A kelet-közép-európai országok versenyképessége nemzetközi rangsorok alapján

Mráz Ka­ta­lin, fő­is­ko­lai ta­nár­se­géd, Zsig­mond Ki­rály Fő­is­ko­la, PhD-hall­ga­tó, Nyu­gat-ma­gyar­or­szá­gi Egye­tem (mraz.​katalin@​zskf.​hu).

Össze­fog­la­lás

A ver­seny­ké­pes­ség mára igen nép­sze­rű és szé­les kör­ben hasz­nált fo­ga­lom­má vált, me­lyet több­fé­le szin­ten és meg­kö­ze­lí­tés­ben lehet ér­tel­mez­ni. Ta­nul­má­nyom célja a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai régió or­szá­ga­i­nak össze­ha­son­lí­tá­sa a leg­is­mer­tebb komp­lex ver­seny­ké­pes­sé­gi rang­so­rok tük­ré­ben. A fo­ga­lom ér­tel­me­zé­sé­nek, el­mé­le­ti hát­te­ré­nek és mé­ré­si le­he­tő­sé­ge­i­nek be­mu­ta­tá­sa után a négy vi­seg­rá­di or­szág – Cseh­or­szág, Len­gyel­or­szág, Ma­gyar­or­szág, Szlo­vá­kia – tel­je­sít­mé­nyét ha­son­lí­tom össze. Az or­szá­gok mak­ro­gaz­da­sá­gi té­nye­ző­i­ből szár­maz­tat­ha­tó kü­lön­fé­le mu­ta­tó­it, rang­so­rok­ban elért he­lye­zé­se­it a ver­seny­ké­pes­ség ér­tel­me­zé­se­i­ből és mé­ré­si mód­sze­re­i­ből ki­in­dul­va vizs­gá­lom. Az elem­zés során három is­mert rang­sor, az IMD (In­ter­na­ti­o­nal Ins­ti­tu­te for Ma­nag­ement De­ve­lop­ment) által össze­ál­lí­tott World Com­pe­ti­ti­ve­ness Year­book, a WE­FO­RUM (Vi­lág­gaz­da­sá­gi Fórum) által ki­adott Glo­bal Com­pe­ti­ti­ve­ness Re­port, va­la­mint a Vi­lág­bank Doing Busi­ness rang­so­ra alap­ján mu­ta­tom be, ho­gyan ala­kult az or­szá­gok tel­je­sít­mé­nye a rang­sor­ban el­fog­lalt po­zí­ci­ó­juk sze­rint.

The Com­pe­ti­ti­ve­ness of the Cent­ral and Ea­s­tern Euro­pe­an Count­ri­es in In­ter­na­ti­o­nal Rank­ings

Sum­ma­ry

Com­pe­ti­ti­ve­ness has be­co­me very po­pu­lar and wi­dely used con­cept that can be in­terp­re­ted in dif­fe­rent le­vels and app­ro­a­ches. The aim of this paper is to com­pa­re the per­for­mance of Cent­ral and Ea­s­tern Euro­pe­an count­ri­es based on well-known in­ter­na­ti­o­nal com­pe­ti­ti­ve­ness rank­ings. I int­ro­du­ce the main the­o­re­ti­cal and analy­ti­cal met­hods used in the rank­ings, and com­pa­re the per­for­mance of the four Vi­seg­rad count­ri­es. I exa­mi­ne their per­for­man­ces and pla­ces in the rank­ings with va­ri­o­us com­pe­ti­ti­ve­ness in­di­ca­tors that can be de­ri­ved from the mac­ro­e­co­no­mic fac­tors of the count­ri­es. In the study I eva­lu­a­te the per­for­mance of the count­ri­es based on their po­sit­ions in the IMD World Com­pe­ti­ti­ve­ness Cen­ter’s World Com­pe­ti­ti­ve­ness Year-book (WCY), the World Eco­no­mic Forum’s Glo­bal Com­pe­ti­ti­ve­ness Re­port and the World Bank’s Doing Busi­ness.


A ver­seny­ké­pes­ség ér­tel­me­zé­se, mé­ré­se, fo­gal­ma

A glo­ba­li­zá­ció erő­sö­dé­sé­vel egyre in­kább elő­tér­be ke­rült a ver­seny­ké­pes­ség fo­gal­má­nak szé­les ér­te­lem­ben való hasz­ná­la­ta és az or­szá­gok, ré­gi­ók, vál­la­la­tok ilyen ala­pon tör­té­nő össze­ha­son­lí­tá­sa. A ver­seny­ké­pes­ség a 2000-es évek ele­jé­től kezd­ve talán az egyik leg­gyak­rab­ban és a leg­tá­gabb ér­te­lem­ben hasz­nált fo­ga­lom­má vált, amely­nek pon­tos meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban mind a mai napig nem ala­kult ki egy­sé­ges ál­lás­pont.

Ho­gyan is ér­tel­mez­het­jük a ver­seny­ké­pes­sé­get? David Ri­car­do a 18. szá­zad­ban a kom­pa­ra­tív elő­nyök adta le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sát te­kin­tet­te a ver­seny­ké­pes­ség leg­fon­to­sabb for­rá­sá­nak. A kom­pa­ra­tív előny a nem­zet­kö­zi ke­res­ke­de­lem­ben va­la­mely or­szág­nak kü­lön­bö­ző ter­mé­kek elő­ál­lí­tá­sá­ban a re­la­tív mun­ka­ter­me­lé­keny­sé­gek, il­let­ve re­la­tív rá­for­dí­tá­sok szín­vo­na­la te­kin­te­té­ben fenn­ál­ló vi­szony­la­gos elő­nye. Hecks­cher–Ohlin el­mé­le­te szin­tén a nem­zet­kö­zi ke­res­ke­de­lem ol­da­lá­ról ér­tel­me­zi a fo­gal­mat. A tétel sze­rint min­den or­szág akkor jut­hat köl­csö­nös elő­nyök­höz a nem­zet­kö­zi ke­res­ke­de­lem­ben, ha a ter­mé­kek re­la­tí­ve el­té­rő té­nye­ző­igé­nyes­sé­gét (mun­ka­in­ten­zív vagy tő­ke­in­ten­zív jel­le­gét) és az or­szág más or­szá­go­ké­hoz vi­szo­nyí­tott té­nye­ző­el­lá­tott­sá­gát fi­gye­lem­be véve, a vi­szony­lag bőven ren­del­ke­zés­re álló ter­me­lé­si té­nye­ző in­ten­zí­vebb fel­hasz­ná­lá­sát igény­lő ter­mék ter­me­lé­sé­re sza­ko­so­dik.

Sokan bí­rál­ták eze­ket a – ver­seny­ké­pes­ség klasszi­kus el­mé­le­teinek te­kin­tett – té­te­le­ket. A talán leg­is­mer­tebb kri­ti­ka Le­on­ti­eff ne­vé­hez fű­ző­dik, aki az 1950-es évek­ben az USA kül­ke­res­ke­del­mi ada­ta­it vizs­gál­va, em­pi­ri­ku­san tesz­tel­te, hogy az or­szág sza­ko­so­dá­sa a Hecks­cher–Oh­lin-el­mé­let­ben meg­fo­gal­ma­zott elvek sze­rint tör­té­nik-e. A ku­ta­tás ered­mé­nye a tétel kri­ti­ká­já­nak te­kint­he­tő, így az a Le­on­ti­eff-pa­ra­do­xon nevet kapta. Az ada­tok alap­ján ugyan­is az USA, ez a vi­szony­lag tő­ke­gaz­dag­nak mi­nő­sít­he­tő gaz­da­ság in­kább mun­ka­in­ten­zív, mint tő­ke­in­ten­zív ter­mé­ke­ket ex­por­tált, míg im­port­já­ra a tő­ke­in­ten­zív ter­mé­kek do­mi­nan­ci­á­ja volt jel­lem­ző. Ezek az ún. klasszi­kus el­mé­le­tek azon­ban az egy­sé­ges vi­lág­pi­ac ki­ala­ku­lá­sá­val és a ter­me­lés glo­ba­li­zá­ló­dá­sá­val egyre ke­vés­bé vol­tak al­kal­maz­ha­tók. Szük­sé­ges­sé vált a fo­ga­lom új­ra­ér­tel­me­zé­se, hi­szen az or­szá­gok, nem­ze­tek ver­seny­ké­pes­ség sze­rin­ti össze­ha­son­lí­tá­sa és ennek kü­lön­bö­ző mé­ré­si le­he­tő­sé­gei az el­múlt két-há­rom év­ti­zed­ben fo­ko­za­to­san elő­tér­be ke­rül­tek a köz­gaz­da­ság-tu­do­mány­ban. To­vább­ra sin­csen azon­ban kon­szen­zus abban, pon­to­san ho­gyan is ha­tá­roz­ha­tó meg a ver­seny­ké­pes­ség.

A fo­ga­lom­mal kap­cso­lat­ban kü­lön­fé­le, el­té­rő ál­lás­pon­tok lé­tez­nek.1 Az USA el­nö­ké­nek ver­seny­ké­pes­ség­gel fog­lal­ko­zó bi­zott­sá­ga pél­dá­ul a kö­vet­ke­ző­kép­pen ha­tá­roz­ta meg a fo­gal­mat: „Egy nem­zet ver­seny­ké­pes­sé­ge annak fok­mé­rő­je, hogy tö­ké­le­tes ver­seny­fel­té­te­lek mel­lett mennyi­re képes a vi­lág­pi­a­con (is) el­ad­ha­tó ter­mé­ke­ket és szol­gál­ta­tá­so­kat lét­re­hoz­ni, mi­köz­ben az or­szág ál­lam­pol­gá­ra­i­nak re­ál­jö­ve­del­me nő.”2 Len­gyel Imre3 és Török Ádám4 ál­lás­pont­ja sze­rint a ver­seny­ké­pes­ség nem más, mint a piaci po­zí­ció meg­szer­zé­sé­re, meg­tar­tá­sá­ra és ja­ví­tá­sá­ra való ké­pes­ség, üz­le­ti si­ke­res­ség – és így a fo­ga­lom egy­aránt hasz­nál­ha­tó vál­la­la­tok, ré­gi­ók és or­szá­gok ese­té­ben.

Az el­mé­le­ti köz­gaz­da­ság­tan­ban ki­ala­kult irány­zat fő kép­vi­se­lő­je Paul Krug­man. A klasszi­kus el­mé­le­tek­kel szem­ben Krug­man ér­tel­met­len kon­cep­ci­ó­nak tart­ja egy-egy or­szág ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek ér­tel­me­zé­sét, va­la­mint sze­rin­te e fo­ga­lom­nak túl­zott ál­ta­lá­nos­ság­ban és már-már gyűj­tő­fo­ga­lom­ként tör­té­nő em­le­ge­té­se ve­szé­lyes, és sú­lyos té­ve­dé­sek­hez is ve­zet­het. Azt ál­lít­ja, hogy egy olyan or­szág ese­té­ben, amely a nem­zet­kö­zi ke­res­ke­de­lem­től ke­vés­bé függ – mint pél­dá­ul az USA –, a ver­seny­ké­pes­ség tu­laj­don­kép­pen a ter­me­lé­keny­ség szi­no­ni­má­já­nak te­kint­he­tő. Sze­rin­te a fo­gal­mat nem nem­zet­gaz­da­sá­gi szin­ten kell ér­tel­mez­ni, hanem a nem­zet­kö­zi gaz­da­ság mű­kö­dé­sét úgy ért­het­jük meg a leg­könnyeb­ben, ha meg­vizs­gál­juk, hogy a nem­zet­gaz­da­sá­go­kon belül mi­lyen fo­lya­ma­tok men­nek végbe. „Ha meg akar­juk ér­te­ni a nem­zet­kö­zi spe­ci­a­li­zá­ci­ót, ahhoz jó ki­in­du­ló­pont a lo­ká­lis spe­ci­a­li­zá­ci­ók vizs­gá­la­ta.”5 A krug­ma­ni ér­tel­me­zés sze­rint tehát a ver­seny­ké­pes­ség nem­zet­gaz­da­sá­gi szin­ten nem, csak vál­la­la­tok ese­té­ben lé­te­zik. Krug­man azzal a né­zet­tel sem ért egyet, hogy egy or­szág jó­lé­te vi­lág­pi­a­ci ver­seny­ké­pes­sé­gé­től függ­ne, hi­szen két or­szág ke­res­ke­del­me szo­ká­sos eset­ben mind­két or­szág jö­ve­del­mét nö­ve­li. „Je­lent-e egy­ál­ta­lán va­la­mit, hogy egyi­kük ver­seny­ké­pe­sebb a má­sik­nál?” – kér­de­zi Krug­man.

Az al­kal­ma­zott köz­gaz­da­ság­tan kép­vi­se­lő­je, Mi­cha­el Por­ter, a glo­bá­lis vál­la­la­tok ver­seny­elő­nye­it ele­mez­ve, arra vi­lá­gít rá, hogy a ver­seny­ké­pes­ség el­ső­sor­ban re­gi­o­ná­lis és vál­la­la­ti szin­ten ha­tá­roz­ha­tó meg.6 Por­ter sze­rint tehát a ver­seny­ké­pes­ség­re csak­is úgy ér­de­mes te­kin­te­ni, mint a nem­ze­tek és azon belül is a vál­la­la­tok ter­me­lé­keny­sé­gé­nek egy­faj­ta mé­rő­szá­má­ra, amely a vál­la­la­tok si­ke­res mű­kö­dé­se ese­tén vissza­hat az egész nem­zet­gaz­da­ság­ra.

Az ed­di­gi­ek­ből is lát­ha­tó, hogy mi­lyen ne­he­zen meg­ha­tá­roz­ha­tó fo­ga­lom­mal ál­lunk szem­ben. Az OECD bi­zott­sá­ga­i­ban és az USA-ban le­zaj­lott egy­faj­ta „ver­seny­ké­pes­sé­gi vita” egyik ered­mé­nye­ként meg­fo­gal­ma­zó­dott de­fi­ní­ció sze­rint, „A ver­seny­ké­pes­ség... vál­la­la­tok, ipar­ágak, ré­gi­ók, nem­ze­tek és nem­ze­tek fe­let­ti ré­gi­ók ké­pes­sé­ge re­la­tí­ve magas té­nye­ző­jö­ve­de­lem és re­la­tí­ve magas fog­lal­koz­ta­tá­si szint lét­re­ho­zá­sá­ra fenn­tart­ha­tó bá­zi­son, mi­köz­ben a nem­ze­ti ver­seny­nek tar­tó­san ki van­nak téve.”7 Az OECD emel­lett az en­do­gén fej­lő­dés fel­gyor­sí­tá­sa­ként is ér­tel­me­zi a fo­gal­mat, amely sze­rint a fej­lő­dés leg­in­kább úgy ér­he­tő el, hogy a helyi vál­lal­ko­zá­so­kat tá­mo­gat­ják, és azok in­no­vá­ci­ós po­ten­ci­ál­ját erő­sí­tik.

A kü­lön­bö­ző ál­lás­pon­tok fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel az egy­sé­ges ver­seny­ké­pes­ség je­len­té­sét Len­gyel Imre8 az aláb­bi­ak sze­rint fog­lal­ja össze:

– a jö­ve­de­lem és a fog­lal­koz­ta­tott­ság az a két köz­gaz­da­sá­gi ka­te­gó­ria, ame­lyek se­gít­sé­gé­vel mér­he­tő a ver­seny­ké­pes­ség;

– a szer­ző a fo­ga­lom komp­le­xi­tá­sát, össze­tett­sé­gét hang­sú­lyoz­za, amely sze­rin­te min­den gaz­da­sá­gi egy­ség­re ér­tel­mez­he­tő;

– a nem­zet­kö­zi ver­seny­ben való rész­vé­telt te­kin­ti az ér­tel­me­zés alap­já­nak;

– a ver­seny­ké­pes­ség re­la­tí­ve magas jö­ve­del­met je­lent, de nem tér ki arra, hogy ez ho­gyan osz­lik meg a fog­lal­koz­ta­tot­tak és a té­nye­ző­tu­laj­do­no­sok kö­zött;

– ugyan­ak­kor a fog­lal­koz­ta­tott­ság­nak is magas szin­ten kell meg­va­ló­sul­nia, annak össze­té­te­lé­vel és a mun­ka­erő mi­nő­sé­gé­vel vi­szont nem fog­lal­ko­zik.

A ver­seny­ké­pes­ség ér­tel­me­zé­se nem­zet­gaz­da­sá­gi szin­ten, mé­ré­si le­he­tő­sé­gek

Az egyes or­szá­gok, nem­zet­gaz­da­sá­gok ver­seny­ké­pes­sé­gét, il­let­ve ennek ér­tel­mez­he­tő­sé­gét il­le­tő­en több­fé­le nézet lé­te­zik. Por­ter és Krug­man a ver­seny­ké­pes­sé­get nem mak­ro­ö­ko­nó­mi­ai ka­te­gó­ri­a­ként ér­tel­me­zi. Sze­rin­tük or­szá­gok kö­zöt­ti ver­seny­ké­pes­ség­ről nincs ér­tel­me be­szél­ni, hi­szen egy or­szág­ban a fő gaz­da­ság­po­li­ti­kai cé­lo­kat, az élet­szín­vo­nal és a re­ál­jö­ve­de­lem nö­ve­ke­dé­sét a ter­me­lé­keny­ség ha­tá­roz­za meg, és csak ezek nö­ve­ke­dé­sé­ből szár­maz­tat­ha­tók a ver­seny­ké­pes­ség mu­ta­tói. Lé­te­zik azon­ban olyan meg­kö­ze­lí­tés is, amely nem ta­gad­ja a nem­zet­gaz­da­sá­gok ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek mér­he­tő­sé­gét és össze­ha­son­lít­ha­tó­sá­gát. Ér­de­mes to­váb­bá ki­emel­ni Chi­kán At­ti­la9 meg­fo­gal­ma­zá­sát, amely az elő­ző­ek­hez ké­pest né­mi­képp más szem­lé­le­tet tük­röz, és nem a fog­lal­koz­ta­tott­ság prob­lé­má­já­ra, hanem in­kább a vál­la­la­ti szfé­ra tel­je­sít­mé­nyé­nek ja­ví­tá­sá­ra kon­cent­rál: „Egy nem­zet­gaz­da­ság ver­seny­ké­pes­sé­ge a nem­zet­gaz­da­ság azon ké­pes­sé­gét je­len­ti, hogy a nem­zet­kö­zi ke­res­ke­de­lem tá­masz­tot­ta kö­ve­tel­mé­nyek­nek meg­fe­le­lő­en úgy képes lét­re­hoz­ni, ter­mel­ni, el­osz­ta­ni és/vagy szol­gál­tat­ni ter­mé­ke­ket, hogy köz­ben saját ter­me­lé­si té­nye­ző­i­nek ho­za­dé­ka nö­vek­szik”. Az or­szá­gok ver­seny­ké­pes­sé­ge két­fé­le­kép­pen kö­ze­lít­he­tő meg: az egyik meg­kö­ze­lí­tés az egyes or­szá­gok kö­zött össze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­tok alap­ján komp­lex rang­so­ro­kat állít fel, míg a másik csak az egyes or­szá­gok ön­ma­guk­hoz mért fej­lő­dé­sét elem­zi. Ha­zánk ver­seny­ké­pes­sé­gé­vel szám­ta­lan ta­nul­mány fog­lal­ko­zott, ame­lyek főleg a többi eu­ró­pai or­szág­gal ve­tet­ték össze Ma­gyar­or­szág hely­ze­tét.

A komp­lex rang­so­rok közül a leg­is­mer­teb­bek a genfi–da­vo­si szék­he­lyű Vi­lág­gaz­da­sá­gi Fórum (WEF) Glo­bá­lis Ver­seny­ké­pes­sé­gi Je­len­té­sei, il­let­ve a lau­sanne-i szék­he­lyű IMD (Ins­ti­tu­te for Ma­nag­ement De­ve­lop­ment) Ver­seny­ké­pes­sé­gi Év­köny­vei. Más meg­kö­ze­lí­tés­ben ha­son­lít­ja össze az or­szá­go­kat a Vi­lág­bank Doing Busi­ness rang­so­ra. Szem­ben az előző két komp­lex rang­sor­ral, ame­lyek in­kább mak­ro­gaz­da­sá­gi szem­pon­tú össze­ha­son­lí­tást tar­tal­maz­nak, ez az elem­zés az üz­le­ti kör­nye­zet bi­zo­nyos di­men­zi­ó­i­ra kon­cent­rál. Elem­zé­sem to­váb­bi ré­szé­ben a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok tel­je­sít­mé­nyét ezen három elem­zé­si rend­szer sze­rint ha­son­lí­tom össze.

A ver­seny­ké­pes­sé­get ala­kí­tó té­nye­zők be­mu­ta­tá­sa az IMD je­len­té­sei alap­ján

Az IMD gaz­da­ság­ku­ta­tó és ve­ze­tő­kép­ző in­té­zet min­den évben köz­zé­te­szi World Com­pe­ti­ti­ve­ness Year­book10 című ki­ad­vá­nyát, amely össze­sen 329 kri­té­ri­um alap­ján 61 or­szá­got rang­so­rol ver­seny­ké­pes­sé­gük sze­rint, el­ső­sor­ban arra kon­cent­rál­va, hogy az or­szá­gok mennyi­re ké­pe­sek olyan gaz­da­sá­gi kör­nye­ze­tet ki­ala­kí­ta­ni és fenn­tar­ta­ni, amely a vál­lal­ko­zá­sok piaci ver­se­nyé­nek ked­vez. A lista el­ké­szí­té­se során hi­va­ta­los sta­tisz­ti­kák­ra és az IMD szak­ér­tő­i­nek fel­mé­ré­se alap­ján ka­pott ada­tok­ra is tá­masz­kod­nak; a rang­sor két­har­mad rész­ben nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­tek (IMF, Vi­lág­bank, OECD, ILO stb.), ta­nács­adók (pél­dá­ul Pri­ce­wa­ter­hou­s­eCo­opers) és az adott or­szág sta­tisz­ti­kai hi­va­ta­lai által kö­zölt ada­to­kon, egy­har­mad rész­ben pedig a szak­ér­tők fel­mé­ré­se­in ala­pul. A ver­seny­ké­pes­sé­gi rang­sor négy kü­lön­bö­ző te­rü­let­re kon­cent­rál: a gaz­da­ság ál­ta­lá­nos tel­je­sít­mé­nyét, a kor­mány­za­ti ha­té­kony­sá­got, a ver­seny­szfé­ra tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­gét és az inf­ra­struk­tu­rá­lis fel­té­te­le­ket ér­té­ke­li. Az 1. táb­lá­zat utol­só osz­lo­pa a 2014/15-ös rang­sor­ban11 el­fog­lalt he­lye­zés­hez ké­pest a vál­to­zást mu­tat­ja, így nyo­mon kö­vet­he­tő, ho­gyan ala­kult az egyes or­szá­gok hely­ze­te. Az első he­lyen – ha­son­ló­an a 2014/15-ös ered­mény­hez – az USA áll, amely az üz­le­ti és pénz­ügyi szek­tor ha­té­kony­sá­gá­nak, a vál­lal­ko­zá­sok in­no­vá­ci­ós haj­lan­dó­sá­gá­nak és az infra­ struk­tú­ra ha­té­kony­sá­gá­nak kö­szön­he­tő. Hong­kong (2.) és Szin­ga­púr (3.) a 2015/16-os évben meg­előz­te Sváj­cot, amely 2014/15-höz ké­pest két hellyel vissza­esett, és a ver­seny­ké­pes­sé­get meg­ha­tá­ro­zó négy fak­tor közül – a gaz­da­ság ál­ta­lá­nos tel­je­sít­mé­nye, a kor­mány­za­ti ha­té­kony­ság, a ver­seny­szfé­ra tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­ge és az inf­ra­struk­tu­rá­lis fel­té­te­lek – csak az utób­bi­ban ja­ví­tott az előző évi tel­je­sít­mé­nyé­hez ké­pest.12

1. táb­lá­zat: Az or­szá­gok ver­seny­ké­pes­sé­gi rang­so­ra az IMD he­lye­zé­se alap­ján, 2015/16

 1. táblázat: Az országok versenyképességi rangsora az IMD helyezése alapján, 2015/16

Ke­let- és Kö­zép-Eu­ró­pa ese­té­ben az össz­kép ve­gyes, hi­szen Cseh­or­szág és Len­gyel­or­szág ja­ví­tott az előző évi po­zí­ci­ó­já­hoz ké­pest (4, il­let­ve 3 he­lyet), mely mind­két or­szág ese­té­ben a kor­mány­za­ti és üz­le­ti ha­té­kony­ság ked­ve­zőbb meg­íté­lé­sé­nek kö­szön­he­tő. Na­gyobb mér­té­kű vissza­esés Orosz­or­szág (7 hely) és Uk­raj­na (11 hely) ese­té­ben fi­gyel­he­tő meg, a fegy­ve­res konf­lik­tu­sok és az emi­att ki­ala­ku­ló in­sta­bil piaci kör­nye­zet kö­vet­kez­té­ben. Az utób­bi né­hány évben a vi­seg­rá­di or­szá­gok mind­egyi­ké­ben vál­to­zó ten­den­cia volt jel­lem­ző, ám na­gyobb el­moz­du­lá­sok egyik or­szág ese­té­ben sem fi­gyel­he­tők meg. Ahhoz azon­ban, hogy pon­to­sabb képet kap­junk, ér­de­mes a négy fő kom­po­nens sze­rin­ti ered­ményt is meg­vizs­gál­ni. Hozzá kell tenni azon­ban az ered­mé­nyek­hez azt, hogy több eset­ben – köz­tük Ma­gyar­or­szág ese­té­ben is – a rang­sor­ban el­fog­lalt re­la­tí­ve ked­ve­zőt­len he­lye­zést és romló ér­té­ke­ket a mak­ro­gaz­da­sá­gi mu­ta­tók (fog­lal­koz­ta­tott­ság emel­ke­dé­se, mun­ka­nél­kü­li­ség csök­ke­né­se, a nö­ve­ke­dés élén­kü­lé­se, az ala­csony inf­lá­ci­ós ráta) ja­vu­lá­sa kí­sér­te. A rang­so­rok­ban ka­pott ked­ve­zőt­len he­lye­zé­sek utal­nak ugyan arra, hogy mely te­rü­le­te­ken ér­de­mes ja­ví­ta­ni a ver­seny­ké­pes­sé­gün­kön, né­hány fon­tos – és az utób­bi évek­ben ked­ve­ző­en ala­ku­ló – mu­ta­tót azon­ban nem vesz­nek ak­ko­ra súllyal fi­gye­lem­be, hogy az a rang­so­rok­ban is ér­zé­kel­he­tő ja­vu­lást je­lent­sen.

2. táb­lá­zat: He­lye­zé­sek az IMD rang­so­rá­ban, 2011/12–2015/16

 2. táblázat: Helyezések az IMD rangsorában, 2011/12–2015/16

He­lye­zé­sek a négy fő kom­po­nens sze­rint

Az ál­ta­lá­nos gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mény te­kin­te­té­ben je­len­tős ja­vu­lás ta­pasz­tal­ha­tó Ma­gyar­or­szág ese­té­ben, mely a régió or­szá­gai közül a leg­na­gyobb mér­té­kű. Az IMD elem­zé­se sze­rint a ma­gyar gaz­da­ság ál­ta­lá­nos mu­ta­tó­i­nak ja­vu­lá­sa, a fog­lal­koz­ta­tott­ság nö­ve­ke­dé­se és a nem­zet­kö­zi be­fek­te­té­si po­zí­ció ja­vu­lá­sa já­rult hozzá ahhoz, hogy 2014-ről 2015-re a 32. hely­ről a 17. hely­re ke­rül­tünk, így lát­ha­tó, hogy ez az a kom­po­nens, amely­ben a ja­vu­ló mak­ro­gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mény bi­zo­nyos mér­ték­ben tük­rö­ző­dik.

Míg a vizs­gált idő­szak ele­jén (2011 és 2013 kö­zött) a 35., il­let­ve 44. he­lyen volt az or­szág, a ja­vu­lás már 2013-ról 2014-re meg­fi­gyel­he­tő, hi­szen akkor a 44. hely­ről ke­rül­tünk a 32. hely­re, 12 he­lye­zést ja­vít­va ezzel. A 2014-es ja­vu­lás oka leg­in­kább a kül­ke­res­ke­de­lem (áru- és szol­gál­ta­tás­ex­port), il­let­ve a tő­ke­be­fek­te­té­sek nö­vek­vő vo­lu­me­ne volt.

A másik három or­szág ese­té­ben is meg­fi­gyel­he­tő némi ja­vu­lás az ál­ta­lá­nos gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mény te­kin­te­té­ben, ám ez ese­tük­ben csak né­hány he­lye­zés­nyit je­lent.

3. táb­lá­zat: He­lye­zé­sek az IMD rang­so­rá­ban az ál­ta­lá­nos gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mény alap­ján, 2011/12–2015/16

 3. táblázat: Helyezések az IMD rangsorában az általános gazdasági teljesítmény alapján, 2011/12–2015/16

A kor­mány­za­ti ha­té­kony­ság he­lye­zé­se alap­ján Ma­gyar­or­szág egy he­lye­zés­nyit ron­tott 2014-ről 2015-re, mely­nek oka­ként el­ső­sor­ban az át­lát­ha­tó­ság rom­lá­sát, il­let­ve az idő­sö­dő tár­sa­da­lom­mal járó prob­lé­má­kat je­löl­te meg az IMD. Ennek el­le­né­re a fis­ká­lis po­li­ti­ka, il­let­ve a köz­pénz­ügyek di­men­zi­ói te­kin­te­té­ben a ko­ráb­bi po­zí­ció meg­őr­zé­se, il­let­ve némi ja­vu­lás is ta­pasz­tal­ha­tó volt. A tér­ség többi or­szá­ga közül Szlo­vá­kia, ha­zánk­hoz ha­son­ló­an, 2014-hez ké­pest né­hány he­lye­zés­sel hát­rébb ke­rült, és Len­gyel­or­szág hely­ze­te kis­mér­ték­ben ja­vult. Cseh­or­szág 7 hely­nyit ja­ví­tott a ko­ráb­bi he­lye­zé­sé­hez ké­pest, és az IMD az or­szág egyik fő ver­seny­elő­nye­ként a sta­bil po­li­ti­kai kör­nye­ze­tet és az in­téz­mé­nyek át­lát­ha­tó­sá­gát je­löl­te meg.

4. táb­lá­zat: He­lye­zé­sek az IMD rang­so­rá­ban a kor­mány­za­ti ha­té­kony­ság alap­ján, 2011/12–2015/16

 4. táblázat: Helyezések az IMD rangsorában a kormányzati hatékonyság alapján, 2011/12–2015/16

Az üz­le­ti ha­té­kony­ság kom­po­nen­se alap­ján szin­tén meg­fi­gyel­he­tő Ma­gyar­or­szág ese­té­ben egy­he­lye­zés­nyi vissza­esés, me­lyet leg­in­kább a ter­me­lé­keny­ség és ha­té­kony­ság, va­la­mint a mun­ka­erő­pi­a­con ta­pasz­tal­ha­tó agy­el­szí­vás je­len­sé­gé­nek tu­laj­do­ní­ta­nak.

5. táb­lá­zat: He­lye­zé­sek az IMD rang­so­rá­ban az üz­le­ti szfé­ra ha­té­kony­sá­ga alap­ján, 2011–2015

 5. táblázat: Helyezések az IMD rangsorában az üzleti szféra hatékonysága alapján, 2011–2015

Na­gyobb mér­té­kű ja­vu­lás a tér­ség­ben csak Cseh­or­szág ese­té­ben fi­gyel­he­tő meg, mely ki­lenc he­lyet ja­ví­tott a 2014-es rang­sor­ban el­fog­lalt po­zí­ci­ó­já­hoz ké­pest. Az IMD ér­té­ke­lé­se alap­ján ennek oka leg­in­kább a ter­me­lé­keny­ség ja­vu­lá­sa, il­let­ve a ma­ga­san kép­zett, mégis vi­szony­lag olcsó mun­ka­erő.

Az inf­ra­struk­tú­ra al­in­dex sze­rin­ti he­lye­zés alap­ján a négy or­szág közül szin­tén csak Len­gyel­or­szág ja­ví­tott két he­lyet a 2014-es rang­sor­hoz ké­pest, amely leg­in­kább annak kö­szön­he­tő, hogy a kor­mány­zat kö­vet­ke­ze­te­sen foly­tat­ta a már meg­kez­dett struk­tu­rá­lis re­for­mo­kat, ame­lyek­kel né­mi­képp mér­sé­kel­ni tudta a ne­ga­tív külső ha­tá­so­kat is.

Ma­gyar­or­szág ese­té­ben 2013-ról 2014-re egy­he­lye­zés­nyi ja­vu­lás – me­lyet a tech­no­ló­gi­ai inf­ra­struk­tú­ra, azaz a magas tech­no­ló­gia­tar­tal­mú ex­port nö­ve­ke­dé­se oko­zott –, 2015-re azon­ban némi vissza­esés volt ta­pasz­tal­ha­tó. Az ér­té­ke­lés sze­rint ha­zánk­nak a fenn­tart­ha­tó fej­lő­dés erő­sí­té­sé­ben, a ku­ta­tás-fej­lesz­té­si ki­adá­sok nö­ve­lé­sé­ben, il­let­ve a mun­ka­vál­la­lók nyelv­is­me­re­té­nek ja­ví­tá­sá­ban van­nak to­váb­bi fel­ada­tai. Cseh­or­szág­nak a négy or­szág közül elért leg­ked­ve­zőbb he­lye­zé­se dön­tő­en az alap­inf­ra­struk­tú­rá­val való ked­ve­ző el­lá­tott­ság­nak, va­la­mint az egész­ség­ügy és ok­ta­tás ked­ve­ző hely­ze­té­nek kö­szön­he­tő.

6. táb­lá­zat: He­lye­zé­sek az IMD rang­so­rá­ban az inf­ra­struk­tú­ra alap­ján, 2011/12–2015/16

 6. táblázat: Helyezések az IMD rangsorában az infrastruktúra alapján, 2011/12–2015/16

A vi­seg­rá­di or­szá­gok tel­je­sít­mé­nyé­nek össze­ha­son­lí­tá­sa a WEF rang­so­ra alap­ján

A World Eco­no­mic Forum min­den év őszén nyil­vá­nos­ság­ra hozza ver­seny­ké­pes­sé­gi je­len­té­sét,13 amely az üz­le­ti és a tu­do­má­nyos világ szá­má­ra is ér­té­kes in­for­má­ci­ók­kal szol­gál. A rang­sor egy­részt té­nyek – mak­ro­gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi sta­tisz­ti­kák – alap­ján, más­részt több mint 11 000 vál­la­la­ti ve­ze­tő meg­kér­de­zé­sé­vel ké­szül el, és 140 or­szá­got rang­so­rol. A fel­mé­ré­se­ket az or­szá­gok ku­ta­tó­in­té­ze­tei, egye­te­mei ké­szí­tik el, és az adat­fel­vé­tel során a vál­la­la­ti ve­ze­tők a ver­seny­ké­pes­ség lé­nye­ges­nek ítélt ele­me­it (pél­dá­ul az ál­ta­lá­nos gaz­da­sá­gi kör­nye­ze­tet, az inf­ra­struk­tú­rát, in­no­vá­ci­ót, a köz­in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sét, a pénz­ügyi in­téz­mé­nye­ket, a ver­seny­kör­nye­ze­tet, a vál­la­la­ti mű­kö­dés, ok­ta­tás, humán tőke, kor­rup­ció és üz­le­ti etika hely­ze­tét) 1-től 7-ig ter­je­dő ská­lán ér­té­ke­lik. Így a ka­pott pont­ér­té­kek kö­rül­be­lül het­ven szá­za­lé­ka a meg­kér­de­zet­tek vé­le­mé­nyét tük­rö­zi. A ma­ra­dék har­minc szá­za­lék sta­tisz­ti­kai adat­fel­dol­go­zás ered­mé­nye­ként adó­dik, és végül a két­fé­le adat­gyűj­tés ered­mé­nye­it kom­bi­nál­va ala­kul ki egy glo­bá­lis ver­seny­ké­pes­sé­gi pont­szám, amely­nek alap­ján meg­ha­tá­roz­ha­tó az egyes or­szá­gok rang­so­ra. A pont­szám szá­mí­tá­sa során fi­gye­lem­be ve­szik az or­szá­gok el­té­rő sa­já­tos­sá­ga­it is, ezért a végső pont­szám meg­ha­tá­ro­zá­sa­kor bi­zo­nyos té­nye­zők el­té­rő sú­lyo­zás­sal sze­re­pel­nek: a leg­sze­gé­nyebb or­szá­gok­ban a ver­seny­ké­pes­ség alap­té­nye­ző­i­nek, a kö­ze­pe­sen fej­lett or­szá­gok­ban a piac ha­té­kony mű­kö­dé­sét biz­to­sí­tó té­nye­zők­nek, a fej­lett or­szá­gok­ban pedig az in­no­vá­ci­ós ké­pes­sé­get meg­ha­tá­ro­zó té­nye­zők­nek van na­gyobb sze­re­pe.

A WEF rang­so­ra 2006 óta ké­szül ezzel a mód­szer­rel, előt­te az ún. nö­ve­ke­dé­si ver­seny­ké­pes­sé­gi index ha­tá­roz­ta meg az egyes or­szá­gok egy­más­hoz vi­szo­nyí­tott hely­ze­tét. A glo­bá­lis ver­seny­ké­pes­sé­gi in­de­xet (Glo­bal Com­pe­ti­ti­ve­ness Index) 2006 óta hasz­nál­ják. Ez az index az alap­ve­tő mak­ro­gaz­da­sá­gi fel­té­te­le­ket, a ha­té­kony­ság­nö­ve­lő té­nye­ző­ket, va­la­mint az in­no­vá­ci­ós és üz­le­ti té­nye­ző­ket tö­mö­rí­ti al­in­de­xek­be, és ezek alap­ján ha­tá­roz meg végül 114 mu­ta­tót.

A GCI három fő té­nye­ző­cso­port­ból te­vő­dik össze. Az első az alap­kö­ve­tel­mé­nyek cso­port­ja, amely­ben töb­bek kö­zött az in­téz­mé­nyek, az inf­ra­struk­tú­ra, a mak­ro­gaz­da­ság sta­bi­li­tá­sa, to­váb­bá az egész­ség­ügyi és köz­ok­ta­tás alténye­zői sze­re­pel­nek. A má­so­di­kat a ha­té­kony­ság­nö­ve­lő té­nye­zők ké­pe­zik. Ilyen a fel­ső­ok­ta­tás és szak­kép­zés, a ter­mék­pi­a­cok ha­té­kony­sá­ga, a mun­ka­erő­pi­ac ha­té­kony­sá­ga, a pénz­ügyi pi­a­cok fej­lett­sé­ge, a mű­sza­ki fel­ké­szült­ség és a pi­ac­mé­ret. Végül a har­ma­dik té­nye­ző­cso­por­tot az in­no­vá­ci­ós és üz­le­ti sok­ol­da­lú­sá­got biz­to­sí­tó té­nye­zők je­len­tik. A WEF a három fő té­nye­ző­cso­port­ban össze­sen 12 pil­lér men­tén vizs­gál­ja a ver­seny­ké­pes­sé­get.

A 2015/16-os lista ele­jén az utób­bi két évben nem tör­tént vál­to­zás, hi­szen az első három he­lyen ugyan­azok az or­szá­gok sze­re­pel­nek. Svájc első he­lye­zé­se nem meg­le­pő, hi­szen az or­szá­got a 2008-as vál­ság is csak ki­sebb mér­ték­ben érin­tet­te, a mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­ja pedig – szem­ben a mu­ta­tó­nak a többi eu­ró­pai or­szág­ban ta­pasz­tal­ha­tó rom­lá­sá­val – az el­múlt évek­ben végig 3 szá­za­lék körül ma­radt. Ezzel szem­ben Gö­rög­or­szág pél­dá­ul az el­múlt két évben is a 81. he­lye­zést sze­rez­te meg, kö­szön­he­tő­en gaz­da­sá­gi prob­lé­má­i­nak és a 20 szá­za­lék kö­rü­li mun­ka­nél­kü­li­sé­gi rá­tá­já­nak. A má­so­dik he­lyen öt éve fo­lya­ma­to­san Szin­ga­púr végez, és fő erős­sé­gei közé tar­to­zik a piaci ha­té­kony­ság az áru-, a pénz- és a mun­ka­erő­pi­a­con is (7. táb­lá­zat).

A kö­vet­ke­zők­ben a vi­seg­rá­di or­szá­gok tel­je­sít­mé­nyét és rang­sor­ban el­fog­lalt hely­ze­tét ha­son­lí­tom össze. A táb­lá­zat alap­ján lát­ha­tó, hogy a vizs­gált ke­let-kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok po­zí­ci­ó­i­kat az utób­bi né­hány évben több­nyi­re meg­tar­tot­ták. Ma­gyar­or­szág­ra 2011-ről 2012-re egy na­gyobb mér­té­kű rom­lás, majd azt kö­ve­tő­en a romló és ja­vu­ló po­zí­ci­ók vál­ta­ko­zá­sa fi­gyel­he­tő meg. A tér­ség or­szá­gai közül ja­vu­lás leg­in­kább Cseh­or­szág­ra jel­lem­ző, a többi or­szág ese­té­ben a ha­zán­ké­hoz ha­son­ló vál­ta­ko­zás fi­gyel­he­tő meg a rang­sor­ban el­fog­lalt he­lye­zé­sek­ben (8. táb­lá­zat).

Ahhoz, hogy a vizs­gált or­szá­gok hely­ze­tét meg­ért­sük, a három fő té­nye­ző­cso­port alap­ján ka­pott pont­szá­mo­kat is ér­de­mes meg­vizs­gál­ni, ki­tér­ve a ver­seny­ké­pes­ség szem­pont­já­ból leg­prob­lé­má­sabb te­rü­le­tek­re is. A WEF-rang­sor első al­in­de­xét az úgy­ne­ve­zett „alap­kö­ve­tel­mé­nyek” je­len­tik, amely­be az inf­ra­struk­tú­ra, az in­téz­mé­nyi hát­tér, a mak­ro­gaz­da­sá­gi sta­bi­li­tás, il­let­ve az egész­ség­ügy és alap­fo­kú ok­ta­tás tar­to­zik.

7. táb­lá­zat: A WEF ver­seny­ké­pes­sé­gi rang­so­ra

 7. táblázat: A WEF versenyképességi rangsora

8. táb­lá­zat: He­lye­zé­sek a WEF rang­so­rá­ban, 2011/12–2015/16

 8. táblázat: Helyezések a WEF rangsorában, 2011/12–2015/16

Az „alap­kö­ve­tel­mé­nyek” kom­po­nens alap­ján egy­faj­ta vissza­esés fi­gyel­he­tő meg 2011 és 2013 kö­zött, ez­után azon­ban nö­ve­ke­dés kez­dő­dött, amely a mak­ro­gaz­da­sá­gi té­nye­zők­nek, il­let­ve az inf­lá­ció mér­sék­lő­dé­sé­nek kö­szön­he­tő. Az or­szá­gok ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek össze­ha­son­lí­tá­sa­kor fon­tos ki­emel­ni az in­téz­mé­nyi-kör­nye­ze­ti té­nye­zők ala­ku­lá­sát is. Ide­tar­toz­nak a jog­rend­szer mű­kö­dé­sét, a po­li­ti­ku­sok­ba, a po­li­ti­kai rend­szer­be ve­tett bi­zal­mat, a kor­rup­ci­ót tük­rö­ző pont­szá­mok. Ma­gyar­or­szág ese­té­ben a mér­sé­kelt ja­vu­lást 2015-re újabb gyen­gébb pont­szám kö­vet­te, ennek oka­ként ver­seny­ké­pes­sé­get kor­lá­to­zó té­nye­ző­ket, pél­dá­ul a magas ál­lam­ház­tar­tá­si hi­ányt, a je­len­tős bü­rok­rá­ci­át, il­let­ve a po­li­ti­ku­sok­ba ve­tett bi­za­lom ala­csony szint­jét em­lí­tet­ték meg a fel­mé­rés részt­ve­vői. Ha­son­ló prob­lé­má­kat emel­tek ki a többi or­szág ese­té­ben is, hi­szen pél­dá­ul a leg­ked­ve­zőbb pont­szá­mot elérő Cseh­or­szág ese­té­ben is a túl­fej­lett bü­rok­rá­cia je­len­ti a WEF sze­rint a ver­seny­ké­pes­ség leg­na­gyobb aka­dá­lyát.

1. ábra: Pont­szá­mok az „alap­kö­ve­tel­mé­nyek” kom­po­nens alap­ján, 2011/12–2015/16

 1. ábra: Pontszámok az „alapkövetelmények” komponens alapján, 2011/12–2015/16

Mi lehet ennek az oka? Úgy tűnik, hogy mind­egyik ke­let-kö­zép-eu­ró­pai or­szág­ban, így Ma­gyar­or­szá­gon is a leg­na­gyobb vissza­hú­zó erő az, hogy az alap­in­téz­mé­nyek mű­kö­dé­sé­nek meg­íté­lé­se nem túl ked­ve­ző: ko­moly prob­lé­ma­ként em­lí­tet­ték meg a kor­rup­ci­ót, a po­li­ti­ku­sok­ba ve­tett bi­za­lom hi­á­nyát, a köz­hi­va­ta­lok dön­tés­ho­za­ta­lát jel­lem­ző rész­re­haj­lást, a jog­rend­szer ese­ten­ként nem meg­fe­le­lő mű­kö­dé­sét, il­let­ve az adó­rend­szer ki­ter­jedt­sé­gét és az adóz­ta­tás mér­té­két is. A ka­pott pont­szám ér­tel­me­zé­se­kor fi­gye­lem­be kell azon­ban azt is venni, hogy azok a „hard”, azaz ki­fe­je­zet­ten sta­tisz­ti­kai ada­tok mel­lett „soft” ada­to­kat, azaz a meg­kér­de­zet­tek vé­le­mé­nyét is tük­rö­zik (2. ábra).

A ha­té­kony­ság­nö­ve­lő té­nye­zők kom­po­nen­sé­be olyan mu­ta­tók tar­toz­nak, mint a fel­ső­ok­ta­tás és szak­kép­zés mi­nő­sé­ge, a ter­mék­pi­a­cok, il­let­ve a mun­ka­erő­pi­ac ha­té­kony­sá­ga, a pénz­ügyi pi­a­cok fej­lett­sé­ge, a tech­no­ló­gi­ai fel­ké­szült­ség, va­la­mint a pi­ac­mé­ret. Cseh­or­szág e sze­rint a kom­po­nens sze­rint is az első he­lye­zést sze­rez­te meg a ré­gi­ó­ban, Ma­gyar­or­szág és Szlo­vá­kia pedig szin­te együtt halad. Mind­két or­szág ese­té­ben a mun­ka­erő­pi­ac ha­té­kony­sá­gá­nak, il­let­ve ha­zánk ese­té­ben a szak­kép­zés ha­té­ko­nyab­bá té­te­le, il­let­ve a pénz­ügyi pi­a­cok fej­lett­sé­gé­nek ja­ví­tá­sa já­rul­hat­na hozzá a ver­seny­ké­pes­ség nö­ve­lé­sé­hez.

Ha­son­ló képet ka­punk az in­no­vá­ci­ós és üz­le­ti té­nye­zők pont­szá­ma­i­nak vizs­gá­la­ta­kor. Az EU többi or­szá­gá­hoz vi­szo­nyít­va szin­te az összes ke­let-kö­zép-eu­ró­pai or­szág­ban ko­moly hát­rány fi­gyel­he­tő meg ezen a te­rü­le­ten. Ma­gyar­or­szág, Szlo­vá­kia és Len­gyel­or­szág azon­ban szin­te együtt ha­ladt a vizs­gált idő­szak­ban, né­mi­képp le­ma­rad­va Cseh­or­szág­tól. Ma­gyar­or­szág ese­té­ben ér­de­mes ki­emel­ni, hogy a meg­kér­de­zet­tek a ne­héz­sé­gek kö­zött az üz­le­ti kör­nye­zet szem­pont­já­ból leg­in­kább az adóz­ta­tás szint­jét, il­let­ve a pénz­ügyi for­rá­sok­hoz való hoz­zá­ju­tás le­he­tő­sé­gét em­lí­tet­ték meg (3. ábra).

2. ábra: Pont­szá­mok a „ha­té­kony­ság­nö­ve­lő té­nye­zők” alap­ján, 2011/12–2015/16

2. ábra: Pontszámok a „hatékonyságnövelő tényezők” alapján, 2011/12–2015/16

3. ábra: Pont­szá­mok az „in­no­vá­ció és üz­le­ti ki­fi­no­mult­ság” alap­ján, 2011/12–2015/16

3. ábra: Pontszámok az „innováció és üzleti kifinomultság” alapján, 2011/12–2015/16

Né­hány te­rü­le­ten azon­ban ja­ví­ta­nia kell Ma­gyar­or­szág­nak. Úgy tűnik, hogy a rang­sor­ban lát­ha­tó gyen­gébb tel­je­sít­mény a szá­mí­tá­si mód­szer, il­let­ve a hang­sú­lyok el­to­ló­dá­sa mel­lett más té­nye­zők­nek kö­szön­he­tő. Ebbe a prob­lé­ma­kör­be tar­toz­nak az üz­le­ti kul­tú­ra te­rü­le­tén je­lent­ke­ző hi­á­nyos­sá­gok, az adó­zá­si rend­szer, a jog­sza­bá­lyi kör­nye­zet, a fog­lal­koz­ta­tott­ság, a humán erő­for­rá­sok fej­let­len­sé­gé­nek prob­lé­mái is. Ha­zánk ver­seny­ké­pes­sé­gét ja­vít­hat­ják azok a te­rü­le­tek, ame­lye­ket te­kint­ve ver­seny­előny­ben va­gyunk. Ked­ve­ző pont­szá­mot kap­tunk pél­dá­ul a köz­le­ke­dé­si és a te­le­kom­mu­ni­ká­ci­ós inf­ra­struk­tú­ra mi­nő­sé­gét, a tő­ke­áram­lás sza­bad­sá­gát és az ex­port­pi­a­cok ki­ter­jedt­sé­gét ér­té­ke­lő mu­ta­tó­kat te­kint­ve.

Mint min­den elem­zés ese­té­ben, a WEF rang­so­rá­val kap­cso­lat­ban is van­nak, akik nem fel­tét­le­nül te­kin­tik re­fe­ren­ci­á­nak az ott kö­zölt ada­to­kat. Abban azon­ban mind­annyi­an egyet­ér­te­nek, hogy ez a rang­sor arra min­den­kép­pen al­kal­mas, hogy el tud­juk he­lyez­ni ha­zán­kat a ha­son­ló tör­té­nel­mi és gaz­da­sá­gi hát­tér­rel ren­del­ke­ző or­szá­gok kö­zött, és hogy töb­bé-ke­vés­bé nyo­mon tud­juk kö­vet­ni, me­lyek azok a te­rü­le­tek, ame­lyek­re a jö­vő­ben a ver­seny­ké­pes­ség szem­pont­já­ból ko­mo­lyab­ban oda kell fi­gyel­ni.

A vál­lal­ko­zá­sok ver­seny­ké­pes­sé­gé­re ható té­nye­zők vizs­gá­la­ta – a Doing Busi­ness rang­sor

A Vi­lág­bank Doing Busi­ness14 adat­bá­zi­sa a vál­la­la­ti mű­kö­dést érin­tő és be­fo­lyá­so­ló üz­le­ti kör­nye­zet ele­me­i­nek ala­ku­lá­sá­ról ad át­fo­gó képet. El­len­tét­ben az IMD és a WEF rang­so­ra­i­val, ez az adat­bá­zis nem tér ki a mak­ro­gaz­da­sá­gi kör­nye­zet té­nye­ző­i­re. Mind­össze a vál­lal­ko­zá­sok mű­kö­dé­sét érin­tő ti­zen­egy szem­pont sze­rint ha­son­lít­ja össze az egyes or­szá­gok tel­je­sít­mé­nyét. A három kü­lön­bö­ző rang­sor össze­ve­té­se nem ad ugyan tel­je­sen egy­sé­ges be­nyo­mást a vizs­gált or­szá­gok­ról, a Doing Busi­ness elem­zé­se sze­rint ka­pott ered­mény mégis ár­nyal­ja az előző két vizs­gá­la­ti mód­szer sze­rint ka­pott képet. A rang­sor él­me­ző­nyé­ben évek óta a tá­vol-ke­le­ti (Hong­kong, Szin­ga­púr), skan­di­náv és an­gol­szász or­szá­gok ta­lál­ha­tók. Az eu­ró­pai or­szá­gok közül ha­gyo­má­nyo­san jó he­lyet fog­lal el pél­dá­ul Dánia és az Egye­sült Ki­rály­ság.

9. táb­lá­zat: A Doing Busi­ness ver­seny­ké­pes­sé­gi rang­so­ra

 9. táblázat: A Doing Business versenyképességi rangsora

A 2016-os rang­sor­ban a Vi­lág­bank 189 or­szá­got ha­son­lít össze, és ebben az évben új mód­szer­tant is al­kal­maz, mely se­gít­sé­gé­vel pon­to­sít­ja a ko­ráb­ban hasz­nált in­di­ká­to­rok tar­tal­mát, kor­ri­gál­va így az előző éves he­lye­zé­se­ket is (az új szá­mí­tá­si mód­szer sze­rint pél­dá­ul Ma­gyar­or­szág 2015-ben a 40. he­lyen állt, míg a ko­ráb­ban hasz­nált mód­szer alap­ján ugyan­eb­ben az évben az 54. volt). A vi­seg­rá­di or­szá­gok e sze­rint a kö­zép­me­zőny felső ré­szé­ben he­lyez­ked­nek el. Az első he­lyen Len­gyel­or­szág áll, őt kö­ve­ti Szlo­vá­kia, majd Cseh­or­szág, és végül – leg­alább­is a vizs­gált or­szá­gok közül – Ma­gyar­or­szág zárja a sort. Ha­zánk az idei rang­sor­ban a 42. he­lyen áll, amely az előző évhez ké­pest két­hely­nyi rom­lást je­lent, ám ennek ér­té­ke­lé­sé­hez meg kell vizs­gál­ni az egyes mu­ta­tók pon­tos tar­tal­mát is. Lát­ha­tó tehát, hogy a vál­la­la­tok mű­kö­dé­sét be­fo­lyá­so­ló té­nye­zők leg­alább olyan mér­ték­ben ront­hat­nak vagy ja­vít­hat­nak egy or­szág ver­seny­ké­pes­sé­gén, mint a mak­ro­gaz­da­sá­gi kör­nye­zet ele­mei (9. táb­lá­zat).

Ér­de­mes ennél a rang­sor­nál is rész­le­te­seb­ben meg­vizs­gál­ni, hogy me­lyek a ver­seny­ké­pes­ség szem­pont­já­ból ked­ve­ző, il­let­ve kri­ti­kus té­nye­zők. A vál­lal­ko­zá­sok mű­kö­dé­sé­hez, a vál­lal­ko­zá­si kör­nye­zet­hez hoz­zá­já­ru­ló tíz té­nye­ző se­gít­sé­gé­vel ár­nyal­tabb képet kap­ha­tunk ha­zánk, il­let­ve a többi vi­seg­rá­di or­szág tel­je­sít­mé­nyé­ről.

10. táb­lá­zat: Ma­gyar­or­szág, Cseh­or­szág, Szlo­vá­kia és Len­gyel­or­szág he­lye­zé­sei a Doing Busi­ness rang­so­rá­ban, 2015–2016

 10. táblázat: Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország helyezései a Doing Business rangsorában, 2015–2016

Ma­gyar­or­szág ese­té­ben je­len­tős vissza­esés nem ta­pasz­tal­ha­tó egyik te­rü­le­ten sem, azon­ban az adó­zás te­rü­le­tén még min­dig in­kább a rang­sor má­so­dik fe­lé­ben fog­la­lunk he­lyet. A DB elem­zői meg­em­lí­tet­ték azt is, hogy az el­múlt évben a vál­lal­ko­zás in­dí­tá­sá­hoz szük­sé­ges alap­tő­ke eme­lé­se sem ha­tott jól a ver­seny­ké­pes­ség­re. Az üz­le­ti kör­nye­ze­tet mérő többi ka­te­gó­ri­á­ban az erős kö­zép­me­zőny­ben fog­la­lunk he­lyet, a hi­tel­hez jutás ese­té­ben azon­ban – bár a rang­sor­ban el­fog­lalt he­lye­zé­sünk ked­ve­zőt­len­nek nem mond­ha­tó – van még ja­ví­ta­ni­va­lónk.

Cseh­or­szág – szem­ben az előző két rang­sor­ban elért ked­ve­ző ered­ménnyel – a Vi­lág­bank ér­té­ke­lé­se sze­rint a vi­seg­rá­di or­szá­gok kö­zött csak a har­ma­dik, és a vizs­gált idő­szak alatt három hellyel ron­tott a po­zí­ci­ó­ján. A Doing Busi­ness elem­zői po­zi­tí­vum­ként emel­ték ki, hogy a vál­lal­ko­zá­sok ala­pí­tá­sá­hoz szük­sé­ges törzs­tő­ke­el­vá­rást le­csök­ken­tet­ték, a hi­tel­hez jutás fel­té­te­le­it pedig meg­könnyí­tet­ték. Az adó­zás terén azon­ban ko­moly ja­ví­ta­ni­va­lók mu­tat­koz­nak, hi­szen Cseh­or­szág az elért 122. hellyel a rang­sor gyen­géb­ben tel­je­sí­tő fe­lé­hez tar­to­zik.

Szlo­vá­kia a vi­seg­rá­di or­szá­gok közül Len­gyel­or­szág mö­gött a má­so­dik he­lye­zést érte el, és több he­lyet ja­ví­tott az előző évi be­so­ro­lás­hoz ké­pest, szin­te min­den te­rü­le­ten. Kü­lö­nö­sen a tár­sa­sá­gia­dó-kulcs csök­ken­té­sét ítél­ték ked­ve­ző­nek a Doing Busi­ness elem­zői. Az adó­zás meg­íté­lé­sé­ben Szlo­vá­kia a 73. he­lyen áll, amely ked­ve­ző­nek szá­mít, kü­lö­nö­sen ha fi­gye­lem­be vesszük, hogy ezen a téren 26 hely­nyit ja­ví­tott az előző idő­szak­hoz ké­pest. A többi or­szág­hoz ké­pest ked­ve­zőt­le­neb­bek a hi­tel­hez jutás, il­let­ve a cég­ala­pí­tás fel­té­te­lei.

Len­gyel­or­szág fog­lal­ja el a leg­ked­ve­zőbb he­lyet a rang­sor­ban, mind­két vizs­gált évben. A cég­ala­pí­tás fel­té­te­lei terén ugyan van­nak ja­ví­ta­ni­va­lói, a többi kom­po­nens ese­té­ben mégis in­kább a lista első fe­lé­ben fog­lal he­lyet. Az adó­zás fel­té­te­le­i­nek könnyí­té­sét, az elekt­ro­ni­kus áfa­be­fi­ze­tés le­he­tő­sé­gét ugyan po­zi­tí­vum­ként emel­ték ki, azon­ban a Vi­lág­bank sze­rint ez az el­já­rást a ko­ráb­bi­nál kissé költ­sé­ge­seb­bé tette.

Össze­fog­la­lás

A régió ver­seny­ké­pes­sé­ge több szem­pont­ból is vizs­gál­ha­tó, hi­szen nincs olyan át­fo­gó mu­ta­tó, amely­nek se­gít­sé­gé­vel az or­szá­gok tel­je­sít­mé­nye min­den szem­pont­ból össze­ha­son­lít­ha­tó és ér­té­kel­he­tő lenne. Nem vé­let­len, hogy ha a három kü­lön­bö­ző mód­szer­rel ké­szü­lő és más-más te­rü­le­tek­re hang­súlyt fek­te­tő elem­zést össze­vet­jük, a vizs­gált or­szá­gok­ról akkor sem ka­punk egy­sé­ges képet. A rang­so­rok­ban el­fog­lalt he­lye­zé­sek az or­szá­gok ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek nem­zet­kö­zi meg­íté­lé­sét tük­rö­zik, amely mel­lett azon­ban fi­gye­lem­be kell venni egy-egy or­szág mak­ro­gaz­da­sá­gi mu­ta­tó­it is, hi­szen azok hoz­zá­tesz­nek, sőt, sok eset­ben mó­do­sí­ta­nak is azon a képen, ame­lyet a ver­seny­ké­pes­sé­gi rang­so­rok alap­ján ka­punk. Az IMD és a WEF elem­zé­se­i­nek ta­nú­sá­ga sze­rint a vi­seg­rá­di or­szá­gok közül Cseh­or­szág a leg­ver­seny­ké­pe­sebb, hi­szen a mak­ro­gaz­da­sá­gi hely­zet, to­váb­bá az in­no­vá­ci­ós és inf­ra­struk­tu­rá­lis adott­sá­gok itt a leg­ked­ve­zőb­bek. A Doing Busi­ness elem­zé­se alap­ján vi­szont a tér­sé­gen belül Len­gyel­or­szág­nak a leg­ked­ve­zőbb a ver­seny­ké­pes­sé­ge. Szlo­vá­kia ese­té­ben az el­múlt né­hány évben szin­te min­den téren egy­faj­ta vissza­esés ta­pasz­tal­ha­tó – a WEF és az IMD rang­so­ra sze­rint leg­alább­is –, az üz­le­ti kör­nye­zet fel­té­te­le­it vizs­gá­ló Doing Busi­ness lis­tá­ján azon­ban a vi­seg­rá­di or­szá­gok közül a má­so­dik leg­jobb he­lye­zést érte el. Ma­gyar­or­szág meg­íté­lé­se is fe­le­más, hi­szen annak el­le­né­re, hogy az utób­bi évek­ben az össze­sí­tett mu­ta­tók alap­ján némi vissza­esés kö­vet­ke­zett be, addig – ha nem is min­den te­rü­le­ten, de a mak­ro­gaz­da­sá­gi sta­bi­li­tás terén min­den­kép­pen – ja­vu­lás ta­pasz­tal­ha­tó, a vál­lal­ko­zá­sok üz­le­ti kör­nye­ze­té­nek meg­íté­lé­se pedig ja­vu­ló­nak mond­ha­tó annak el­le­né­re is, hogy a vál­lal­ko­zá­sok ala­pí­tá­sá­nak, mű­köd­te­té­sé­nek köz­igaz­ga­tás­tól függő része még min­dig elég­gé ala­csony ha­té­kony­sá­gú.

Lát­ha­tó tehát, hogy minél több szem­pont­ból vizs­gál­juk meg a szé­les ér­te­lem­ben vett ver­seny­ké­pes­ség ala­ku­lá­sát, annál össze­tet­tebb képet ka­punk, és a tér­ség or­szá­ga­i­ról annál ne­he­zebb egy­sé­ges ál­lás­pon­tot ki­ala­kí­ta­ni. A jelen ta­nul­mány célja ezért az volt, hogy a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai régió or­szá­ga­i­nak ver­seny­ké­pes­sé­gét a fő mak­ro­ö­ko­nó­mi­ai mu­ta­tók és komp­lex rang­so­rok se­gít­sé­gé­vel ha­son­lít­sa össze. A mos­ta­ni elem­zés váz­la­tos össze­ha­son­lí­tó képet kí­vánt nyúj­ta­ni az or­szá­gok­ról. Az egyes or­szá­gok hely­ze­té­nek rész­le­te­sebb be­mu­ta­tá­sa to­váb­bi ku­ta­tá­si fel­adat.

Jegy­ze­tek

  • 1. Mer­ce­des Del­ga­do et al.: The De­ter­mi­nants of Na­ti­o­nal Com­pe­ti­ti­ve­ness. NBER Wor­king Paper Se­ri­es No. 18249, The Na­ti­o­nal Bu­reau of Eco­no­mic Re­se­arch, July 2012.
  • 2. Na­ti­o­nal Com­pe­ti­ti­ve­ness in a Glo­bal Eco­nomy. Eds.: David P. Rap­kin, Wil­li­am P. Avery, Lynne Ri­en­ner Pub­lis­hers, Boul­der, 1995.
  • 3. Len­gyel Imre: A re­gi­o­ná­lis ver­seny­ké­pes­ség ér­tel­me­zé­se és pi­ra­mis­mo­dell­je. Te­rü­le­ti Sta­tisz­ti­ka, 2006/9., 131. o.
  • 4. Török Ádám: Ver­seny a ver­seny­ké­pes­sé­gért? In­teg­rá­ci­ós Stra­té­gi­ai Mun­ka­cso­port, Bu­da­pest, 1999, 37. o.
  • 5. Paul Krug­man: Com­pe­ti­ti­ve­ness: a Dang­erous Ob­ses­si­on. Fo­rei­gn Af­fa­irs, March/April 1994, Vol. 73, No. 2.
  • 6. Mi­cha­el E. Por­ter: Com­pe­ti­tive Ad­van­tage of Na­tions: Creat­ing and Sus­tain­ing Su­peri­or Per­for­mance. Simon and Schus­ter, 2011.
  • 7. Bak­ács And­rás: Ver­seny­ké­pes­ség-kon­cep­ci­ók. MTA VKI, Bu­da­pest, 2003.
  • 8. Len­gyel Imre: A re­gi­o­ná­lis ver­seny­ké­pes­ség­ről. Köz­gaz­da­sá­gi Szem­le, 2000/12., 962–987. o.
  • 9. Na­ti­o­nal Com­pe­ti­ti­ve­ness in Glo­bal Eco­nomy. The Case of Hun­gary. Eds.: At­ti­la Chi­kán, Er­zsé­bet Czakó, Zita Zol­tay-Pap­ri­ka, Aka­dé­mi­ai Kiadó, Bu­da­pest, 2002.
  • 10. IMD World Com­pe­ti­ti­ve­ness Year­book. In­ter­na­ti­o­nal Ins­ti­tu­te for Ma­nag­ement De­ve­lop­ment, Lau­sanne, 2012.
  • 11. IMD World Com­pe­ti­ti­ve­ness Year­book. In­ter­na­ti­o­nal Ins­ti­tu­te for Ma­nag­ement De­ve­lop­ment, Lau­sanne, 2014.
  • 12. IMD World Com­pe­ti­ti­ve­ness Year­book. In­ter­na­ti­o­nal Ins­ti­tu­te for Ma­nag­ement De­ve­lop­ment, Lau­sanne, 2015.
  • 13. The Glo­bal Com­pe­ti­ti­ve­ness Re­port. World Eco­no­mic Forum, 2015–2016.
  • 14. Doing Busi­ness 2016. Full Re­port. World Bank Group, 2016.