Össze­fog­la­lás

A könyv át­te­kin­tést ad a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak fej­lő­dés­tör­té­ne­té­ről, be­mu­tat­ja és össze­ha­son­lít­ja a kö­te­le­ző tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás kü­lön­bö­ző mo­dell­je­it. Ki­emel­ten fog­lal­ko­zik a mű a ma­gyar nyug­díj­rend­szer kö­zel­múlt­be­li re­form­ja­i­val és azok ha­tá­sa­i­val – kü­lö­nös te­kin­tet­tel a ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­rak­ra –, va­la­mint ehhez kap­cso­ló­dó­an az ál­la­mi nyug­díj­rend­szer fenn­tart­ha­tó­sá­gá­nak kér­dé­sé­vel.

Re­view of the Book En­tit­led Fi­nan­ces of So­ci­al Ins­urance

Sum­ma­ry

The book gives an over­view of the de­ve­lop­ment of the fi­nanc­ing so­ci­al in-su­rance, expla­ins and com­pa­res the dif­fe­rent mo­dels of man­da­to­ry so­ci­al ins­urance. The re­cent re­forms in the Hun­ga­ri­an pen­si­on sys­tem and their ef­fects are dis­cus­sed in de­ta­il – with spe­ci­al re­gard to man­da­to­ry pri­vate pen­si­on funds –, along with the sus­ta­i­na­bi­lity of the pub­lic pen­si­on sys­tem.

A tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás té­ma­kö­ré­ben el­is­mert szak­te­kin­tély­nek szá­mí­tó szer­ző a ko­ráb­bi, ha­son­ló té­má­jú ki­ad­vá­nyok­nál tel­je­sebb körű, egy­sé­ge­sebb szem­lé­le­tű, gaz­da­gabb tény­anyag­ra épülő művet kí­vánt lét­re­hoz­ni a könyv meg­írá­sá­val. A szo­ci­á­lis el­lá­tá­sok és a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak fej­lő­dé­sét, kon­cep­ci­o­ná­lis vál­to­zá­sa­it mu­tat­ja be annak ér­de­ké­ben, hogy a na­gyobb mér­té­kű át­ala­ku­lá­sok te­kin­te­té­ben dön­tés­ho­zói po­zí­ci­ó­ban lévők szá­má­ra tám­pon­tot nyújt­son a fo­lya­ma­tok elem­zé­sé­vel, a ko­ráb­bi és a je­len­le­gi rend­sze­rek, va­la­mint a le­het­sé­ges jö­vő­be­ni al­ter­na­tí­vák elő­nye­i­nek és hát­rá­nya­i­nak fel­tá­rá­sá­val. Ki­emelt célja, hogy is­mer­tes­se a leg­újabb hazai és nem­zet­kö­zi re­le­váns ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ket, rész­le­te­sen fog­lal­koz­zon a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak el­mé­le­ti hát­te­ré­vel is, de el­ső­sor­ban a tény­le­ge­sen mű­kö­dő mo­del­lek­hez kap­cso­ló­dó gya­kor­la­ti kér­dé­sek­re adjon vá­laszt.

A kötet első ré­szé­ben át­fo­gó át­te­kin­tést ka­punk a szo­ci­á­lis gon­dos­ko­dás, a szo­ci­á­lis el­lá­tá­sok ki­ala­ku­lá­sá­ról, fej­lő­dés­tör­té­ne­té­ről. Az ős­kor­tól kez­dő­dő és a kö­zép­kor vé­gé­ig tartó idő­uta­zás során a ré­gé­sze­ti le­le­tek és a ko­ra­be­li for­rá­sok alap­ján be­te­kin­tést nyer­he­tünk a le­tűnt idők min­den­nap­ja­i­ba, megismerkedhe­ tünk az ak­ko­ri or­vo­si el­lá­tá­sok­kal, a sze­gé­nyek­kel, ár­vák­kal, öz­ve­gyek­kel, rok­kan­tak­kal való tö­rő­dés kü­lön­bö­ző for­má­i­val. Is­mer­te­ti az ókori zsidó, egyip­to­mi, me­zo­po­tá­mi­ai, görög, római, in­di­ai, majd a kö­zép­ko­ri bi­zán­ci, isz­lám, kínai ál­lam­szer­ve­ze­tek és a ka­to­li­kus egy­ház által nyúj­tott szo­ci­á­lis el­lá­tá­so­kat, utób­bin belül külön ki­emel­ve a ma­gyar vo­nat­ko­zá­so­kat, így Szent Er­zsé­bet és a sokak szá­má­ra alig is­mert Szent Pi­ros­ka te­vé­keny­sé­gét, aki bi­zán­ci csá­szár­né­ként olyan kór­ház­komp­le­xu­mot ho­zott létre, amely a ké­sőb­bi­ek­ben min­tá­ul szol­gált a ha­son­ló arab és ke­resz­tény in­téz­mé­nyek­nek.

A kö­vet­ke­ző fe­je­zet a kö­te­le­ző tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás ki­ala­ku­lá­sát, fej­lő­dé­sét veszi sorra a késő kö­zép­ko­ri és új­ko­ri előz­mé­nyek után. Be­mu­tat­ja a klasszi­kus­nak te­kint­he­tő bis­mar­cki rend­szert, az 1917-es for­ra­da­lom után lét­re­ho­zott és a 2. vi­lág­há­bo­rú után Ma­gyar­or­szá­gon is át­vett szov­jet mo­dellt, a New Deal ke­re­té­ben meg­al­ko­tott ame­ri­kai tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si tör­vényt, a maga ne­mé­ben út­tö­rő­nek szá­mí­tó új-zél­an­di se­gé­lye­zé­si rend­szert. A szer­ző rész­le­te­sen tag­lal­ja a Be­ve­ridge-ter­vet, majd fog­lal­ko­zik a svéd és az eu­ró­pai jó­lé­ti ál­lam­mal, az an­gol­szász, az észa­ki, a kon­ti­nen­tá­lis és a me­di­ter­rán mo­del­lel, be­mu­tat­va az eu­ró­pai jó­lé­ti állam ha­gyo­má­nyos fel­fo­gá­sát és az ebből ki­fej­lő­dött re­form­tö­rek­vé­se­ket, végül szó esik a mun­ka­ala­pú szo­ci­á­lis mo­del­lek­ről és prog­ra­mok­ról.

Külön fe­je­zet fog­lal­ko­zik az egész­ség­ügyi el­lá­tá­sok és a kö­te­le­ző tár­sa­da­lom-biz­to­sí­tás ma­gyar fej­lő­dés­tör­té­ne­té­vel, amely az Ár­pád-ko­ri előz­mé­nyek­től ki­in­dul­va a fel­vi­dé­ki bá­nyász­kö­zös­sé­gek által ala­pí­tott bá­nya­társ­lá­dá­kon (a mai egész­ség- és ön­se­gé­lye­ző pénz­tá­rak elő­dei) és a 19. szá­za­di mun­kás­egy­le­te­ken át az OTI és az SZTK lét­re­ho­zá­sá­ig ter­je­dő fo­lya­ma­tot mu­tat­ja be, ki­tér­ve a meg­ha­tá­ro­zó tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si tör­vé­nyek­re.

A nem­ze­ti nyug­díj­rend­sze­rek fel­épí­té­sé­vel és fi­nan­szí­ro­zá­sá­val fog­lal­ko­zó rész – mint­egy el­mé­le­ti meg­ala­po­zás­ként – is­mer­te­ti az OECD-or­szá­gok­ban mű­kö­dő nyug­díj­rend­sze­rek főbb szem­pon­tok sze­rin­ti ka­te­go­ri­zá­lá­sát, és az or­szá­gok ka­te­gó­ri­ák­ba so­ro­lá­sát is el­vég­zi. Ezt kö­ve­ti a nyug­díj­rend­sze­rek elem­zé­sé­hez fel­hasz­nált kü­lön­bö­ző nyug­díj­mo­del­lek rend­szer­ta­na, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a mo­del­lek erős­sé­ge­i­re és gyen­ge­sé­ge­i­re. A könyv egyik köz­pon­ti té­má­já­nak fel­ve­ze­té­se­ként, a szer­ző rész­le­te­sen is­mer­te­ti a több or­szág, köz­tük ha­zánk szá­má­ra pél­da­ként szol­gá­ló, a tő­ke­fe­de­ze­ti elven mű­kö­dő ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­rak­ra épülő, el­hí­re­sült chi­lei nyug­díj­re­for­mot és annak ha­tá­sa­it az ál­la­mi költ­ség­ve­tés­re, va­la­mint a pénz­tár­ta­gok megtakarításai­ ra. Fel­idé­zi a va­la­mi­vel ké­sőbb be­ve­ze­tett ar­gen­tin mo­dellt és annak a chi­lei mo­del­lel közös, va­la­mint az attól el­té­rő jel­lem­ző­it. A fe­je­zet záró ré­szé­ben be­te­kint­he­tünk abba a fo­lya­mat­ba, amely a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő évek­ben, az önkéntes­ köl­csö­nös pénz­tá­rak meg­je­le­né­se után el­ve­ze­tett a ma­gyar­or­szá­gi nyug­díj­re­form­hoz, a ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­rak 1997 utáni lét­re­ho­zá­sá­hoz.

A mű egyik sa­rok­pont­ja a ma­gyar nyug­díj­re­form meg­ala­po­zott­sá­gá­nak és si­ke­res­sé­gé­nek, va­la­mint a ma­gán­nyug-díj­pénz­tá­ri rend­szer 2010-es át­ala­kí­tá­sa in­do­kolt­sá­gá­nak a meg­íté­lé­se. Ehhez kap­cso­ló­dó­an a szer­ző elő­ször is­mer­te­ti a ké­sőbb No­bel-dí­jat ka­pott Jo­seph E. Stig­litz és Peter R. Or­szag által a ki­lenc­ve­nes évek végén ké­szí­tett ta­nul­mányt, amely a chi­lei re­form nyo­mán át­ala­kí­tott nyug­díj­biz­to­sí­tá­si rend­sze­rek­ről ki­ala­kult, köz­ke­le­tű 10 mak­ro­gaz­da­sá­gi, mik­ro­gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai-gaz­da­sá­gi vé­le­ke­dést vette gór­cső alá: az ese­tek több­sé­gé­ben eze­ket nem si­ke­rült té­nyek­kel alá­tá­masz­ta­ni, sőt né­hány­nál ki­de­rült, hogy az ál­lí­tás­nak éppen az el­len­ke­ző­je az igaz. Az ar­gen­tin nyug­díj­rend­szer pri­va­ti­zá­ci­ó­já­nak, majd az or­szág 2001-es pénz­ügyi csőd­je után vég­re­haj­tott ál­la­mo­sí­tás­nak a költ­ség­ve­té­si hi­ány­ra gya­ko­rolt ha­tá­sai alap­ján a szer­ző meg­ál­la­pít­ja, hogy a ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­ri rend­szer be­ve­ze­té­se kö­vet­kez­té­ben ki­ala­kult költ­ség­ve­té­si de­fi­cit nél­kül, né­hány évet le­szá­mít­va, gya­kor­la­ti­lag nem lett volna hiány a bü­dzsé­ben. Így a pénz­ügyi vál­ság ki­ala­ku­lá­sá­ban is döntő sze­re­pe volt a re­form­nak, amely ezen túl­me­nő­en a la­kos­ság kö­ré­ben meg­lé­vő le­fe­dett­ség csök­ke­né­sé­vel is járt, kü­lö­nö­sen a leg­sze­gé­nyeb­bek kö­ré­ben, to­váb­bá a pénz­tá­ri ho­za­mok nagy­mér­té­kű vo­la­ti­li­tást mu­tat­tak. A pénz­tá­rak ál­la­mo­sí­tá­sát kö­ve­tő­en vi­szont je­len­tő­sen csök­kent az ál­lam­adós­ság, rá­adá­sul éppen 2009-ben, ami­kor a pénz­ügyi vál­ság ha­tá­sá­ra a világ leg­több or­szá­gá­ban éppen el­len­ke­ző irá­nyú fo­lya­ma­tok zaj­lot­tak le.

Az ar­gen­tin ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­ri rend­szer ál­la­mo­sí­tá­sa azért kü­lö­nö­sen ér­de­kes Ma­gyar­or­szág szem­pont­já­ból, mert a szer­ző vé­le­mé­nye sze­rint 2010 előtt a ma­gyar kor­mány előtt is nyit­va állt ez a le­he­tő­ség, ám a dön­tés­ho­zók nem ezt a meg­ol­dást vá­lasz­tot­ták, hanem az IMF-hez for­dul­tak, és az ál­lam­csőd el­ke­rü­lé­se ér­de­ké­ben fel­vet­ték a mint­egy 25 mil­li­árd dol­lá­ros hi­telt, mi­köz­ben Ar­gen­tí­ná­ban éppen az ál­la­mo­sí­tás tette le­he­tő­vé, hogy ne kell­jen ilyen lé­pés­hez fo­lya­mod­ni­uk.

A könyv rész­le­te­sen is­mer­te­ti azo­kat a fo­lya­ma­to­kat, ame­lyek odáig ve­zet­tek, hogy az Or­bán-kor­mány 2010 végén vég­re­haj­tot­ta azt, amit már elő­dei is meg­te­het­tek volna, vagy­is gyö­ke­re­sen át­ala­kí­tot­ta a ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­ri rend­szert. A szer­ző in­dok­lás­sal alá­tá­maszt­va fel­so­rol­ja a ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­ri rend­szer hi­bá­it, hi­á­nyos­sá­ga­it. Ilyen­nek te­kin­ti töb­bek kö­zött azt, hogy a nem meg­fe­le­lő tá­jé­koz­ta­tás, a vár­ha­tó hát­rá­nyok, koc­ká­za­tok egy ré­szé­nek nem kellő mér­té­kű hang­sú­lyo­zá­sa kö­vet­kez­té­ben, a rend­szer be­ve­ze­té­se­kor sok olyan ember is taggá vált, aki­nek a nyug­dí­jig vár­ha­tó­an hát­ra­lé­vő ideje miatt re­á­li­san nem le­he­tett esé­lye arra, hogy a meg­ta­ka­rí­tá­sa kom­pen­zál­ja az ál­la­mi nyug­díj kieső ré­szét. Vé­le­mé­nye sze­rint nem vet­ték fi­gye­lem­be, hogy a be­ve­ze­tést azok­nak az or­szá­gok­nak aján­lot­ták, ame­lyek ala­csony adós­ság­ál­lo­mánnyal ren­del­kez­nek, te­kin­tet­tel arra, hogy a tagok után fi­ze­ten­dő nyug­díj­já­ru­lék mint­egy ne­gye­dét a pénz­tá­rak­ba utal­ják, a fel­osz­tó-ki­ro­vó rend­szer lé­nye­gé­ből adó­dó­an, a nyug­díj­ki­adá­sok fe­de­ze­tét ké­pe­ző folyó be­vé­te­lek je­len­tő­sen le­csök­ken­nek, az így ke­let­ke­zett hi­ányt pedig a költ­ség­ve­tés­nek kell ki­pó­tol­nia, amely év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül nö­ve­li az ál­lam­adós­sá­got mind­ad­dig, amíg a pénz­tár­ta­gok nyug­díj­ba nem men­nek. Az át­ala­kí­tás mel­lett szóló érv­ként em­lí­ti, hogy a hosszú távú pénz­tá­ri ho­za­mok nem te­kint­he­tők meg­fe­le­lő szin­tű­nek, hi­szen 1997 és 2010 kö­zött nem érték el még az éven be­lü­li le­já­ra­tú ál­lam­pa­pí­ro­kon el­ér­he­tő ho­za­mot sem, az OECD fel­mé­ré­se alap­ján ugyan­ak­kor a ta­go­kat ter­he­lő költ­sé­gek meg­le­he­tő­sen ma­ga­sak vol­tak, a pénz­tá­rak biz­tos be­vé­telt je­len­tet­tek a nyil­ván­tar­tá­si és tag­to­bor­zá­si fel­ada­to­kat el­lá­tó pénz­tár­szol­gál­ta­tó cé­gek­nek, va­la­mint a va­gyon­ke­ze­lők­nek. A szer­ző to­váb­bá úgy véli, hogy a vá­ra­ko­zá­sok­kal el­len­tét­ben a ma­gán­nyug-díj­pénz­tá­rak nem se­gí­tet­ték elő a hazai tő­ke­pi­ac fej­lő­dé­sét, a pénz­tá­rak nem sze­rez­tek tu­laj­dont olyan jel­le­gű tár­sa­sá­gok­ban, ame­lyek más or­szá­gok­ban ti­pi­kus be­fek­te­té­si cél­pont­jai a nyug­díj­ala­pok­nak. Mind­ezek alap­ján a magán­ nyug­díj­pénz­tá­ri rend­szer át­ala­kí­tá­sa in­do­kolt és szük­sé­ges in­téz­ke­dés volt, és azóta több or­szág is ha­son­ló lé­pés­re szán­ta rá magát. A nyug­díj­rend­szer 2010 utáni re­form­ja kap­csán a könyv rész­le­te­sen is­mer­te­ti a vo­nat­ko­zó jog­sza­bá­lyi ren­del­ke­zé­se­ket és az ezek nyo­mán a magánnyugdíjpénztári­ rend­szer­ben be­kö­vet­ke­zett vál­to­zá­so­kat.

A kötet kö­vet­ke­ző ré­szé­ben – kap­cso­lód­va az elő­ző­ek­hez – a szer­ző a ma­gyar ál­la­mi nyug­díj­rend­szer fenn­tart­ha­tó­sá­gá­nak kér­dé­sét járja körül. Vé­le­mé­nye sze­rint a fenn­tart­ha­tó­sá­got de­mog­rá­fi­ai és fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­kai té­nye­zők egy­ aránt aka­dá­lyoz­zák, utób­bi­ra jó példa, hogy a ha­son­ló mé­re­tű or­szá­gok ese­té­ben lé­nye­ge­sen ma­ga­sabb a fi­a­ta­lok ak­ti­vi­tá­si és fog­lal­koz­ta­tá­si rá­tá­ja. To­váb­bi prob­lé­mát je­lent, hogy ha­zánk­ban igen magas az ala­csony ke­re­se­tű mun­ka­vál­la­lók ará­nya. A meg­ol­dás le­he­tő­sé­gét a gyer­mek­vál­la­lás ösz­tön­zé­sé­ben és a fog­lal­koz­ta­tás nö­ve­lé­sé­ben látja, és üd­vöz­li az ennek ér­de­ké­ben tett kö­zel­múlt­be­li kor­mány­za­ti in­téz­ke­dé­se­ket. A magán­ nyug­díj­pénz­tá­ri rend­szer be­ve­ze­té­se he­lyett több al­ter­na­tí­vát is cél­sze­rűbb­nek tar­tott volna, ilyen­nek te­kin­ti a já­ru­lék­fi­ze­té­si fe­gye­lem erő­sí­té­sét, az exp­li­cit ál­lam­adós­ság csök­ke­nő pá­lyá­ra ál­lí­tá­sát, va­la­mint a svéd nyug­díj­mo­dell be­ve­ze­té­sét, ame­lyet rész­le­tek­be me­nő­en is­mer­tet, végül pedig szó esik a Nem­ze­ti Nyug­díj­po­li­ti­kai Kon­cep­ci­ó­ról is.

A könyv utol­só része a tár­sa­da­lom-biz­to­sí­tás másik nagy ága, az egész­ség-biz­to­sí­tás kü­lön­bö­ző or­szá­gok­ban meg­ho­no­so­dott rend­sze­re­it ha­son­lít­ja össze, szá­mos nem­zet­kö­zi adat fel­hasz­ná­lá­sá­val. Ki­emel­ten fog­lal­ko­zik a leg­na­gyobb ál­la­mi fi­nan­szí­ro­zá­sú egész­ség­ügyi szol­gál­ta­tó, a nagy-bri­tan­ni­ai Nem­ze­ti Egész­ség­ügyi Szol­gá­lat fel­épí­té­sé­vel, mű­kö­dé­si alap­el­ve­i­vel, a szer­ve­zet kor­sze­rű­sí­té­sé­re ki­dol­go­zott irány­el­vek­kel, va­la­mint a brit egész­ség­ügyi és szo­ci­á­lis el­lá­tó­rend­sze­rek re­form­já­val. Ezt kö­ve­tő­en tá­jé­koz­ta­tást kap­ha­tunk a ma­gyar la­kos­ság egész­ség­ügyi ál­la­po­tá­ról, az egész­ség­ügyi inf­ra­struk­tú­ra hely­ze­té­ről, mind­két téma vo­nat­ko­zá­sá­ban nem­zet­kö­zi ki­te­kin­tés ke­re­té­ben. Emel­lett szó esik a ma­gyar egész­ség­ügy fi­nan­szí­ro­zá­sá­ról, az Egész­ség­biz­to­sí­tá­si Alap be­vé­te­li és ki­adá­si ol­da­lá­ról, va­la­mint az egész­ség­ügy új­ra­szer­ve­zé­sé­re ké­szí­tett Sem­mel­weis Terv­ben meg­je­lölt fel­ada­tok­ról, cél­ki­tű­zé­sek­ről.

Dr. No­vo­száth Péter am­bi­ci­ó­zus fel­adat­ra vál­lal­ko­zott a könyv meg­írá­sá­val, de erő­fe­szí­té­sei nem vol­tak hi­á­ba­va­ló­ak. A szer­ző ala­pos szak­mai jár­tas­ság­ról ta­nú­bi­zony­sá­got téve át­te­kint­he­tő­en, a la­i­kus ol­va­só szá­má­ra is ért­he­tő­en mu­tat­ja be a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si rend­sze­re­ket, szám­ta­lan táb­lá­zat­tal, ki­mu­ta­tás­sal alá­tá­maszt­va mon­dan­dó­ját. A mű ki­emel­ke­dő eré­nye a szé­les körű nem­zet­kö­zi ki­te­kin­tés, amely na­gyobb rá­lá­tást biz­to­sít­va, meg­könnyí­ti az is­mer­te­tett fo­lya­ma­tok ala­po­sabb meg­ér­té­sét. Kü­lö­nö­sen ér­de­kes a chi­lei és az ar­gen­tin nyug­díj­re­form, majd ezek­hez kap­cso­ló­dó­an a ma­gyar ma­gán­nyug­díj­rend­szer át­ala­kí­tá­sá­nak le­írá­sa, a dön­tést in­dok­ló té­nye­zők mély­re­ha­tó elem­zé­se, amely a fo­lya­ma­tot tá­gabb össze­füg­gé­se­i­ben lát­tat­ja. Fon­tos ki­emel­ni a mind­annyi­unk szá­má­ra nagy fon­tos­ság­gal bíró témát, a ma­gyar ál­la­mi nyug­díj­rend­szer fenn­tart­ha­tó­sá­gát nagy hoz­zá­ér­tés­sel tag­la­ló fe­je­ze­tet is. A könyv jó szív­vel ajánl­ha­tó mind a szak­mai kö­zön­ség­nek, mind a téma iránt ér­dek­lő­dők­nek, bő­vel­ke­dik a meg­ala­po­zott tár­gyi is­me­re­tek­ben, ame­lye­ket ol­vas­má­nyos, él­ve­ze­tes for­má­ban köz­ve­tít az ol­va­sók felé.

(No­vo­száth Péter: A tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás pénz­ügyei. Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti és Tan­könyv Kiadó Zrt., Bu­da­pest, 2014, 244 oldal.)