Új lendületben a gazdaságtudomány

Prof. dr. Zéman Zol­tán PhD, egye­te­mi tanár, in­té­zet­igaz­ga­tó, Szent Ist­ván Egye­tem (zeman.​zoltan@​gtk.​szie.​hu).

Össze­fog­la­lás

A ta­nul­mány ki­eme­li az ok­ta­tá­si, kép­zé­si re­for­mok sze­re­pét, hogy fi­gyel­met kell for­dí­ta­nunk a glo­ba­li­zált vi­lág­gaz­da­ság és gaz­dál­ko­dás­szer­ve­zés ki­hí­vá­sa­it el­len­sú­lyo­zó gaz­da­ság­tu­do­má­nyi új­sze­rű­sé­gek tu­do­mány­te­rü­le­ti kap­cso­lat­rend­sze­ré­re, amely ha­zánk­ban új­sze­rű szem­lé­le­tet és gon­dol­ko­dást igé­nyel. A gaz­da­ság­tu­do­má­nyi sza­kok je­len­tős igényt elé­gí­te­nek ki, nem­csak a vál­la­la­ti szfé­rát meg­cé­loz­va, hanem in­téz­mé­nyi szin­ten is a leg­nép­sze­rűb­bek közé tar­toz­nak a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás­ban.

Eco­no­mics on New Gro­wing Way

Sum­ma­ry

The role of re­forms in edu­ca­ti­on and train­ing is emp­has­i­zed in the study and the at­tent­ion is called to the fact that we sho­uld re­cog­ni­ze the need to set up a sys­tem of dis­cip­li­nary in­ter­re­la­ti­onsh­ips in eco­no­mics to off­set the chal­len­ges posed by the glo­ba­li­zed world eco­nomy and by eco­nomy ma­nag­ement, and this re­qu­i­res a new app­ro­ach and prac­ti­ce in Hun­gary. The va­ri­o­us fields of eco­no­mics sa­tis­fy a sig­ni­fi­cant de­mand and are among the most po­pu­lar not fields of study cho­s­en in Hun­ga­ri­an hig­her edu­ca­ti­on not only for the rea­son of wor­king in the cor­pora­te sec­tor, but also at an ins­ti­tu­ti­o­nal level.


A bo­lo­gnai rend­szer tar­tal­mi sa­rok­kö­ve volt a mi­nő­sé­gi ok­ta­tás, a gya­kor­lat­ori­en­tált kép­zés, az élet­hosszig tartó ta­nu­lás ele­me­i­nek be­ve­ze­té­se. Nyu­ga­ton az év­szá­za­dok alatt le­tisz­tult fel­ső­ok­ta­tá­si célok és alap­el­vek ér­te­lem­sze­rű­en semmi újat nem je­len­tet­tek, hi­szen az in­téz­mé­nye­sí­tett fel­ső­ok­ta­tá­si rend­sze­rük sok olyan ele­met ma­gá­ban hor­do­zott, me­lyek se­gí­tet­ték a meg­ne­ve­zett pa­ra­mé­te­rek ki­ala­kí­tá­sát, il­let­ve a mű­köd­te­tés már rég meg­ta­lál­ta a kor­sze­rű ok­ta­tá­si mód­szer­tant. Ma­gyar­or­szá­gon a bo­lo­gnai át­ala­kí­tá­si fo­lya­mat még közel sem ért véget, hi­szen a ta­pasz­ta­la­to­kat a gya­kor­lat hozza meg, éppen ezért ki­emelt fon­tos­sá­gú volt az érin­tett sza­kok át­te­kin­té­se, az is­me­ret­kö­rök­ből szár­maz­tat­ha­tó kom­pe­ten­ci­ák meg­ne­ve­zé­se. Nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban már több mint tíz éve fog­lal­koz­nak ezzel a kér­dés­kör­rel, a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás­ban mű­kö­dő sza­kok ese­té­ben most ér­ke­zett el. Ez a több­szin­tű1 át­ala­kí­tás, pon­to­sab­ban ki­ala­kí­tás a jö­vő­ben ki­emelt je­len­tő­ség­gel bír­hat a tu­do­mány, az ok­ta­tás és a gya­kor­lat hár­mas egy­sé­gé­nek di­na­mi­kus és in­duk­tív kap­cso­la­tá­ra. A ki­ala­kí­tott kom­pe­ten­cia­kö­rök ver­ti­ká­lis és ho­ri­zon­tá­lis kap­cso­lat­rend­sze­re, va­la­mint a kö­zöt­tük lévő össze­füg­gé­sek nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rul­nak ahhoz, hogy a fel­hasz­ná­lók (mun­ka­erő­pi­ac) sok­kal job­ban át­lás­sák azt a ki­me­ne­ti tu­dást, ami­vel egy vég­zett hall­ga­tó­nak ren­del­kez­nie kell a köz­gaz­da­ság­tan szer­te­ága­zó rend­sze­ré­ben. Ennek a meg­va­ló­sí­tá­sá­ra tö­re­ke­dett a Ma­gyar Rek­to­ri Kon­fe­ren­cia Gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Bi­zott­sá­ga is. Vé­le­mé­nyem sze­rint a ren­de­let­ben meg­je­lent új kép­zé­si kö­ve­tel­mény­rend­szer ko­moly és ha­té­kony re­for­mot is ma­gá­val von az ok­ta­tás­ban, va­la­mint nagy­mér­ték­ben se­gí­ti a fo­ko­zat­vál­tás prog­ram­ját. A jö­vő­ben ki kell emel­ni az ok­ta­tá­si, kép­zé­si re­for­mok sze­re­pét, ugyan­ak­kor fi­gyel­met kell for­dí­ta­nunk a glo­ba­li­zált vi­lág­gaz­da­ság és gaz­dál­ko­dás­szer­ve­zés ki­hí­vá­sa­it el­len­sú­lyo­zó gaz­da­ság­tu­do­má­nyi új­sze­rű­sé­gek tu­do­mány-te­rü­le­ti kap­cso­lat­rend­sze­ré­re, amely a nyu­gat-eu­ró­pai és ame­ri­kai gya­kor­lat­ban nem is­me­ret­len, de ha­zánk­ban új­sze­rű szem­lé­le­tet és gon­dol­ko­dást je­lent. A gaz­da­ság­tu­do­má­nyi sza­kok ko­moly igényt elé­gí­te­nek ki, nem­csak a vál­la­la­ti szfé­rát meg­cé­loz­va, hanem in­téz­mé­nyi szin­ten is a leg­nép­sze­rűb­bek közé tar­toz­nak a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás­ban. Az alap­sza­kos hall­ga­tók száma hoz­zá­ve­tő­leg 40-45 000, mes­ter­sza­kon pedig 8-9000 hall­ga­tó foly­tat­ja ta­nul­má­nya­it. A nap­pa­li kép­zés­re fel­vet­tek száma ki­sebb mér­ték­ben csök­kent, de a vissza­esés szin­te min­den­hol ta­pasz­tal­ha­tó, és a ne­ga­tív de­mog­rá­fi­ai trend saj­nos újabb csök­ke­nést hoz­hat.

A fent le­ír­tak­ból kö­vet­ke­ző­en a kép­zés és az al­kal­ma­zás di­men­zi­ó­it egyre na­gyobb mér­ték­ben össze kell han­gol­ni, azaz in­ter­ak­tív­vá kell tenni. Ez óri­á­si fel­adat, amely a tu­dás­át­adás mód­szer­ta­nát is érin­ti, mi­köz­ben a glo­ba­li­zá­ció is je­len­tős ha­tást gya­ko­rol a tra­di­ci­o­ná­lis ok­ta­tá­si gya­kor­la­tok­ra, rend­sze­rek­re. Csak az a le­he­tő­sé­günk ma­radt, hogy eze­ket fej­leszt­ve ha­té­kony és in­ter­ak­tív tu­dás­me­nedzs­men­tet épít­sünk fel, mert ez lesz a ver­seny­ké­pes­ség alap­ja, azaz a tu­dás­át­adás ha­té­kony­sá­ga és idő­be­li gyor­sa­sá­ga. A kom­pe­ten­ci­á­kat csak úgy lehet el­sa­já­tí­ta­ni, ha meg­te­remt­jük hozzá azt az ala­pot – gya­kor­la­ti vagy akár du­á­lis hát­te­ret, meg­fe­le­lő mód­szer­tan­nal –, amely­nek se­gít­sé­gé­vel a hall­ga­tók ezek bir­to­ká­ba jut­hat­nak. Vagy­is a je­len­le­gi sza­kok ke­re­té­ben mű­kö­dő ok­ta­tá­si prog­ram­ja­ink­hoz gya­kor­lat­ban meg­va­ló­sít­ha­tó in­ter­ak­tív kép­zé­si prog­ra­mo­kat kell ki­dol­goz­ni, eze­ket in­téz­mé­nyi szin­ten fej­lesz­te­ni, akár külső ki­he­lye­zett gya­kor­la­ti tan­szé­kek lét­re­ho­zá­sá­val is.2 Ez hoz­hat­ja ma­gá­val azt a szi­ner­gi­át, amely se­gít­sé­gé­vel az előbb em­lí­tett hát­tér meg­va­ló­sít­ha­tó. Erre már ma is ta­lá­lunk egy-két pél­dát, ami­kor egy egye­tem ku­ta­tó­in­té­zet­tel vagy vál­la­lat­tal lé­te­sít ilyen jel­le­gű kap­cso­la­tot, az új­don­ság ere­jé­vel hat­hat az is, ami­kor ez a fo­lya­mat két­irá­nyú kap­cso­lat­tá válik. Ilyen az MNB és a Cor­vi­nus Egye­tem el­múlt hó­na­pok­ban lét­re­jött, mak­ro­gaz­da­sá­gi pénz­ügyek­kel fog­lal­ko­zó tan­szé­ke. Ezek­nek az együtt­mű­kö­dé­sek­nek a se­gít­sé­gé­vel fo­lya­ma­tos­sá, igény­sze­rű­vé és erő­tel­je­seb­bé vál­hat kép­zé­sünk gya­kor­lat­ori­en­tált­sá­ga. Meg­jegy­zen­dő, szám­ta­lan kül­föl­di pél­dát is­me­rünk arra, hogy az or­szá­gok nem­ze­ti bank­ja tá­mo­gat­ja az adott or­szág ok­ta­tá­si rend­sze­rét, és részt vesz a kép­zé­sek­ben: ilyen pél­dá­ul a Bank of Eng­land együtt­mű­kö­dé­sé­nek ki­ala­kí­tá­sa a War­wick Busi­ness Scho­ol­lal. A gaz­da­sá­gi kép­zé­sek, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a pénz­ügyi kép­zés­sel fog­lal­ko­zó sza­kok stra­té­gi­á­i­nak ki­dol­go­zá­sá­nál jól hasz­no­sít­ha­tók azok a ku­ta­tá­si ta­pasz­ta­la­tok, ered­mé­nyek, me­lyek meg­mu­tat­ják a szük­sé­ges fej­lesz­té­si igé­nye­ket a gaz­da­ság­ban. Ér­de­mes arra a tény­re is fel­hív­ni a fi­gyel­met, hogy azok­ban az or­szá­gok­ban, me­lyek ha­té­kony pénz­ügyi kép­zést sze­ret­né­nek meg­va­ló­sí­ta­ni, il­let­ve or­szá­gos szin­ten kí­ván­ják ér­té­kel­ni annak ha­tá­sa­it, ez a kér­dés fon­tos pri­o­ri­tást kap tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi szin­ten egy­aránt. A gaz­da­ság irá­nyí­tó­i­nak mód­juk­ban áll meg­ha­tá­roz­ni az adott or­szág gaz­da­sá­gi fej­lő­dé­sé­nek, emel­lett ok­ta­tá­si kul­tú­rá­já­nak po­ten­ci­á­lis szük­ség­le­te­it, és fel­tér­ké­pez­ni mind­azo­kat a hi­á­nyos­sá­go­kat, ame­lye­ket azo­no­sít­va gaz­da­ság­fej­lesz­té­si dön­té­se­ket hoz­hat­nak. Ezért a pénz­ügyi kép­zés stra­té­gi­á­já­nak óri­á­si sze­re­pe van az egész ok­ta­tá­si rend­szer­re nézve.3

Mind­ezek ki­dol­go­zá­sá­ban sok­szor nagy léptű elő­re­ha­la­dá­sok tör­tén­nek ugyan, de a mód­szer­ta­ni kér­dé­sek­ről sok­szor el­fe­led­kez­nek, vagy egy­ál­ta­lán nem fog­lal­koz­nak velük. Vé­le­mé­nyem sze­rint minél ne­he­zebb egy is­me­ret­anyag, annál in­kább oda kell fi­gyel­ni a tu­dás­át­adás vagy a tudás meg­szer­zé­sé­nek fo­lya­ma­tá­ra, azaz nem sza­bad meg­fe­led­kez­ni a mód­szer­ta­ni hát­tér­ről az amúgy is nehéz te­rü­le­tek­kel kap­cso­lat­ban. Meg­jegy­zen­dő, hogy minél gyor­sab­ban fej­lő­dött egy tár­sa­da­lom, annál na­gyobb igény je­lent­ke­zett arra vo­nat­ko­zó­an, hogy a gaz­da­sá­gi-pénz­ügyi vi­sel­ke­dés­ben rejlő mik­ro-és mak­ro­gaz­da­sá­gi koc­ká­za­to­kat mér­sé­kel­jék. Ter­mé­sze­te­sen, a ku­ta­tá­sok ese­té­ben is csak akkor le­he­tünk elő­re­mu­ta­tók, ha a gaz­da­ság­tu­do­mány te­rü­le­ti meg­kö­ze­lí­té­sé­ből olyan al­kal­maz­ha­tó ered­mé­nyek szü­let­nek, ame­lyek elő­rébb vi­szik a prob­lé­ma­meg­ol­dá­so­kat a gya­kor­la­ti élet­ben is. Így a dok­tor­kép­zés­ben is lé­te­zik olyan nem­zet­kö­zi­leg már el­fo­ga­dott prog­ram – és itt ki­emel­ke­dő pél­da­ként hoz­nám az MNB ki­ala­kí­tá­sá­ban szer­ve­zen­dő, egy ki­emelt kül­föl­di egye­tem akk­re­di­tált prog­ram­já­val együt­te­sen szer­ve­ző­dő (DProf) kép­zést –, amely a transz­disz­cip­li­na­ri­tást hang­sú­lyoz­va, tel­je­sen más tu­do­má­nyos szem­szög­ből ad le­he­tő­sé­get a prob­lé­mák össze­füg­gé­se­i­nek fel­tá­rá­sá­ra. Sok­szor bi­zony­ta­lan­sá­got okoz a tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyok és a gaz­da­sá­gi tu­do­má­nyok te­rü­le­tén az, ho­gyan lehet ok­ta­tá­si prog­ra­mok­ban (dok­to­ri) össze­han­gol­ni a mul­ti-, in­ter­disz­cip­li­ná­ris és a trasz­disz­cip­li­ná­ris kér­dés­kö­rö­ket. Meg­jegy­zen­dő azon­ban az is, hogy a fel­gyor­sult gaz­da­ság­ban ezek – még egy­szer ki­emel­ve a tu­dás­át­adás mód­szer­ta­nát, amely­nek min­den te­rü­le­ten, be­le­ért­ve a „nem­zet­kö­zi­e­se­dést” is, meg kell újul­nia – előbb igény­ként, majd kö­ve­tel­mény­ként je­len­nek meg. Mind­eze­ket fi­gye­lem­be véve, nem attól ér­té­ke­lő­dünk fel a nem­zet­kö­zi pa­let­tán, hogy hány kül­föl­di hall­ga­tónk van, hanem mi­lyen nem­zet­kö­zi igé­nyű prog­ra­mo­kat tu­dunk ki­aján­la­ni a vi­lág­pol­gá­rok­nak. Úgy gon­do­lom, a kül­föl­di ven­dég­ok­ta­tók és pro­fesszo­rok al­kal­ma­zá­sa, a dok­to­ri prog­ra­mok­hoz való kap­cso­ló­dá­suk mind­ezt nagy­mér­ték­ben se­gít­he­ti.

Ebben szin­tén élen jár az MNB ok­ta­tá­si prog­ra­mot tá­mo­ga­tó tö­rek­vé­se; ilyen pél­dá­ul a geo­po­li­ti­kai kur­zu­sok kap­cso­ló­dá­si pont­ja­i­nak meg­ta­lá­lá­sa, va­la­mint nem­zet­kö­zi szin­tű irá­nyult­sá­ga. Meg­jegy­zen­dő, hogy egyet­len akk­re­di­tá­ci­ós kö­ve­tel­ményt sem sért­ve be­fo­ga­dás­ra ke­rült a Dok­to­ri Is­ko­lá­ban. Ez azért egye­dül­ál­ló, mert eu­ró­pai vi­szony­lat­ban ilyen magas szin­ten (dok­to­ri prog­ram­hoz) tör­té­nő il­lesz­té­se tu­do­má­som sze­rint még nem tör­tént meg. Ebben a fo­lya­mat­ban ugyan élen jár az Egye­sült Ál­la­mok és Auszt­rá­lia, de most már el­mond­hat­juk, van egy olyan ma­gyar példa is, amely „ki­forr­hat­ja” magát. Meg­jegy­zen­dő, hogy az ilyen jel­le­gű te­vé­keny­ség, mint amit az MNB ve­ze­té­se fel­vál­lalt, a nyu­ga­ti or­szá­gok­ban (mint me­ce­na­tú­ra) több év­szá­zad alatt fej­lő­dött ki a civil szfé­ra tá­mo­ga­tá­sa révén.4 Az egyes in­téz­mé­nyek a be­lül­ről ki­fe­lé irá­nyu­ló to­tá­lis so­vi­niz­mu­suk­kal ma­gu­kat fosz­tot­ták meg az együtt­mű­kö­dés ko­moly elő­nye­i­től és le­he­tő­sé­ge­i­től, de a je­len­le­gi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyi át­ala­kí­tás­ban kény­te­le­nek ezzel élni. A nyu­ga­ti or­szá­gok egye­te­mei nem zár­kóz­nak el egy­más­tól, egy­más mód­sze­re­i­nek, tan­anya­ga­i­nak át­vé­te­lé­től. Ezért van az, hogy pél­dá­ul Phi­lip Kot­ler Mar­ke­ting­me­nedzs­mentje, a Syd­sa­eter–Ham­mond szer­ző­pá­ros Ma­te­ma­ti­ka köz­gaz­dá­szok­nak vagy Bre­a­ley és Myers Mo­dern vál­la­la­ti pénz­ügyek című köny­ve az egész nyu­ga­ti vi­lág­ban for­ga­tott és el­fo­ga­dott tan­anyag min­den köz­gaz­da­sá­gi karon.5 A ha­son­ló együtt­mű­kö­dés­ben szer­ve­ző­dő ilyen jel­le­gű ku­ta­tá­sok (nem­zet­kö­zi prog­ra­mok elem­zé­se, ér­té­ke­lé­se) és a dok­to­ri prog­ra­mok olyan új­sze­rű és in­no­va­tív tu­do­má­nyos ered­mé­nye­ket ve­tít­het­nek előre, me­lyek a mak­ro- és mik­ro­szin­ten ko­moly in­for­má­ci­ó­kat ad­hat­nak a tu­do­mány­te­rü­le­tek­hez.

A szak­mai fó­ru­mo­kon már több­ször hang­sú­lyo­zot­tan em­lí­tet­tem, hogy a jö­vő­ben ki­emelt je­len­tő­ség­gel bír a tu­do­mány (sci­en­ces), az ok­ta­tás (edu­ca­ti­on) és a gya­kor­lat (best prac­ti­ce) hár­mas egy­sé­gé­nek di­na­mi­kus és in­duk­tív kap­cso­la­ta. Ter­mé­sze­te­sen ez akkor mű­kö­dik iga­zán, ha nö­vel­jük a kö­zöt­tük lévő kap­cso­la­ti és funk­ci­o­ná­lis ha­té­kony­sá­got. Ebben a fo­lya­mat­ban ki­emel­ke­dő­en fon­tos­sá válik a tu­dás­át­adás mód­sze­re, annak ha­té­kony­sá­ga. Ez nem azt je­len­ti, hogy nincs időnk ok­tat­ni vagy ta­ní­ta­ni, hanem azt, hogy gyor­san kell el­sa­já­tí­ta­nunk a szá­munk­ra leg­fon­to­sabb is­me­re­te­ket, és mind­ezt mi­nő­ség­ben, ver­seny­ké­pes tu­dás­sal. Erre irá­nyul a fo­lya­ma­tos kom­pe­ten­cia­fej­lesz­tés is, mely to­vább­ra is tá­masz­kod­hat a ku­ta­tá­sok által meg­ala­po­zott tu­dás­át­adás­ra.

Ugyan­ak­kor meg­je­gyez­ném, hogy új elem­ként je­le­nik meg a tu­dás­me­nedzs­ment kul­tú­rá­já­nak, mód­sze­ré­nek di­dak­ti­kus kö­vet­ke­ze­tes és fo­lya­ma­tos fej­lesz­té­se – ahogy azt az igazi na­gyok mű­ve­lik (pl. Ox­ford, Har­vard, a skan­di­náv or­szá­gok) –, ehhez já­rul­hat­nak a ku­ta­tá­sok ha­té­kony tu­dás­transz­fe­rek mű­köd­te­té­sé­vel.

Mit is kell ér­te­nünk a tu­dás­me­ne­dzse­lé­sen?

A tu­dás­ala­pú fo­lya­mat me­ne­dzse­lé­se két­irá­nyú fel­ada­tot ha­tá­roz meg:

– egy­fe­lől a külső sze­rep­lők in­ter­ak­ti­vi­tá­sá­nak fo­ko­zá­sá­ra irá­nyul (pl. a mun­ka­erő-pi­a­cot ki­szol­gá­ló szi­ner­gi­kus kom­pe­ten­cia­fej­lesz­tés), ebben benne van a gya­kor­lat­ori­en­tált­ság és az élet­hosszig tartó is­me­ret­kör­bő­ví­tés, azaz ta­nu­lás is;

– más­részt az adott sza­kok és tu­do­má­nyos prog­ra­mok belső mű­kö­dé­si me­cha­niz­mu­sá­hoz – ter­mé­sze­te­sen nem fi­gyel­men kívül hagy­va a tu­do­má­nyos igé­nyes­sé­get – való il­lesz­tést je­len­ti, ami így ma­gá­ban fog­lal­ja az in­no­va­tív gon­dol­ko­dást az ok­ta­tás te­rü­le­tén. Az előbb em­lí­tett egy­sé­gek – tu­do­mány–ok­ta­tás–gya­kor­lat–mód­szer­tan– in­no­va­tív tu­do­mány­po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás – ilyen jel­le­gű szem­lé­le­te ko­moly elő­re­lé­pést je­lent­het a mi­nő­sé­gi fel­ső­ok­ta­tás­ban. Tehát sza­kí­ta­nunk kell a „ha­gyo­má­nyos” ok­ta­tá­si for­mák­kal.

Kö­vet­ke­zés­kép­pen azt is mond­hat­nánk, hogy a jövő tu­dás­fej­lesz­té­sé­nek egyik moz­ga­tó­ru­gó­ja ezen egy­sé­gek össz­hang­ja lesz, ami ter­mé­sze­te­sen meg­ha­tá­ro­zó­an hat majd a fel­ső­ok­ta­tás mi­nő­sé­gé­re is. A nyu­ga­ti társ­in­téz­mé­nyek­nél, ahol ta­ná­ri vég­zett­ség­gel ok­tat­nak, tan­éven­ként leg­alább egy or­szá­gos ok­ta­tás-mód­szer­ta­ni, ta­nu­lás-mód­szer­ta­ni kon­fe­ren­ci­át ren­dez­nek az ok­ta­tók­nak. Mind­ezek­ből adó­dó­an nem vé­let­len, hogy a nyu­ga­ti fel­ső­ok­ta­tás Ame­ri­ká­tól Auszt­ri­á­ig ilyen szem­pont­ból is tel­je­sen egy­sé­ges­nek tűnik. Min­de­nütt ér­vé­nye­sül a mi­nő­sé­gi ok­ta­tás, a gya­kor­lat­ori­en­tált kép­zés, az élet­hosszig tartó ta­nu­lás alap­el­ve, min­den­hol teret nyer­tek olyan kor­sze­rű ok­ta­tás-mód­szer­ta­ni meg­ol­dá­sok, mint az in­for­ma­ti­kai tá­mo­ga­tás, a ko­ope­ra­ti­vi­tás, a tanár–diák kap­cso­lat, a já­té­ko­sí­tás, in­ter­ak­ti­vi­tás és szá­mos egyéb kor­sze­rű mód­szer. Tu­laj­don­kép­pen a fel­ső­ok­ta­tás mi­nő­sé­gét, vé­le­mé­nyem sze­rint, a kö­vet­ke­ző öt alap­ve­tő kom­po­nens szab­ja meg:

1. az ok­ta­tók fel­ké­szült­sé­ge;

2. a hall­ga­tók tu­dá­sá­nak mi­nő­sé­ge;

3. az ok­ta­tá­si rend­szer mint in­téz­mény­rend­szer mű­kö­dé­sé­nek ha­té­kony­sá­ga;

4. a köny­vek, tan­köny­vek és di­gi­tá­lis tan­anya­gok kor­sze­rű­sé­ge;

5. az al­kal­ma­zott mód­szer­tan – amely meg­ha­tá­roz­za a tu­dás­át­adás és tu­dás­meg­szer­zés gyor­sa­sá­gi fokát – il­leszt­he­tő­sé­ge a gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi szin­tek­hez.

El­mond­hat­juk a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tást vizs­gál­va, hogy az első három kom­po­nens fej­lesz­té­se is óri­á­si fel­adat – bár in­téz­mé­nyen­ként igen el­té­rő vi­szo­nyo­kat ta­lá­lunk –, ami ter­mé­sze­te­sen nem jó, de még el­fo­gad­ha­tó. Vi­szont a tan­anyag és az al­kal­ma­zott mód­szer­tan már nem egy­sé­ges, kö­vet­ke­zés­kép­pen ez egy­aránt mennyi­sé­gi és mi­nő­sé­gi prob­lé­ma is.6 Is­mé­tel­ten fel kell hív­nom a fi­gyel­met arra, hogy a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank me­ce­na­tú­rá­já­val tör­té­nel­mi for­du­la­tot fog elő­idéz­ni nem­csak a köz­gaz­da­sá­gi fel­ső­ok­ta­tás­ban, hanem az egész ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás­ban. Ha be­bi­zo­nyo­so­dik, hogy igen­is van a kor­sze­rű tan­anyag elő­ál­lí­tá­sá­ra olyan mo­dell, il­let­ve az al­kal­maz­ha­tó­ság­hoz tár­sít­ha­tó in­téz­mé­nyi struk­tú­ra, ami ön­fi­nan­szí­ro­zó, kor­sze­rű és fo­lya­ma­to­san meg­úju­ló a köz­gaz­da­sá­gi fel­ső­ok­ta­tás­ban, akkor bi­zo­nyá­ra a többi tu­do­mány­ág te­rü­le­tén mű­kö­dő fel­ső­fo­kú in­téz­mé­nyek is át­ve­szik ezt a gya­kor­la­tot. Ugyan­ak­kor senki sem gon­dol­hat­ja ko­mo­lyan azt a kri­ti­kát, mely sze­rint a MNB ezzel a me­ce­na­tú­rá­já­val sérti az in­téz­mé­nyi au­to­nó­mi­át és tan­sza­bad­sá­got. A tu­do­mány­nak, és végső soron a gya­kor­lat­nak, tehát a való élet­nek meg kell vi­tat­nia az új gon­do­la­to­kat, új meg­kö­ze­lí­té­se­ket, új­sze­rű meg­ol­dá­so­kat. A ma­gyar in­no­vá­ci­ók min­dig fon­tos sze­re­pet ját­szot­tak és ját­sza­nak a világ fej­lő­dé­sé­ben, még akkor is, ha több­nyi­re el­szi­ge­telt, egyé­ni, zse­ni­á­lis, szel­le­mi erő­fe­szí­té­sek ered­mé­nye­i­ről be­szél­he­tünk. A kö­zel­jö­vő­ben azon­ban a zse­nik fel­fe­de­zé­se mel­lett tö­me­gek (ha nem is a zse­ni­á­lis) szel­le­mi erő­fe­szí­té­se­it, tö­me­ges tu­dást igé­nyel­nek az in­no­va­tív fej­lesz­té­sek szé­les körű meg­is­me­ré­se, al­kal­ma­zá­sa, hasz­ná­la­ta. A vár­ha­tó ra­di­ká­lis tech­ni­kai, tech­no­ló­gi­ai for­du­lat­hoz meg­ala­po­zott, szé­les körű, az egész tár­sa­dal­mat át­fo­gó tu­dás­ra van szük­ség. Az okos­esz­kö­zök és in­no­va­tív meg­ol­dá­sok csak okos, fel­ké­szült tár­sa­dal­mak­ban mű­köd­nek és mű­köd­tet­he­tők. Aki ki­ma­rad a fel­ké­szü­lés­ből, az le­ma­rad a fej­lő­dés­ben. A kö­zel­jö­vő meg­ha­tá­ro­zó fel­ada­ta lesz a mi­nő­sé­gi tudás elő­ál­lí­tá­sa és meg­fe­le­lő me­ne­dzse­lé­se, mely­nek szín­te­rei nyil­ván­va­ló­an csak az egye­te­mek le­het­nek. Ez eset­ben a konk­rét pénz­ügyi is­me­re­tek bő­ví­té­sé­ben az állam vagy a pénz­in­té­ze­tek által tá­mo­ga­tott ok­ta­tá­si for­mák, is­me­ret­ter­jesz­tő anya­gok le­het­sé­ges esz­közt je­lent­het­nek a hely­zet ja­ví­tá­sá­ra, amit az MNB kö­te­les­ség­tu­dó­an be­vál­lalt, il­let­ve igyek­szik tel­je­sí­te­ni. A ma­gyar gaz­da­ság­po­li­ti­kai mo­dell­ben nem­csak a fis­ká­lis és a mo­ne­tá­ris po­li­ti­ka össze­han­go­lá­sá­ban, hanem az előbb vá­zolt ok­ta­tá­si kér­dé­sek­ben is igyek­szik minél na­gyobb tá­mo­ga­tást nyúj­ta­ni a jegy­bank.7

Összes­sé­gé­ben tehát el­mond­ha­tó, hogy a pénz­ügyi is­me­re­tek szint­je be­fo­lyá­sol­ja a gaz­da­ság sta­bi­li­tá­sát,8 ezért szá­mos fej­lett or­szág jegy­bank­ja vál­lal aktív sze­re­pet a la­kos­ság pénz­ügyi is­me­re­te­i­nek nö­ve­lé­sé­ben, a pénz­ügyi kul­tú­ra fej­lesz­té­sé­ben, annak ter­jesz­té­sé­ben.9 Ter­mé­sze­te­sen bőven van még fel­adat és te­en­dő, de min­den­kép­pen na­gyot lép­tünk előre. Meg­jegy­zen­dő azon­ban az, hogy min­dig lesz­nek újabb fel­ada­tok, a kör­nye­zet és a világ vál­to­zá­sá­nak függ­vé­nyé­ben, és eze­ket a vál­to­zá­so­kat kell jól me­ne­dzsel­nünk, hogy a leg­job­bat hoz­zuk ki a gaz­da­ság és ma­gunk fej­lő­dé­se ér­de­ké­ben.

Jegy­ze­tek

  • 1. The Case for Fi­nan­cial Li­te­racy in De­ve­lop­ing Count­ri­es. Promo­ting Ac­cess to Fi­nance by Em­po­we­ring Con­su­mers. The World Bank, DFID, OECD CGAP, Wa­shing­ton, 2009; Lent­ner Csaba: Ma­gyar­or­szág job­ban tel­je­sít. Fő­szer­kesz­tői be­kö­szön­tő. Pol­gá­ri Szem­le, 2014/1–2.; Lent­ner Csaba: Sze­mel­vé­nyek a reg­ná­ló ma­gyar köz­pénz­ügyi rend­szer­ről – in­téz­mé­nyi és nem­ze­ti tör­té­ne­ti hát­tér­rel. In: Állam – vál­ság – pénz­ügyek. A pénz­ügyi piac sza­bá­lyo­zá­sá­nak és fel­ügye­le­té­nek ak­tu­á­lis kér­dé­sei. Bat­thyá­ny Lajos Szak­kol­lé­gi­u­mért Ala­pít­vány, Győr, 2015; Lent­ner Csaba – Sze­ge­di Krisz­ti­na – Tatay Tibor: Tár­sa­dal­mi fe­le­lős­ség­vál­la­lás a bank­szek­tor­ban. Pénz­ügyi Szem­le, 2015/1.
  • 2. Lent­ner Csaba – Sze­ge­di Krisz­ti­na – Tatay Tibor: Tár­sa­dal­mi fe­le­lős­ség­vál­la­lás a bank­szek­tor­ban. In: „A tu­do­mány és a gya­kor­lat ta­lál­ko­zá­sa.” Kautz Gyula Em­lék­kon­fe­ren­cia kö­te­te. Szerk.: Tom­pos Anikó, Ab­lon­czyné Mi­hály­ka Lívia, 2014. kgk.​sze.​hu/​a-tudomany-es-a-gyakorlat-talalkozasa
  • 3. Bár­czi Judit – Zéman Zol­tán: A pénz­ügyi kul­tú­ra és annak ano­má­li­ái. Pol­gá­ri Szem­le, 2015/4–6.; Bor­szé­ki Éva: Nem­zet­kö­zi pénz­ügyek. Egye­te­mi jegy­zet, Szent Ist­ván Egye­tem, Gö­döl­lő, 2010.
  • 4. Lent­ner– Sze­ge­di–Tatay: Tár­sa­dal­mi fe­le­lős­ség­vál­la­lás…, Pénz­ügyi Szem­le, i. m.; Lent­ner Csaba – Sze­ge­di Krisz­ti­na – Tatay Tibor: A köz­pon­ti ban­kok tár­sa­dal­mi fe­le­lős­sé­ge. Ve­ze­tés­tu­do­mány, 2015/9–10.
  • 5. Czakó Ágnes – Husz Il­di­kó – Szán­tó Zol­tán: Med­dig nyúj­tóz­kod­junk? A ma­gyar ház­tar­tá­sok és vál­lal­ko­zá­sok pénz­ügyi kul­tú­rá­já­nak vál­to­zá­sa a vál­ság idő­sza­ká­ban. BCE In­no­vá­ci­ós Köz­pont Non­pro­fit Kft., Bu­da­pest, 2011; The Case for Fi­nan­cial Li­te­racy in De­ve­lop­ing Count­ri­es. Promo­ting Ac­cess to Fi­nance by Em­po­we­ring Con­su­mers. The World Bank, DFID, OECD CGAP, Wa­shing­ton, 2009.
  • 6. Lent­ner: Sze­mel­vé­nyek a reg­ná­ló ma­gyar…, i. m.
  • 7. Lent­ner: Ma­gyar­or­szág job­ban tel­je­sít..., i. m.
  • 8. Bor­szé­ki, i. m.; Czakó–Husz–Szán­tó, i. m.
  • 9. Béres Dá­ni­el: A pénz­ügyi kul­tú­ra – mi is ez va­ló­já­ban? Pénz­ügyi Szem­le, 2013. jú­ni­us 20. www.​penzugyi-szemle.​hu/​vitaforum/​a-penzugyi-kultura-mi-is-ez-valojaban