Össze­fog­la­lás

E re­cen­zió fő célja a ta­valy meg­je­lent Ma­gyary Zol­tán összes mun­kái (1919–1922) kri­ti­kai ki­adás eré­nye­i­nek be­mu­ta­tá­sa és ki­eme­lé­se. Ma­gyary Zol­tán mint is­ko­la­te­rem­tő tudós a honi ma­gyar köz­igaz­ga­tás-tu­do­mány egyik leg­na­gyobb alak­ja volt, éppen ezért a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem célul tűzte ki, hogy fel­dol­goz­za a pro­fesszor tel­jes élet­mű­vét. E vál­lal­ko­zás első lé­pé­se a fent em­lí­tett kri­ti­kai ki­adás, mely a tudós élet­mű­vé­nek 1919 és 1922 kö­zöt­ti idő­sza­kát veszi gór­cső alá.

Re­view of the Comp­le­te Works of Zol­tán Ma­gyary Cri­ti­cal Edi­ti­on

Sum­ma­ry

The main pur­po­se of the re­view is to emp­has­i­ze and pre­sent the me­rits of a book en­tit­led Comp­le­te Works of Zol­tán Ma­gyary (1919-1922). Cri­ti­cal Edi­ti­on, pub­lis­hed in 2015. As a scho­lar, Zol­tán Ma­gyary was one of the grea­test fi­gu­res in Hun­ga­ri­an sci­en­ti­fic pub­lic ad­mi­nistra­ti­on. For this rea­son, the Na­ti­o­nal Uni­ver­sity of Pub­lic Ser­vi­ce has set the ob­jec­tive of pro­ces­sing the pro­fes­sor’s en­ti­re ouvre. The first step to­wards this goal was the abo­ve-ment­ion­ed cri­ti­cal edi­ti­on of the scho­lar’s oeuvre, with focus on the pe­ri­od bet­ween 1919 and 1922.

2014 má­so­dik fe­lé­ben ve­tő­dött fel az a le­he­tő­ség, hogy a nem­zet­kö­zi­leg is­mert is­ko­la­te­rem­tő ma­gyar köz­igaz­ga­tás-tu­dós, Ma­gyary Zol­tán élet­mű­vét szük­sé­ges a szak­mai kö­zön­ség­hez kö­ze­lebb hozni. Koi Gyula egye­te­mi ad­junk­tus és tu­do­má­nyos mun­ka­társ nem is­me­ret­len név a köz­igaz­ga­tás-tu­do­mány hi­va­tott mű­ve­lői előtt. Tu­do­má­nyos te­vé­keny­sé­gé­nek sa­rok­kö­ve­ként te­kint­he­tünk két mo­nog­rá­fi­á­já­ra: a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti és Tan­könyv Kiadó gon­do­zá­sá­ban 2013-ban meg­je­lent Év­szá­za­dok mezs­gyé­jén című 178 ol­da­las kis­mo­nog­rá­fi­á­já­ra¹ és a 2014-ben – szin­tén a NKTK ki­ad­vá­nya­ként – köz­re­adott Köz­igaz­ga­tás-tu­do­má­nyi né­ze­tek fej­lő­dé­se. Kül­föl­di ha­tá­sok a ma­gyar köz­igaz­ga­tá­si jog és köz­igaz­ga­tás­tan mű­ve­lé­sé­ben a ka­me­ra­lisz­ti­ka idő­sza­ká­tól a Ma­gyary-is­ko­la ko­rá­ig című, 487 ol­da­las nagy­mo­nog­rá­fia.²

A vál­lal­ko­zás ered­mé­nyé­nek első da­rab­ja­ként 2015-ben je­lent meg a Ma­gyary Zol­tán összes mun­kái (1919–1922) kri­ti­kai ki­adás 237 oldal ter­je­de­lem­ben. A könyv első be­mu­ta­tá­sá­ra az ELTE és az NKE közös ren­de­zé­sé­ben 2015. már­ci­us 24-én, az ELTE dísz­ter­mé­ben, Ma­gyary Zol­tán ha­lá­lá­nak 70. év­for­du­ló­já­ra em­lé­ke­ző kon­fe­ren­ci­án ke­rült sor, ahol be­je­len­tet­ték, hogy az ELTE és az NKE köz­re­mű­kö­dé­sé­ben meg­va­ló­sul az ELTE ÁJK Köz­igaz­ga­tá­si Jogi Tan­szé­kén őr­zött Ma­gyary Ar­chí­vum di­gi­ta­li­zá­lá­sa.

Fon­tos ki­tér­ni a kötet kap­csán a kri­ti­kai ki­adás mű­fa­já­ra. A kri­ti­kai szö­veg ki­adó­ja, a Péter Lász­ló iro­da­lom­tör­té­nész, nép­rajz­tu­dós által al­ko­tott iro­dal­mi kri­ti­kai ki­adás hazai sza­bá­lya­i­nak meg­fe­le­lő­en – de az ál­lam-, jog- és köz­igaz­ga­tás-tu­do­má­nyi szö­ve­gek­re vo­nat­ko­zó ér­te­lem­sze­rű el­té­ré­sek­kel –, a szö­ve­get öt­so­ron­ként meg­szá­moz­va adta közre.³ A sza­bály abban gyö­ke­re­dzik, hogy egy ké­sőb­bi idé­zés­nél az adott szö­veg­he­lyet a kri­ti­kai ki­adás meg­fe­le­lő kö­te­té­nek meg­fe­le­lő szö­ve­gé­re hi­vat­koz­va sor­szám sze­rint le­hes­sen idéz­ni.

A so­ro­zat­szer­kesz­tői elő­szó­ban Patyi And­rás fon­tos kér­dé­se­ket fo­gal­maz meg, és emel ki té­nye­ket az is­ko­la­te­rem­tő tudós em­lé­ke­zé­se és ha­gya­té­ka vo­nat­ko­zá­sá­ban. Töb­bek kö­zött meg­jegy­zi, az ál­lam­szo­ci­a­lis­ta rend­szer ki­épü­lé­sé­nek kö­szön­he­tő­en so­ká­ig nem kö­zöl­tek Ma­gyary-mun­ká­kat, 1979-ben Csiz­ma­dia Andor pro­fesszor a Bü­rok­rá­cia és köz­igaz­ga­tá­si re­for­mok Ma­gyar­hon­ban című vá­lo­ga­tá­sá­ban tette közzé az 1932-es Ma­gyary-fé­le köz­igaz­ga­tá­si ra­ci­o­na­li­zá­lá­si prog­ra­mot. Emel­lett fel­te­szi azt az – egyéb­ként örök ér­vé­nyű – kér­dést, hogy: „…méltó módon őriz­zük-e ele­ink tu­do­má­nyos ered­mé­nye­it és ha­gya­té­kát? […] Az, aho­gyan mi, a mai ma­gyar köz­igaz­ga­tás-tu­do­mány mű­ve­lői gon­dol­ko­dunk, nagy­mér­ték­ben Ma­gyary Zol­tán szel­le­mi ha­gya­té­ká­nak ha­tá­sa, még ha az oly­kor nem is tu­da­tos vagy terv­sze­rű. Ér­de­mes ezért ezt az örök­sé­get a maga egé­szé­ben fel­tár­ni és ér­tel­mez­ni, s ha szük­sé­ges, hasz­nál­ha­tó­vá, be­fo­gad­ha­tó­vá tenni a mai ol­va­só szá­má­ra.”

Az elő­szót ol­vas­va ka­punk vá­laszt a kötet meg­je­le­né­sé­nek okára: „Az ezzel a kö­tet­tel in­du­ló könyv­so­ro­zat Ma­gyary Zol­tán pro­fesszor élet­mű­vét ál­lít­ja kö­zép­pont­ba. Ez az élet­mű példa a je­len­kor szá­má­ra: Ma­gyary mun­kás­sá­ga nem szű­kít­he­tő le csu­pán a köz­igaz­ga­tá­si jogra és jog­tu­do­mány­ra, hi­szen tu­do­mány­po­li­ti­kai, episz­te­mo­ló­gi­ai, fel­ső­ok­ta­tá­si mun­kás­sá­ga is ki­eme­len­dő. […] Könyv­so­ro­za­tunk egy­részt kí­sér­le­tet tesz arra, hogy Ma­gyary Zol­tán összes mun­kái, összes fel­lel­he­tő írása egy so­ro­zat­ban kri­ti­kai ki­adás­ként újra az értő ol­va­só ke­zé­be ke­rül­hes­se­nek. Ez azt je­len­ti, hogy nem csu­pán a művet kö­zöl­jük szó sze­rint, hanem a tu­do­má­nyos esz­köz­tár és jelen is­me­re­te­ink tük­ré­ben meg­raj­zol­juk az egyes művek hát­te­rét. Ugyan­ilyen fon­tos azon in­for­má­ci­ók köz­lé­se, ame­lyek lehet, hogy az adott kor­ban köz­is­mer­tek vol­tak (uta­lás más mű­vek­re, sze­mé­lyek­re, köz­is­mert té­nyek­re), de a mai ol­va­só már nem fel­tét­le­nül ren­del­ke­zik min­den rész­let­re ki­ter­je­dő in­for­má­ci­ó­val. Cél­ként je­löl­he­tő meg az is, hogy össze­füg­gé­se­ket tár­junk fel az élet­mű kü­lön­bö­ző da­rab­jai, az egyes művek kö­zött, be­mu­tat­va a ku­ta­tó, gon­dol­ko­dó ember ál­lás­pont­já­nak vál­to­zá­sa­it, tu­do­má­nyos né­ze­te­i­nek fej­lő­dé­sét.”

A kötet eré­nyei kö­zött em­lí­ten­dő, hogy fel­so­rol­ja a leg­fon­to­sabb re­print ki­ad­vá­nyo­kat, de az összes szö­veg­cí­met – ami leg­alább egy­szer nap­vi­lá­got lá­tott az ere­de­ti meg­je­le­nés után – a Pro Pub­li­co Bono – Ma­gyar Köz­igaz­ga­tás tar­tal­maz­za.⁴ Koi Gyula e fo­lyó­irat­ban köz­re­adott ta­nul­má­nyát nem csu­pán azért fon­tos meg­em­lí­te­ni, mert a kri­ti­kai ki­adás vo­nat­ko­zá­sá­ban annak me­to­do­ló­gi­ai hát­te­rét is az értő ol­va­só­kö­zön­ség elé tárja, és a két munka az együt­tes vizs­gá­lat okán válik tel­jes kö­rű­vé, hanem azért is, mert a ta­nul­mány a ké­sőb­bi – ter­ve­zett – Ma­gyary-so­ro­zat foly­ta­tá­sá­nak (me­to­do­ló­gi­ai ér­te­lem­ben) alap­já­ul is szol­gál(hat).

A kri­ti­kai ki­adás az 1919 és 1922 kö­zöt­ti Ma­gyary-mun­ká­kat adja közre, össze­sen 15 köz­le­ményt (köz­tük egy német nyel­vű ta­nul­mányt). Az aláb­bi fel­so­ro­lás­ból ki­de­rül, mi­lyen témák fog­lal­koz­tat­ták ek­ko­ri­ban a tu­do­má­nyos pá­lyá­ja ele­jén járó tu­dóst:

– A bol­se­viz­mus köz­igaz­ga­tá­sá­nak jel­lem­zé­se

– Tár­sa­dal­mi kér­dé­sek

– Az ál­la­mi költ­ség­ve­tés

– A tan­sze­mély­zet il­let­mé­nyei utal­vá­nyo­zá­sá­nak de­cent­ra­li­zá­lá­sa

– A hit­fe­le­ke­ze­ti ta­ní­tók államsegélyei­ nek gyor­sabb utal­vá­nyo­zá­sa

– Az új ind­em­ni­tá­si tör­vény­ja­vas­lat­ról

– A val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi köz­pon­ti igaz­ga­tás 1867 előt­ti tör­té­ne­té­nek váz­la­ta

– Mű­ve­lő­dé­si po­li­ti­ka és köz­ok­ta­tás-ügyi igaz­ga­tás

– Cha­rak­te­r­is­tik der bolschewistischen­ Ver­wal­tung in Un­garn

– A köz­igaz­ga­tá­si re­form és ál­lam­tu­do­má­nyi ok­ta­tá­sunk mai ál­la­po­ta

– Ál­lam­tu­do­mány ok­ta­tá­sunk re­form­ja

– A fe­les­le­ges tiszt­vi­se­lők el­bo­csá­tá­sa

– A rend­kí­vü­li se­gély újabb fel­eme­lé­se, a had­vi­selt tiszt­vi­se­lők sze­mé­lyi pót­lé­ka

– Az elemi is­ko­lai ta­ní­tók, ta­ní­tó­nők és óvó­nők il­let­mé­nye­i­nek új sza­bá­lyo­zá­sa

– Mennyi a fi­ze­té­sünk

– A köz­tiszt­vi­se­lők új át­me­ne­ti se­gé­lye A tudós leg­több korai mun­ká­ja nem tu­do­má­nyos jel­le­gű la­pok­ban je­lent meg (ki­lenc írása a 15-ből a Nép­ta­ní­tók Lap­já-ban). Mind­emel­lett már ekkor is adott közre ta­nul­mányt a Ma­gyar Köz­igaz­ga­tás-ban (Ál­lam­tu­do­má­nyi ok­ta­tá­sunk re­form­ja) vagy a Bu­da­pes­ti Szem­lében (A köz­igaz­ga­tá­si re­form és ál­lam­tu­do­má­nyi ok­ta­tá­sunk mai ál­la­po­ta), to­váb­bá ké­szült kü­lön­le­nyo­mat a Tár­sa­da­lom­tu­do­mányban pub­li­kált írá­sá­ból (Mű­ve­lő­dé­si po­li­ti­ka és köz­ok­ta­tás­ügyi igaz­ga­tás).

Pá­lyá­ja ele­jén Ma­gyary a Val­lás- és Köz­ok­ta­tás­ügyi Mi­nisz­té­ri­um tiszt­vi­se­lő­je­ként el­ső­sor­ban e téma felé for­dult (A val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi köz­pon­ti igaz­ga­tás 1867 előt­ti tör­té­ne­té­nek váz­la­ta; Mű­ve­lő­dé­si po­li­ti­ka és köz­ok­ta­tás­ügyi igaz­ga­tás, ⁵ Ál­lam­tu­do­mány ok­ta­tá­sunk re­form­ja). Ér­dek­lő­dé­si te­rü­le­tét mind­emel­lett de­ter­mi­nál­ta az a tény is, hogy 1918-tól a szám­vi­tel­tan meg­bí­zott ok­ta­tó­ja is volt: így szü­le­tett az Ál­la­mi költ­ség­ve­tés című mun­ká­ja, mely min­den bi­zonnyal az 1923-as A ma­gyar állam költ­ség­ve­té­si joga. Köz­igaz­ga­tá­si jogi ta­nul­mány⁶ című mo­nog­rá­fia meg­írá­sá­hoz is ala­pul szol­gált.

Min­den egyes szö­veg előtt sze­re­pel egy szö­veg- és ki­adás­tör­té­ne­ti adat­tár, amely három ro­vat­ból épít­ke­zik: a) alap­szö­veg fel­lel­he­té­si helye; b) szö­veg­va­ri­án­sok vagy egyéb szö­veg­ki­adá­sok; c) a Ma­gyary-élet­mű­re vo­nat­ko­zó bib­li­og­rá­fi­ák tar­tal­maz­zák-e a szö­ve­get, amennyi­ben igen, az adott bib­li­og­rá­fia meg­fe­le­lő ol­dal­szá­ma és azon belül a tétel sor­szá­ma is meg­ta­lál­ha­tó.

A kri­ti­kai-fi­lo­ló­gi­ai jegy­zet­ap­pa­rá­tus­ban⁷ az egyes szö­ve­gek címe után foly­ta­tó­la­gos római szá­mo­zás­sal⁸ ol­vas­ha­tók a ma­gya­rá­za­tot kí­vá­nó té­te­lek (fo­gal­mak, tör­té­ne­ti ese­mé­nyek sze­mé­lyek, il­le­tő­leg ha az adott szö­veg igény­li, fel­lel­he­tő­sé­gé­nek bib­li­og­rá­fi­ai ada­tai). Kitér a jegy­zet­ap­pa­rá­tus arra is, ha adott eset­ben a má­sod­la­gos köz­lé­sek során egyes szö­veg­ré­szek cson­kán (azaz ki­ha­gyást tar­tal­maz­va) je­len­nek meg, vagy éppen az alap­szö­veg és a má­sod­la­gos köz­lés szö­ve­ge kö­zött el­té­rés van. Erre példa a 201. ol­da­lon ol­vas­ha­tó, A val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi köz­pont igaz­ga­tá­sa 1867 előt­ti tör­té­ne­té­nek váz­la­ta című írás­hoz tar­to­zó CXXV. vég­jegy­zet. Ennek tük­ré­ben lát­hat­juk, hogy a Nép­ta­ní­tók Lapjában meg­je­lent alap­szö­veg utol­só két be­kez­dé­se a ké­sőb­bi kü­lön-le­nyo­mat­ban nem ol­vas­ha­tó (szö­veg­több­let a kü­lön­le­nyo­mat­hoz ké­pest), míg a kü­lön­le­nyo­mat egy Eöt­vös-fé­le le­ve­let és egy ar­chon­to­ló­gi­át is tar­tal­ma­zott (szö­veg­több­let az alap­szö­veg­hez ké­pest).

Eöt­vös Jó­zsef­nek a mi­nisz­té­ri­um át­vé­te­lé­ről szóló kör­ren­de­let be­ve­ze­tő­jé­ről írt, Simor János esz­ter­go­mi érsek, bí­bo­ros, her­ceg­prí­más­nak, a római ka­to­li­kus, görög ka­to­li­kus, ke­le­ti ér­sek­nek, püs­pö­kök­nek, a pan­non­hal­mi fő­apát­nak, a tan­ke­rü­le­ti fő­igaz­ga­tók­nak, a ma­gyar és er­dé­lyi ág és hel­vét hit­val­lá­sú su­per­in­ten­dens­nek, a ma­gyar és er­dé­lyi szer­ze­tes­fő­nök­ség­nek, min­den megye, ke­rü­let, vidék és sza­bad ki­rá­lyi város és szék kö­zön­sé­gé­nek cím­zett le­ve­le tehát a kü­lön­le­nyo­mat­ban sze­re­pel (azaz szö­veg­több­let), ugyan­ak­kor az alap­szö­veg­ben nem ol­vas­ha­tunk róla. E le­vél­ből ki­de­rül, hogy a ko­ráb­bi ma­gyar hely­tar­tó­ta­nács­hoz cím­zett hi­va­ta­los le­ve­let a Val­lás- és Köz­ok­ta­tás­ügyi Ma­gyar Ki­rá­lyi Mi­nisz­té­ri­um El­nö­ki Hi­va­ta­lá­hoz kell ettől fogva meg­kül­de­ni. A másik em­lí­tett szö­veg­több­let az 1867 és 1919 kö­zöt­ti val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi mi­nisz­te­rek és az ál­lam­tit­ká­rok lis­tá­ját⁹ tar­tal­maz­za.

A kri­ti­kai ki­adás cél­ját e szö­veg ek­la­tán­san pél­dáz­za az­ál­tal, hogy kü­lön­bö­ző szö­veg­va­ri­án­so­kat mutat be: így aki csak a Nép­ta­ní­tók Lapját, vagy csu­pán a kü­lön­le­nyo­ma­tot ol­vas­sa, cson­ka szö­ve­get olvas. Az okát annak, hogy Ma­gyaryt mi­lyen szán­dék ve­zé­rel­het­te, ami­kor egy­más­hoz ké­pest hi­á­nyos szö­ve­get adott közre, csu­pán ta­lál­gat­hat­juk. Va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy ku­ta­tá­sai, ta­pasz­ta­la­tai for­mál­ta né­ze­te­it, és ha­tott pub­li­ká­lá­si te­vé­keny­sé­gé­re. Hang­sú­lyo­zan­dó, hogy egyik mű kéz­ira­ta sem ma­radt fenn, de a so­ro­zat kö­vet­ke­ző kö­te­te­i­ben az egyes szö­ve­gek fenn­ma­radt kéz­ira­ta­i­nak és nyom­ta­tott vál­to­za­ta­i­nak össze­ve­té­sé­re min­den bi­zonnyal ta­lá­lunk majd pél­dát.

A kötet eré­nyei közé so­ro­lan­dó a biblio­ grá­fi­ai ada­tok – a tel­jes­ség igé­nyét célzó – rész­le­tes­sé­ge (mo­nog­rá­fia – könyv­fe­je­zet, ta­nul­má­nyok – egyéb [nem köz­igaz­ga­tá­si] tár­gyú for­rá­sok ta­go­lás­sal), il­le­tő­leg az igé­nyes, több­ele­mű jegy­zék- és mu­ta­tó­ap­pa­rá­tus. A jegy­zé­ke­ken belül az aláb­bi­a­kat ta­lál­juk: El­té­rő he­lyes­írás­sal írt sza­vak jegy­zé­ke,¹⁰ Rö­vi­dí­té­sek jegy­zé­ke, A kö­tet­ben hasz­ná­la­tos egyéb rö­vi­dí­té­sek jegy­zé­ke, Il­luszt­rá­ci­ók jegy­zé­ke.

A kü­lön­bö­ző mu­ta­tók (sze­mély­név­mu­ta­tó, szer­ve­ze­ti név­mu­ta­tó, tárgy­mu­ta­tó, a ma­gyar és német szö­veg­hez, jog­sza­bály­mu­ta­tó, cím­mu­ta­tó) Koi Gyu­lá­ra jel­lem­ző pre­ci­zi­tás­sal ké­szül­tek az ol­va­só­kö­zön­ség szá­má­ra, a sorok közti könnyebb el­iga­zo­dást cé­loz­va.

Összeg­zés­ként el­mond­ha­tó, hogy e kötet egy­be­fog­la­lá­sá­val és kri­ti­kai ki­adás­ként tör­té­nő köz­lé­sé­vel a kri­ti­kai szö­veg­ki­adó, Koi Gyula ko­moly fi­lo­ló­gi­ai jár­tas­ság­ról tett ta­nú­bi­zony­sá­got. Ala­pos és rész­le­tes szak­ma­i­sá­got tük­rö­ző mun­kát si­ke­rült köz­re­ad­ni. Éppen ezért bát­ran ál­lít­ha­tom, hogy min­den, a ma­gyar köz­igaz­ga­tás-tu­do­mány iránt ér­dek­lő­dő várja a so­ro­zat foly­ta­tá­sát.

(Ma­gyary Zol­tán összes mun­kái 1919– 1922. Kri­ti­kai ki­adás. So­ro­zat­szerk.: Patyi And­rás, vál., össze­áll., elő­tan.: Koi Gyula, NKE Szol­gál­ta­tó Kft., 2015, 238 oldal.)