nincs is szük­ség az eti­kus mű­kö­dés vizs­gá­la­tá­ra, hi­szen így a gaz­da­ság csak eti­ku­san tud mű­köd­ni.

A to­váb­bi­ak­ban meg­vizs­gál­tam az ál­lí­tá­sok­ra adott ér­té­kek Pe­ar­son-fé­le khi-négy­zet, va­la­mint Cra­mer-fé­le V ér­té­ke­it. A khi-négy­zet ér­ték­kel arra ke­res­tem a vá­laszt, hogy van-e össze­füg­gés az ál­lí­tás meg­íté­lé­se, va­la­mint a vá­lasz­adók neme, kora és vég­zett­sé­ge kö­zött. Ha a khi-négy­zet ér­ték­hez tar­to­zó szig­ni­fi­kan­cia­szint 0,05 alat­ti, akkor ki­je­lent­het­jük, hogy van össze­füg­gés a vizs­gált té­nye­zők kö­zött, azaz a null­hi­po­té­zis el­vet­he­tő. A Cra­mer-fé­le V ér­ték­kel azt vizs­gál­tam, hogy mennyi­re erős az össze­füg­gés a vá­la­szok és a szeg­men­tá­ci­ós jel­lem­zők kö­zött. Minél kö­ze­lebb esik a mé­rő­szám ér­té­ke az 1-hez, annál erő­sebb a kap­cso­lat. Az elem­zést fak­to­ron­ként vé­gez­tem el, majd ezt kö­ve­tő­en ki­szá­mí­tot­tam az ál­lí­tá­sok át­lag­ér­té­ke­it is a szeg­men­tá­ci­ós is­mér­vek alap­ján.

Mivel a 3. táb­lá­zat ál­lí­tá­sa­i­nak több­sé­ge kap­csán lé­te­zik sta­tisz­ti­ka­i­lag iga­zol­ha­tó kap­cso­lat az ál­lí­tás ér­té­ke­lé­se, va­la­mint a szeg­men­tá­ci­ós jel­lem­ző alap­ján, vagy­is be­fo­lyá­sol­ja az ál­lí­tás meg­íté­lé­sét a vá­lasz­adó neme, kora és a vég­zett­sé­ge, ezért szeg­men­tu­mon­ként meg­vizs­gál­tam az egyes ál­lí­tá­sok át­lag­ér­té­ke­it is az első fak­tor­cso­port­ban. A 4. táb­lá­zat²⁴ mu­tat­ja az ál­lí­tá­sok cso­por­ton­kén­ti át­lag­ér­té­ke­it, ki­emel­ve a három leg­ma­ga­sabb és leg­ala­cso­nyabb át­lag­ér­ték­kel bíró cso­por­tot.

A 4. táb­lá­zat­ból lát­szik, hogy az er­kölcs­pár­ti­ak cso­port­já­ba tar­to­zó ál­lí­tá­sok­kal leg­in­kább az idő­sebb vá­lasz­adók, azaz a BB és az X ge­ne­rá­ció tag­jai ér­tet­tek egyet. Az ál­lí­tá­sok­ra a leg­ki­sebb át­lag­ér­té­kek leg­in­kább a fi­a­ta­lok­tól (Y és a Z ge­ne­rá­ci­ó­tól), va­la­mint a leg­ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek­től szár­maz­nak. Ez alap­ján ki­je­lent­he­tő, hogy a gaz­da­ság és a pénz­ügyi rend­szer eti­kus mű­kö­dé­se mel­lett el­kö­te­le­ző­dők in­kább az idő­seb­bek, akik­nek a ne­vel­te­té­sé­ben és az éle­té­ben még alap­ve­tő ér­té­kek­nek szá­mí­tott az er­kölcs és az etika, amit nem­csak a csa­lád, az is­ko­la, hanem a val­lás és a tár­sa­da­lom is vi­zu­á­li­sab­ban köz­ve­tí­tett szá­muk­ra.

Az 5. táb­lá­zat­ban is lát­ha­tó, hogy szá­mos eset­ben ta­lál­ha­tó össze­füg­gés az ál­lí­tá­sok meg­íté­lé­se, va­la­mint a szeg­men­tá­ci­ós jel­lem­zők kö­zött. Az első ál­lí­tás, mi­sze­rint a ha­szon és a nye­re­ség fon­to­sabb az eti­ká­nál, csak a vég­zett­ség kap­csán nem mér­he­tő sta­tisz­ti­ka­i­lag iga­zol­ha­tó össze­füg­gés, va­la­mint a fe­le­lős­ség­re vonás el­ma­ra­dá­sá­val kap­cso­la­tos má­so­dik ál­lí­tás te­kin­te­té­ben a nem ese­tén nem mér­he­tő az. A Cra­mer-fé­le V érték alap­ján jelen fak­tor ese­tén sem mond­ha­tó az össze­füg­gés erős­nek, mivel az in­kább a 0-hoz kö­ze­lí­tő. A to­váb­bi­ak­ban az át­la­gos elem­zé­se kö­vet­ke­zik a 6. táb­lá­zat ada­tai alap­ján.

A 6. táb­lá­zat három ál­lí­tá­sa kap­csán el­mond­ha­tó, hogy a leg­ma­ga­sabb ér­té­kek min­den ál­lí­tás te­kin­te­té­ben a fér­fi­ak­tól, va­la­mint a leg­fi­a­ta­lab­bak­tól, va­la­mint a kö­zép­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek­től szár­maz­nak. Így ki­mond­ha­tó, hogy a saját ér­de­kü­ket a köz ér­de­ke elé he­lye­zők fő­ként az ebből a szeg­mens­ből jövő vá­lasz­adók. A leg­ki­sebb ér­té­kek a leg­idő­sebb, az alap­fo­kú, va­la­mint az egye­te­mi vég­zett­sé­gű­ek­től ér­kez­tek, így ők ki­zár­ha­tók ez alap­ján az ön­ér­dek­kö­ve­tők cso­port­já­ból.

A 7. táb­lá­zat fak­tor­cso­port­ja ese­tén lát­ha­tó ará­nya­i­ban a leg­ke­ve­sebb össze­füg­gés az ál­lí­tá­sok és a szeg­men­tá­ci­ós jel­lem­zők kö­zött. A má­so­dik ál­lí­tás kap­csán, mi­sze­rint a pénz tár­sa­dal­mi ér­de­ket szol­gál, csak a kor te­kin­te­té­ben van iga­zol­ha­tó kap­cso­lat, de az utol­só ál­lí­tás­nál is az lát­ha­tó, hogy annak meg­íté­lé­sét nem be­fo­lyá­sol­ja a vá­lasz­adók neme. A V ér­té­kek alap­ján szin­tén na­gyon gyen­ge kap­cso­lat lát­ha­tó.

A 8. táb­lá­zat­ból lát­ha­tó, hogy az át­lag­ér­té­kek alap­ján na­gyon nehéz ki­mon­da­ni, hogy mely vá­lasz­adói cso­port mond­ha­tó a leg­in­kább ra­ci­o­ná­lis­nak e te­kin­tet­ben. Is­mer­ni kell ehhez a pénz ér­té­ké­nek di­men­zi­ó­it, ami más és más hang­súllyal je­le­nik meg az egyes szeg­men­sek ese­té­ben²⁵ a pénz­ügyi kul­tú­ra és tudás függ­vé­nyé­ben. A tár­sa­dal­mi el­vá­rás sze­rint in­kább az idő­sebb és a ta­nul­tabb em­be­rek­től vár­nánk azt, hogy pénz­ügyi kér­dé­sek­ben meg­fon­tol­tab­bak le­gye­nek, a pénz he­lyét és sze­re­pét meg­fe­le­lő­en ke­zel­jék. Az ál­lí­tá­sok­ra adott vá­la­szok kap­csán azon­ban az lát­ha­tó, hogy a leg­na­gyobb ér­té­kek az ala­cso­nyabb is­ko­lai vég­zett­sé­gű­ek­től szár­maz­nak, akik ke­vés­bé szkep­ti­ku­sak a pénz sze­re­pé­vel kap­cso­lat­ban. Ennek oka, hogy nem fel­tét­le­nül fi­gyel­nek oda a pénz­ügyi pi­a­co­kat és a pénz­ügyi piac sze­rep­lő­it jel­lem­ző spe­ku­lá­ci­ó­ra, és így nem is te­kin­tik a pénzt egy „já­ték­szer­nek”. A leg­ki­sebb ér­té­ke­ket a leg­idő­seb­bek és a leg­fi­a­ta­lab­bak adták, vagy­is a BB és a Z ge­ne­rá­ció tag­jai, akik már job­ban lát­ják, vagy akár sze­mé­lye­sen ta­pasz­tal­ták is a fent em­lí­tett pénz­ügyi visszás­sá­go­kat. A leg­fi­a­ta­lab­bak, meg­fe­le­lő szin­tű ok­ta­tás mel­lett, ta­nul­ják és is­me­rik a pi­a­cok mű­kö­dé­sét, sőt sok eset­ben maguk is aktív tő­ke­pi­a­ci sze­rep­lők a tech­ni­ka által le­he­tő­vé tett le­he­tő­sé­ge­ket ki­hasz­nál­va. Így job­ban lát­ják a pénz va­ló­di sze­re­pét a gaz­da­ság­ban.

Össze­fog­la­lás

Ahogy a fenti el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti is­me­re­tek is mu­tat­ják, az er­kölcs és az etika va­ló­ban fon­tos a gaz­da­sá­gok és a pénz­ügyi rend­sze­rek mű­kö­dé­sé­ben. Saj­nos a gaz­da­ság haj­la­mos arra, hogy erről idő­ről időre meg­fe­led­kez­zen, a kö­vet­kez­mé­nye pedig egy vál­ság lesz, és ez ismét fi­gyel­mez­te­ti a sze­rep­lő­ket arra, hogy le­tér­tek a he­lyes útról, ame­lyet már az ókori fi­lo­zó­fu­sok, majd ké­sőbb neves köz­gaz­dá­szok is hang­sú­lyoz­tak. Az eti­kát­lan és kap­zsi vi­sel­ke­dés min­dig meg­hoz­za a maga „ered­mé­nyét”, me­lyet saj­nos az ál­la­mok és az ál­lam­pol­gá­rok fi­zet­nek meg a jó­lé­tük csök­ke­né­sé­vel, a fo­gyasz­tá­suk vissza­fo­gá­sá­val, a meg­ta­ka­rí­tá­sa­ik fel­élé­sé­vel. A 2008-as gaz­da­sá­gi vál­ság jó példa mind­er­re, ami­ből re­mél­he­tő­leg a fi­a­ta­labb ge­ne­rá­ció is tanul majd. A pro­fit és a nye­re­ség min­de­nek fölé he­lye­zé­se, a gaz­da­sá­gi sze­rep­lők tu­da­tos vagy vé­let­len be­csa­pá­sa nem so­ká­ig jár­ha­tó út. A ku­ta­tás rá­mu­tat arra, hogy a tár­sa­da­lom­ban há­rom­fé­le cso­port lé­te­zik: van­nak, akik hívei az er­kölcs­nek (ők fő­ként az idő­sebb és a mos­ta­ni 20–30 éves fi­a­ta­lok), akik­re ala­poz­va fel­csil­lan némi re­mény­su­gár az el­moz­du­lás irá­nyá­ba. Van­nak, akik a saját ér­de­ke­i­ket he­lye­zik elő­tér­be, akik nem ta­nul­tak a vál­ság­ból, to­vább­ra is úgy gon­dol­ják, hogy a saját jó­lé­tük füg­get­le­nít­he­tő a mak­ro­gaz­da­sá­gok mű­kö­dé­sé­től. És akad­nak, akik ké­pe­sek a pénz ér­té­két a he­lyén ke­zel­ni. A pénz­ügyi világ ve­ze­tő­i­nek az első és a har­ma­dik cso­port­ból kell ki­ke­rül­ni­ük, hi­szen csak ál­ta­luk biz­to­sít­ha­tó a rend­szer hosszú távú és vi­szony­lag za­var­ta­lan mű­kö­dé­se. Ha a gaz­da­ság végre ta­nul­na a 2000-es évek­ben so­ro­zat­ban el­kö­ve­tett hi­bák­ból, kö­rül­te­kin­tő­en vá­lasz­ta­ná ki a dön­tés­ho­zó­it, akkor bíz­hat­nánk abban, hogy a 2008-as, majd az utána kö­vet­ke­ző ese­mény­so­ro­zat a kö­vet­ke­ző em­ber­öl­tő­ben nem for­dul elő több­ször, amire saj­nos elég kicsi esély mu­tat­ko­zik.