Össze­fog­la­lás

A ta­nul­mány – a tel­jes­ség igé­nye nél­kül – át­te­kin­tést ad a hazai fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer 2010 előt­ti és utáni vál­to­zá­sa­i­ról és ki­hí­vá­sa­i­ról, kü­lö­nös hang­súlyt he­lyez­ve az elem­zés­ben a rend­szer- és in­téz­mé­nyi pa­ra­dig­ma hasz­ná­la­tá­ra. Mind az elem­zés, mind a szak­po­li­ti­ka si­ke­re szem­pont­já­ból alap­ve­tő je­len­tő­sé­gű a fel­ső­ok­ta­tás rend­szer­ben, ok­ta­tá­si és tár­sa­dal­mi al­rend­szer­ként való ér­tel­me­zé­se. A ha­gyo­má­nyos szak­po­li­ti­kai és szak­tu­do­má­nyi meg­kö­ze­lí­tés ha­té­kony­sá­ga ja­vít­ha­tó, ha a fel­ső­ok­ta­tás rend­sze­rét alap­ve­tő in­téz­mé­nyi sa­já­tos­sá­gai és azok vál­to­zá­sai alap­ján ele­mez­zük. A ta­nul­mány­ban meg­mu­tat­juk, hogy a 2010 előt­ti idő­szak­ban, de rész­ben 2010 után is hi­á­nyos ez a fajta tu­da­tos és exp­li­cit rend­szer­ben gon­dol­ko­dás. A 2010 utáni idő­szak a fel­ső­ok­ta­tás­ban is ko­moly ki­hí­vá­sok­kal in­dult, az át­fo­gó vál­to­zá­sok stra­té­gi­ai meg­ala­po­zá­sá­ra pedig öt évet kel­lett várni. Bár az el­múlt 5 évben és kü­lö­nö­sen az utób­bi más­fél évben je­len­tős in­téz­mé­nyi vál­to­zá­sok tör­tén­tek, a vál­to­zá­sok alap­ját ké­pe­ző stra­té­gia­igé­nyű do­ku­men­tum a rend­szer- és in­téz­mé­nyi pa­ra­dig­ma alap­ján hi­á­nyos­sá­go­kat is mutat.

Changes and Chal­len­ges of the Hun­ga­ri­an Hig­her Edu­ca­ti­on Sys­tem Par­ti­cu­larly in the Pe­ri­od After 2010

Sum­ma­ry

The study – wit­ho­ut ex­haus­tive – gives an over­view on the changes and chal­len­ges of the Hun­ga­ri­an Hig­her Edu­ca­ti­on sys­tem be­fo­re and after 2010, with a par­ti­cu­lar emp­ha­sis on the analy­sis of the sys­tem and the ins­ti­tu­ti­o­nal pa­ra­digm. In the analy­sis and the succ­ess of po­li­ci­es is es­sen­ti­al the in­terp­re­ta­ti­on of the hig­her edu­ca­ti­on as edu­ca­ti­o­nal and so­ci­al subsys­tem. The ef­fec­ti­ve­ness of the po­li­cy as well as the tra­di­ti­o­nal sci­en­ti­fic app­ro­a­ches can be imp­ro­ved if hig­her edu­ca­ti­on is analy­zed on the basis of fun­da­men­tal ins­ti­tu­ti­o­nal cha­rac­te­r­is­tics and changes in their sys­tem. The paper shows that in the pe­ri­od be­fo­re 2010, but also after 2010 partly lack of this kind of sys­tem think­ing. The post-2010 pe­ri­od, the hig­her edu­ca­ti­on faced se­ri­o­us chal­len­ges, but for est­ab­lish­ing a comp­re­hen­sive strategic and strategic changes had to wait five years. Alt­ho­ugh sig­ni­fi­cant ins­ti­tu­ti­o­nal changes have been made in the past five years and in par­ti­cu­lar over the last year and a half, the strategic do­cu­ment is the basis for the changes which de­mand shows sig­ni­fi­cant short­com­ings in terms of the sys­tem and ins­ti­tu­ti­o­nal pa­ra­digm.

Be­ve­ze­tés

A ne­gye­dik – di­gi­tá­lis – ipari for­ra­da­lom haj­na­lán a fel­ső­ok­ta­tás a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi ki­hí­vá­sok fó­ku­szá­ba ke­rült. Ez ér­vé­nyes szer­ve­ze­ti, nem­ze­ti, re­gi­o­ná­lis és glo­bá­lis szin­ten egy­aránt. Az in­no­va­tív és fo­lya­ma­to­san meg­úju­ló tudás az egyén, a szer­ve­ze­tek, a nem­zet­gaz­da­sá­gok és a re­gi­o­ná­lis in­teg­rá­ci­ók szem­pont­já­ból is a ver­seny­ké­pes­ség kulcs­ele­mé­vé vált. Az in­no­vá­ci­ók és tér­be­li ter­je­dé­sük fel­gyor­su­lá­sa kö­vet­kez­mé­nye­kép­pen a glo­bá­lis ver­seny éle­ző­dé­se a nem­ze­ti kö­zös­sé­gek (nem­zet­gaz­da­sá­gok) szá­má­ra az ok­ta­tást, így a fel­ső­ok­ta­tást a ver­seny egyik leg­fon­to­sabb esz­kö­zé­vé tette.

A kér­dés, ami min­ket is fog­lal­koz­tat, hogy ebben a fo­lya­mat­ban a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás rend­sze­re mi­lyen sze­re­pet (funk­ci­ót) tölt­het be, és mi­lyen fel­té­te­lek­kel. Konk­ré­tab­ban, arra ke­res­sük a vá­laszt, hogy – a rend­szer­vál­tás utáni fej­le­mé­nye­ket is fi­gye­lem­be véve – 2010 után mennyi­re volt tu­da­tos és si­ke­res a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer sze­rep­lői ré­szé­ről a ki­hí­vá­sok fel­is­me­ré­se és a stra­té­gi­ai vá­lasz ke­re­sé­se. Vizs­gá­la­tunk­ban kü­lö­nö­sen az ál­lam­ra mint a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer kulcs­sze­rep­lő­jé­re fó­kusz­á­lunk, a szak­po­li­ti­ká­ra, a rend­szer­szin­tű stra­té­gi­ai gon­dol­ko­dás­ra, il­let­ve stra­té­gi­ák­ra. A ter­je­del­mi kor­lá­tok­ra is te­kin­tet­tel vizs­gá­ló­dá­sun­kat az ok­ta­tás­ra szű­kít­jük, nem fog­lal­ko­zunk tehát – vagy csak érin­tő­le­ge­sen – a ku­ta­tás­sal és a fel­ső­ok­ta­tás egyéb funk­ci­ó­i­val.

A to­váb­bi­ak­ban elő­ször az el­mé­le­ti, fo­gal­mi, mód­szer­ta­ni ke­re­te­ket és a leg­fon­to­sabb for­rá­so­kat, majd a 2010 előt­ti stra­té­gi­ai tö­rek­vé­se­ket te­kint­jük át, kü­lö­nös te­kin­tet­tel azok sor­sá­ra. Szem­be­sít­jük a stra­té­gi­ai tö­rek­vé­se­ket a rend­szer­vál­tás utáni né­hány fon­tos, a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer tel­je­sít­mé­nyét is jel­lem­ző tény­be­li mu­ta­tó­val. Ezt kö­ve­tő­en té­rünk rá a 2010 utáni idő­szak stra­té­gi­ai tö­rek­vé­se­i­nek és tény­be­li vál­to­zá­sa­i­nak be­mu­ta­tá­sá­ra és elem­zé­sé­re. A stra­té­gi­ai do­ku­men­tu­mok mel­lett kü­lö­nös fi­gyel­met szen­te­lünk a jog­sza­bá­lyi vál­to­zá­sok­nak is. Meg­vizs­gál­juk, hogy mi jel­lem­zi a szak­po­li­ti­ka ak­tu­á­lis stra­té­gi­ai tö­rek­vé­se­it, ho­gyan jel­le­mez­he­tő, ér­té­kel­he­tő a fel­ső­ok­ta­tás hazai rend­sze­ré­re vo­nat­ko­zó szak­po­li­ti­kai jö­vő­kép. Ta­nul­má­nyunk konk­lú­zi­ók­kal és jö­vő­re vo­nat­ko­zó né­hány ja­vas­lat­tal zárul.

El­mé­let, fo­gal­mak, mód­szer, for­rá­sok

Egy nem­ze­ti fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer ér­té­ke­lé­se és fej­lesz­té­se is nagy­mér­ték­ben függ attól, hogy mi­lyen el­mé­le­ti-fo­gal­mi rend­szer­ben írjuk le, fe­jez­zük ki leg­fon­to­sabb tény­be­li és mű­kö­dé­si jel­lem­ző­it. Az Eu­ró­pai Fel­ső­ok­ta­tá­si Tér­ség­ben (a to­váb­bi­ak­ban: EFT) szü­le­tő szak­po­li­ti­kai tár­gyú do­ku­men­tu­mok gyak­ran három fon­tos mű­kö­dé­si as­pek­tust emel­nek ki: a kor­mány­zást vagy irá­nyí­tást (gover­nance)¹, a fi­nan­szí­ro­zást (fund­ing), il­let­ve a kép­zé­si tar­tal­mat és mód­szert (cur­ri­cu­lum). Ez a fo­ga­lom­rend­szer al­kal­mas a rend­szer egé­szé­re és az egyes fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­re vo­nat­ko­zó fon­tos té­nyek és mű­kö­dé­si módok le­írá­sá­ra. Nem elem­zik azon­ban kö­vet­ke­ze­te­sen azt a kér­dést, hogy mi a célja, funk­ci­ó­ja a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer e három va­ló­ban fon­tos in­téz­mé­nyi jel­lem­ző­jé­nek, ho­gyan ve­zet­he­tők le a cél szem­pont­já­ból op­ti­má­lis in­téz­mé­nyi mű­kö­dé­si jel­lem­zők.

A szak­tu­do­mány elő­sze­re­tet­tel hasz­nál­ja a cél-esz­köz meg­kö­ze­lí­tést, meg­je­le­nik tehát az esz­kö­zök funk­ci­o­na­li­tá­sa. Ugyan­ak­kor nem lát­szik egy­ség a célok le­ve­ze­té­sé­ben, kü­lö­nös te­kin­tet­tel arra, hogy kinek a cél­ja­i­ról is van szó, egy­ál­ta­lán, mit te­kin­tünk cél­nak, és mit esz­köz­nek. Fon­tos cél­ként je­le­nik meg az ered­mé­nyes­ség,² amely azon­ban de­fi­ní­ci­ó­tól füg­gő­en cél­ként és esz­köz­ként is ér­tel­mez­he­tő. Egy másik, a for­rá­sok szű­kös­sé­gé­vel össze­füg­gő cél­ként je­le­nik meg a ha­té­kony­ság, annak is három for­má­ja: ter­me­lé­si, al­lo­ká­ci­ós és di­na­mi­kus ha­té­kony­ság.³ Amíg azon­ban az ered­mé­nyes­ség a rend­szer funk­ci­ó­já­hoz – ha úgy tet­szik, ér­tel­mé­hez – kap­cso­ló­dik, a ha­té­kony­ság már nem a rend­szer funk­ci­ó­ja­ként ér­tel­mez­he­tő, in­kább esz­köz jel­le­gű, amennyi­ben az ered­mé­nyes­sé­gi cél­nak alá­ren­delt, annak le­he­tő leg­ki­sebb rá­for­dí­tás­sal való el­éré­sét je­len­ti.⁴

So­rol­hat­nánk még sok­fé­le – a szak­po­li­ti­kák által is pre­fe­rált – fo­gal­mat és in­di­ká­tort: ver­seny­ké­pes­ség, le­mor­zso­ló­dás, fog­lal­koz­tat­ha­tó­ság, esély­egyen­lő­ség, nem­zet­kö­zi­ség, mo­bi­li­tás stb. Hi­ány­ér­ze­tünk lé­nye­ge, hogy a rend­szer és a szer­ve­ze­tek szint­jén nem lá­tunk egy vi­lá­gos és ok­sá­gi alapú cél-esz­köz hi­e­rar­chi­át, amely sta­bil el­mé­le­ti ala­pot adna a cél­függ­vény meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak.

Fel­fo­gá­sunk sze­rint egy ilyen össze­füg­gés ki­in­du­ló­pont­ja a cél­nak rész­ben sze­mély­hez, rész­ben kö­zös­ség­hez tör­té­nő, egy­ér­tel­mű kö­tött­sé­ge. Más­kép­pen fo­gal­maz­va, a kü­lön­bö­ző tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi stá­tu­sú sze­mé­lyek­nek és kö­zös­sé­gek­nek mi­lyen cél­ját szol­gál­ja a fel­ső­ok­ta­tás. Ebben a te­kin­tet­ben pél­dá­ul már a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer­re és szer­ve­ze­tek­re ér­tel­me­zett ver­seny­ké­pes­ség is köz­tes cél­ként, vagy­is in­kább esz­köz­ként ér­tel­mez­he­tő. A másik hiány, il­let­ve gyen­ge­ség az idő­di­men­zió hi­á­nya, amennyi­ben a cél-esz­köz köl­csön­ha­tá­sá­nak idő­be­li le­fu­tá­sát nem ke­ze­lik, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a vissza­ha­tás­ra (vagy más­kép­pen vissza­csa­to­lás­ra), il­let­ve az ok­sá­gi lán­co­lat­ra. Így könnyen szem elől té­veszt­he­tő az igazi („végső”) cél, és/vagy az al­kal­ma­zott esz­kö­zök nem a kí­vánt cél­hoz fog­nak ve­zet­ni.

A mi meg­kö­ze­lí­té­sünk a rend­szer- és in­téz­mé­nyi pa­ra­dig­ma⁵ al­kal­ma­zá­sa alap­ján a fel­ső­ok­ta­tás­ban ér­de­kelt sze­rep­lők­ből (ak­to­rok­ból, sta­ke­hold­erek­ből) indul ki, és a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer cél­ját (funk­ci­ó­ját) is az egyes sta­ke­hold­erek szem­pont­já­ból, azok cél­já­ból ve­ze­ti le, il­let­ve ér­tel­me­zi. A célt ebben a meg­kö­ze­lí­tés­ben már in­kább ér­dek­ala­pú­nak te­kint­jük. A kér­dés tehát: mi­lyen ér­de­ke fű­ző­dik a csa­lá­dok­nak, hall­ga­tók­nak, az ok­ta­tók­nak és a fel­ső­ok­ta­tás nem ok­ta­tó mun­ka­vál­la­ló­i­nak, a mun­ka­adók­nak, az ön­kor­mány­za­tok­nak és az ál­lam­nak, il­let­ve az utób­bi kettő által kép­vi­selt kö­zös­ség­nek a fel­ső­ok­ta­tás­hoz? Mivel rész­le­tes ki­fej­té­se nem tár­gyunk, ezért csak uta­lunk a fel­ső­ok­ta­tás le­het­sé­ges köz- és ma­gán­hasz­na­i­val kap­cso­la­tos el­mé­le­tek­re.⁶ Az érdek, cél és ered­mé­nyes­ség tehát a fel­ső­ok­ta­tás kü­lön­bö­ző sze­rep­lői és ér­de­kelt­jei szint­jén ér­tel­mez­he­tő. Ebben a meg­kö­ze­lí­tés­ben a cél­függ­vény ele­mei a sta­ke­hold­erek cél­jai (ér­de­ke), a cél­függ­vény ma­xi­ma­li­zá­lá­sa pedig köl­csö­nö­sen függő vál­to­zók har­mo­ni­zá­lá­sa, egy­faj­ta op­ti­ma­li­zá­lás.⁷

Az 1. ábrán mint ál­ta­lá­nos mo­dell­ben azt mu­tat­juk meg, ho­gyan ér­tel­mez­zük az egyén­re és a fel­ső­ok­ta­tás­ra vo­nat­koz­tat­va a cél-esz­köz össze­füg­gést. A „vég­cél” (ered­mény), ami­ből min­den adek­vát esz­köz le­ve­zet­he­tő, a fel­ső­ok­ta­tás funk­ci­ó­ja­ként ér­té­kel­he­tő, a mi­nő­sé­gi élet,⁸ ezt kell tehát szem előtt tar­ta­ni. Az ábra fo­gal­mai alap­ján a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer funk­ci­ó­ja az éle­ten át tartó ta­nu­lás és munka fel­té­te­le­i­nek biz­to­sí­tá­sa (a ter­me­lé­si, al­lo­ká­ci­ós és di­na­mi­kus ha­té­kony­ság kö­ve­tel­mé­nyé­nek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel). Az élet­pá­lya-ta­nács­adás fon­tos dön­tés­tá­mo­ga­tás az op­ti­má­lis dön­tés­hez a ta­nu­lás és a munka vi­lá­gá­ban. Ha ver­seny­ké­pes­ség­ről be­szé­lünk akár fel­ső­ok­ta­tá­si rend­sze­rek, akár fel­ső­ok­ta­tá­si szer­ve­ze­tek szint­jén, akkor adott célra vo­nat­ko­zó­an a funk­ci­o­na­li­tás­ban (ered­mé­nyes­ség­ben és a ha­té­kony­ság­ban) ér­tel­mez­he­tő a ver­seny.

A rend­szer- és in­téz­mé­nyi pa­ra­dig­ma alap­ján a sta­ke­hold­erek cél­ja­i­nak el­éré­sét két alap­ve­tő in­téz­mény mint esz­köz biz­to­sít­ja: a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer­ben, a rend­szer és a tár­sa­da­lom kö­zött és a fel­ső­ok­ta­tá­si szer­ve­ze­tek­ben zajló tranz­ak­ci­ók sa­já­tos­sá­gai, sza­bá­lyai – a ko­or­di­ná­ci­ós rend­szer –, il­let­ve a rend­szer erő­for­rá­sa­i­val való ren­del­ke­zés­re vo­nat­ko­zó tu­laj­don­jo­gok és azok el­osz­tá­sa. Ebben a meg­kö­ze­lí­tés­ben a „kor­mány­zás” és a „fi­nan­szí­ro­zás” már ko­or­di­ná­ci­ós és tu­laj­don­jo­gi prob­lé­ma­ként ér­tel­mez­he­tő.

A rend­szer­pa­ra­dig­ma alap­ján a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szert az egyes ér­de­kelt sze­rep­lők (sta­ke­hold­erek) ko­or­di­ná­ció és tu­laj­don­jo­gok által össze­kap­csolt, kü­lön­bö­ző szin­tű szer­ve­ző­dé­se­ként és ezek kap­cso­lat­rend­sze­re­ként is ér­tel­mez­zük. Így a szer­ve­ző­dés szint­je alap­ján be­szél­he­tünk szer­ve­ze­tek­ről (fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek, kor­mány­za­ti szer­ve­ze­tek stb.), nem­ze­ti fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer­ről, re­gi­o­ná­lis fel­ső­ok­ta­tá­si rend­sze­rek­ről (pl.: EFT) és glo­bá­lis fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer­ről. Az ala­cso­nyabb szer­ve­ző­dé­si szint a ma­ga­sabb szint ré­sze­ként ér­tel­mez­he­tő, kü­lö­nös te­kin­tet­tel az „in­teg­rá­ció” ko­or­di­ná­ci­ós for­má­já­ra.

1. ábra: Ta­nu­lás és munka, mint a mi­nő­sé­gi élet(cél) esz­kö­zei

A fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer min­den szer­ve­ző­dé­si szin­ten szé­le­sebb, komp­le­xebb rend­sze­rek része is, így része az ok­ta­tá­si rend­szer­nek, a tel­jes tár­sa­dal­mi rend­szer­nek a na­gyobb rend­sze­ren be­lü­li tranz­ak­ci­ók révén, köl­csö­nös di­na­mi­kus de­ter­mi­ná­ci­ók­kal. Ebben a meg­kö­ze­lí­tés­ben a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­sze­re­ket min­den szin­ten más al­rend­sze­rek­kel kap­cso­lat­ban is ér­tel­mez­nünk kell. Így pél­dá­ul be­szél­he­tünk a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek–ön­kor­mány­za­tok–vál­la­la­tok, nem­ze­ti fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer–nem­ze­ti gaz­da­sá­gi rend­szer–nem­ze­ti egész­ség­ügyi rend­szer stb. kap­cso­lat­rend­sze­ré­ről.

Jogos és alap­ve­tő kér­dés, hogy mennyi­ben bíz­ha­tó a fel­ső­ok­ta­tá­si sze­rep­lők és ér­de­kel­tek több­szin­tű és bo­nyo­lult kap­cso­lat­rend­sze­re az egyé­ni (sta­ke­hold­eri) ér­de­kek­ből ki­in­du­ló ho­ri­zon­tá­lis (piaci, vagy piaci jel­le­gű) kap­cso­la­tok­ra az „irá­nyí­tás” és „fi­nan­szí­ro­zás” te­kin­te­té­ben is, és mennyi­ben szük­sé­ges és le­het­sé­ges egy ver­ti­ká­lis (hi­e­rar­chi­kus), bü­rok­ra­ti­kus jel­le­gű irá­nyí­tás és fi­nan­szí­ro­zás.

A fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer sta­tisz­ti­kai té­nye­it és ten­den­ci­á­it cél­sze­rű a rend­szer- és in­téz­mé­nyi pa­ra­dig­ma alap­ján is ele­mez­ni és ér­té­kel­ni, a cél-esz­köz, il­let­ve a ha­té­kony­ság-ered­mé­nyes­ség ér­té­ke­lé­sét ebben az ál­ta­lá­no­sabb in­téz­mé­nyi kon­tex­tus­ban el­vé­gez­ni. Mi­köz­ben az egyes sze­rep­lők vi­sel­ke­dé­se a min­den­ko­ri in­téz­mé­nyi fel­té­te­lek kö­zött, a rend­szer­ben be­töl­tött konk­rét sze­re­pük és ebből is fa­ka­dó konf­lik­tu­sa­ik alap­ján ért­he­tő csak, nem té­veszt­het­jük szem elől az 1. ábrán be­mu­ta­tott össze­füg­gést a cse­lek­vé­sek mö­göt­ti végső mo­ti­vá­ció te­kin­te­té­ben. Ennek alap­ján ér­té­kel­jük a ko­or­di­ná­ci­ós for­mák és a tu­laj­don­jo­gok mint esz­köz­rend­szer vál­to­zá­sát. A szak­po­li­ti­kát – stra­té­gi­át és cse­lek­vé­si prog­ra­mot – is ebből a szem­pont­ból vizs­gál­juk. A vizs­gá­la­tunk alap­ve­tő­en vál­to­zás-, il­let­ve trend­elem­zés, em­pi­ri­kus síkon a meg­lé­vő sta­tisz­ti­kai ada­tok alap­ján, il­let­ve stra­té­gi­ai anya­gok és jog­sza­bá­lyok tar­ta­lom­elem­zé­sé­vel.

Rövid tör­té­ne­ti vissza­te­kin­tés – té­nyek, ten­den­ci­ák, ko­or­di­ná­ció, tu­laj­don­jo­gok

A fel­ső­ok­ta­tás rend­szer­vál­tás utáni tör­té­ne­té­nek egyik alap­kér­dé­se, hogy a kor­mány­zat, a szak­po­li­ti­ka ré­szé­ről az ope­ra­tív cse­lek­vés mennyi­ben tör­tént le­gi­tim stra­té­gi­á­nak alá­ren­del­ten. Egy­ál­ta­lán, egy-egy kor­mány­za­ti pe­ri­ó­dus­ban lé­te­zett-e le­gi­tim fel­ső­ok­ta­tá­si stra­té­gia, amely a rend­szer egé­szé­re, a cél- és esz­köz­rend­szer­re, a ko­or­di­ná­ció és tu­laj­don­jo­gok in­téz­mé­nyé­re vo­nat­ko­zik. Az előző fe­je­zet­ben ki­fej­tet­tek szel­le­mé­ben kér­dés, hogy a stra­té­gi­ák­ban meg­fo­gal­ma­zott cél­rend­szer ho­gyan vi­szo­nyult az egyes sta­ke­hold­eri ér­de­kek­hez, tö­rek­vé­sek­hez, cé­lok­hoz, ho­gyan vet­tek részt a sta­ke­hold­erek a stra­té­gia­al­ko­tás­ban.

Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a rend­szer­vál­tás után va­la­mennyi kor­mány­za­ti pe­ri­ó­dus­ban szü­le­tett olyan do­ku­men­tum, amely leg­alább­is a stra­té­gia­al­ko­tás igé­nyé­vel ké­szült.⁹ A stra­té­gia­al­ko­tás fo­lya­ma­tát, il­let­ve a stra­té­gi­ai do­ku­men­tu­mok és a jog­al­ko­tás vi­szo­nyát te­kint­ve ugyan­ak­kor az aláb­bi meg­ál­la­pí­tá­so­kat te­het­jük:

– Bár nem azo­nos mér­ték­ben, de egyik do­ku­men­tum ké­szí­té­se sem fe­lelt meg annak az igény­nek, hogy a ké­szí­tők va­la­mennyi sta­ke­hold­er cso­por­tot kép­vi­sel­ték volna.

– A do­ku­men­tu­mok tar­tal­ma erő­tel­je­sen tük­röz­te a ké­szí­tők ér­ték­rend­jét.

– A do­ku­men­tu­mok első és végső ver­zi­ó­ja ér­dem­ben el­tért egy­más­tól, ami az ér­dek­cso­por­tok be­fo­lyá­sá­nak és a kor­mány­za­ti komp­ro­misszu­mok­nak volt be­tud­ha­tó.

– A végső ver­zió alap­ján ké­szült jog­sza­bá­lyok sok eset­ben még a végső ver­zi­ó­nál is „sze­lí­deb­bek” let­tek.

– Amennyi­ben po­li­ti­kai prog­ram­ját te­kint­ve új kor­mány ke­rült ha­ta­lom­ra, a stra­té­gia foly­to­nos­sá­ga meg­szűnt, előbb/vagy jog­sza­bá­lyi mó­do­sí­tá­sok­kal tért el a kor­mány­zat, majd/vagy új stra­té­gi­ai do­ku­men­tum alap­ján új tör­vény és új ren­de­le­tek szü­let­tek. Az in­téz­mé­nyi, szer­ve­ze­ti vál­to­zá­sok, fej­lesz­té­sek fél­be­ma­rad­tak, tor­zók tör­té­ne­té­vé vál­tak.

– A fel­ső­ok­ta­tás­sal szem­be­ni ki­hí­vá­sok, a re­gi­o­na­li­zá­ció (EFT) és a glo­ba­li­zá­ció az el­té­rő kor­mány­za­ti ér­ték­ren­dek és fi­lo­zó­fi­ák el­le­né­re is ki­kény­sze­rí­tet­tek bi­zo­nyos foly­to­nos­sá­got, kö­vet­ke­ze­tes­sé­get és re­gi­o­ná­lis-glo­bá­lis kon­ver­gen­ci­át.

A do­ku­men­tu­mok és a sza­bá­lyo­zás alap­ján – a tel­jes­ség igé­nye nél­kül – az aláb­bi­ak­ban né­hány lé­nye­ges­nek ítélt meg­ál­la­pí­tást te­szünk, be­mu­ta­tunk to­váb­bá fon­tos té­nye­ket, ten­den­ci­á­kat, ame­lyek szem­be­sít­he­tők az in­téz­mé­nyi jel­lem­zők­kel.

A ko­or­di­ná­ci­ós rend­szer és a sta­tisz­ti­kai té­nyek

Az állam a köz­fi­nan­szí­ro­zás kö­ré­ben egyet­len pe­ri­ó­dus­ban sem adta fel a bü­rok­ra­ti­kus kont­rollt a fel­vé­te­li, sza­ka­la­pí­tás, in­dí­tás és a fi­nan­szí­ro­zás terén.

Az EFT-hez tör­té­nő csat­la­ko­zás­sal a ma­gyar állam szu­ve­rén módon és több te­kin­tet­ben a tér­sé­gi kon­ver­gen­cia út­já­ra lé­pett. Ennek lát­vá­nyos, de meg­ké­sett eleme a több­cik­lu­sú kép­zé­si rend­szer be­ve­ze­té­se. A 2. ábra alap­ján alap­kép­zé­si szin­ten tanul ma a tel­jes hall­ga­tói lét­szám mint­egy két­har­ma­da – sza­bad vá­lasz­tás alap­ján, szi­go­ro­dó be­lé­pé­si kö­ve­tel­mé­nyek mel­lett. A kép­zés szint sze­rin­ti lét­szám­ará­nyai rész­ben a bü­rok­ra­ti­kus ál­la­mi be­lé­pé­si (fel­vé­te­li) és fi­nan­szí­ro­zá­si sza­bá­lyok­nak, rész­ben az ál­lam­pol­gá­ri vá­lasz­tá­si pre­fe­ren­ci­ák­nak tud­ha­tók be. Ma­radt tér az ál­lam­pol­gá­ri dön­té­si sza­bad­ság szá­má­ra, kü­lö­nö­sen a piaci árak által sza­bá­lyo­zott ön­költ­sé­ges kép­zés­ben.

2. ábra: A ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás hall­ga­tói lét­szá­má­nak meg­osz­lá­sa, 2014/2015 (fő)

A múlt­ban a szak­irá­nyú to­vább­kép­zés irán­ti ke­res­let és az e kép­zés­ben ok­le­ve­let szer­zet­tek száma nem tu­dott mar­káns emel­ke­dő pá­lyá­ra állni. A jövő kér­dé­se, hogy az alap­dip­lo­má­val ren­del­ke­zők ké­sőbb mennyi­en tér­nek vissza a munka vi­lá­gá­ból, és ho­gyan vá­lasz­ta­nak a mes­ter­kép­zés és a szak­irá­nyú to­vább­kép­zés kö­zött. A 3. ábra ada­tai mö­gött a szak­irá­nyú (is­ko­lai rend­sze­rű) to­vább­kép­zés ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sá­nak hi­á­nyát is lát­nunk kell, mi­köz­ben ebben a pe­ri­ó­dus­ban az is­ko­lai rend­sze­ren kí­vü­li fel­nőtt­kép­zést je­len­tős köz­fi­nan­szí­ro­zás is tá­mo­gat­ta.

3. ábra: Szak­irá­nyú to­vább­kép­zés­ben ok­le­ve­let szer­zet­tek száma (fő)

A bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ció ki­ter­jedt­sé­ge és szi­go­rú­sá­ga te­kin­te­té­ben az egyes kor­mány­za­ti pe­ri­ó­du­sok kö­zött ér­de­mi kü­lönb­sé­gek mu­tat­koz­nak. A köz­fi­nan­szí­ro­zá­si for­rá­sok szű­kü­lé­sé­vel fo­ko­za­to­san erő­sö­dött az állam tö­rek­vé­se az ál­la­mi in­téz­mé­nyek­ben folyó gaz­dál­ko­dás kö­ve­té­sé­re, a ha­té­kony­ság és ered­mé­nyes­ség di­rek­tebb esz­kö­zök­kel tör­té­nő ki­kény­sze­rí­té­sé­re.

A bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ció hi­bá­já­nak tud­hat­juk be, hogy mire a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás ka­pa­ci­tá­sa alap­ve­tő­en bü­rok­ra­ti­kus in­téz­mé­nyi ke­re­tek­ben (köz­pon­ti ál­la­mi be­ru­há­zá­sok és PPP révén) ki­épült, a hall­ga­tói lét­szám – kü­lö­nö­sen az ön­költ­sé­ges, piaci jel­le­gű kép­zés zsu­go­ro­dá­sa kö­vet­kez­té­ben – ha­tá­ro­zot­tan csök­ken­ni kez­dett (4. ábra), sza­bad ka­pa­ci­tá­so­kat te­remt­ve a rend­szer­ben.

Az 5. ábra ta­nú­sá­ga sze­rint a költ­ség­ve­tés ok­ta­tá­si (és ezen belül fel­ső­ok­ta­tá­si) ki­adá­sai szin­te azon­nal kö­ve­tik a lét­szám csök­ke­né­sét, sej­tet­ve, hogy a kor­mány­zat nem élt az egy főre eső tá­mo­ga­tás eme­lé­sé­nek le­he­tő­sé­gé­vel, ki­von­va a lét­szám­csök­ke­nés­sel „fel­sza­ba­du­ló” for­rást.

A hall­ga­tói lét­szám csök­ke­né­sé­nek szá­mos oka lehet, az alap­kép­zés szem­pont­já­ból re­le­váns kor­osz­tály lét­szá­má­nak csök­ke­né­se mel­lett a rész­idős kép­zés irán­ti ke­res­let csök­ke­né­se és a több­cik­lu­sú kép­zés­re tör­té­nő át­té­rés min­den­kép­pen ér­de­mi sze­re­pet játsz­ha­tott. A 2. és a 6. ábra össze­ve­té­sé­ből lát­ha­tó, hogy a ko­ráb­bi egye­te­mi kép­zés­nek meg­fe­le­lő mes­ter­kép­zés és az osz­tat­lan kép­zés együt­tes lét­szá­ma és ará­nya jóval ala­cso­nyabb, mint a több­cik­lu­sú rend­szer előtt az egye­te­mi kép­zés ará­nya.

A költ­ség­té­rí­té­ses kép­zés meg­je­le­né­sé­vel ko­or­di­ná­ci­ós (be­le­ért­ve a fi­nan­szí­ro­zást is) te­kin­tet­ben du­á­lis­sá vált a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás: ki­ala­kult egy je­len­tős piaci jel­le­gű szek­tor, amit va­la­mennyi kor­mány­zat tu­do­má­sul vett. E szek­tor moz­gá­sa az au­to­nóm ál­lam­pol­gá­ri dön­té­sek na­gyobb sza­bad­sá­ga miatt job­ban mu­tat­ja a fel­ső­ok­ta­tás­sal, az egyes kép­zé­si te­rü­le­tek­kel és sza­kok­kal kap­cso­la­tos tár­sa­dal­mi ér­ték­ren­det, ami a kép­zé­sek ár­dif­fe­ren­ci­á­i­ban is jól meg­mu­tat­ko­zik.¹⁰ A 7. ábrán meg­mu­tat­juk, hogy a 2004/2005-ös tan­évig az ön­költ­sé­ges kép­zés ará­nya nőtt, és csúcs­pont­ján, ha kis mér­ték­ben is, de meg­ha­lad­ta az 50%-ot. A 8. ábra alap­ján ha­son­ló vál­to­zás fi­gyel­he­tő meg a nap­pa­li és rész­idős kép­zés ará­nyát te­kint­ve, ami a két fo­lya­mat kö­zöt­ti össze­füg­gés va­ló­szí­nű­sé­gé­re utal.

4. ábra: Tel­jes fel­ső­ok­ta­tá­si hall­ga­tói lét­szám vál­to­zá­sa (1000 fő)

5. ábra: A költ­ség­ve­tés ok­ta­tá­si ki­adá­sa­i­nak és a GDP vál­to­zá­sa (1995=100)

6. ábra: Egye­te­mi és fő­is­ko­lai kép­zés­ben részt vevők száma (fő)

7. ábra: Fel­ső­ok­ta­tá­si hall­ga­tói lét­szám meg­osz­lá­sa: tá­mo­ga­tott és té­rí­té­ses hall­ga­tók száma (fő)

8. ábra: Nap­pa­li és rész­idős kép­zés­ben részt vevők száma (fő)

A tu­laj­don­jo­gok né­hány sa­já­tos­sá­ga és sta­tisz­ti­kai té­nyek

Az ál­la­mi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek ese­té­ben a jog­sza­bá­lyok az ál­la­mot kö­vet­ke­ze­te­sen és mind a mai napig fenn­tar­tó­nak ne­ve­zik, ami az állam ré­szé­ről szol­gál­ta­tá­si és fi­nan­szí­ro­zá­si kö­te­le­zett­ség vál­la­lá­sá­ra utal. A tö­me­ge­se­dés­sel és a költ­ség-ha­szon alapú költ­ség­meg­osz­tás­sal kap­cso­la­tos el­mé­let és gya­kor­la­ti igény meg­je­le­né­sé­vel azon­ban ez a kö­te­le­zett­ség a ko­ráb­bi mér­ték­ben egyre ke­vés­bé volt fenn­tart­ha­tó (lásd ön­költ­sé­ges kép­zés meg­je­le­né­se). Fel­me­rül, hogy a tu­laj­don­jo­gok el­mé­le­te alap­ján az ál­lam­nak a fenn­tar­tói sze­rep­től el kel­le­ne tá­vo­lod­nia, és az ál­la­mi in­téz­mé­nyek te­kin­te­té­ben tu­laj­do­nos­ként, il­let­ve a tu­laj­don­jo­gok meg­osz­tó­ja­ként kel­le­ne fel­lép­nie. Bár a fo­ga­lom­hasz­ná­lat nem vál­to­zott, az egyes fel­ső­ok­ta­tá­si tör­vé­nyek vizs­gá­la­ta azt mu­tat­ja, hogy meg­fi­gyel­he­tő az állam tö­rek­vé­se a na­gyobb tu­laj­do­no­si be­fo­lyás­ra, el­ső­sor­ban a mű­kö­dés (me­nedzs­ment) el­len­őr­zé­se te­rü­le­tén. Ha­son­ló­kép­pen tö­rek­vés lát­ha­tó a tu­laj­do­no­si és sta­ke­hold­eri jo­go­sít­vá­nyok egy­ér­tel­műbb de­fi­ni­á­lá­sá­ra és meg­osz­tá­sá­ra (pél­dá­ul a rek­tor és gaz­da­sá­gi igaz­ga­tó stá­tu­sá­nak sza­bá­lyo­zá­sá­val, a gaz­da­sá­gi ta­ná­csok lét­re­ho­zá­sá­val).

A tu­laj­don­jo­gok kap­csán stra­té­gi­ai je­len­tő­sé­gű kér­dés a kü­lön­bö­ző tu­laj­don­for­mák sze­re­pe és ará­nya a fel­ső­ok­ta­tás­ban. A nem ál­la­mi és egy­há­zi (vál­lal­ko­zói, ala­pít­vá­nyi stb.) tu­laj­don­lá­sú (fenn­tar­tá­sú?) in­téz­mé­nyek sze­re­pe (hall­ga­tói lét­szá­ma, il­let­ve lét­szám­ará­nya) az ál­ta­lá­nos tö­me­ge­se­dés idő­sza­ká­ban nőtt, a for­du­lat (2004/2005) után az ér­dek­har­cok – az ál­la­mi szek­tor lob­bi­e­re­je – ha­tá­sá­ra csök­ken­ni kez­dett (9. és 10. ábra). Ebben a te­kin­tet­ben 2010 előtt ha­tá­ro­zott és kö­vet­ke­ze­tes stra­té­gi­ai irány nem ala­kult ki. A két ábra össze­ve­té­se rá­mu­tat arra is, hogy az ál­la­mi szek­tor­ban vég­re­haj­tott 2000. évi in­teg­rá­ció után a ma­gán­in­téz­mény-ala­pí­tá­si (vál­lal­ko­zá­si) kedv még fel­len­dült. Az ál­ta­lá­nos­nál erő­tel­je­sebb ne­ga­tív trend ki­ala­ku­lá­sa – a de­mog­rá­fi­ai hely­zet mel­lett – a ma­gán­in­téz­mé­nyek köz­fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak ra­di­ká­lis szű­kü­lé­sé­vel és ki­szá­mít­ha­tat­lan­sá­gá­val is ma­gya­ráz­ha­tó.

9. ábra: „Magán”-in­téz­mé­nyek hall­ga­tói lét­szá­má­nak ala­ku­lá­sa (fő)

10. ábra: „Magán”-in­téz­mé­nyek szá­má­nak ala­ku­lá­sa

Lát­ha­tó, hogy a fel­ső­ok­ta­tá­si hall­ga­tói lét­szám 2004/2005 utáni zsu­go­ro­dá­sá­nál na­gyobb mér­té­kű a „magán”-fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek hall­ga­tó­i­lét­szám-csök­ke­né­se, amely rész­ben már tu­da­tos szak­po­li­ti­ka ered­mé­nye is. Ta­nul­má­nyunk­nak nem célja e fo­lya­mat és oka­i­nak rész­le­tes elem­zé­se. Az azon­ban hang­sú­lyoz­ha­tó, hogy az ed­di­gi stra­té­gi­ai tö­rek­vé­sek és szak­po­li­ti­kai gya­kor­lat a tu­laj­don­jo­gok sze­re­pé­nek mé­lyebb elem­zé­sét nem mu­tat­ja. Nem azo­no­sít­ha­tó az állam tö­rek­vé­se a nem ál­la­mi for­mák sú­lyá­nak eme­lé­sé­re sem.

Stra­té­gia, sza­bá­lyo­zás, té­nyek, vál­to­zá­sok 2010 után

A Fi­desz–KDNP 2010. évi kor­mány­ra ke­rü­lé­se tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi-er­köl­csi vál­ság ál­la­po­tá­ban ta­lál­ta Ma­gyar­or­szá­got. A gaz­da­sá­gi vál­ság ke­ze­lé­sé­ben már fon­tos lé­pé­sek tör­tén­tek, de az or­szág csőd­fe­nye­ge­tett­sé­ge még min­dig kri­ti­kus volt. Rövid és kö­zép­tá­vú vál­ság­ke­ze­lés, kon­szo­li­dá­ció és ezt kö­ve­tő­en egy hosszabb távú át­gon­dolt gaz­da­ság-és tár­sa­da­lom­fej­lesz­té­si stra­té­gia al­ko­tá­sa és meg­va­ló­sí­tá­sa mint ki­hí­vás és le­he­tő­ség állt az új kor­mány előtt. A kor­mány­nak – igen ke­mény nem­zet­kö­zi kör­nye­zet­ben és meg nem értés mel­lett – 2016-ra si­ke­rült az első fel­ada­tot tel­je­sí­te­ni. Si­ke­rült vissza­fi­zet­ni a 2010 előtt fel­vett IMF-hi­telt, a gaz­da­ság tar­tós­nak ígér­ke­ző nö­ve­ke­dé­si pá­lyá­ra, az ál­lam­adós­ság las­san csök­ke­nő pá­lyá­ra állt, az ál­lam­ház­tar­tá­si hiány sta­bi­lan és meg­bíz­ha­tó­an 3% alatt van. A mun­ka­nél­kü­li­ség drasz­ti­ku­san csök­kent, a fog­lal­koz­ta­tott­ság nö­ve­ke­dett, nő a la­kos­sá­gi fo­gyasz­tás. Bát­ran ki­je­lent­he­tő, hogy a vál­ság­ke­ze­lés si­ke­res volt, a kon­szo­li­dá­ció meg­tör­tént, a kér­dés most az, mi­lyen (ma­gyar) tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi mo­dell épül az EU és a glo­bá­lis gaz­da­ság in­teg­ráns ré­sze­ként Ma­gyar­or­szá­gon.

Rend­szer­szin­tű szak­po­li­ti­kai ki­hí­vá­sok 2010-ben a fel­ső­ok­ta­tás­ban

A ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás 2010 utáni tör­té­ne­tét és le­het­sé­ges jö­vő­jét a fent rö­vi­den jel­zett tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok de­ter­mi­ná­ci­ós ke­re­té­ben lehet és kell ér­tel­mez­ni. Az aláb­bi­ak­ban – az előző fe­je­zet­ben már be­mu­ta­tott sta­tisz­ti­kai ada­tok­ból is ki­in­dul­va – te­kint­sünk át né­hány fon­tos tényt – mint szak­po­li­ti­kai ki­hí­vást –, amellyel az új kor­mány­zat­nak szem­be­sül­nie, il­let­ve szá­mol­nia kel­lett.

2004 után a hall­ga­tói lét­szám trend­sze­rű­en csök­ken­ni kez­dett, ez a csök­ke­nés a szak­po­li­ti­ka szem­pont­já­ból exo­gén té­nye­zők­nek is be­tud­ha­tó, és elő­re­ve­tí­tet­te a 2010 utáni csök­ke­nés va­ló­szí­nű­sé­gét is (4. ábra). A leg­fon­to­sabb okok: a rész­idős kép­zés irán­ti ke­res­let csök­ke­né­se (8. ábra), a fel­ső­ok­ta­tá­si fel­vé­tel szem­pont­já­ból re­le­váns 18– 19 éves kor­osz­tály lét­szá­má­nak csök­ke­né­se, a vál­ság­gal össze­füg­gő la­kos­sá­gi fi­ze­tő­ké­pes­ség csök­ke­né­se. A szak­po­li­ti­kai be­avat­ko­zás a tel­jes hall­ga­tói lét­szám te­kin­te­té­ben az ál­la­mi­lag tá­mo­ga­tott lét­szám meg­ha­tá­ro­zá­sá­val (bü­rok­ra­ti­kus ke­ret­szám-meg­ha­tá­ro­zás és fi­nan­szí­ro­zás), más­részt a mi­nő­sé­get is érin­tő or­szá­gos fel­vé­te­li mi­ni­mum-pont­ha­tár meg­ha­tá­ro­zá­sá­val volt le­het­sé­ges.

Költ­ség­ve­tés­i­de­fi­cit-csök­ken­té­si kény­szer je­lent­ke­zett, ami rész­ben a túl­zott­de­fi­cit-el­já­rás­ból, il­let­ve az abból való ki­ke­rü­lés cél­já­ból, a gaz­da­ság­po­li­ti­ka sza­bad­ság­fo­ká­nak nö­ve­lé­sé­re tör­té­nő tö­rek­vés­ből fa­kadt. A szak­po­li­ti­ka szá­má­ra a ki­hí­vást az je­len­tet­te, hogy mennyi­re tudja ki­von­ni a fel­ső­ok­ta­tást az ál­ta­lá­nos meg­szo­rí­tá­si kény­szer­ből, más­részt mi­lyen ösz­tön­ző­ket talál a nem ál­la­mi for­rá­sok be­vo­ná­sá­ra. Alap­ve­tő szem­pont­ként je­lent­ke­zett, hogy a fel­ső­ok­ta­tás­ba be­vont for­rá­sok nem je­len­te­nek au­to­ma­ti­ku­san ja­vu­ló ki­me­ne­tet sem mennyi­sé­gi, sem mi­nő­sé­gi ér­te­lem­ben, így a ha­té­kony­ság­ja­ví­tás in­téz­mé­nyi fel­té­te­le­it cél­sze­rű előbb meg­te­rem­te­ni.

Bár már 2005-ben meg­szü­le­tett az éle­ten át tartó ta­nu­lás­ról szóló kor­mány­za­ti stra­té­gia,¹¹ 2010-re a fel­ső­ok­ta­tás rész­vé­te­le ebben a fo­lya­mat­ban in­kább rom­lott, mint ja­vult. A szak­irá­nyú to­vább­kép­zés­ben ok­le­ve­let szer­zet­tek száma trend­sze­rű­en csök­kent (3. ábra), az is­ko­lai rend­sze­ren kí­vü­li fel­nőtt­kép­zés­ben a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek rész­vé­te­le mar­gi­ná­lis volt. A szak­po­li­ti­kai ki­hí­vás az alap- és mes­ter­kép­zés, va­la­mint az osz­tat­lan kép­zés hall­ga­tói lét­szá­má­nak drasz­ti­kus vissza­esé­sé­vel fel­sza­ba­du­ló inf­ra­struk­tu­rá­lis és rész­ben humán ka­pa­ci­tás hasz­no­sí­tá­sa az éle­ten át tartó ta­nu­lás­ba tör­té­nő ér­de­mi be­kap­cso­ló­dás révén.

2010-ben sem a jog­sza­bá­lyi kör­nye­zet, sem a tény­le­ges gya­kor­lat – kor­mány­zat és in­téz­mé­nyek vi­szo­nya – nem ju­tott nyug­vó­pont­ra az au­to­nó­mia op­ti­má­lis tar­tal­ma és for­má­ja te­kin­te­té­ben. Az új kor­mány­zat­nak ezzel a ki­hí­vás­sal is szem­be­sül­nie kel­lett, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a ta­ní­tá­si és tu­do­má­nyos sza­bad­ság­ra, a tu­laj­do­no­si jo­gok­ra és sta­ke­hold­eri ér­de­kek­re, mint a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer cél­ja­i­nak (funk­ci­ó­já­nak) ere­dő­i­re.

A több­cik­lu­sú kép­zé­si rend­szer be­ve­ze­té­se 2006-ban tör­tént. Ennek 2010-re már lát­szot­tak po­zi­tív és ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nyei. Ilye­nek pél­dá­ul: a lét­szám­ará­nyok te­kin­te­té­ben az alap­kép­zés túl­zott­nak tűnő do­mi­nan­ci­á­ja, a mes­ter­kép­zés irán­ti ér­dek­lő­dés el­ma­ra­dá­sa a vá­ra­ko­zás­tól is (2. ábra), az alap­kép­zés tar­tal­má­nak túl­zott zsú­folt­sá­ga, az el­mé­let és a gya­kor­lat ará­nyá­nak, vi­szo­nyá­nak tisz­tá­zat­lan­sá­ga, a kép­zé­si prog­ra­mok ter­ve­zé­sé­nek, a kép­zé­si fo­lya­mat szer­ve­zé­sé­nek mód­szer­ta­ni hi­á­nyos­sá­gai. Ezek is a 2010 utáni szak­po­li­ti­ka ki­hí­vá­sa­it sza­po­rí­tot­ták.

A fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek szer­ke­ze­te 2010-ben nagy­részt azo­nos volt azzal, amit a kor­mány­zat 1998 és 2002 kö­zöt­ti cik­lu­sá­ban lét­re­ho­zott. Szá­mos tény és az ÁSZ-vizs­gá­lat¹² is rá­mu­ta­tott ugyan­ak­kor arra, hogy az úgy­ne­ve­zett in­teg­rá­ció nem vál­tot­ta be a hozzá fű­zött re­mé­nye­ket. Fel­me­rü­lő kér­dé­sek: a kép­zé­si és szer­ve­ze­ti struk­tú­ra vi­szo­nya, a szű­kebb pro­fi­lú in­téz­mé­nyek lét­jo­go­sult­sá­ga, az in­téz­mé­nyi pro­fi­lok, ki­vá­ló­ság sze­re­pé­nek ér­tel­me­zé­se. A szak­po­li­ti­ka szá­má­ra ezek is ki­hí­vá­sok, ame­lyek­re vá­laszt lehet és kell adni, szem előtt tart­va a sta­ke­hold­erek szem­pont­já­ból ér­tel­me­zett fel­ső­ok­ta­tá­si cél­rend­szert.

A 9. és 10. ábrán be­mu­tat­tuk a nem ál­la­mi és nem egy­há­zi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek szá­má­nak és hall­ga­tói lét­szá­má­nak ala­ku­lá­sát. 2010-ig a lét­szám­csök­ke­nés ebben a szek­tor­ban az ál­ta­lá­nos mér­té­ket is meg­ha­lad­ta, ugyan­ak­kor az in­téz­mé­nyek száma a kor­mány­vál­tás előtt még a csú­cson volt. A szak­po­li­ti­ká­nak vá­laszt kel­lett adnia arra a kér­dés­re, hogy mi­lyen sze­re­pet szán a nem ál­la­mi és nem egy­há­zi szek­tor­nak a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás rend­sze­ré­ben.

Stra­té­gi­ai kí­sér­le­tek (do­ku­men­tu­mok) és gya­kor­la­ti lé­pé­sek 2010 után – a ki­hí­vá­sok ke­ze­lé­se

A 2010-es kor­mány­vál­tás után a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer sem ma­radt ki a fen­tebb jel­zett nagy ki­hí­vá­sok ger­jesz­tet­te, rövid távú kény­sze­rek ha­tá­sa alól. Ennek jel­lem­ző in­di­ká­to­ra, hogy bár 2011-ben meg­szü­le­tett az új, a nem­ze­ti fel­ső­ok­ta­tás­ról szóló tör­vény, sem a tör­vényt meg­elő­ző­en, sem azt kö­ve­tő­en éve­kig nem volt a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás át­lát­ha­tó és ki­szá­mít­ha­tó fej­lő­dé­sét elő­re­jel­ző, le­gi­tim és kon­szen­zu­son ala­pu­ló fel­ső­ok­ta­tá­si stra­té­gi­ánk. Ter­mé­sze­te­sen nem sza­bad le­be­csül­nünk ugyan­ak­kor, hogy szá­mos, stra­té­gi­ai szem­pont­ból fon­tos és tár­sa­dal­mi vi­tá­kat is ki­vál­tó do­ku­men­tum szü­le­tett.¹³ E ta­nul­mány írá­sa­kor a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tás rend­sze­ré­nek je­le­né­ről in­téz­mé­nyi szem­pont­ból a ha­tá­lyos, a nem­ze­ti fel­ső­ok­ta­tás­ról szóló 2011. évi tör­vény alap­ján mond­ha­tunk vé­le­ményt. A 2015/2016-os tanév szak­po­li­ti­kai lé­pé­sei és a jö­vő­be­li fej­lő­dés irá­nyai pedig egy stra­té­gi­ai igé­nyű, de bi­zony­ta­lan jogi stá­tu­sú és le­gi­ti­má­ci­ó­jú, for­má­lis tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai kon­szen­zust él­ve­ző do­ku­men­tum alap­ján ér­té­kel­he­tők, il­let­ve vé­lel­mez­he­tők.¹⁴

Te­kint­sük előbb át, hogy a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer­ben mi­lyen fon­tos vál­to­zá­sok tör­tén­tek a 2010. évi kor­mány­vál­tást kö­ve­tő­en a ko­or­di­ná­ció és a tu­laj­don­jo­gok te­kin­te­té­ben. E két alap­ve­tő in­téz­mé­nyi as­pek­tus vizs­gá­la­ta­kor tö­rek­szünk arra, hogy a vál­to­zá­so­kat a fen­tebb fel­so­rolt ki­hí­vá­sok­ra is vo­nat­koz­tas­suk. Em­lé­kez­te­tünk arra, hogy a ko­or­di­ná­ció te­kin­te­té­ben a fel­ső­ok­ta­tá­si te­vé­keny­ség mint szol­gál­ta­tás tranz­ak­ci­ós jel­lem­ző­it, a tu­laj­don­jo­gok te­kin­te­té­ben a jo­go­sít­vá­nyok el­osz­tá­sát vizs­gál­juk. E két in­téz­mé­nyi as­pek­tu­son belül ér­tel­mez­het­jük az első fe­je­zet­ben tár­gyalt fel­ső­ok­ta­tá­si cé­lo­kat, esz­kö­zö­ket, a ha­té­kony­sá­got és az ered­mé­nyes­sé­get.

A ko­or­di­ná­ci­ós rend­szer­ben mára be­kö­vet­ke­zett leg­fon­to­sabb vál­to­zá­sok az aláb­bi­ak:

– A fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer ered­mé­nyes­sé­gé­nek nö­ve­lé­se ér­de­ké­ben az állam az egy­sé­ges fel­vé­te­li kö­ve­tel­mény bü­rok­ra­ti­kus szi­go­rí­tá­sá­val kí­ván­ta emel­ni és egy­sé­ge­seb­bé tenni a fel­ső­ok­ta­tás­ba ke­rü­lő hall­ga­tók szín­vo­na­lát, nö­vel­ni vég­zé­si és élet­esé­lye­i­ket.

– Az állam a ko­ráb­bi­nál szi­go­rúbb bü­rok­ra­ti­kus sza­bá­lyo­zás­sal (pont­ha­tá­rok­kal és lét­szám­kor­lá­tok­kal) kí­ván­ta be­fo­lyá­sol­ni a kép­zé­si te­rü­le­tek és sza­kok hall­ga­tói ará­nya­it az ál­la­mi­lag tá­mo­ga­tott kör­ben.

– Az ál­la­mi­lag tá­mo­ga­tott hall­ga­tói kör­ben meg­ha­tá­ro­zott idő­tar­ta­mú hazai mun­ka­vál­la­lá­si kö­te­le­zett­ség elő­írá­sá­ra ke­rült sor.

– Az ál­la­mi­lag tá­mo­ga­tott és az ön­költ­sé­ges hall­ga­tói stá­tus kö­zött a ko­ráb­bi­nál ru­gal­ma­sabb és két­irá­nyú, tel­je­sít­mény­füg­gő át­me­net sza­bály­rend­sze­re jött létre.

– Az ál­la­mi és a „magán”-in­téz­mé­nyek sza­bad vá­lasz­tá­sát kor­lá­toz­za, hogy a ma­gán­in­téz­mé­nyek – kevés ki­vé­tel­től el­te­kint­ve – jel­lem­ző­en ön­költ­sé­ges hall­ga­tó­kat fo­gad­hat­nak.

– A fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek és a vál­la­la­tok kap­cso­lat­rend­sze­ré­ben meg­szűnt a szak­kép­zé­si hoz­zá­já­ru­lá­si kö­te­le­zett­ség ter­hé­re fi­nan­szí­ro­zott fej­lesz­té­si hoz­zá­já­ru­lás le­he­tő­sé­ge.

Min­dent egy­be­vé­ve, ér­zé­kel­he­tő a ko­or­di­ná­ció bü­rok­ra­ti­kus jel­le­gé­nek erő­sö­dé­se, de alap­ve­tő vál­to­zá­sok­ról a ko­or­di­ná­ci­ós rend­szer te­kin­te­té­ben nem be­szél­he­tünk. Ez azt is je­len­ti, hogy sem az ered­mé­nyes­ség, sem a ha­té­kony­ság te­kin­te­té­ben nem tör­tént még – leg­alább­is bi­zo­nyí­tott – át­tö­rés a ko­or­di­ná­ci­ós rend­szer­nek be­tud­ha­tó­an. Ha a sta­ke­hold­erek szem­pont­já­ból vizs­gál­juk a ko­or­di­ná­ci­ót, akkor hall­ga­tói szem­pont­ból a sza­bad­ság­fok némi csök­ke­né­sét, mun­ka­adói szem­pont­ból a be­fo­lyás némi nö­ve­ke­dé­sét ta­pasz­tal­juk (pl. a kon­zisz­tó­ri­u­mok, a du­á­lis kép­zés for­má­já­ban).

A tu­laj­don­jo­gok te­kin­te­té­ben mar­kán­sabb vál­to­zá­so­kat tör­tén­tek:

– A rend­szer­vál­tás óta vál­to­zó erő­vel, de min­dig jelen lévő tö­rek­vés, hogy az állam sze­re­pe nö­ve­ked­jen az ál­la­mi fel­ső­ok­ta­tás kö­ré­ben, mára ha­tá­ro­zott for­mát öl­tött. A rek­tor és a gaz­da­sá­gi (fő)igaz­ga­tó hely­ze­tét érin­tő ko­ráb­bi pró­bál­ko­zá­sok után, a kan­cel­lá­ri rend­szer be­ve­ze­té­sé­vel az állam egy­sé­ge­sen és kö­te­le­ző­en meg­vál­toz­tat­ta az ál­la­mi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek belső irá­nyí­tá­si rend­sze­rét, az állam és az in­téz­mé­nyek vi­szo­nyát. Az állam tu­laj­do­no­si jo­ga­i­nak ér­vé­nye­sí­té­sé­re a gaz­dál­ko­dás te­kin­te­té­ben egy, a rek­tor­ral egyen­ran­gú ve­ze­tői stá­tust ho­zott létre. Egy­ben meg­te­rem­tet­te e ve­ze­tő köz­vet­len tu­laj­do­no­si ki­ne­ve­zé­sét, köz­vet­len és ope­ra­tív el­len­őr­zé­sé­nek le­he­tő­sé­gét.¹⁵

– A sze­ná­tus által meg­tes­te­sí­tett belső sta­ke­hold­eri au­to­nó­mi­át alap­ve­tő­en az ok­ta­tás és a ku­ta­tás szak­mai tar­tal­má­ra ér­tel­mez­te, a kan­cel­lár révén a gaz­dál­ko­dá­si és szer­ve­ze­ti kér­dé­sek­ben pedig drasz­ti­ku­san kor­lá­toz­ta.

– A ko­or­di­ná­ció kap­csán már em­lí­tett kon­zisz­tó­ri­um lét­re­ho­zá­sá­val az állam rész­ben ugyan­csak tu­laj­do­no­si be­fo­lyá­sá­nak és el­len­őr­zé­sé­nek te­rem­tett in­téz­mé­nyes for­mát, ugyan­ak­kor bi­zo­nyos mér­té­kig külső sta­ke­hold­eri be­fo­lyás­nak is teret adott. Bár korai még íté­le­tet mon­da­ni, de a vál­to­zá­sok a ter­me­lé­si és di­na­mi­kus ha­té­kony­ság ja­vu­lá­sát ígé­rik.

– A nem ál­la­mi és nem egy­há­zi in­téz­mé­nyek te­kin­te­té­ben ha­tá­ro­zott tö­rek­vés ér­zé­kel­he­tő az ál­la­mi tu­laj­don do­mi­nan­ci­á­já­nak fenn­tar­tá­sá­ra, a szek­tor moz­gás­te­ré­nek szű­kí­té­sé­re. A ko­or­di­ná­ció kap­csán már em­lí­tett bü­rok­ra­ti­kus sza­bá­lyok a hall­ga­tói stá­tus te­kin­te­té­ben a nem ál­la­mi tu­laj­do­no­sok tu­laj­do­no­si jo­go­sít­vá­nya­it is csor­bít­ják, ami jól lát­ha­tó­an csök­ken­ti a vál­lal­ko­zá­si ked­vet, és ver­seny­egyen­lőt­len­sé­get te­remt (9. és 10. ábra).

Az új fel­ső­ok­ta­tá­si stra­té­gi­ai do­ku­men­tum ér­té­ke­lé­se az in­téz­mé­nyi és rend­szer­pa­ra­dig­ma alap­ján

A rend­szer­pa­ra­dig­ma alap­ján a ko­or­di­ná­ci­ós rend­szer a fel­ső­ok­ta­tás sze­rep­lő­it kü­lön­bö­ző szin­tű szer­ve­ző­dé­sek­be in­teg­rál­ja, a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer maga pedig a tel­jes ok­ta­tá­si és még szé­le­seb­ben a tár­sa­dal­mi rend­szer­be ágya­zó­dik. A fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szert és a sze­rep­lők vi­sel­ke­dé­sét ezért csak ebben a két di­men­zi­ó­ban, a sze­rep­lők ho­ri­zon­tá­lis és ver­ti­ká­lis kap­cso­lat­rend­sze­ré­ben ér­tel­mez­het­jük és ért­het­jük meg. Az in­téz­mé­nyi as­pek­tus a ko­or­di­ná­ció for­má­ját, annak piaci vagy bü­rok­ra­ti­kus jel­le­gét, konk­rét sza­bá­lya­it je­len­ti.

A to­váb­bi­ak­ban a fen­tebb már hi­vat­ko­zott, az Em­be­ri Erő­for­rá­sok Mi­nisz­té­ri­u­ma által jegy­zett Fo­ko­zat­vál­tás a fel­ső­ok­ta­tás­ban. A tel­je­sít­mény­el­vű fel­ső­ok­ta­tás fej­lesz­té­sé­nek irány­vo­na­lai című, 2015. már­ci­us 4-ei kel­te­zé­sű do­ku­men­tu­mot vizs­gál­juk meg, a rend­szer és in­téz­mé­nyi jel­lem­zők­re kon­cent­rál­va. A köz­zé­tett tel­jes szö­veg­ből exp­li­cit módon nem derül ki, hogy mi a do­ku­men­tum jogi és szak­mai stá­tu­sa. A mi­nisz­té­ri­um ve­ze­tő­i­nek kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ból és az anyag tar­tal­má­ból arra kö­vet­kez­te­tünk, hogy a do­ku­men­tum hosszú távú cse­lek­vé­si prog­ram (stra­té­gia) al­ko­tá­sá­nak igé­nyé­vel ké­szült, a kor­mány „első ol­va­sat­ban” tár­gyal­ta, sta­ke­hold­eri cso­por­tok­kal egyez­te­tés tör­tént, pél­dá­ul a Fel­ső­ok­ta­tá­si Ke­rek­asz­tal ke­re­té­ben. A to­váb­bi­ak­ban ennek meg­fe­le­lő­en ke­zel­jük az anya­got. A do­ku­men­tum struk­tú­rá­ját és tar­tal­mát jól szem­lél­te­tő 11. áb­rá­ból in­du­lunk ki.

11. ábra: Fo­ko­zat­vál­tás a fel­ső­ok­ta­tás­ban, stra­té­gi­ai pi­ra­mis

Az ábra jól szem­lél­te­ti a do­ku­men­tum stra­té­gi­ai (vízió–cél–esz­köz) lo­gi­ká­ját, a célok te­kin­te­té­ben „kulcs­mu­ta­tók­kal” is ki­fe­je­zett cél­ál­la­pot meg­fo­gal­ma­zá­sát, a pi­ra­mis alján pedig az egyes kép­zé­si (spe­ci­á­lis be­avat­ko­zá­si) te­rü­le­tek­re konk­re­ti­zált be­avat­ko­zá­so­kat.

A to­váb­bi­ak­ban, a do­ku­men­tum fo­ga­lom­rend­sze­re alap­ján, a szak­iro­da­lom fo­gal­mi rend­sze­rét is fel­hasz­nál­va ki­emel­jük leg­fon­to­sabb meg­ál­la­pí­tá­sa­it, az in­téz­mé­nyi és rend­szer­pa­ra­dig­ma fo­ga­lom­rend­sze­re alap­ján ér­té­kel­ve azo­kat.

A do­ku­men­tum ki­in­du­ló ál­lí­tá­sa, hogy a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szert ha­té­kony­sá­gi és ered­mé­nyes­sé­gi de­fi­cit jel­lem­zi. Ez a kri­ti­kai meg­ál­la­pí­tás a rend­szer cél­rend­sze­rét (ered­mé­nyes­ség) és esz­köz­rend­sze­rét (ha­té­kony­ság) egy­aránt érin­ti. Az ered­mé­nyes­ség te­kin­te­té­ben „al­kal­man­ként ér­ték­te­len dip­lo­mák”, még ál­ta­lá­no­sab­ban a (nem de­fi­ni­ált) mi­nő­ség prob­lé­má­ját, ezen belül is a mun­ka­erő­pi­a­ci re­le­van­cia gyen­ge­sé­gét emeli ki. Az első fe­je­zet­ben az el­mé­le­ti és fo­gal­mi rend­szer­ről ki­fej­tet­tek szel­le­mé­ben meg­je­gyez­zük, hogy a cél­rend­szer meg­fo­gal­ma­zá­sa dif­fe­ren­ci­á­lat­lan, lé­nye­gé­ben a mun­ka­adói és gaz­da­sá­gi szem­pon­tot emeli ki, nem tör­té­nik meg a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer va­la­mennyi érin­tett­jé­re, ezek ér­de­kei sze­rin­ti dif­fe­ren­ci­á­lás (kü­lön­bö­ző szin­tű kö­zös­sé­gi és ma­gán­hasz­nok alap­ján tör­té­nő elem­zés).

Esz­köz, vagy ha úgy tet­szik, ok­sá­gi szem­pont­ból az át­te­kint­he­tet­len, gaz­da­ság­ta­lan szak­struk­tú­ra (al­lo­ká­ci­ós ha­té­kony­ság) a pa­zar­ló in­téz­mény­rend­szert, szé­les körű jo­go­sít­vá­nyo­kat, ala­csony kö­te­le­zett­sé­ge­ket (ter­me­lé­si ha­té­kony­ság) és az al­kal­maz­ko­dó­ké­pes­ség gyen­ge­sé­gét (di­na­mi­kus ha­té­kony­ság) emeli ki a do­ku­men­tum.

A stra­té­gi­ai vízió a fent ki­emelt (cél és esz­köz szint­jén ér­tel­me­zett) gyen­ge­sé­gek meg­szün­te­té­sét ve­tí­ti előre, po­zi­tív meg­fo­gal­ma­zás­ban az aláb­bi­ak sze­rint:

– A kép­zés mi­nő­sé­gé­nek (mun­ka­erő­pi­a­ci re­le­van­ci­á­já­nak) ja­ví­tá­sa.

– Al­lo­ká­ci­ós ha­té­kony­ság, kép­zé­si szer­ke­zet ja­ví­tá­sa. Ez az in­téz­mé­nyek kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés és ver­seny révén va­ló­sul­na meg, in­téz­mé­nyen­ként spe­ci­a­li­zált kép­zé­si szer­ke­zet­tel.

– Di­na­mi­kus ha­té­kony­ság ja­ví­tá­sa, ru­gal­mas kép­zé­si szer­ke­zet­tel.

– Ter­me­lé­si ha­té­kony­ság a ví­zi­ó­ban nem iga­zán sze­re­pel.

A do­ku­men­tum a vízió meg­va­ló­sí­tá­sát tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi me­ga­tren­dek (de­ter­mi­nán­sok, ki­hí­vá­sok) kon­tex­tu­sá­ba he­lye­zi, az egyes ki­hí­vá­sok „ke­ze­lé­sé­re” is ja­vas­la­tot téve:

– Tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés, amely­nek ke­ze­lé­sé­re a ver­seny­hely­zet erő­sí­té­sét ja­va­sol­ja.

– A tár­sa­dal­mak el­öre­ge­dé­sét a jobb kí­ná­la­ti al­kal­maz­ko­dás­sal, meg­fe­le­lő mi­nő­ség­stra­té­gi­ák­kal látja ke­zel­he­tő­nek.

– A glo­ba­li­zá­ci­ó­ra a nem­zet­kö­zi­e­sí­tés fo­ko­zá­sa lehet a vá­lasz.

– A tár­sa­dal­mi igé­nyek kö­ve­té­se pro­fil­tisz­tí­tás­sal, spe­ci­a­li­zá­ci­ó­val, in­téz­mé­nyi di­ver­zi­fi­ká­ci­ó­val tör­tén­ne.

– Az erő­for­rá­sok vé­ges­sé­ge, a fenn­tart­ha­tó fej­lő­dés kö­ve­tel­mé­nye új üz­le­ti és üze­mel­te­té­si mo­del­le­ket kíván.

A fenti két fel­so­ro­lás a rend­szer ál­la­po­tá­nak és vi­sel­ke­dé­si jel­lem­ző­i­nek meg­vál­to­zá­sát ve­tí­ti előre. Mi­köz­ben a má­so­dik eset­ben már meg­je­len­nek ma­gya­rá­zó vál­to­zók mint külső fel­té­te­lek, de­ter­mi­nán­sok, egyik meg­kö­ze­lí­tés sem indul ki a rend­szer­elem­zés­ben el­en­ged­he­tet­len sta­ke­hold­eri meg­kö­ze­lí­tés­ből, azaz az ér­de­kelt sze­rep­lők konk­rét ér­de­ke­i­ből, cél­ja­i­ból, a fel­ső­ok­ta­tás ebből le­ve­zet­he­tő funk­ci­ó­i­ból.

A cél­rend­szer el­éré­sé­hez ve­ze­tő út (esz­köz­rend­szer, fo­lya­ma­tok) a kö­vet­ke­ző kér­dés, amire egy stra­té­gi­á­nak vá­laszt kell adnia. Ebben a te­kin­tet­ben nem meg­ke­rül­he­tő az ok­sá­gi lánc és ennek „első” lánc­sze­me, amely a vál­to­zást el­in­dít­ja és/vagy a mű­kö­dé­si jel­lem­ző­ket fenn­tart­ja. Konk­ré­tab­ban, ha a ver­seny­hely­zet erő­sí­té­se a cél el­éré­sé­hez jó esz­köz, mi fogja ki­vál­ta­ni a ver­seny erő­sö­dé­sét, majd fenn­ma­ra­dá­sát? Ez már az in­téz­mé­nyi pa­ra­dig­ma, a ko­or­di­ná­ció és a tu­laj­don­jo­gok kér­dés­kö­ré­be tar­to­zik.

A stra­té­gia – na­gyobb­részt a bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ció kö­ré­be tar­to­zó – szak­po­li­ti­kai esz­köz­rend­szert ja­va­sol, az aláb­bi három te­rü­le­ten:

– Fenn­tar­tói irá­nyí­tás rész­ben jogi sza­bá­lyo­zás révén, rész­ben köz­vet­len irá­nyí­tás­sal (kan­cel­lá­ri rend­szer);

– Fi­nan­szí­ro­zás, tel­je­sít­mény­ala­pú (nem bázis) köz­fi­nan­szí­ro­zá­si rend­szer, piaci for­rás­be­vo­nó ké­pes­ség és ér­de­kelt­ség ja­ví­tá­sa.

– Ha­té­kony irá­nyí­tás, új üz­le­ti mo­dell a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek szint­jén a du­á­lis (rek­tor–kan­cel­lár) irá­nyí­tá­si rend­szer révén, a szak­mai és a stra­té­gi­ai gaz­da­sá­gi irá­nyí­tás el­vá­lasz­tá­sá­val, a kon­zisz­tó­ri­u­mi rend­szer be­ve­ze­té­sé­vel, köz­pon­ti ága­za­ti szol­gál­ta­tá­sok erő­sí­té­sé­vel (Felvi, DPR, AVIR, FIR, OH stb.), új ál­lam­ház­tar­tá­si gaz­dál­ko­dá­si rend, ru­gal­ma­sabb fog­lal­koz­ta­tá­si rend révén is. Vál­la­la­tok, helyi kö­zös­sé­gek tu­laj­do­no­si sze­re­pé­nek le­he­tő­vé té­te­le.

A stra­té­gi­á­nak el­ső­sor­ban a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer ál­la­mi szek­to­rá­ra vo­nat­koz­tat­ha­tó leg­fon­to­sabb ele­me­it emel­tük ki a fen­ti­ek­ben. A szak­po­li­ti­ka és ok­ta­tás­ku­ta­tás szak­tu­do­má­nyi fo­ga­lom­rend­sze­re alap­ján mu­tat­tuk be, hogy a do­ku­men­tum mi­lyen ví­zi­ót, cé­lo­kat fo­gal­maz meg, és mi­lyen esz­kö­zök­kel kí­ván­ja azo­kat el­ér­ni. Ugyan­ak­kor hi­ány­ér­ze­tünk támad, ha a gaz­da­ság­tu­do­mány­ban egyre in­kább teret nyerő rend­szer-, il­let­ve in­téz­mé­nyi pa­ra­dig­ma alap­ján ér­tel­mez­zük a do­ku­men­tum szö­ve­gét.

Ér­té­ke­lő meg­jegy­zé­sek és ja­vas­la­tok a stra­té­gi­á­hoz az in­téz­mé­nyi és rend­szer­pa­ra­dig­ma alap­ján

Az első fe­je­zet­ben már elő­re­bo­csá­tot­tuk, hogy egy rend­szert a sze­rep­lők (sta­ke­hold­erek) ér­dek-, il­let­ve ebből fa­ka­dó cél­rend­sze­re alap­ján, a ko­or­di­ná­ció és a tu­laj­don in­téz­mé­nyét ezek­re vo­nat­koz­tat­va cél­sze­rű rend­szert és in­téz­mé­nye­ket ter­vez­ni, il­let­ve eze­ket ér­té­kel­ni. Ezért ebben az el­mé­le­ti-fo­gal­mi kon­tex­tus­ban te­kint­jük át a stra­té­gia fen­tebb ki­emelt jel­lem­ző­it. Így az au­to­nó­mia, a szer­ve­ze­ti jogok és a kor­mány­zat, a szak­po­li­ti­ka (bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ció) elem­zé­se, a kettő ará­nyá­nak és vi­szo­nyá­nak op­ti­mu­ma lehet a vizs­gá­lat tár­gya. A tu­laj­don­jo­gok te­kin­te­té­ben az anyag nem veti fel ér­dem­ben a tu­laj­don­for­mák kér­dé­sét, a nem ál­la­mi tu­laj­don le­het­sé­ges sze­re­pét stra­té­gi­ai táv­la­tok­ban, mind­össze egy­szer tesz uta­lást le­het­sé­ges nem ál­la­mi fenn­tar­tók­ra. Ehe­lyett az ál­la­mi tu­laj­don do­mi­nan­ci­á­já­nak té­te­le­zé­se mel­lett a tu­laj­don­jo­gok meg­osz­tá­sá­nak vál­toz­ta­tá­sá­ban, az állam sze­re­pé­nek erő­sí­té­sé­ben látja az ered­mé­nyes­ség fo­ko­zá­sát (kan­cel­lá­ri rend­szer és kon­zisz­tó­ri­um be­ve­ze­té­se, il­let­ve fej­lesz­té­se).

A stra­té­gi­ai vízió né­hány, in­kább eset­le­ges mu­ta­tó­szám szint­jén ve­tí­ti előre a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer hosszú távú jö­vő­ké­pét. Fel­fo­gá­sunk sze­rint elő­ször a kü­lön­bö­ző sta­ke­hold­erek szint­jén kel­le­ne meg­fo­gal­maz­ni azon jel­lem­ző­ket (ok­ta­tói, dol­go­zói és hall­ga­tói ki­vá­ló­ság alap­ve­tő in­di­ká­to­rai, mun­ka­erő-kép­zett­sé­gi szint­je, mo­bi­li­tá­sa, jö­ve­del­mi és élet­vi­szo­nyai, gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek ver­seny­ké­pes­sé­ge stb.), ame­lyek a hi­e­rar­chi­kus cél­függ­vény (ok­sá­gi lánc) te­te­jén ta­lál­ha­tók. Az ok­sá­gi lo­gi­ka, il­let­ve a cél-esz­köz di­na­mi­ka alap­ján a ko­or­di­ná­ci­ós és tu­laj­don­jo­gi rend­szer fel­vá­zo­lá­sa kö­vet­kez­ne, mint a célok meg­va­ló­sí­tá­sá­nak sa­já­tos esz­köz­rend­sze­re (mo­ti­vá­ci­ós rend­sze­re). Ezen belül ér­tel­me­zen­dő a fel­ső­ok­ta­tá­si szer­ve­ze­tek (fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek) lét­re­jöt­te (ala­pí­tá­si, tu­laj­do­no­si sza­bad­ság, ga­ran­ci­ák, ki­szá­mít­ha­tó­ság), külső kap­cso­la­tok és belső sza­bály­rend­szer sza­bad­sá­ga, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a belső sta­ke­hold­erek jo­go­sít­vá­nya­i­ra (au­to­nó­mia). A fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek au­to­nó­mi­á­ja már át­visz a tu­laj­don­jo­gok kér­dés­kö­ré­hez, amely­nek egyik as­pek­tu­sa az állam mint köz­ha­ta­lom sza­bá­lyo­zó sze­re­pe, és ennek révén az in­téz­mé­nyi au­to­nó­mia ke­re­te­i­nek, tar­tal­má­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa tu­laj­don­for­má­tól füg­get­le­nül. A másik as­pek­tus a kü­lön­bö­ző tu­laj­don­for­mák sze­re­pe, egy­ál­ta­lán je­len­lé­tük és le­he­tő­sé­gük, esély­egyen­lő­sé­gük biz­to­sí­tá­sa. Az ál­la­mi tu­laj­don (ha­gyo­má­nyos fo­ga­lom­mal „fenn­tar­tás”) az ál­la­mi fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek kö­ré­ben, a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény belső és külső in­téz­mé­nyi (ko­or­di­ná­ci­ós) vi­szo­nyai te­kin­te­té­ben, a köz­ha­tal­mi sza­bá­lyo­zás­nak és a tu­laj­do­no­si el­len­őr­zés­nek is alá­ve­tett. Így az állam a kan­cel­lá­ri és kon­zisz­tó­ri­u­mi rend­szer kö­te­le­ző be­ve­ze­té­sé­vel nem­csak a belső szer­ve­ze­ti és in­téz­mé­nyi rend­be avat­ko­zik be, hanem di­rekt tu­laj­do­no­si be­avat­ko­zá­si le­he­tő­sé­get is te­remt. Egy stra­té­gi­á­nak ér­té­kel­nie kell egy ilyen alap­ve­tő szer­ve­ze­ti és in­téz­mé­nyi vál­to­zást, és cél­sze­rű meg­vizs­gál­ni in­téz­mé­nyi al­ter­na­tí­vá­kat, így a nem ál­la­mi tu­laj­don sze­re­pé­nek nö­ve­lé­si le­he­tő­sé­gét is.¹⁶

A „fi­nan­szí­ro­zás” a bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ció, az állam révén meg­va­ló­su­ló köz­fi­nan­szí­ro­zás sa­já­tos fo­gal­ma. Piaci rend­szer­ben a fo­ga­lom nem re­le­váns, hi­szen a fel­ső­ok­ta­tá­si te­vé­keny­ség mint pi­ac­ké­pes szol­gál­ta­tás ér­té­ke­sí­té­se biz­to­sít­ja a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek be­vé­te­le­it. Ebben az eset­ben a „fi­nan­szí­ro­zás” a piaci ko­or­di­ná­ció része, és nem ön­ál­ló in­téz­mé­nyi te­rü­let. Amennyi­ben az állam köz­ha­ta­lom­ként és tu­laj­do­nos­ként a bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ció ke­re­té­ben fi­nan­szí­roz – a konk­rét me­cha­niz­mus­tól füg­gő­en –, je­len­tős tor­zí­tást vihet a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer szer­ke­ze­té­be, ér­de­kelt­sé­gi és mo­ti­vá­ci­ós rend­sze­ré­be. Így ju­tunk a stra­té­gi­á­ban fon­tos sze­re­pet ját­szó, de ál­ta­lunk az esz­köz­rend­szer ré­sze­ként ke­zelt ha­té­kony­ság kér­dé­sé­hez. Az ál­la­mi köz­fi­nan­szí­ro­zás konk­rét rend­sze­re a ter­me­lé­si, al­lo­ká­ci­ós és di­na­mi­kus ha­té­kony­sá­got egy­aránt be­fo­lyá­sol­ja. Szük­sé­ges tehát, hogy egy fel­ső­ok­ta­tá­si stra­té­gia exp­li­cit módon fog­lal­koz­zon a köz­fi­nan­szí­ro­zás mér­té­ké­vel és rend­sze­ré­vel. Nem meg­ke­rül­he­tő to­váb­bá, hogy mi­lyen sza­bá­lyo­zá­si ke­re­tek kö­zött és mi­lyen sze­re­pet kap a piac (ke­res­let-kí­ná­lat, árak ala­ku­lá­sa stb.) az al­lo­ká­ció és a ha­té­kony­ság te­kin­te­té­ben.

Az „irá­nyí­tás vagy kor­mány­zás” is – a fi­nan­szí­ro­zás­hoz ha­son­ló­an – a bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ció fo­gal­ma a fel­ső­ok­ta­tás­ban, két te­kin­tet­ben is. Egy­részt az ál­la­mi rend­szer­szin­tű irá­nyí­tást je­len­ti, a hazai szak­po­li­ti­ká­ban „ága­za­ti irá­nyí­tás” fo­ga­lom­mal is il­le­tik, és az állam köz­ha­tal­mi funk­ci­ó­ja révén va­ló­sul meg. Min­de­nek­előtt a rend­szer alap­ve­tő, nor­ma­tív sza­bá­lya­i­nak meg­ha­tá­ro­zá­sá­ról van szó. Szük­sé­ges­sé­gét és tu­laj­don­for­má­tól füg­get­len­sé­gét nem vi­tat­juk. Az ál­la­mi irá­nyí­tás funk­ci­ó­ja, tar­tal­ma, ter­je­del­me, módja azon­ban stra­té­gi­ai kér­dés, ezért egy stra­té­gi­á­nak ezzel is exp­li­cit módon fog­lal­koz­nia kell. A rend­szer- és in­téz­mé­nyi pa­ra­dig­ma alap­ján a piaci és a bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ció op­ti­má­lis ará­nyá­nak, mind­ket­tő op­ti­má­lis in­téz­mé­nyi szer­ke­ze­té­nek meg­te­rem­té­sé­ről van szó.

Az irá­nyí­tás szer­ve­ze­ti szin­ten re­le­váns fo­ga­lom, a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek mint szer­ve­ze­tek irá­nyí­tá­si struk­tú­rá­ja szo­ros össze­füg­gés­ben van a sta­ke­hold­eri cé­lok­kal (ered­mé­nyes­ség), il­let­ve azok ha­té­kony meg­va­ló­su­lá­sá­val. Az állam a köz­ha­tal­mi sza­bá­lyo­zás­sal be­fo­lyást gya­ko­rol­hat a belső irá­nyí­tá­si struk­tú­rá­ra, az ál­la­mi szek­tor­ban pedig (lásd kan­cel­lá­ri és kon­zisz­tó­ri­u­mi rend­szer) akár di­rek­tebb módon is be­fo­lyást gya­ko­rol­hat. A stra­té­gi­á­nak tehát fog­lal­koz­nia kell a rend­szer- és szer­ve­ze­ti szin­tű ko­or­di­ná­ci­ó­val, a kettő vi­szo­nyá­val, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a tu­laj­do­no­si irá­nyí­tás­ra. A tu­laj­do­no­si irá­nyí­tás kap­csán fon­tos stra­té­gi­ai kér­dés, hogy mi­lyen ér­de­ket, mo­ti­vá­ci­ót és irá­nyí­tá­si ha­té­kony­sá­got té­te­le­zünk a kü­lön­bö­ző tí­pu­sú tu­laj­don­for­mák­tól és tu­laj­do­no­sok­tól (köz­pon­ti állam, ön­kor­mány­zat, ter­mé­sze­tes sze­mély, gaz­dál­ko­dó szer­ve­zet stb.).

A fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer szo­ros köl­csön­ha­tás­ban mű­kö­dik és lehet ered­mé­nyes az ok­ta­tás és a tár­sa­da­lom más al­rend­sze­re­i­vel. Ezek a kap­cso­la­tok az al­rend­sze­rek kö­zöt­ti – in­for­má­ci­ós és te­vé­keny­ség­be­li – tranz­ak­ci­ó­kat je­len­tik. Fon­tos kér­dés tehát, hogy a tranz­ak­ci­ók mennyi­ben ho­ri­zon­tá­lis, piaci vagy ver­ti­ká­lis, bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ci­ós for­má­ban men­nek végbe. A tel­jes­ség igé­nye nél­kül itt a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer­nek a köz­ok­ta­tá­si rend­szer­rel és szer­ve­ze­tek­kel, a vál­la­la­tok­kal, az ön­kor­mány­za­tok­kal, az aka­dé­mi­ai rend­szer­rel stb. való kap­cso­la­tá­ra gon­do­lunk.

Más tí­pu­sú kap­cso­lat­rend­szer a re­gi­o­ná­lis (EFT) és glo­bá­lis be­ágya­zó­dás. E be­ágya­zó­dás köz­vet­le­nül (kül­föl­di ta­nul­má­nyok, kül­föl­di mun­ka­vál­la­lás) és köz­vet­ve is szol­gál­hat­ja a sta­ke­hold­eri cé­lo­kat. A köz­ve­tett­ség meg­nyil­vá­nul­hat pél­dá­ul a fel­ső­ok­ta­tás nem­zet­kö­zi jö­ve­de­lem­ter­me­lő ké­pes­sé­gé­ben, a gaz­da­ság ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek ja­ví­tá­sá­ban. Az or­szág mé­re­te­i­nél fogva is kény­te­len a nem­zet­kö­zi mun­ka­meg­osz­tás­ban ver­seny­ké­pes vagy ver­seny­ké­pes­sé te­he­tő kép­zé­si te­rü­le­tek­re fó­kusz­ál­ni. Fon­tos stra­té­gi­ai kér­dés, hogy mely te­rü­le­te­ken tö­rek­szünk nem­zet­kö­zi ver­seny­ké­pes­ség­re, jö­ve­de­lem­ter­me­lés­re, és mi­lyen módon és távon kí­ván­juk el­ér­ni és/vagy erő­sí­te­ni ezt a po­zí­ci­ót.

Az in­téz­mé­nyi és rend­szer­pa­ra­dig­ma alap­ján az op­ti­má­lis tu­laj­do­ni és szer­ve­ze­ti rend­szer a tranz­ak­ci­ós költ­sé­gek el­mé­le­te alap­ján ér­tel­mez­he­tő.¹⁷ Ez vo­nat­ko­zik a tu­laj­don­for­mák­ra, a fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek mé­re­té­re, te­vé­keny­sé­gi szer­ke­ze­té­re, az irá­nyí­tás­ban részt vevő ál­la­mi szer­ve­ze­tek­re és a sta­ke­hold­eri ér­de­ke­ket, szak­mai szem­pon­to­kat meg­tes­te­sí­tő me­ta­szer­ve­ze­tek sze­re­pé­re (pl. Ma­gyar Rek­to­ri Kon­fe­ren­cia, Ma­gyar Fel­ső­ok­ta­tá­si Akk­re­di­tá­ci­ós Bi­zott­ság stb.). A stra­té­gi­á­nak vizs­gál­nia kell a szer­ve­ze­tek funk­ci­o­ná­lis és ha­té­kony­sá­gi re­le­van­ci­á­ját, az ál­la­mi sza­bá­lyo­zás szük­sé­ges­sé­gét, ter­je­del­mét, a tu­laj­don­vi­szo­nyo­kat a szer­ve­ze­tek te­kin­te­té­ben.

Még egy fon­tos stra­té­gi­ai as­pek­tus­ra hív­juk fel a fi­gyel­met. A ma­gyar fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer inf­ra­struk­tu­rá­lis bő­ví­té­se és egy­ben kor­sze­rű­sí­té­se ak­kor­ra fe­je­ző­dött be, ami­kor a fel­ső­ok­ta­tá­si lét­szám­ban a 4. ábrán jel­zett trend­for­du­ló be­kö­vet­ke­zett. Mára „sze­szé­lyes te­rü­le­ti el­osz­lás­ban”, de leg­na­gyobb mér­ték­ben vi­dé­ken je­len­tős sza­bad ka­pa­ci­tá­sok ke­let­kez­tek. Ezek hasz­no­sí­tá­sa nem­csak ter­me­lé­si ha­té­kony­sá­gi kér­dés. A 3. és a 8. ábrán be­mu­tat­tuk, hogy a fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer sa­já­tos fel­nőtt­kép­zé­si szek­to­ra, a szak­irá­nyú to­vább­kép­zés és a rész­idős kép­zés trend­sze­rű­en in­kább ve­szí­tett sú­lyá­ból. A fel­ső­ok­ta­tá­si rend­szer rész­vé­te­le ma az éle­ten át tartó ta­nu­lás­ban (lásd a 12. ábrán ennek fon­tos­sá­gát) in­kább mar­gi­ná­lis­nak te­kint­he­tő. Fon­tos stra­té­gi­ai cél lehet, hogy az alap- és mes­ter­kép­zés­ben fel­sza­ba­dult inf­ra­struk­tu­rá­lis ka­pa­ci­tá­sok ki­hasz­ná­lá­sá­val, a humán ka­pa­ci­tá­sok meg­fe­le­lő fej­lesz­té­sé­vel a fel­ső­ok­ta­tás mar­kán­san be­kap­cso­lód­jon a fel­nőtt­kép­zés rend­sze­ré­be. A 12. ábra az éle­ten át tartó ta­nu­lás és fog­lal­koz­ta­tott­ság kö­zöt­ti szo­ros kap­cso­lat­ra utal.

12. ábra: Az élet­hosszig tartó ta­nu­lás fon­tos­sá­ga

Vég­szó

Az ok­ta­tá­si és a tár­sa­dal­mi rend­szer egé­szé­be – nem­ze­ti, re­gi­o­ná­lis és glo­bá­lis szin­ten is – be­ágya­zott fel­ső­ok­ta­tás bo­nyo­lult tár­sa­dal­mi al­rend­szer. Egy ilyen sok­sze­rep­lős bo­nyo­lult rend­szer funk­ci­ó­ja a va­la­mennyi ér­de­kelt sze­rep­lő ér­de­ke­i­nek és cél­ja­i­nak meg­fe­le­lő mű­kö­dés. A „mű­kö­dés” alap­ve­tő­en a kap­cso­la­ti és dön­té­si sza­bály­rend­szert, a ko­or­di­ná­ció és a tu­laj­don­jo­gok in­téz­mény­rend­sze­rét érin­ti. Az ál­lam­nak meg­ke­rül­he­tet­len ága­za­ti sze­re­pe és fe­le­lős­sé­ge van a közjó kép­vi­se­le­té­ben. Az állam ezt a sze­re­pét rész­ben ko­or­di­ná­ció révén látja el, a mű­kö­dés jogi ke­re­te­i­nek sza­bá­lyo­zá­sá­val és egye­di dön­té­se­i­vel. Te­kin­tet­tel kell lenni ugyan­ak­kor arra, hogy a rend­szer funk­ci­ó­ja a sta­ke­hold­erek „szol­gá­la­ta”. Szük­sé­ges ezért (is), hogy a ko­or­di­ná­ció ho­ri­zon­tá­lis, piaci jel­le­gű for­má­ja is ér­vé­nye­sül­jön, az állam pedig – az ál­la­mi in­téz­mé­nyi kör­ben – va­ló­di tu­laj­do­nos­ként vi­sel­ked­jen, de nor­ma­tív sza­bá­lyok mel­lett adjon teret és egyen­lő esélyt más tu­laj­do­no­sok­nak (be­fek­te­tők­nek) is.

Fel­ső­ok­ta­tá­sunk rend­szer­vál­tás utáni né­hány fon­tos vál­to­zá­sát be­mu­tat­va meg­pró­bál­tunk a fen­ti­ek szel­le­mé­ben ér­té­kel­ni. Kü­lö­nös fi­gyel­met for­dí­tot­tunk arra a képre, amit az állam ma­gá­nak lét­re­ho­zott a rend­szer­ről al­ko­tott stra­té­gia, il­let­ve stra­té­gi­ai do­ku­men­tu­mok for­má­já­ban. Rész­le­te­seb­ben vizs­gál­tuk a 2010 utáni idő­sza­kot és a ta­nul­mány írá­sa­kor le­gi­tim­nek te­kin­tett stra­té­gi­ai do­ku­men­tu­mot. Meg­ál­la­pí­tot­tuk, hogy a do­ku­men­tum – alap­ve­tő­en a ha­gyo­má­nyos szak­po­li­ti­kai fo­ga­lom­rend­szer­ben – re­le­váns mű­kö­dé­si prob­lé­má­kat azo­no­sít, cé­lo­kat és esz­kö­zö­ket ha­tá­roz meg. Kri­ti­kai meg­jegy­zé­se­in­ket a rend­szer- és in­téz­mé­nyi pa­ra­dig­ma alap­ján fo­gal­maz­tuk meg.

Úgy gon­dol­juk, hogy egy stra­té­gi­á­nak kü­lö­nös te­kin­tet­tel kell len­nie va­la­mennyi érin­tett ér­de­ke­i­re, a piaci és a bü­rok­ra­ti­kus ko­or­di­ná­ció sze­re­pé­re, vi­szo­nyá­ra, a tu­laj­don­jo­gok el­osz­tá­sá­ra az ál­la­mi tu­laj­don kö­ré­ben, és a tu­laj­don­for­mák sze­re­pé­re is.