A társadalombiztosítás megújításának keretei Magyarországon¹

Össze­fog­la­lás

A ma­gyar tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás a kö­vet­ke­ző két év­ti­zed­ben ket­tős nyo­más alá kerül. Az el­öre­ge­dés miatt nő az el­lá­tot­tak száma, a másik ol­da­lon csök­ken a be­fi­ze­tők száma. A tb mű­kö­dő­ké­pes­sé­gé­nek fenn­tar­tá­sa ér­de­ké­ben a klasszi­kus eu­ró­pai tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si mo­dellt ki kell egé­szí­te­ni.² Ösz­tö­nöz­ni kell a szak­mun­ká­sok bé­ré­nek az eme­lé­sét, és csök­ken­te­ni kell a kis­gye­re­kes anyák fog­lal­koz­ta­tá­sát sújtó el­vo­ná­so­kat. Ja­ví­ta­ni kell a la­kás­gaz­dál­ko­dás­hoz ren­del­ke­zés­re álló for­rá­so­kat, ebben el­ső­sor­ban a fi­a­ta­lok ott­hon­te­rem­té­sé­nek fel­té­te­le­it. A ge­ne­rá­ci­ók kö­zöt­ti mun­ka­kap­cso­la­to­kat is­mer­né el az ál­ta­lunk ja­va­solt gyer­mek­fe­de­ze­tű nyug­díj­pénz, mely hoz­zá­adód­na a ren­des nyug­díj­hoz.

Fra­me­work for the Re­ne­wal of So­ci­al Se­cu­rity in Hun­gary

Sum­ma­ry

In the next two de­ca­des, so­ci­al se­cu­rity will come under do­ub­le pres­su­re. As a re­sult of aging, the num­ber of be­ne­fi­cia­ri­es will grow, while, on the other hand, payer num­bers will dec­re­a­se. In order to ma­in­ta­in the ope­ra­ti­on of the so­ci­al se­cu­rity sys­tem, the clas­si­cal Euro­pe­an so­ci­al se­cu­rity model must be supp­le­men­ted. Skil­led wor­kers’ wage rise sho­uld be en­co­u­rag­ed, and taxes on the emp­loy­ment of mo­thers with small child­ren sho­uld be cut. The re­sour­ces ava­i­lab­le for hous­ing, and more spe­ci­fi­cally, the con­di­tions of young people’s buil­ding and ho­me-mak­ing sho­uld be imp­ro­ved. The pen­si­on paid in pro­por­ti­on to child­ren, re­com­men­ded in ad­di­ti­on to the stan­dard pen­si­on, would re­cog­ni­ze in­ter-ge­ne­ra­ti­o­nal work re­la­tions.

Be­ve­ze­tés

A né­pes­ség kor­struk­tú­rá­ja ne­he­zen vál­to­zik, de ahhoz, hogy a jö­vő­ben vál­toz­zon, a je­len­ben kell lé­pé­se­ket tenni, hogy a meg­fe­le­lő szám­ban kí­vánt gye­re­kek minél in­kább meg is szü­let­hes­se­nek. A kor­struk­tú­rá­nál jóval gyor­sab­ban ja­vít­ha­tó a né­pes­ség mun­ka­idő­alap­já­nak je­len­le­gi­nél jobb ki­hasz­ná­lá­sa. Így a szak­mun­ká­sok hazai élet­pá­lyá­já­ban az egyik döntő té­nye­ző a lak­ha­tás meg­ol­dá­sa, ezzel pedig mun­ka­kí­ná­la­tuk nö­ve­ke­dé­se. A lak­ha­tás, a la­kás­meg­ol­dá­sok kér­dé­se köz­vet­le­nül nem a tb rend­sze­ré­be ta­go­ló­dik. Mégis, ha a fi­a­ta­lok to­vább­ra is kül­föl­di mun­ka­vál­la­lás­sal pró­bál­koz­nak a lak­ha­tá­si gond­ja­ik meg­ol­dá­sá­ban, és ez utób­bi­ban hazai se­gít­sé­get nem kap­nak, a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás lesz a ká­ro­sult­ja annak, hogy ha­zánk­ban a la­kás­kér­dés­ben nincs rend­sze­re­zett hu­mán­stra­té­gia. A fi­a­ta­lok – a ko­ráb­bi ge­ne­rá­ci­ók­kal szem­ben (lásd in­gye­nes vagy na­gyon ked­vez­mé­nyes fel­té­te­lek, il­let­ve osz­to­ga­tá­sos la­kás­pri­va­ti­zá­ció) – nem kap­nak se­gít­sé­get, ami­vel a mai bér­szint mel­lett szin­te kül­föld­re tol­juk őket. A fi­a­tal ge­ne­rá­ció hazai mun­ka­vég­zé­sé­nek fel­té­te­le­i­re a tb-nek ügyel­nie kell, hi­szen az el­ma­radt ha­szon, az el­ma­radt tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si be­vé­tel a rend­szer vesz­te­sé­ge. Ezzel a tb szem­pont­já­ból alap­ve­tő­sen fon­tos struk­tu­rá­lis össze­füg­gé­sek­re he­lyez­nénk a ko­ráb­bi­ak­nál na­gyobb súlyt. A tb egyen­sú­lyá­nak pusz­ta mér­leg­szem­lé­le­te mel­lett (a be­vé­te­lek és ki­adá­sok éven­kén­ti sta­ti­kus szem­be­ál­lí­tá­sa) tehát szük­ség van a struk­tu­rá­lis össze­füg­gé­sek kö­ve­té­sé­re is. Ez utób­bi­ra te­szünk kí­sér­le­tet, ami­kor a la­kás­kér­dést is fi­gye­lem­be vesszük a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás hosszú távú egyen­sú­lyá­nál.

Mód­szer

A fi­nan­szí­ro­zá­si kér­dés­kör­ben szá­mí­tá­sa­ink­ban a kon­ver­gen­cia­prog­ram­ban adott mak­ro­gaz­da­sá­gi, ál­lam­ház­tar­tá­si pa­ra­mé­te­rek és a de­mog­rá­fi­ai korfa ada­tai alap­ján ve­tí­tet­tük előre az el­kö­vet­ke­ző 20 év főbb össze­füg­gé­se­it. A gye­rek­ne­ve­lés költ­sé­gei te­kin­te­té­ben a KSH idő­mér­le­gé­nek ada­tai és a 2+2-es csa­lád át­la­gos jel­lem­zői (ke­re­set, ál­lam­ház­tar­tá­si kap­cso­la­tok, gyer­me­kek költ­sé­ge stb.) alap­ján szá­mol­tunk.

Mun­kánk­ban ala­poz­tunk a ko­ráb­bi pub­li­ká­ci­ónk­ra, ku­ta­tá­sa­ink­ra. A gye­rek­fe­de­ze­tű nyug­díj­elem­ről több­ször pub­li­kál­tunk, a szak­mun­ká­sok ke­re­set­eme­lé­se és bér­la­ká­sa kér­dé­sé­ben a kö­zel­múlt­ban je­lent meg egy cik­künk. A tb-meg­újí­tás­hoz ki­ala­kí­tott kon­cep­ci­ónk mind­emel­lett szo­ro­san kap­cso­ló­dik az élet­cik­lus-, élet­pá­lya-meg­kö­ze­lí­tés­hez, mely­ben Szegő Szil­via több OT­KA-ku­ta­tást³ vég­zett csa­lá­di, ház­tar­tá­si élet­pá­lyák, mun­ka­erő­pi­a­ci és ál­lam­ház­tar­tá­si össze­füg­gé­sei té­mák­ban.

A hely­zet és az arra adan­dó vá­lasz szük­sé­ges­sé­ge

A leg­ak­tí­vabb fi­a­tal kor­osz­tá­lyok kö­ré­ben nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban is késői a mun­ká­ba állás idő­zí­té­se,⁴ és szé­les körű a kül­föl­di mun­ka­vál­la­lás. Ezek nagy vesz­te­sé­get okoz­nak a hazai mun­ka­idő­alap­ban. A gyer­mek­vál­la­lást pedig je­len­tős mér­ték­ben ne­he­zí­ti a mun­kát vál­la­lók ket­tős (mun­ka­erő­pi­a­ci és de­mog­rá­fi­ai) ter­he­lé­sé­nek kon­cent­rá­ló­dá­sa a fi­a­tal évek­re.⁵ Ezen je­len­tős mér­ték­ben javít a böl­cső­dei el­lá­tás ter­ve­zett ki­ter­jesz­té­se. Fon­tos erő­for­rás ezen­fe­lül a nagy­szü­lők se­gít­sé­ge az uno­kák ne­ve­lé­sé­ben, fel­ügye­le­té­ben. Ez egy­szer­re két úton is mér­sék­li az el­öre­ge­dést, hi­szen ja­vít­ja az idős­ko­rú­ak ak­ti­vi­tá­sát és ezzel egész­sé­gét, egy­út­tal hoz­zá­já­rul a fi­a­tal szü­lők mun­ka­vál­la­lá­sá­hoz, kar­ri­er­pá­lya-le­he­tő­sé­ge­ik jobb ki­hasz­ná­lá­sá­hoz. A gyer­mek­ne­ve­lés el­is­me­ré­se a nyug­díj­ban ér­té­ke­li és fo­rint­ban is meg­je­le­ní­ti a nyug­díj de­mog­rá­fi­ai fe­de­ze­té­nek biz­to­sí­tá­sát.

A tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás­ra ható fo­lya­ma­tok te­kin­te­té­ben ma négy nagy kró­ni­kus prob­lé­ma­cso­port van Ma­gyar­or­szá­gon. Elő­ször is az el­öre­ge­dés, ami a nyug­díj­kasszát nagy­mér­ték­ben meg­ter­he­li, ugyan­ak­kor a be­vé­te­le­it csök­ken­ti. Má­sod­sor­ban a la­kás­po­li­ti­ka hi­á­nya oda vezet, hogy a fi­a­tal kor­osz­tá­lyok la­kás­hoz ju­tá­si esé­lyei igen rosszak. Har­mad­sor­ban a nyu­ga­ti mun­ka­erő­pi­a­cok meg­nyi­tá­sa okoz fe­szült­sé­ge­ket a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás­ban, te­kint­ve hogy a nyi­tás miatt már 350 ezer ma­gyar­or­szá­gi dol­go­zó vál­lal kül­föl­dön mun­kát. A szá­mok nyel­vé­re le­for­dít­va, a kül­föl­di mun­ka­vál­la­lás az ál­la­mi be­vé­te­le­ket 7 szá­za­lék­kal csök­ken­tet­te eddig. A tb-ben to­váb­bi fe­szült­sé­get okoz az egész­ség­ügy fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak in­sta­bi­li­tá­sa, amely a te­rü­let em­be­ri erő­for­rá­sa­i­nak ero­dá­lá­sát vál­tot­ta ki.⁶

Minden­nek kö­vet­kez­té­ben a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás­nak az ed­di­gi­ek­nél is na­gyobb ki­hí­vá­sok­kal kell szem­be­néz­nie. A 2017 és 2037 kö­zöt­ti 20 évben a 23–64 éve­sek száma 830 ezer­rel csök­ken, ugyan­ak­kor a 65 fe­let­ti­e­ké 270 ezer­rel nő. Ezt te­té­zi majd a ko­ráb­ban jel­zett kül­föl­di mun­ka­vál­la­lás okoz­ta ki­esés. A ki­sebb számú já­ru­lék­fi­ze­tő ugyan­is je­len­tős mér­ték­ben csök­ken­ti az ál­lam­ház­tar­tás be­vé­te­le­it.

Po­zi­tív té­nye­ző mind­ezek­kel szem­ben az or­szág gaz­da­sá­gi hely­ze­té­nek a ja­vu­lá­sa. Az ebből fa­ka­dó erő­for­rá­sok le­he­tő­vé te­szik, hogy – fel­ké­szül­ve a ked­ve­zőt­len fo­lya­ma­tok­ra, azo­kat or­vo­so­lan­dó – új­ra­gon­dol­juk a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás fi­nan­szí­ro­zá­sát. De ez sür­ge­tő is, mivel a mun­ka­erő­pi­ac­ra drasz­ti­kus de­mog­rá­fi­ai vál­to­zá­sok gyű­rűz­nek be a kö­vet­ke­ző évek­ben: a mun­ka­vál­la­lá­si ko­rú­ak száma 2037-ig mint­egy 18 szá­za­lék­kal csök­ken.

Mind­ezek alap­ján úgy lát­juk, hogy a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tást érő ki­hí­vá­sok szem­pont­já­ból három ösz­tön­ző elem mi­előb­bi be­ve­ze­té­se szük­sé­ges. Ezek a kö­vet­ke­zők:

Mi­lyen pe­rem­kér­dé­sek me­rül­nek fel a tb meg­újí­tá­sa szem­pont­já­ból?

A tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás meg­újí­tá­sá­nak első és leg­fon­to­sabb kér­dé­se, hogy te­remt­he­tő-e for­rás a meg­úju­lás több­let­költ­sé­ge­i­re.

Hosszabb távra is le­ve­zet­he­tő, hogy a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés révén kép­ződ­het annyi ál­la­mi több­let­for­rás, amire épít­ve be lehet ik­tat­ni ki­egé­szí­tő ele­me­ket a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás mellé. Az ál­ta­lunk ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­mek együt­te­sen a GDP mint­egy 3 szá­za­lé­kát ki­te­vő vo­lu­ment kép­vi­sel­nek (brut­tó ér­té­ken).

A má­so­dik kér­dés az, hogy mi le­gyen a for­má­ja az ál­la­mi több­let­be­vé­te­lek tb-be tör­té­nő át­csa­tor­ná­zá­sá­nak. Itt je­gyez­zük meg, hogy a fi­nan­szí­ro­zás mó­do­za­tá­nak jó meg­vá­lasz­tá­sa a mi meg­kö­ze­lí­té­sünk­ben leg­alább olyan fon­tos kér­dés, mint az, hogy van-e pénz az ál­lam­ház­tar­tás­ban. Ezért a kér­dé­se­ket fi­nan­szí­ro­zá­si szem­lé­let­ben is tag­lal­juk. Ebben a meg­kö­ze­lí­tés­ben a pénz­ügyi sta­bi­li­tást sze­rin­tünk az szol­gál­ná leg­in­kább, ha előre ki­szá­mít­ha­tó lenne, hogy me­lyik adó­be­vé­tel­ből mek­ko­ra há­nyad kerül a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás be­vé­te­lei közé. Az egész­ség­ügy­ben azon­ban vé­le­mé­nyünk sze­rint ennél to­vább kel­le­ne menni, eleve ön­fi­nan­szí­ro­zást biz­to­sí­tó for­rá­so­kat adni már az (újra)in­du­lás­kor, annak ér­de­ké­ben, hogy az el­múlt 2 év­ti­zed­hez ha­son­ló (fi­nan­szí­ro­zá­si ol­dal­ról ér­ke­ző) sok­ko­kat eleve el le­hes­sen ke­rül­ni. Ennek a szem­pont­nak felel meg, hogy a ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­me­ket a for­rás, il­let­ve a fel­hasz­ná­lás szem­pont­jai sze­rint is tag­lal­juk.

A har­ma­dik kér­dés, hogy mi­lyen ki­egé­szí­tő ele­mek le­het­nek azok, ame­lyek ké­pe­sek rész­ben kor­ri­gál­ni a ne­ga­tív tren­dek ha­tá­sát.

A fe­szült­sé­gek és a for­rá­sok szám­ba­vé­te­lé­re ala­poz­va dol­goz­tuk ki a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás meg­újí­tá­sá­nak le­het­sé­ges ke­re­te­it, il­let­ve az ál­ta­lunk ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­me­ket, ame­lyek re­mé­nye­ink sze­rint ké­pe­sek a fel­vá­zolt prob­lé­mák leg­alább rész­be­li or­vos­lá­sá­ra. A cikk­ben tehát arra vál­lal­koz­tunk, hogy egy­részt fel­vá­zol­juk a ha­gyo­má­nyos tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tást ki­egé­szí­tő három olyan új ele­met, amellyel a ked­ve­zőt­len fo­lya­ma­tok be­fo­lyá­sol­ha­tók, a fenti prob­lé­mák rész­ben or­vo­sol­ha­tók, más­részt a kö­vet­ke­ző 20 év fo­lya­ma­ta­i­ba be­le­he­lyez­ve mu­tas­suk be, hogy ja­vas­la­tunk ki­vi­te­lez­he­tő, azaz a ja­va­solt lé­pé­sek­re kellő for­rás te­remt­he­tő.

Meg­kö­ze­lí­té­sünk mö­gött a kö­vet­ke­ző három meg­fon­to­lás mun­kált:

Az elő­ző­ek fel­vá­zo­lá­sa után adó­dik a kér­dés, miért szük­sé­ges a nyug­díj­alap sze­rep­vál­la­lá­sa a tőle tá­vo­li­nak tűnő, va­ló­já­ban azon­ban a nyug­díj­jal na­gyon is szo­ros össze­füg­gés­ben lévő fel­ada­tok­ban? A rövid vá­lasz erre egy­fe­lől az, hogy a mo­dern nyug­díj­rend­szer „tet­tes­társ” a mo­der­ni­tás rend­kí­vül ked­ve­zőt­len gyer­mek­vál­la­lá­si fo­lya­ma­ta­i­ban. A másik két eset­ben pedig a ká­ro­sult fi­lo­zó­fi­á­ja ér­vé­nye­sül, vagy­is a „magad uram, ha más nem lép” miatt kí­vá­na­tos a nyug­díj­alap be­lé­pé­se sze­rep­lő­ként. A kö­vet­kez­mé­nyek­nek ugyan­is az egyik nagy el­szen­ve­dő­je a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás.

A meg­fo­gal­ma­zott ja­vas­la­tok tehát olyan te­rü­let­re is el­vi­szik a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás rend­sze­rét, ahol ma még já­rat­lan.¹⁰ Ilyen a la­kás­gaz­dál­ko­dás és a bér­po­li­ti­ka. Saj­nos a komp­lex la­kás­po­li­ti­ka ki­dol­go­zá­sá­ra nem lá­tunk kez­de­mé­nye­zé­se­ket, annak el­fo­ga­dá­sá­ra és a szük­sé­ges esz­köz­rend­szer mű­köd­te­té­sé­re rövid távon kevés a re­mény. A fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­ka ebben a te­kin­tet­ben va­la­mi­vel elő­rébb tart ugyan, de ez ko­ráb­ban csak a mi­ni­mál­bér­re és a ga­ran­tált bér­mi­ni­mum­ra fó­kusz­á­ló egyez­te­té­si me­cha­niz­mus­nak és a hi­ány­szak­mák ke­ze­lé­sé­nek volt kö­szön­he­tő. A tö­me­ges nyu­ga­ti mun­ka­vál­la­lás mi­at­ti hely­ze­tet csak az el­vo­ná­sok je­len­tős mér­sék­lé­se ese­tén le­szünk képes kor­ri­gál­ni (mint pl. a 2017 és 2020 kö­zöt­ti já­ru­lék­csök­ken­té­si in­téz­ke­dé­sek).

Amennyi­ben egy komp­lex la­kás­po­li­ti­ka el­ké­szül, és ahhoz meg­fe­le­lő esz­köz­rend­szert is mű­köd­tet­nek, akkor a cik­künk­ben leírt rend­szer­re csak ki­egé­szí­tés­képp lesz majd szük­ség. Ugyan­ak­kor va­ló­szí­nű, hogy a meg­fo­gal­ma­zott ja­vas­la­tok­hoz ha­son­lók­kal fog élni egy komp­lex la­kás- vagy egy át­fo­gó fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­ka is. Bi­zo­nyos, hogy ennek egyik fon­tos eleme lesz pél­dá­ul, hogy az igen magas el­vo­ná­si ráta mel­lett a la­kás­ra for­dí­tott ki­adá­so­kat ala­cso­nyabb el­vo­nás­sal sza­bad csak súj­ta­ni. És az is bi­zo­nyos, hogy szük­ség van olyan bér­la­kás­épí­tés­re, ame­lyik a csak sze­ré­nyebb ke­re­set­tel bíró, dol­go­zó fi­a­ta­lok szá­má­ra kínál majd el­fo­gad­ha­tó lak­ha­tá­si kö­rül­mé­nye­ket, az or­szág­ha­tá­ron belül.

Egy át­fo­gó fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­ka re­mél­he­tő be­lép­te­té­se ese­tén úgy­szin­tén „hát­ra­dől­het majd a ka­ros­szé­ké­ben” a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás „ügyé­nek biz­to­sa”. A tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás­nak egy ilyen rend­szer ese­tén csak arra kel­le­ne ha­gyat­koz­nia, hogy egyik sze­rep­lő­ként meg­fo­gal­maz­za az el­vá­rá­sa­it, hogy azok meg­fe­le­lő­képp be­épül­hes­se­nek az adott szak­po­li­ti­kák­ba.

A ja­va­solt vál­toz­ta­tá­sok­nál fi­gye­lem­be vett főbb elvi és gya­kor­la­ti szem­pon­tok

A pénz­ügyi ne­héz­sé­gek mel­lett adó­dik a kér­dés, hogy fenn­tart­ha­tó-e a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­sunk je­len­le­gi el­ve­i­hez fű­ző­dő rend­szer. Ez azért is kér­dés, mert az el­múlt évek­ben az egész­ség­ügyet igen rövid pó­ráz­ra vet­ték, ugyan­ak­kor szem­be­tű­nő­en nagy­vo­na­lúbb volt a rend­szer az öreg­sé­gi nyug­díj és a hoz­zá­tar­to­zói nyug­dí­jak ki­fi­ze­té­se te­kin­te­té­ben. Oly­annyi­ra, hogy a ko­ráb­ban éve­kig csök­ke­nő-stag­ná­ló re­ál­bé­rek­kel szem­ben, a nyug­dí­jak re­ál­ér­té­ke je­len­tő­sen emel­ke­dett. A tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás a cent­ra­li­zá­lás felé vette az irányt 2010 után. Ez kény­szer szül­te in­téz­ke­dés volt a ki­éle­zett pénz­ügyi hely­zet miatt. Ennek egyik sa­já­tos ter­mé­ke volt, hogy

Az ál­ta­lunk fel­vá­zolt esz­kö­zök közül kettő épít arra az élet­cik­lus-szem­lé­let­re, amely­re a mun­ka­hely­vé­del­mi ak­ció­terv is épül. De to­vább is megy ezen az úton, mivel most re­mél­he­tő­en na­gyobb for­rás áll majd ren­del­ke­zés­re ilyen esz­kö­zök al­kal­ma­zá­sá­ra. Ezért a kis­gyer­me­ke­ket ne­ve­lő anyá­kat fog­lal­koz­ta­tó mun­ka­adók szá­má­ra nem­csak a gye­rek hat­éves ko­rá­ig, hanem annak a 12 éves ko­rá­ig ja­va­so­lunk ked­vez­ményt, még­pe­dig a szo­ci­á­lis hoz­zá­já­ru­lá­si adó tel­jes el­tör­lé­sét az egész ke­re­se­tük után.

Az aláb­bi­ak­ban azt kör­vo­na­laz­zuk, hogy a já­ru­lék­csök­ken­tés­hez kap­csolt bér­eme­lés te­rem­tet­te kö­zeg­ben le­he­tő­ség van ki­egé­szí­tő jut­ta­tá­sok be­ik­ta­tá­sá­ra. Ezek­kel meg­íté­lé­sünk sze­rint jó eséllyel el­ér­he­tő, hogy tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás szá­má­ra tar­tó­san ki­elé­gí­tő be­vé­te­lek áll­ja­nak ren­del­ke­zés­re. Az 1. táb­lá­zat­ban szem­lé­le­tes módon mu­tat­juk be a mo­dell­ben al­kal­ma­zott fel­té­te­le­zé­se­ket.

A be­vé­te­li ol­da­lon az első évben meg­je­le­nik egy ra­di­ká­lis, a GDP-nö­ve­ke­dést je­len­tő­seb­ben meg­ha­la­dó szak­mun­kás­bér-eme­lés (a já­ru­lék­csök­ken­té­si prog­ram ré­sze­ként). Az ál­la­mi dol­go­zók bér­emel­ke­dé­se az első 4 évben 4%, ezt kö­ve­tő­en mér­sék­lőd­ne. A dol­go­zók a bér­emel­ke­dé­sen túl kap­ná­nak la­kás­fel­újí­tá­si pót­lé­kot, 25 ezer Ft/hó ér­ték­ben (fo­ko­za­to­san be­ve­zet­ve, csak a 8. évben érve el a fenti össze­get).

A nyug­dí­jak át­lag­ér­té­ke kez­det­ben csak a lét­szám­cse­re­ha­tás­sal emel­ked­ne, de a má­so­dik évben be­ve­zet­nék a gye­rek­fe­de­ze­tű nyug­díj­ele­met, az össze­get a má­so­dik lép­cső­ben emel­nék fel gyer­me­ken­kén­ti 10 ezer fo­rint­ról 15 ezer fo­rint­ra. Ezen túl­enő­en min­den nyug­dí­jas kapna a 8. évtől havi 15 ezer Ft la­kás­fel­újí­tá­si jut­ta­tást (kez­det­ben ke­ve­seb­bet).¹¹

Ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­mek

A ki­egé­szí­tő jut­ta­tá­sok három cso­port­já­ra te­szünk ja­vas­la­tot:

1. A gye­rek­ne­ve­lés el­is­me­ré­se a nyug­dí­jak­ban és az el­vo­ná­sok­ban;

2. Szak­mun­kás­bér­la­kás-prog­ram;

3. A lakás fel­újí­tá­sá­ra fel­hasz­nál­ha­tó jut­ta­tás be­ve­ze­té­se.

A ja­va­solt három ki­egé­szí­tő elem­re szá­mí­tott rá­for­dí­tá­sok évi össze­gét és azok sú­lyát a GDP-ben mu­tat­ja az 1. ábra.

Gyer­mek­fe­de­ze­tű nyug­díj­elem

Az úgy­ne­ve­zett gyer­mek­fe­de­ze­tű nyug­díj­pénz hoz­zá­adód­na a ren­des nyug­díj­hoz. Kí­vá­na­tos­nak tart­juk, hogy a nők tel­jes nyug­dí­já­nak leg­alább a har­ma­da ebből szár­maz­zon. Ez havi 15 ezer Ft/fel­ne­velt gyer­mek szin­ten el­ér­he­tő. A ja­vas­lat erő­sí­te­né a ge­ne­rá­ci­ók kö­zöt­ti vi­szo­nos­sá­gi mun­ka­kap­cso­la­to­kat, így azt, hogy a nagy­szü­lők se­gí­te­ni tud­ják az uno­kák fel­ne­ve­lé­sét (az úgy­ne­ve­zett „grand­pa­rent­ing” nevű ak­ti­vi­tást). A dol­go­zó gyer­mek tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si be­fi­ze­té­sé­nek egy része – fel­fe­lé áram­ló ge­ne­rá­ci­ós erő­for­rás­ként – anyai nyug­díj­pénzt fi­nan­szí­roz­na. Elő­nye lenne, hogy nem­csak a fi­a­tal érez­né azt, hogy az itt­ho­ni mun­ka­vég­zés­nek elő­nyei van­nak, hanem a szü­lő­je (az anyja) is; az anyai nyug­díj el­éré­sé­hez meg­adott évet a gye­re­ké­nek itt­hon kel­le­ne le­dol­goz­nia.

Gye­re­kes anyák fog­lal­koz­ta­tá­sát ter­he­lő el­vo­ná­sok mér­sék­lé­se

A mun­ka­hely­vé­del­mi ak­ció­terv­ben meg­fo­gal­ma­zott anyai ked­vez­mé­nye­ket cél­sze­rű ki­bő­ví­te­ni úgy, hogy csak ala­csony el­vo­nás­sal ter­hel­jék azt, aki mun­kát ad kis­gye­re­kes anyák­nak. Ja­va­sol­ha­tó, hogy a 6 éves kor he­lyett a (leg­ki­sebb) gye­rek 12 éves ko­rá­ig jár­jon a ked­vez­mény, a tel­jes ke­re­set­re vo­nat­koz­zon, és 0% le­gyen a szo­ci­á­lis hoz­zá­já­ru­lá­si adó.

Szak­mun­ká­sok fog­lal­koz­ta­tá­sá­nak pre­fe­rált ke­ze­lé­se

Ennek a szük­sé­ges­sé­ge mel­lett két érv szól.

A szak­mun­ká­sok ke­re­se­te ná­lunk az át­la­gos ér­ték­től job­ban el­ma­rad, mint az EU egé­szé­ben. A le­ma­ra­dás csök­ken­té­se ér­de­ké­ben egy egy­sze­ri je­len­tős bér­eme­lés in­do­kolt, ugyan­is ma a ter­me­lés bő­ví­té­sé­nek a kor­lát­ja a szak­mun­kás­hi­ány, nem pedig a szel­le­mi­ek vagy a se­géd­mun­ká­sok hi­á­nya. Ennek az el­vá­rás­nak jól meg­fe­lel az, hogy a ga­ran­tált bér­mi­ni­mum ér­té­két 2017-ben je­len­tő­sen meg­emel­ték. Fon­tos ezen túl, hogy ál­la­mi bér­la­ká­sok is se­gít­sék azo­kat a szak­mát ta­nult fi­a­ta­lo­kat, akik nem kap­nak je­len­tős szü­lői se­gít­sé­get az ön­ál­ló la­kás­hoz ju­tás­hoz. Ehhez leg­alább száz­ez­res bér­la­kás­ál­lo­mány el­éré­se lenne kí­vá­na­tos. Ezzel a leg­fel­jebb 40-45 éves szak­mun­kás dol­go­zók ne­gye­de-ha­to­da szá­má­ra tar­tó­san meg­fe­le­lő lak­ha­tást le­het­ne biz­to­sí­ta­ni. Ez akkor ér­he­tő el 7-8 év alatt, ha évi 100 mil­li­árd fo­rint­nyi az erre for­dí­tott ki­adás.

La­kás­fel­újí­tá­si jut­ta­tás

A ma­gyar la­kás­rend­szer nyu­ga­ti szem­mel ku­ri­ó­zum­nak te­kint­he­tő, mert csak­nem min­den­ki a saját la­ká­sá­ban lakik. A ma­gán-la­kás­tu­laj­don túl­zott mér­té­ké­nek a ha­tá­sai most üt­köz­nek ki. Ha a nagy át­lag­ról be­szé­lünk, akkor meg kell ál­la­pí­ta­ni, hogy a la­kás­fel­újí­tást el­ha­nya­gol­ják. A la­kás­va­gyon fenn­tar­tá­sá­hoz a tu­laj­do­no­sok je­len­tős há­nya­dá­nak szű­kö­sek a for­rá­sai. Emel­lett a tár­sas­há­zak ese­té­ben ge­ne­rá­ci­ós okok is köz­re­ját­sza­nak. Eze­ken se­gí­te­ni kel­le­ne egy olyan rend­szer­rel, ahol a bent lakó jut­ta­tást kap az ál­ta­la la­kott lakás fel­újí­tá­sá­hoz. Az ilyen jut­ta­tás fel­hal­mo­zó­dá­sa után egy idő­vel bi­zo­nyo­san eljön annak az ideje, hogy az érin­tet­tek maguk kez­de­mé­nye­zik a jut­ta­tott pén­zek éssze­rű fel­hasz­ná­lá­sát: a la­kó­épü­le­tek, la­ká­sok fel­újí­tá­sát.

Ja­va­sol­ha­tó, hogy a fel­újí­tá­si jut­ta­tás az adott lakás fo­lyó­szám­lá­já­ra le­gyen be­fi­zet­ve. A lakó vagy a tu­laj­do­nos erről csak jól meg­ha­tá­ro­zott ese­tek­ben ve­het­ne fel pénzt. A lakás el­adá­sa ese­tén – azzal együtt – az addig fel­hal­mo­zott összeg is el­adás­ra ke­rül­ne. Az új tu­laj­do­nos a fel­hal­mo­zott pénz fö­lött szint­úgy csak akkor ren­del­kez­het­ne, ha az épü­le­tet ta­ta­roz­zák, vagy ő maga a la­kást fel­újít­ja. Azaz a jut­ta­tás „ön­ál­ló éle­tet élne”, el­sza­kad­va még a jut­ta­tás­ban ré­sze­sü­lő sze­mély­től is. Bár a lakás fel­újí­tá­sá­ra fel­hasz­nál­ha­tó lenne, ezt a több­la­ká­sos tár­sas­há­zak­nál akkor cél­sze­rű meg­en­ged­ni, ha az épü­let sta­ti­kai stb. ál­la­ga meg­fe­le­lő­nek mi­nő­sít­he­tő.

A la­ká­sok ese­té­ben ahhoz, hogy a tu­laj­do­no­sok la­kás­fel­újí­tás­ra vál­lal­koz­za­nak, leg­alább egy­mil­lió Ft/lakás fel­gyü­lem­lett összeg kí­vá­na­tos. Ez akkor tel­je­sül 3–4 éves pe­ri­ó­dus alatt, ha 15–25 ezer Ft/hó össze­get elér a jut­ta­tás. A jut­ta­tás a la­kás­kí­ná­la­tot érez­he­tő­en bő­ví­te­né. Így el­ke­rül­he­tő lenne nem­csak a la­kás­árak je­len­tős emel­ke­dé­se, hanem a piaci lak­bé­rek el­fu­tá­sa is. Ek­kép­pen tar­tó­san ol­csón le­het­ne meg­ol­da­ni a lak­ha­tást az or­szág­ban, mi több, vi­szony­lag ked­ve­ző mi­nő­sé­gű la­ká­sok­kal.

A sze­ré­nyebb összeg­ből élő nyug­dí­ja­sok sok­kal ne­he­zeb­ben szán­ják rá ma­gu­kat arra, hogy az adott épü­let(ek) tel­jes fel­újí­tá­sát szor­gal­maz­zák. Félő, hogy 5-10-15 éven belül egyre több vá­ros­ne­gyed­ben a nyug­dí­ja­sok lesz­nek azok, akik egy­faj­ta fel­újí­tás­el­le­nes blok­kot al­kot­nak majd, és ez­ál­tal la­kó­töm­bök, ne­gye­dek nagy há­nya­da kerül el­ha­nya­golt ál­la­pot­ba. Ezért kí­vá­na­tos olyan jö­ve­de­lem­elem be­épí­té­se a nyug­dí­jak mellé, ame­lyet csak la­kás­fel­újí­tás­ra tud­nak fel­hasz­nál­ni.

A jut­ta­tá­sok nagy­ság­rend­je

Kér­dés, hogy az egyes ele­mek ese­té­ben mek­ko­ra az a kri­ti­kus szint, amely mel­lett re­á­li­san vár­ha­tók po­zi­tív ha­tá­sok. Az ál­ta­lunk ja­va­solt ér­té­kek fel­ve­tés­nek te­kint­he­tők; a konk­rét be­ve­ze­tés előtt több elem­nél cél­sze­rű lehet az érin­tet­tek kö­ré­ben rep­re­zen­ta­tív jel­le­gű fel­mé­rés. Kü­lö­nö­sen abban az eset­ben, ha a kor­mány­zat for­rá­sai va­la­me­lyik idő­szak­ban az ál­ta­lunk jel­zett­nél nagy­vo­na­lúbb jut­ta­tá­sok­ra is le­he­tő­sé­get adnak. A 9. évre a ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­mek fel­fut­ná­nak a tel­jes ér­té­kük­re, közel 1440 Mrd Ft/év összeg­re. Ez ekkor a GDP 3%-át tenné ki.¹³ (Itt je­gyez­zük meg, ahhoz, hogy fi­nan­szí­roz­ni le­hes­sen a GDP 3%-át ki­te­vő össze­get az ál­lam­ház­tar­tás­ból, elég csu­pán a GDP 2%-át elérő for­rás. Min­den, a sze­mé­lyek­nek vagy a „la­ká­sok­nak” oda­adott egy fo­rint­ból 40 fil­lér ugyan­is vissza­ván­do­rol az ál­lam­ház­tar­tás­ba. Ez az úgy­ne­ve­zett 40 szá­za­lé­kos „sza­bály”.)

A ki­egé­szí­tő jut­ta­tá­sok mint­egy ne­gye­dé­re az adna fe­de­ze­tet, hogy szi­go­rú­an fenn­tart­ják a nyug­dí­jak ed­di­gi fi­nan­szí­ro­zá­sát: az inf­lá­ci­ós kar­ban­tar­tá­sát. A többi (a ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­mek há­rom­ne­gye­de) azon­ban ak­ko­ra nagy­ság­rend, hogy arra a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás az élő­mun­ka-ará­nyos ter­hek nö­ve­lé­sé­vel nem te­remt­het ele­gen­dő fe­de­ze­tet. Ezért át­cso­por­to­sí­tás­ra van szük­ség az ál­lam­ház­tar­tá­son belül. Leg­cél­sze­rűb­ben a for­gal­mi adók egy ré­szé­nek a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás ré­szé­re való „át­adá­sa” ja­va­sol­ha­tó.¹⁴ A ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­mek­re irá­nyu­ló rá­for­dí­tá­sok éven­kén­ti ala­ku­lá­sát mu­tat­ja be a 2. ábra az el­kö­vet­ke­ző 10 évre vo­nat­ko­zó­an.

Jól lát­ha­tó a 2. áb­rá­ból, hogy a leg­na­gyobb té­telt min­den évben az anyai gyer­mek­fe­de­ze­tű nyug­díj­elem ké­pe­zi, ezt kö­ve­ti idő­vel a nyug­dí­ja­sok­nak jut­ta­tott la­kás­ki­egé­szí­tés (la­kás­fel­újí­tás­ra). A nyug­dí­jak nö­vek­mé­nye ja­vas­la­tunk sze­rint cél­zot­tan erre a két té­tel­re kon­cent­rál­na az el­kö­vet­ke­ző idő­ben, azon túl, hogy ér­vé­nye­sí­te­né az inf­lá­ció kö­ve­té­sét. (2026 után a ki­egé­szí­tő ele­mek össze­ge nem vál­toz­na, mert min­den elem ad­dig­ra tel­jes összeg­gel be­ve­ze­tés­re ke­rül­ne. Ezért zár­tuk az idő­be­li be­mu­ta­tást ezzel az évvel.) A dol­go­zók kö­ré­ben is je­len­tős jö­ve­de­lem­nö­vek­mény ke­let­ke­zik az úgy­ne­ve­zett havi összeg­ben jut­ta­tott la­kás­pót­lék révén (ez az összeg csak a la­kás­ra hasz­nál­ha­tó fel, elő­se­gít­ve egy­út­tal a la­kás­fel­újí­tá­so­kat). A 2. táb­lá­zat szem­lél­te­ti a ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­me­ket asze­rint, hogy kik, mi­lyen fel­té­te­lek­kel, mi­lyen idő­zí­tés­sel, mi­lyen összeg­gel jut­ná­nak azok­hoz.

A gyer­mek érték a nyug­díj­ban

A la­kos­ság pénz­ügyi kul­tú­rá­já­nak hi­á­nyos­sá­gai miatt ke­let­ke­zett fe­szült­sé­gek or­vos­lá­sa jog­gal he­lyez­te elő­tér­be a hosszú távú pénz­ügyi gon­dol­ko­dás­ra irá­nyu­ló prog­ra­mo­kat. Mind­eköz­ben azon­ban túl­zot­tan hát­tér­be szo­rult – de­mog­rá­fi­ai össze­füg­gés­ben is – a re­ál­gaz­da­sá­gi szem­lé­let. Ezt erő­sí­tet­te a pénz­ügyi kul­tú­ra ala­csony szint­je is. Hi­szen köz­gon­dol­ko­dá­sunk­ban a meg­ta­ka­rí­tott pénz­re úgy te­kin­tünk, mint biz­ton­sá­gos cso­mag­meg­őr­zők­ben tar­tott ér­ték­tár­gya­ink­ra. Négy-öt év­ti­zed múl­tán meg­nyí­lik a cso­mag­tar­tó a nyug­díj­ba vo­nu­lók szá­má­ra. Pén­zü­ket tehát nem érin­ti a tör­té­ne­lem zu­ha­ta­ga, tör­té­ne­te­sen pél­dá­ul az, hogy a gyer­mek­vál­la­lás ala­csony szint­je miatt idő­köz­ben je­len­tő­sen le­csök­ken a mun­ka­vég­ző né­pes­ség. Vagy­is – némi le­egy­sze­rű­sí­tés­sel élve – ha ke­ve­sebb az a ter­mék, amit el lehet fo­gyasz­ta­ni, akkor nyil­ván­va­ló, hogy a ge­ne­rá­ci­ók kö­zöt­ti el­osz­tás rend­jé­nek iga­zod­nia kell ehhez. A nyug­díj­ba vo­nu­lók fo­gyasz­tá­sa tehát csak re­la­tív módon de­fi­ni­ál­ha­tó, és nem ab­szo­lút módon. A nyug­díj­ról tehát szük­sé­ges, de nem elég­sé­ges a meg­ta­ka­rí­tá­sok­kal gon­dos­kod­ni. Gon­dos­kod­ni kell a né­pes­ség de­mog­rá­fi­ai és mun­ka­erő­pi­a­ci egyen­sú­lyá­ról is, mert „csak” pénz­ből nem lehet meg­él­ni. A pén­zért ter­mé­ket és a nyug­dí­ja­sok­nak fo­ko­zot­tan szük­sé­ges szol­gál­ta­tó­kat is kell ta­lál­ni, olyan szol­gál­ta­tó­kat, akik koruk, ké­pes­sé­ge­ik és tény­le­ges mun­ká­juk révén ké­pe­sek meg­ter­mel­ni a pénz fe­de­ze­tét.

A nyug­díj­rend­szer szem­pont­já­ból tehát el­sőd­le­ges je­len­tő­sé­gű a ge­ne­rá­ci­ós egyen­súly. Ez azon­ban nem csu­pán szá­mos­sá­got je­lent, hanem a ge­ne­rá­ci­ók kö­zöt­ti erő­for­rá­sok valós áram­lá­sá­ban is egyen­súlyt kell te­rem­te­ni, el­len­ke­ző eset­ben ugyan­is a nyug­dí­ja­sok pénze fe­de­zet­len pénz­ki­áram­lás­ként el­ér­ték­te­le­ne­dik. Egy­sze­rű­en meg­fo­gal­maz­va: ez azt je­len­ti, hogy a nyug­díj­hoz gyer­mek is kell. A nyug­díj­nak tehát ket­tős fe­de­ze­te szük­sé­ges: nyug­díj­já­ru­lé­kok for­má­já­ban (ami lehet szo­ci­á­lis hoz­zá­já­ru­lás is, egyéb nyug­díj célú meg­ta­ka­rí­tás) kép­zett for­rá­sok, más­fe­lől a de­mog­rá­fi­ai fe­de­zet, a nyug­díj­ba vo­nu­lók he­lyé­be lépő mun­ka­vál­la­lók. A je­len­le­gi nyug­díj­rend­szer mél­tány­ta­la­nul le­ér­té­ke­li a gyer­me­ket a tény­le­ges nyug­díj­ki­fi­ze­té­sek­ben. Ma az összes nyug­díj mint­egy 2 szá­za­lé­ká­val is­me­ri el a rend­szer azt, hogy a nyug­dí­jas a nyug­díj gyer­mek­fe­de­ze­té­ért je­len­tős erő­fe­szí­té­se­ket tett. Hol­ott a gyer­mek­re for­dí­tott be­fek­te­tés ha­son­ló nagy­sá­gú, mint a ke­re­ső­te­vé­keny­ség­gel biz­to­sí­tott já­ru­lék­be­fek­te­tés. Köz­gaz­da­sá­gi gon­dol­ko­dá­sunk­tól ide­gen az, hogy mé­rics­kél­jük, mennyi­be kerül egy gyer­mek. Ez azt a po­zi­tív ér­ték­vi­lá­got tük­rö­zi, amely szá­má­ra a gyer­mek­vál­la­lás ér­té­ke ma­ga­sabb rendű érték, mint amit a min­den­na­pi anya­gi vi­lá­gunk kép­vi­sel. Ennek azon­ban nem mond el­lent, hogy a gyer­mek­re for­dí­tott ki­adá­sok­hoz is erő­for­rás kell. Ennek az erő­for­rás­nak a szám­ba­vé­te­le tehát szin­tén fon­tos. Ezzel pró­bál­koz­tunk meg, vagy­is azzal, hogy a ren­del­ke­zés­re álló sta­tisz­ti­kák alap­ján össze­rak­juk, mennyi­be kerül egy csa­lád­nak a gyer­mek. Ter­mé­sze­te­sen azt is fi­gye­lem­be vet­tük, hogy a gyer­mek­ne­ve­lés­hez az állam is hoz­zá­já­rul, igaz, hogy ennek for­rá­sa a fel­nőt­tek, adott eset­ben a csa­lád fel­nőtt tag­ja­i­nak ál­lam­hoz tör­té­nő be­fi­ze­té­se.

A ge­ne­rá­ci­ós kap­cso­la­tok két ti­pi­kus szín­te­re a csa­lád és az ál­lam­ház­tar­tás. A gyer­mek­vál­la­lás ti­pi­ku­san csa­lád­ban (élet­tár­si kap­cso­la­to­kat is ide­szá­mít­va) tör­té­nik. A gyer­mek mind­két szü­lő­jé­nek el­tar­tá­si kö­te­le­zett­sé­ge van a gyer­mek­kel szem­ben, amit válás ese­tén a bí­ró­ság által meg­ítél­he­tő gyer­mek­tar­tá­si kö­te­le­zett­ség is fém­je­lez. A ge­ne­rá­ci­ós re­pro­duk­ció¹⁵ szem­pont­já­ból ezért in­do­kolt a két­szü­lős, két­gyer­me­kes csa­lá­di min­tát ala­pul venni. A gyer­mek költ­sé­gét hazai vi­szo­nyok­ra ké­szí­tett mo­del­lel szá­mí­tot­tuk ki, mely­ben a kö­vet­ke­ző pa­ra­mé­te­rek van­nak:

A csa­lád ház­tar­tá­si költ­sé­ge­it (pénz és munka) össze­sí­tet­tük, majd ezek után osz­tot­tuk le a gye­re­kek­re a költ­sé­ge­ket a sta­tisz­ti­ká­ban el­fo­ga­dott mód­szer sze­rint. E sze­rint egy fel­nőtt – mint fo­gyasz­tói egy­ség – egy­nek szá­mít, a gyer­mek azon­ban ke­ve­seb­bet fo­gyaszt, ezért fo­gyasz­tói ér­té­ke 0,6. Ezek sze­rint egy két­szü­lős, két­gyer­me­kes csa­lád 3,2 fo­gyasz­tói egy­ség (2-szer 1 és két­szer 0,6 össze­ge). Egy gyer­mek ré­sze­se­dé­sét a csa­lád összes fo­gyasz­tá­sá­ban ennek a lo­gi­ká­nak meg­fe­le­lő­en szá­mí­tot­tuk ki. Így ju­tot­tunk egy­ne­gyed he­lyett egy­ötöd­nél is ki­sebb gyer­me­ki ré­sze­se­dés­re (ahogy 0,6 „ré­sze­se­dik” a 3,2-ben, azaz 18,7%-ban).

Arra az ered­mény­re ju­tot­tunk, hogy egy gyer­mek költ­sé­ge, hazai át­la­gos ne­ve­lé­si, is­ko­lá­zott­sá­gi fel­té­te­lek mel­lett, 46,7 mil­lió fo­rint. Ez – mint a 3. ábra is mu­tat­ja – át­lag­ban éven­te több mint 2 mil­lió fo­rin­tot je­lent.

Az is lát­ha­tó a 3. áb­rá­ból, hogy a költ­sé­gek mint­egy 60 szá­za­lé­kát köz­vet­le­nül a csa­lá­dok, 40 szá­za­lé­kát az állam állja (az adó­ban ér­vé­nye­sít­he­tő gye­rek­ked­vez­ményt is a szü­lők hoz­zá­já­ru­lá­sá­nak te­kin­tet­tük). Külön vizs­gál­tuk azt is, mi­lyen főbb té­te­lek te­szik ki a gyer­me­kek­re for­dí­tott rá­for­dí­tá­so­kat (a mun­kát is annak te­kint­ve). A rá­for­dí­tá­sok három nagy té­te­le a szü­lők ke­re­se­té­ből a gyer­me­kek­re for­dí­tott pénz­ki­adá­sok,

a szü­lői mun­ka­rá­for­dí­tá­sok és az ok­ta­tás. Ez a három tétel teszi ki az összes rá­for­dí­tás több mint 80 szá­za­lé­kát. Fel­tű­nő az ok­ta­tá­si ki­adá­sok ki­emel­ke­dő súlya, az összes rá­for­dí­tás közel 30 szá­za­lé­kát teszi ki.

Itt je­gyez­zük meg, hogy az ál­ta­lunk szá­mí­tott költ­sé­gek csak a folyó költ­sé­ge­ket tar­tal­maz­zák. Ebből a meg­kö­ze­lí­tés­ből nem lát­ha­tó, hogy a gyer­me­kek vál­la­lá­sá­hoz bi­zo­nyos lak­ha­tá­si fel­té­te­lek is tar­toz­nak. Nem kö­ve­ti ez a szá­mí­tás a la­kás­sal kap­cso­la­tos be­ru­há­zá­si ki­adá­sok ter­hét, to­váb­bá a la­kás­fel­újí­tá­sok és la­kás­bő­ví­tés ter­hét sem. Le­von­hat­juk tehát a kö­vet­kez­te­tést, hogy egy tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si re­form egyik ki­emel­ke­dő­en fon­tos szem­pont­ja­ként ér­vé­nye­sí­ten­dő a gyer­mek­vál­la­lás­nak mint ér­ték­ter­me­lő te­vé­keny­ség­nek az el­is­me­ré­se. A ge­ne­rá­ci­ós erő­for­rás áram­lá­sá­ban tehát a gyer­me­kek által meg­ter­melt érték (pél­dá­ul a be­fi­ze­tett szo­ci­á­lis hoz­zá­já­ru­lás) egy ré­szé­vel a szü­lők ér­ték­ter­me­lé­sét kell el­is­mer­ni, vi­szo­noz­ni; ja­vas­la­tunk sze­rint gyer­mek­fe­de­ze­tű nyug­díj­jal, mely 65 év fe­let­ti édes­anyák ese­té­ben gye­re­ken­ként ha­von­ta 15 ezer fo­rin­tot je­len­te­ne. Ez két­gyer­me­kes anya ese­té­ben az anyai nyug­díj közel felét tenné ki, pon­to­sab­ban a nor­mál öreg­sé­gi nyug­dí­ju­kon felül még közel fe­le­ak­ko­ra össze­get kap­ná­nak plusz­ban ezen a címen az anyák.

A ki­egé­szí­tő ele­mek­kel ja­ví­tott mo­dell vár­ha­tó ered­mé­nyei

Rövid távú struk­tu­rá­lis ha­tá­sok

A vál­toz­ta­tá­sok el­sőd­le­ges ho­za­ma az lehet, hogy nyu­ga­ti bér­kí­ná­lat­tal szem­ben jóval ver­seny­ké­pe­seb­bé válik a hazai mun­ka­vál­la­lás:

A vál­toz­ta­tá­sok re­mél­he­tő leg­fon­to­sabb ha­tá­sa ket­tős lehet: amel­lett, hogy nem nőne to­vább a Nyu­ga­ton dol­go­zók 300-350 ezres száma,¹⁶ re­mél­he­tő­en erő­söd­ne a gye­rek­vál­la­lá­si haj­lan­dó­ság is.

Hosszabb távú struk­tu­rá­lis ha­tá­sok

A kis-, il­let­ve fi­a­tal gyer­me­kes anyák fog­lal­koz­ta­tá­si kö­rül­mé­nye­i­nek ja­vu­lá­sa azzal, hogy a gyer­mek 12 éves ko­rá­ig igény­be ve­het­nék az anyák a ked­vez­mé­nye­ket. Még na­gyobb lép­té­kű hatás vár­ha­tó a gyer­mek­fe­de­ze­tű nyug­díj­elem be­ve­ze­té­sé­től. Az je­len­tő­sen hoz­zá­já­rul­na a nyug­díj­rend­szer szem­pont­já­ból na­gyon ne­ga­tív de­mog­rá­fi­ai fo­lya­ma­tok meg­for­dí­tá­sá­hoz, a nyug­díj de­mog­rá­fi­ai fe­de­zett­sé­gé­nek ja­vu­lá­sá­hoz. A gyer­mek­vál­la­lás el­is­me­ré­se a nyug­díj­ban a tb jö­vő­be­li biz­ton­sá­gá­ért (ará­nyos el­tar­tó-el­tar­tott arány) ho­zott erő­fe­szí­té­se­ket mu­tat­ná, a gyer­me­ket így a tb-ben is érték rang­já­ra emeli.

Az egész­ség­ügyi kassza na­gyobb sta­bi­li­tá­sa

Sze­ren­csés, hogy el­fo­gad­ták az egész­ség­ügyi bér­eme­lé­si prog­ra­mot. Ez ugyan­is az el­lá­tá­si szín­vo­na­lat érez­he­tő­en képes ja­ví­ta­ni. Fon­tos ki­emel­ni, hogy az egész­ség­ügyi ki­adá­so­kat je­len­tő­sen emel­he­ti az idő­sebb né­pes­ség szá­má­nak vár­ha­tó emel­ke­dé­se.

Míg a nyug­díj-fi­nan­szí­ro­zás­nál egy­ér­tel­mű, hogy a kö­vet­ke­ző mint­egy 10-20 év kellő be­vé­te­le ér­de­ké­ben éssze­rű újí­tá­sok­ra van szük­ség, addig az egész­ség­ügy rö­vi­debb távra is ki­szá­mít­ha­tó. Ezért cél­sze­rű, hogy a be­vé­te­li és a ki­adá­si oldal egy­be­kap­cso­lá­sá­val zárt rend­szer­ként mű­köd­jön az egész­ség­ügyi kassza, gaz­dál­kod­jon csak a já­ru­lé­ka­i­ból.

Ja­vas­lat az ön­já­ró­vá té­tel­re: A jö­ve­dé­ki adók­ból a do­hány­ter­mé­kek és a sze­szes ita­lok utáni adó­kat át kel­le­ne irá­nyí­ta­ni az egész­ség­ügyi kasszá­ba. Ezen túl­me­nő­en pedig a szo­ci­á­lis hoz­zá­já­ru­lá­si adó­ból 4 szá­za­lék­pon­tot kel­le­ne az egész­ség­ügyi alap be­vé­te­lé­nek nyil­vá­ní­ta­ni, vissza­ala­kít­va azt já­ru­lék­ká. Az egész­ség­ügyi kassza ön­já­ró­vá té­te­lét kö­ve­tő­en 3 évvel egy ala­pos ér­té­ke­lést kel­le­ne tar­ta­ni az or­vo­si bé­rek­ről, jut­ta­tá­sok­ról: elég­sé­ges volt-e a 2016–2019. évi meg­eme­lé­sük ahhoz, hogy meg­in­dul­jon és egész­sé­ges mér­té­kű le­gyen a ma­gyar or­vo­sok vissza­ván­dor­lá­sa. Ha nem, akkor a kassza be­vé­te­le­i­hez to­váb­bi össze­ge­ket kel­le­ne át­cso­por­to­sí­ta­ni.

A mo­dell vár­ha­tó po­zi­tív ha­tá­sa: a nyug­díj­emel­ge­té­sek he­lyett az egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tá­sok ja­vu­ló mi­nő­sé­ge és el­ér­he­tő­sé­ge. Ennek vi­tat­ha­tat­lan ered­mé­nyei len­né­nek: egy­részt el­ke­rül­he­tő­ek len­né­nek a hosszú bér­eme­lés­men­tes idő­sza­kok, más­részt az is, hogy egyes kór­há­zak vissza­té­rő­en kény­szer­hely­zet okoz­ta pénz­ügyi men­tő­ak­ci­ók­ra ala­poz­zák a gaz­dál­ko­dá­su­kat.

A jö­ve­de­lem­szer­ke­zet ja­vu­lá­sa

A ta­nul­má­nyunk­ban be­mu­ta­tott tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si ki­egé­szí­tő ele­mek át­ren­de­zik a jö­ve­de­lem­nö­ve­ke­dés szer­ke­ze­tét: el­sőbb­sé­get ad a ver­seny­szek­tor­ban dol­go­zók jö­ve­de­lem­nö­ve­ke­dé­sé­nek, ezt kö­ve­tik az egész­ség­ügy­ben dol­go­zók, majd az ok­ta­tás és a többi ál­la­mi szol­gál­ta­tás te­rü­le­tén dol­go­zók jö­ve­del­mé­nek emel­ke­dé­se. A nyug­dí­ja­sok jö­ve­del­me ele­in­te le­ma­rad az ál­la­mi dol­go­zók­tól (pl. ok­ta­tá­si szek­to­ré­tól), majd né­hány év után mint­egy ennek a szek­tor­nak a di­na­mi­ká­ját venné fel.

Lesz-e for­rás, mek­ko­ra a vár­ha­tó ál­la­mi be­vé­tel- és ki­adás­nö­ve­ke­dés?

A nö­ve­ke­dés­ből adódó ál­la­mi be­vé­te­le­ket (adók, já­ru­lé­kok), húsz­éves pe­ri­ó­dus­ra szá­mít­va, szem­be­ál­lí­tot­tuk egy ta­ka­ré­ko­san köl­te­ke­ző állam fel­tét­le­nül in­do­kolt ki­adá­sa­i­val (úgy, hogy in­do­kolt­nak el­ső­sor­ban a bérek emel­ke­dé­sét tar­tot­tuk). A szo­ká­sos be­vé­te­lek és ki­adá­sok kü­lön­bö­ze­te­ként éven­kén­ti kö­ve­tés­sel „be­vé­te­li több­le­tet” kap­tunk.¹⁷ 2018–2021-ben 3,5%-os GDP-nö­ve­ke­dés­sel szá­mol­tunk, 2022–2024-ben pedig 3%-os rá­tá­val, fi­gye­lem­be véve a 2017–2022. évi já­ru­lék­csök­ken­tés di­na­mi­zá­ló ha­tá­sát.¹⁸ 2025-től a nö­ve­ke­dé­si ütem 2% (lásd a de­mog­rá­fi­ai szer­ke­zet rom­lá­sát). A szá­mí­tá­si mo­dell­ben nem szá­mol­tunk inf­lá­ci­ó­val. A „be­vé­te­li több­le­tek” a leg­fon­to­sabb adó- és já­ru­lék­be­vé­te­lek­nek a bá­zis­ér­ték (10 614 Mrd Ft, 2017¹⁹) fe­let­ti több­le­tét mu­tat­ják. GDP-ará­nyo­san emel­ked­nek az adók, já­ru­lé­kok. Ki­vé­tel ez alól az első 3 év, ami­kor a bér­ará­nyos el­vo­ná­sok a bér­tö­meg di­na­mi­ká­já­val emel­ked­nek (évi 6%-kal, azaz meg­ha­lad­ja a GDP emel­ke­dé­sét). Ezt kö­ve­tő­en az egyes évek­re több­let­ki­adás­ként be­ál­lí­tot­tuk a ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­mek fi­nan­szí­ro­zá­si igé­nyét, azok fo­ko­za­tos be­ve­ze­té­sét fel­té­te­lez­ve. Így a ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­mek fi­nan­szí­roz­ha­tók az em­lí­tett be­vé­te­li több­let­ből.

A 6. ábra mu­tat­ja, hogy a bá­zis­év­hez (2017-hez) ké­pest adódó be­vé­te­li több­le­tek mire for­dí­tód­nak.

Nos, a sza­ba­don fel­hasz­nál­ha­tó összeg ér­té­ke az 1–3. évek­ben több mint két­száz­mil­li­árd fo­rint­ról csök­ken le, majd a 4–9. évek­ben nulla kö­rü­li. A 10. évtől pedig évi 120-130 Mrd Ft-tal emel­ke­dik a sza­ba­don fel­hasz­nál­ha­tó összeg, míg­nem a 19–20. évben már évi 1300 mil­li­árd Ft lesz az ér­té­ke (ez az ak­ko­ri GDP 2,5%-a).

Fon­tos azt is meg­je­gyez­ni, hogy a ja­va­solt ki­egé­szí­tő ele­mek né­hány év múlva nö­ve­ke­dé­si im­pul­zust is adnak majd a gaz­da­ság­nak, min­de­nek­előtt a la­kás­fel­újí­tá­si te­vé­keny­ség­nek a há­rom-négy­sze­re­sé­re való fel­fu­tá­sa révén. Je­len­tős la­kás­fel­újí­tás hi­á­nyá­ban sze­rin­tünk 2025-től csu­pán 1–1,5 szá­za­lé­kos lenne a nö­ve­ke­dé­si ütem (az ál­ta­lunk fel­té­te­le­zett – és a kon­ver­gen­cia­prog­ram által su­gallt – 2 szá­za­lék he­lyett).²²

A prog­nosz­ti­zá­lás­hoz fi­gye­lem­be vett nö­ve­ke­dé­si ütem egy nem túl op­ti­mis­ta for­ga­tó­köny­vet ír le 2024 után. A va­ló­ság­ban el­kép­zel­he­tő ennél ked­ve­zőbb kép is. To­váb­bi szem­pont, hogy a ki­egé­szí­tő tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si ele­mek ja­va­solt be­ik­ta­tá­sa egy­ál­ta­lán nem ve­szé­lyez­te­ti a paksi be­ru­há­zás meg­va­ló­sí­tá­sát.²³

A ja­va­solt három elem rend­szer­szin­tű vál­toz­ta­tást vinne a nyug­díj­rend­szer­be, és ezzel hoz­zá­já­rul­na a de­mog­rá­fi­ai egyen­súly­hoz (több aktív korba lépő gyer­mek nö­ve­ked­ne fel) és a mun­ka­ké­pe­sek mun­ka­idő­alap­já­nak jobb ki­hasz­ná­lá­sá­hoz. Ez utób­bit azért, mert szor­gal­maz­ná a szak­kép­zett mun­ka­vál­la­lók szá­má­nak nö­ve­ke­dé­sét és egy­ben az itt­ho­ni mun­ka­vég­zést, to­váb­bá se­gí­te­né a kül­föl­di mun­ka­vál­la­lás po­zi­tí­vu­ma­i­nak hazai be­csa­tor­ná­zá­sát is. Az idős­ko­ri ak­ti­vi­tás – mun­ka­erő­pi­a­ci és ge­ne­rá­ci­ós se­gít­ség­nyúj­tá­sok for­má­já­ban – egész­sé­ge­sebb élet­for­mát ala­kít ki mind­egyik érin­tett ge­ne­rá­ci­ó­ban. Egy, a ma­i­hoz ké­pest ke­vés­bé cik­li­kus kar­ri­er­pá­lya és a ge­ne­rá­ci­ók kö­zöt­ti vi­szo­nos­sá­gi kap­cso­la­tok ja­vu­lá­sa azt ered­mé­nye­zi, hogy a ke­ve­sebb is több lehet. Azaz, a kí­vánt gyer­me­kek meg­szü­let­nek, még­sem nő a fe­szült­ség a szü­lők mun­ka­erő­pi­a­ci és de­mog­rá­fi­ai ak­ti­vi­tá­sa kö­zött. Még­pe­dig azért nem, mert javul a ge­ne­rá­ci­ók kö­zöt­ti for­rás­áram­lás: a gyer­me­kek­től szár­ma­zó anyai nyug­díj révén, il­let­ve for­dí­tott irány­ban a je­len­tős se­gít­sé­get je­len­tő „grand­pa­rent­ing”, uno­ká­zás révén. Mind­ez je­len­tő­sen ja­vít­ja a gyer­mek­vál­la­lás kö­rül­mé­nye­it. A mun­ka­vál­la­ló­hoz pedig – ez is fon­tos mon­dan­dó­ja az írá­sunk­nak – tár­sí­ta­ni szük­sé­ges a la­kást is, mert annak hi­á­nyá­ban éppen el­len­ke­ző lehet a mun­ka­idő­alap ki­hasz­nált­sá­gát meg­ha­tá­ro­zó fo­lya­mat irá­nya: a mun­ka­vál­la­lá­si kor­ban lévők el­il­lan­hat­nak a hazai te­rep­ről, ami meg­kér­dő­je­le­zi a nyug­dí­jak fe­de­ze­tét és ezzel az idős­ko­rú­ak meg­él­he­té­si biz­ton­sá­gát.